Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-17 / 167. szám

Vasárnap. 1977. július 17. t 3 Csomagold' üzem Mészégetők Küzdő kezdők A Volán 23-as számú Vál­lalat. az üzemek, a külke­reskedelmi vállalatok meg­bízásából évente 30—35 mil­liárd forint értékű export­árut csomagol. A Volán­ppck szolgálat 1200 dolgozója jelenleg a fővárosban el­szórtan, igen mostoha kö­rülmények között végzi munkáját, remélhetőleg nem sokáig. A vállalat Kozma utcai telepén ugyanis be­fejezés előtt áll a 80 mil­lió forintos költséggel épült központosított csomagoló­üzemegység. ahol a szociá­lis létesítményekkel ellá­tott gyártócsarnokon kívül négy könnyűszerkezetes, a legkorszerűbb technológiák bevezetésére is alkalmas exportcsomagoló üzemet lé­Tesítettek. A csomagoló­üzemegységet szeptemberben adjak át rendeltetésének. A telepen épült fel az ország' legnagyobb raktár­sátora is, mégpedig a már hagyományosnak számító felfújható sátorral szemben tp tartószerkezettel. A 18 méter széles és 90 méter hosszú sátorraktár kék-fe­hér színű graboplast mű­anyag héjszerkezete a győ­ri AFIT-nál készült. «Az erdei mészégetés módszere évszázadok óta mitsem vál­tozott. A mészégetők éjjel és nappal, energiát nem kímélő munkával égetik az építkezéseken nélkülözhetetlen alap­anyagot, a meszet. A Pilis aljában húzódó Jászfaluban apá­ról fiúra szálló mesterség lett a mészégetés. A kitermelt mészkósziklákat megfelelő méretűekre törik, amelyekből kőboltozatot készítenek. Ez a boltozat tartja égetés alatt a kemenceszerü építményt. Képünkön: a mészégető boksa M Minden harmadik brigádtag Művelődni pedig érdemes... A számok önmagukért be- Egyértelmű volt a vélemény: vevők megszokták a nagyobb szélnek: a „Munka és mű- a vetélkedősorozat közelebb nyilvánosság előtti beszédet, veltség" vetélkedősorozat vitte a dolgozókat az iskola- megtanulták, hogyan kell ki­minden harmadik szocialista rendszerű tanuláshoz, hiszen fejezni magukat. Mindez brigádtagot megmozgatott a a kérdések olyan tudást igé- majd a különböző demokra­KSZV-nél. A megyében itt nyeltek, amelyet — esetleg tikus fórumokon jelenthet volt a legtöbb résztvevője az évtizedek múltán — fel kel- eredményt: kl-ki bátrabban akciónak: 109 brigád 1083 lett frissíteni, de nem egy kérhet szót, nem kell attól tagja készült a vetélkedőre, esetben új ismeretekre is Ez a felkészülés hónapokig szükség volt az eredményes tartott a különféle formákban szerepléshez. — erről a brigádnaplók be- » szédesen vallanak. Volt olyan gyára a vállalatnak, ahol sze- A zsürt és a hallgatók mináriumokon dolgozták fel szamára is a művészeti kér­a vetélkedő anyagát, olyan déscsoportok hozták a legna- __ ahol a TIT-et kérték meg gy?bb meglepetést. Aki a ve- tagjai Hegyi"András brigád­előadások tartására, de az telkedonek ebben az idősza- vezető, Stermeczki László, sem volt ritka, hogy brigád- Kában toppant be a vállalat Gémes Éva, Szabó János, gyűlésre hívták meg egy-egy klubcentrumába, a válaszok- Terhes Antal és Varasdi témakör ismerőjét. Ezzel tu- bo1- Pontosabban az 5—5 per­lajdonképpen kitágult a köz- ces kis előadásokból aligha reműködők tábora: a gyárak gondolta volna, hogy nem értelmiségi dolgozói, mérnö- szakemberek beszélnek. Pe­kök, közgazdászok, vegyé- dlg az ismertetéseket olyanok szek, könyvtárosok segítették tartották, akik napi nyolc- tagjai — elsősorban további a fizikai dolgozók felkészülé- órai- jórészt több műszakban művelődésük céljaira hasz­sét. végzett munka után még n411ák fel Egy-egy brigád többször is éreztek erőt — és igényt! — J számot adott tudásáról, tele- ldőt szakítani a művészetek pi és gvári elődöntőkön, gyá- megismerésére is. Ebben a ri döntőkön rostálódott a me- vetélkedőben is jól kamato­zőny, amely végül is eljutott zott az a kapcsolat, amelyet a vállalati döntőre. Bár a a KSZV három szegedi gyára épített ki a Szegeden élő fes­tőművészekkel: nélkülük pél­dául aligha hallhattak volna a résztvevők ilyen alapos ér­_ _ _ _ tékelést a nagybányai festők­szegedi javítóműhelyt képvi- r61- A kis előadások azonban félnie, hogy a rászegeződő te­kintetek között belezavarodik mondani való j ába. A „Munka és műveltség" vállalati döntőjét egyébként — szoros versenyben — a szegedi jutaárugyár Tömör­kény szocialista brigádjának Gyuláné nyerték. Hisszük, hogy a szereplésük jutalmául kapott összeget — akárcsak a mögöttük végzett csapatok ReigI Endre -egkérdeztek 9000 pályakezdő fiatalt: milyenek voltak az első hetek, hó­napok az első munkahelyen? Rész­letek a kitöltött kérdőívekből, a személyes interjúkból: „A munkahelyemre engem nem vezettek be, magam mutatkoztam be mindenkinek. Életem legkellemetlenebb percei voltak ezek..." „A szakmunkás-bizonyítvány megszerzé­se után sem a vezetőktől, sem a munka­társaimtól nem kaptam meg azt a segítsé­get, amire egy fiatalember rászorul." „Nem szívesen gondolok vissza a fogad­tatásra. Az ember az iskolapadban még hisz abban, amire tanították... Nem fo­gadtak valami szívesen. Szinte szégyell­nem kellett, hogy érettségiztem, mert munkatársaim nagy része az általános is­kolát sem fejezte be. Hosszú keresgélés, többszöri munkahely-változtatás után ta­láltam csak magamra, s ez nagyon meg­viselt." Megkérdezték 74 vállalat igazgatóját és KISZ-bizotteágát, véleményt kértek a me­gyei és a városi tanácsok munkaügyi osz­tályaitól és a minisztériumoktól: milyenek a pályakezdés feltételei? Részletek a hiva­talos jelentésekből: „Biztosítani kívánjuk, hogy a fiatalokat az első találkozáskor kedvező hatás érje. Filmvetítéssel egybekötött gyárlátogatáso­kat szervezünk..." „Megteremtjük a felételeit annak, hogy a fiatalok egyéniségüknek megfelelő mun­kakörbe kerüljenek." A pályakezdés adminisztratív, hivatalos része a munkáltatók részéről rendkívül egyszerű, s néhány óra alatt lebonyolít­ható. A munkaügyi osztályok felvétel előtti információja mindössze a konkrét munkakörre, a keresetre, esetleg még né­hány fontosabb szociális intézmény is­mertetésére korlátozódik. A fiatalok sze­rint még ez a szűkszavú és hivatalos jel­legű tájékoztatás sem történik mindenütt. Sokukat nem mutatják be a munkatársa­iknak, a munkahelyi szokásokról — ame­lyek ismerete megkönnyítené a kezdést, a beilleszkedést — csak elvétve kapnak in­formációkat, a vállalat gazdasági felada­tairól, az előmeneteli lehetőségekről pedig úgyszólván senkinek sincsenek érdemleges ismeretei. Általános tapasztalat, hogy rész­letesebben csak a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembereket tájékoztatják. A szakmunkásokat, a betanított és a segéd­munkásokat nagy érdeklődéssel várják a munkahelyek, de a felvétel után többnyire közönnyel és érdektelenséggel kezelik őket. Vannak persze kivételek. Például a Ma­gyar Vagon- és Gépgyár, ahol valóban szervezettnek tekinthető a munkába lépők fogadása és tájékoztatása, tekintet r.élkül arra, hogy az illető diplomával, szakmun­kás-oklevéllel, vagy anélkül jelentkezik. Vagy: az Egyesült Izzó, ahol megszervez­ték a sokat emlegetett „mérnökóvodát", vagyis azt az intézményt, amelynek kere­tében a kezdő diplomások alaposan meg­ismerkedhetnek az egész vállalattal, scsak ezután döntenek szűkebb munkahelyük felől. Jó néhány elemzésből levonható követ­keztetés, hogy a pályakezdők többsége nem az állandóan emelkedő fizetésben látja a munkahelyi, a szakmai karrier mér­céjét. Legtöbbjük a munkateljesítményt, a szakmai rangot, a munkatársak barát­ságát, a vezetők bizalmát jelöli meg az érvényesülést biztosító tényezőnek. Jólen­ne ezt mindenütt tudomásul venni, ahol a vezetők a — vitathatatlanul meglevő — kereseti igényelt lehetőség szerinti kielégí­tésével, a pályakezdők érvényesülési prob­lémáit jórészt megoldottnak tekintik. A szakmai előmenetel, a fiatalok sikerigé­nyének kielégítése, az ennek megfelelő széles körű érvényesülési lehetőségek biz­tosítása háttérbe szorul. S valószínűleg er­re is visszavezethető, hogy bizonyos vizs­gálatok szerint a pályakezdők rangsorolá­sában, az érvényesülés motivációs ténye­zői között „előkelő" helyen szerepel az úgynevezett „jó kapcsolatok" megterem­tése. Az igazgatók persze másként véle­kednek; szerintük kizárólag a rátermett­ség, a szorgalom, a tanifWís és az emberi jó tulajdonságok döntenek az előmenetel­nél. Lehet, hogy ez esetben is a fiatalok helyzetmegítélése a reálisabb? Milyen a pályakezdők munkahelyi köz­érzete? Az alapmotívum: a fiatal korral szükségképpen együttjáró bizonyos fokú türelmetlenség, nyugtalanság és kritikai szellem. Nem mindegy azonban, hogy mi­ért nyugtalankodnak, hogy miért emelik fel a szavukat A vezetők szerint több­nyire a bérproblémák miatt, aztán a mun­kafeltételek, illetve a közvetlen vezető el­lenszenves stílusa, magatartása miatt A fiatalok másként látják a dolgot: elsősor­ban a munkával, illetve a munkaköri be­osztással kapcsolatos problémáit igazgatják őket, aztán a lakáshiány, és csak ezek után következnek a bérpanaszok. Ez a véleményeltérés már alaposan köz­rejátszik a munkahely-változtatásokban, amelynek mértékét egyébként — a kez­dők fluktuációjáról van szó! — a vezetők többsége nem tekinti túlzottnak. Tény, hogy leginkább a segéd- és betanított munkások vándorolnak, s xninél magasabb valakinek a képzettsége, annál nehezeb­ben szánja el magát a munka-helycserére. S ez megintcsak arra figyelmeztet, hogy a pályakezdők között is megkülönböztetett figyelemmel kellene kezelni azokat, akik szakképzettség nélkül állnak munkába, s akik közül sokan csak azért nem tanul­nak tovább, mert senki sem biztatja erra őket különösebben. N' "agyjából így összegezhető a fiatalolt és a munkáltatók véleménye a pá­lyakezdésről, s az itt vázolt véle­ménykülönbségekben lehet részben meg­találni a választ arra a kérdésre, hogy va­jon miért küzdelmes nálunk a kezdőit helyzete, sorsa? A különböző vizsgálódá­sok persze csak ábrázolhatják, Illusztrál­hatják ezt a társadalmi gondot. Megoldása azokra tartozik, akiktói közvetlenül függ a pályakezdők boldogulása. Vértes Csaba versenykiírás lehetővé tette, hogy középiskolai végzettsé­gűek is helyet kapjanak a hat-hat tagú csapatokban, a döntőben a hat gyárat és selő versenyzők többsége a nyolc általánost, illetve szak­nem pusztán leckefelmondá­sok voltak: az egyéni véle­munkásiskolát végzettekből rnénJr sem hiányzott belo­keriilt ki. Ez azonban a fele- luk • • • Az a'apos felkészülést leteken egy pillanatig sem bizonyították a batikolásról, látszott meg. Az öttagú zsűri az operáról. filmekről, regé­gvakran adta meg egy-egy nyékről, vagy éppen Mocsár válaszra a maximális 25 pon- Gábor iro életműverői szóló tot, sőt olyan kérdéscsopor- ismertetők is. Ezek a kérdés­tok is akadtak, amelyben csoportok azt célozták, hogy minden csapatot a maximum egy-egy k>s előadás kapcsán közelében, 22—25 ponttal ér- meggyőzzék a többi vetélke­tékeltek. do brigádot: érdemes megte­# kinteni az adott kiállítást, fil­met, színházi előadást, elol­A társadalmi és politikai vásni valamelyik könyvet. Ez ismeretek témakörében pél- a törekvés kiterjesztve az dául a feleleteken érződött: egész vetélkedőre érvényes volt, megggyőzött mindenkit, érdemes művelődni, a világ­ban levő sok-sok szépet és a versenyzők nem pusztán bemagolták a felkészülés so­rán a válaszokat, hanem ér­tik is a lényeget, sőt alkalom- értékeset megismerni, adtán a gyakorlatban is jól , t tudják alkalmazni. Nem vé­letlenül örült hát, és dicsérte A vetélkedő azonban más a csapatok tudását és felké- eredményekkel is járt, aho­szültségét a nézőként jelen- gyan Harkai Vilmos, a KSZV levő dr. Ágoston József, a szakszervezeti tanácsának tit­jzakszervez.etek megyei taná- kára összegezte: a brigádok csánax vezető titkára, aki túlléptek azon a szemléleten, érthetően szakszervezeti hogy egyetlen feladatuk a „szemüvegen" keresztül néz- jól végzett munka. E mellé te a brigádok küzdelmét. Per- — egyenértékű társként — a sze a versenyzők hasonlóan közös művelődés, a nevelés, jól „mozogtsk" az általános a szabad idő hasznos eltölté­iskolai ismeretek, a Mindenki sének igénye is felzárkózott, iskolája tananyagában is. A vetélkedősorozaton a részt- í Épül a tiszai kőolaj-finomító Leninvárosban évi három­millió tonna kőolaj feldolgo­zására 6.5 milliárd forintos beruházással finomítót építe­nek, amely a jövő év végén már termelni fog. Jubilál a Közgazdasági ismeretek A napokban jelent meg a Kossuth Könyvkiadó Köz­gazdasági ismeretek soroza­tának 25. kötete. A jubile­um alkalmából dr. Sipos Já­nos szerkesztő a következő­ket mondta az MTI mun­katársának. — A sorozat megindításá­val az volt a kiadó célja, hogy a közgazdasági. gaz­daságpolitikai kérdések iránt érdeklődőknek olyan kiad­ványokat készítsünk, ame­lyek alkalmasak arra, hogy a párt politikáját magya­rázzák, népszerűsítsék, s a helyes marxista álláspont szemléltető kifejtésével ki­elégítsék a közgazdasági kér­dések iránt megnövekedett érdeklődést. — Rendszeresen figye­lemmel kísérjük az olvasók érdeklődését, igyekszünk fel­mérni igényeiket A sorozat terveit e szerint állítjuk ösz­sze. A jövőben szeretnénk elsősorban a világgazdasági kérdésekről, azok magyar­országi hatásairól, a nagv­vallalatok munkájáról, a ki­emelt beruházásokról tájé­koztatni olvasóinkat 4

Next

/
Thumbnails
Contents