Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-19 / 168. szám

2 Xedd, 1977. július 19: Nyílt Eevél Carter elnökhöz! % Moszkva (APN) háború veteránja, bizonyá- Sajtóügynökség társadalmi Gennagyi) Piszarevszkij, ra látott olyan embereket, státusa sem ad jogot száa'z APN hírmagyarázója írja: akik megrendülten kutattak momra, hogy akár kis réElnök Ur! egykori otthonuk romjai kö- szét is kimutassam annak a ön kijelentette, hogy tá- zött. A romok mindig fáj- haragnak, rémületnek és szémogatja a neutronbomba dalmat, szenvedést keltenek gyennek, amelyet az Amerigyártását. amelyet a sajtó az emberi szívben. ka Hangja rádióállomásnak jelentései szerint már ki is A neutronbombával, a neutronbomba működési próbáltak az Egyesült Álla- amelynek gyártását önök elvével kapcsolatos magyamokban. A szenátus úgy már gyakorlatilag megkezd- razatai keltenek bennem, döntött, hogy megszavazza a ték, elméletileg elkerülhetők Azoknak az embereknek a tüzérségi lövedékekhez és a romok. Ettől azonban a rémületét, akik. számára Lance-tipusú rakétákhoz fel- háború még nem válik em- Hieronymus Bosch (némethásználható neutron-robba- berségesebbé. Inkább beszél- alföldi festő, élt kb. 1450— nófejek előállításához szük- hetünk az elembertelenedés 1516. között groteszk, pokoli séges költségeket. Mindez kiterjesztéséről. Nem tudom, szörnyek népesítik be Kéoda vezet, hogy augusztus ön hogy van vele, de peit — a szerk.) apokalipti15-én, amikor ön a tervek én el sem tudom képzelni kus látomásait — mint az szerint, végleg dönt a neut- az életbenmaradottak rémü- atomtöltetet — megatonnára ronbomba tömeggyártásáról, letét, ahogy megpillantanák kell, átszámítani. Ugy láta fegyverkezési hajsza „neut- a neutrontámadás utáni szik. a lejtőn nincs megálronpályára" tér át. Moszkva, vagy Leningrád lás. Engedje meg, hogy felA Pentagon máris elegen- képét — romok nélkül, de tegyen a kérdést: miután dő nukleáris robbanóanyag- emberek nélkül is. neutronbombával megsemgal réndelkezik ahhoz, hogy ön. elnök úr, hívő ember, misítenek minket, moszkakár többször is elpusztítson én ateista vagyok. Nem já- vaiakat, mit tesznek katonái minden életet a Földön. Az r°k templomba, imaházba, a nálunk őrzött Rubljovekiökválasztási kampány so- de mások igen. A neutron- ikonokkai és Rembradtrán ön azt ígérte választói- bomba a templomokat nem képekkel? S miután megszanak, hogy alaposan megtisz- rombolja le — de kinek lesz badította Leningrádot a letítja ezeket a borzalomrak- rájuk szüksége? És kinek ningrádiaktól, mi történik az tárakat, sőt, teljesen felszá- kellenek „emberi jogok" — Ermitázs kincseivel? mólja őket. Most viszont ha nem lesznek többé embe- Tudom, hogy most az abújákat szándékozik létesíte- rek? szurdumlg vittem a dolgoni... ön, elnök úr, amikor a kat. De ha nem így lesz — Clausewitz (porosz tábor- Pentagonnal együtt hozzá- akkor mire kell a neutronnok és hadtudós, élt 1780— kezd a neutronfegyver meg- bomba? 1831. közt a Napóleon elleni teremtéséhez, — úgymond — Egyébként, elnök ur, a háború egyik vezető katonai iogalkotói szerepben lép fel. Szovjetunióban több, mint 1 személyisége — a szerk.) Nemcsak arra törekszik, millió 250 ezer tudományos megállapítása szerint a há- h°3y i°8°t kapjon az em- dolgozó van'. Ezek az embeború a politika folytatása terek meggyilkolására — e rek sok mindenhez értenek, más eszközökkel ön arra téren egyébként Káin min- De hová vezeti az emberisékészül, hogy politikáját — üenkit megelőzött —, hanem get a fegyverkezési hajsza amelvnek legfontosabb célja magántulajdonukra is rá meredek spirálja? Előbb, allítólag az „emberi jogok" akarja tenni a kezét. S bár vagy utóbb — de Mars (a védelme — neutronbombák- a magántulajdon „szent és háború római istenének) kai folytassa. Máskülönben sérthetetlen" ön mégis meg eszelősségéhez. Nem lenne-e ilven hatalmas katonai erő akarja szerezni, a tulajdono- jobb, ha örökre elfelednénk mellett, mint amilyennel az soknak halált, az ember sjá- ezt. a gonosz pogány istent, Egyesűit Államok rendelke- márB még ismeretlen neut- s a nagyhatalmak erőfeszítéronkínokat szán. seit például a Mars bolygó Én ezt új-káinizmusnak kutatására összpontosíta nevezem. Idegen tájakon (5.) zik. miért költenének új, s valószínűleg egyáltalán nem olcsó fegyver előállítására? ön, mint a második világ-Sajnos, még a lette Történelmi dokumentum Barátsági és együttműködési szerződés Vietnam és Laosz között # Hanoi (MTI) gyalásai meleg baráti légLe Duan, a Vietnami körben zajlottak le és valaKommunista Párt Központi mennyi kérdésben teljes néBtzottságának főtitkára és zetazonosságról tettek tanúPham Van Dong miniszter- bizonyságot, ami a két orelnök vezetésével vietnami szág tartós barátságának és párt- és kormányküldöttség szolidaritásának alapját jetartózkodott háromnapos hi- . . v.-ltMnc látrurntlWnr, Q r.nní/1 lenti. A Le Duan és Pham Van vutalos látogatáson a Laoszi Népi Demokratikus KöztárDong vezette vietnami párthét főn visszautazott Hanoiba. saságban. A tárgyalások eredménye- és kormányküldöttség ként a két ország vezetői barátsági és együttműködési szerződést írtak alá. Egyidejűleg aláírták a két ország közös határára vonatkozó egyezményt és a két kormány között a segélyekről és kölcsönökről létrejött megállapodást ls. A vietnami párt- és kormányküldöttség hivatalos programjának záróaktusaként vasárnap fogadást adott a Vietnami Szocialista Köztársaság vientianei nágykövetségén. A vacsorán Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt főtitkára és Kaysone Phomvihane. a Laoszi Forradalmi Néppárt KB főtitkára, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke mondott pohárköszöntőt. Le Duan történelmi dokumentumként értékelte a két ország barátsági és együttműködési szerződését, amely — mint mondotta — a kölcsönös bizalom és a hosszú távű együttműködés alapjait fektette le a két ország nemzeti függetlenségének védelme és a szocialista társadalmi rend építése érdekében. Kaysone Phomvihane pohárköszöntőjében rámutatott, hogy a két küldöttség társ nánk? Bárhogy is van, el . . nök úr, ha már az „emberi iNovosztyt jogokrór beszélünk, mindenekelőtt talán az élethez való jogot kellene biztosítani az ember számára. A mi országunkban, elnök úr, csak a gyerekek nem emlékeznek a romokra. És a földeken még nem mindenütt. gyógyultak be a háború ütötte sebek. A veteránok még emlékeznek a csatákra. Az anyák máig is őrzik a halotti értesítéseket: az aszszonyok megöregszenek, de az anyák soha. A szovjet emberek mindenkinél jobban tudják, hogy milyen drága a béke: húszmillió ember életével fizettünk érte, s örökké adósak vagyunk az áldozatoknak. Mindenre emlékszünk — Sztálingrádra, Kurszkra. Berlinre is. És a győzelmi díszszemlére. És meg tudjuk védeni magunkat, ha — mint — 1941-ben bombák hullanak ránk. Még akkor is, ha neutronbombák... Ilse asszony 97 5 i A vakító fehér falaktól el- lik bele, „legurul" az inn- mi édességet, gyümölcsöt ütő, sötétbarna ablakkeretek sbrucki belvárosba, munka- kapnak utána. Gittinek még és zsalugáterek, a tetőt meg- helyére, ö sem ebédel, azt szájában a falat, nyakába támasztó, jól látható fageren- mondja, nyáron megreked veszi az erdőt, mezőt, barátdák, a hosszú faerkély rend- ott a hőség, nincs étvágya az nőket toboroz — s én mindkívül hangulatossá teszi há- embernek. Az igazság azon- annyiszor fájó szívvel nézzigazdáink jellegzetes alpesi ban az lehet, hogy túl drága tem — hófehér bodros ruházát, noha az egyszerűbbek az „üzemi konyha", 40 schil- hácskájában is nekiáll sárközé tartozik itt a környé- lingnél olcsóbban nem ússza ból várat építeni a patakken. Körben kéltségbe vesző meg. Jobban megéri, ha aludt- parton, bukfencezni a zöld hegyeket látnak, udvaruk az tejet vesz valami péksüte- fűben. Itt nem szokás elegész pitypangtól sárgálló, ménnyel, és egy kiló banán nyűtt, „játszóruhát" adni a széljárta rét, egész a hegy is csak 9—10 schilling. gyerekekre, presztízskérdést tövébe épített kötélypályáig. Ilse reggelente lezuhanyoz- csinálnak a többnyire ottA negyvenéves banktisztvi- za a gyerekeket és frissen va- hon levő anyák abból, hogy selő és felesége, Ilse, öt éve salt ruhában indítja iskolába csemetéjük a nap minden laknak csupán saját házuk- a nagyobbakat. A picivel el- szakában úgy fessen, akár ban. A két nagyobb gyerek bajlódik egy darabig, aztán skatulyából húzták volna elő. még a nagymama átkos em- gondosan kifesti magát, s Késő délután Ilse leül a gyelékű panziójában született, úgy lép ki a kapun majd el- rekekkel tanulni, aztán főz Hogy átkos emlékű, mindezt röppenő fodros-bodros öltöze- valami egyszerű egytál ételt. Ilse asszonytól tudtam meg. tű bébijével, akárha operába Vacsora után minden estéAnyósa alkalmazottjaként indulnának. Pedig csak a jük egyforma — akár nálunk dolgozott ott, volt konyha- szomszéd faluba, Birgitzbe a legtöbb családban. A külány, takarítónő, szakácsnő, tartanak. Ott eltrécsel Ilse lönbség csak az, hogy agyemikor mi. Most nem győzhá- férje nővérével, megisznak rekeket nyolckor ágyba raklálkodni, hogy vége azoknak egy kávét, aztán a bolt felé ják, de éjfélig a televízió kéaz időknek. Lassan, sok mun- kanyarodva hazasétálnak. A kes fénye szűrődik át itt is kával, adósságból ugyan, de sógorasszony — az isten tud- az ablakokon. S az osztrák fölépült saját otthonuk. A ,1a, mióta — megszokott moz- műsorszerkesztők három csaföldszinti kétszobás, összkom- dulattal házi ruhát ölt és tornán ontják a krimiket, fortos lakásnak télen-nyáron munkához lát. Felmossa a Nem mondom, hogy megunakad lakója, így futja a tör- lépcsőházat, vasal, mos és lam volna a hátborzongató lesztésre is. Mindenre nem mosogat. bűnügyeket, de annyi tény: elég a családfő 10 ezer schil- Mire megszólal a kis katlan nem mertem többé Beával linges havi jövedelme (eny- közepén a templom harang- erdei sétára indulni, miután nyi a fizetés és a családi ja, Gitti hazaér az iskolából, halálra rémített egy utánunk pótlék összege). egy-két órával később Karly szegődött kecskemama és gi- Nem győzöm ezeket a is- Hse ritkán főz ebédet a dója. Lányom nyugtatgatott: sáskákat jóllakatni' — pa- gyerekeknek: joghurtot, gyü- „Ne félj, mami, csak kecsnaszkodott számtalanszor Ilse bölccsel ízesítettet, zsömlét kegyerek, ez nem bánt." asszony —, számukra csak a hús az étel. — Dohogását megértettem, hiszen egy kiló szép sertéscomb 120 schillingbe kerül. És mire futja még három gyerek mellett ennyi jövedelemből? A család szerényen, de kényelmesen él. Bútoraik egyszerűek és praktikusak, az olcsóbbak közül valók. Az emeleti két kis szoba mellett életük fő szintere a barátságos konyha: a sarokba állított étkezőasztal, a beépített padka, a falra akasztott korsók-bögrék, az ablak szőttesfüggönye varázsolja ilyen meieggé. Tirolban mindenütt megadják a módját az étkezésnek: ízléses tárgyakkal, fafaragásokkal, mezei virágból font koszorúkkal veszik körül magukat az emberek. így lopják be a természet egy darabját a falak közé ls. A lámpát is szívesen készítik vesszőből, fából és kovácsolt vasból. Hogyan telik el a család egy napja? A családfő reggelente 7 órakor beül kék Fordjába, és negyedóra se temajszolnak ilyenkor, s valaj'ftr^- — Chikán Ágnes 'flSRMIOTELIX tek, további lépéseket tesz, nek katonai erőik egyesítése irányában. NSZK-BELI I ÁLLAMTITKÁR HAZÁNKBAN Rácz Pál külügyminisztéKUVAITI MINISZTER HAZÁNKBAN Hétfőn Budapestre érkezett Abdel-Wahab Joussef se-Nifisi, Kuvait kereskedelemés iparügyi minisztere. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Bíró riumi államtitkár meghíváJózsef külkereskedelmi mi- sára hétfőn hazánkba érkeniszter és Szigeti Károly, ha- zett dr. Klaus von üohnanyi, zánk kuvaiti nagykövete. az NSZK külügyminisztériumának államminisztere. EGYÜTTMŰKÖDÉS ANDREOTTI PÁRIZSBAN A rhodesiai fehértelepesre- Giulio Andreotti olasz korzsim ellen küzdő Zimbabwe mányfő rövid hivatalos látoMriküi Nemzeti Unió (ZANU) gatásra hétfőn délután Páés Zimbabwe Afrikai Népi rizsba utazott. Látogatása viUnió (ZAPU) vezetői megál- szonzás Valéry Giscard lapodtak abban, hogy szer- d'Estaing francia köztársasávezeteik, amelyek a Zimbab- gi elnök hét hónappal ezwe Hazafias Front keretében előtti toszkanai villámlátogamár eddig is együttműköd- tására. Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 45. — Hát Istenem . I. merengett el az idős báróné —, valamikor ... Groteszkül hatott a bortól felhevült hölgy, amint szeme egy pillanatra eifátyolosodott, mintha a múltak emléke jelent volna meg előtte, ködlő távolságban. — Az életvonala szép hosszú, de hirtelen megszakad — kajánkodtam tovább, mert Ruth a fülembe súgta észrevétlenül, hogy ne kíméljem a vén boszorkányt. — Ügy látom, hogy gyönge a szíve, mert a szív vonalán mély pontocskák vonulnak végig. — O, igen A szívem rossz — merengett el az asszony. — Sajnos, sokszor érzem... — Ellenben az ész vonala aránytalanul hoszszabb a szív vonalánál, ami azt jelenti — sarlatánkodtam tovább —, hogy számító és okos, ügyesen fel tudta használni előnyeit. — Ez igaz — csattant fel Ruth élvezettel, mint aki boldog, hogy ez a kérdés felmerül, s ő kedélyeskedve dörgölheti oda az orra alá az öreg nő álnokságát. — Ezt eltalálta! Maga pompásan ért a tenyérjósláshoz. Az öreg báróné rögtön Idegesen visszarántotta kezét, s lesújtóan mért végig engem. — Valami rosszat mondtam talán? — tetettem az ártatlant, s nem győztem bocsánatot kérni, ha tapintatlanságot követtem el. — ön nem tehet róla — legyintett előkelően a báróné. — Ruth ... No, de hagyjuk — s kissé elkomorulva magábamerült. A jelenet azonban többeknek feltűnt, s bár eléggé zárkózottan viselkedtünk, néhányan előbb odanevettek, aztán leküzdve tartózkodásukat, kinyújtott tenyérrel közeledtek asztalunkhoz. Legelőször a szakállas német festő lépett hozzánk vigyorogva, s nagy, szőrös lapát kezét letette elébem. — Olyan, mintha bicskával karcolták volna bele a vonalakat, ön nyilván határozott, egyenes jellem — mondta tudálékosan, s közben a térdemmel megböktem Ruth térdét, jelezve, hogy ezt is feldúlom egy kicsit. — Az életvonala és észvonala nem érintkezik... ön a szerelemben nem megbízható, talán a barátságban sem ... A német festő zavartan vigyorgott, s talán már bánta is, hogy így kiszolgáltatta magát. A körülállók persze mókának fogták fel, s jóízűen kacagtak. — Igen — tört meg a szakállas piktor —, kissé hűtlen természetű vagyok... Ráhibázott — aztán ott kuporgó felesége felé pillantva, halkan fűzte hozzá: — De ezt nem kell hangosan mondani. — Viszont az Apollo-ujja alatt szép csillagok vannak ... ön nyilván jó érzékű művész... — Hát festő vagyok. — Valóban? — hüledeztem én, mintha a kocsmáros már nem Informált volna mindenről. Még szélhámoskodtam volna tovább is, ha a nadrágos lengyel nő nem dugja követelőn elém a tenyerét. Tört olaszsággal beszélt. — Kérem ... engem ... nekem ... Sokáig nézegettem a kezefejét, ujjai görcsös, csomós formáit, s lapos körmeit, s aggodalmaskodva kérdeztem meg: — ön férfi, vagy nő? Erre óriási röhej robbant ki, még a vendéglős is a térdét csapkodta. A felemás lény kissé zavarba jött, aztán határozottan, majdnem dölyfösen vágta ki: — Természetesen nő... önt a nadrágom téveszti meg. — Ö, azt észre sem vettem — füllentettem gátlástalanul. — Csak a kezét nézem... Ezek a csomók az ujján töprengő hajlamot, sőt bizonyos aggodalmaskodó természetet mutatnak... A lapos körmök tevékenységre utalnak... S ezek a hálószerű vonalkák fékezhetetlen szenvedélyt s erőszakosságot jelentenek. Ezek mind férfias vonások általában, meg a Jupiter-dombra felfutó szívvonal is heves féltékenységre enged következtetni ... O, ön veszedelmes nő... — Gondolja? — mondta suta kacérkodással, de nem engem, hanem Ruthot ftxírozta behatóan. — Sok érdekeset mondott, s talán igazat is ... De én szobrásznó vagyok... annak nincs nyoma? — De! — nevettem én, s az egyik körme alól parányi sárga agyagnyomot piszkáltam ki. — Itt van, s a jelek szerint valószínűleg ma is mintázott Ennek a fordulatnak nagy sikere volt, s most már a fél vendéglő ott álldogált az asztalunk körül, mindenki a tenyerét nyújtotta felém. Én szabódtam, védekeztem, szerénykedtem, nemcsak azért mert nem akartam ekkora feltűnést kelteni, hanem mert félig-meddig ki is merült tenyérjóslási tudományom, s nehezen tudtam volna az elmondottakat a végtelenségig variálni. Csak Gabriele kezét fogadtam még el, akiről tudtam már valamit, s így könnyű volt prófétának lennem. (Folytatjuk.)