Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-21 / 144. szám

2 Kedd, 1977. június 21; Megkezdődtek a szovjet—francia tárgyalások Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke ponto­san 12 óra 35 perckor (he­lyi idő) lépett ki a repülő­gépből és a lépcső tetejéről felemelt karral üdvözöl­te a várakozókat. Köz­vetlenül Leonyid Brezsnyev után Andrej Gromiko kül­ügyminiszter, valamint Nyi­kolaj Paiolicsev külkereske­delmi miniszter lépett ki a gépből. A lépcsőnél, a vörös szőnyeg kezdetén Valéry Giscard d'Estaing köztársa­sági elnök várta a szovjet vendéget A hosszas, baráti kézfogás után a két állam­férfi néhány szót váltott majd megkezdődött az üd­vözlő szertartás. A himnuszok elhangzása után a két vezető ellépett a tisztelgő gárdaegységek előtt Az ünnepélyes szertartás új­donságát a Normandle—Nye­men repülőezred Mirage­gépeinek „sorfala" jelentet­te: — a vörös szőnyeggel borított útvonal mentén hét vadászgép „sorakozott fel es előttük feszes vigyázzban tisztelegtek a pilóták. Gis­card d'Estaing és Leonyid Brezsnyev a repülőtéren rö­vid üdvözlő beszédet mon­dott. Giscard d'Estaing üdvözlő beszédében kijelentette: az enyhülés az egyedüli nyitott utat jelenti a béke és né­peink közeledése felé. Fran­ciaország elkötelezte magát az enyhülés mellett és tuda­tában van annak, hogy mi­lyen nagy fontosságot tulaj­donítanak e kérdésnek a Szovjetuntóban. A francia köztársasági el­nök, aki bevezetőben kiemel­te. hogy Leonyid Brezsnyevet néhány nappal a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnökévé tör­tént megválasztása után üd­vözölheti, kifejezte meggyő­ződését, hogy a tárgyalások elő fogják segíteni a béke ügyét. Leonyid Brezsnyev rövid válaszában örömét fejezte kl, hogy ismét Párizsban le­het, köszönetet mondott a szívélyes fogadtatásért, es a biztonság, az enyhülés, a béke erősítése, a leszerelés fontosságát hangsúlyozta. A rövid beszédek után Leonyid Brezsnyev és kísé­rete gépkocsikon a Ram­bouillet-i kastélyhoz, a ma­gas rangú vendég franciaor­szági szálláshelyére hajta­tott • A politikai tárgyalások délután kezdődtek meg Ram­bouillet-ban. Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök, aki dél­ben Rambouillet-ba kísérte Leonyid Brezsnyevet, vlsz­szatért Párizsba, és rövid­del délután öt óra előtt he­likopterrel érkezett a Ram­bouillet-i kastélyba. A tár­gyalások az eredetileg ter­vezett két óránál egy órá­val hosszabb ideig tartot­tak. A hétfői megbeszéléseken részt vett a két ország kül­ügyminisztere: Andrej Gro­miko és Louis de Gulrlngaud, a két külkereskedelmi mi­niszter, Nyikolaj Patoltcsev és André Rossl, valamint a két fél szóvivője. Az ülésen a kétoldalú kap­csolatok és a nemzetközi helyzet számos fontos kér­désével foglalkoztak. * Leonyid Brezsnyev rész­letes nyilatkozatot tett az ülésen. Az SZKP KB főtit­kára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke kije­lentette, hogy a szovjet ve­zetés elégedett a két ország kapcsolatainak fejlődésével. Ez a megbeszélés jó és je­lentős időpontban került sor­ra. Fontosságát külön alá­húzza, hogy az enyhülés fo­lyamatában nehézségek mu­tatkoznak —, ezért új kez­deményezésekre van szük­ség a folyamat elmélyítésé­hez és megszilárdításához. Ugyanakkor a találkozót a belgrádi tanácskozás érde­mi részét közvetlenül meg­előző időben rendezik meg. Az enyhülés és a biztonság Közéleti napló LOSONCZT PÁL FOGADTA A BOLGÁR NEMZETGYŰLÉS KÜLDÖTTSÉGÉT Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, az MSZMP Po­litikai Bizottság tagja hét­főn a Parlamentben fogadta a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlésének küldött­ségét. amely dr. Vladimir Bonevnek, a nemzetgyűlés el­nökének, a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizott­sága titkársága tagjának ve­zetésével a magyar ország­gyűlés meghívására hivata­los baráti látogatáson tar­tózkodik hazánkban. HAZÁNKBA ÉRKEZETT JARUZELSKI HADSEREGTÁBORNOK Leonyid Brezsnyev ellép a díszszázad előtt. Mellette Rjabenko tábornok és Valery Giscard d'Estaing, a Francia Köztársaság elnöke érdekel megkövetelik, hogy a Szovjetunió és Franciaor­szág ismét megfogalmazza és megerősítse nézeteit az eny­hüléssel, a nemzetközi kap­csolatokkal összefüggésben. Brezsnyev aláhúzta, hogy a két ország kapcsolatai jól fejlődnek. Gazdasági téren például máris teljesítették azokat az előirányzatokat, amelyeket az 1974. évi Ram­bouillet-i csúcstalálkozón ha­rároztak meg, s az új öt­éves tervben lehetőség nyí­lik a forgalom meghárom­szorozására Is. Megvan a lehetőség hosszú távú gaz­dasági megállapodások meg­kötésére. A legfontosabb nemzetközi kérdésekről szólva Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy mindkét fél nagy je­lentőséget tulajdonít a nuk­leáris fegyverek elterjedése megakadályozásának'. A Szovjetunió szilárdan meg van győződve arról — és a francia fél osztja ezt a vé­leményt —, hogy ezzel je­lentősen hozzájárul a nem­zetközi együttműködés fej­lesztéséhez. Brezsnyev ugyanakkor nagy határozott­sággal húzta alá, hogy a két ország érdekelt a nukleáris energia békés felhasználá­sában. Ez — mondotta — nem lehet egyetlen ország monopóliuma, a békés fel­használás mindenki érdékeit szolgálja, s ezért mindenki számára lehetővé is kell azt tenni. Brezsnyev aláhúzta, hogy a két ország rakta le ahnak a politikának az alapjait, amelyet ma enyhülési politi­kaként isrper a világ. A Szovjetunió és Franciaország álláspontja Igen közeli e té­ren. Az enyhülés az egyetlen lehetséges mód arra, hogy a nukleáris korszakban elke­rüljék az államok közötti konfliktusokat. Leonyid Brezsnyev nyo­matékosan aláhúzta, hogy a Szovjetunió a világ egyetlen olyan állama, amelynek új alkotmánytervezete magába foglalja a Helsinkiben aláírt záróokmány mind a tíz elvi jelentőségű pontját. „Ez a helsinki megállapodás gya­korlati alkalmazása, alkot­mányos eszközökkel alátá­masztva" — hangoztatta nyi­latkozatában. Brezsnyev szólt arról is, hogy a fegyverkezési verseny nem szűrrt meg. A fő feladat ennek megállítása. Egyes körök a legkülönbözőbb ko­holmányokat terjesztik a Szovjetunió állítólagos tá­madó szándékairól. Ezek va­lótlanságok. A Szovjetunió katonai ereje fejlesztésének egyetlen célja, hogy elve­gyék a kedvét mindenkinek a szovjet haza megtámadá­sától —, hiszen az ország még ma is érzi azok'at a se­beket, amelyeket a Nagy Honvédő Háború idején okoztak neki. A Szovjetunió sohasem emel fegyvert más országok, más népek ellen —, szögezte le, rámutatva, hogy a szovjet vezetés sze­retné, ha Franciaország te­vékenyebb magatartást ta­núsítana a leszerelési kér­dések megoldása terén. Nem akarjuk meggyengíteni Fran­ciaország védelmét, azt an­nak idején már Pompidou elnökkel ls megállapítottuk, pusztán tevékenyebb fran­cia leszerelési politikát sze­retnénk látni —, mondotta a többi között a Legfelsőbb' Tanács Elnökségének elnöke. Giscard d'Estaing vála­szában üdvözölte a szovjet— francia kapcsolatok alakulá­sát A francia elnök kedden tesz átfogó nyilatkozatot, amelyben érinti a nemzet­közi enyhülés, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása, a fegyver­kor'átozás kérdéseit, szólni kíván a nemzetközi gazda­sági szervezetek problémái­ról és a világ egyes pontjain mutatkozó feszültségről. # A hétfői megbeszélésen nagy fontosságú megállapo­dás született arról, hogy a két fél szerdán,, az általános és összefoglaló jellegű szov­jet—francia nyilatkozat mel­lett, két külön nyilatkozatot is elfogad: az enyhülés to­vábbfejlesztésének, illetve a nukleáris fegyverek elterje­dése megakadályozásának kérdéséről. A nyilatkozatok szövegét hétfőn már egyez­tették is. A szovjet és a francia küldöttség szóvivője, Zam­jatyin és Lecat a tárgyalá­sok után külön hangsúlyoz­ta, hogy azok rendkívül jó hangulatban, elmélyült, de ugyanakkor szívélyes légkör­ben, nem egyszer jó humor­ról tanúskodva folytak'. Kedden délelőtt folytatód­nak a megbeszélések. Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi miniszter meghívására hétfőn hivata­los, baráti látogatásra ha­zánkba érkezett Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP Politikai Bizottság tagja, nemzetvédelmi mi­niszter • vezette lengyel ka­tonai küldöttség. A vendége­ket a Ferihegyi repülőtéren Czinege Lajos és a Honvé­delmi Minisztérium katonai tanácsának tagjai fogadták. Jelen volt Stefan Jedry­chowski, a Lengyel Nép­köztársaság budapesti nagy­követe is. Délután Czinege Lajos hivatalában fogadta W. Jaruzelski t, és megkez­dődtek a tárgyalások a két katonai küldöttség között. Mától KGST-iilésszak Varsóban Június 21-én, ma. Varsó­ban megnyílik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak 31. ülésszaka. A KGST­országok — a kedvezőtlen vi­lággazdasági jelenségek el­lenére — 1976-ban is igen figyelemre méltó gazdasági eredményeket értek el, s a világ legdinamikusabban, legkiegyensúlyozottabban fejlődő gazdasági övezetét alkotják. A KGST-tagorszá­gok 1971—1975 között éves átlagban 6,3 százalékkal nö­velték nemzeti jövedelmü­ket, az ipari termelés pe­dig 45 százalékkal emelke­dett ebben az időszakban (összehasonlításul: a fejlett tőkésországok nemzeti jö­vedelme évi átlagban 2,7 szá­zalékkal, az ipari termelés pedig összesen 9 százalékkal emelkedett 1971—1975 kö­zött). Következetesen folyik a KGST-tagországokban a la­kosság életszínvonalának tervszerű emelése. Énnek keretében a Szovjetunióban 2,2 millió, az NDK-ban 151 ezer, Bulgáriában 67 ezer, Csehszlovákiában 132 ezer, Magyarországon 94 ezer, Ro­mániában pedig 138 ezer új lakás került átadásra 1976­ban. A további dinamikus fej­lődés fontos záloga a nem­zetközi munkamegosztásban való részvétel fokozása. 1978—1980 között mintegy 30 nagy jelentőségű közös beruházást hajtanak végre összesen 9 milliárd transz­ferábilis rubel értékben. Ma­gyarország 10 beruházásban érdekelt, melynek értéke 1 milliárd transzferábilis ru­bel. A külkereskedelmi for­galom pedig 50 százalékkal fog emelkedni az 1976-1980­as tervidőszakban. A KGST­tagországok ötéves tervei, valamint az országok kö­zötti két- és sokoldalú egyez­mények célul tűzték ki, hogy a világgazdasági környezet ellentmondásainak leküzdé­se céljából, a fejlődés meg­gyorsítása végett javítják a termelés és a külkereskede­lem szerkezetét, és jobban támaszkodnak saját termé-, szeti forrásaikra. Tavaly je­lentős előrelépés történt a cél megvalósítása érdeké­ben. Tanácsváiasztások a Szovjetunióban • Moszkva (MTI) Nagyfokú politikai öntu­datról, közéleti aktivitásról tettek tanúbizonyságot a szovjet állampolgárok a va­sárnap tartott helyi tanács­választásokon. Az újjává­lasztott tanácsok tagjai kö­zött a szovjet társadalom minden rétegének és nem­zetiségének képviselője meg­található. Ünnepélyes külsőségek kö­zött adta le szavazatát vasárnap délelőtt Moszkva 33. választókerületében Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke. A moszkvai városi tanács épületében ülésező városi vá­lasztási bizottság közölte: moszkvai idő szerint este 8 óráig a szovjet főváros vá­lasztásra jogosultjainak 99,93 százaléka leadta szavazatát. Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 26 — Legjobb, ha most elmegy... A vén kram­pusz mindjárt itt lesz... örülne, ha valamin rajtakapna. Ezt az előnyt nem adhatom meg neki... Menjen ... Őszintén sajnálom, hogy nem leszünk együtt este... Pedig, ugye, ezt megbe­széltük? Most már emlékszem rá... Kezet csókoltam, erre már nem tudtam mit vá­laszolni, s kiszédültem az ajtón. A lépcsőn való­ban, maga elé bámulva, baktatott felfelé a bá­róné, a „vén krampusz", kutyájával a hóna alatt. Ruth vallomása után másképp láttam őt, s nem tudtam eldönteni, hogy így ellenszenve­sebb-e. Elvégre, elérte, amit akart, báróné lett belőle, igaz, hogy két holttest árán. Persze, a tisztánlátáshoz őt is meg kellene hallgatnom, de, őszintén megvallva, megelégeltem ezt a társasá­got, s bár Ruth a végén egészen normálisan, sőt félreérthetetlen vonzódással beszélt velem, vala­hogyan mégsem vágyódtam most utána. Túl zavaros és kusza, ebben a harmonikus kék-zöld világban, puszta lénye is felbontotta a kialakult örök formákat, valami vad. expresszio­nista kísérlet lázéban idétlenné, egészségtelenné és bomlottá torzította őket. Positano csupa derű volt, csönd és béke, a ten­ger egykedvű vagy viharos, amint az évszak megkívánta, a hegyek rég megállapodtak, s a házak apránként szaporodtak évről évre, tervek nélkül, úgy, ahogy a hely, a föld s az öntudat­lan művészi ösztön megszabta. Görög-latin hagyományok uralkodtak itt, s ne­vét akár Poseldon istentől, akár a szaracénoktól feldúlt Paestum menekültjeitől kapta, akik ál­lítólag itt rejtőztek el üldözőik elől, de aztán megtelepedve, hajókat ácsoltak, s tengerre száll­tak, hogy mint kereskedők és kalózok hamarosan Amalfi riválisává váljanak, ez a Ruth tele volt kísértetekkel, erőszakolt túlzásokkal, derengő vagy örökre kihunyt titkokkal, s még kevésbé illet bele e tájba, mint Signe, akinek kristály lénye csak átsuhant az itteni dolgok felett, de olyan magasan, hogy mindent változatlanul ha­gyott maga mögött. Ruth belülről nézett kifelé, s ahogy a szeme színe változott, úgy formálta belső élete nyo­mán a külső világot is, s feltehetőleg még a táj is hangulataihoz igazodott. S hogy ez valóban így van, ezt magamon is éreztem, most, amikor beérve szobámba, kiálltam a teraszra s végig­néztem a nyílt tengeren, a Li Galli szigetek, valószínűleg Ruth szemléletének befolyására, különös, púpos gnómokként tűntek föl előttem, akik nem kímélve egymás nyomorúságát, bir­kóznak és összetekergőznek, pedig máskor, har­monikus napjaimban, különösen reggel, szerel­mespárt véltem bennük felfedezni, akik éppen elnyúltak a sima, bársonyos terítőn. De a kínzó látomás hamarosan szétfoszlott, mert Adolfo jelent meg, s figyelmeztetett, hogy ne feledkezzem meg a kirándulásról, ő már min­dent elintézett. Egyszeribe magamhoz tértem, s visszazökkentem a régi kerékvágásba. Mégis­csak a világ egyik legszebb helyén vagyok — morfondíroztam —, őrültség lenne megzavarni békémet egy ilyen boldogtalan nő miatt. Nem gondolok többé rá — határoztam el magam fér­fiasan, — de minduntalan előtolakodott hol a pucér válla, hol a háta, hol a tágra nyílt sze­me, határozottan nagy lelkierőre volt szüksé­gem, hogy mással foglalkozzam. Csak nem bo­londultam bele? Vagy csak a zűrzavar nyugta­lanít, s nem tudok beletörődni, hogy el ne iga­zodjam benne? Akárhogy volt is, mikor este Adolfóval elin­dultam a tengerpart felé, a szokottnál szórako­zottabban baktattam le a lépcsőkön, s néha­néha visszapillantottam Ruthék ablaka felé, hogy meglátom-e őt. Nem, nem lesett utánam, s ez határozottan rosszul esett. Mégiscsak felkavart. # No de egy nő csak parányi pont a tenger mérhetetlenségéhez képest. S' mikor végre elhe­lyezkedtünk Giovanni csónakjában, hálók, szi­gonyok és különböző zsákok között, a komor végtelenség újból kitárulkozott előttem, a maga drámai fenségében. A drámai szót nem ötlet­szerűen használom, mert a tenger így, kis la­dikon lebegve a hátán, megrendítőbb, mint a végzet, amely a drámai hősök sorsát szokta el­dönteni megmásíthatatlanul. A nagy, az igazi moira ez, az ember, amint rászáll, érzi aláren­deltségét, függőségét, s nem véletlen, hogy a fantázia' annyi istennel és vízilénnyel népesítette be a tengereket. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents