Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-16 / 166. szám

Sfomtiat. 1977. július 16. 3 Heves vihar volt Szegeden Fölveszik az élet diktálta tempót Tegnapelőtt. csütörtökön este heves vihar ért a város fölé délnyugati irányból. Hét óra után 17 perccel söpörte végig az utcákat a másodpercenként 23,8 méteres, vagyis óránként 85,8 kilpméteres sebességgel vágtató szél, amely esőt is hozott bőven. Huszonkét perc alatt 11.7 milliméter csapadék öntözte meg a kerteket, parkokat Több esetben kellett a tűzoltóság segítségét is kérni a letört fakoronák elszállításához, a károk helyrehozáséhoz. A DEMÁSZ-töl kapott tájékoztatás szerint a vihar idején Szegeden, a város környékén és a járásban számtalan helyen megszakadt az áramszolgáltatás. Az üzemzavart majd minden esetben a vezetékekre dőlt vagy azokat megrongáló fák okozták. Megsérült például a nagyfeszültségű vezeték Deszken, a Szőregi úton és Alsóvároson, a Tompa utca kornyékén. Sokfelé elektromos zárlat keletkezett. A lakosság példás segítségének is köszönhető, hogy a leégett, feszültség .alatt álló vezetékek nem okoztak balesetet. órákra megbénult az áramszolgáltatás jó néhány nagyüzemben, többek között a vasöntödében, a tejüzemben, a kenyérgyárban, az újszegedi kendergyárban és a III-as vízműveknél. A II-es kórházat részlegesen érintette az áramszünet: világítás volt viszont órákig nem működtek a gyógyításhoz is szükséges gépek. Szegeden elszórtan szünetelt a közvilágítás, az épüleSomogyl Károlyné felvétele A Széchenyi téri sétányról elszállítják a letört faágakat tek áramellátásában nem volt fennakadás. A DÉMÁSZ kilenc munkacsoporttal dolgozott csütörtökön éjszaka a meghibásodott vezetékek javításán, a vállalat szocialista brigádjaiból sokan önként jelentkeztek a rendkívüli munkára. A helyreállítási munkálatok tegnap folytatódtak, mára remélhetőleg már sehol nem lesz a közvilágításban fennakadás. A heves vihar ellenére Szegeden egyetlen előfizetőnél sem némultak el a telefonok. A város kábelrekonstrukciójának köszönhetően a hálózat egyetlen vonala sem ázott be. A csütörtöki vihar sokfelé megrongálta a házak tetejét, megszaggatott jó néhány kerítést, a heves szél miatt többhelyütt betörtek az ablakok. Az Állami Biztosító szegedi fiókjánál eddig több százan jelentették be kártérítési igényüket. A júliusi viharok okozta károk száma több mint 2 ezer a megyében. Á tej és a szavatosság Szabatos-e a szavatosság? F.zzel a címmel Jelent meg lapunkban június 10-én az a cikk, melynek Írója szóvá teszi többek között, hogy a tejeszacskókon nem olvasható a szavatosság Ideje. Az észrevételre válasz érkezett szerkesztőségünkbe. A tej tasakos csomagolásához az állami tejipar import gépeket vásárolt. Ezek a gépek a zacskó oldalán festékkel jelzik a fogyaszthatóság határidejét. A számok feltüntetéséhez drága importfestékre volna szükség, melyet biztosítani nem tudunk. A hazai festék minősége nem megfelelő, mert a számok elmosódnak. a jelzés nem tartós és nem felel meg az élelmiszertörvény előírásainak. Országszerte kísérleteztek olyan jelzés bevezetésével, mely tartós, nem szennyezi a tejet és olvasható. A jelenleg ismert legjobb megoldás a préseléssel történő jelzés. Már több hazai és külföldi tejipari vállalat alkalmazza ezt. A préseléssel történő jelzést bemutattuk a minőséget ellenőrző hatóságnak, amely azt jónak is találta és engedélyezte. A jelzésmód bevezetése előtt a Délmagyarorr,zág és a Csongrád megyei Hírlap 1977. máius 3-i számában hirdetés útján tájékoztattuk a fogyasztókat a jelzés új módjáról, a számok új helyéről. A tasakokon nem a gyártási időt tüntetjük fel. hanem a fogyaszthatóság határidejét A cikk szerint a jelzésből egyértelműen meg lehet állapítani, hogy nem a tejüzem naptárában van a lemaradás. hanem olyan tej került értékesítésre, melynek fogyaszthatósági határideje már lejárt Olvasható a préselt jelzés, a fogyaszthatóság utolsó napja, és ebből lehet következtetni arra, hogy a forgalmazott termékért ki a felelős. A tejipari vállalat lejárt szavatosságú tejet, tejtermékeket nem szállít ki az élelmiszerboltokba. A tejcsomagoló gépek pontosan végzik a jelzést, nem fordulhat elő tévedes. A leiárt határidejű termékek forgalmazásáért a boltok vezetői, eladói a felelősök, mert megszegik az élelmiszer törvényt és kárt okoznak a fogyasztóknak. Ismert, hogy az élelmiszer törvény rendelkezik a tej és tejtermékek szakszerű, hűtött tartásáról. A cikk írójától megtudtam, hogy a Hóvirág cukrászdában vásárolták a lejárt szavatosságú tejet. Július 5-én a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat képviselőiével felkerestük a cukrászdát, amely naponta 20 liter tejet és 10 pohár tejfölt forgalmaz. Vasárnapi napokon 40 liter tej az igény, ennyit értékesítenek is, akár hétköznap a megrendelt mennyiséget. Ezért érthetetlen számunkra, hogy a lejárt szavatosságú tejet hogyan adhatták el. Tudott dolog az is, hogy minden tejet árusító boltnak szerződésben foglalt joga és egyben kötelessége a lejárt szavatosságú tejnek a visszaküldése. Annak érdekében. Hogy a tej- és tejtermékfogyasztók előtt ismertté váljanak az élelmiszer törvény előírásai, az 1977. július 9-i Délmagyarországban és a Csongrád megyei Hírlapban érthetően közzétettük a fogyaszthatósági határidőjelzéseket. Gondoskodtunk arról is, hogy ezek a jelzések az árudák dolgozói és vezetői sz,ámára is ismertté váljanak. Csápenszki István, a Csongrád megyei Tejipari Vállalat igazgatója Űj virágüzlet Somogyi Károlyné íélvétele Az új Hungária Szálloda közvetlen közelében virágüzlet nyílt tegnap, pénteken délelőtt. Gazdája a Városgazdálkodási Vállalat. Az új, rendkívül tetszetős virágbolttal hétre szaporodott a vállalat virágüzletcinek száma. A nyitás napján 70 ezer forintos készlet: ismert és különleges cserepes növények, különböző fajtájú és színű szálas virágok várták vásárlóikat. A virágok legnagyobb része a vállalat saját kertészetéből került ki — így lesz ez a jövőben is —, a bőséges választék biztosítására termelőszövetkezetekkel, állami termelökkel is kötnek szerződéseket Kedvező változások a sándorfalvi szövetkezetben Virágoskert az épület előtt, szép park az udvarban. Tágasak a szobák is. Az elnöki irodában hűvös csend fogad, a vitrin tetején magyar és lengyel zászlók — utalván a téesz nevére. Tisztaság és rernf mindenütt. Ilyen miliőt látván, arra gondolhat a szemlelő, hogy a sándorfalvi Magyar—Lengyel Barátság Termelőszövetkezet erős, jól működő gazdaság. Sajnos, ma még nem így nan. De keresik már a virághagymákat, ásnak és gereblyéznek, hogy a külső képhez illő tartalmat teremtsenek, virágzóvá tegyék nagy kertjüket, önmaguk és a Itözösség javára. Vissza kell kanyarodni a múlthoz, hogy megértsük a közösség jelenét. Tavaly, tavasszal, amikor új vezetőség került a téeszbe. szándékukról így irt a Délmagyarország: „Az is valószínű, hogy minden régi kolonctól ebben az évben nem tudnak megszabadulni Sándorfalván, de a biztos jövőt csak a közös munka teremtheti meg. A mostani évet alapozásnak tekintik, tudják, nehéz lesz, de bíznak benne, hogy utána föl tudják venni az élet diktálta tempót" Rövid nacionálé: Sándorfalván több 'mint 6 ezer ember lakik, a téesznek 850 tagja van, akik közül 550-en nyugdíjasok, járadékosok. A község földterülete 5200 hektár, amelyből 3500 hektár a szántóföld, 1500 hektár legelő, viszonylag szétszórtan, és rossz minőségben. A szántóföldi területet a SzegedCsongrád közötti műút kettészeli, a falu felöli részen 800 hektár homokföld, a folyó felől pedig 2700 hektár kötött termőföld van. adat: 1975 és 1976 összehasonlító termésátlagai. Búzából hektáronként 13 mázsát, majd 23 mázsát arattak, az őszi árpa 11, illetve 42 mázsát adott, a kukorica 19, majd 33 mázsát, s ehhez hasonló alacsony termésátlagot jelez a cukorrépa, a lucerna, a vörbshere, a silókukorica és más termény is. Az igaz ugyan, hogy tavaly már szebb eredmények voltak, mint tavalyelőtt, de még mindig messze elmaradtak a megyei és az országos átlagoktól. Az 1975-ös mélypont jelentős anyagi veszteséggel járt, melynek egyenes következményeként leváltották a vezetőséget, és szanálták a termelőszövetkezetet. 2. 1. A sándorfalvi termelőszövetkezet életében az 1975-ös esztendő fordulópontot jelent. Hogy miért? Azért, mert a megelőző esztendők folyamán a tönk szélére jutottak. A vezetőség sűrűn váltotta egymást, elhanyagolták a mezőgazdasági termelést, a melléküzemágak nyomultak előtérbe. Színes kavalkáddal jelentkeztek: a faipari részlegük kádármunkákat, épületasztalos-tevékenységet végzett, a fémipari részlegben a forgácsolás, mely a magánosok üzlete volt, a kazánépítés és -javítás, mészoltás, építőipari munkák, féregirtás és magfeldolgozás folytatta a sort. Volt minden a téeszben. csak éppen normális mezőgazdasági tevékenység nem A sok apró üzletelés sok erőt és energiát emésztett el. Amit a mezőgazdasági területen végeztek, az is balul ütött ki. Elhatározták, hogy a szomszédos dóriakkal közösen létrehoznak egy szarvasmarhatelepet, ahol 600-nál több tehenet tartanak majd. Jól-rosszul elkészült a téhenészet épülete, de akkor a dóciak levásznaltak az üzletből, nem vállalkoztak a „benépesítésre". A nyakukon maradt telepre a sándorfalviak vásároltak állatokat. össze-vissza mindenféle fajtát, magánosoktól és állami gazdaságoktól. Sejthető, hogy milyenek voltak azok a tehenek. A háztáji istállóhoz szokott jószágok nem érezték jól magukat az uj körülmények között. De a baj sosem jár egyedül: nem találtak elegendő szakembert, kik értettek volna valamicskét a nagyüzemi tehenészethez, s takarmány sem volt elegendő. Erre nem készültek föl a szövetkezetben. A tehenek egymás tejét apasztották el, mert éhesek voltak és unatkoztak. Valaki így jellemezte a helyzetet: „Ha földobtunk egy villa szalmát a levegőbe. a tehenek elkapták, mielőtt lehullott volna, akár a sirályok a falat kenyeret." A növénytermelés sem volt különb. Jellemzésül néhány Az új vezetőség — elnök, főmezőgazdász, állattenyésztő, főkönyvelő — a pártszervezettel közösen felülvizsgálta az egész gazdaságot. Megállapították, hogy teljesen új struktúrára van szükség, jelentős egyszerűsítésekkel. Megszüntették a koloncként nyakukon csüngő és igen nagy energiát, erőt fölemésztő melléküzemágakat. Az talán más kérdés, hogy mindent meg kellett-e szüntetni? Egy-két terület olykor kisegítést és hasznos elfoglaltságot is jelenthetne, mint például a magfeldolgozás (barackmag, dió. mogyoró), esetleg a kádármunkák, dézsákra. hordókra mindig szükség van. Persze a sándorfalviak jobban tudják, mire van szükségük, s mire nincs. Első lépésként lemondtak a dóri tehenészetről, azt átadták az állami gazdaságnak. Csupán 120 darab tehén tartására vállalkoztak a szövetkezet régi istállójában. Az állattenyésztést javítandó a juhállomány mennyiségi és minőségi javítására vették az irányt. A juh nem annyira takarmányigényes, mint a tehén, s a sándorfalviak körében nem is idegen a juhászat. A megcsappant szarvasmarha-állomány kevesebb takarmányt igényel, így jelentős földterületet „csoportosítottak" át árutermelésre, bővítve a zöldségellátási lehetőségeket. Említést érdemel még a baromfinevelés. Húscsibéket tartanak, évente 40 vagon pecsenyecsirkét adnak el. 3. Az állattenyésztésben történt változások az eredményességet javítják ebben az esztendőben. A tehenészetük ugyan messze van a korszerű nagyüzemi technológiától, hiszen minden olyan, mint a falusi kis istállókban, a jászol karikájához kötve a tehenek, faruknál a kisborjak, tejházuk sincsen, mindössze a fejőgépek jelentenek valami újat. De a 120 tehéntől ma több tejet fejnek, mint korábban a 480-tól. A juhoknak szeretnének megfelelő hodályokat építeni, hogy ne 1000 darab anyaállat bégessen a legelőkön, hanem kétszer annyi. A kisbárányok máris szép jövedelemmel kecsegtetnek; s a nemrégen vásárolt 420 darab fiatal jerke tokyó már a jövőt is fölvázolja. A tervek között szerepel, hogy megduplázzák a pecsenyecsirke „termelését", s az istálló padlásterében alakítanak ki újabb területet a csibéknek. Sikernek számit, hogy a meglevő ájlatállományt saját termelésből ellátják takarmánnyal. A növénytermelés frontján is sok minden megváltozott. Búza, kukorica, burgonya és hagyma a legfőbb ágazat Jelenleg 1300 hektár búzát vágnak a kombájnok, 1000 hektáron kukoricát, 108 hektáron burgonyát és 54 hektáron vöröshagymát termelnek, de van 200 hektár takarmánynak szánt fűvetésük is. A legdicséretesebb az — s eredményeket is érlel majd —, hogy a búzával és a kukoricával bekapcsolódnak az iparszerű termelési rendszerbe. A burgonyával máris a forráskút! ak rendszerét követik, a hagymatermelésüket pedig a szegedi ZÖLDÉRT Vállalattal egyeztették. Természetesen sok az aprónak tűnő tennivaló is. Az elhanyagolt, korszerűtlen épületeket javítani kell, kisebb átalakításokat végezni rajtuk. Ilyen munkákra azelőtt nem sok gondot fordítottak. Néhány, hajdani melléküzemági épületet már rendbe hoztak. Egyikben például a téesz tagjainak alakítottak ki tisztálkodásra, öltözésre és étkezésre alkalmas helyiségeket. Ha valamelyest egyenesbe kerül a szövetkezet szekere és pénztárcája, tovább javíthatják a dolgozók élet- és munkakörülményeit. A hosszúra nyúlt beszélget, tés végén újra kérdeztem: — Mit várnak az idei gazdasági munkáktól? . — Az elnök, Bodrogi Ferenc és a pártszervezet titkára, Tóth György nem festett rózsaszínű képet. Elmondták, hogy az aratás szépen halad, de 35 mázsánál jobb átlagtermésre nem számítanak hektáronként, a homoki rész különben is aszályos lett. A kukoricavetéseknél is akadnak gondok, az ezer hektárból csak 600 hektár vetést tartanak elfogadhatónak, a többi gyenge, sőt itt-ott igen rossz. Áprilisban még olyan nehézségek voltak, nogy mit tegyenek a belvíz ellen, most pedig kiég a szárazságtól a föld. Eddig nem volt területükön egy kiadós eső, alig hullott 25 milliméternél több csapadék. A burgonya elfogadható termést ígér, bár a partosabb részen máris beérett és föl kell szedni a gumókat, de ezt egyensúlyozza a korai termés magasabb ára. A hagymát szépnek tartják. — Megállnak a saját lábukon ? Az elnök mondja: — Elindultunk ezen az úton, vannak buktatók, nem várt hátrányokkal is találkozunk, de megnyugvással tölt el bennünket, hogy a legutóbbi pénzügyi ellenőrzés egy fillér hiányt sem allapított meg, így minden remény megvan arra, hogy veszteség nélkül zárjuk majd az évet A tagság sokat változott, szorgalmasak a sándorfalvi emberek, tudomásul vették, hogy csak a közösségen múlik minden. Kevesebben vagyunk, de erősebbek vagyunk, s eltökélt szándékunk, hogy fölvegyük az élet diktálta tempót. Az első lépések ebbe as Irányba mutatnak. Gazdagh István