Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-19 / 116. szám

4 Csütörtök, 1977. május 19, Nemzetközi egyezmény a környezeti hadviselés tilalmáról # Genf (MTI) Genfbe, az egyezményt kiSzerdan Genfben aláírták a környezeti hadviselés ti- dolgozó leszerelési bizottság lalmáról szóló egyezményt. A megállapodást ezen a napon székhelyére érkezett az 33 ország képviselői látták el kézjegyükkel, köztük Andrej ENSZ főtitkára, a SzovjetCromiko szovjet, Cyrus Vance amerikai és Púja Frigyes unió, az Egyesült Államok magyar külügyminiszter. és más országok külügymiKurt Waldheim, az ENSZ főtitkára Genfben, a világ- niszterei. szervezet európai központjában ünnepelyes keretek között — Ez az egyezmény több bocsátotta aláírásra a tíz cikkből álló megállapodást, amely év után újabb jelentős csatlakozik az atomcsend- és atomsorompó-szerződésekhez, megállapodással gyarapítja a „békés kozmosz", az Antarktisz- és a tengerfenék-egyez- a részleges fegyverzetkorláményhez, a Latin-Amerikát atomfegyvermentes övezetté tozási, leszerelési intézkedényilvánító megállapodáshoz, a biológiai fegyverek egyezmé- sek sorát. Hatálya kiterjed nyes tilalmához. az embert körül vevő egész természeti környezetre, FölPuja Frigyes külügymi- — Jelentős esemény, hogy dünk növényi és állati élőniszter a környezeti hadvi- ma számos ország képvise- világára, szilárd kérgére, viselés tilalmáról szóló egyez- lője aláírta a környezeti zeire és légkörére, így a mér.y aláírását követően hadviselés tilalmára vonat- legközvetlenebbül érinti az Genfben a következő nyilat- kozó egyezményt. Fontossá- egész emberiséget. — Őszinte elismerés illett llie Verdet elutazott Budapestről • Budapest (MTI) Szerdán elutazott Budapestről llie Verdet, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának .tagja, a KB titkára, aki & magyar— román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság elnökeinek találkozóján vett részt, mint a bizottság román tagozatának elnöke. llie Verdet elutazásánál a Ferihegyi repülőterén jelen volt Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese, a vegyes kormánybizottság magyar tagozatának elnöke, ott volt Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete . wjuucu <t iiyuai- egyeziiicuyv. ruiuu^a. és dr. Biczó György, hazánk j kozatot adta az MTI tudó- gát aláhúzza az a tény is, bukaresti nagykövete. sítójának: hogy erre az alkalomra Nemzetiségek Nyugat-Európában 5. Okszitánok A gazdasági elmara dottsag, az iskolai ét kulturális elnyomás, a fiatalok erőszakos kényszerű el- , fé,. vándorlása Del-Kranciaor- gg^f * íeUS szagban is új életre keltett kul£rálla mozgalmak űznek • ••• ••• egy nemzuti-kulturalis moz- _ len kuzdo del-franciaorszacsak azt tapasztalják, hogy az olcsó, cukrozott olasz bor konkurrenciája tönkreteszi őket. hasvománv<K Sajnos, ma még a béremeÖ lésekért, az elbocsátások elkultuszt. galmat, az okszitanokét. A franciához liasonlóan .. uralkodók körül, ők már elujlatin eredetű nyelvük, me- utasítjak az okszUan i>arany. Ivet Del-Franciaors/.ugban . » r>... a trubadúrok, a katar láza- ~ • ! dók, a hajdani okszitán g/ munkasok. ^z^lkeseredett okszitán szőlőtermelők, és a maguk sajátos egyetemi lyet Dél-Franciam.zugban ------ gondjaival küzdő diákok ritmég ma is körülbelül 3 mii- . k , álmokat hogy kan tudnak akar íranc^ullióan értenek, és körülbelül fobbM lemben^he^s'únV a akár ^kszitánul szót érteni 1 millióan többákevésbe ^nel^ hWe^a^al- egymással. Ma meg gyakori hasznainak egy valaha nagy Máll okszitánok. mu tu és viharos tortenelmu & a jelen valóban nagyon tartomány Okszitan,a nyel- sok problém4t vet föl. Dél_ \ve. Irodalmi valtozata a Franciaorezág jó részén) J ezek között a társadalmi rétegek-osztályok között a meg nem értés, sőt ellenérzés is. Dél-Franciaország hagyomáprovenszál, a trubadúrok Rhone obbDartián icen'sú- san »balra" szavaz- a Cóte közreműködésével már a 12. Khone j°bbpdlljan lgen su h-a™, ki. fo1„a. h„ században kialakult, és Eu- gfi véletteíholv a^hon'e még a ^^ városok jó ropa-szerte elterjedt. Állító- LTn-rt^lT^* S rfff is kommunista vezetés alatt all. A Francia KP okd'Azur festői kis falvai, de lag Dante is sokáig habozott, hogy proven6Zalul, vagy bal partján — bár hajdanán az is okszitán terület szitániai alapszervei, határotelen az okszitan mozgalmak (án kujlúra> nyelvoktatás színjátékot; propagandája A kedvezőtOkszitaniat a francia ki- f - . hp,V7pt „ rályok hosszú idón keresztül ^SSSS&^SSt moz! ^^ntiklf^melv""eív csak nevlcgesen birtokoltak. 0_lm„k mp„pipni,,,ipsp kö7«tt oktat*ispolitikat, amely elvNapjainkban főleg katalán ^STSS^SSi SrS^^Kff'SX/ tradicionalista nacionahstak ,,„n „áakZnt nél nemzeli6egi nyelvek oktataemlegetik busán: ha annak Frenc^mzásban sJÍ" A sára' de a gyakorlatban inidején Katalonia * Okszitá- ffiS"3g2S léiben ^tá^ny^vek oktat' rÜ f£an™ Ten- ^ foglalkoztatottak ^VZc^PmeZ két l^n 3gyobb földkö- S^t^fr^cS ^J5^ tízezres tőérdekében is. Élesen bírálne a zi-tengeri hatalom, és talan aJT5 ' .-,~tprmp,^ mélv megtuntetest szervezett az ecLz eurooai történelem . ,, szőlotermeles mely Monlpelierben, amelyen az egész euiopai loruneiem strukturalls valsagban van, „Bvü(, tiltakoztak „J-j másként alakult, volna. De a íiatalok kénytelenek el- egyU" tiltakoztak az okszaaz okszitánok legendás ural- vandorolni stb. Nizza, Cannes, halaszok, szolomuvelok, kodója, VII. Toulouse-i Ray- saint-Tvopez csillogó csoda- a francia munkások és az mond leányát, Beatrice-t nyaraiói csak még élesebbé okszitán kulturális szerveAnjou Károlyhoz adta fele- a kontrasztot az okszi- /etek képviselöi franda iiaiKoooa tan földművelők nyomora, es ségül, a francia ure pedig, letörve a provence-i a betelepülő-nyaraló francia kormány politikája ellen. városok és a katar eretnekek ellenállásút, • fokozatosan uralmuk alá vonták Arles-t, Avignont, Marsuille-t és a többi dél-francia várost. Az és külföldi tőkések gazdagsága között. A közös piaci tagság a ^ számára francia gazdasag egeszenek Montpelier példát mutatott minden elnyomott nemzetivitathatatlanul hasznára volt. Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 3. okszitánok nyelve ettől kezd-" De a ma mül. sokszor anyave' fokozatosan, majd egyre nyelvükön Ls tüntető langyorsabb ütemben visszaszo- gued<x>i szőlőtermelők ebből rult. Dél-Franciuorszag „elfranciásodására" csak három példa: 1644-ben a marseille-i nemes hölgyek mélyen sajnálták, hoey a francia „kényeskedó-fiiíbmkodó'' irodalom jeles képviselőjével, de Scudéry kisasszonynyal nem tudtuk beszélgetni, mivel a hölgy csak franciául tudott. 1860-ban egy marseille-i nemes, Mistral „Mireio"-ja olvasása közben így sóhajtott fel: „Milyen kár, hogy ezt a szép müvet a cselédeink nyelvén írták!" 1070-ben a marseille-i öreg Kikötőben vidáni helybeliek kis csoportja vett körül egy több mint 80 éves anyókát, aki provenszál dialektusban borsos történeteket adott elő. Az emberek nevettek, de a történeteket már csuk a félreérthetetlen mozdulatok alapján tudták követni, a nyelvet már nem értették. Dél-Franciaországban a "megoldatlan gazdasági-társadalmi problémák egy viszonylag kis létszámú, de lelkes nyelvi-kulturális mozgalom létrejöttéhez szolgáltatlak alapot. Ez az új, harcos regionalista-autonomista mozgalom távol tartja magát a hagyományos nacionalista Karsai László JATE Üj- és Legújabb kori Történeti Intézet mindenekelőtt a Szovietunió kormányát, amely ennek az egyezménynek a megkötését kezdeményezte, továbbá mindazokat a kormányokat, amelyek magukévá tették a kezdeményezést és elősegítették az egyezmény kidolgozását. Bízunk abban, hogy ez a megállapodás rövid időn belül hatályba lép, lehetővé téve azt, hogv a világűr és a tengerek mélye után újabb hatalmas térségből zárja ki a fegyverkezést. — Ennek az egyezménynek a megkötése is bizonyíték arra, hogy a szocialista országok következetes békepolitikája — amelyet mind szélesebb körben magáévá tesz és támogat a népek és kormányok nagy többsége — eredményesen járul hozzá az enyhülés katonai térre való kiterjesztéséhez, a háború veszélyének kiküszöböléséhez, a világ békéjének és biztonságának erősítéséhez^ — Örömmel nyugtázom, hogy az ENSZ környezeti programjának kormányzótanácsa kedden Nairobiban, magyar kezdeményezésre egyhangúlag elfogadott egy határozatot, amely üdvözli a környezeti hadviselés tilalmáról szóló egyezmény kidolgozását, aláírásra történő megnyitását, és felkéri a tagállamokat, hogv mielőbb csatlakozzanak az egyezményhez. Szerdán délután — a várakozásokkal ellentétben SALT-témúkkal — megkezdődtek Genfben a szovjet— amerikai külügyminiszteri tárgyalások. Andrej Gromiko és Cyrus Vance, a genfi szovjet ENSZ-képviselet villájában találkozott. Gromiko előzőleg egyórás eszmecserét folytatott nemzetközi kérdésekről, elsősorban a közel-keleti témáról Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárral. Kádár János és Luis Corvalán pohárköszönfője A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága szerdán este a Parlament gobelintermében díszvacsorát adott Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára tiszteletére. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott vacsorán Kádár János és Luis Corvalán pohárköszöniöt mondott. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar kommunisták, egész népünk nevében szívből jövő szavakkal köszöntötte Luis Corvalánt, feleségét és a chilei testvérpárt főtitkárának kíséretében levő vendégeket. — A chilei testvérpértot, a chilei kommunistákat igaz harcostársainknak tekintjük. Luis Corvalán elvtárs mostani magyarországi látogatása különösen jelentős népünk, a szocializmus minden magyar híve számára. Alkalmat ad arra, hogy közös dolgainkról beszéljünk, s hogy megerősítsük, ország-világ előtt demonstráljuk barátságunkat. Kívánjuk, hogy érezzék magukat otthon, barátok, baráti nép körében. — Régen és jól ismerjük igaz elvtársunkat, Luis Corvalánt, a nemzetközi kommunista mozgalom kimagasló személyiségét, akiben a chilei nép nagy fiút tiszteljük. E mostani magyarországi látogatás különös jelentősége abban van, hogy ön, Corvalán elvtárs, pártja és népe súlyos harcainak évei után jött el hozzánk. Bizonyos, hogy e látogatás eseményei során is- érezni fogja azt a mély szolidaritást, amely pártunkban és népünkben él az Önök pártja és népe iránt. — Atéreztük, milyen súlyos csapást mért a fasiszta katonai puccs a chilei forradalomra. Atéreztük azokat a szenvedéseket, amelyeken a chilei nép legjobbjai keresztülmentek, s amelyeket napjainkban is átéltek. Nagyra tartjuk azt a szilárd helytállást, amelyet ön, Corvalán elvtárs, az ellenség karmai között tanúsított. Népünk öntudatos fiai és lányai számtalanszor kiálltak Chile népének igaz ügye mellett; számtalanszor hangzott el a követelés: szabadságot Corvalán elvtársnak! — Szilárd meggyőződésünk, hogy az ellenforradalom csak időlegesen kerekedett felül. — Kis nép vagyunk, de mégis tudatában vagyunk erőnknek, mert nem egyedül harcolunk. Velünk vannak a szocialista országok népei, a nemzetközi munkásosztály, a haladó emberek, a béke hívei, velünk a becsületes chilei dolgozók. Egy közös, nagy harc részesei vagyunk. — Felhasználom az alkalmat, s arra kérem, kedves Corvalán elvtárs: továbbítsák legforróbb elvtársi üdvözletünket a fasiszta diktatúra ellen harcoló kommunistáknak, minden becsületes, haladó chilei embernek. Forrón kívánjuk, hogy mielőbb jöjjön el Chile népe számára a szabadság napja. Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy e nap el is fog jönni! — Ilyen gondolatok és érzések töltenek el bennünket, amikor Luis Corvalán elvtárssal, kedves chilei elvtársainkkal találkozunk és beszélgetünk. Teljes szivünkből sok sikert kívánunk chilei testvérpártúnknak — mondta Kádár János, majd poharát Luis Corvalán és felesége, a chilei vendégek egészségére, Chile Kommunista Pártjára és a két testvérpártot összefűző barátságra, törhetetlen szolidaritásra emelte. Luis Corvalán köszönetet mondott a chilei néppel együttérzö baráti szavakért, majd így folytatta: — Itt-tartózkodásunk első percétől érezzük magyar testvéreink szolidaritásának erejét. Személyesen is megbizonyosodhattunk róla, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt száméra a proletár internacionalizmus olyan alapelv, amely erősen él minden tettében. — Kádár elvtárs azt mondotta: Pinochet diktatúráját a magyar dolgozók is átmenetinek tekintik. Ez a mi mély meggyőződésünk is, hiszen a történelem bizonyítja: egyetlen diktatúra sem képes hosszú időn át fenntartani uralmát a nép akaratával szemben. Helytálló megállapítása Kádár elvtársnak az is, hogy ahogyan a fasiszta diktatúrák eltűntek Európából, úgy omlik össze majd Chilében is a junta uralma. — A szocialista Magyarország, a magyar dolgozó nép sikerei számunkra is, más népek számára is segítséget jelentenek. Támogatás számunkra, ha a r.épek sikerrel oldják meg nemzeti feladataikat, ezzel ahhoz is hozzájárulnak, hogy a népek és a nemzetköziség ügye diadalmaskodjék, segítve a szocializmus és a kommunizmus világméretű győzelmét. — Emelem poharam a magyar nép sikereire, Kádár János elvtárs, a magyar kommunisták egészségére, az MSZMP és a Chilei Kommunista Párt szoros barátságára. okszitán mozgalmuktól, és elveti azok múltba ragadt apolitikusságát. A mai baloldali fiatal okszitánok elLehet, hogy a szokás kerített hatalmába, lehet, hogy leleplezhetetlen ösztönöknek engedelmeskedtem de a Slrada Fólián már úgy lépdeltem, mintha kezdettől fogva ez lett volna a szándékom. A zsebemben szorongó sajt és olajbogyó még igazolta is ezt a gépies fordulatomat, mert sehol sem lehet olyan jóízűen elfogyasztani a szerény ebédet, mint a botanikus kert valamelyik padján, egzotikus és buján zöldellő lombok alatt. ^ Amint elindultam a főúton s levágtam az Arborétum felé, hogy a gigantikus fák közt előbb a vízi és mocsári növényekkel körülüttetett tavacskában, majd egy kanyarral a bambuszok és pálmák trópusi látványában gyönyörködjem, már sistergett a fejem az új tervektől s azoktól a remélt kalandoktól, amelyek minden bizonnyal várnak rám további utamon. Nyilván, valami viking veszett el bennem, mert a kalandért, új élmények megismeréséért szívesen vállaltam a kockázatot, ami — szemben a nagy tengerjárókkal — az én viszonylatomban főleg az anyagi bizonytalanság keserveire szorítkozott. Feltételezem, hogy húszéves fejjel többet is vállaltam volna, amint hogy vállaltam is, de Olaszprszág nem volt ismeretlen, lakatlan sziget, hanem készséges es barátságos emberek hazája, s túl nagy bajom a legnagyobb veszedelemben sem történhetett. Ezt a polgári biztonságot egy kissé restelltem is, s többször áttörtem keretét szándékosan, hogy érezzem a magamrahagyatottság, a saját leleményemre utalt válságos helyzet felemelő borzongását. Valóban, lelkem mélyén áhítottam a gyötrelmet, a fáradtságot, s az elcsigázottságot, mintha így akartam volna kiérdemelni az emberré érés hősi nagyszerűségét. S ha rajtam állna, mindenkit belesodornék ifjúkorában olyan kalandba, amely próbára teszi képességeit, s amelynek nehézségeiből, esetleg halálos veszedelmeiből csak a saját erejével tud kiszabadulni. Ily hősi érzésekkel eltelve fogyasztgattam legpolgáribb sajtomat és olajbogyómat egy padon, s már-már az a büszke tudat is felébredt bennem, hogy íme, kezdem saját magam alakítani az életemet, én adom jellegét, ízét, terjedelmét, amikor egy meglehetősen magas, vörösesszökés, nyúlánk, de annál formásabb, fiatal leány tűnt föl két pálmafa között, eleven ellentmondásul a trópusi hangulatnak, s noha itt-ott több pad is üresen állt még az erdei homályban, kecses mozdulattal felém fordult, s egy kissé ropogósán hangzó „scusi"-val az én padomra telepedett. Szerencsére, már csak egy-két harapásnyi volt hátra a sajtból, s így az etkezést befejeztem, mielőtt felfoghattam volna a szokatlan jelenés földi valóságát, mert a leány kedvesen biccentett közben is felém, mint aki jó étvágyat kiván, s olvadékony szeretettel szemléli táplálkozásom utolsó, elsietett szakaszát. Azt hiszem, sugárzott rólam a (.szegény diák", s a leány, aki egyszerű, kéksárga vászonruhájában, s könnyű, mezítlúbon hordott szandálcipojében is ápoltnak, s hozzam viszonyítva aránytalanul gazdagnak látszott, ezt az elnéző, kedves megértést tanúsította irántam, mielőtt egyetlen szót szólt volna is. Én gyorsan rágyújtottam, hogy ilyen tünemény közelében már semmi se emlékeztessen az evés alacsonyrendű folyamatára, mikor a leány kipattintotta a retiküljét, s egy arany cigarettatárcát vett elő belőle. Egy pillanatig habozott, hogy mit tegyen, aztán azt is felnyitotta, s kissé- remegő, fehér, • elefántcsontujjaival kihúzott belőle egy aranyvégű cigarettát, s elbűvölő mosollyal felém nyújtotta a tárcát. — Volete? — mondta, olyan hangsúllyal, amilyennel csak germán ajkúak ejthetnek ki olasz szót. — Americane! — fűzte még hozzá, s ekkor tűnt fel, hogy szája, mely nem volt túl húsos, milyen lágyan, puhán formálódik, s milyen könnyen fejezi ki apró vonaglásaival. rángásatval azt. amire idegen szó csak esetlenül képeS. — Köszönöm — válaszoltam udvariasan — már ég. — S olcsó cigarettámra pillantottam. — Akkor később — mondta megnyugodva, s kedvesen nyelt egyet. Nyilván meg volt elégedve a helyzettel, s miközben elsülyesztette a tárcát a bő torkú retikülben, várakozásteljesen figyelt rám. Tekintete szinte éreztette velem, hogy ő valóban megtett mindent, amit megtehetett, most már igazán rajtam a sor, ő, nő létére, tovább nem mehet. Szép, értelmes homloka volt, és selymes, vörösesszőkés, bodorított fürtjeit elválasztva, röviden viselte. Apró. rózsálló fülén a tincsek közül elővillant birilliáns kövecske fityegett, s ez játékával elvonta a figyelmet azokról a halvány, valószínűleg nagy gonddal leplezett szeplőcskékről, amelyek íehér nyakát, s a mellét pettyezték. (FolytatjukJ