Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-21 / 118. szám

4 Szombat, 1977. május 2Í: Jómód és teljesítmény A társadalom boldogu­lása Jelkesít, a szomszéd bol­dogulása legalábbis elgon­dolkodtat ..A tsz több tagjának van milliós betétje a helyi taka­rékszövetkezetben. Bezzeg a bejáró munkás — egy kere­setből hat gyermeket ne­vel — a hónap végén köl­csönből él, mert hitelt nem ád az ÁFÉSZ." „A főváros körül emeletes családi há­zak gyűrűje. A legtöbb por­tán. a garázsban ott a sze­mélygépkocsi. Ennyi em­bernek ennyi pénze? Mi­ből? Még a tőkés állam is elszámoltatja polgárait". alapja is rendszerint vala­mi magánkontóra végzett többletmunka. Köztük mé­reteiben és társadalmi-gaz­dasági hatásában egyaránt — iparban csakúgy, mint a me­zőgazdaságban foglalkozta­tottak körében — döntő a háztáji kertészkedés es ál­lattenyésztés. A kisgazdasá­gok produktumairól a nép­gazdaság, a fogyasztó még hosszú időn át nem mond­hat le. 2. Két vélekedés a sok kő­iül. Mindkettő jelzi. hogy a falusi élethez sokféle il­lúzió, a háztáji gazdasá­gokhoz megannyi előítélet tapad. Jelzi a szocialista egyenlőség ellentmondásait és a tudat korlátait. Logikailag elfogadjuk a szinte már közhelyszerű szemináriumi tételt: A szo­cializmus viszonyai között a javakat — a termelő erők és a tudat fejlettségi szintjé­, nek megfelelően — a vég­zett munka szerint osztják szét. Más szavakkal: érde­keltté tesszük a dolgozókat a termelés eredményeiben, hogy legyen elég kenyer, hűs, ruha, építőanyag, la­kás, szerszám, gép stb. És ahogyan gyarapszik az or­szág, ügy vállalhat egyre na­gyobb részt az állam a gyer­meknevelés, a tanulás, az egészségvédelem költségei­ből. Társadalmunkban az anya­gi és szellemi javakat lét­rehozó munka lett a forrá­sa az emberek megélheté­sének és boldogulásának. Megszűntek a kizsákmányoló osztályok. Egyre Inkább si­kerül a spekulációs jellegű jövedelem- és vagyonszer­zés mellékútjait is eltorla­szolni. így hazánk állam­polgárai ahogyan dolgoz­nak, lényegében úgy élnek, boldogulnak. Ez persze csak némi egyszerűsítéssel igaz, mivel az eltartottak, főleg a nem keresőképes gyermekek száma, a házastárs Jöve­delme esetenként meghatá­rozóbb az életkörülmenyek alakulásában, mint maga a munka. Az átlagos teljesítmény többnyire az átlagos élet­színvonal fedezetét teremti meg. Az átlag egyébként 1ö­meges, nagyobb arányú, mint azt a statisztikai való­színűség Indokolná. Mert. a változatlanul tapasztalható bérezési egyenlősdi óhatat­lanul a teljesítmények ni­vellálódásának irányába hat. A bérezési gyakorlat még nem díjazza kellően a végzett munka mennyisegét, minőségét, bonyolultságát. A munka fizikai nehézsége az egyetlen teljesítménymérő, amely a munkaerőhiány kényszerítő hatására anya­gilag többé kevésbé elis­mert. Noha társadalmi és egyéni érdek is a kiugró teljesít­mény, mégis inkább csak a főtevékenység, a szerve­zett nagyüzem keretein kí­vül érhető el rendszeresen és viszonylag széles körben. Így a7. átlagtól érzékelhe­tően eltérő anyagi helyzet A világos egyértelmű el­vek érvényesülése a min­dennapi gyakorlatban nem ellentmondásmentes. Sze­metszúr például, hogy né­melyek a társadalmi fejlő­dés egész korszakát átugor­va a maguk számára meg­teremtik a javak viszony­lagos bőségét. Az viszont már kevéssé szembeötlő, hogy ki milyen teljesít­ményt nyújt ezért a jó­módért. Ügy. hogy a heti negyvenkét órán túl még to­vábbi ötven-hatvan órát, nyugdíjas családtagjaikkai, gyermekeikkel együtt pedig nem ritkán több száz órát is dolgoznak. Vannak, akik megkérdő­jelezik az ilyen, néha már­már önemésztő igyekezetet. Azt mondják, hogy nem a ml emberideálunk az, aki ébrenlét állapotában nem ismer más foglalatosságot, csak a munkát. Mit lehet er­re válaszolni? A meditációt kategórikusan kiiktathat­nánk azzal, hogy a magán­életnek ez a szférája már nehezen szabályozható. Ez igaz. De az is, hogy gaz­dasági haszna, fontossága miatt még hosszú ideig nélv külözhetetlen lesz ez a te­vékenység. És miután úgy­is sok objektív és szubjek­tív tényező hat ellene, egy­értelmű ösztönzést, határo­zott bátorítást igényel. Vannak, akik örömüket le­lik a kemény munkában, az anyagi gyarapodásban Az idősebb korosztály hosz­szú időn át fennmaradásáért vívott kérlelhetetlen har­cot a természet, a társada­lom erőivel szemben, és megedződött e küzdelemben. Egy életen át tartó szorga­lom és lemondás ritka sze­rencsés esetben, legfeljebb néhány hold földdel gya­rapította az utódok létalap­ját. Azzal, hogy a munka hatásfoka nagyobb, a kitű­zött életcél pedig elérhető és emberi lett, a munka­kedv. az ambíció csak fo­kozódott. A fiatalabb korosztályok­nak, mivel nem járták ki ezt a kérlelhetetlen, szigo­rú iskolát, már más a szem­léletük és más az élet­eszményük. Éppen a legutób­bi két-három esztendő ta­pasztalatai bizonyítják fél­reérthetetlenül, hogy igen­igen nehéz a paraszti mun­kakedv és a kisgazdaságok elért termelési szintjének tö­retlen fenntartása. Bizonyít­ják továbbá, hogy az anyagi ösztönzés legkisebb bizonyta­lansága, a kemény munka érteimében és a kitűzött cé­lok realitásába vetett hit át­meneti megingása pótolha­tatlan gazdasági és politikai károkat okozhat. A legfontosabb erkölcsi ösztönző a jó közszellem. Senki ne a háztáji igyekezet­től és a saját munkán ala­puló személyes gyarapodás­tól féltse a közös gazdaság, vagy a sok gyermekes mun­káscsalád boldogulását. „Aki hajlandó szabadsága idején pritaminpaprikát szedni, az keressen a háztáji földön százezer forintot. És azt is meg kell fizetni, ha a gazda és családja vasárnap nem futballmeccsre és fagylaltoz­ni megy, hanem a dinnye­földre dolgozni. Így majd nem tizenöt forint lesz a pritaminpaprlka és tizenhét forint a dinnye kilója a pia­con. Aki öt tehenet tart ott­hon, s napi egy hektó tejet ad le öt forintjával, attól senki se sajnálja a havi ti­zenötezret. A tizenhárom éves lány dolga például a fejés. Aki ezt irigyli csinál­ja utána." A tizenötezer hol­das termelőszövetkezet veze­tősége — és szerencsére nem egyedül — mindent megtesz a háztáji termelés fejleszté­séért, az imént az elnök sza­vait idéztük. Sokfelé nyil­vánvalóvá vált, hogy a szö­vetkezeti kollektíva és az egész társadalom érdeke a háztáji lehetőségek — a munkaerő, az istálló, az ön­tevékenység stb. — maximá­lis kihasználása. 3. A parasztság munka-, élet- és szociális viszonyai gyökeresen átalakultak az utóbbi húsz esztendőben. Jól tudjuk, hogy ezt a változást a mezőgazdaság szocialista átszervezése hozta. De a szo­cialista mezőgazdaság része, szerves tartozéka, a háztáji termelés, hozzájárul az ex­port révén a magyar nép­gazdaság fejlődéséhez, a jobb áruellátás révén pedig az életszínvonal s megalapozásá­hoz. Vagyis a mezőgazdaság — és ezen belül a háztáji — fejlődése a városi emberek­nek, a munkásságnak is köz­vetlen érdeke. A megépült sok százezer új családiház, a lényegében ugyancsak jó­részt saját erőből megvaló­sult faluközművesítés és ur­banizáció pedig sok milliár­dos kiadástól mentesítette az államkasszát, sőt ugyaneriy­nyivel gyarapította a nem­zeti vagyont. Kovács József Egy szabadkai könyvről ói™ktit!6ll w * ufdonsagoK Tény, hogy Szabadkán jó- Bárányi Károly (sz; 1894.) val több képzőművészeti szobrászművész „a háború kiadvány lát napvilágot utáni években rövid ideig mint Szegeden. Kötet jelent Budapesten, majd Szegeden meg Vinkler Imre (1968), működik és csak tizenkét év Hangya András (1970), Far- után, 1956-ban tér vissza kas Béla (1971) munkássá- szülővárosába. Űjvidék­gáról, közkinccsé vált Ba- re ...". lázs G. Árpád (1969) és Ba- Gajdos Tibor nyolcadik ranyi Károly (1970) önélet- könyve úttörő és hézagpótló írása. A Városi Múzeum ka- munka, eredményeit a ké­talógusai nem egyszer kis- sőbbi kutatások nem nélkü­monográfiának is beillenek. lözhetik. A szerző kiadásá­Gajdos Tibor áldozatos kan megjelent könyvet gaz­munkája nyomán most daf? képanyag teszi teljeseb­újabb könyv — Képzőmű- bé. (Szabadka, 1977.) vészeti élet, Szabadkán a két világháború között — foglalkozik testvérvárosunk képzőművészeti életének egy szakaszával. A szerző a ko­rabeli hírlapok átbúvárlásá­nak eredményeként a két világháború közötti szabad­kai művészélet krónikáját írta meg. Hiányoljuk, hogy az időrendbe állított esemé­nyek pontos rögzítésén túl egy-egy életmű bemutatásá­ra, általánosítások levonásá­ra nem vállalkozott. Mun­káját elsősorban filológiai teljesítménynek tekintjük, amely megbízható alapot ad minden további elemzéshez. Könyve végén az 1919 és 1941 között Szabadkán mű­ködött 28 képzőművész élet­rajzát ismerteti. A névsor­ban olyan művészek nevére is bukkanunk, akikről mi szegediek, fokozott érdeklő­déssel olvasunk. A Szegeden született Hódt Géza (1881—1942) a kiskun­halasi direktóriumban viselt tisztsége miatt először Bécs­be emigrált, majd 1921 és 1926 között Szabadkán élt. A helyi rendőrség figyel­meztetést is kapott a mi­nisztériumtól: „Szuboticán tartózkodik Hódi és Hajós ... akik mint kommunisták is­mertek és akik ma is ilyen szellemben tevékenyked­nek ...". Megtudjuk, hogy Hódi miből tartotta fönn magát: „Ö is kísérletezett festőiskolával..., de meg­élhetését pártfogók és mű­vészbarátok portréinak meg­festésével. valamint a szibé­riai fogság emlékeit szinte nosztalgikus szépséggel és eredetiséggel megfestett ké­peinek eladásával igyeke­zett biztosítani." A 90. évét taposó Balázs G. Árpád a második világ­háború után került"' váro­sunkba. „Szegeden a Dél­magyarország szerkesztősé­gében dolgozott, majd sú­lyos gégeoperáción esett át... Munkája eredménye­ként fölvették a képzőmű­vészek egyesületébe és szá­mos tárlaton mutatta be al­kotásait Budapesten és más városokban. 1959-ben... is­mét visszatért Szabadkára, ahol műtermet kapott..." Apró Ferenc A kézzel csiszolt ólomkris­tálytermékeiről világhírű Ajkai Üveggyárban új ké­szítmény kísérleti gyártását kezdték meg. Most készítik a mintakollekciót a külső szín­bevonattal ellátott ólomkris­tály kelyhekből, dísztárgyak­ból. A színezett üveg gyár­tását főleg a külföldi vevők igényeire kezdte meg az Aj­kai Üveggyár. Elsősorban az NSZK Kanada és az Ame­rikai Egyesült Államok ke­reskedői kérik ezekét a kü­lönlegességeket. Kiállítási napló AZ UTCÁRA VELÜK! — fogalmazódott meg, nem elő­ször, bennem, amikor végig­néztem a November 7. Mű­velődési Központban rende­zett színházi plakátterv-ki­állítást. Az utcára velük! — mondjuk, sajnos még min­dig gyakran, amikor a pla­kátokkal — a meg nem való­sult, igazi életétől megfosz­tott plakátokkal — kiállító­termekben találkozunk. Mert a plakát az utca művészete. Az a hivatása, célja és értel­me, hogy a falakról, keríté­sekről, hirdetőoszlopokról felhívja a járókelők figyel­mét, informáljon és agitál­jon a művészet eszközeivel is. A legtöbb plakát ese­ményhez kapcsolódik. Külö­nösen igy van ez a kulturá­lis plakátokkal, melyek sa­játos eszközeikkel filmet, színházi előadást, kiállítást sik kiállításon, Fábri Judit hirdetnek, népszerűsítenek, kerámikus tárlatán, a Juhász A jó plakát — s maradjunk Gyula Művelődési Központ­a nyolc művész színházi pia- ban. A hódmezővásárhelyi kátterveit fölsorakoztató tár- Majollkagyár fiatal iparmű­latnál —, a jó színházi pia- vésze 1971-es sajtóházbeli és kát kapocs, teátrum és kép- JATE-klubban rendezett tár­zőművészet, színházi előadás lata után másodszor mutat­ós néző között. Propagandis- kőzik be Szegeden. Fejlődé­ta, agitátor és ízlést formáló, se, művészi érettsége igen Egyikük szecessziós, másikuk a legmodernebb fotóeljárá­sokat alkalmazza, az egyik plakát barokkosan gazdag, a másik brilliánsan szellemes, az egyik játékosan bájos, a másik ironikusan modern. Utcára velük, s a többi ha­sonlóan jó, kiforrott és ere­deti plakáttal! Mert nem va­gyunk híján kiválóan kép­zett alkalmazott grafikusok­kal, s mint a példa bizonyít­ja, több más mellett, nem va­gyunk híján plakáttervekkel sem, de,híjén vagyunk az utcán kiragasztott, a hatal­mas tömegekre hatást gyako­roló jó plakátokkal, és híján vagyunk tömeges méretek­ben a korszerű ízléssel, hí­ján vagyunk vizuális kultú­ránk eredményeivel. A LAKÁSBA VELÜK! — folytathatjuk a sort egy má­látáskultúrát nevelő, népmű­velői hivatást teljesítő mű­alkotás. A plakát sohasem lehet öncélú,' de soha nem tud szolga sem maradni. Bakos István, Balla Mar­git, Bányai Isván, Felvidéki András, Helényi Tibor, Ke­mény György, Molnár Kál­mán és Schmall Károly pla­káttervei mindazokkal az erényekkel rendelkeznek, melyeket a jó, modern pla­káttól elvárhatunk — vala­mennyien eredetiek, egyéni­ek, ötletesek, szellemesek. Évezredes ékszer Az Aral-tótól északnyu­gatra Alma Ata-1 archeoló­gusok kutatásaik során egy kurgán sok évszázados agyag­rétegében összesodort fémle­mezt találtak. Megtisztítása és kisimítása után gondos vizsgálatokkal megállapítot­tak, hogy az idoszámi tusunk előtti 5. században élt az az aranyműves, akinek csodála­tos alkotásában gyönyörköd­hetnek1. Az aranylemezt fém­eszközzel vésett, cizellált far­kas ékesíti. M. Kadiibajev archeológus szerint az arany éltszer a kazah sztyeppék egyik óslakójának ruháját díszítette. Ki a gyermek apja? L. J.-né szegedi olvasónk rósági döntés alapján. Á tör- és akkor Is, ha a terhesség fia négy hónapig járt egy vény a társadalmi lapaszta- bármely időpontjában az lánnyal, akit 3 hónapos ter- latokra építve mondja ki, anya és a férfi házastársak hesként elvett feleségül. A hogy kit kell a gyermek ap- voltak. A másik apasági vé­gyermek megszületése után jának tekinteni. A törvény lelem arra az esetre szól, ha — egy évig éltek együtt, rendelkezésein sarkalló atya- az anya a korábbi házassá­majd elváltak. Olvasónk ar- ság puszta vélelem, azaz fel- gának megszűnése után ra kíváncsi, hogy az apa tételezés, amely mindaddig újabb házasságot kőt és a személyének megállapítása- fennáll, míg az ellenkezőjét gyermek az újabb házasság­nál mit mond a törvény, lc- nem bizonyítják. A törvény kötést követően — bármikor het-e az apa személyét vi- három apasági vélelmet ál születik. A harmadik apa­tatnl és ebben az esetben llt fel. Az első és legfonto- sági vélelem akkor érvénye­hova kell fordulni, tisztázás sabb apasági vélelem az, sül, ha az anya a gyermek végett? amely szerint a gyermek ap- születése után köt házassá­ja az a férfi, akivel az anya got. A második és a harma­Az apa személyenek meg- a fogamzási idő kezdetétől a dik apasági vélelem tényál­állapitása végett a, bíróság- gyermek születéséig eltelt lása között a leglényegesebb hoz kell fordulni. A bíróság idö va§y annak legalább egy különbség az, hogy amíg azt a férfit kötelezheti az része alatt házassági köte- amott a gyermek egy újabb ból származzék. A gyermek apját három féle módon lehet meghatá apaság megállapítása nélkül 'ékben állott. A fogamzási házasság fennállása is a gyermek tartására, aki idő a Syermek születésének születik meg, addig itt a az anyával a fogantalási idő- napjától visszafelé számított gyermek megszületését kö­bén szexuális életet élt, ki- 182 és 300 napja között el- veti a házasságkötés, véve, ha lehetetlen, hogy a telt idö- A fogamzási időre olvasónk fia esetében a gyermek ebből a kapcsolat- vonatkozo eme szabalyt a törvényi rendelkezések alap­törvény adja meg. Tehát: az iiin mindenképpen megalla­anya fer.je eme apásagi vé- pílható az apa személye lelem szerint két esetben mi- Amennyiben az ellenkezőjét nósül apanak: ha a fogam- tudjók blzonyítanii akkor rozni: közvetlenül a törvény zasi ido kezdetetol a gyer- forduljanak a bírósághoz rendelkezése alapján, az apa- mek születéséig az anyával ság elismerése alapján és bi- mindvégig házasságban élt, _ Dr, V. M. szembeszökő. Kiállított al­kotásait — funkcionális edé­nyeket és dísztárgyakat — érdemes szembesíteni az ipar­művészet nemzetközileg is elfogadott definíciójával: „ ... Az ipari formatervezés alkotó tevékenység, melynek célja az ipar által előállított termékek formai tulajdonsá­gainak meghatározása. Ezek a formai sajátosságok nem csupán külső jellegzetessé­gek, hanem főleg azok a strukturális és funkcionális kapcsolatok, melyek a rend­szert összefüggő egységgé alakítják át, mind a gyártó, mind a felhasználó szem­pontjából ..." Fábri Judit, aki a Kárpátalján született, s Lvovban végezte tanulmá­nyait, úgy érkezett 1967-ben Magyarországra, hogy meg­ismerte nemcsak a Kárpát­alja népi kerámiaművésze­tét, de szinte az egész orosz kerómiafolklórt. Á Majolika­gyárba kerülve sok évtizedes cserepes hagyományokkal ta­lálkozott, s e hagyomány, no meg az új feladatok termé­kenyítően hatottak munkás­ságára, fejlődésére. Fábri Judit az iparművész legszebb feladatának tartja, hogy munkáival képes meg­változtatni az emberi kör­nyezetet, alakítani, formálni, megszépíteni tudja azt. Tár­latának darabjai is ebből az igényből születtek. Tudja, hogy szükségünk van jól hasznosítható és szép edé­nyekre. Anyanyelvi fokon igyekszik megismertetni és megszólaltatni a népművé­szeti hagyományok szín- és formakultúrá.iát. Alkotásaira jellemző egyfajta „orosz" stí­lus, mely egyéni ízt ad mun­káinak. Edényeit, csészéit jó megfogni, öröm használni, funkcionális dísztárgyai, vá­zái. tálai esztétikailag is tö­kéletes élményt nyúúanak, visszafogott, letisztult forma­és díszítőelemei a kis laká­sok környezetszervező és íz­lésformáló darabjai lehetnek. Ha meg is lehetne vásárol­ni őket! Tandi Lajos 1

Next

/
Thumbnails
Contents