Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-26 / 149. szám

Hajtásválogatás és kötözés Szűr, kacabáj, csizma kiskert A szőlő a házi kérték és hobbi ­kertek legkedveltebb növénye. A szőlőtermelés azonban rendsze­res gondozást kíván egész eszten­dőben. A gondozás egyik fontos munkája a nyár eleji hajtásválo­gatás és kötözés. E munka elvég­zésének időpontja: június máso­dik fele. A hajtás válogatásnál az a szempont, hogy legalább 25—40 centiméteresek legyenek a vesz­szök. Ilyenkor már jól megkülön­böztethetők a fürtkezdemények. A hajtásválogatás a tavaszi metszés kiegészítő művelete. A felesleges, elsűrűsödő hajtásokat el kell távolitani, hogy a tőke jobban fejlődhessen. így a meg­hagyott hajtások erősebbek lesz­nek. Érdemes a hajtasváiogatás­sal egyidöben az erősen fertőzött, vagy valamilyen okból elpusztult reszeket eltávolítani. A liajt ás vá­logatáskor kell leszedni a fattyú­hajtasokst, illetve vadhajtásokat is a szőlőtőkékről. Nem szabad elfeledkezni a hónaljhajtások le­szedéséről sem. A hajtásválogatás mellett a másik fontos teendő a kötözés. Ha elmulasztjuk, a szőlő hajtá­sai támasz hiányában a talajon elterülnek, és a szél is könnyeb­ben kitördelheti. A földön elte­rülő hajtások lassabban nőnek, és több hónaljhajtás fakad. Keve­sebb fény jut a tőke belső leve­leihez, és a talajban telelő kór­okozó gombáktól könnyebben fertőződhetnek, mint az időben támaszhoz rögzített hajtások. A talajon fekvő virág is rosszabbul termékenyül, a bogyók pedig könnyebben elrothadnak. A fej­lődő fürtök beszennyeződhetnek, megsérülhetnek, a Kapáiások és permetezések során. A lehajló hajtásokat a peronoszpóra, a lisztharmat, s a szürkerothadás könyebben megfertőzi, s a lom­bozatot, valamint a fürtöket egy­aránt gyorsan tönkreteheti. Általában háromszor, négyszer szükséges elvégezni a kötözést. A karós művelésű tekék hajtá­sait a karó körül gondosan elren­dezzük, s úgy kötözzük meg. Az alacsony, középmagas, magas­kordon és lugasmüvelésnél a sző­lők hajtásait függőlegesen, fer­dén, vízszintesen és lefelé hajlít­va, ívelt helyzetben rögzíthetjük a huzalokhoz. Különösen ügyel­jünk e munka végzésénél arra, hogy a leveleket, fürtöket ne kössük át, és ne zsúfol ,uk a lombozatot. A fürtok lehetőleg szabadon legyenek, így érheti a legjobban a napfény. A kötözéshez különlele anyago­kat használhatunk ter Legismer­tebb a raffia, egy kilogramm 1000—1200 méter hosszú, és a műanyag szál, melyből egy kilo­gramm 2500—3000 rnéiernyi. Ol­csóbb, ha elhasznált fóliazacskó­kat szabdalunk fel. Évtizedek óta javasolt ápolási munka a termőhajtasok tekurtí­tása. Ezt a hajtásválogatással és a kötözéssel egyidejűleg célszerű elvégezni. A bekurtítás lényege, hogy a termőhajtásokon a legfel­ső fürt felett csak 8—10 levelet hagyunk meg, a hajtas többi ré­szét eltávolítjuk. Igv a termő­vesszőn levő levelek a szükséges tápanyagokat a fürtökhöz szál­lítják, s ez kedvezően hat a bo­gyók növekedésére. Ezzel jelen­tősen befolyásolható a termés­eredmény. , SZALAY CSILLA A z első adatok a szegedi népviselet múltjából a XVI. század elejéről va­lók. A szegedi viselet hosszú időn keresztül megőrizte az ősi ha­gyományokat, erre utalnak a kö­vetkező ruhadarabok is: bárány­bőr sipka, felsőszűr, állatbőr mente, suba. nyári gatya. A nők­nél is az egyszerű vászonból ké­szült ruha volt a jellemző. A ruházat anyagában és szabásában komoly változásokon ment ke­resztül a századok folyamán. Meg kell jegyezni, hogy a férfiak ru­házata jobban ragaszkodott a régihez, a nők viseletében a meg­szokás mellett a divathoz való alkalmazkodás kezd érvényesülni. A város viselettörténetében megkülönböztetünk alsóvárosi és felsővárosi viseletet. A XIX. szá­zad közepéig ezeknél a viseleti csoportoknál a jellegzetesség megmaradt. A férfiaknál és a nőknél a ruházatot három cso­portra osztották: alsó- és felső­ruha, nyári és téli ruha, ünneplő és hétköznapló. Az alsóruhák anyaga századokon keresztül vászon volt. A férfiaknál deré­kon alul érő ing (népiesen üng), valamint felül ráncba szedett és bokáig érő bővebb fehér gatya. A XIX. sz. első évtizedeiben az ing nem ért derékig, a gatya is rö­videbb volt, az alsóvárosiaknál sokráncú, és a térdnél csak ke­véssel ért lejjebb. A „borjúszá­jú" inget csak a juhászok visel­ték. A felsőruha anyagában és formájában is más volt, mint az alsóruha. De más volt a földmű­ves, a halász, a hajós és a céh­mester ruhája is. A férfi hétköznapi viseletében a legrégebbi a télen—nyáron használt juhbőrből készített fel­sőruha, a suba. A bokáig leérő subát virágkivarrásokkal díszítet­ték a két vállon (tulipán, rózsa, rozmaring), az aljára írhaszegély került, feljebb almás- és háló­varással csipkézték (fűrészcsip­ke). A nyaki résznél fekete bá­ránybőr gallért alkalmaztak. A suba mellett a leghasználatosabb felsőruha a szűr volt. A juhászok, csordások, béresek, kanászok ru­házatát képezte, de az alsóvárosi tanyai népnél is megtalálható volt. A szegedi szűr szintén hosz­szü, bokáig érő, bő ruha, de gal­lérral és ujjal volt ellátva. Sze­geden a szűrt többféle színes fo­nállal díszítették, de az elmúlt században fekete vagy piros fo­nalat használtak, ez volt a divat. Az ujjas ködmön juhbőrből ké­szült, melynek két oldalát zseb­bel és az elejét keskenyen végig­futó kivarrott dísszel láttak el. Ez a felsőruha valamivel térden fölül ért. Az alsóvárosi földmű­vesek és a felsővárosi hajósok a nagyon kevés virágdíszű ködmönt viselték. A fehér kankó és a szűrdolmány viselete a török korszakban terjedt el. A XVIII. századi feljegyzések alapján két­féle kankót hordtak, egy hosz­szabbat, melyet guba néven is­mertek, és egy kisebbet, szűr­kankót. Nemcsak az egyszerűbb lakosság, hanem a polgárság is viselte. A szegedi népre jellemző volt, hogy télen mindig nadrágot vi­selt, báránybőr süveget és sipkát, lábbelije bocskor, saru és csizma volt. A XVIII. században hatósá­gilag rendelték el, hogy a ruha­anyag abaposztó legyen. A régeb­bi férfiruházat között találjuk a legszínesebb felsőruhát, a bokáig érő téli mentét, amelynek színe kék vagy vörös volt. A mentéhez felhasználtak ezüst borítást, arany rojtozást, selymet, a XIX. században a mentét sújtásokkal és láncokkal díszítették. A men­te alatt viselték a dolmányt, amely ujjal vagy ujjatlanul ké­szült, a legmutatósabb volt a „karasia remek dolmány", amely szattyánnal volt bélelve. Díszí­tése selyem, illetve arany zsinó­rozású volt. A nadrágot két felől gombbal és sújtással, a szegényebbek ir­hával kivarrva viselték. A nyári nadrág béleletlen volt, három zsinórral díszítve. A nadrág aba­posztóból készült, de használtak bőrnadrágot is. Viselték a hosszú kalpagot, nyusztból, nyestből, görénybőrből süveget, a lengyel fekete süve­get, télen a legjobb volt a bá­ránybőrből készült. A XIX. sz. elején állandóvá vált az alacsony kerek kalap. A lábbelik közül használatos volt a térden alul érő, magas szá­rú kordováncsizma és a szegé­nyeknél a bocskor. A nők alsóruhája a nyitott, gallértalan ingből állott, amely derékig ért, és rövid ujjú, vala­mint a lejjebb érő pendely egé­szítette ki. Az ing ujját és a nyakrészt vékony fehér pertlivel húzták össze. Az ing felett ré­gebben aranycsipkés selyem pruszlikot hordtak a nők. A XIX. század elején már kezdett elter­jedni, sőt általánossá válni a csipkés pruszlik, olykor dió nagyságú gombokkal. A selyem pruszlik később elveszitette dí­szítését, és föléje az ujjas test­hezálló kacabáj került, amely formájában hasonlított a köd­mönkéhez. A kacabáj nemcsak virágos selyemből, hanem más szövetből is készült, bélése söté­tebb színű posztó volt, ha széleit zsinórozták, akkor téli felsőruha­ként is viselték. A kacabájon kí­vül nyáron réklit, vizitlit és „le­vesznek hívott, nem testhezálló felsőruhát is viseltek. Ezek anya­ga karton és batiszt. Egyenes háttal szabott „levest", vizitlit és réklit a deréknál a felső szok­nya fölé kötötték, a kötény sza­lagjával. (Leves: nyári lebegő aljú bluz.) A kacabáj elöl végig gombolható volt, a szegedi női viselet legtipikusabb ruhada­rabja. A bélelt mente a XIX. század elejétől kezdve már nincs hasz­nálatban, talán a téli prémes csurakot tekinthetjük utódának. A csurak nem testhezálló, egye­nes hátú, bőre szabott, alul szé­lesedő, róka-, menyét- vagy nyestbőrrel 12—15 cm szélesség­ben egészen körül prémezett, s szintén szőrmével vagy bárány­bőrrel bélelt téli felsőruha, bő ujjakkal, melyeknek alsó végén és a galléron is prémdíszítés volt. A nöi téli ruházat fekete vagy sötétkék posztó, de volt ha­sonló színű selyem és bársony is. Az asszonyok és lányok a nyak­ra nagy selyemkendőt kötöttek, de csak ünnepélyes alkalomkor. Nyáron kisebb selyem- vagy ba­tisztkendőt viseltek. A lány az eladósorba a nagy rojtos seryYm­kendővel lépett, maga a kendő a legrégebbi darabja a női ruház­kodásnak. A szoknya egykor alig ért tér­den alul. de aztán általánossa vált a bokáig érő. A szoknya anyaga karton, festő, batiszt volt. A városban viselt párta fehér selyemből vagy meggyszín bár­sonyból, félholdat képező formá­val, általában fehér gyönggyel ékesítették, s a fejtetőt övezte, hátul fehér bíborszalagdísszel. A lányok ünnepélyesen mindig fej­kendő nélkül jártak. Az asszo­nyok az ünnepeken mindig szép virágos selyem fejkendőt viseltek. A felsővárosi lányok, természete­sen a jómódúak, arany fülbe­valót, nyakláncot, gyűrűt is visel­tek; míg az alsóvárosiak és a tanyaiak legfeljebb egy-két sor ezüstláncot egy nagy ezüst Ma­riással, elvétve egy-két gyűrűt vagy fülbevalót hordtak. Piros kalárist a nyakban Szegeden csak a XVIII. század elején viseltek. A lábbeli félék közül használa­tos volt a papucs, a kecskebőr cipő, de a szegényebbeknél még a bocskor is, botossal (vastag ha­risnya) együtt. DR. FÜR JÓZSEF A jövő hét a múltban időjárás Az 190Ó—1976 között napon­ta végzett szegedi meteoroló­giai megfigyelések feljegyzése és rendszerezése jó alkalmat ad arra, hogy összehasonlítsuk a jelenlegi napi időjárást az egykorival, s megállapítsuk, mennyiben tekinthető rendkí­vülinek. szélsőségesnek, vagy éppen az évszaknak megfele. lőnek, átlagosnak. J ú n i u s Július 27 28 29 30 1 2 3 Középhőmérséklet 21,4 20,8 20,7 21,0 21,0 21,6 21,8 °C Atl. maximum 26,8 26,0 26,1 26,6 263 27,2 27,6 °c Atl. minimum 16,0 15,6 15,3 15,3 15,5 16,0 16,0 °c Legmagasabb 35,5 38.8 36,8 37,0 38,7 36,1 37,5 °c hőmérséklet 1935 1935 1938 1938 1950 1950 1950 Legalacsonyabb 8,9 9,3 9,6 8,7 7,8 7,9 9,0 °c hőmérséklet 1972 1958 1913 1960 1962 1960 1921 Péter-Pál Péter-Pál napjához igen sok hagyomány, szokás, babona fűződött. Sok helyütt e na­pon, holdvilágon kezdték meg az aratást, énekszóval vonulva a munkába: (vízszin­tes 2. és 70. számú sor). Kedves szokás volt a többi közt Péter-Pál napján, hogy (17. számú sor) lányok kalásztekerccsel megkötözték (19. számú sor) és csak vált­ságdíjért (függőleges 1. számú) szabadí­tották ki kényelmetlen helyzetéből. VÍZSZINTES: 2. (Beküldendő). 13. Női név. 14. Hatalmas termetű ember. 15. Pépszerű etel. 16. Vissza: könnyezik. 18. Folyadékot tölt. 20. Végtag. 21. Esztendő. 22. Vonatkozó névmás. 24. Országos Ren­dező Iroda. 26. 27. Kutyatulajdonosok fizetik. 28. Közép-afrikai emlősállat 29. T. É. 31. Matka. 33. Alma... Kazahsztán fővárosa. 34. V. A. 35. Mennyei. 37. Gyü­mölcs. 39 Helyez. 40 Testtáj 41. Söprű készül belőle. 42. Testőrség, valogatott ka­tonai egyseg. 43. Győri sportegyesület. 44. Kérdőszó. 45. Helyrag. 46. Vissza: elöd. 47. Két névelő. 49. LZT. 51. Fölé. 52. Meg­félemlített. 53. Pléh. 54. Sértetlen. 56. Ma­gasztos hangulatú költemény. 58. Edény. 59. Bérezik Zoltán. 60. Fél hanggal maga­sabb a G-nél (német). 62. Nemzetközi Olimpiai Bizottság. 64. Nyom. 85. Jóma­gam szintén. 67. Szamtani alapműveletet végez. 69. Neves labdarúgónk. 70. (Bekül­dendő). FÜGGŐLEGES: 2. Római ezerotvenne­gyes. 3. E. G. S. 4. Gallium vegyjele. 5. Vés, karcol. 6. Vissza: skandináviai pénz­egység. 7. Fiatal ökör. 8. Komárom megyei kozseg. 9. Arzén vegyjele. 10. Igevegzó­dés. 11. Nyakat védő, ruhakiegészítő. 12. Göngyöleg. 17. (Beküldendő). 19. (Bekül­dendő). 22. Durva posztó. 23. Női név. 24. Indítéka. 25. Após. 30. Tüzelő. 32. Égés mellékterméke. 34. Erdőkerülő. 36. Vajké­• szítés mellékterméke. 37. Vaspálya. 38. Vízzel tisztit. 39. Azonos betűk. 47. A ki­fogástalan. 48. Duna menti község, Zenta mellett. 49. Néz. 50. Nyom. 55. Régi űr­mérték. 57. Melyik helyre? 59. Európai főváros. 61. Egyenletes. 62. Nehézipari Mi­nisztérium. 63. Szeszes ital. 64. Műveltető ige képzője. 66. Tagadószó. 67. Kossuth Lajos. 68. Biztató szócska. 69. Helyrag. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK A két héttel ezelőtt megjelent rejtvény helyes megfejtése: Nemzetközi brigád pa­rancsnoka — Vörös Hadsereg tisztjeként — Elrabolt kazányi aranykészletet. A megfejtők közül sorsolással nyertek, es személyesen vehetnek at vásárlási utal­ványt a szegedi Móra Ferenc Könyves­boltban (Kárász utca), ahol azonnal vásá­rolhatnak is érte: Gubi Ferencné, Szeged, Felső Tisza part 22., Apró Imre, Szeged, Francia u. 29., Somogyi Attiláné, Szeged, Pápai u. 2/A, Fövényes Andrásné, Szeged, Szilléri sor 5/B, Szabó Anna, Szeged, Cserzy Mihály u. 26. A megfejtéseket postai levelezőlapon kérjük beküldeni. Beküldési határidő a megjelenéstől számított hat nap. Címünk: 6740 Szeged, Tanacsköztársasag útja 10. ' 1 * 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 13 • 14 9 15 16 • • 17 • 16 9 19 9 20 21 • 22 23 9 24 25 • 26 mi 27 • 28 V 29 30 V 31 # 32 $ 33 • 34 35 36 # m 37 38 9 n 39 40 41 42 * 43 © 44 V # 45 46 • 47 48 • • 49 • 50 # 51 # 52 9 53 • 54 55 36 56 57 # 58 # 59 60 61 IHi m 62 63 • # 64 55 55 67 • 66 # 69 — L 70 • • —

Next

/
Thumbnails
Contents