Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-07 / 132. szám

2 Kedd, 1977. június 7. A belgrádi találkozónak a holnapba vezető híddá kell válnia O Moszkva (TASZSZ) Égy hét múlva Belgrádban megkezdődik az európai értekezleten részt vett államok' képviselőinek találkozója. Az eseményt a nemzetközi közvélemény Ae a világsajtó nagy érdeklődése kíeéri. Ez törvényszerű, hiszen olyan fórumról van szó, amely arra hivatott, hogy erősítse a kölcsönös megértést és a bizalmat az államok és népek között — hangoztatja a TASZSZ nyilatkozata. A belgrádi találkozó pozitív eredményeiben minden nép érdekelt Számos kormány képviselői kinyilvánították, hogy készek hozzájárulni e fórum sikeréhez. Európában és a földrész határain túl is pozitív visszhangot kapott a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről kiadott közlemény, amely hangsúlyozza, hogy ezek az államok készek a legátfogóbb, becsületes együttműködésre az európai értekezlet valamennyi résztvevő országával. ff/r" i A belgrádi találkozóra azonban nemcsak ezek az erők készülnek, hanem azok a nyugati körök is, amelyek s/embenállnak az enyhüléssel. Tények tanúsítják, hogy bizonyos körök ezt a találkozót megkísérlik a helsinki zéródokumentum szellemével és szövegével ellentétes célok érdekében felhasználni. figyelmüket csupán a záróokmány egyes cikkelyeire igyekeznek összpontosítani, eltorzítva azok tartalmát és háttérbe szorítva más ajánlásokat, különösen azokat, amelyek az államok közötti politikai kapcsolatokra vonatkoznak. Az a törekvésük', hogy Belgrádban a figyelmet csak egyes kérdésekre — így az úgynevezett harmadik kosár és az emberi jogok1 problémáira — összpontosítsák, csak így értékelhető, hogy a záródokumentum lényegének felülvizsgálására, vagyis végeredményben a Helsinkiben hozott döntések valóraváltásának megnehezítésére törekszenek. A szocialista államok nem pIRi UíSsl::::::-;-: L. BREZSNYEV FOGADTA PHAM VAN DONGOT I/sortyid Brezsnyev, a* SZKP Központi Bizottságának főtitkára hétl'ön a Kremlben fogadta Pham Van Dongot, a VKP KB Politikai Bizottságának tagját, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnökét. Megvitatták a két ország együttműködésének kulcskérdéseit. Megelégedéssel állapították meg. hogy az SZKP és a VKP internacionalista politikája meghatározó módon elősegíti a szovjet és a vietnami nép barátságának megszilárdulását. SZOVJET—FR ANCI A TÁRGYALÁSOK Hétfőn Moszkvában megkezdődtek a tárgyalások Andrej Gromiko szovjet és Luis de Gulrlngaud francia külügyminiszter között A francia miniszter a szovjet kormány meghívására hlvata'os látogatáson tartózkodik Moszkvában. BÉKEKONFERENCIA MOSZKVÁBAN Moszkvában hétfőn megkezdődött a világvallások képviselőinek békekonferenciája, amelyen mintegy 100 ország, köztük Magyarország egyházainak küldöttei vesznek részt a buddhista, muzulmán, keresztény, zsidó és más vallások képviseletébea TÖRÖKORSZÁGI VÁLASZTÁSOK Törökországban vasárnap választásokat tartottak. A választások eredményeként a s/avazalok abszolút többségét a Köztársasági Néppárt szerezte meg. így egyedül alakít kormányt. A győzelmet Bülent Ecevit. a part elnöke, a párt székházának erkélyéről közölte az ünneplő tömeggel. A PORTUGÁL KP ERTEKEZLETE Vasárnap este Lisszabonban befejezte munkáját a Portugál Kommunista Párt országos értekezlete. A két napig tartó konferencia 4500 küldötte mindenekelőtt arról tanácskozott, hogy miképpen lehetne kiutat találni az országot sújtó gazdasági válságból. ELUTAZOTT HAZÁNKBÓL A LENIN-BEKEDU BIZOTTSÁG ELNÖKE Hétfőn elutazott hazánkból Nyikolaj Blohln szovjet akadémikus, a nemzetközi Lcnln-béked íj Bizottság elnöke és Alekszandr Gurjttnov. a bizottság titkára. BUDAPESTRE ÉRKEZETT A FINN KOMMUNISTA PART KÜLDÖTTSÉGE A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására vasárnap hazánkba érkezett a Finn Kommunista Párt küldöttsége Yrjö Tirrinek, a KB titkársága tagjának vezetésével. MAGYAR—INDIAI KÜLÜGYI TÁRGYALÁSOK Rácz Pál külügyminisztériumi államtitkár meghívására hivatalos látogatást tett Budapesten J. S. Mehta. indiai külügyi államtitkár. A tárgyalásokon eszmecserét folytattak a magyar—indiai kapcsolatok fejlesztéséről, és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. KATONAI KÜLDÖTTSÉGÜNK AUSZTRIÁBAN Oláh István altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, miniszterhelyettes Antan Leeb gyalogsági tábornoknak, az osztrák csapatok fószemlélőjének meghívására — katonai küldöttség élén —• hivatalos látogatásra Ausztriába utazott. akarnak kitérni az emberi jogok kérdéseinek megvitatása elől. Éppen ezek az or-' 6zagok' tartják magukat a legszigorúbban a záróokmány megfelelő ajánlásaihoz. Mi, vei az élet által naponta alátámasztott meggyőződésük, hogy csakis a szocializmus az, amely nem szavakban, hanem tettekben biztosítja a tenyleges demokráciát, a legszélesebb politikai, állampolgári, gazdasági és szociális jogokat. Jól ismert, hogy a tőkés államokban durván megsértik ezeket a jogokat. E tények ismeretében természetesen a szocialista államok is beszélhetnének erről. He vajon van-e értelme vitát kezdeni erről a témáról? Mihez vezethetne mindez! Azokat a Nyugaton — mindenekelőtt a NATO-tagországokban — elhangzott felhívásokat, hogy Belgrádban „vágjanak oda" a szocialista államoknak az emberi jogok kérdésében, csak arra irányuló törekvésnek értékelhetjük, hogy a záródokumentum egyes momentumainak kiragadásával felborítsák annak szigorúan felépf, tett politikai egyensúlyát, hogy Belgrádban a konfrontáció mesterséges légkörét alakítsák ki, s akadályozzák a fórum tárgyszerű, eredményes munkáját Ugyanez vonatkozik a záróokmánynak a humanitárius kérdésekkel foglalkozó részére is. A szocialista országok lelkiismeretesen teljesitik az ebben foglalt ajánlásokat. Másként áll a helyzet a nyugati államok vonatkozásában. A helsinki megállapodások súlyos megsértéséről tanúskodó számtalan tény közül elegendő csupán arra a példára utalni, amikor Washington nem volt hajlandó megadni a beutazó vízumot a szovjet szakszervezetek képviselőinek. A Szovjetunió és a többi szocialista állam álláspontja világos és egyértelmű. Ezek az országok, amikor következetesen fellépnek az államközi kapcsolatok továbbfejlesztéséért, az európai béke és biztonság megszilárdításáért, minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a belgrádi találkozó munkája és eredményei megfeleljenek az európai biztonsági értekezlet által megjelölt történelmi feladatoknak. A belgrádi találkozónak a holnapba vezető híddá kell válnia, további lehetőségeket kell nyújtania az Európa és az egész világ békéjének megszilárdítását célzó újabb kezdeményezésekhez. A Szovjetunió a nukleáris fegyverek megsemmisítésére terekszik Leonyid Brezsnyev nyilatkozata az Aszahi Simbun japán lapnak # Moszkva (MTI) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára interjút adott az Aszahi Simbun című japán napilap főszerkesztőjének. Az Interjú szöveget hétfőn hozták nyilvánosságra Moszkvában, Az SZKP KB főtitkára arra a kérdésre válaszolva, hogyan értékeli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltett időszak eredményeit, egyebek között kijelentette: — Az eltelt 60 esztendőben a szovjet nép a kommunista párt vezetésével olyan utat tett meg, melyre joggal lehetünk büszkék. Egyetlen nemzedék életében véget vetettünk az évszázados lemaradoltságnak, s országunk a gazdasági és tudományosműszaki fejlettség magas szintjét érte el. Az SZKP KB főtitkára megemlékezett az új szovjet alkotmány tervezetének jelentőségéről, majd külpolitikai kérdésekre válaszolt. Az Aszahi főszerkesztője a világ egyetlen atomtámadás áldozatává vált népe nevében tette fel kérdését arról, hogyan értékeli a főtitkár a nukleáris leszerelést, é6 a stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalások további távlatait — A Szovjetunióban emlékeznek Hirosima és Nagaszaki tragédiájára — válaszolta Brezsnyev. — Osztjuk a japán nép érzelmeit az első atombombázások áldozatai iránt. Ma e fegyverek ereje sokszorosára nőtt. és mindenki egyetért abban, hogy a nukleáris fegyverkezési hajsza veszélyezteti Földünk békéjét és biztonságát. Minden államnak erőfeszítéseket kell tennie, hogy megakadályozza a nukleáris fegyverek további elterjedését, hogy betiltsák a kísérleteket, és végső soron ne csak a nukleáris fegyverkezési hajszának vessenek véget, hanem magukat a nukleáris fegyvereket is megsemmisítsék. A Szovjetunió erre törekszik. — öt éve folynak már tárgyalások — emlékeztetett Brezsnyev — a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a stratégiai fegyverek korlátozásáról. Megítélésünk szerint komoly eredményeket értünk el. A szovjet—kínai viszonyról: — Álláspontunk ebben a kérdésben Jól Ismert. Az államközi kapcsolatok javítása mellett vagyunk Kínával. Az igazi jó szomszédság helyreállítása országaink között nagy jelentőségű lenne nemcsak a Szovjetunió és Kína, hanem a nemzetközi helyzet általános javulása szempontjából is. — Ha a szovjet—kínai viszonyban mindeddig nem következett be kedvező változás, ezért a másik felet terhelt a felelősség. Kína új vezetősége — sajnos — a régi, mondhatnám kitaposott úton halad. Végtére ls tény, hogy folytatódnak a kirohanások az enyhülési politika ellen, akadályokat gördítenek mindennemű leszerelési intézkedés útjába. Vagy vegyük a „hegemónia" elleni küzdelemmel kapcsolatos tézist. Talán vannak, akik semmi veszélyt sem látnak ebben. De vajon nem akarnak-e ennek a tézisnek az ürügyén viszályt szítani az államok között, vagy legalábbis megakadályozni a kapcsolatok javulását közöttük? Mi a célja mindennek, vajon nem olyan célok vannak-e mögötte, amelyek szöges ellentétben állnak a béke és az együttműködés érdekeivel? Nekünk mindenesetre határozott véleményünk van erről a kérdésről, s ezt a véleményt Japánban is ismerik. A közel-keleti rendezést és a nemzeti felszabadító mozgalmakat érintő kérdésre Leonyid Brezsnyev a következőket válaszolta: — A közel-keleti válság hosszú évek óta lángolva vagy lappangva az egyik nemzetközi feszültségforrás. Békés rendezésének sürgető szükségessége Immár senki előtt sem kétséges. Véleményünk szerint most elsősorban haladéktalanul fel kell újítani a genfi közel-keleti békekonferenciát. A szovjet—japán viszonyról, Tanaka volt japán miniszterelnök szovjetunióbeli látogatásáról és az északi területek problémájáról az SZKP KB főtitkára a következőket mondotta: — Jól emlékszünk a japán vezetőkkel Tanaka miniszterelnök moszkvai látogatásakor folytatott tárgyalásokra, amelyek véleményünk szerint hasznosak voltak. E tárgyalásokon a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések széles körét, köztük a Szovjetunió és Japán között kötendő békeszerződés kérdését is megvitattuk. Mint bizonyára emlékszik, az 1973. október 10-i szovjet—Japán közös nyilatkozatban megállapodtunk a békeszerződés megkötésével kapcsolatos tárgyalások folytatásában. A Szovjetunió kész — természetesen akkor, ha a japán fél nem támaszt nyilvánvalóan elfogadhatatlan feltételeket — befejezéséig vinni ezt az országaink számára fontos ügyet. Ha a japán fél józanul közelíti meg a második világháború eredményeképpen kialakult realitásokat, akkor ezt el lehet érni, méghozzá gyorsan. Ismeretes, hogy a békeszerződések a kérdések egész komplexumát, ölelik fel. köztük a határkérdéseket is. Ez vonatkozik a szovjet—japán békeszerződésre is. Azt állítani, hogy az országaink közötti kapcsolatokban valamiféle „megoldatlan területi probléma van", egyoldalú és nem helyes értelmezés. Álláspontunkat nemegyszer kifejtettük a japán vezetőkkel folytatott tárgyalásokon. Ha jól értjük, Japán egyelőre nem áll készen a békeszerződés megkötésére. Ezt figyelembe véve javasoltuk, hogy a békeszerződésről folyó tárgyalásokat nem beszüntetve, folytassunk véleménycserét, és írjunk alá szerződést a jószomszédságről és az együttműködésről, amely kapcsolatainknak azokat a területeit ölelné fel, amelyek már megérettek arra, hogy szilárd szerződéses alapra helyezzük. Javaslatunkat a jószomszédságről és az együttműködésről szóló szerződésnek neveztük. Azonban a lényeg nem az elnevezésen múlik. Készek vagyunk tanulmányozni a japán fél ilyen irányú lehetséges kezdeményezéseit. Arra a kérdésre válaszolva, hogy lehetségesnek tartja-e Japáni látogatását, Leonyid Brezsnyev a következőket válaszolta: „örömmel fogadtam a Japán kormány hivatalos látogatásra szóló meghívását, és úgy gondolom, hogy arra alkalmas helyzetben élni fogok vele." Végezetül az SZKP KB főtitkára kijelentette: „Teljes határozottsággal állíthatjuk, hogy Japánnal való kapcsolatainkat a jószomszédi együttműködés és a kölcsönös előnyök alapján kívánjuk folytatni. Megragadom az alkalmat, hogy legjobb kívánságaimat fejezzem ki az Aszahi Simbun olvasóinak és az egész japán népnek." Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 17. S végezetül van-e szükség az én szavamra, hogy mindezt a gazdagságot megcsonkítva, kalodába törve, s elhalványítva vergődő sorokba erőltessem, s úgy érezzem, alkottam valamit. Nem, nem volt erre szükség, s én, megvallom, a szépség betegekent önmagamból halálosan kiábrándulva lézengtem ebben a csodában napokig, mindaddig, amíg bele nem törődtem tehetetlenségembe, s az egészséges fiatalság ki nem tört, s elvetve a vívódás és tevékenység kóros terhét, kezdett hozzáidomulni ehhez a pazar kerethez. Valamit összefirkáltam esténként. hogy megnyugtassam Háborgásomat, de nappal részegen kószáltam, s abban találtam némi önigazolást, hogy én ls tagja és része vagyok annak a kincses világnak, amelyből, íme, Positano is kitett. Hosszú évek múltán a Balaton menti Alsóörsön épített anyám egy kis házat, s természetesen én is Ott töltöttem több nyaramat. Teraszunkról látszott a tihanyi félsziget, s én mindig a sorrentóira gondoltam, mert veit köztük szépségben és poézisben némi rokonság, s hngy ezt az emlékemet maradandóvá tegyem, kis házunkat is Posltanónak kereszteltem el, s az Alsóörsön szakállán szót magam pingáltam a ház falára. Senki sem tudhatta, hogy mit jelent ez nekem, talán csak anyám, akinek levelekben mindenről még akkor beszámoltam, s később is napokon át beszéltem róla. Ot is el akartam vinni egyszer Positanóba, az igaziba, de mint annyi mindenre, ami szép és megható, erre sem került sohasem sor. * Adolfo, tapintatosan bár, de többször felóvakodott hozzám azzal az ürüggyel, hogy megmutatja a környék szépségeit. Én szívesen beleegyeztem, s akkor egy kis elemózsiával megpakolva, nekivágtunk a hegyeknek. A nap általában izzott, s az út, amelyen bandukoltunk, s amelyet néha kétoldalt is elég magas kőpárkány védett, áttüzesedett a déli verőfényben, de a tenger felől áramló páratelt levegő valahogyan tűrhetővé tette a hőséget. Néha egy-egy öszvér-vontatta kordéval találkoztunk, amely vízzel telt hordót vagy egyebet cipelt, s a bóbitás, sallangos állatok örökös méla biccentgetései megcsörrentették a fityegő fémdíszeket. ' A kocsis ingben, egykedvűen ült elöl, az abrakoszsákon, akárcsak nálunk, s vagy aludt, vagy kacskaringósan énekelt. Az út mentén, amely Amalfl felé vezetett, egyegy kusza, göcsörtös olajfa, vagy ernyős pinea állt, vagy éppen semmi, mert a kőkorlát egyik felén néha szakadékszerű mélység zuhant a tengerig, a másikon meg vagy a völgy tátongott csurgó patakkai, vagy sziklafal meredt fel, egészen a csúcsokig. S maga az út is szeszélyesen kanyargott, hűségesen követte a tengerből kiemelkedő part, s az egész hegyvidék szabálytalan alakulását, s az a körülmény, hogy a sok kanyar száz és száz rövid szakaszra darabolta az országutat, még fokozta az elragadtatást, mert minden élesebb fordulat után izgatottan vártam, hogy a következő részlet milyen meglepetést tartogat számomra. Így a látványok láncszerűen sorakoztak egymás után, s a lassú bandukolásban volt időm bőven azon elmélkedni, hogy melyik útszakasz múlta felül a másikat. Adolfo egyik kedvenc helye egy közeli vízmosás volt, melyet apja emlékének áldozva, Valle del Pittore-nak keresztelt el, s amely engem is elbűvölt festőiségével. Az út két oldalán lépcső vezetett le a széles, köves medrű vízhez, mely az égi csapadékhoz igazodva, hol apadt, hol megduzzadt, de néha teljesen ki is száradt. A csörgedező víz az út íve alatt a tengerbe folyt, s ott pezsegve, habot verve keveredett el a mérhetetlen rokonnal. A völgy azonban, amelyen a patakocska végigszáguldott, mosva, görgetve a sziklákat, elburjánzó, kövér növényektől hemzsegett, s a zúzmótól és a mohától a tölgyfáig mindennek helyet adott, de védelmet a zivatarok ellen már nem tudott nyújtani, ezt hirdették a lesodort, a vízben ázó, korhadozó törzsek, s a kidöntött óriási eukaliptuszok is, amelyek olykor gyökereikből szakadtak ki, s holtan vágódtak el a derékig érő dudvában és gyomban. Adoltóvai egy-egy kiugró sziklán megpihentünk a patak fölött, s próbáltuk felfogni ezt a részegítő sokféleséget, de öt érzékszerv nem elég ehhez, képzelődni ls kell, költeni ls kell, hogy az ember e pazar valóságból néhány morzsányit megsejtsen. Mert a költészet — gondoltam ott — nem arra való, hogy az ember megtoldja fantáziájával a valóságot kiegészítse és feleslegesen felcicomázza, hanem, hogy tetten érje és leleplezze azt. mely csak a költői révület feloldottságában mutat meg magából valamennyit, s aki nem a köl-: tészet áhítatával nyúl hozzá, az mit sem ért meg belőle, mert költeni annyi, mint ráébredni a valóságra, s felismerni azt. (Folytatjuk.) i