Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

» MAGAZIN •réSsáií-'. Vasárnap, 1077. május 1: A munkaügy: közügy A

termelés és a munKa hatékonyságának emeléséről az utóbbi években egyre több beó esik. A munka termelékenységének emelkedése a fejlett szocialista társadalom felépítésének döntő tényezője. A hatékonyság és termelékenység az elmúlt évtizedek során sok alkalommal szerepeltek fontos állami és pártdokumentumokban, de a mindennapi gyakorlatban is. Gazdasági fejlődésünkben ezek jelentősége azonban ma már a korábbinál nagyobb. Hazánk demográfiai helyzete úgy alakult, hogy a gazdaság fejlődésével párhuzamosan lényegében kimerültek a külső munkaerőforrások, a vállalatok legfőbb törekvése ma már a meglevő munkaerő-állományt megtartani. A nyereségérdekeltségi rendszer alapvető vállalati érdekké teszi a dolgozók bérének fejlesztését, és a vállalati állóalapok bővítését is. Ennek előfeltétele meghatározott nyereségtömeg, ez viszont döntő mértékben a termelés növekedésétől függ. A munkaerőforrások kimerülése miatt a termelést csak a munka termelékenységének emelése útján növelhetjük. Ilyen értelemben válik közüggyé a hatékony munkaerő-gazdálkodás, amely egyik eleme a termelékenység növelésének. A szocializmus ismert elve, hogy össze kell kapcsolni a dolgozók munkabérét a teljesítményeikkel. A termelés és a gazdálkodás meghatározott körében csak ott kerülhet sor a bérek emelésére, ahol — a különféle mutatókkal mért — a munkateljesítmények is emelkednek. A teljesítmények emelésének feltétele a folyamatos anyag- és munkaellátás, a körültekintő munkaszervezés. Bfhellett feltétele a munkafegyelem javulása, a belső munkaerő-tartalékok fokozatos felhasználása, esetenként a munka intenzitásának emelése. Társadalmi méretekben igaz, hogy u fogyasztás a termelés függvénye. Ezt az elvet következetesen érvényesíteni kell a vállalati szintű jövedelemszabúlyozásban, de az üzemek, brigádok és az egyes személyek bérezésében ls. Az elmúlt év az V. ötéves terv induló éve volt. A sajtóban több oldalról értékelték már gazdasági eredményeinket és problémáinkat. Összességében a népgazdaság az elmúlt évben egészségesen fejlődött. A termelés növekedési üteme a tervezettől kismértékben elmaradt, ugyanakkor javult a gazdaság egyensúlyi helyzete. Az e./ensulyi feltételek javulása megmutatkozott a vásárlóerő és az árualap alakulása terén, de a külgazdaságban is. Az egyensúly javulásahoz hozzájárult az a tény, í .'Ry az elmúlt évben a bér a termelés növekedésével összhangpun alakult, illetve a termelékenység emelkedése a legtöbb ágazatban meghaladta a termelés emelkedését. Nem fokozódott tovább a munkaerőhiány, valamelyest mérséklődött a munkaerői'.ozgús. A munkaerő-gazdálkodás fel ihulait összegező ismert minisztertanácsi határozat végrehajtására területi, ágazati és vállalati pro.nimok születtek, ezek nyomán kezdeti eredményekről is beszámolhatunk. Az 1977. évi népgazdasági terv teljesítése kulcsfontosságú az egész V. ötéves terv szempontjából. Ezért fontos feladatunknak tekintjük a munkaügyi téren elmúlt években tapuh/tult kedvező tendenciák erősítését. A feladatot talán elvileg könynvebb megiogalmazni, mint az elvi követelmény alapján a gyakorlati döntéseket meghozni. Arról van sző. hogy a népgazdaság minden ágazata, alágazata, vállalata nem >ejlődhet egyforma ütemben. Ebben nemcsak a munkaerőhelyzet Játszik szerepet, hanem a gazdaság sok más tényezője ls. A szelektív-intenzív fejlesztés hiányosságai elsősorban a munkaerőhelyzet feszültségeiben jelennek meg. Ezt azzal Jellemezhetjük, hogy sok esetben a legmodernebb, legújabb teimelőberendezéseket nem tudjuk munkaerőhiány miatt ésszerűen kihasználni. Búr a problémák legélesebben a munkaerőhelyzetben mutatkoznak, megoldásukhoz nem elsődlegesen munkaerő-gazdálkodási eszközökre van szükség. Az alágazatokat és vállalatokat, a fontosabb vállalati profilokat a fejlesztés üteme és ésszerűsége szempontjából sorolni kell. A sorolásnál érvényesíteni kell az ágazati és vállalati termelési politika minden követelményét. A soroláskor megalapozott vezetői döntések szükségesek arra, hogy mely alágazatok, mely vállalatok és mely termelési profilok termelését szükséges fejleszteni, illetve stagnáltatni, esetleg visszafejleszteni. Ezek valóban nehéz döntések, hiszen egyidejűleg intézkedni kell a visszafejlesztésből vagy bizonyos termelési profilok megszüntetéséből származó hiányok pótlásáról, akár a fogyasztási, akár a beruházási javak piacán jelenik meg ez a hiány. Az említett sorolás végrehajtásában élenjártak a megyei tanácsok, keresték a kapcsolatot a vállalatokkal és az ágazati minisztériumokkal, ahol e tekintetben még lassú az előrehaladás. A külső munkaerő-tartalékok kimerülése miatt a munkaerőátcsoportosítás gazdaságunkban szükségszerű jelenség, egyenes következménye az előzőekben említett szelektív-intenzív fejlesztésnek. A munkaerő-átcsoportosítás csak akkor sikeres, ha a termelés gazdaságossági problémái mellett megfelelő figyelmet fordítunk az emberi tényezőkre. Arra kell törekedni, hogy új munkahelyre kerülő dolgozók számára munkájuk szakmai perspektívát jelentsen, és anyagilag is megtalálják számításaikat. A nehezebb feladat nem annak kijelölése, hogy hová kerüljenek az átcsoportosított dolgozók, hanem 1 a „honnan" okos megválasztása. A választ az ágazatok és vállalatok felelős vezetőinek kéli megadniuk attól függően, hogy kiknek a döntési szférájáról van szó. Ebiekhez a válaszokhoz, illetve döntésekhez igazodik a munkaerő-gazdálkodás, a legkülönbözőbb eszközökkel segítve az ésszerű átcsoportosításokat. E tartalékok nagyságrendjének megítélésében sokféle veleménvnyel találkozhatunk. Vannak azonban olyan objektív tényezők, amelyek viszonylagos egyértelműséggel utalnak tartalékokra, azok hozzávetőleges nagyságrendjére ls. Ilyen tényező pl. a termelés "ütemessége, illetve a termelési színvonal havi, negyedévi és évi hullámzása. Ilyen tényező az energiadiagram, amely mutatja a felhasznált energia mennyiségének nagyfokú változását egy műszakon belül. Bizonyítják a belső munkaerő-tartalékok létezését a különböző munkanap-fényképezési eljárások, a műszeres munkamérés és más módszerek. A vállalatok fokozatosan kényszerülnek arra, hogy e tartalékokat feltárják és hasznosítsák. A munkaerő ésszerű felhasználásában jelentős szerep jut a területi szervekre. A megyei pártés állami szervek nagy gondot fordítanak a területi politikai foglalkoztatási koncepciók meghatározására, a tervszerű — a megye gazdasági adottságalt és a megyei népesség igényeit egyaránt figyelembe vevő — munkaerő-gazdálkodásra. A megyei tanacsok már az V. ötéves terv készítésekor felmérték a munkaerőegyensúly területi problémáit, és ennek alapján határozták meg a szükséges intézkedéseket. Az intézkedések között szerepel a területi es az ágazati irányítás jobb összhangjának létrehozása. Tapasztalataink szerint egyre több vállalat és gazdalkodó szerv ismeri fel annak jelentőségét, hogy a területi szervekkel együttműködve saját munkaügyi tevékenységük reálisabb lesz. E téren azonban előrelépésre van szükség, mert egyes vállalati és ágazati vezetők még mindig figyelmen kívül hagyják az adott terület munkaerő-gazdálkodási adottságait, elképzeléseiket nem egyeztetik a tanácsi szervekkel, aminek később a kárát láthatják. A tanácsok, a munkaerő-közvetítés és pályaválasztás Irányításával segítséget tudnak nyújtani a munkaerő szervezett átcsoportosításához, a fejleszthető vállalatok és ágazatok munkaerő-ellátásának biztosításához. KARAKAS LASZLO munkaügyi miniszter Itt van május elseje... A természet megújulása ősidőktől fogva nehezen várt, örömteli eseménye az emberiségnek. A legtöbb ünnepi Játék, hagyomány éppen a tavasz érkezésével, a természet megújulásának köszöntésével kapcsolatos. Az ünnepek közül is kimagaslik meghittségével — ma már elterjedtségével is — május elseje. Majális — évszázadokkal ezelőtt Európa-szerte, s így hazánkban is május első napján a házakat már a XIV—XV. században zöld lombokkal díszítették fel. Temesvári Pelbárt egyik prédikációjában arra utal, hogy ezzel a szokással két apostol — Fülöp és Jakab — vértanúságára emlékeznek, de már ő hozzáteszi: „Inkább azonban abban kell keresni a magyarázatot, hogy ma van május elseje, és ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kellemességével, madarak énekével gyönyörködtetik magukat..." A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakabfának, jakabágnak, hajnalkának is hívták. A májusfát — a XV. századtól kezdve a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fát, vagy szép növésű ágat — a legények éjszaka, titokban vágták az erdőn, s helyi szokás szerint hajnalra állították fel a szeretett lány háza előtt Másutt a lányosházak udvarán tarkállott, színes szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, no meg teli üveg borral, sokfelé hímes tojással feldíszítve. Erdélyben a fát kifaragták, s a legény nevét is belevésték; itt a diákok meg a tanítók dolga volt a májusfa állítás. Kedves népi hagyomány a májusfa-kitáncolás: sokfelé ilyenkor összegyülekezik a falu egész fiatalsága, a feldíszített májusfa körül vidáman ropja a táncot, majd zeneszó mellett kerül sor a „kitáncolásra": először díszeitől, lobogó szalagjaitól fosztják meg a fát, majd a törzsét is kiemelik a földből, hogy utána reggelig tartó báli mulatságon szórakozzanak a fiatalok. Május elsejének régi kedves programja a kirándulás az erdőbe, zöld rétre, az ottani játék, ahogy nagyon régen mondjuk: a majális. Abban, hogy ez az ősi szokás így megrögződhetett, s mind a mai napig népszerű időtöltési forma, kétségtelenül szerepe lehet az időjárásnak: sok évszázados megfigyelés, hogy május első napján csaknem minden alkalommal tavaszias, szép napsütés köszönti az ünneplőket, s a legritkábban fordul elő, hogy — esetleg a délutáni órákban — a szemerkélő eső vagy éppen a tavaszias zápor megzavarja a szórakozást A munka ünnepe Kevesen gondolnák, hogy nemcsak a majálisnak van sok évszázados hagyománya, hanem május elseje újszerű, politikai jellegű megünneplésének is. Az európai munkásság egyik legkorábbi megmozdulása 1531. május elsején volt az olasz Lucca városkában, s az akkori munkástüntetés emléke századokon át tovább élt 1890 óta pedig május elseje a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának nagyszerű ünnepe. A fi. Internacionálé alakuló kongresszusán, 1889-ben mondták ki egy francia küldött javaslatára, hogy a munkások minden országban és minden városban egyidejűleg, egy meghatározott napon követeljék jogaikat, a nyolcórás munkanap bevezetését. A nap kiválasztását azután az döntötte el, hogy a nagy amerikai munkásszervezet, az AFL már előbb, 1888-ban, a Saint Louisban megtartott kongresszusán elhatározta: az 1886-os chicagói véres események emlékére 1890. május elsején nagyszabású agitációs kampányt indít követelései megvalósításáért. A II. Internacionálé felhívása nyomán már az első esztendőben, tehát 1890-ben a munkások százezrei vettek részt a május elsejei felvonulásokon, gyűléseken. PAPP GYÍÍRGY METSZETEI A második világháború befejezése, 1945 óta május elseje a legtöbb országban munkaszüneti nap. Magyarországon 1890-ben ünnepelték a főváros és több nagy városunk munkásai első ízben május elsejét; Pesten, a városligeti nagygyűlésen 60 ezren vettek részt. Már a következő évben a Viharsarok agrárproleíari tusa is bekapcsolódott a munkásünnep megtartásába: Orosházán és Békéscsabán véres összetűzésre is sor került a tüntetők és a katonaság közt, s a korabeli lapok megírták, hogy 1893-ban Hódmezővásárhelyen messze környék legkiválóbb szónoka, Szántó Kovács János mondott beszédet a nagygyűlésen. A fővárosban csak 1899-ben engedélyezték első ízben a felvonulást. Az ünnep fő jelszavai a nyolcórás munkanap, a munkásvédelmi törvények voltak, majd a századfordulón s az azt követő években az általános választójog követelése. Sokak számára emlékezetes maradt 1919. május elseje: a Magyar Tanácsköztársaság virág- és zászlódfszbe öltöztette a fővárost, melynek utcáin százezernyi dolgozó vonult fel, éltetve az első magyar proletár államot, a munka ünnepét. A két világháború kőzött a kommunisták lelkes szervező tevékenysége sok esetben változtatta harcos tüntetéssé május első napját. 1945-től azután hazánkban is hivatalos munkaszüneti nappá tették, s szerte az országban, városokban és községekben egyaránt felvonulásokon, népünnepélyeken vett részt a lakosság. ... és a munkásoké Nálunk és a szocialista országokban május elseje azonban nemcsak a munka, hanem a munkások, a dolgozók nagyszerű ünnepe is. Rég elmúlt az az idő, amikor a Salgótarján környéki bányászoknak a fasizmus éveiben titokban kellett megrendez, niük majálisukat a közeli erdőkben. Az ünnepnap legjelentősebb mozzanata Budapesten s a többi nagyobb városban egyaránt Immár hagyományosan a felvonulás. A politikai demonstráció as idén is párosul mindenütt a hagyományos május elsejei mulatságokkal, az utcabálokkal, a majálisokkal, a szabadtéri hangversenyekkel, a gyerekeknek külön rendezett, sok-sok meglepetést tartalmazó színes műsorral, tgy válik nálunk is egyszerre a munkásszolidaritás és a kedves majális, a megújuló természet köszöntésévé a nagyszerű nap —• május elseje. U. L-