Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-15 / 165. szám

V Péntek, 1977. július 15. A hatékonyság útjai (9.) A mennyiséggel szemben a minőség előtérbe kerülése, a versenyképes áruk arányának növelése, a teljesítménnyel megegyező bérezés, a szervezés fokozása, a munkaerő-gazdálkodás, a kutatás eredményeinek gyors felhasználása, mindaz, amiről eddigi cikkeinkben szóltunk, szorosan kapcsolódik a vállalati érdekeltséghez és irányításhoz. Helyénvalónak kell tartanunk azt a véleményt, hogy a gondok jelzőrendszert alkotnak, azt mutatják, hol és miben hiányzik — vagy nem érvényesül — az érdekeltség, hol vélt túlhaladottá az irányítás módszertára. A tapasztalatok arra figyelmeztetnek, sém az érdekeltségben, sem az irányításban nem sikerült a kívánt változásokat elérni, a vállalatok többsége ii 1 feladatait a régi módon akarja végrehajtani, s ez érthetően feszültségeket teremt. Túlzott centralizmus Makacsul tartja magát a mindent egy kézbe felfogás. Valamikor, az iparfejlődés kezdeti szakaszában az üzemecskét valóban vezethették — ahogy ez a köztudatba plántálódott — zsebből. E képletes zseb a főnöké volt, ő adott mindenre utasítást, ő vett fel és bocsátott e.l embereket, ő fizetett... Ma persze a vállalati apparátus sok mindent ellát, ám a zseb maradt. A Gazdaságkutató Intézet a vállalati irányításról, a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága pedig a vállalati belső érdekeltség rendszerről folytatott vizsgálata megegyezően azt állapíthatta meg, hogy túlzott centralizmus érvényesül. Nehogy félreértés legyen: az egyszemélyi, felelős vezetés elve érvényes. Ezt azonban sok helyen úgy valósítják meg, mint a tevékenység egészének egy kézben történő összpontosítását. Az anyaggazdálkodástól a túlórakeret felhasználásáig, a gépvásárlástól az árubemutatóig. mindenért a vállalatvezető „felel", de mert ennyiféle feladatot kéotelenség jól egyeztetni, a felelősség is csak látszólagos. Valójában a túlzott centralizmus a szervezet szétdarabolódásához, a részek egymástól független működéséhez nyit utal, s a szervezet csúcsa hiába szorgalmazza a hatékonyabb munkát, az alkotóelemek nem alkalmasak ennek gyakorlati érvényesítésére. A Gazdaságkutató Intézet vizsgálatának megállapításaihoz visszanyúlva: a negyedik ötéves terv időszakában leggyorsabban fejlődő A gyakorlat értelme Évről évre visszatérően belebotlok ilyentájt ugyanabba a problémába. Kötelező szakmai gyakorlatukra panaszkodnak az egyetemisták. No, nem azért, mert kötelező. Hanem mert többségük szerint „Az üzemben töltött pár hetünknek a szakmánkhoz és a gyakorlathoz van a legkevesebb köze." „Vagyunk kifutófiúk vagy mindenesek, rohangálunk egész nap Ide-oda vagy ülünk és malmozunk egy irodában — lehetőleg jó távol az igazi szakmai munkától." „Idegenkednek tőlünk vezetők és munkások egyaránt. A legtöbb helyen nem tudnak hová tenni bennünket, pedig mi dolgozni szeretnénk." Ilyenféle, s hasonló panaszkodásaik során mindegyikük azt rója fel, hogy nem kap alkalmat a hasznos és értelmes cselekvésre, amellyel a választott szakmára, hivatásra való felkészülését elősegíthetné. Hogy az egyetemen tanult elméleti ismeretek gyakorlattal való kiegészítésére nem találnak módot. Mert vagy nem bíznak rájuk semmit, vagy a hiányzó munkaerő pótlásának tekintve őket hetekig segédmunkákat végeztetnek velük. Legtöbb helyen — elismerés a ma még sajnálatosan kevés kivételnek — jóformán a közelébe se engedik az alig egy-két év múlva esetlég éppen abba az üzembe vezető, tervező, irányító munkakörbe kerülő fiatalokat az igazi szakmai munkának. Mert: „Még zöldfülű, nem ért hozzá, nem lehet rábízni semmit." Mert: „Túl sok időbe és energiába kerülne mindent elmagyarázni nekik, s mire megértenék és maguktól is tudnának valamit csinálni úgyis elmennek" Vagy: „Nincs szükség arra. hogy a nagy elméleti újításokat emlegesse folyton, amikor nálunk úgysem vezethetők be." Netán: „Mert még rájönnének az üzemben, hogy ebben-abban előbbre is tarthatnánk esetleg, ésszerűbb munkaszervezéssel, több törődéssel." Az üzemek hasonlóképpen érvelő felelősei nyilván maguk is érzik, hogy magyarázkodásaik mindkét lábukra bicegnek — de hát legtöbbször nincs ald észrevenné ezt a sántítást és számon kérné vagy megszüntetné az okát. Még olyan sem igen akad, aki megértetné az ilyen „gyakorlatvezétők"-kel, hogy a szakmai gyakorlatoknak az oktatás mellett, azzal szoros összefüggésben összetett nevelési feladata is van. Mégpedig nem kisebb, mint az, hogy a közösen végzett tevékenység során ezekkel a fiatalokkal rcegkedveltesse a kollektív munkát. Megismertesse velük a munkát, mint az ember értékének mércéjét, a felnőtt társadalomban rájuk váró felelősségüket. S mert a szakmai képzettség gyarapítása mellett a gyakorlatoknak — több tízezer egyetemista és középiskolás számára — ilyen feladata van, végre oda kellene figyelni a panaszkodókra! Meg kell hallanunk azoknak a fiataloknak a hangját, akik a kötelező szakmai gyakorlatokon önálló erőpróbákra, értelmes, hasznos tevékenységre vágynak. Oda kell figyelni rájuk mindenütt, ahová azért mennek, hogy elméleti tudásukat gyakorlati ismeretekkel párosítva egységes egésszé formálják, amire a következő tanévekben szerzett tudásukat építve legjobb tudásuk szerint készülhetnek a rájuk váró feladatok végzésére. Meg kell adni nekik a lehetőségeket arra, hogy felmérhessék, bizonyíthassák — saját maguk és mások előtt is — rátermettségüket, felkészültségüket a választott pályára. A termelés, a gyakorlat rengeteg alkalmat kínál számukra az értelmes, hasznos cselekvésre. Olyan lehetőségeket, amelyeknek körös kiaknázásából mindkét fél — az üzem, s az oda beosztott ifjú is — sokat nyerhet. Amiknek elmulasztásával viszont egész társadalmunkat érhetik súlyos károk, ha a termelés jövendő irányító szakembereinek szakmai és emberi felkészítése a munkára ezeken a gyakorlatokon csorbát szenved. Szabó Magdolna vállalatok azok voltak, amelyek az állóeszközök bővítésével együtt korszerűsítették az irányítási rendszert, s megteremtették a népgazdasági célokhoz illeszkedő belső érdekeltséget. Átmenet és felemásság Más oldalról, de ugyanoda közelítve: a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának vizsgálati tapasztalatai szerint a vállalatok többségének belső érdekeltségi rendszerét a felemásság jellemzi. Például: valamely vezető érdekelt az ún. osztályos áruk arányának csökkentésében, csak éppen nincs módja ezt ösztönözni beosztottjainál, mert azok alapés teljesítménnyel kombinált órabérét mások állapítják meg, s az ún. minőségi prémiumokat is azok határozzák meg. Az összhang kialakításának . képessége hiányzik a legjobban ma a vállalatoknál. Rendbetesznek egy-egy részterületet, ám nem jutnak tapodtatnyit sem előbbre, mert a többi szervezeti alkotóelem — vegy érdekeltségi elem — úgy működik, mint korábban. Ezért, sűrű eset, bizonyos szervezési intézkedések nem mérséklik, sőt fokozzák a zavarokat, a belső ellentmondásokat, mintha azt sugallnák, jobb volt a régi módon. A következetlenség, az ide-oda kapkodás tükröződéseként foghatjuk fel a vállalati irányító szervezlek ismétlődő formai átalakítását, amikor a Csoportból osztály, az osztályból főosztály lesz, gyarapodnak a címek, a rangok, de a munka marad, amilyen volt. A csomóponton állva Ne kételkedjünk az irányítók túlterheltségében, de abban igen, szükségszerű-e?! Avagy: a vállalati szervezet korszerű formáját felépítve, szabadulni lehetne a terhek egy részétől? A Szónoki kérdés magában hordja a feleletet. de sajnos, ma még ritkaságnak számít az a szervezet. ahol a vezetők a csomópontokon állmak: megelőzik az élesebb ütközéseket, a további haladás irányát mutatják. Sokkal jellemzőbb az az eset. amikor mindenki egy vagv két léncsővel alacsonyabb szintű vezető feladatait végzi, s valójában — senki sem vezet! Büntetlenül ezt nem lehet megtenni, s a büntetés: az alacsony hatékonyságú munka. Amibe a költséggazdálkodás gyatraséga éppúgy beletartozik, mint az új termékek, technológiák vontatott bevezetése a gyártásba. Az elavult, a zsebből történő irányítás fölszámolása nem egyike a hatékonysági tartalékoknak, hanem a legfontosabbja. Lázár Gábor SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Népi iparművészeti kiállítás nyílik ma, pénteken délután 5 órakor a Juhász Gyula művelődési központban, Skorutyák János kékfestő és Szekeres István fafaragó alkotásaiból. A 14. Pedagógiai Nyári Egyetem előadásai a Biológiai Kutatóközpontban, délelőtt 9 órától. „Szeged világa". A IV. Országos Kisgrafikai Pályázat kiállítása a Cartók Béla művelődési központban, július 28-ig. Rékassi Csaba rézmetszetei a November 7. művelődési központban, július 29-lg. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Hunok, avarok, magyarok; Szeged a magyar irodalomban, Szegedi Galéria: Szeged környéki népélet; Kőolaj és földgáz; Szegedi kovácsmesterség; ÉpÜiő Szeged; Úpusztaszerl romkert. A továbbképzés fóruma Megnyílt a pedagógiai nyári egyetem Az idegenforgalmi hivatal újdonságai A nemrégiben megnyílt szentesi Expressz-kirendeltségen dolgozik már a szegedi városi Idegenforgalmi Hivatal képviselője, szállásfoglalással, különféle programok szervezésével, nemzetközi vasútijegy árusításával, idegenvezető biztosításával segíti a Szentesre látogató turistákat, vendégeket. A várható hétvégi forgalomra tekintettel az idén hamarabb indul szegedi városnéző útjára a hivatal panoráma autóbusza: holnap, szombaton délelőtt 11 órától már várja az érdeklődőket a Klauzál téren. A csoportos kirándulók figyelmébe ajánlják a vendégváró házigazdák a sétahajózási lehetőségeket, a vízművek hajói egy-két órás. de akár egész napos tiszai vízitúrára is bérelhetők az Idegenforgalmi hivatalnál. A város vendégelnek tájékoztatását szolgálja a nemrégiben megjelent képes, térképes ismertető, mely pontos adatOk'at tartalmaz a szegedi kemoing szolgáltatásairól. Megjelent a napokban a szegedi szerbség múltját Idéző görögkeleti szerb templom ismertetője ls. Tegnap délelőtt Ojszege. den a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjának kongresszusi előadótermében megkezdődött a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat XIV. Szegedi Pedagógiai Nyári Egyeteme. Az ünnepélyes megnyitón megjeleni dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára. Deák Béla, a városi pártbizottság titkára. Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese és Bányainé dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese. A háromszáz résztvevőt a nyári egyetem igazgatója, dr. Ágoston György, a neveléstudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár köszöntötte, akt a nyári egyetem céljáról és feladatáról beszélt, megállapítva: ez a fórum a magyar pedagógusok továbbképzését szolgálja. A XIV. Szegedi Pedagógiai Nyári Egyetemet dr. Koncz János nyitotta meg. Bevezetőben az előadássorozatnak oktatáspolitikánk egészében betöltött szerepéről szólt, s orról, hogy ennek a továbbképzési fórumnak a szerepe egyre növekszik. A Nagv Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára emlékezve a Szovjetunió pedagógiai helyzetét, annak történetét és jelenét elemezte, maid hangsúlyozta, hogy jelenlegi oktatáspolitikánk az általános Iskolai oktatás és a szakmunkásképzés színvonalának javítását, valamint a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatását tartja döntőnek. Idézte az MSZMP Központi Bizottságának 1974. június 22-i üléséről kiadott közleményt: „A Központi Bizottság 1972. évi oktatásnolitikal határozatának és a XI. kongresszus iránymutatásának szellemében folyik a közoktatás fejlesztése. Csökkent az Iskolák közötti színvonalkülönbség; a tárgyi és személyi feltételek javulásával emelkedett az oktatás színvonala; korszerűbbé vált az alapfokú oktatás és a szakmunkásképzés; előtérbe került a nevelőmunka; valamennyi oktatási szinten jelentősen emelkedett az esli és levelező tagozatokon tanulók száma. Társadalompolitikai céljaink megvalósítása, s ezen belül a felnövekvő nemzedék számára az egvenlő tanulási feltételek biztosítása még hosszabb időszakon át elsőrangú feladattá teszi az általános # iskolai oktatás színvonalának emelését és kiegyenlítését" Dr. Koncz János beszélt a pedagógiai képzés egységének és differenciáltságának dialektikájáról is. Az egységesség elvének primátusa nem lehet vitás, már csak azért sem, mert a szocialista társadalomnak kötelessége megteremteni a tanulók előbbrejutösának esélyazonosságát. Beszédének befejező részében néhány fontos, a pedagógusokat, is érintő társadalmi problémáról szólt; ígv a falu és varos közötti indokolatlan különbségek megszüntetéséről, a tanulók fizikai munkára való neve* lésének fontosságáról; arról, hogy a családi életre revelésben differenciálni kell az ismereteket nemek szerint. Elmondta, hogy mindezt a munkát, csak akkor lehet eredményesen véghez vinni, ha egyre több lesz a valóban alkotó pedagógus. Ezután Bányainé dr. Blr. kás Mária Szegednek az ország gazdasági és kulturális életében betöltött szereoéről, dr. Ágoston György pedig aa egységesség és a dlfferenciárió elvéről tartott előadást. * A nyári egyetemen részt vevők ma három előadást hallgatnak meg a felzárkóztatás. a differenciálás és a fakultativitás témaköréből. Díszletek — szobrászkézzel Óvodát terveznek, társadalmi munkában Májusban szocialista szerződést kötött a Csongrád megyei Tanácsi Tervező Vállalat és a Szegedi Ruházati Szövetkezet. A CSOMITERV Május 1., Széchenyi, Egyetértés, Vedres István, Magyar Ede és Prizma brigádja vállalta, hogy társadalmi munkában elkészíti annak a százszemélyes óvodának a tervét, amelyet a szövetkezet a Kémes utcai üzemháza mellett kíván fölépíttetni. A 98 ezer 700 forint értékű munkával hamarosan elkészülnek a tervezők, így várhatóan a negyedik negyedévben megkezdheti a kivitelezést a CSOMIÉP. A tervezők jelentős segítsége közvetve a termelési eredmények javításához is hozzájárult, minthogy a gyermekeket otthon nevelő asszonyok közül több újra munkát vállalhatnak. Farkas Pál fiatal szegedi származású szobrászművész második éve szinte mindennapos vendége a Szegedi Szabadtéri Játékok díszletépítő műhelyeinek. A jelenleg Szekszárdon élő alkotó nemrégiben rendezett szobraiból és érmeiből nagy sikerű kamaratárlatot a Közművelődési Palota kupolacsarnokában, s néhány hete zárt be eddigi munkásságát felmérő kiállítása Szekszárdon. A nyár első heteit a Dóm tér műhelyeiben töltötte Farkas Pál, speciális plasztikai feladatokat végzett. Tavaly a Nabucco díszletelnek asszír ihletésű dekoratív plasztikáit készítette Forray Gábor díszlettervező elképzelései szerint. Most Is. mét vele dolgozik, a monumentális díszletépítményeket követelő Aida munkálataiban vesz részt. Most az egyiptomi művészet építészeti emlékeinek és domborművei nek felhasználásával készítette a látványos, dekoratív, plasztikus díszletelemeket. Különös, semmihez nem hasonlítható feladatokat követelt ez a munka. Keze alatt Ismerkedtek a szakma fogásaival a szegedi Tömörkény Gimnázium és Szakközépiskola képző- és ioarművészeti szakos hallgatói, akik évek óta a Dóm tér ege alatt meszelőkkel, ecsetekkel kézben végzik nyári szakmai gyakorlatukat