Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-13 / 85. szám

3 Szerda, 1977. április 13. megtakarítás Devizamegtakarítást ered­ményező beruházási progra­mot hajt végre az idén a Rábatext győri textilipari vállalat. A 82 millió forin­tos beruházás keretében kor­szerű pamuttisztító- és kár­tológépeket helyeznek üzem­be. Az Angliából és az NSZK-ból vásárolt berende­zések üzembe helyezését, a tervek szerint, szeptemberre befejezik. A gépek ára há­rom éven belül megtérül, és devizában fizetik vissza a Magyar Nemzeti Banknak. Építéstervezés KOS T'tanácü kozás Siklóson A siklósi vár kongresszusi A plenáris ülésen dr. Sza­termében kedden megnyílt bó János építésügyi és vá­a KGST építésügyi bizottság rosfejlesztési minisztériumi építéstervezési állandó mun- államtitkár köszöntötte a kacsoportjónak 15. ülése, résztvevőket, majd beszá­Nyolc tagország — Bulgária, molt a hazai építéstervezés Magyarország, az NDK, helyzetéről. A magyar dele­Mongólia, Lengyelország, gáció vezetője, dr. Dalányi Románia, a Szovjetunió és László, az ÉVM műszaki ter­Csehszlovákia — szakembe- . , ., rei mellett részt vesz az ülé- Vezési főosztályánalc vezeto' sen a KGST moszkvai tit- 3e adott tájékoztatást az kárság,ának képviselője is. Hanglemezek — világszínvonalon Az utóbbi tíz esztendőben felvételét. A magyar hang­sikerrel valósította meg a lemezek világszínvonalúak. Magyar Hanglemezgyártó Szó esett arról: április 18­Vállalat lemezkiadási terve- tói megváltoznak a lemez­it — hangsúlyozta Bors Jenő árak. A nagyarányú műszaki igazgató kedden megtartott fejlesztés, a minőségi köve­sajtótájékoztatóján. Egyebek telmények teljesítése egyes között elmondta: megváló- lemezeknél áremelést tesz rLagyszabAs-á program: szükségessé. A művészieme­Bartok Bela összes müvei 38 , „„..,..„„­lemezen jelentek meg, s zek arat 60 fonntrol 70 fo­ugyancsak befejezték Ko- rintra, a szórakoztató nagy­dály Zoltán, valamint Liszt lemezek árát 85-ről 90 fo­Ferenc életművének lemez- rintra emelik. ülésszak programjáról, fel­adatáról. Elmondotta, hogy három szekcióban zajlanak a tanácskozások a lakásépítés, az ipari és mezőgazdasági építkezés, valamint a lakó­és közösségi épületek terve­zésével, építésével kapcsola­tos közös problémákróL Vi­tatéma például az egyhan­gúság kérdése. Kutatják, hogy lehet felgyorsítani azt a folyamatot, amely egy új településnek megadja azt a vonzó hatást, hangulatot, va­rázst. amihez a múltban év­tizedek, vagy évszázadok kellettek. A tanácskozás szombaton ér véget. „361 együtt vagyunk" Sorok a Hámán Kató szocialista brigádról A Szegedi Ruhagyárban a Hámán Kató szocialista ifjú­sági brigád rövid történetét Aladatki Ilona, a gyár KISZ­titkára és Komocsin Antalné művezető nicncja el: 1970­ben a tmk-uzemrészben egy szalag „önállósulásának" eredményeképpen alakult meg a brigád, akkor felsza­badult ipari tanulókból. 1974-ben nyerték el a szo­cialista brigád címet, 1975­ben kapták meg a bronz fo­kozatot. A tavalyi, november 7. tiszteletére rendezett vál­lalati munkaversenyben 105 százalékos teljesitménnye' negyedik helyezést értek el. A tagok évi átlagteljesítmé­nye llo százalék körül van, januárban a brigád 106,8 százalékos összteljesítményt mondhat magáénak. — Mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt csak a legjobbakat mondhatom rá­juk — szólal meg Komócsin Antalné. — A munkafegye­lemben is igen sokat léptek félek: hárman is férjhez demelték. Minden kétséget előre általában példamutató mennek nemsokára a bri- kizáróan? Ami kétséges, az szellemű, aktív társaság. gádból, ki tudja, hogy le- nem az ő munkájuk meny­— A művelődés iránti igé- szünk azután. Fiatalok va- nyisége, vagy minősége. Sok­nyük külön is dicséretet — gyünk, 24 év körüli az át- kai inkább az, hogy mit is mondja a KISZ-titkár. — lagéletkor, bírjuk a munkát, jelent valójában, mennyire Színházbérleteik vannak. Mivel öt szakmunkásunk is értik meg azok, akik az hangversenyekre járnak. Az van, ránk különösen számi- emancipáción vitatkoznak, ifjúsági parlamenten is hal- tanak a segítésben. Plusz öt hogy mit is tesz ez a hói látták hangjukat. Külön ör- százalékot vállaltunk más brigád — nyilván sok más vendetes, hogy magatartá- reszortok megsegítésére a nődolgozóval egvütt; nem sukkal igen jó hatással van- teljesítményből. éppen ideáll* körülmények nak a többiekre. — Mennyi idő alatt tudja között, saját munkájuk vég­Ami eddig elhangzott: csu- pótolni a normához azt az zése mellett a gyár jobb pa szép, csupa jó. "A Hámán időt, amit most beszélget- eredményeihez szükséges Kató brigád köpenyeket, kü- tünk? többlettermeléssel, egyszerű­lönböző felsőruházati cikke- — Félóra, ha ráhajtok. en és végtelenül hasznosan ket készít. Amint a műhely- A művezető elárulja: idén végezve napi munkájukat, be lépünk, a rádióból patto- a Hámán Kató szocialista if- Azt hiszem, ahogyan ezek a gó cigánynóta hangjai keve- Júsági brigád megkapja az fiatal nők segítenek — vala­rednek a gépek zajával. A ezilst fokozatot, hiszen min- mivel több az ezüstnél, falmenti szük helyzen „ol- den kétséget kizáróan kiér- Domonkos László dalazva" közeledünk a bri- ^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^ Dolgozik a Hámán Kató brigád Mikor fárad e)f elvtárs? A lmatlanífó, nyugtalanító gondjaink ZV együtt gyarapodnak a demokráciá­val. Amikor asztalra csapott a ha­talom, hogy „csend legyen!", békességben éltünk, látszólag senkinek nem volt zok­szava, igazságigénye, rossz közérzete, mert mukkanni sem mert a nép, nemhogy jo­got követelni. Rendszerint még az „aláza­tosan esedezem" kezdetű kérelmek sem szá­míthattak megértő figyelemre. Aki kért, az már gyanús is volt. Mióta azonban „minden miénk, csak a tűrés nem", nehe­zen viseljük akár a legapróbb sérelmet is. Emberekké növekedtünk. Ha bajban va­gyunk, szaladunk, segítsenek. Kérésünket hipp-hopp, hallgassa meg valaki. Igazsá­gunkat akkora buzgalommal tudjuk ke­resni, hogy néha mozog az egész állam­apparátus. S ne adj* isten, hogy elutasító választ kapjunk, máris kilincselünk föl­jebbvaló hatóságokhoz, bepanaszolni azt, aki „lebecsüli a dolgozót". S aki sokak gond ját-baját hordozza ma­gában örökké, mint csiga a házát, az ta­lán nem dolgozó? A mérnök, ha esetleg kertelés nélkül, nyíltan megmondja a hoz­zá forduló beosztottjának, hogy ügyét ilyen és ilyen okok miatt nem pártfogolja, talán „elszakadt a tömegektől?". Rábízzuk az üzem vezetését, felelőssé tesszük a jöve­delmező gazdálkodásért és a munkások jó közérzetéért egyaránt, de kérjük tőle szá­mon, rójuk föl vétkéül, ha ellentmond va­lakinek? Hát ez nem megy. Mindenkinek lehetetlenség igazat adni, s ha egyik-másik vezető mégis megpróbálja, egy-kettőre el­veszti a dolgokat mindig józanul mérle­gelő, s a döntéseket szemmel tartó közös­ség bizalmát Volt már rá példa Szegeden is, hogy az értekezleten — úgymond — „ki­verték a balhét" bizonyos beruházások el­maradása miatt, továbbá igen élesen ve­tették föl az itt-ott még alacsony fizetése­ket A válaszadó azonban nem azzal kezd­te, hogy „igen, igen, de majd mindent el­követünk", azt sem mondta, hogy „igyek­szünk megvizsgálni a kérdést", hanem kö­zölte: ennyi és ennyi pénz áll rendelke­zésre, ebből azonban mindenekelőtt lakást muszáj építeni, hogy megvalósíthassuk a párthatározatot. És nem dőlt össze a világ. A hallgatóság a tények ismeretében, az ér­vek előtt meghajolva elfogadta a választ. Az őszinte szónak mindig több a becsü­lete, mint a mellébeszélésnek. Napi nyolcórai odaadó munkából legtöb­ben kókadt-fáradtan térünk haza. Tehet­jük, ráadásul azzal a fölemelő érzéssel, hogy tisztességgel elvégeztük a ránk eső föladatrészt. De a termelőszövetkezeti el­nök, vagy az üzemi párttitkár vajon mi­kor részese e magasabbrendú megújító örömnek? Ha megkérdeznénk egy tevékeny kommunistát, hogy milyen a közérzete, vajon őszintén mondhatná-e, hogy kitűnő? Ha föltennénk neki a kérdést: „mikor fá­rad el, elvtárs?", mit válaszolna szíve óhajtása szerint? Az egyik „megmondhatóra" állandóan várnak az előszobában, mert közben száz­féle ügyet kell intéznie telefonon is. A másiknak olykor iszonyúan hosszú családi történeteket, unalmas kitérőket kell végig­hallgatnia, mire panaszosa rátér a lényeg­re. A harmadik elnyújtott értekezleten fészkelődik idegesen, mert az üzemben fel­gyülemlett munka várja. Bizony, a lelki­ismeretes vezető igen ritkán mondhatja még pihenés közben is. hogy nem izgatja semmi a világon. Ha nincs baj a munka­fegyelemmel, attól még lehetnek minőségi kifogások. Amennyiben zavartalan a ter­melés, állandó problémaként jelentkezhet, hogy eladható-e a gyártott áru. Nem any­nyira a felettes szervek létezésének tudata, inkább önmaguk becsülete sarkallja őket a munkaidő rendszeres megnyújtására, a gyakran napi huszonnégy órás gond vise­lésére. Panaszkodni igen keveset szoktak a mi „előírás szerinti" vezetőink — nincs is na­gyon kinek. Legtöbben tudják, tőlük álta­lában többet vár a környezetük, hogy ők állandó reflektorfényben vannak, s a te­kintélyük nemcsak magas szaktudásuktól, az új iránti fogékonyságuktól, szélesebb látókörüktől függ, hanem kitartásuktól, munkabírásuk nagyságától is. Fejfájás kí­nozza a főnököt? Ideges, s nem tud éj­szaka aludni? Egyszerű a népi reagálás: „aki megkapta a kolompot, annak ráznia kell". Vagyis a vezető — úgymond — ne nyavalyogjon, ne szisszenjen minden apró betegségre. S ha valóban győzi, bírja mindazt, amit ráaggat a feladata és a kör­nyezete, a szavának van súlya és hitele. A kiadott utasítást jó szívvel, nyugodt meg­győződéssel hajtják végre az emberek, né­ha olyan meglepő odaadással, hogy az neki is örömet, sikerélményt okoz. Hogy nem mindegyik vezető méltó arra, hogy hall­gassanak rá és kövessék? Igaz ez, de mi most azokról beszélünk, akik tiszteletre, követésre érdemesek. S nézzünk csak szét az országban, a városban, a munkahelyen — vezetőink túlnyomó többsége olyan, hogy feledtetik az ügyetleneket, a bizalomra méltatlanokat, a nevetséges istenkedőket. Ezt persze valószínűleg másként láják egy olyan közösségben, ahol a legdíszesebb szoba lakója inkább hátramozdít, semmint előrelendítene, őket — érthetően — aligha vigasztalja, hogy másutt kifogástalan az igazgatás. J ogos az igény, miszerint „második otthonában", a munkahelyén is x érezze jól magát a javakat előte­remtő ember. Nem mindegyik természete­sen, csak a tisztességes, a kötelességtudó, a jóhiszemű. Azt szoktuk mondani, a do­logkerülőt le kell inteni, a törekvőt pedig emeljük minél magasabbra. Természetes módon vonatkozik ez azokra is, akik be­osztásuknál fogva legtöbbet törik magu­kat az életszínvonal javításáért: napról napra egyenesbe igazítják a félrecsellen­gőket, erkölcsileg-anyagilag jutalmazzák és fénybe állítják az arra érdemeseket, meg­követelik a jó munkát mindenféle kapálód­zás ellenére. Nagyon-nagyon jólesne itt fel­sorolni araknak a neveit, akikkel elége­dettek politikailag, szakmailag, emberileg a szegediek, akiket nagyra becsül a köz­vélemény. Félő azonban, hogy kevés lenne hozzá ez az újságoldal, s különben sem a mi föladatunk, hogy az érdemes vezetőket minősítsük ilyenfajta kiemeléssel. Csak azt szeretnénk, ha ki-ki jól értené, miről van szó: a szocialista demokrácia semmikép­pen sem úgy értendő, hogy jogot a beosz­tottaknak, kötelességet a vezetőknek. Aki tudja a kötelességét, annak a jogai termé­szetesek és elvitathatatlanok, legyen szó anyagmozgatóról, vagy első számú irányí­tóróL F. NAGY ISTVÁN gád tagjai felé. szövethulla­dékokon át. Odakint süt a nap, már amennyit ebből látni lehet: a szemközti mű­helyépület fala „adja a pa­norámát". Itt dolgoznak mind a nyolcan, azaz most csak heten: egy fő „gyesen". Ráteszem a kezem Varga Lajosné Szűcs Gyöngyi bri­gádvezető varrógépére — áll rajta a por. — Fél éve nincs takarí­tónő, magunk takarítunk — mondja. — Persze ez nem olyan, mintha „profi" csi­nálná, van más dolgunk elég. Hét-nyolc fős hiány van a műhelyben, vállaltuk a „besegítést" túlórában, pluszmunkában. Nem is vol­na semmi baj. jól együtt vagyunk, bár a jövőtől kicsit lUC után CMC ÜJ gépcsoportok Esztergomból Eu­ha­Alig néhány éve kezdték helyett már számítógép irá- nek egy számítógéppel, meg a SZlM esztergomi ma- nyitja. Az első három ilyen rópában is alig akad rógépgyárban a francia Fo- megmunkáló központot sa- sonló. A fejlesztést a fran­rest cégtől vásárolt licenc ját céljaikra készítik, még- cia vállalat és a magyar alapján az úgynevezett NC- hozzá úgy, hogy mind a hár- gyár közösen végzi, gépek készítését. Az eszter- mat egyszerre egy mikroszá- Az új gépegyüttes, amely gomiak rövid idő alatt nagy mítógép vezérli majd. Az egyetlen dolgozó irányítása­szakértelemre tettek szert a egymagában is egy kis gyá- yaj működik, sokkal több gyártásukban, és most is- rat képező gépcsoport a for- feladatot, tud ellátni, mint mét új típusú gépek gyár- gácsolóüzembe kerül. Ilyen az NC-gépek. Az esztergomi tását kezdték meg. Ezeket együttest még Franciaor- gvárban a közeljövőben át­az úgynevezett CNC-gépeket szagban sem alkalmaznak, térnek a kompjú térvezérlésű az eddigi számjegyvezérlés csupán két gépet vezérel- CNC-gépek gyártására. K it ün tetés- átadás a lengyel nagykövetségen A Lengyel Népköztársaság gyar állampolgároknak ki­Allamtanácsa a magyar— tüntetéseket adományozott lengyel kapcsolatok fejlesz- Péter Jánosnak, az Or­- i, -. .„„ .. szággyűlés alelnökének a tésében, apolásaban szerzett Leng^e, Népköztársasag Ér_ érdemeik elismeréseül ma- demrendje csillaggal ékesí­tett parancsnoki fokozatát, dr. Csapláros István profesz­srarnak, a varsói egyetem magyar tanszéke vezetőjé­nek és Regős Sándor újság­írónak, az érdemrend arany fokozatát adományozta. ót további személyt pedig az érdemrend ezüst fokozatával tüntetett ki. A kitüntetéseket dr. Ste­fan Jedrichowski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete kedden a nagy­követségen adta át. Az érdemrendek átadásá­nál jelen volt Apró Antal, az MSZMP Politikai Bi­zottsagának tagja, az Or­szággyűlés elnöke. Varga István, az MSZMP KB kül­ügyi osztályának helyettes vezetője és Roska István '-ül­(igyminiszter-helyettes. (MTI) Sopron jubileuma Sopron az idén ünnepli városi rangra emelésének 700. évfordulóját A jubile­um tiszteletére a megye töb­bi városa műsoros program keretében ad ízelítőt tudo­mányos életének eredmé­nyeiről, és kulturális életé­ből Sopron lakóinak. Egyházi vezetők utazlak Rómába A magyar katolikus ér­sekek és megyés püspökök, dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, a magyar katolikus püsnöki kar elnö­kének vezetésével hétfőn Rómába utaztak, hogy egy­házmegyéjük helyzetéről az itévenként szokásos beszá­moló jelentést VI. Pál pápá­nak megtegyék. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents