Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-26 / 149. szám

Vasárnap. 1977. június 28; Joshua Nkomo a Béketanácsnál • Budapest (MTI) A Zimbabwét Hazafias Front hazánkban tartózkodó küldöttsége szombaton látogatást tett az Országos Béketanácsnál. Dr. Réczei László alelnök tájékoztatta a küldöttséget a magyar békemozgalom dél-afrikai szolidaritási tevékenységéről. Joshua Nkomo elismeréssel szóit a magyar békemozgatomnak, a Bék'c-világtanáesnak a dél-afrikai felszabadító mozgalmaikat támogató sokrétű tevékenységéről és kifejezte készségét az együttműködés szorosabbá tételéért A találkozón részt vett dr. Laukó Károly, a Béke-világtana cs magyar titkára. Ibarruri elnökletével - 0 Madrid (MTI) Madridban szombaton megkezdődött. a Spanyol Kommunista Párt. Központi Bizottságának ülése. A plénum munkájában a KB tagjai, a választási hadjárat vezetői, a regionális és a tartományi pártbizottságok titkáréi vesznek részt. A KB-ülesen Dolores Ibarruri, az SKP elnöke látja ed. az elnöki tisztséget A plénum értékeli a parlamenti választások eredményeit. és megvitatja az őszre 1 tervezett pártkongresszus előkészítésével összefüggő kérdésekét... Elutazott a francia pártmunkásküldöttség 0 Budapest (MTI) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására június 20—25. között látogatást tett hazánkban a Francia Kommunista Párt pártmunkásküldöttsége Dániel Henri Wirznek. az FKP KB osztályvezető-helyettesének vezetésével. A küldöttséget fogadta Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Megbeszélést folytattak a küldöttséggel Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja. a Központi Bizottság titkára, valamint Grósz Károly és Kornidesz Mihály, a KB osztályvezetői. A küldöttség tanulmányozta az MSZMP ideológiai, kulturális, valamint agitációs és propaganda tevékenységét, találkozott a magyar kulturális ós tudományos élet több vezető képvisel őjéveL A francia pártmunkásküldöttség szombaton elutazott Budapestről. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Korcsog András, a KB osztályvezető-helyettese búcsúztatta. I A harmadik tervezet m • v mm Az uj szovjet himnusz 0 Moszkva (APN) Szeptember 1-től átdolgozott szöveggel és ennek megfelelő hangszerelésben csendül majd fel a Szovjetunió allami himnusza. A szöveg írója, Szergej Mihalkóv moszkvai lakásán nyilatkozott az APN munkatársának. Felidézte az 1943-as esztendőt, amikor harmincévesen haditudósító volt a fronton, és egyik bajtársával, Armjan Gavriellel részt vett. azon a pályázaton, amelyet a himnusz szövegének megírására hirdettek meg. Az a megtiszteltetés érte őket, hogy kettőjük munkáját fogadták el, és az ö művük lett az első szovjet himnusz szövege. Az ország akkor a második világháború súlyos megpróbáltatásainak nehéz időszakát élte. A hadmüveletekben azonban már döntő változások mentek végbe. és a kommunista párt szükségesnek látta, hogy legyen olyan himnusz, amely költői formában fogalmazza meg a nép előtt álló feladatokat és az ellenség szétzúzására lelkesíti a szovjet embereket. A „hazafias fohász a győzelemért" — így nevezi Mihalkov — fenséges zenéje 1944. új esztendő éjszakáján csendült fel először Moszkvában. Zenéjét Alekszandr Alekszandrov, a szovjet hadsereg kórusának világszerte ismert karmestere szerezte. „Maga az idő hozta magával —. magyarázta Szergej Mihalkov —, hogy a himnusz szövege, amely ma ls emlékeztet államunk történetének legsúlyosabb időszakára, gazdagabbá váljék, oly módon, hogy tükrözi a szovjet társadalom fejlődésének új szakaszat. 0 Belgrád (APN) Az őszi belgrádi találkozó napirendjével kapcsolatban a szovjet és az angol—amerikai javaslatok mellett megjelent egy harmadik tervezet is. Ezt a tervezetet a mostani előkészítő szakasz első munkahetének végén terjesztette elő kilenc semleges, illetve el nem kötelezett európai állam: Ausztria, Ciprus, Liechtenstein, Málta, San Marino, Finnország, Svájc, Svédország és Jugoszlávia. A nyugati küldöttségekhez közelálló körök véleménye szerint a kilencek tervezete kompromisszumot jelent a szovjet és az angol —amerikai javaslatok között — írják Belgrádból az APN különtudósítói. Belgrádban Ismeretessé vált — folytatják a tudósítók —, hogy a kilencek tervezete figyelembe ve?zi a szocialista , .országok . álláspontjának elvi lényegét, és sokkal messzebbre, megy a korlatpzott. eí jiem jöyőcentrikus nyugati . javaslatoknál. A harmadik tervezet első pontja teljes mértékben egybeesik a szovjet tervezettel, mivel mindkettő a helsinki záródokumentumnak az összeurópai tanácskozást követő további lepésekre vonatkozó pontjához tartja magát. A semleges és az el nem kötelezett országok javaslatukban megengedik bizonyos kérdések kiemelt kezelését, míg a szocialista országok azt javasoljak, hogy az őszre tervezett fő találkozón ezeket, a kérdéseket egységes, szerves egészként kezeljék. A harmadik tervezet második pontja javasolja: dolgozzanak ki menetrendet a belgrádi találkozóhoz, valamint az 1975-ös helsinki találkozóhoz hasonló tanácskozások megtartására. . A belgrádi előkészítő szakasz első hetét kommentálta az APN tudósítóinak Julij Voroncov, a szovjet küldöttség , vezetője. Elmondotta, hogy bár három különböző tervezel fekszik a delegátusok előtt, lényegében két megközelítési módról beszélhetünk. A szovjet megközelítést osztják a szocialista országok, s most már a harmadik dokumentum beterjesztésével lényegében a semleges és az el nem kötelezett országok csoportja is. Ez a megközelítés a következőkben foglalható össze: Belgrádra a helsinki szellem folytatása és gazdagítása vár. A találkozó résztvevőinek összegezniük kell a helsinki megállapodás végrehajtásának pozitív tapasztalatait, és meg kell állapodniuk az elkövetkezendő időszak együttes erőfeszítéseiben. Ez azt jelenti, hogy tovább kell építenünk a jövőbe vezető hidat, ki kell szélesíteni a kollektív .erőfeszítéseket A azj együttműködés fejlesztése és a biztonság további megszilárdítása érdekében, Ügy látjuk — folytatta a szovjet nagykövet —, hogy egy sor ország más megközelítési mód mellett kötelezte el magát. Így például az Egyesült Államok küldöttsége nem titkolja, hogy az őszi találkozó legfontosabb feladatának a múlt kielemzését tartja, s ezen belül is elsősorban az emberi jogok problémáiról, valamint a szocialista országokban élő, úgynevezett belső disszidensekről akar beszélni. A helsinki záróokmány leszögezi: elmélyült véleménycserét kell folytatni. A záróokmány egyáltalán nem szól valamiféle olyan „elemzésről", amely alááshatna az európai béke, bizalom, biztonság és együttműködés oly sok fáradsággal felhúzott épületét A szovjet küldöttség éppen ezt tartja szem előtt, és ilyen szellemben tanulmányozza a kilencek tervezetét — mondotta a szovjet küldöttség vezetője. Katonai erőviszonyok Az erőviszonyok számítgatása, a saját és az ellenséges erők közötti arány mérlege, lése egykorú a hadviselés történetével. Mégis, csupán a múlt két évtizedben készült, a katonai erőviszonyok problémáival foglalkozó ér. tekezések és publikációk már könyvtárakat tol lenek meg. A megkülönböztetett figyelmet ezúttal a rakéta-nukleáris eszközök megjelenése okozta, amelyek új korszakot nyitottak a hadművészet történetében. A katonai erők egymáshoz mért. arányát a régmúltban kétségtelenül könnyebb volt meghatározni, mint napjainkban. Az összehasonlításkor elsősorban a katonák számát, felszerelését és szervezettségét. vették figyelembe, hozzátéve a morál fogalmát, amelyet már a klasz-i szikus katonai irodalom is fontos tényezőnek tekintett. A háborúk méreteinek és a felhasznált anyagi eszközök mennyiségének növekedésével párhuzamosan azonban, már olyan kérdéseket is figyelembe kellett venni, mint a politikai vagy katonaföldrajzi helyzet, a mozgósítási képesség, ami az emberi és anyagi erőforrások háborús célokra való felhasználásának lehetőségeit jelezte. A rakéta-nukleáris korszakban a katonai eróviszo.nyok alapvető elemei nem változtak. Á Szovjetunió és az Egyesült Államok, vagy a Varsói Szerződés és a NATO közötti katonai Vijszojíy' ipeglfáwrSfeasánál például á földrajzi tényezők ma sem hagyhatók figyelmen Mvtrt. TelTV; Kogy"amíg a/ Egyesült Államok - "partjait és szárazföldi határait nem fenyegeti közvetlen veszély, addig a Szovjetunió fegyveres erőinek védelmeznie kell a világ legnagyobb területű országát, amelynek határai mentén nem csupán baráti hatalmak találhatók. Az Egyesült Államok alapvető érdekeltségeinek többsége tengerehtúli, a Szovjetunió helyzete ettől eltérő: a szocialista világrendszer vezető hatalma nyersanyagokban csaknem önellátó és szövetségeseivel a kapcsolat • kőz, vetlenül is megvalósítható. A Varsói Szerződés és a NATO erőviszonyainak megítélésénél változatlanul figyelemre méltó az. a körülmény. hogy a szocialista országok katonai-politikai szö7 vetségének tagállamai zárt tömböt összefüggő katonai egységet alkotnak, hatalmas szélességi és mélységi kiterjedéssel rendelkeznek, amely megkönnyíti a fegyveres erők összehangolt tevékenységét. A NATO katonai erői ugyanakkor két kontinensen helyezkednek el, európai csoportosításuk tagolt, nem rendelkeznek kellő mélységgel, ami pedig a rakétanukleáris háborúban elkerülhetetlen. Emellett a NATO-erők Nyugat- és DélEurópában levő egységeit a semleges Svájc és Ausztria elválasztja egymástól és ez megnehezíti az együttműködést.. Változatlanul fontos maradt a morális tényező, amely a politikai eszmék, hangulatok és érzelmek öszszességeként minden eddiginél nagyobb szerepet játszik a nukleáris összecsapás viszonyai között. Az új vonásokat a raketanukleáris eszközök minden eddigit felülmúló pusztítóereje, illetve annak kiegyenlítő hatása hozta. A Szovjetunió az 1960-as években biztos második csapásmérő-képességre tett. szert az Egyesült Államokkal szemben, ami azt jelentette, hogy a szovjet rakéta-nukleáris erők ettől kezdve egy esetleges meglepetésszerű első csapás elszenvedése után is képesek lettek volna hatásosan visszavágni ellenfelüknek. Nyilvánvalóvá vált, hogy nukleáris konfliktus esetén az észak-amerikai kontinens is a pusztulás színtere lehet. Ez a helyzet súlyos probléma elé állította az amerikai vezetést. Miután a katonai erő mindig központi helyet foglalt el az USA politikai eszköztárában, erőfeszítései mindenekelőtt az elvesztett fölény visszaszerzésére irányultak. Hamarosan kiderült azonban, hogy a kísérletek nem vezetnek célhoz, mert tartós előnyöket elérni nem lehet. Kialakult tehát a katonai erőviszonyokon belül a hadászati erők egyensúlya. A hadászat! fegyverrendszerekben rejlő kölcsönös és biztos pusztitóképesség kényszerpályára juttatta a NATOt, illetve vezető hatalmát, az Egyesült Államokat. A Nyugat kénytelen volt elismerni a különböző társadalmi rendszerekben élő országok békés egymás mellett élését, és megteremtődött a hadászati támadófegyverek korlátozásának és a középeurópai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások megkezdésének a feltétele. A katonai erőviszonyokban bekövetkezett vál lozások ugyanakkor polarizálták az utóbbi időben kibontakozó folyamatokkal szemben álló erőket, akik a katonai erőviszonyoknak éppen azokat az elemeit igyekeztek felhasználni sajátos céljaik elérésére, amelyek jellegüknél fogva nehezen ellenőrizhetők. Jellemző példája volt ennek a két katonai szövetség erőinek sajátos összevetése. Azt a tényt, hogy a Varsói Szerződés integrált erői a közös érdekből fakadó egyeztetés alapján szervezettebbek, irányításuk éa fegyverzetük egységes, s globális és regionális helyzetüknek megfelelő erőkkel rendelkeznek. alkalmasnak vélték a kevésbé tájékozott nyugati közvélemény félrevezetésére és a Varsói Szerződés támadó . szándékának bizonyítására. Hasonló célokat szolgált, a nyugati hivatkozások másik példája is, amely a szocialista Országok katonai ereiet úgy tüntette fel, ami-már puszta létével is szűkíti a nyugat-európai államok döntési szabadságát, nyomást gyakorol rájuk. Ennek alapján egy erejében fenyegető szocialista' katonai szövetség képe bontakozott, ki a nyugati közvélemény előtt, amely már puszta képességével. is korlátozhatta az európai államok szuverenitását A szovjet érdekek fokozottabb figyelembe vétele, a Kelet felé forduló semlegesség és a kommunista pártotó- szerefőnek jélentős n&VSkedése szerepelt következményként ezekben a hamis féltevésekben, amelyből logikusan adó-í flott a következtetés: csak az egységes, katonailag erős Nyugat-Európa képes az tlyen „kihívásokkal" szembeszállni. Kétségtelen, azonban nerri jelentheti azt, hogy csupán a katonai erőviszonyok változásával magyarázhatjuk azokat a folyamatokat, amelyek korunk jellemzőivé váltak. A nemzetközi erőviszonyok tényezői együttesen As összességükben hatnak , és csak egyik eleműid aS Katoflai erő. Az is világos, ' hpgy a kiterjedt fegyvere? .konfliktusok kirobbanásónak valószínűsége a katonai 'érőviszonyok változásával számottevően csökkent és ez a legutóbbi évek egvik legkiemelkedőbb eredménye. Erdélyi Szilárd Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 30. Előbb azért óvatosan körülnézett, s miután meggyőződött róla, hogy még a toronyablakból sem lehet odalátni, mosolyogva biccentett, s letelepedett a parton, a csónak közelében. A szicíliai öntögette a jó erös konyakot, s egyre behatóbban puhatolod/ott a tulajdonos kiléte iránt. Iván előbb csak nevetgélt, rejtelmeskedett, általában tartózkodóan viselkedett, de mikor az alkohol kezdte meglazítani különben is gyenge ellenállását, mert Iván természetszerűen közlékeny, kedves ember volt, s mindig nehezére esett ez a nagyképű titkolódzás, egyre többet árult el a sziget uráról. így tudta meg a szicíliai legény, aki különben mérnöknek mondta magát, hogy a herceg már az orosz forradalom kitörése előtt kiköltözött Angliába, mert bizonyos volt benne, hogy az orosz összeomlás bekövetkezik, s ez feltartóztathatatlanul felfokozza a forradalmi erőket, de apránként az is kiderült, hogy a herceg első felesége, aki előkelő angol főnemesi sarj volt, ott halt meg Londonban, i úiy az ö'/regven maradt arisztokrata évekig Ht magányosan, míg megismerte Mavjusát, második asszonyai, aki egy ottani, ugyancsak emigráns orosz orvos leánya. Iván ekkor már nem volt ura önmagának, s mikor rátért a tündérszép Marjusa lényének jellemzésére, elfojthatatlanul áradt belőle alázatos, szolgai lényének őszinte rajongása. A szicíliai egyre izgatottabb lett, egyre több kérdést tett föl, s hogy Ivánt teljesen megnyerje magának, közben egy-egy ízes falatkával is kedveskedett neki, mondván, hogy az erös ital meg ne ártson a gyomrának. S Iván mindent elmondott. Azt, hogy a herceg az asszony nagyapja lehetne, hogy irtózatosan félti, soha egyedül nem hagyja, hogy csak benne bízik meg, s ha átrándul havonta Nápolyba, hogy pénzt vegyen föl, s az ottani emigráns oroszokkal meghányja-vesse a jövő reménységeit, százszor is a lelkére köti, hogy egyetlen pillanatra se tágítson mellőle. Mikor alkoholos közlékenységében még azt is kibökte, hogy éppen két nap múlva megy motorosán át Nápolyba, s ez számára mindig nagy boldogság, mert ilyenkor mindig a hercegasszony közelében lehet, akit nézni is az élet legnagyobb ajándéka, a szicíliai összeszedte a parton szétszórt holmiját, s minden jót kívánva Ivánnak, elbúcsúzott tőle. Közben a nap is alászállt, s Iván nevetgélve, kissé tántorogva indult a torony felé. Egyszer-kétszer még integetett a legénynek, aki nagy kényelmesen evezgetett, s mihelyt egy kiugró szikla eltakarta, a következő kis szigetecske rejtett öble felé tartott, s elhatározta, hogy itt meghúzódva észrevétlenül várja ki a két napot, amikor is a hercegnek Nápolyba kell mennie. Szerencséje volt, mert a szigetecrkének volt egy kis barlangja ls, mely a víz fölé boltozódik, s pompás védelmet nyújt nemcsak a locsogó hullámok,, hanem a kíváncsi tekintet ellen is. Ide beevezett, de ő maga hamarosan előmászott az üregből, s .felkapaszkodva egy hegyes sziklára, látcsövével ^í,á|>osan szemügyre vette a tornyot, különösen ártpak felső ablakát, mert Iván szerint az asszonyka ott tölti mindig éjszakáit. Türelmesen figyelte, s egy kis idő múlva valóban halvány fényesség szüremlett ki a hosszúkás nyíláson, majd egy szőke fej jelent meg a gótikus keretben. A szicíliai lázasan csavargatta, igazgatta látcsövét, hogy a lehető legközelebbre varázsolja Marjusa arcát. Amit látott belőle, megerősítette szándékában. Ezt az asszonyt meg kell ismernie. A két nap keservesen tett el, de a szicíliai jól fel volt szerelve élelemmel és minden egyébbel, amire szüksége volt, utoljára éppen Amalfiban pótolta hiányait, s így semmit sem kellett nélkülöznie. Nappal többnyire a barlangban tartózkodott, s így estig egy kissé elgémberedtek tagjai a kuporgásban, de aztán előmászott, s azzal szórakozott, hogy figyelte és tanulmányozta a torony körül zajló, alig észrevehető életet. Megismerte a herceget is, akinek délceg alakja megnyerte rokonszenvét, de Marjusa iránt úgy felfokozódott titkos vágyódása, hogy egyetlen szó váltása nélkül is eszeveszett szerelmet érzett iránta. Még nem tudta mit fog cselekedni, ezt a helyzetre és a sorsra bízta, de annyit már tudott, hogy semmitől sem fog visszariadni, hogy Marjusával közelebbi icapcsolathe kerüljön. (Folytatjuk..) i »