Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-21 / 144. szám

2 Kedd, 1977. június 21; Megkezdődtek a szovjet—francia tárgyalások Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke pontosan 12 óra 35 perckor (helyi idő) lépett ki a repülőgépből és a lépcső tetejéről felemelt karral üdvözölte a várakozókat. Közvetlenül Leonyid Brezsnyev után Andrej Gromiko külügyminiszter, valamint Nyikolaj Paiolicsev külkereskedelmi miniszter lépett ki a gépből. A lépcsőnél, a vörös szőnyeg kezdetén Valéry Giscard d'Estaing köztársasági elnök várta a szovjet vendéget A hosszas, baráti kézfogás után a két államférfi néhány szót váltott majd megkezdődött az üdvözlő szertartás. A himnuszok elhangzása után a két vezető ellépett a tisztelgő gárdaegységek előtt Az ünnepélyes szertartás újdonságát a Normandle—Nyemen repülőezred Miragegépeinek „sorfala" jelentette: — a vörös szőnyeggel borított útvonal mentén hét vadászgép „sorakozott fel es előttük feszes vigyázzban tisztelegtek a pilóták. Giscard d'Estaing és Leonyid Brezsnyev a repülőtéren rövid üdvözlő beszédet mondott. Giscard d'Estaing üdvözlő beszédében kijelentette: az enyhülés az egyedüli nyitott utat jelenti a béke és népeink közeledése felé. Franciaország elkötelezte magát az enyhülés mellett és tudatában van annak, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonítanak e kérdésnek a Szovjetuntóban. A francia köztársasági elnök, aki bevezetőben kiemelte. hogy Leonyid Brezsnyevet néhány nappal a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökévé történt megválasztása után üdvözölheti, kifejezte meggyőződését, hogy a tárgyalások elő fogják segíteni a béke ügyét. Leonyid Brezsnyev rövid válaszában örömét fejezte kl, hogy ismét Párizsban lehet, köszönetet mondott a szívélyes fogadtatásért, es a biztonság, az enyhülés, a béke erősítése, a leszerelés fontosságát hangsúlyozta. A rövid beszédek után Leonyid Brezsnyev és kísérete gépkocsikon a Rambouillet-i kastélyhoz, a magas rangú vendég franciaországi szálláshelyére hajtatott • A politikai tárgyalások délután kezdődtek meg Rambouillet-ban. Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök, aki délben Rambouillet-ba kísérte Leonyid Brezsnyevet, vlszszatért Párizsba, és röviddel délután öt óra előtt helikopterrel érkezett a Rambouillet-i kastélyba. A tárgyalások az eredetileg tervezett két óránál egy órával hosszabb ideig tartottak. A hétfői megbeszéléseken részt vett a két ország külügyminisztere: Andrej Gromiko és Louis de Gulrlngaud, a két külkereskedelmi miniszter, Nyikolaj Patoltcsev és André Rossl, valamint a két fél szóvivője. Az ülésen a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi helyzet számos fontos kérdésével foglalkoztak. * Leonyid Brezsnyev részletes nyilatkozatot tett az ülésen. Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke kijelentette, hogy a szovjet vezetés elégedett a két ország kapcsolatainak fejlődésével. Ez a megbeszélés jó és jelentős időpontban került sorra. Fontosságát külön aláhúzza, hogy az enyhülés folyamatában nehézségek mutatkoznak —, ezért új kezdeményezésekre van szükség a folyamat elmélyítéséhez és megszilárdításához. Ugyanakkor a találkozót a belgrádi tanácskozás érdemi részét közvetlenül megelőző időben rendezik meg. Az enyhülés és a biztonság Közéleti napló LOSONCZT PÁL FOGADTA A BOLGÁR NEMZETGYŰLÉS KÜLDÖTTSÉGÉT Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottság tagja hétfőn a Parlamentben fogadta a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlésének küldöttségét. amely dr. Vladimir Bonevnek, a nemzetgyűlés elnökének, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága titkársága tagjának vezetésével a magyar országgyűlés meghívására hivatalos baráti látogatáson tartózkodik hazánkban. HAZÁNKBA ÉRKEZETT JARUZELSKI HADSEREGTÁBORNOK Leonyid Brezsnyev ellép a díszszázad előtt. Mellette Rjabenko tábornok és Valery Giscard d'Estaing, a Francia Köztársaság elnöke érdekel megkövetelik, hogy a Szovjetunió és Franciaország ismét megfogalmazza és megerősítse nézeteit az enyhüléssel, a nemzetközi kapcsolatokkal összefüggésben. Brezsnyev aláhúzta, hogy a két ország kapcsolatai jól fejlődnek. Gazdasági téren például máris teljesítették azokat az előirányzatokat, amelyeket az 1974. évi Rambouillet-i csúcstalálkozón harároztak meg, s az új ötéves tervben lehetőség nyílik a forgalom megháromszorozására Is. Megvan a lehetőség hosszú távú gazdasági megállapodások megkötésére. A legfontosabb nemzetközi kérdésekről szólva Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít a nukleáris fegyverek elterjedése megakadályozásának'. A Szovjetunió szilárdan meg van győződve arról — és a francia fél osztja ezt a véleményt —, hogy ezzel jelentősen hozzájárul a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez. Brezsnyev ugyanakkor nagy határozottsággal húzta alá, hogy a két ország érdekelt a nukleáris energia békés felhasználásában. Ez — mondotta — nem lehet egyetlen ország monopóliuma, a békés felhasználás mindenki érdékeit szolgálja, s ezért mindenki számára lehetővé is kell azt tenni. Brezsnyev aláhúzta, hogy a két ország rakta le ahnak a politikának az alapjait, amelyet ma enyhülési politikaként isrper a világ. A Szovjetunió és Franciaország álláspontja Igen közeli e téren. Az enyhülés az egyetlen lehetséges mód arra, hogy a nukleáris korszakban elkerüljék az államok közötti konfliktusokat. Leonyid Brezsnyev nyomatékosan aláhúzta, hogy a Szovjetunió a világ egyetlen olyan állama, amelynek új alkotmánytervezete magába foglalja a Helsinkiben aláírt záróokmány mind a tíz elvi jelentőségű pontját. „Ez a helsinki megállapodás gyakorlati alkalmazása, alkotmányos eszközökkel alátámasztva" — hangoztatta nyilatkozatában. Brezsnyev szólt arról is, hogy a fegyverkezési verseny nem szűrrt meg. A fő feladat ennek megállítása. Egyes körök a legkülönbözőbb koholmányokat terjesztik a Szovjetunió állítólagos támadó szándékairól. Ezek valótlanságok. A Szovjetunió katonai ereje fejlesztésének egyetlen célja, hogy elvegyék a kedvét mindenkinek a szovjet haza megtámadásától —, hiszen az ország még ma is érzi azok'at a sebeket, amelyeket a Nagy Honvédő Háború idején okoztak neki. A Szovjetunió sohasem emel fegyvert más országok, más népek ellen —, szögezte le, rámutatva, hogy a szovjet vezetés szeretné, ha Franciaország tevékenyebb magatartást tanúsítana a leszerelési kérdések megoldása terén. Nem akarjuk meggyengíteni Franciaország védelmét, azt annak idején már Pompidou elnökkel ls megállapítottuk, pusztán tevékenyebb francia leszerelési politikát szeretnénk látni —, mondotta a többi között a Legfelsőbb' Tanács Elnökségének elnöke. Giscard d'Estaing válaszában üdvözölte a szovjet— francia kapcsolatok alakulását A francia elnök kedden tesz átfogó nyilatkozatot, amelyben érinti a nemzetközi enyhülés, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása, a fegyverkor'átozás kérdéseit, szólni kíván a nemzetközi gazdasági szervezetek problémáiról és a világ egyes pontjain mutatkozó feszültségről. # A hétfői megbeszélésen nagy fontosságú megállapodás született arról, hogy a két fél szerdán,, az általános és összefoglaló jellegű szovjet—francia nyilatkozat mellett, két külön nyilatkozatot is elfogad: az enyhülés továbbfejlesztésének, illetve a nukleáris fegyverek elterjedése megakadályozásának kérdéséről. A nyilatkozatok szövegét hétfőn már egyeztették is. A szovjet és a francia küldöttség szóvivője, Zamjatyin és Lecat a tárgyalások után külön hangsúlyozta, hogy azok rendkívül jó hangulatban, elmélyült, de ugyanakkor szívélyes légkörben, nem egyszer jó humorról tanúskodva folytak'. Kedden délelőtt folytatódnak a megbeszélések. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter meghívására hétfőn hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP Politikai Bizottság tagja, nemzetvédelmi miniszter • vezette lengyel katonai küldöttség. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Czinege Lajos és a Honvédelmi Minisztérium katonai tanácsának tagjai fogadták. Jelen volt Stefan Jedrychowski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete is. Délután Czinege Lajos hivatalában fogadta W. Jaruzelski t, és megkezdődtek a tárgyalások a két katonai küldöttség között. Mától KGST-iilésszak Varsóban Június 21-én, ma. Varsóban megnyílik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 31. ülésszaka. A KGSTországok — a kedvezőtlen világgazdasági jelenségek ellenére — 1976-ban is igen figyelemre méltó gazdasági eredményeket értek el, s a világ legdinamikusabban, legkiegyensúlyozottabban fejlődő gazdasági övezetét alkotják. A KGST-tagországok 1971—1975 között éves átlagban 6,3 százalékkal növelték nemzeti jövedelmüket, az ipari termelés pedig 45 százalékkal emelkedett ebben az időszakban (összehasonlításul: a fejlett tőkésországok nemzeti jövedelme évi átlagban 2,7 százalékkal, az ipari termelés pedig összesen 9 százalékkal emelkedett 1971—1975 között). Következetesen folyik a KGST-tagországokban a lakosság életszínvonalának tervszerű emelése. Énnek keretében a Szovjetunióban 2,2 millió, az NDK-ban 151 ezer, Bulgáriában 67 ezer, Csehszlovákiában 132 ezer, Magyarországon 94 ezer, Romániában pedig 138 ezer új lakás került átadásra 1976ban. A további dinamikus fejlődés fontos záloga a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel fokozása. 1978—1980 között mintegy 30 nagy jelentőségű közös beruházást hajtanak végre összesen 9 milliárd transzferábilis rubel értékben. Magyarország 10 beruházásban érdekelt, melynek értéke 1 milliárd transzferábilis rubel. A külkereskedelmi forgalom pedig 50 százalékkal fog emelkedni az 1976-1980as tervidőszakban. A KGSTtagországok ötéves tervei, valamint az országok közötti két- és sokoldalú egyezmények célul tűzték ki, hogy a világgazdasági környezet ellentmondásainak leküzdése céljából, a fejlődés meggyorsítása végett javítják a termelés és a külkereskedelem szerkezetét, és jobban támaszkodnak saját termé-, szeti forrásaikra. Tavaly jelentős előrelépés történt a cél megvalósítása érdekében. Tanácsváiasztások a Szovjetunióban • Moszkva (MTI) Nagyfokú politikai öntudatról, közéleti aktivitásról tettek tanúbizonyságot a szovjet állampolgárok a vasárnap tartott helyi tanácsválasztásokon. Az újjáválasztott tanácsok tagjai között a szovjet társadalom minden rétegének és nemzetiségének képviselője megtalálható. Ünnepélyes külsőségek között adta le szavazatát vasárnap délelőtt Moszkva 33. választókerületében Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. A moszkvai városi tanács épületében ülésező városi választási bizottság közölte: moszkvai idő szerint este 8 óráig a szovjet főváros választásra jogosultjainak 99,93 százaléka leadta szavazatát. Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 26 — Legjobb, ha most elmegy... A vén krampusz mindjárt itt lesz... örülne, ha valamin rajtakapna. Ezt az előnyt nem adhatom meg neki... Menjen ... Őszintén sajnálom, hogy nem leszünk együtt este... Pedig, ugye, ezt megbeszéltük? Most már emlékszem rá... Kezet csókoltam, erre már nem tudtam mit válaszolni, s kiszédültem az ajtón. A lépcsőn valóban, maga elé bámulva, baktatott felfelé a báróné, a „vén krampusz", kutyájával a hóna alatt. Ruth vallomása után másképp láttam őt, s nem tudtam eldönteni, hogy így ellenszenvesebb-e. Elvégre, elérte, amit akart, báróné lett belőle, igaz, hogy két holttest árán. Persze, a tisztánlátáshoz őt is meg kellene hallgatnom, de, őszintén megvallva, megelégeltem ezt a társaságot, s bár Ruth a végén egészen normálisan, sőt félreérthetetlen vonzódással beszélt velem, valahogyan mégsem vágyódtam most utána. Túl zavaros és kusza, ebben a harmonikus kék-zöld világban, puszta lénye is felbontotta a kialakult örök formákat, valami vad. expresszionista kísérlet lázéban idétlenné, egészségtelenné és bomlottá torzította őket. Positano csupa derű volt, csönd és béke, a tenger egykedvű vagy viharos, amint az évszak megkívánta, a hegyek rég megállapodtak, s a házak apránként szaporodtak évről évre, tervek nélkül, úgy, ahogy a hely, a föld s az öntudatlan művészi ösztön megszabta. Görög-latin hagyományok uralkodtak itt, s nevét akár Poseldon istentől, akár a szaracénoktól feldúlt Paestum menekültjeitől kapta, akik állítólag itt rejtőztek el üldözőik elől, de aztán megtelepedve, hajókat ácsoltak, s tengerre szálltak, hogy mint kereskedők és kalózok hamarosan Amalfi riválisává váljanak, ez a Ruth tele volt kísértetekkel, erőszakolt túlzásokkal, derengő vagy örökre kihunyt titkokkal, s még kevésbé illet bele e tájba, mint Signe, akinek kristály lénye csak átsuhant az itteni dolgok felett, de olyan magasan, hogy mindent változatlanul hagyott maga mögött. Ruth belülről nézett kifelé, s ahogy a szeme színe változott, úgy formálta belső élete nyomán a külső világot is, s feltehetőleg még a táj is hangulataihoz igazodott. S hogy ez valóban így van, ezt magamon is éreztem, most, amikor beérve szobámba, kiálltam a teraszra s végignéztem a nyílt tengeren, a Li Galli szigetek, valószínűleg Ruth szemléletének befolyására, különös, púpos gnómokként tűntek föl előttem, akik nem kímélve egymás nyomorúságát, birkóznak és összetekergőznek, pedig máskor, harmonikus napjaimban, különösen reggel, szerelmespárt véltem bennük felfedezni, akik éppen elnyúltak a sima, bársonyos terítőn. De a kínzó látomás hamarosan szétfoszlott, mert Adolfo jelent meg, s figyelmeztetett, hogy ne feledkezzem meg a kirándulásról, ő már mindent elintézett. Egyszeribe magamhoz tértem, s visszazökkentem a régi kerékvágásba. Mégiscsak a világ egyik legszebb helyén vagyok — morfondíroztam —, őrültség lenne megzavarni békémet egy ilyen boldogtalan nő miatt. Nem gondolok többé rá — határoztam el magam férfiasan, — de minduntalan előtolakodott hol a pucér válla, hol a háta, hol a tágra nyílt szeme, határozottan nagy lelkierőre volt szükségem, hogy mással foglalkozzam. Csak nem bolondultam bele? Vagy csak a zűrzavar nyugtalanít, s nem tudok beletörődni, hogy el ne igazodjam benne? Akárhogy volt is, mikor este Adolfóval elindultam a tengerpart felé, a szokottnál szórakozottabban baktattam le a lépcsőkön, s néhanéha visszapillantottam Ruthék ablaka felé, hogy meglátom-e őt. Nem, nem lesett utánam, s ez határozottan rosszul esett. Mégiscsak felkavart. # No de egy nő csak parányi pont a tenger mérhetetlenségéhez képest. S' mikor végre elhelyezkedtünk Giovanni csónakjában, hálók, szigonyok és különböző zsákok között, a komor végtelenség újból kitárulkozott előttem, a maga drámai fenségében. A drámai szót nem ötletszerűen használom, mert a tenger így, kis ladikon lebegve a hátán, megrendítőbb, mint a végzet, amely a drámai hősök sorsát szokta eldönteni megmásíthatatlanul. A nagy, az igazi moira ez, az ember, amint rászáll, érzi alárendeltségét, függőségét, s nem véletlen, hogy a fantázia' annyi istennel és vízilénnyel népesítette be a tengereket. (Folytatjuk.)