Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-16 / 140. szám

5 Csütörtök, 1977. június 16; Párbeszéd egy szófukar emberrel Szekeres Vilmost délután kerestem fel. Délutáni mű­szakban dolgozik, mondták. A találkozáskor szinte első mondata ez volt: „Bent va­gyok már reggel hattól, meg­hibásodott az egyik komp­resszor, ilyenkor itt kell len­ni. .Amúgy' délutános len­nék." Harmincöt éves, 1971 óta dolgozik az Universal Vegyi­és Kultúrcikk Ipari Szövet­kezetben. Azelőtt a Vas- és Fémipari Ktsz-nél volt, ott szabadult géplakatosként, majd estin elvégezte a gép­ipari technikumot. Az Uni­versalnál tmk-s csoportveze­tő. Nős. két kisgyerek atyja — s idén május 1-től a Ne­hézipar Kiváló Dolgozója. Markáns arcú, komoly te­kintetű ember. — A műszaki emberek zárkózottabbak, elmélyülteb­bek. keveset beszélnek. Afféle „szakmai betegség" ez­— S vajon miért? — Nézze, itt olyan speciá­lis viszonyok vannak, hogy az ember kedvére alkothat. Más ez, mintha csak vassal­fémmel dolgoznánk. Minden­nan más feladatok, egyik pillanatról a másikra sürgő­sen és precízen elvégzendő karbantartási munkák. Kis­üzem ez, itt félnapos kiesés már érzékeny veszteséget je­lent. — Mit követel mindez? — Éppen ez az! Rugalmas­ságot, körültekintést, türel­met. Itt nem a szavaké a porond, hanem a gondolko­dásé, a döntéseké, a tetteké. — S ön hogyan találhatja meg ebben a szakmában — önmagát? — Nagyon erős a kíváncsi­ságom minden új iránt. Ha valamit nem tudok megolda­ni bennük, idegesít, fejtörés­re késztet, így aztán néha az ember „hazaviszi" a mun­kát. Munka közben valahogy nem tudok unatkozni. Tizen­hat éve vagyok a szakmá­ban, úgy érzem, nem csök­kent az érdeklődésem. Nem hiszem, hogy valaha is bele­fásulnék. ) — Mit tesz hozzá mind­ehhez a magas elismerés? — Akármilyen elcsépelt dolog is: a többiek szeme azóta jobban rajtam van. Kötelezettségeket jelent. So­kat alakít az emberen. — Sazabad idő, hobbi? — Kevés a szabad időm. Az OKISZ hároméves veze­tőképzőjére járok, munka és tanulás összefügg. Nagyon szeretem a technikát, az autót különösen. Ami a szak­mával kapcsolatos, az vég­eredményben mind hobbim. Ennél többet nem is igen mond Szekeres Vilmos, vol­taképpen elég keveset. Még­is: valahol nagyon sokat. D. L. vagy Egy ügyes háziasszony mindent be tud szerezni. Igaz, leleményesnek is kell lennie. Tudja, hová jött áru, és mi, hol fogyott ki. S ezért elutazik Kecskemétre, Békéscsabá­ra, vagy Kistelekre, mert ott új ülőgarnitúrát, étkészletet, nagyon szép szőnyeget... lehet kapni. Ha farmerra, vagy divatos, indiai vászonból készült ingre van szüksége, akkor busszal átmegy Szabadkára. De miért kell néhány dologért utazni? Sokan örülnének, ha eltekinthetnének ettől a moz­gástól, és Szegeden mindent megkaphatnának. Országszerte nyitnak a nyári napközi táborok A nyári napközi táborok egy része már megnyílt, a többség az ünnepélyes tan­évzáró, a blzonyítvanyosztás utáni napokban tárja szé­lesre kapuit a gyerekek előtt. Az Oktatásügyi Miniszté­riumba eddig beérkezett — nem teljes körű — jelzések­ből arra lehet következtetni, hogy az idén ismét több gye­rek vehet részt napközi tá­borban: két éve mintegy 31 ezer, tavaly már 34 és fél ezer általános iskolás nyári napközis programjáról gon­doskodtak szervezetten. Az idén ez a szám várhatóan tovább emelkedik. Székesfehérvárott. a kis­erdOben például jelentős tár­sadalmi segítséggel tavaly nyitották meg a tábort és az idén tovább fejlesztették, itt 300 napközis töltheti kel­lemes körülmények között a vakációt. Fejér megye bo­dajki, gajavölgvi megyei tá­borában öt váltásban, váltá­sonként 480 gyermekről gon­doskodnak. A sárbogárdi já­rásbeli Vajtán ugyancsak ezekben áz években épül kl a járási tábor, az idén két­hetenként 200—200 gyereket varnak ide. Békéscsabán a városi ta­nács nagy összeggel támo­gatta az idén is a 360 helyes tábort. Felelősségteljesen gondoskodik a többségében munkasgyerrnekekről a nagy iparvidék, Borsod is. Miskoi­eon három tábor működik és Borsod megye mintegy 2200 túborozója közül 1600 az egész nyarát töltheti jó körülmények között, felügye­let t mellett. A táborozások lebonyolítá­sa a pedagógusokra vár, és a tapasztalatok szerint a ta­valyinál vonzóbb programo­kat állítottak össze az idei nyárra. Sok helyütt ebbe a munkába bevonják a peda­gógusképző intézmények hallgatóit, és a nyugdíjas ne­velöket is. ! Völgy ­kirándilókiak Sopron legszebb völgye, a gesztenyésekkel és fenyve­sekkel határolt Tacsi árok, kedvelt kirándulóhely. Nem­régen itt készült el a Sopron környéki parkerdők legújabb létesítménye, az 5000 négy­zetméteres vízfelületű víztá­rozó, melyet a közeli hegyek hét forrása táplál. A Tacsi árok most újabb értékkel gazdagodik. Kő Pál szob­rászművész készít emlékmű­let a Dachauba elhurcolt soproni mártírok emlékére. A képzőművészeti alkotást az erdei tó szomszédságában helyezik el. Szegedi orvosok Szabadkán A jó árunak nem kell cé­gér, és a vásárló fölöslege­sen nem tesz egy lépést sem, ha a hozzá legközelebbi üz­letben megkapja azt, amire szüksége van, ami tetszik ne­ki. Bizonyítja ezt a nemré­gen nyílt Sevró női cipőbolt is, ahol a megnyitás után na­pokig sorban álltak a lányok éa asszonyok. Csak az első nap 220 ezer forint értékben adtak el a divatos cipőkből. (Más cipőbolt átlagos napi forgalma 50—70 ezer forint.) Amikor elnéztem a hosszú sort és a tolakodó asszonyo­kat. felvetődött bennem a kérdés: másutt nincs cipő? A válászt gyorsan megkap­tam, roskadásig tele vannak az üzletek áruval, de... és itt érdemes elgondolkozni, mert nem is a cipőről, ha­nem a kereskedelemről álta­lános szemléletéről és így helyzetéről kívánok néhány megjegyzést tenni. Legutóbb a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülé­sén többen felvetették, hogy a Sevróhoz hasonló üzleteket kell nyitni. Nemcsak cipőbol­tot, hanem kötöttáru és kü­lönböző divatos ruhák üzle­teit. Olyanokat, ahol a vá­sárlói igényekért többet tesz­nek a kereskedők. Mert áru valóban van, a kereskedelem évről évre fej­lődik. bővül az üzlethálózat, egyszóval nagyon sok jót lehet elmondani kereskedel­münkről. Igazságtalanok len­nénk, ha csak a mérgünket fújnánk örökösen. Mi akkor a baj? A divat igényei nem érvényesülnek olyan gyor­san, mint ahogy azt várni le­het. Némelyik kereskedelmi vállalat későn és lassan ve­szi észre a vásárlók elvárá­sait. Hogy milyenek ezek az elvárások? Nehéz megfogal­mazni és végül is a kereske­dőknek a dolga, hogy időben felismerjék. Mert például ma a fiatal lányok és asszonyok a gézíngekért minden pénz megadnának, ha lenne az üzletekben —, de holnap már mást vennének. Amikor a jerseyt már minden üzletben lehetett kapni, akkor ment ki lassan a divatból. Évekkel ezelőtt a Szegedi Ruhagyár igazgatója megmu­tatta azokat a farmeröltönyö­ket, amelyeket a franciáknak készítettek megrendelésre. Akkoriban kezdett nálunk ez a szabadidő öltözék népszerű lenni. A farmerőrület csak egy évvel ezután tört kl. Nos, akkor azt a választ kap­tam, a kereskedelmet nem érdekli a farmer, mert nincs piaca, nem tudják eladni. Ezért nem is rendelik meg. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy abban az időben például az NSZK-ban a nép­szerű farmerekből egy év alatt 30—35 millió darabot is eladtak.) De a szegedi vá­sárló nem esett kétségbe, ki­váltotta az útlevelet, átment Szabadkára, és megvette a farmert. A vászonnadrágot csak azért említem, mert pillanatnyilag ennél a cikk­nél érezhető legjobban a di­vat szerepe, diktátuma. De más példát is említhetek. A nyolcadik szezon után Évadzáró a szimfonikusoknál Együttműködési megálla­podást írt alá kedden Sza­badkán dr. Etela Raicsics, a szabadkai Egészségügyi Központ igazgatója és dr. Bogát* László, a Szegedi Kórház-Rendelői ntézet igaz­gatója. A két intézmény ve­zetői a jövőben rendszeresen kicserélik a tudomány és az oktatás terén szerzett ta­pasztalataikat. A Szegedi Kórház-Rendelői ntézetet kép­viselő küldöttséget, amely­nek tagja volt dr. Bódis Lajos, a szülészeti-nőgyó­gyászati osztály vezető fő­orvosa, dr. Deák György, a kórház-rendelőintézeti párt­szervezet titkára, Ördög Já­nos gazdasági igazgató és Földvári László, személyzeti osztályvezető, fogadta az ottani népfront-bizottság, a Dolgozó Nép Szocialista Szö­vetsége helyi elnöke, Sziro­vicza Antal, s Palicson va­csorát adott a szegedi ven­dégeknek. Társadalmi munka A Szegedi Konzervgyár és vidéki telepeinek szocialista brigádjai — a csepeli fel­híváshoz csatlakozva •— kö­zel 15 ezer 300 óra társadal­mit munkát ajánlottak fel. EdüBg 73 brigád teljesítette időarányosan vállalását: 30.93 őri" dolgoztak. Társa­dalmi munkájukkal az üzemi higiénia javításához járultak hozzá, rendbehozták sport­pályájukat, segítettek a gyermeki BRuzmeny ck fel­szerelésének felújításával és bekapcsolódtak a népfront városi bizottságának felhí­vására indult parkosítási mozgalomba. Mindehhez még hozzájön, hogy az idén eddig a gyár 350 dolgozója vett részt kommunista szombat társa­dalmi munkájában, s volt oiyan szombati műszak is, amelynek eredményeként 52 ezsr forintot fizettek be a gyermekintézmények fejlesz­tésére. Tegnap tartotta évadzáró értekezletét Festő utcai szék­házában a Szegedi Szimfonikus Zenekar. Meszlényi László szb-elnök üdvözölte a tagokat, Nagy Imre, a zenekar tit­kára mondotl beszámolót, végezetül Pál Tainas vezető kar­mester adott ál pénzjutalmakat. önálló intézményként nyolcadik szezonját zárja a szimfonikus zenekar, s az elmúlt évad valamivel köny­nyebb volt a tavalyinál, min­denekelőtt az egyenleteseb­ben alakuló próbarend mi­att — mondta beszámolójá­ban a zenekari titkár. — A bemutatók és a srinházi ope­rai felújítások nem tolódtak el, vagy ha igen, kedvezően a zenekar számára; ezenkí­vül tervszerűbb beosztással is igyekeztek elkerülni a fil­harmóniai koncerteknek és a színházi opera-előadások­nak előrelátható torlódásait azzal, hogy a darabokat két­három hónappal korábban kezdték el próbálni. A sze­zonban 343 szolgálatot telje­sítettek, 136 előadást. Ará­nyaiban: a színház 209 szol­gálatot, ebből 107 előadást igényelt, az Országos Fil­harmónia 95 szolgálatot (22 hangversenyt); az egyéb ka­tegóriába pedig 39 szolgálat (7 előadás) tartozik. Ez utób­bihoz sorolhatóak az ünnepi műsorok, a hanglemezfelvé­tel, a rádióhangversenyek, az egyetemistáknak adott kon­certek. A filharmónia szolgá­latszámainál több mint négy próba jut egy hangverseny­re, amit Nagy Imre nehez­ményezett: javasolta, hogy a zenekar műsorait rövid időn bejül többször és több he­lyen mutassák be. Gazdaság­talan — hangoztatta —, hogy egy hangverseny műso­rát hat-tíz, vagy még több próbával megtanulják, az­után egyszer elhangzik, és hetven embernek több mint egyhetes művészi munkája kamatok nélkül marad. „Sajnos, nagyon nehezíti munkánkat, hogy papíron minden állasunk betöltött, mégis szinte állandóan 8—10 ember hiányzik szülési sza­badság, sorkatonai szolgálat stb. miatt. Ezek az ideigle­nes hiányok, ideértve a hosz­szabb ideig tartó betegsége­ket is, azért okoznak súlyos gondokat, mert a hiányzó zenészek pótlása megoldat­lan. Szegeden nincsenek olyan muzsikusok, akiket hosszabb távon kisegítőként lehetne alkalmazni, vidékről, Budapestről pedig senki sem szerződik pár hónapra, fél évre vagy egy teljes szezon­ra sem." Az idézet a tavalyi beszámolóból való. de ma is érvényes. A zenekar jelen­legi létszáma csak éppen elég valamely nagyobb hang­versenyhez, vagy operai elő­adáshoz — a zenekari titkár magánvéleménye szerint egyenesen kevés. Ha valakit pótolni kell, az rendszerint telefonálásokkal, útiköltsé­gekkel, szállodákkal, honorá­riummal megközelíti a hi­ányzó zenész havi fizetését. Az elmúlt esztendőben több hangszert tudtak vásárolni, az együttes ellátottsága még­sem kielégítő, részben az anyagiak hiánya, részben a beszerzési nehézségek mi­att. Égetően szükségük len­ne jó vonós hangszerekre, amit csak magánkereskedők árulnak hébe-hóba. akkor is borsos áron. A hosszú évek óta húzódó lakásin6ég sze­rencsére a múlté mar; a je­lek szerint mindenkit el tud­nak helyezni a közeljövőben. N. I. A megyei tanács kereske­delmi osztályának jelentése megállapítja: „A bútorérté­kesítés növekedési üteme el­maradt az országos átlagtól. Ebben szerepet játszott a kí­nálat hiánya is." Másik pél­dázat ugyanabból a beszámo­lóból: „az egy főre eső ruhá­zati fogyasztás megyénkben az országos átlag alatt van. Ez indokolttá teszi a forga­lom tendenciáinak elemzé­sét". A kedves vásárló tehát vár. Mert ha nem tetszik valami, inkább nem vásárol, ugyani3 több ruha van a szekrényé­ben, vagy elutazik más vá­rosba, hogy divatosabb bú­tort. kabátot vegyen. A meny­nyiségi igények már régen átcsaptak a minőségibe. Ez örvendetes, hiszen az élet­színvonalunkat dicséri, és eh életünk velejárója. Sajnos tobb kereskedelmi . vállalat­nál még egy kicsit régimó* dián gondolkoznak. Szerin­tük a kereskedelem egyenlő az elosztással. „Ez van, ezl kell szeretni, magára vessert a vevő, ha nem tetszik." A» .ilyen mentalitás mellett nem |lehet csodálkozni azon, hogy csak kullognak az események után és az úgynevezett, diva­tos árukat akkor dobják » piacra, amikor már kiment a divatból, nem kell senkinek. Jobb lehetne a kereskedelmi szervek kezdeményezőkész­sége, többet ajánlhatnának, többet kockáztathatnának. Mert a vállalkozó kedv any • nyira elválaszthatatlan ettől a szakmától, mint az élettói a levegő. Nemrégen több órás ta­nácskozáson felsorollak azo­kat a szemléletbeli hiányos­ságokat, amelyek nehezítik az előrejutást. A felszólalók a kényelmességet, a lassúsá­got említették a legalapve­tőbb kereskedelmi gondok okaként. Igaz, szervezeti vál­tozások is szükségesek ahhoz, hogy Szeged rangjához, s közigazgatási szerepköréhez méltó kereskedelemmel ren­delkezzen. Például a divatos áruk fórumát úgy is lehet­ne növelni, ha a HÖDIKÖT a budapestihez hasonló min­taboltot nyitna itt. Valószí­nű, hogy ez a vállalkozás a hódmezővásárhelyi gyárnak sok hasznot hozna és a sze­gedi vásárlók örülnének egy ilyen üzletnek. Az is jó len­ne, ha több nagykereskedel­mi vállalat központja Sze­gedre telepedne. Így talán az ipar, a nagy- és kiskereske­delem kapcsolata szorosabb­ra válna, és az áruk hama­rabb kerülnének az üzletek­be. Természetes, hogy változ­na a helyzet, ha az üzlethá­lózat gyorsabban bővülne. Tudom, hogy ehhez pénz kell. De írásom nagyobb ré­szében arról szóltam, ami nélkülözi az anyagi befekte­tést, s ami annál több fo­rintot és örömet hozna. Ez pedig a jó kereskedői szel­lem, ami gyakran hiányzik. Halász Miklós Ajándékok a győri múzeumnak Értékes alkotásokkal gya­rapodott a győri Xantus Já­nos múzeum képtárának gyűjteménye. Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászmű­vész legutóbbi, Győrött ren­dezett kiállításának emléké­rc két munkáját ajánlotta fel a múzeumnak. Az egyik, az önarckép jellegű tollrajz, amely az alkotót állítja elénk munka közben. A másik lap mitologikus hangulatú: a művész és a világ közötti kapcsolatot kelti életre. Opitx Gyöngyi, a fiatalon elhunyt Rudnay-tanítvány munkáiból több értékes darabot őriznek a győri képtárban. A közel­múltban húga egy soroza* kitűnő akt-tanulmány oda­ajándéküzásaval gyarapította a múzeum Opitz Gyöngyi életművét felölelő gyűjte­ményét.

Next

/
Thumbnails
Contents