Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-26 / 149. szám

10 Vasárnap, 1977. június 19. i Úttörő-olimpia Uszó sportnap A városi sportfelügyelőség úszószakszövetsége az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom keretében úszó sportnapot rendez június 26án, vasárnap reggel fél fi órától fél 10-ig az újszegedi versenyuszodában. A rendezőség mindenkit szeretettel *ár. Nem hiába bízott versenyzőiben Kiss Judit, a Csongrád megyei atléták vezetője: mindkét fiú nagyszerű teljesítménnyel, aranyéremmel hálálta meg az előlegezett bizalmat. A Kába ETO új stadionjának vörös salakja egy kicsit laza még és ez általában meglátszik az időeredményeken. A fiúk 100 méteres síkfutásának döntőjében Keresztes Sándor, a hódmezővásárhelyi Kertvárosi iskola tanulója is elmaradt egy tizeddel eddigi legjobbjától, ele ezzel is elsőként szakította át a célszalagot — Bíztam jó erőnlétemben és ötven méter után már éreztem, hogy nem lehet baj — mondta lihegve a befutás utáni első percekben, a társak gratulációját fogadva. Említsük meg felkészítőit, Sportműsor Atlétika Szeged város felnőtt nyílt bajnoksága, SZEOL AK-stadion, 9. Gyaloglás az újszegedi ligetben, 7. Üszás Megyei felnőtt bajnokság, Újszegedi versenyuszoda, 10. Labdarúgás Megyei II. osztály. Székkutas—Algyő. Székkutas, 17, Varró. Pitvaros—Mórahalorn, Pitvaros, 17, Kunszabó. Fábiánsebestyén—Nagymá gocs. Fábiánsebestyén, 17, Góré. Tápé—Derekegyház, Tápé, 17, Ajtorjay. Ferencszállás— Bordány, FerencszáMás, 17, Száraz. Sz. Volán—Kisteleit, textiles-pálya, 9, Dobó. Az első csapatok mérkőzése előtt — a textiles-pályán utana — az ifjúságiak játszanak. Megyei III. osztály. Mihálvtelek'—Gyálarét. Mihálytelek, 16, Veress L. KSZV SE III.—IKV, Postás-pálya, 8.30. Köböl. Sándorfalva II. —SZEOL AK ifi III., Sándorfalva, 10. Kormányos. MhíK-mérkőzcsek: Ásotthalom—Szatymaz, Asotthalom. 17, Szvétecz. Kübekháza—Üjszentiván, Kübekháza, 17, Korom. Neményi Béla testnevelő tanár és Soós Imre edző nevét, mint a siker kovácsait. A másik szombati Csongrád megyei atlétikai aranyérem Keresztes Gábor távolugró nevéhez fűződik. A szegedi Rókusi. általános iskola tanulója. (Testnevelő tanára dr. Papp Lajosné, edzője Nagy János.) Viszont pontosan ugyanannyit ugrott, mint a kecskeméti területi döntőn. Érdekesség, hogy mindkét versenyén hatodikra, azaz utolsóra sikerült a 630 centiméter. — Életem legjobb ugrásai közé tartozik ez a jól sikerült hatodik — mondta sugárzó arccal a verseny után. Említést érdemel Vecsernyés Antalnak, a Röszkéről érkezett 1000 méteres futónak a teljesítménye is. Kissé erősen kezdett és az utolsó 300 méteren elkészült az erejével. Hatodik helyezése így is dicséretes. Zsombói nap volt a tollaslabdatorna döntőjében. A mérleg: egy arany- és egy ezüstérem. Ki6s Csaba, Ocskó Tamás a papírformának megfelelően biztosan, 2:0 arányban legyőzte a házigazdák. a győri Móra csapatát. Közben a lányok — akiket a versenyjegyzőkönyv tegnapelőtt Zsámbó néven jelölt meg csoportgyőztesként — mintegy a fiúk árnyékában verekedték be magukat a döntőbe. Ott a budapesti Telepes utcai iskola nyert 2:0-ra, ezzel a zsombói központi általános iskola csapata a második' helyen végzett. Mohay Gábor M

« - / r • • • rr it iger a jovo Himer István a SZEOL AK-ról Valóra vált ólmok Kezdetben talán maga se hitte, hogy valaha sikerül eljutnia oda, ahol most tart. Tüskéket osztogató, gyengéket megadásra, visszafordulásra kényszerítő ösvényen járva vívta akkor értelmetlennek, kilátástalannak látszó harcát. Igen csak nekikeseredett a Szentesről Szegedre kerülését követő hetekben. Oka volt rá. hiszen majdhogy el nem felejtkeztek róla; még a harmadik csapat összeállításakor is kimaradt a névsorból. A szokásos, gyakran elöfordulo eset történt vele is: felfigyeltek rá — csakúgy, mint sok más tehetségre —, majd „ejtették". Akkori edzője önerzetet bántó, lekicsinylő, áthatolhaiatlannak hitt véleménysövényt font köréje. „Soha többe nem focizok, a pálya közelébe sem megyek.r — mondta inkább csak magának, hiszen nemigen törődött vele senki. Megtorpant, de nem fordult vissza. Tépelődve győzködte önmagát, kell, hogy értelme legyen kitartásának, előbb-utóbb majd csak ismét észreveszik. így is lett. A tehetség és szorgalom ölelkezésének eredményeként Gujdar Sándor előtt megnyílt a lehetőségek kapuja. F.lső NB l-es mérkőzésére egy évet kellett várnia, 1972ben Zalaegerszegen mutatkozott he az első osztályban. Ezután — kis kiteróvel úgyan — meredeken ívelt sportpályafutásának ive. Egy év múlva, 1973 nyarán mar utanpótlas-valogatott. Útban volt a labdarúgók álmait jelentő csúcs fele, csapata, a SZEOL viszont. 1973 tavaszán elbúcsúzott, az NB r-től. Ö pedig Szegedtől. A Budapesti Honvédot, választotta uj egyesületéül. A kellemetlen múlt ott is kísértette, a legyökerezés nem ment eimán. Végúl mégis sikerült az új környezetbe való beiileszkedes, ma már biztos pontja csapatának. (A vele igazolt, hét játékosból csak 6 és Weimper maradt Kispesten!) Időközben az egykor titkon dédelgetett álmok is valóra váltak: első számú kapusa a magyar labdarúgo-válogatottnak. 1976-ban Argentína ellen debütált — 2:0-ra győzött. Magyarország —, azóta a görögök elleni Vű-selejte? Gujdár Sándor zővel bezárólag tizenháromszor őrizte a válogatott kapuját. — Életem egyik legboldogabb napja volt, amikor magamra húzhattam a címeres mezt. összeszorult a szívem, a torkom ... Akkor eszembe jutott, érdemes volt kitartanom, gyötrődnöm — mesélte csendes-boldogan a sok neves labdarúgót termő kispesti pálya lelátóján, ahová leültünk emiekeket kutatni, a máról beszelgetni. Fellapoztuk pályafutása egyre vaskosodé gondolatbeli könyvét, amelynek első oldalara emlékeztetőül odaírhatja: a dicsőség mindig az álhatatosak erőfeszítésének a jutalma. A révbe ért, de nem az öntelten megelégedett fiatalember válaszolgatott. Amikor megemlítettem neki, rutinos, érett kapussá lett, szerényen elhárította a dicserő szót. — Vegtelenül boldog vagyok, hogy válogatott lehettem, de ma is vallom korábbi nézetemet. További fejlődésemért még mindig van mit tanulnom. Mindent megteszek azért, hogy valóban jo kapuvédőként emlegethessenek. Sokat gyakorolok, ha szükségét érzem, „túlórázom" is. Rövid kitérőként érdemes felidézni edzőjének, Tichy Lajosnak a róla mondott véleményét: „Hallatlan szorgalma. megfelelő magánélete, nem utoLsosorban mérhetetlen felelősségérzete segíti Gujdar Sanyit, hogy mind a valogatott, mind a Honvéd színeiben magas szinten kévés megoldani a reá váró •Jicidatokat. Az egyik legtuLzatosabban készülő sportember, aki tehetsége mellett akaratának is köszönheti, hogy eljutott idáig." Nem tartozott a problémás labdarúgok közé, ma sem ott tartják számon. Azok táborába sorolható, akik tudják, a müveket a tehetség kezdi meg, de csakis a munka fejezi be. Napjai mozgalmasan telnek. Délelőttjeit és délutánjait azon a pályán •tölti, ahol a nagy elödök, Bozsik, Puskás, Grosics tökéletesíthették kivételes labdarúgó-tudományukat. Amint vége az edzésnek, kocsiba vágja magát, és irány Diósd! Ugyanis ott lakik — mint mondta — kellemes környezetben, távol a főváros rohanó forgatagától, lüktető zajától. A sok egyéb mellett, természetesen a VB-selejtezö is szóba került. — Egy nagyon jó szellemű, lelkes társaság verbuválódott össze a válogatottban. Ez elsősorban a szövetségi kapitány, Baráti Lajos érdeme. A címeres mezben mindenki akart., küzdött, megtette a tőle telhetőt a sikerért, az annyira vágyott csoportelsőségért. Különösen emlékezetes marad a mindent. eldöntő görögök elleni, Népstadionban játszott mérkőzés. Azon az összecsapáson Gujdar Sándor tiz.enharmadsz.or állt. válogatottunk kapujában; a magyar csapat legjobbja volt. — Nem vagyok babonás, mindenkor szívesen gondolok arra a mérkőzésre. Csodálatos erz.es kerített hatalmaba valamennyiünket. Nehéz, szavakba önteni, milyen boldogság szállt meg bennünket a vegét jelzó sípszó utan. Az Argentínába vezető úton viszont még áll egy akadály. Hallatára megkeményednek vonasai, elszántság tükröződik szemeiben. — Egymás között is sokat beszéltünk erről. A vélemények megegyeznek, az akaras változatlan! Az eddig csillogtatott erények mellé képesek vagyunk — képesnek kell lennünk! — annyi pluszt adni, hogy Magyarország labdarúgó-válogatottja kijusson Argentinaba. Gyürki Ernő 2

Néhány nappal ezelőtt • tértek haza a SZEOL AK labdarúgói a jugoszláv tengerpartról, ahol megérdemelt szabadságukat töltötték. Néhány órával a megérkezés után már Himer István vezető edzővel beszélgettünk a bajnoki év tanulságairól, a jövő terveiről. — Kanyarodjunk vissza néhány pillanatra a kezdethez. Mi volt az elsődleges feladat Szegedre kerülése után? — Utolsó helyen végzett csapat, szétbomlott szapatszellem fogadott. így hát elsődleges feladatom az egymásért küzdő, egymást tisztelő baráti közösség kialakítása volt, hiszen a kitűzött célt — a biztos bennmaradást — csak ilyen kollektívával lehet megvalósítani. Miközben ezen a fontos feladaton dolgoztunk, szinte észrevétlenül elkezdődött, a bajnokság. Egyből a mély vízbe... — Akkor talán vágjunk bele mi is. Az őszi bajnoki fordulók során volt olyan időszak, amikor az edző nem érezte a háta mögött a szurkolók és néhány vezető bizalmát? — Sajnos, volt. A három súlyos vereség után, sőt a nem várt hazai döntetlenek után is. Főleg a közönség kezdte ki a csapatot. Ekkor viszont a fiúknak volt erejük gyorsan talpra állni. Ökölvívónyelven szólva, már padlón voltunk, ránkszámoltak. 6-nal azonban folytatni tudtuk a küzdelmet — és sikerrel. Ebben az időszakban a nevelési elvek néhány problémát is felvetettek, tehát menet közben gyorsan korrigálnunk kellett. Mire is gondolok? Az elején megbeszéltük, hogy mindenki önmagáért felelős, de ha történik valami, a kollektíva előtt kel! számot adnia. Ez az önkéntesség, ez az úi módszer zökkenőkkel járt. A felelősséghez hozzá kellett szokniuk a játékosoknak. Közösen határoztuk meg céljainkat, mindenki tudta, hogy mit miért csinál. Éppen ezért próbálkoztam az önismeretre apellálva, az önfegyelem kifejlesztésével és nem az esetenkénti ellenőrzésekkel. Ebből adódóit néhány -problémánk. a közösség azonban hamar megoldotta ezeket a gondokat. — Visszagondolva a 9 (!) kiállításra, ellentmondás érződik. — A kiállításokat a pillalatnyi bizonytalanság okozta. Idegi fáradtság jelentkezett a játékosoknál. A teljesség kedvéért azért azt ls meg kell jegyeznünk, hogy néhány esetben indokolatlanul szigorú volt a játékvezető. — Hosszú idő óta nem volt Szegeden ilyen biztosan bennmaradó csapat a labdarúgó NB l-ben. Pedig a tavaszi ba jnoki szezon első három mérkőzése megijesztett bennünket. Hogyan értekeli ezt az időszakot? — Három vereséggel kezdtük a tavaszi szezont, amikor sorsdöntő mérkőzést vívtunk a Tatabánya ellen. Ha vereséget szenved a csapat, azonnal a második Itiesóhelyre esik vissza. Ez szerencsére eszükbe sem jutott a játékosoknak és 0:1 -ről megfordították a vesztésre álló mérkőzést. A fordulópontot mégis a füttykoncerttel kísért Dorog elleni győzelem hozta meg. — A bajnokság során végig hitt a biztos bennmaradasban? — A Dorog-mérközésen megingott a bizalmam, de előtte és utána egy pillanatig sem gondoltam, hogy bajba kerülhetünk. Ha babonásak lennenk, azt Himer István mondanánk: hát persze, a Dorog-mérkőzéstől tartott legjobban Himer István, hiszen a labdarúgásért rajongók széles tábora így ismeri: „Dorog." Ez volt a beceneve. — Az egy évvel ezelőtt még NB lll-as edző jelesre vizsgázott a legmagasabb osztályban. Taktikai elképzeléseit soha nem titkolta, igaz is, a taktikai elképzelés csak akkor válik sikerré, ha játékosai képesek végrehajtani. Szegedi emlékei közül melyiket tartja a legkellemesebbnek? — Minden ünneplés nélkül múlt el a bajnoki szezon. Az utolsó mérkőzés után azonban felejthetetlen marad számomra, amikor a kis B-közép (reméljük, lesz ez még népesebb is) éljenezte a csapatot, kihívott, az öltözőből valamennyiünket. — Volt-e olyan pillanat, amelyre nem szívesen emlékszik? — Volt! Amikor Szegedre jöttem — mint. később kiderült — nem volt mindenki őszinte hozzám, sőt még az őszi szezon kritikus időszakában is éreztem ezt a bizalmatlanságot. — Elgondolkozik egy pillanatra, aztán felderül az arca és gyorsan hozzáteszi: — Azért egy pillanatig sem maradtam magamra. hiszen olyan kollektíva (szakosztály vezetés, játékosok) állt mögöttem. amely újabb erőt adott » folytatáshoz. — Hogyan értékeli a játékosok egész évi teljesítményét? — Na«y István csapatkapitány. Idegember. A két kiállítás ellenére is a legjobb 5 magyar kapuvédő között van. A hátvédnégyesből hárman emberfogó szerepkörben játszottak. Jó egyéni teljesítményeket láthattunk nemegyszer Szálaitól, Egerváritól, Forgácstól, V. Tóth. tói és Kádártól. Hibának róható fel, hogy sorsdöntő mérkőzéseken a nagy nyomás alatt összeroppantak. Legjobb csapatrészünk a középpályás sor volt: Birinyi, Hojszák, Kozma III., Zámbori, Hágelmann. Sérülések és taktikai elgondolások miatt többször változott a hármas. A csapatjátékban ők adták a színt, a stílust és a góllövésből is kivették a részüket. A csatársorban öt jelölttel kezdtünk: Kozma II., Hegedűs, Jernei, Kőműves. Wenner. Sajnálatos volt Kőműves sérülése. Kozma II. csak ősszel, s főleg a Haladás VSE ellen nyújtotta azt, amit sorozatban vártunk volna tőle. Hegedűs sokat ígérően indult, aztán a két kiállítás is igazolta, hogy túldicsérték a szurkolók. Jerneivel elégedett voltam. Kevés labdarúgó kapott annyi rúgást mérkőzésenként. mir)t ő. Hatszor kellett sérülés miatt lecserélnem, ennek ellenére a csapat gólkirálya lett. Edzői csalódásom viszont, hogy csak 6 gólt lőtt Meggyőződésem, hogy magyar pályán ő a legjobb balszélső. Jernei 6 gólt lőtt. ugyanakkor Váradi 36-ot! Vass dr. hasznos tagja volt a csapatnak. Kezdeti visszaesés után beállt a csatasorba, hajtott, küzdött a csapatért, bizonyította, hogy mennyire szereti a labdarúgást. Wenner nagy csalódás számomra, hiszen őt tősgyökeres szegedinek ismertem meg és éppen ő nem tettei meg a csapatért azt, amit a többiek. Hágelmann Endre nagy tehetség. Csak rajta múlik, hogy a jövőben meddig jut el. — Mit várhatunk a jövőtői? Milyen tervekkel készülnek az új bajnoki szezonra? — Egervári kivételével remélem együtt marad a csapat. És ha így lesz, előrelépést. várok az új szezonban. ígérni csak annyit, hogy szeretnénk még több örömet szerezni a szegedi szurkolóknak lelkes, odaadó játékkal. Bagaméry László Pefróczi Ágnes sikerei Pécsett rendezték meg a serdülő A korcsoportos atléták (15—16 évesek) országos vidéki bajnokságát, melyről versenyzőink a nagy konkurrencia ellenére a tavalyi 3 bajnoksággal szemben most 8 aranyéremmel tértek haza. Petróczi Ágnes (SZÉOL) és Keresztes Sándor (HVSE) 3—3 bajnokságot. nyertFiuk. 100 m 62: 1. Keresztes (HVSE) 11.4, 200 m 61: 3. Molnár (HVSE) 23 4, 62: 1. Keresztes 23.5, 400 m 62: 1. Keresztes 51.5! 800 m 62: 3. Gál (SZVSE) 2:08.1, 1500 m 62: 6. Gál (SZVSE) 4:30.0, 10 km gyaloglás, csapat: 5. SZVSE 3:09:08.0, magas 62: 3. Csonka (SZEOL) 180, hármas 61: 6. Tárkány (SZEOL) 12.35. Leányok. 100 m 62: 1. Petróczi (SZEOL) 12.4 (előfutamban: 12.3), 200 m 62: 1. Petróczi (SZEOL) 25.7, 400 m 62: 1. PeU'úczi (OZÍEÓL) 57.8 megyei ifjúsági csúcs! 800 m 62: 4. Visnyei (SZVSE) 2:22.9. 1500 m 61: 4. Dobó (SZVSE) 4:56.8, 6. Juhasz (HVSE) 5:02.4, 62: 1. Visnyei 4:57.5, 6. Csamangó (SZEOL) 5:08.4, távol 62: 2. Petróczi 534, diszkosz 61: 1. Szűcs (SZVSE) 37.60, 2. Róka (SZVSE) 34.44, 3. Németh (Sz. Vízmű) 34.20. * A Népstadionban az orszá- 1 gos utánpótlás-bajnokságot rendezték meg, melyen versenyzőinknek csak szerény helyezesek jutottak. A 200 m-es női síkfutásban, bár Zombori Erzsébet (SZEOL) 26.13 mp-es előfutam idejével döntőbe nem került, teljesítménye új megyei felnőtt elektronikus csúcs! ...... Férfiak. 20 km gyaloglás: 4. Tari (SZVSE) 1:47:38.2. Nöfe. 100 m: 5. Zombori 12.50, gerely: 6. Csaba '. 1/.3. M. T.