Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-10 / 108. szám

ReSd, 1977. május 10. Tudományos megbeszélés A Magyar Arteriosclero­sis Társaság hétfőn, az Or­szágos Traumatológiai Inté­zetben tudományos ülést tar­tott. Az ülésen A. N. Kli­mov és I. K. Shvacabaja professzorok, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagjai — egyben a társaság tiszteletbeli tagjai —, tartot­tak előadást az immunoló­giai tényezők, illetve a vér­alvadás szerepéről az érel­meszesedésben. Megyei KlSZ-kiildöttség utazott Lódzba A Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetség Lódz városi Tanácsa meghívására hétfőn Lódzba utazott a KISZ Csong­rád megyei Bizottsága delegációja, Bódi György megyei el­ső titkár vezetésével. A delegáció részt vevői Páddr Lászlóné, megyei úttörő­elnök és Litdányi István, a Gorzsai Állami Gazdaság KISZ­titkára, a KISZ megyei bizottsága tagjai. A látogatás során a testvérkapcsolatok ifjúsági fel­adatainak és lehetőségeinek egyeztetésére kerül sor. Fő: a biztonság Úttörők és a közlekedés — Szegeden, Szabadkán — Nincs lámpalázad? — Csak egy akadálytól fé­lek: a két, felfüggesztett rúd között úgy kell áthajtani a bringával, hogy egyikhez se érjek hozzá. És én egy kicsit szélesebb vagyok... Hetedikes, szabadkai álta­lános iskolás fiú. A városi közlekedési versenyen végül is sikeresen szerepelt csa­patuk. — Hol tanultál meg ilyen ügyesen biciklizni? — A Kilián György közle­kedési úttörőcsapatban, Ma. kön. Többször voltunk ver­senyen, s itt, a dorozsmai sátortáborozáson is lesz ügyességi vetélkedő. A két kérdést és választ huszonnégy óra választja el. A hét vége szombatját jugo­szláv pedagógusok, diákok között, a vasárnapot a szege­di és makói úttörők találko­zóján töltöttem. A legfiata­labbak nevelésével, felkészí­tésével foglalkozó szakembe­rek többsége tudja: munká­juk eredménye csak közvet­ve mérhető. Sokszor évek múlva, amikor a számító­gépek adatlapjairól leolvas­ható lesz: ritkulnak a gye­rekbalesetek. Ám a két, gye­rekek között töltött napon látottak már megelőlegezték a statisztikai eredményeket. Szekeres Lászlóné, a fiatal szabadkai tanárnő ezt így fogalmazta meg: a vadmo­torosokat, a kígyóbőrzakó­ban pompázó, motort bőgető, széllel-bélelt suhancokat nemhogy irigylik, de kifeje­Sornogyi Karolyné felvétele Elméleti vizsga a dorozsmai táborban zetten elítélik a mi nevelt­jeink. S a dorozsmai sátortábor 120 kis lakója — két napot töltöttek együtt barátkozás­sal, számháborúzással, terep­versennyel — meg a húsz felnőtt kísérő, többségük pe­dagógus, ugyancsak megerő­sítette: az úttörőkorúak a felnőttek világát, viselkedé­sét az utcán, a közlekedés­ben erős kritikával szemlé­lik. Műszaki kooperáció a vegyiparban Nemzetközi konferencia Budapesten Az ENSZ európai gazda­sági bizottsága vegyipari bi­zottságának rendezésében ötnapos nemzetközi konfe­rencia kezdődött hétfőn a Hotel Intercontinentalban „Műszaki kooperáció a vegy­iparban" címmel. A tanács­kozáson 19 ország — közöt­tük az európai KGST-or­szágok — képviselői vesznek részt, s a vegyiparban a nemzetközi együttműködé­sek elmélyítésének kérdései­vel foglalkoznak. A konferencia alkalmából Jevgenyii Ivanovics Kazant­sev, az EGB ipari osztályá­nak vezetője és Szekeres Gábor, a magyar delegáció elnöke tartott sajtótájékoz­tatót. Mint elmondták, a most első alkalommal meg­rendezett tanácskozásnak különös jelentőséget ad, hogy a legtöbb országban a vegy­ipar az átlagosnál nagyobb ütemben fejlődik, s mindin­kább terjednék a nemzetkö­zi együttműködések külön­böző formái. A 17 elhangzó előadás ezeknek az együtt­működéseknek a módszerta­ni kérdéseivel foglalkozik. Magyarország vegyipara is dinamikusan fejlődik, jelen­leg ez az iparág adja az ipari termelés 12 százalékát. A mostani nemzetközi ta­nácskozás különösen hasz­nos lehet a magyar vegy­ipari szakemberek számára, hiszen a további fejlődés egyik alapja a nemzetközi munkamegosztásban való fo­kozottabb részvétel. A szimpózium kedden elő­adásokkal folytatja munká­ját (MTI) Fiatalok — hős városokban Vasárnap a reggeli órák­ban érkezett haza az a 32 Csongrád megyei fiatal, aki az elmúlt 10 nap során a testvérvárosi kapcsolatok ke­retében Odesszába és Ki­jevbe látogatott. Az ifjú­kommunisták — többségük a KISZ megyei és városi appsjratu&aiuak. munkatársai — útjuk során találkoztak a Komszomol Odessza városi bizottsága vezetőivel és mun­katársaival is. A látogatás során nemcsak a hős váro­sok eseményekben gazdag történelmével, nevezetessé­geivel ismerkedtek meg, ha­nem baráti találkozókra is sor került. Tesztlapokat forgatok, amelyeket kisiskolások ver­senyére készítettek a szabad­kaiak. Ugyan, hány kérdés­re adnák meg a helyes vá­laszt gyorshajtó, záróvonalat átlépő, sokszor nem is vé­letlenül szabálytalankodó szüleik? És vajon abban a rövid sugarú körben, melyet terelőkúpok rajzolnak ki, tudnának-e a mi felnőtt ke­rékpárosaink olyan bizton­sággal, a képzeletbeli vonal érintése nélkül „keringőzni", mint a Komócsin Illésről el­nevezett szegedi úttörőcsapat tagjai? A szegedi közlekedésbiz­tonsági tanács négytagú kül­döttségét alaposan kifagatták a szabadkai kollegák, mert hát sosem árt új formákat, nevelési módszereket tanul­nunk egymástól. S cserébe megmutatták a nemrégiben elkészült, négyszázezer dinár értékű gyakorlópályát' az egyik általános iskola udva­rában: az üzemek, vállalatok segítőkészsége déli szomszé­dainknál is az ifjúsági moz­galom támasza. Mint ahogy a széksóstói sátortábor sem épülhetett volna föl felnőtt segítség nélkül. Napred! Hajrá! — így biz­tatták egymást a gyerekek Szabadkán, illetve Szegeden. És ehhez még hozzátették: budite oprezni! Vagyis: le­gyetek óvatosak! Pálfy Katalin A vezetői munka mércéje H a vezetési módszerekről beszélge­tünk munkásokkal, művezetőkkel, szakirányítókkal, hivatali dolgozók­kal, újból és újból odajutunk: a megíté­lésnél alapkérdés, igényli-e a főnök véle­ményüket, tanácsukat, örül-e a segítő szándéknak, értékeli-e, hogy vele együtt töprengenek mások is a vállalat, a hivatal gondjain, vagy pedig — megy csak a ma­ga feje után? Most nem is az a kérdés, milyen az a fej. A vezetői munkához szükséges na­gyon is sokoldalú ismeretanyaggal — bíz­vást mondhatjuk — ma már a legtöbb vezető rendelkezik, enélkül el nem igazod­na, meg nem „élne" rövid ideig se beosz­tásában. Azok a vezetők, akik elsősorban politikai és emberi követelményeknek fe­leltek meg a kiválasztáskor, szüntelenül tanultak és szakmájuk jó képzettségű irá­nyítóivá váltak. Viszont a nagy szakkép­zettséggel élre állított ember sem válik jó vezetővé, ha nem szervez alkotó munka­közösséget maga körül. Aki ellentmondást nem tűrve, a személyes felelősséget úgy értelmezi, hogy „ha engem állították ide, úgy csináljátok, ahogy én gondolom", aligha érhet el tartós sikereket Nincs az az ember, aki mindenkinél job­ban tud valamit. Valószínű, hogy csalha­tatlan ember ezután sem születik, nevelő­dik. A vezetőnek viszont jobban kell tud­n-a másoknál az erőket irányítani, mások­ból és magából a maximumot kihozni, kö­vetelményeket állítani, következetesen szá­monkérni, határozott intézkedésekkel ren­det tartani, s ha kell, fegyelmezni is. De attól, hogy valaki ezeket a nagykönyvből elolvassa, még nem biztos, hogy jó vezető lesz. Már pedig — itt és most, bizton ál­líthatjuk — sok tehetséges, jó vezetőt tu­dunk összeszámlálni. Ha nem így lenne, nehéz feladatainkat képtelenek lennénk megoldani. Pedig a mérce magas! A kádermunkára vonatkozó párthatározat végrehajtásának folyamatos értékelése sok mindenben ezt mutatja. Az áprilisban megtartott szegedi pártalapszervezeti taggyűlések legtöbbjén ez a napirend szerepelt, s megállapították: szinte mindenütt sikerült emelni a veze­tés színvonalát. Több helyen elmondták viszont, hogy a vezetői munka mércéjének a gazdasági eredményeket tartják, s hogy egyesek éppen ezért nem igénylik környe­zetük, munkatársaik kritikáját. Ez a meg­fogalmazás is sejteti, hogy a „demokrati­kusan vezetni, vagy parancsolni" problé­ma nagyon is eleven. Egy régi könnyűipari vezetőről mondják munkatársai: azért becsülik, mert mindig személyre szóló figyelemmel ítélte meg munkájukat és képességeiket, bízott ben­nük, és döntés előtt pontról pontra meg­beszélt velük mindent. De parancsolni is tudott — amikor például az exportszállí­tási határidő betartásáról volt szó. Néha személyre ható utasításra is szük­ség van. „El kell végezni az iskolát, hogy megkapja az új beosztást" — mondja a főmérnök a káderfejlesztési tervben üzemvezetőnek kiszemelt főmesternek. — „Ha nem teszi, viselje a következménye­ket. De az a kolelktívára is kihat majd!'* Az a vezető, aki nem támaszt követelmé­nyeket, sem céltudatosságot, sem fegyel­met nem tud munkatársaiba plántálni — de becsülete, vezetői tekintélye se lesz be­osztottjai előtt, mert körülötte is összeku­szálódnak a szálak, az engedékenységből rend aligha születik. Az emberek megér­tésére lehet számítani, de néha a holnapi eredményt feláldoznák a mai kényele­mért — a szükséges normakarbantartást például ezért nem fogadja mindenki mo­solyogva, legfeljebb utólag, a jobb ered­ményeket látva ismerik el szükségességét, A demokratikus vezetés nem mindenütt napi kenyér még. De miért? Többek kö­zött azért, mert sokan nem tudják alkal­mazni, megvalósítani. Az erélyes, határo­zott döntés, a személyes felelősség vállalá­sa a legdemokratikusabban vezető „első ember" számára is eszköz. Nem lehet rá­fogni arra, hogy nem vezet demokratiku­san, aki rendet, fegyelmet tart. aki köve­tel, sőt — uram bocsa' — felelősségre is von. Az emberek egy része még hajlamos arra, hogy a munkahelyi demokrácián leginkább csak a jogokat értse, a köteles­séget kevésbé. Pedig a demokrácia nem a belebeszélés, a tanácsadás joga csupán, hanem a közös elhatározás fegyelmezett végrehajtása is. S éppen ezért csak hosszú évek jó gyakorlata után válik élővé, mert ha a vezető megosztja gondjait — amit el is várnak tőle —, akkor ne mondják má­sok se, amikor a reájuk háruló terheket kell vállalni: „ne utasítgassanak!" S ok-sok emberi jótulajdonság is kell ahhoz, hogy a demokratikus mód­szerekkel ne éljünk vissza. Az em­berek, munkatarsak nem egyik napról a másikra fogadják el a kötelességeket sem. S talán éppen ezért tartja nem egy vezető egyszerűbbnek, ha maga elvégzi azt a munkát is, amit egy-két gondos magyará­zat után nyugodtan másra bízhatna. Mert időigényes módszer ez, csakhogy megté­rül a befektetett energia! A szép munkasikerek mögött mindig megtaláljuk azt a vezetőt, aki rugalmasan alkalmazkodott, a körülményekhez, aki támoszkodott munkatársaira, akinek nem­csak címe van. hanem tekintélye is. Aki­nek olyan politikai és szakmai tudása van, hogy nem fél maga köré gyűjteni a leg­jobb tudású szakembereket, aki bizalmá­val maga körül utódokat, megbízható ve­zetőket nevel. Parancsolgatni ? Hát az volna a legkönnyebb! De csak látszatra, mert hosszú távon csak a gyen­geséget mutatja, nem pedig a vezetői bá­torságot. Mérjük inkább a vezetői felelős­séget abban, hogy milyen önállóan és mi­lyen közérzettel dolgoznak környezetében az emberek, milyen a tanácsadó gárda, s mennyire támaszkodik tudásukra, felelős segítőkészségükre döntései meghozatala előtt. Szőke Mária Növényvédelmi főszezon alföldeken Az esős, párás idő kedvez a kórokozóknak A vetőgépek lassan végez­nek a tavaszi munkával, he­lyüket a földeken átveszik a növényvédő gépek; elérke­zett a növényvédelem fősze­zonja. Idén sajátos helyzet állt elő, amennyiben a már­ciusi. áprilisi szinte nyárias időjárás egész sor növényi A ugusztusban anyanyelvi konferencia Hétfőn — dr. Bognár Jó­zsef akadémikus elnökletével — ülést tartott a Magyarok Világszövetségének elnöksé­ge. Lőrincze Lajos, az anya­nyelvi konferencia védnök­ségének ügyvezető elnöke terjesztett elő jelentést az idei augusztusra összehívott III. anyanyelvi konferencia előkészítéséről, programjá­ról. Ezután dr. Szabó Zol­tán főtitkár a világszövetség idei munkáját ismertette. Ami az anyanyelvi konfe­renciát illeti, ennek, megren­dezése jótékonyan segíti a külországokban élő magya­rok körében az érdeklődést a magyar nyelv tanulása, a magyar kultúra megismeré­se iránt. Az ülésen a Magyarok Vi­lágszövetségének elnöksége — az elhunyt Seifert Géza, a magyar izraeliták orszá­gos képviseletének elnöke helyébe — tagjává válasz­totta Héber Imrét, a MIOK elnökét és kooptálta Rónai Rudolfot, a Kulturális Kap­csolatok. Intézetének elnökét. betegség és kártevő megjele­nését kereken egv hónappal előbbre hozta. Ezzel nem mindenütt számoltak a ter­melők, s ezért esetenként kárral lehet számolni. A me­zőgazdasági nagyüzemek ide­jében védekeztek a külön­ben eléggé ritka őszibarack gombabetegség, a tafréna el­len. de ezt nem mindenütt tették a kistermelők — ta­lán nem vették komolyan az előrejelzéseket —, s ezért az őszibarackosokban a fák asszimiláló felülete, a levél­zet megsérült. Speciális helyzet adódott a szántóföldeken is, az 'őszi kalászosoknál. Lisztharmat­járvány ütötte fel fejét, és két-három héttel korábban, mint ahogy azt a gazdasá­gokban várták. A fertőzés miatt összevont védekezésre van szükség, mert a gabona igen érzékeny fejlődési sza­kaszhoz közelít, s ha nem „gyógyítják meg" a növénye­ket, akkor betegen kell ér­lelniük a kalászokat, s ez visszavetheti a termésered­ményeket. A növényvédő állomások szakemberei min­denütt felhívták a figyelmet a veszélyre, s a következő napokban nagyarányú vegy­szeres védekezéssel látnak hozzá a lisztharmat megfé­kezéséhez. A gyümölcsösökben és * zöldséges kertekben szintén a szokásosnál hamarabb jöt­tek eiö a kártevők, s ezert most szünet nélkül működ­tetni kell a növényvédő be­rendezéseket Például az al­makertekben, ahol szintén a lisztharmattal gyűlik meg a bajuk a kertészeknek. De egyéb növényi betegségek és kártevők is próbára teszik a növényvédelmet az esős, párás időjárásban, amely kedvez a kórokozóknak. A növényvédő állomások szakemberei szerint az idei tavaszt semmiképpen sem lehet rutin időszaknak tekin­teni; a mezőgazdasági terme­lőknek különös figyelmet kell fordítaniuk a szokásostól eltérő időpontban jelentkező fertőzések leküzdésére. Ese­tenként speciális kémiai vé­delemre is szükség van, (MTI) t

Next

/
Thumbnails
Contents