Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-18 / 115. szám

2 Szerda, 1977. május 18: Urho Kckkoien Moszkvában O Moszkva (MTI) lásokon részletesen véle- működés fejlesztésének és A Szovjetunió Legfelsőbb ményt cseréltek a szovjet— elmélyítésének 1990-ig szóló Tanácsának Elnöksége és a finn kapcsolatok kérdései- hosszú lejáratú programja­szovjet kormány megfiivósS- nek széles köréről. A tár- rak elfogadásában, ra kedden hivatalos látoga- gyalások résztvevői megvi- A Szovjetunió Legfelsőbb tásra Moszkvabn érkezett tatták az együttműködés to- Tanácsának Elnöksége és a Urho Kaleva Kekkonen, a vábbfejlesztésének elvi irá- szovjet kormány kedden a Finn Köztarsasag elnöke. nyait. nagy Kreml palotában efoé­A finn és szovjet állami A felek áttekintették és det adott Urho Kekkonen -/ászlókkal feldíszített vnu- megállapodtak a Szovjetunió tiszteletére. Az ebéden Leo­kovói repülőtéren Urho Kek- és Finnország közötti keres- nyid Brezsnyev és Urho konent Nyikolaj Podgornij, kedelmi-gazdaságl, ipari és Kekkonen pohárköszöntőt a Szovjetunió Legfelsőbb Ta- tudományos-műszaki együtt- mondott, nácsa Elnökségének elnöke, Luis Corvalán hazánkba érkezik Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke és más szovjet hiva­talos személyek üdvözölték. Jelen volt Jákkó Hallatna, a Finn Köztársaság moszkvai nagykövete, valamint a szov­jet fővárosban akkreditált több diplomáciai képviselet vezetője. Urho Kekkonen, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszi­gin a repülőtérről a két or­szág zászlóival feldíszített útvonalon rendőrmotorosok díszkiséretében a finn állam­fő szálláshelyére hajtatott. Kedden a moszkvai Kreml­ben megkezdődtek a hivata­los szovjet—finn tárgyalások. A Júrgyalásokat szovjet rész­ről Lévnyid Brezsnyev, az. SZKP KB főtitkára, Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigin, finn részről Urho Kaleva Kekkonen, a Finn Köztársa­ság elnöke vezetik. A felek a baráti légkörben és a kölcsönös egyetértés szellemében lezajlott tárgya­A azov/et—amerikai külügyminiszteri tárgyalásokra Groniki Genfbe utazott S Moszkva, Genf (MTI) Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden dél­után elutazott Genfbe, hogy részt vegyen a ma kezdődő szovjet—amerikai külügymi­niszteri tanácskozáson. tozása és a leszerelés egyes kérdéseiről. A konzultációkon megvizs­gálták az új tömegpusztító fegyverfajták és fegyverrend­szerek kidolgozásának és gyártásának betiltásával kapcsolatos kérdéseket. Meg­vitatták többi között a sugár­fegyver betiltásának prob­lémáját. A felek megvitatták a le­szerelési bizottságban meg­As FDGB kongresszusán Gáspár SáíiÉr felszólalása • Berlin (MTI) ról beszélnek ott, ahol a leg­Az NDK szakszervezetei alapvetőbb emberi jogot, a (FDGB) IX. kongresszusának munkához való jogot sem második napján — kedden — biztosítják. felszólalt Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT főtitkára, a kongresszuson részt vevő magvar küldöttség vezetője. A magyar munkásosztály, a magyar szervezett dolgozók Csak a hiszékenyek hinnék nevében köszöntött© a kong­resszust. Kiemelte, hogy az FDGB tevékenysége meghatározó Jelentőségű az NDK társa­dalmi fejlődésében, az NDK szakszervezete osztály- és ter­A Cyrus Vance amerikai külügyminiszter ez év már­ciusi moszkvai látogatása so­rán létrejött megállapodás alapján május 9—13. között valósítható közös" kezdemé­Genfben a Szovjetunió és az nyezés lehetőségeit. Ez a kez­Egyesült Államok küldöttsé- deméhyezés a legveszélye­ge konzultációkat folytatott sebb vegyi hadviselési esz­a hadászati fegyverek korlá- köbökre vonatkozó nemzet­közi konvenció megkötését célozza, első lépésként a ve­gyi fegyverek teljes és haté­kony betiltása felé vezető úton. E konzultációk a Szovjet­unió és az Egvesült Államok között 1974. július 3-án a legmagasabb szinten létre­jött megállapodáson alapul, tak. Mindez a halálthozó és más erősen mérgező vesvi hadviselési eszközökről 1976. augusztusában és 1977. ápri­lisában Genfben megtartott szovjet—amerikai megbeszé­lések folytatását jelentette. A felek megállapodtak, hogv a közeljövőben ismét találkoznak az összes meg­vitatott kérdés további elem­zése céljából. — Ismerjük a nemzetközi burzsoázia módszereit. Fegy­vertarához tartozik, hogyha belső bajokkal küzd, megkí­sérli másra terelni a figyel­met. Most is erről van szó. el talán, hogy a szocialista országokban vélt hibákat, vagy meglevő gondokat azért teszik szóvá, hogy a mi rend­szerünket tegyék jobbá. Gáspár Sándor hangoztat­ta, hogy a magyar szakszer­Berezeii A. Károly Vándorének (Regény) mészetesen nemzeti célokat vezetek az FDGB-vel annak szolgál, s ugyanakkor mélyen fennállása óta szoros testvé­tnternacionallsta. ,,Az Inter- ri, baráti kapcsolatban, nacionalizmust mi úgy ért- egyetértésben dolgoznak. A jük, hogy nemzeti érdekein- magyar küldöttség vezetője ket soha nem helyezzük a végül — nagy tapstól kísér­munkásosztály nemzetközi ér- ve — sok sikert kívánt az dekei elé. Az FDGB ennek NDK szakszervezeteinek cél­a kötelezettségének mindig jaik megvalósításához, eleget telt" — hangsúlyozta. Gáspár Sándor felszólalá­sában megfogalmazta, mi jel­lemzi a szocialista országok szakszervezeteit. — A szakszervezeti mozga­lom a társadalom szerves ré­sze, alakitója. Bízudst mond­hatjuk. hogy a mi szakszer­vezeteink olyanok, amilyene­ket eddig még nem Ismert a történelem. A szakszerveze­tek a szocializmus viszonyai között a politika formálói és természetesen végrehajtói is, egy olyan politikáé, amely az egész nép, a munkásosztály alapvető érdekeit fejezi ki. A mi viszonyaink között a szak­szervezeteknek törvényben blztosftott alapvető jogaik vannak, olyan jogok, ame­lyekkel soha szakszervezeti mozgalom nem rendelkezett tőkés viszonyok között. Olyan törvényekben biztosított jo­gokkal rendelkezünk, ame­lyekkel az egész társadalom, az osztály, az egyén boldogu­lását szolgáljuk — mondotta. Gáspár Sándor emlékezte­tett arra, hogy vannak, akik „mostanában számon kérik tőlünk az emberi szabadság­jogokat". Kijelentette: — Kik' kérik tőlünk szá­mon az emberi szabadságjo­gokat, és milyen címen? Azok, akik egy letűnő társa­dalmi rendszert akarnak min­den áron fenntartani. Egy olyan rendszer képviselői és kiszolgálói, amelyben csak a pénz biztosítja a jogot, a rangot, ahol a dolgozó töme­geket kirekesztik a hatalom­ból. Emberi szabadságjogok­Luis Corvalán. a Chilei Kommunista Párt főtitkára, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kimagasló egyénisége, baráti látogatásra hazánkba érkezik. 1916. szeptember 14-én született a dél-chilei Puerto Montt kikötővárosban. Ap­ja általános iskolai tanító, édesanyja parasztasszony. A chillani tanítóképző elvég­zése után a concepcioni munkásvidéken tanított. 1934-ben belépett a Chi­lei Kommunista Pártba. 1938-tól a párt lapjának új­ságírójaként Chile északi részén, a sulétrombányák vi­dékén dolgozott. Itteni te­vékenysége miatt megjárta az Iquique-i és Antofagas­ta-i börtönöket, majd szám­űzték az országból. 1939­ben a chilei munkásmozga­lom első lapjának, a „Mun­kások Ébredésé"-nek fő­szerkesztője lett. 1940-ben megalapították a Chilei Komunista Párt Központi . - ^ Bizottságának napilapját, az a pisagual koncentrációs tá- séretében — 1965 julius 19­1948-ban a Videla-dikta­túra idején amikor a párt illegalitásba kényszerült, el­kongresszusán a Politikai Bizottság tagjává és a Köz­ppnti Bizottság titkárává vá­lasztották. 1958-bSji a párt kihar­colta újból a legalitást. Eb­ben az évben Luis Corva­lánt a Chilei Kommunista Párt főtitkárának válasz­tották meg. 1964-ben „A. mi forradal­mi utunk", majd 1971-ben „A győzelem útján" címú könyvében felvázolta a chi­lei demokratikus átalaku­lás stratégiai és taktikai kérdéseit. 1961-től a fasiz­mus hatalomra jutásáig sze­nátor. 1973. szeptember 27­én a fasiszta junta letar­tóztatta és a Dawson-szigeti majd a Tres Alamos-i kon­centrációs táborokban tar­totta. Innen 1976. decem­ber 23-án szabadult ki. Luis Corvalán — fele­fogták megkínozták, majd sége és Pablo Neruda ki­.,E1 SigIo"-t, amelynek Luis Corvalán előbb munkatár­sa, majd 1946-ban főszer kesztője. 1947-ben központi bizottsága ós bizottságának lett. borba zárták. Innen a nem- 23. között járt hazánkban, zetközi szolidaritás szaba- 60. születésnapján az MSZMP dította' ki. 1951-ben tagja Központi Bizottsága táv­a párt lett a párt központi bizott- iratban köszöntötte. Ebben agitáci- ságának. A Chilei Kom- az évben a Kossuth vezetője munista Párt 1956-ban legálisan megtartott Kiadó il- meglelenteti Corvalán elv­X. társ válogatott írásait. RÁDIÓTELEX FKP, a Francia Szocialista Párt és a Baloldali Radikális Mozgalom által 1972-ben alá­írt közös kormányprogram APRO ANTAL LÁTOGATÁSA PAIUZSBAN Edgár Paure, a francia nemzetgyűlés elnöke kedden a francia nemzetgyűlés épü­letében ebédet adott a ma­^elnöfvlSSvXr^: ^-űaitésének elórelátha. ban tartózkodó küldöttsége hónapokig tartó folya­tiszteletére. Délután Couve ^fwL. ^^of, de Murvllle, a nemzetgyűlés ioíltka'a' . .ff™01* ktítm bizottságának elnöke M.tterrand, a B^cialista Part fogadta a magyar orezággyű- elso tltkar« Róbert Fabre, lés elnökét A FRANCIA BALOLDAL CSÚCSTALÁLKOZÓJA A francia baloldal vezetői­nek „csúcstalálkozójával" kedden megkezdődött az A KGST vb ülése S Moszkva (MTI) Moszkvában kedden megnyílt a KGST végrehajtó bi­zottságának 81. ülése. Az ülésen megvitatják a KGST-tagállamok együttmű­ködésének további elmélyítésével, a szocialista gazdasági integráció komplex programjának végrehajtásával össze­függő kérdéseket Edward Gierek és Nicolae Ceausescu vezette lengyel— román küldöttségek tárgya­lásai. KADHAFI BESZÉDE Moamer El-Kadhafi a Lí­biai Legfelsőbb Népi Kong­resszus Legfelsőbb Titkársá­gának főtitkára — mint je­lentettük — felszólalt az Iszlám országok külügymi­nisztereinek konferenciáján. Felhívta a világ muzulmán­jait, hogy egyesítsék erőfe­szítéseiket az imperializmus, a neokolonializmus, a faj­gyűlölet ellen, a békéért, a •nemzetközi biztonságért és a haladásért vívott harcban. KÜLÜGYMINISZTERI BIZOTTSÁG ÜLÉSE összehívták a Varsói Szerződés tagállamai kül­a Baloldali Radikális Moz­galom elnöke tegnap délelőtt tízkor kezdte meg tanács­kozásait a baloldali radiká­lisok székházában. ROMÁN—LENGYEL TÁRGYALÁSOK VARSÓBAN Kedden délután a Varsó­ban tartózkodó román párt­ás kormányküldöttség meg­koszorúzta az Ismeretlen ügyminiszteri bizottságának Katona Síremlékét. Ezt kö- ülését. Az előzetes megálla­vetően Nicolae Ceausescu, a podásnak megfelelően május küldöttség vezetője találko- második felében Moszkvában zott Edward Gierekkel, a kerül sor a Varsói Szerződés LEMP KB első titkárával. A tagállamai külügyminiszteri találkozó után megkezdődtek bizottságának ülésére. A római protestáns temetőben nemcsak Goethe fia nyugszik, hanem Keats és Shelley szíve is. Nem mulaszthattam el, hogy egy-egy szál virá­got ne ejtsek a sírjukra. Salerno is foglalkoztatott, bár erről sem tud­tam többet, mint. hogy itt halt meg VII. Gergely pápa. s hogy híres orvosi egyeteme volt már a középkorban. Vizsgálgattam a térképet s már­már majdnem Salernót választottam ki követke­ző állomásomul, amikor a Sorrento és Salerno közötti tengerparton cikázva ide-oda. szinte ih­letszerűen Positanón akadt meg a szemem. Tu­dós könyvem néhány sorban, futólag emlékezett meg róla. mint halaszfaluról, amelynek az An­jouk ideiében fontos kikötője volt, s most orien­tális épületeivel s pittoreszk fekvésével vonzza oda a német festőket Ez rögtön szöget ütött a fejembe. Az a tény, hogy halászfalu és keleti jellegű, már előre megbűvölt s szinte nyújtotta azt, amit éppen kerestem, de hogy német festők keresik föl, ez anyagi szempontból volt számom­ra meggyőző, mert ahová németek járnak, az ál­talában olcsó hely, legalábbis kevésbé felkapott,, mint Capri, vagy Sorrento, ahol az életszínvona­lat angolok és amerikaiak diktálják, s ezekkel nehéz egy magyar vándornak versenyre kelnie. Tehát döntöttem! Posltanóba megyek, még pe­dig hajón. E kemény és határozott szándékomat utóbb mégis úgy módosítottam, hogy Salernót sem ej­tem el, s az ú.1 tervet már olyanféleképpen vá­zoltam föl, hogy az egyetemi évad megkezdéséig Salernóban fogok letelepedni, de útba ejtem Po­sitanót, s kedvemtől teszem függővé, hogy med­dig maradok ott. Azonnal átsiettem a kikötőbe s a móló bejáratánál álló pénztári bódéra ki­függesztett menetrendből megállapítottam, hogy tervem könnyen és olcsón keresztülvihető: a kis gőzös reggel indul Sorrentóbe, majd alig másfel órányi veszteglés után folytatja útját Positano és Amalfi felé. Ügy határoztam, hogy másnap útra kelek. Poroszkálva indultam hazafelé, hogy szándé­komat, közöljem signora Cavalterivel s búcsút vegyek signorina Rosától is, aki, mióta Morselli, az aversai diák, újból meghódolt, s jelezte, hogy visszatér hozzá s vállalja a völegénység édes ter­hét, jóval öntudatosabban, majdnem fölényesen viselkedett velem szemben. Fiatal asszonyok szoktak beteltségükben elnezöen leereszkedők lenni, mintha így akarnák kimutatni, hogy ők is a „beavatottak" közé számítanak már, s úgy lát­szik, Rosa kisasszony már a beavatottság ígére­tétől is felmagasztosult. Ebbe a fölénybe, per­sze. belejátszott, az a suta körülmény is, hogy ezt a szerepet, legalábbis átmenetileg, magam is betölthettem volna, ha ügyesebb vagyok, s az olasz lány izzó fekete szemének pillantásába egy kis komiszkodó gúny, sőt káröröm is vegyült. Mindenesetre igyekeztem elkerülni tekinteté­nek tüzét, nemcsak fezért, mert röstelltem a ben­ne villódzó megvető vádat, hanem mert még mindig a szívemig szúrt ez a sugár s égető fáj­dalmat okozott. A megcsillantott, de mégis elve­szített paradicsom kínja még csak fokozta só­várgásomat, s bar utazásom izgalma erősen foglalkoztatott, még a rám váró csodálatos tá­juk szépsége is csak a felszínt érintette, ott fod­rozódott; a mélyben ez a fekete szemű démon ü'.t, mint valami áldozatra leső. igéző szörnye­teg a tenger fenekén. Formái beléívódtak emlé­kezetembe, s olyan mélyen, hogy minden rez­dülése, szájának minden rángása ott vibrált előt­tem. s ha a lehetőség átzsibongott rajtam, amit égesz teste kínált, a tenger is nevetséges tócsa­ként hatott, s a Vezúv leszelt hegyű homokbuc­kaként, mert délibábbá nőtt alakja felnyúlt az égig, s egyetlen kecses léptével befogta a nápolyi öböl két szélső fokát. Emésztődésem tehát nem szűnt meg s hihetet­len akaraterőre volt szükségem, hogy Rosu jelen­létében valami nevetségesen egzaltáltat ne kö­vessek el. Még remegő hangszálaimat is megfe­gyelmeztem, hol köhintéssel, hol nyeléssel, s azt hittem, minden gyanúját elterelem ezzel. Akkor még nem tudtam, hogy a nők nem külső jelek alapján ítélik meg az elveszett embert, hanem megérzik, mint az a pillangó, amely száz kilo­méteres távolságokbol indul el párja keresésére és csalhatatlanul rátalál. Nagy, férfias erőfeszí­téseim teljesen kárba vesztele, mert Rosa ponto­san tudta, hogy- a hatalmában vagyok, s bár nem volt velem már semmi szándéka, s így mereven elháríthatta volna még sután szemre­hányó viselkedésemet is, s egyetlen rideg sza­vával a maga részéről lezártnak minősíthette volna az ügyet, mégsem tette, mert kellett neki a diadal, öncélúan is, fiatalsága, női ereje most élte nugy próbaidejét. S Morsellihez fűződő sze­relmét is így érezte teljesebbnek, ha egyéb si­kerek, hódítások készítik elő győzelmét. » A szokott úton, bámészkodva bandukoltam a Via Nilo felé. Megcsodáltam újból a Castel Nuo­vo roppant tömegét s a királyi palota felsorako­zó szobrait, aztán felkanyarodva a Corso Umber­tóra, átvágtam az egyetem előtt a Strada San Biaggio dei librai-ra. amelyből a Via Nilo ls nyílt. De a kapu előtt hirtelen megálltam, s mintha valami sugallat érintett volna meg, foly­tattam tovább utamat, talán azért, hogy még­egyszer végigcsatangoljam azokat a helyeket, ahol még nemrég szegény Gyurka barátommal bolyongtam a megismerés és felfedezés izgalmá­val. Mentem, mentem, egy kissé már megnyu­godva, hogy tisztázzam további szándékaimat, bekukkantottam minden útba eső kapualjba, fi­gyeltem Nápoly zajos, nyüzsgő, sajátságos éle­tét. Egy csemegekereskedésben olajbogyót és füs­tölt sajtot vásároltam s aztán elhagyva a Piazza Cavourt is, még búcsúpillantást vethettem a mú­zeum épületére, s a botanikus kert felé igyekez­tem. • (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents