Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-13 / 111. szám

Péntek, 1977. május 13. Dr. Romány Pál Szegeden (Folytatás az 1. oldalról.) vetkezés útját, és a mostani szép eredményekkel az ő munkájuk is mérhető; köszöntötte a legfiatalabb generációt is, köztük az aszszonyokat és leányokat ifc, akik nélkül a korszerű nagyüzem sem tudna létezni. — Jó a hire a Csongrád megyei termelőszövetkezeteknek — mondta a miniszter —, ebből a sorból kiemelkedni, a termelésben helytállni és kiválónak lenni nem kis dolog. Az ország többi szövetkezete is nagy versenyt diktál, és a nagyváros önmaga is speciális helyzetet jelent. Utalt a tavalyi, s Európa nagy részét sújtó száraz időjárására, és arra a tényre is, hogy a mezőgazdaság minden dolgozójára ezer dollár értékű expón jutott mégis, és ugyanennyit tesz kl a szocialista országokba irányuló kivitelünk is. A legjobb szövetkezetek ennél többet adtak természetesen. Figyelemre méltó számadatként említette, hogy hazánk dolgozó lakosságának 15 százaléka dolgozik csupán a mezőgazdaságban, és egyre többen vannak — 40 százalékra tehető —, akik egyéni paraszti múlttal nem rendelkeznek. Az idei indulást kedvezőnek ítélhetjük, a korábban hozott intézkedések egyre jobban éreztetik hatásukat. Sertés-, baromfi, és tejtermelésünk fölfelé ívelő. Hasonló változásokra számithatunk a kertészeti ágazatban is, bár a kézi munkát itt még sokáig nem tudjuk nélkülözni. Az elmúlt évi jó munka elismeréseként adta át ezután a miniszter a Kiváló Szövetkezet címet tanúsító oklevelet Árendás Györgynek, és a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést a 25 éve termelőszövetkezeti tag Hegedűs Ferencnek és Szili Mihálynak, valamint Árendás Lászlónak, Gombos Lajosnénak, Gyöngyi Sándornénak, Laukó Jánosnak, Mészáros Lászlónak, Széli Sándornak és Varga Sándornak. A szövetkezet elnöke az üzemen belüli munkaverseny győzteseinek és 19 szocialista brigádnak adott át kitüntetést, illetve jutalmat. Az ünnepség kedves színfoltjaként a termelőszövetkezettel szoros kapcsolatot tartó úttörők, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola II. számú gyakorló általános iskolájának diákjai műsorral köszöntötték a Kiváló Szövetkezet tagjait. A délutáni órákban dr. Romány Pál röyid látogatást tett a Felszabadulás Termelőszövetkezet üzemeiben és megtekintette a Gabonatermesztési Kutatóintézet új üvegházát is. Spanyol útlevél Dolores Ebarruri nyilatkozata • Moszkva (EFE) Dolores Ibarruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke csütörtökön reggel Moszkvában, a spanyol nagykövetségtói megkapta útlevelét. Ezzel lehetővé vált, hogy a 38 éve száműzetésben élő Dolores Ibarruri visszatérjen hazájába. * — A spanyol nép, Spanyolország dolgozói, haladó erői sohasem felejtik el, hogy a fasiszta diktatúra ellen vívott harcukban milyen nagy szerepet töltött be a szovjet nép testvéri segítsége és szolidaritása — mondotta Dolores Ibarruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke, a spanyol és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége. A legendás Pasionária, aki Spanyolországba való visszatérése kapcsán folytatott beszélgetést Anatolij Kraszikovval, a TASZSZ politikai hírmagyarázójával, az alábblakat mondotta: — Ebben a számomra nagy jelentőségű pillanatban bonyolultak az érzéseim, örülök a hazámmal való közeli találkozásnak. Ugyanakkor fáj megválnom a Szovjetuniótól, attól az országtól, amely vendégszerető volt hozzám, és nhol csaknem 40 esztendeig éltem. Az Önök népével együtt viseltem el a hitlerizmus ellen vívott háború terheit, együtt szenvedtünk, együtt harcoltunk és együtt örültünk a győzelemnek. El voltam és el vagyok ragadtatva attól, hogy a szovjet emberek milyen gyorsan begyógyították a háború ütötte sebeket. A spanyol nép — folytatta Ibarruri — régi és hű barátjának tekinti a Szovjetunió népét. A mi barátságunknak nagy jövője van, és ezt a barátságot senki nem bonthatja meg. Spanyolország demokratikus fejlődésének perspektívájáról szólva, a Spanyol Kommunista Párt elnöke hangsúlyozta, hogy nagy és fontos változások mennek végbe. Ezeket a változásokat az a hosszú harc készítette elő, amelyet a munkásosztály, a széles néptömegek, minden demokratikus erő vívott a francóizmus legkülönbözőbb megnyilvánulásai ellen. Ez a harc sohasem szakadt meg. — Végezetül Jókívánságaimat akarom kifejezni a szovjet népnek. Azt kívánom, hogy teljesítse a kommunista építésnek a lenini párt által felvázolt gigászi feladatait, virágzást kívánok a Nagy Október hazájának — mondotta a Pasionária. HAZAÉRKEZETT BÉKEKÜLDÖTTSÉGÜ1VK VARSÓBÓL Csütörtökön este hazaérkezett Varsóból az a magyar békemozgalmi küldöttség, amely dr. Trautmann Rezsőnek, az Elnöki Tanács helyettes elnökének az Országos Béketanács tagjának vezetésével részt vett a békeépítők világközgyűlésén. ÍRÓSZÖVETSÉGEK EGYÜTTMŰKÖDÉSE Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövetségének elnöke és Ivan V. Lalics. a Jugoszláv Írók Szövetségének főtitkára csütörtökön Belgrádban aláirta a két írószövetség között az 1977—79-es évekre szóló együttműködési megállapodást, amely a kapcsolatoknak a korábbinál sokkal nagyobb arányú bővítését irányozza elő. IIADERÖ-CSÖKKENTÉSI TÁRGYALÁSOK Csütörtökön délután megkezdődött Bécsben a középeurópai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 12. fordulója. Az érdemi tárgyalások megkezdése óta a 135. plenáris ülésen Luc Smolderen nagykövet, a belga delegáció vezetője elnökölt. Nemzetiségek Nyugat-Európában 1

A cím tulajdonképpen • kérdés is lehetne: Nemzetiségek Nyugat-Európában? Hiszen oly sokáig hittük, tanítottuk, írtuk: a modern ipari civilizáció „olvasztó tégelyében" a nyugateurópai kis nemzetiségekre az eltűnés, a beolvadás sorsa vár. De Nyugat-Európa rég halottnak hitt nemzetiségei az elmúlt években egymás után adnak hírt magukról; bombarobbanások, politikai merényletek, utcai tüntetések, heves hírlapi viták jelzik: a baszk, katalán, breton, ír stb. nemzetiségek, nemzetek élnek, jogokat,, egyenjogúságot, autonómiát vagv éppen függetlenséget követelnek. Sergio Salvi firenzei történész „betiltott nemzetek"nek nevezi azokat a nyugateurópai népeket, amelyek sehol sem alkotnak önálló államot. Több mint 600 oldalas művében 10 ilyen nemzetiség múltját-jelenét mutatja be: a baszkok, katalánok, walesiek, skótok, szárdok, bretonok, okszitánok, frizek, cornwalliak, friuliak-ét. De a tájékozottabb magyar újságolvasó e népek mellé könnyű szerrel sorolja a már szinte „hagyományos" nemzeti-vallási-nyelvi harcok színtereit: Észak-Írország, Belgium, Dél-Tirol. A Délmagyarország „Nemzetiségek Nyugat-Európában" című cikksorozatában igyekszünk megismertetni az olvasót Nyugat-Európa legfontosabb, legnagyobb nemzetiségeinek történetével és mai problémáival. Arra törekszünk, hogy az az olvasó is, aki esetleg csak a színes vagy véres napi hírekből értesült e nemzetiségekről, világosan lássa, hogy a baszkföldi, korzikai, bretagne-i, észak-írországi merényletek, bombarobbanások csak kétségbeesett, szélsőséges megnyilvánulásai a mai nyugateurópai nemzetiségi mozgalmaknak. Cikksorozatunkban igyekszünk választ adni arra a kérdésre, vajon milyen okok idézték elő a nyugat-európai nemzetiségi mozgalmak szemünk láttára végbemenő fellángolását. Az okok természetesen országonként és nemzetiségenként mások, minden általánosítás, egyszerűsítés történelmietlen volna. Mégis, e rövid bevezetőben elkerülhetetlen néhány általánosabb megjegyzés, előrebocsátva, hogy a konkrét bizonyítás, érvelés feladatát a cikksorozat 9 folytatása igyekszik majd elvégezni. Európa mai tőkés nemzetállamai válságban vannak: túl kicsik ahhoz, hogy a jelen nyomasztó gazdasági-katonai problémáival (infláció, energiahiány, környezetszennyeződés, honvédelem) egyedül megbirkózzanak, ugyanakkor túl nagyok, bürokratikusak, centralizáltak ahhoz, hogy teljes lakosságuknak legalább a polgári értelmezés szerinti egyenlőséget, demokratikus, szabad életet biztosítsanak, Illyés Gyula 1975 karácsonyán szépen fogalmazta meg: „Az egyén helyet keres. Azok, a ritkán még vallási és faji, de mind általánosabban anyanyelvi mozgalmak, melyek már-már 06tramszerű robbanássorozatban adnak távoli világrészek-ben is hírt magukról, úgyis fölfoghatók: elnyomóikkal egyetemben a népek a földi biztonsághiánytól i6 meg akarnak szabadulni; azért is tömörödnek, hogy fészekmeleget is teremtsenek maguknak, nyájvédelmet, nem másként, mint havazásban a ménes, vándorútjukon & msd&rsk " A költő-írástudó érzi-látja a lényeget: a hagyományos városi vagy falusi élet keretei korunkban darabokra hullanak, a mai ipari társadalmak embere az elidegenült, specializált munka, a lakás és az autó magányába zárva szorong, úgy érzi, egyedül áll szemben a fogyasztói társadalommal. A helyi gazdasági elmaradottság, kizsákmányolás, a tőkés társadalom egyenlőtlen fejlődése pedig megerősíti, még hevesebbé teszi a mai nyugat-európai nemzetiségek harcait. Ezekkel a mozgalmakkal kapcsolatban 6okféle túlzó, egyszerűsítő véleményt lehet hallani-olvasni. Egyesek „belső gyarmatosításról" beszélnek, és tagadják, hogy például a franciaországi nemzetiségeknek bármi jót, haladást is hozott volna a „francia elnyomás". Mások, eltúlozva e mozgalmak tényleges jelentőségét, azt állítják : Nyugat-Európában a nemzetiségi területekről a gazdasági-kulturális elmaradottság, elnyomás miatt elvándorolt, szakképzetlen tömegek, a vendégmunkásokkal együtt az osztályharc motorját alkotják. Ezzel a véleménnyel éppen úgy nem érthetünk egyet, mint azzal, amely általánosságban minden nemzetiségi mozgalmat eleve haladónak ítél. Mint arra cikksorozatunkban igyekszünk majd rámutatni, ezek a nemzetiségi mozgalmak nem egyformák, nem egységesek, megítélésük sem lehet egységes. Lenin már 1914-ben világosan megfogalmazta azt a gondolatot, amely számunkra is elvimódszertani útmutatóul szolgált: „...A munkásosztály legkevésbé csinálhat magának fétist a nemzeti kérdésből, mert a kapitalizmus fejlődése nem okvetlenül az összes nemzeteket kelti önálló életre. De ha nemzeti tömegmozgalmak már létrejöttek, akkor elkergetni magunktól őket, megtagadni a támogatást attól, ami bennük pozitív, annyit jelent, hogy valójában behódolunk a nacionalista előítéleteknek." A nyugat-európai nemzetiségi mozgalmakra nagy hatást gyakorolt Algéria, Kuba, Vietnam népének harca és győzelme. Leghaladóbb képviselőik ma joggal hangoztatják: ahogy nem igazságos, hogy léteznek elnyomó és elnyomott osztályok, ugyanígy igazságtalan, hogy ma is léteznek elnyomó és elnyomott nemzetek, hiszen minden népnek joga van kultúrája, nyelve, szokásai védelmére, ök a Szovjetunió, Jugoszlávia és hazánk nemzetiségi politikáját állítják példaképül saját országuk hatóságai elé, és keserűen hangoztatják: míg Nyugat-Európában minden egyes állampolgárnak (elvben) biztosítják az egyéni jogokat, addig KeletEurópa fentebb felsorolt országai már sokkal előbbre tartanak a kollektív nemzetiségi-kulturális jogok terén (anyanyelv oktatása és anyanyelven való oktatás, a nyelv hivatalos használata, autonóm területek rendszere stb.). Lenin 1922 decemberében olyan gondolatot fogalmazott meg, amely ma sem veszítette el aktualitását: „A proletár osztályszolidaritás fejlődésének és megszilárdulásának nincs nagyobb kerékkötője a nemzeti igazságtalanságnál. és semmi iránt sem olyan érzékenyek a -sértődött* nemzetiségek, mint az egyenlőség iránt... A nemzeti kisebbségekkel szemben tanúsított engedékenységet és békülékenységct inkább túlozzuk el az adott esetben, semmint megfordítva." A mai nyugat-európai tőkés államokban (a „formális demokráciákban". Lukács György találó kifejezésével élve) ma sok helyütt élnek Ilyen „sértődött" nemzetiségek, sorozatunkban velük (akikkel szemben nem túlozzák el az engedékenységet és békülékenységet) fogunk meg ismer ked n i. Karsai László JATE Oj- és Legújabb kori Történeti Intézet Belgrád előtt A második kosár Beszéljünk másról ls! Ezzel a felszólítással fordulnak a szocialista országok most, néhány héttel a belgrádi találkozó előtt a nyugati partnerekhez. Kissé egyensúlyát vesztett ugyanis a témalista, amelyet a túloldal összeállított. Hasonlattal élve: csak egyes húrokat pengetnek az európai hangszeren, holott a harmóniához valamennyit meg keli szólaltatni. A gazdaságit is. Június 15-én összeülnek a jugoszláv fővárosban annak a 35 államnak a küldöttei, amelyek szűk két esztendővel ezelőtt aláírták Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. Megvizsgálják, ki mit tett a dokumentumban foglaltak megvalósításáért, és hogyan haladjanak tovább. Egyebek között azt. miként fejleszthetők az európai államok és a két észak-amerikai ország gazdasági kapcsolatai. Talán még nálunk is vannak, akik lebecsülik a Szocialista országok gazdasági jelentőségét, úgy vélik, hogy a Kelet és a Nyugat nem teljesen egyenlő partnerek. Kétségtelen, hogy a nyugat-európai országok export-import mérlegében csak néhány százalékkal szerepelünk, de ez a kis hányad is sokat ért az 1974—75-1 válság idején, hiszen a Nyugat jó néhány százezer dolgozója a Kelet rendelései következtében nem vesztette el munkáját. E kis arány egyáltalán nem természetes, nem szükséges belenyugodni egyik oldalon sem. Már csak azért sem, mert az utóbbi esztendőben a nyugati államokban fölfelé indult ugyan a termelési görbe, de még mindig sok a kihasználatlan termelési lehetőség: üzemrészek állnak, gépek csak néhány órát dolgoznak. Nem szólván most a nélkülözhetetlen energiahordozókról és nyersanyagokról, amelyeket ugyancsak keletről kapnak. Európa országait immár évszázadok óta szoros szálak fűzik össze. Kiegészítik és kisegítik egymást. Egy pillanatra sem vitás: a szocialista országoknak is nagy szükségük van a Nyugattal való kereskedésre, a termelési együttműködésre, a technikai haladás élvonalában álló gépekre és műszerekre, amelyeket onnan vásárolnak. Es ösztönzik a szocialista országokat azok az igények is, amelyeknek a Nyugaton a ml gyártmányaink meg kell feleljenek. A Helsinkiben aláírt záróokmány részletesen szól valamennyi lehetőségről, amellyel a Kelet és a Nyugat országai többé-kevésbé már élnek, vagy amelyeket kihasználhatnak. Ez a bizonyos „második kosár", tehát a dokumentum második fő része, a részletkérdésektől az átfogó, nagy elképzelésekig — a témakörök egész tárházát tartalmazza. Néhány fejezetcím fölsorolása is jelzi, széles a skála: üzleti kapcsolatok, a gazdasági és kereskedelmi tájékoztatás bővítése, a marketing, az ipari együttmunkálkodás, közös érdekeltségű ter-: vek megvalósítása (például az Európán belüli villamosenergia-csere), a szabványok egységesítése, együttműködés a tudományos kutatásokban, a környezetvédelem, a közlekedés és a turizmus fejlesztése, szakemberképzés. Két esztendő nem sok, a záróokmányban foglaltak megvalósításának természetesen még csak a kezdetén vagyunk, ez a dokumentum egyébként sem szerződés, nem kötelező érvényű: ajánlásokat tartalmaz. De a 35 állam küldöttei — előzőleg — több mint kétéves, kemény munkával, sok vitával mégis csak együtt dolgozták ki, és mindenki által elfogadott, mindenkinek az érdekeit magában foglaló szöveget rögzítettek. Túl sok e rövid idő alatt nem is történhetett, egyet s mást mégis följegyzett a krónika. A magyar kormány nem sokkal a helsinki csúcstalálkozó után öntevékenyen, egy sor javaslattal fordult 18 fejlett tőkés országhoz. Fölsorolta, mit lehetne közösen tenni az ajánlások megvalósításáért, elsősorban a kétoldalú kapcsolatokban. Javaslataink valamennyi kosarat érintették. Voltak kormányok, amelyek tettrekészen fogadták a kezdeményezést (főleg a semlegesek), mások udvariasan tartózkodtak (így a közös piacbeliek). Tény, hogy Helsinki óta Magyarország ötvenegy megállapodást kötött a fejlett tőkés országokkal, köztük bőven található a záróokmány ajánlásainak megfelelő gazdasági egyezmény. Kádár János ausztriai látogatásakor nagyszerűen megmutatkozott Helsinki szelleme és a közös érdekeken alapuló együttműködési készség egyaránt. Más szocialista és tőkés országok ls említhetnének sok hasonló példát, ami a kétoldalú kapcsolatokat illeti. A záróokmányban azonban sokoldalú, tehát kettőnél több, vagy éppen valamenynyi résztvevőt érintő tervek, tennivalók, módszerek is szerepelnek. E vonatkozásban is van mit mondani, bár a lista jóval szerényebb. Növekedett a kereskedelemben fontos információáramlás, nemrég pedig Genfben az Európai Gazdasági Bizottság (az ENSZ egyik szerve) hozott határozatot a közös érdekeltségű tervek című fejezet gazdagítására. Napirendjére tűzte azt a szovjet javaslatot, hogy hívjanak össze európai kongresszusokat a környezetvédelem, a szállítás, valamint az energetika témakörében. A bizottság tagjai úgy döntöttek, hogy megkezdik egy széles körű tanácskozás összehívásának előkészítését a környezetvédelemről. A haladás Helsinki óta mégsem volt olyan ütemű, mint amilyen lehetett volna. Bizonyos döntések ugyanis nem az időtől, hanem a szándékoktól függenek. Sok állam (elsősorban a Közös Piac tagjairól van szó) még mindig hátrányos megkülönböztetéseket alkalmaz a szocialista országokkal szemben; hátra van még (a helsinki dokumentum több más pontja mellett) a földrészt átfogó tervek megvalósításának elkezdése — energetika, szállítás, tudományos témák. A nyugatiak ezekkel sem sietnek. még a környezetvédelemről összehívandó kongresszus előkészítésének is csak jövőre lehet nekilátni. A politikai enyhülés, a gazdasági együttműködés és a katonai helyzet összefüggenek egymással. Európában a politikai enyhülés sikerei voltak a leglátványosabbak, kívánatos lenne, hogy a gazdasági együttműködés is felemelkedjék erre a szintre, s a kettő minden bizonnyal jó hatással lenne a fegyverzetcsökkentési tárgyalásokra. Tatár Imre T t I