Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-24 / 147. szám

Péntek, 1977. június 24. •••••••HHMHHHa^n s Gyártörténeti kiállítás Faraszt szövőszék a múlt századból Acs S. Sándor felvételei Valamikor sok háztartásban megtalálható volt: a rokka A gyáralapító Bakay Nándor írta 1877. május 20-án az Alföldi iparlapban: „Megtaláltam a kulcsát a nemzetek műipari tökéletesedésének,' mely a tárgy történelmi múltjának és jelenének ismeretéből nyert magaslaton egész más világnézetet nyújt a tudományosan képzett gyakorlati emberek részére munkakörük megművelésére nézve." Az álom ebben az évben valósult meg. A szegedi kenderfonógyárban gyártörténeti múzeum nyílt. A táriókban a kenderipar százéves szegedi történetét láttató dokumentumok; közöttük például Kossuth Lajos levele is. A múzeum elkészült. Kár, hogy a városlakók és a Szegedre látogatók nem láthatják, mert nyilvános elismertetése — reméljük nem sokóig! — késik. Megfelelő rak, összevethető teljesítmények Ülést tartott az SZMT A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa ülést tartott tegnap, csütörtökön Szegeden. Részt vett az ülésen dr. Bíró Györgyné, a SZOT elnökségének tagja, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, dr. Tamasi Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának osztályvezetője, dr. Varga Dezső, a városi pártbizottság titkára és dr. Csányi Mátyás, a megyei tanács osztályvezetője. Dr. Ágoston József, az SZMT vezető titkára ismertette a megelőző ülés óta végzett munkát, majd Hajas László titkár fűzött szóbeli kiegészítést ahhoz a jelentéshez, amelyet az elnökség készített a teljesítményekről és a teljesítmény-követelményekről, a továbbfejlesztésükkel kapcsolatos szakszervezeti feladatokról. Elmondotta Hajas László, azért kell a szakszervezeteknek a teljesítmény-követelményekkel foglalkozni, hogy megértessék a munkásemberekkel: felelősek gazdaságunk fejlődéséért, s folyamatosan vizsgálniuk kell, megtettek-e mindent annak érdekében. Ugyanakkor megfigyelendő, nem követelnek-e néhol túl sokat a dolgozóktól. Másrészt a vizsgálat rávilágít a munkakörülményekben mutatkozó hiányosságokra is, amelyek fölszámolásának sürgetése kifejezetten szakszervezeti feladat. Az SZMT közgazdászai könnyűipari, vas- és fémipari, nehézipari, építőipari, valamint helyiipari vállalatoknál tájékozódtak, s megállapították, hogy a könnyűipari vállalatok legtöbbjénél középtávú programtervet készítettek, s abban előírták a teljesítménybérezett munkakörök felülvizsgálatát. Fontos feladatként jelölték meg a normák szükség szerinti módosítását, a létszámkiváltó beruházások megvalósítását. A normakarbantartással némi eredményt már elértek: csökkentek a 115 százalék fölötti, illetve a 95 százalék alatti teljesítmények. A normarendezéseket általában begyakorlottság alapján, s új gépek termelésbe állítása nyomán végezték — ritkábban munka- és üzemszervezési indokból. Az említett eredmények ellenére nyilvánvaló, hogy nem léptünk kellőképpen előre, mert nem mindenütt helyes a gazdasági vezetők hozzáállása, másrészt kevés a normák felülvizsgálatához értő szakember. Hasonló gondokat ismertetett fölszólalásában dr. Bíró Györgyné is, s megemlítette, hogy nagy kár lenne a műszakpótlékok bevezetésekor, egyúttal megalapozatlanul a normákat is rendezni. Ezt körültekintően, az erről szóló párt-, kormány- és SZOT-határozat alapján kell végezni. Elmondotta még dr. Bíró Györgyné, hogy a textilipari dolgozók olykor maguk meditálnak azon., vajon milyen alapon kapják bérüket a nem teljesítménybérben dolgozók. Vagyis a fizikai dolgozók is szeretik, ha munkájukat másokéval összehasonlíthatják. A tanácsülés elfogadta a jelentést; ezt követően a szakszervezeti nevelőmunka fejlesztésének Csongrád megyei programjáról mondták el véleményüket a tanácsülés résztvevői. Dobóczky Károlyné SZMT-titkár szóbeli kiegészítője után fölszólalt Tóth Zsuzsanna, a KISZ Csongrád megyei bizottságának titkára, majd dr. Tamasi Mihály. Százból tizenöt Nem kellett sokáig állni a hídfőben a szegedi oldalon ahhoz, hogy száz személygépkocsit megszámlálhasson az önkéntes közúti ellenőr. A lámpa piros jelzésénél várakozó kocsisor láttán, pontosabban az autókban ülők láttán jutott eszembe: érdemes lenne megszámolni, néhány nappal a biztonsági öv kötelező használata előtt, hány autós csatolja be magát és mellette ülő utasát. Abból a százból — tizenöten. A biztonsági öv kötelező használatát először Ausztráliában rendelték el. Kilenc hónap eltelte után a halálos balesetek száma a városokon kívül 13, a lakott településeken belül 24 százalékkal csökkent — noha a felmérés azt is megállapította, hogy az autósoknak majdnem fele úgy használta az övet, hogy gyakorlatilag semmi haszna nem volt: vagyis lazán, csavarodva. Az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézetben végzett kutatássorozat egyik megállapítása: a járművezetők tekintélyes része — ideértve a súlyos balesetek okozóit is — egyszerűen elképzelhetetlennek tartja, hogy közlekedési baleset részesévé váljék. Sokan a balesetet a véletlen szeszélyes játékának tartják. Az 1975-ben idehaza bekövetkezett halálos kimenetelű balesetek minden második áldozata ma is élne, a súlyos sérültek 60 százaléka könnyen vagy egyáltalán nem sérült volna meg, ha használta volna az övet. Két, 25—25 kilométeres sebességgel szemben haladó autó frontális ütközésekor a kocsiban ülőket olyan megrázkódtatás éri, mintha egy ház negyedik emeletéről zuhannának le. További érvek helyett csak egy kérdés: vajon miért sajnálta azt a pár másodperces mozdulatot a hídon áthajtó 85 autó vezetője? Július elsején reggel jobb, ha ki sem megyünk az utcára, mert tele lesz a város magát kényelmetlenül érző, a biztonsági övvel éppencsak barátkozó autóssal? Van még néhány nap, ha a másfél év nem volt elegendő, tanuljunk gyorsan felelősséget érezni mások és magunk iránt. P. K. Olajosok és téesz együttműködése Egy szerződésnek előzménye, jelene és jövője van. Amikor a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzeme és a sándorfalvi Magyar-Lengyei Barátság Tsz egymás kölcsönös támogatására szocialista szerződést kötött, az ismeretségbarátság már nem újdonat új volt. Még ha az első pontban az szerepel is, hogy kölcsönös üzemlátogatások alkalmával megismerik egymás tevékenységét, egymás életét, meg részt vesznek egymás ünnepségein, rendezvényein. A barátság jövőjét mindig az jelenti, ha bizalom az alapja: segít a barát, ha szükségem lesz rá. S az NKFV vállalta, hogy betakarítási időben segít a téesznek. bérbead nehézgépeket, speciális célgépeket (daru, lánctalpas traktor, árokásó), s ha kell majd, szállítóeszközöket, természetesen megértésüket várja, hiszen olyan időszakban teheti csak, amikor saját munkájában nem okoz ez fennakadást. Az „olajosok" szerelőműhelye térítés ellenében elvégzi a téesz gépeinek javítását, segít alkatrészbeszerzésben. A téesz dolgozói mindezek viszonzásaként téli, kevésbé lekötött időszakukban segítenek az olajiparban, karbantartásnál vagy építésnél földmunkákban, amelyek kézi erőt igényelnek, mint a vezetékek feltárása, tereprendezés. A szerződésnek előzménye van, mint említettük — eddig is gyakran segítettek egymásnak, hiszen a téesz és az NKFV területei egymás mellett vannak. Most, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy tervszerű, konkrét együttműködéssel segíti egymást az ipari és a mezőgazdasági nagyüzem, hogy terveiket teljesítsék. Fejlődik a turizmus Tájékoztató A turizmus helyzetéről, s a belföldi idegenforgalom továbbfejlesztéséről tartott csütörtökön sajtótájékoztatót Szurdi István, az Országos Idegenforgalmi Tanács elnöke a MUOSZ székházában. Az év első öt hónapjáról készült forgalmi adatok szerint május végéig összesen mintegy hárommillió külföldi fordult meg az országban, 570 ezerrel több, mint 1976 első öt hónapjában. Ugyanakkor 132 000-rel több magyar állampolgár járt külföldön, számuk elérte az egymillió-kétszázezret. Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét. Kijelentik, hogy az egyház törvényei szerint eljárnak azon egyházi személyek ellen, akik hazánk törvényes rendje és békés építőmunkája ellen fellépnek. Felhívják az egyházak híveit, hogy minden erejükkel vegyék ki részüket abból a nagy munkából, amelyet népünk egésze folytat az életszínvonal emeléséért, a társadalmi, igazságosság érvényesítéséért. Támogatják a béke megvédésére irányuló törekvéseket, elítélnek minden háborús uszítást. A megállapodás második részében a szocialista állam az alkotmány előírásainak megfelelően biztosítja a teljes vallásszabadságot, és szavatolja az egyházak működési szabadságát. Kormányunk hozzájárult tíz egyházi középiskola működéséhez. Ebből nyolc gimnázium a római katolikus, egy a református, egy pedig az izraelita hitíelekezethez tartozik. Végül a megállapodás leszögezi, hogy az állam pénzügyi támogatást nyújt az egyházaknak. Az egyházak anyagi támogatását szolgáló államsegély jelenlegi összege évi 70 millió forint. Ennek felhasználásáról az Állami Egyházügyi Hivatal gondoskodik. Az államsegély három részre oszlik: az egyházi személyek Illetménykiegészítésére, az egyházak szociális intézményeinek költségtámogatására és az egyházi tulajdonban levő objektumok, műemlékek karbantartásának pénzügyi támogatására. Az egyházaknak nyújtott anyagi támogatás mindenekelőtt politikai jelentőségű. Ezzel is kifejezzük, hogy hazánkban az egyházak szabadon végezhetik hitéleti tevékenységüket. Szocialista elveinkből, célkitűzéseinkből nem engedve, a jövőben is arra törekszünk, hogy az állam és az egyházak közti jó politikai viszony fennmaradjon, tovább mélyüljön. Helytelen lenne az állam és az egyházak 1948—1950-es megállapodását leszűkíteni az anyagi támogatás kérdésére. Valójában a megállapodás lényege abban állt, hogy véglegesen megtörtént az állam és az egyházak kettéválasztása, s mindkét fél számára elfogadható módon rendeződött a politikai együttműködés, a szocializmus építésében, a béke védelmében. fl

|p|lriicmpr0fi szabadság hazánkban IGMIIdlIlCIGII alkotmányos jog, ebből következik a vallás szabad gyakorlásának joga, ami magában foglalja, hogy az egyházaknak minden korlátozás nélküli a hitéleti tevékenysége, a vallásos állampolgárok szabadon gyakorolhatják hitüket; állami szempontból, az állampolgárokra nézve a vallás magánügy. A lelkiismereti szabadság és a vallás szabad gyakorlása szocialista társadalmunkban minden állampolgár elidegeníthetetlen joga. s ezt nemcsak alkotmányunk biztosítja, hanem a gyakorlatban következetesen érvényre is juttatjuk. A lelkiismereti szabadságot azonban némelyek helytelenül leszűkítik a vallás szabad gyakorlásának jogára, megfeledkezve arról, hogw a világnézeti meggyőződés szabadsága lényegesen több annál, mint hogy biztosítjuk a vallás szabad gyakorlását. Hazánkban alkotmányos jog a hitfelekezeten kívüli élet, a materialista, az ateista meggyőződés szabadsága Is, és természetesen az is, hogy valaki közömbös legyen mind a vallásos hittel, mind pedig az ateista meggyőződéssel szemben. Adminisztratív eszközökkel, jogi szankciókkal a világnézeti meggyőződést nem lehet szabályozni, itt csakis a meggyőzés, a nevelés, az eszmei nevelő munka segítségével lehet eredményt elérni. Csakis úgy lehet előre haladni, hogy tovább erősítjük társadalmunk szocialista jellegét. A valóság megítélésében következetesen érvényesítjük Lenin tanítását. „A vallásos előítéletek ellen — írta Lenin — rendkívül óvatosan kell harcolnunk; sokat ártanak azok, akik a harc hevében megsértik a vallásos érzületet. Propagandával, felvilágosítással kell harcolni. Ha kiélezzük a harcot, felingerelhetjük a tömegeket; az ilyen harc megszilárdítja a tömegek vallási elv szerinti megoszlását, a mi erőnk pedig az egységben van. A vallásos előítéletek legmélyebb forrása a nyomor és a tudatlanság; ezek ellen a bajok ellen kell nekünk harcolnunk." A lenini elveknek S^Vut rabaloldali türelmetlenség, a szektás álradikalizmus megnyilvánulásai ellen. Esetenként előfordul, hogy egyesek adminisztratív eszközökkel, jogi szankciókkal szeretnék korlátozni, visszaszorítani az egyházak hitéleti tevékenységét. Ezek a vallásos világnézetet, az egyházi ideológia létezését megengedhetetlennek tartják, mivel a vallást vagy a csalók műveként, vagy pedig a tudatlanság termékeként fogják fel, s a vallási tudatot, az istenhitet egyszerűen a régi társadalom káros ideológiai hagyatékának minősítik. Kétségtelen, hogy a vallás társadalmi gyökerei jórészt régebbi időkre, főleg a magántulajdonon alapuló osztálytársadalmakra vezethetők vissza. Ugyanakkor hiba lenne megfeledkezni arról, hogy a vallásnak a szocializmus építése bonyolult, ellentmondásos folyamatában, a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet Időszakában is vannak gyökerei, amelyek részben konzerválják a régi vallásos tudatot, részben pedig átmenetileg segítik is a vallás fennmaradását, táplálják a túlvilági erőkbe vetetett hitet, a vallásos világnézetet. A kispolgári türelmetlenség elutasítása azonban nem járhat együtt a másik véglettel: a vallásos ideológiával szembeni közömbösséggel, az ideológiai komprqmiszszummal, az elvtelen megalkuvással. A szocializmus vezető ideológiája a marxizmus—leninizmus, amely a dialektikus és történelmi materializmus világnézetén alapszik. Ezzel gyökeresen ^ellentétes a vallásos világnézet, amely a* valóság lényegét hamisan tükröző szemléletmódot feiezi ki. A világnézet elvi ellentétéből szükségképpen következik a köztük folyó eszmei harc elkerülhetetlensége. Ez a harc szorosan kapcsolódik a párt, a KISZ, a szocialista állam ideológiai nevelő munkájához. a szocialista tudat és életmód erősítéséhez. Kádár János a XI. pártkongresszuson rámutatott: „Eredményeink kedvező alapot teremtenek ahhoz, hogy az ideológiai, a tudományos és a kulturális életben is tovább haladhassunk előre. Fő célunkat abban foglalhatjuk össze, hogy tovább erősítjük társadalmunkban a marxizmus—leninizmus eszméit, a szocialista világnézet befolyását, a tömegek szocialista tudatát, a szocialista erkölcsöt." DR. FÖLDI PAL