Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-10 / 108. szám

ReSd, 1977. május 10. Tudományos megbeszélés A Magyar Arteriosclerosis Társaság hétfőn, az Országos Traumatológiai Intézetben tudományos ülést tartott. Az ülésen A. N. Klimov és I. K. Shvacabaja professzorok, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagjai — egyben a társaság tiszteletbeli tagjai —, tartottak előadást az immunológiai tényezők, illetve a véralvadás szerepéről az érelmeszesedésben. Megyei KlSZ-kiildöttség utazott Lódzba A Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetség Lódz városi Tanácsa meghívására hétfőn Lódzba utazott a KISZ Csongrád megyei Bizottsága delegációja, Bódi György megyei első titkár vezetésével. A delegáció részt vevői Páddr Lászlóné, megyei úttörőelnök és Litdányi István, a Gorzsai Állami Gazdaság KISZtitkára, a KISZ megyei bizottsága tagjai. A látogatás során a testvérkapcsolatok ifjúsági feladatainak és lehetőségeinek egyeztetésére kerül sor. Fő: a biztonság Úttörők és a közlekedés — Szegeden, Szabadkán — Nincs lámpalázad? — Csak egy akadálytól félek: a két, felfüggesztett rúd között úgy kell áthajtani a bringával, hogy egyikhez se érjek hozzá. És én egy kicsit szélesebb vagyok... Hetedikes, szabadkai általános iskolás fiú. A városi közlekedési versenyen végül is sikeresen szerepelt csapatuk. — Hol tanultál meg ilyen ügyesen biciklizni? — A Kilián György közlekedési úttörőcsapatban, Ma. kön. Többször voltunk versenyen, s itt, a dorozsmai sátortáborozáson is lesz ügyességi vetélkedő. A két kérdést és választ huszonnégy óra választja el. A hét vége szombatját jugoszláv pedagógusok, diákok között, a vasárnapot a szegedi és makói úttörők találkozóján töltöttem. A legfiatalabbak nevelésével, felkészítésével foglalkozó szakemberek többsége tudja: munkájuk eredménye csak közvetve mérhető. Sokszor évek múlva, amikor a számítógépek adatlapjairól leolvasható lesz: ritkulnak a gyerekbalesetek. Ám a két, gyerekek között töltött napon látottak már megelőlegezték a statisztikai eredményeket. Szekeres Lászlóné, a fiatal szabadkai tanárnő ezt így fogalmazta meg: a vadmotorosokat, a kígyóbőrzakóban pompázó, motort bőgető, széllel-bélelt suhancokat nemhogy irigylik, de kifejeSornogyi Karolyné felvétele Elméleti vizsga a dorozsmai táborban zetten elítélik a mi neveltjeink. S a dorozsmai sátortábor 120 kis lakója — két napot töltöttek együtt barátkozással, számháborúzással, terepversennyel — meg a húsz felnőtt kísérő, többségük pedagógus, ugyancsak megerősítette: az úttörőkorúak a felnőttek világát, viselkedését az utcán, a közlekedésben erős kritikával szemlélik. Műszaki kooperáció a vegyiparban Nemzetközi konferencia Budapesten Az ENSZ európai gazdasági bizottsága vegyipari bizottságának rendezésében ötnapos nemzetközi konferencia kezdődött hétfőn a Hotel Intercontinentalban „Műszaki kooperáció a vegyiparban" címmel. A tanácskozáson 19 ország — közöttük az európai KGST-országok — képviselői vesznek részt, s a vegyiparban a nemzetközi együttműködések elmélyítésének kérdéseivel foglalkoznak. A konferencia alkalmából Jevgenyii Ivanovics Kazantsev, az EGB ipari osztályának vezetője és Szekeres Gábor, a magyar delegáció elnöke tartott sajtótájékoztatót. Mint elmondták, a most első alkalommal megrendezett tanácskozásnak különös jelentőséget ad, hogy a legtöbb országban a vegyipar az átlagosnál nagyobb ütemben fejlődik, s mindinkább terjednék a nemzetközi együttműködések különböző formái. A 17 elhangzó előadás ezeknek az együttműködéseknek a módszertani kérdéseivel foglalkozik. Magyarország vegyipara is dinamikusan fejlődik, jelenleg ez az iparág adja az ipari termelés 12 százalékát. A mostani nemzetközi tanácskozás különösen hasznos lehet a magyar vegyipari szakemberek számára, hiszen a további fejlődés egyik alapja a nemzetközi munkamegosztásban való fokozottabb részvétel. A szimpózium kedden előadásokkal folytatja munkáját (MTI) Fiatalok — hős városokban Vasárnap a reggeli órákban érkezett haza az a 32 Csongrád megyei fiatal, aki az elmúlt 10 nap során a testvérvárosi kapcsolatok keretében Odesszába és Kijevbe látogatott. Az ifjúkommunisták — többségük a KISZ megyei és városi appsjratu&aiuak. munkatársai — útjuk során találkoztak a Komszomol Odessza városi bizottsága vezetőivel és munkatársaival is. A látogatás során nemcsak a hős városok eseményekben gazdag történelmével, nevezetességeivel ismerkedtek meg, hanem baráti találkozókra is sor került. Tesztlapokat forgatok, amelyeket kisiskolások versenyére készítettek a szabadkaiak. Ugyan, hány kérdésre adnák meg a helyes választ gyorshajtó, záróvonalat átlépő, sokszor nem is véletlenül szabálytalankodó szüleik? És vajon abban a rövid sugarú körben, melyet terelőkúpok rajzolnak ki, tudnának-e a mi felnőtt kerékpárosaink olyan biztonsággal, a képzeletbeli vonal érintése nélkül „keringőzni", mint a Komócsin Illésről elnevezett szegedi úttörőcsapat tagjai? A szegedi közlekedésbiztonsági tanács négytagú küldöttségét alaposan kifagatták a szabadkai kollegák, mert hát sosem árt új formákat, nevelési módszereket tanulnunk egymástól. S cserébe megmutatták a nemrégiben elkészült, négyszázezer dinár értékű gyakorlópályát' az egyik általános iskola udvarában: az üzemek, vállalatok segítőkészsége déli szomszédainknál is az ifjúsági mozgalom támasza. Mint ahogy a széksóstói sátortábor sem épülhetett volna föl felnőtt segítség nélkül. Napred! Hajrá! — így biztatták egymást a gyerekek Szabadkán, illetve Szegeden. És ehhez még hozzátették: budite oprezni! Vagyis: legyetek óvatosak! Pálfy Katalin A vezetői munka mércéje H

a vezetési módszerekről beszélgetünk munkásokkal, művezetőkkel, szakirányítókkal, hivatali dolgozókkal, újból és újból odajutunk: a megítélésnél alapkérdés, igényli-e a főnök véleményüket, tanácsukat, örül-e a segítő szándéknak, értékeli-e, hogy vele együtt töprengenek mások is a vállalat, a hivatal gondjain, vagy pedig — megy csak a maga feje után? Most nem is az a kérdés, milyen az a fej. A vezetői munkához szükséges nagyon is sokoldalú ismeretanyaggal — bízvást mondhatjuk — ma már a legtöbb vezető rendelkezik, enélkül el nem igazodna, meg nem „élne" rövid ideig se beosztásában. Azok a vezetők, akik elsősorban politikai és emberi követelményeknek feleltek meg a kiválasztáskor, szüntelenül tanultak és szakmájuk jó képzettségű irányítóivá váltak. Viszont a nagy szakképzettséggel élre állított ember sem válik jó vezetővé, ha nem szervez alkotó munkaközösséget maga körül. Aki ellentmondást nem tűrve, a személyes felelősséget úgy értelmezi, hogy „ha engem állították ide, úgy csináljátok, ahogy én gondolom", aligha érhet el tartós sikereket Nincs az az ember, aki mindenkinél jobban tud valamit. Valószínű, hogy csalhatatlan ember ezután sem születik, nevelődik. A vezetőnek viszont jobban kell tudn-a másoknál az erőket irányítani, másokból és magából a maximumot kihozni, követelményeket állítani, következetesen számonkérni, határozott intézkedésekkel rendet tartani, s ha kell, fegyelmezni is. De attól, hogy valaki ezeket a nagykönyvből elolvassa, még nem biztos, hogy jó vezető lesz. Már pedig — itt és most, bizton állíthatjuk — sok tehetséges, jó vezetőt tudunk összeszámlálni. Ha nem így lenne, nehéz feladatainkat képtelenek lennénk megoldani. Pedig a mérce magas! A kádermunkára vonatkozó párthatározat végrehajtásának folyamatos értékelése sok mindenben ezt mutatja. Az áprilisban megtartott szegedi pártalapszervezeti taggyűlések legtöbbjén ez a napirend szerepelt, s megállapították: szinte mindenütt sikerült emelni a vezetés színvonalát. Több helyen elmondták viszont, hogy a vezetői munka mércéjének a gazdasági eredményeket tartják, s hogy egyesek éppen ezért nem igénylik környezetük, munkatársaik kritikáját. Ez a megfogalmazás is sejteti, hogy a „demokratikusan vezetni, vagy parancsolni" probléma nagyon is eleven. Egy régi könnyűipari vezetőről mondják munkatársai: azért becsülik, mert mindig személyre szóló figyelemmel ítélte meg munkájukat és képességeiket, bízott bennük, és döntés előtt pontról pontra megbeszélt velük mindent. De parancsolni is tudott — amikor például az exportszállítási határidő betartásáról volt szó. Néha személyre ható utasításra is szükség van. „El kell végezni az iskolát, hogy megkapja az új beosztást" — mondja a főmérnök a káderfejlesztési tervben üzemvezetőnek kiszemelt főmesternek. — „Ha nem teszi, viselje a következményeket. De az a kolelktívára is kihat majd!'* Az a vezető, aki nem támaszt követelményeket, sem céltudatosságot, sem fegyelmet nem tud munkatársaiba plántálni — de becsülete, vezetői tekintélye se lesz beosztottjai előtt, mert körülötte is összekuszálódnak a szálak, az engedékenységből rend aligha születik. Az emberek megértésére lehet számítani, de néha a holnapi eredményt feláldoznák a mai kényelemért — a szükséges normakarbantartást például ezért nem fogadja mindenki mosolyogva, legfeljebb utólag, a jobb eredményeket látva ismerik el szükségességét, A demokratikus vezetés nem mindenütt napi kenyér még. De miért? Többek között azért, mert sokan nem tudják alkalmazni, megvalósítani. Az erélyes, határozott döntés, a személyes felelősség vállalása a legdemokratikusabban vezető „első ember" számára is eszköz. Nem lehet ráfogni arra, hogy nem vezet demokratikusan, aki rendet, fegyelmet tart. aki követel, sőt — uram bocsa' — felelősségre is von. Az emberek egy része még hajlamos arra, hogy a munkahelyi demokrácián leginkább csak a jogokat értse, a kötelességet kevésbé. Pedig a demokrácia nem a belebeszélés, a tanácsadás joga csupán, hanem a közös elhatározás fegyelmezett végrehajtása is. S éppen ezért csak hosszú évek jó gyakorlata után válik élővé, mert ha a vezető megosztja gondjait — amit el is várnak tőle —, akkor ne mondják mások se, amikor a reájuk háruló terheket kell vállalni: „ne utasítgassanak!" S

ok-sok emberi jótulajdonság is kell ahhoz, hogy a demokratikus módszerekkel ne éljünk vissza. Az emberek, munkatarsak nem egyik napról a másikra fogadják el a kötelességeket sem. S talán éppen ezért tartja nem egy vezető egyszerűbbnek, ha maga elvégzi azt a munkát is, amit egy-két gondos magyarázat után nyugodtan másra bízhatna. Mert időigényes módszer ez, csakhogy megtérül a befektetett energia! A szép munkasikerek mögött mindig megtaláljuk azt a vezetőt, aki rugalmasan alkalmazkodott, a körülményekhez, aki támoszkodott munkatársaira, akinek nemcsak címe van. hanem tekintélye is. Akinek olyan politikai és szakmai tudása van, hogy nem fél maga köré gyűjteni a legjobb tudású szakembereket, aki bizalmával maga körül utódokat, megbízható vezetőket nevel. Parancsolgatni ? Hát az volna a legkönnyebb! De csak látszatra, mert hosszú távon csak a gyengeséget mutatja, nem pedig a vezetői bátorságot. Mérjük inkább a vezetői felelősséget abban, hogy milyen önállóan és milyen közérzettel dolgoznak környezetében az emberek, milyen a tanácsadó gárda, s mennyire támaszkodik tudásukra, felelős segítőkészségükre döntései meghozatala előtt. Szőke Mária Növényvédelmi főszezon alföldeken Az esős, párás idő kedvez a kórokozóknak A vetőgépek lassan végeznek a tavaszi munkával, helyüket a földeken átveszik a növényvédő gépek; elérkezett a növényvédelem főszezonja. Idén sajátos helyzet állt elő, amennyiben a márciusi. áprilisi szinte nyárias időjárás egész sor növényi A ugusztusban anyanyelvi konferencia Hétfőn — dr. Bognár József akadémikus elnökletével — ülést tartott a Magyarok Világszövetségének elnöksége. Lőrincze Lajos, az anyanyelvi konferencia védnökségének ügyvezető elnöke terjesztett elő jelentést az idei augusztusra összehívott III. anyanyelvi konferencia előkészítéséről, programjáról. Ezután dr. Szabó Zoltán főtitkár a világszövetség idei munkáját ismertette. Ami az anyanyelvi konferenciát illeti, ennek, megrendezése jótékonyan segíti a külországokban élő magyarok körében az érdeklődést a magyar nyelv tanulása, a magyar kultúra megismerése iránt. Az ülésen a Magyarok Világszövetségének elnöksége — az elhunyt Seifert Géza, a magyar izraeliták országos képviseletének elnöke helyébe — tagjává választotta Héber Imrét, a MIOK elnökét és kooptálta Rónai Rudolfot, a Kulturális Kapcsolatok. Intézetének elnökét. betegség és kártevő megjelenését kereken egv hónappal előbbre hozta. Ezzel nem mindenütt számoltak a termelők, s ezért esetenként kárral lehet számolni. A mezőgazdasági nagyüzemek idejében védekeztek a különben eléggé ritka őszibarack gombabetegség, a tafréna ellen. de ezt nem mindenütt tették a kistermelők — talán nem vették komolyan az előrejelzéseket —, s ezért az őszibarackosokban a fák asszimiláló felülete, a levélzet megsérült. Speciális helyzet adódott a szántóföldeken is, az 'őszi kalászosoknál. Lisztharmatjárvány ütötte fel fejét, és két-három héttel korábban, mint ahogy azt a gazdaságokban várták. A fertőzés miatt összevont védekezésre van szükség, mert a gabona igen érzékeny fejlődési szakaszhoz közelít, s ha nem „gyógyítják meg" a növényeket, akkor betegen kell érlelniük a kalászokat, s ez visszavetheti a terméseredményeket. A növényvédő állomások szakemberei mindenütt felhívták a figyelmet a veszélyre, s a következő napokban nagyarányú vegyszeres védekezéssel látnak hozzá a lisztharmat megfékezéséhez. A gyümölcsösökben és * zöldséges kertekben szintén a szokásosnál hamarabb jöttek eiö a kártevők, s ezert most szünet nélkül működtetni kell a növényvédő berendezéseket Például az almakertekben, ahol szintén a lisztharmattal gyűlik meg a bajuk a kertészeknek. De egyéb növényi betegségek és kártevők is próbára teszik a növényvédelmet az esős, párás időjárásban, amely kedvez a kórokozóknak. A növényvédő állomások szakemberei szerint az idei tavaszt semmiképpen sem lehet rutin időszaknak tekinteni; a mezőgazdasági termelőknek különös figyelmet kell fordítaniuk a szokásostól eltérő időpontban jelentkező fertőzések leküzdésére. Esetenként speciális kémiai védelemre is szükség van, (MTI) t