Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-09 / 83. szám

Szombat, 1977. április 9. 5 •••• • • • • • jr „Tomorkenyes kimittudósok v Négy középiskolás fiatallal beszélgettem a Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola igazgatói szobájá­ban. Valamennyiükkel találkozhattunk a televízió képer­nyőjén, a Ki mit tud? miisorai során. Azóta eldőltek az eredmények, lecsitultak a kedélyek, szelídültek az indula­tok. Az eredmény tudatában, a siker bizonyosságával be­szélgethettünk a versmondó Katona Ágnessel, a szólótán­cos Szögi Csabával, a furulyázó Szabó Lászlóval és Szép­laki Ágnes karmesterrel. Az 6 érdemük elsősorban, hogy az Országos Közművelődési Tanács iskolájukat 50 ezer fo­rinttal jutalmazta, „sokoldalú és színvonalas közművelődé­si munkájáért, amellyel a Ki mit tud? sikeréhez hozzá­járult". Valamennyien szerény, kedves, vidám fiatalok. Nem tudnánk megkülönböztetni őket társaiktól, bár épp az idei, először színesben köz­vetített ki mit tud? 6orán bizonyították, hogy tehetség­ben, felkészültségben, szor­galomban megelőzik társai­kat Közülük Szögi Csaba másodéves színházi táncmű­vészeti tagozatos hallgató került legtovább, ő a döntő­ben harmadik díjat kapott. Mint elmondta, a Béke utcai általános iskolából a moz­gásvágy, a táncos kedv haj­totta az akkor újjáalakuló KDOSZ együttes utánpótlás­gárdájába. Három közösség formálja, alakítja képessége­it és jellemét; az iskola, a zenész-táncos osztály és az ÉDOSZ együttes. Már a Nép­művészet ifjú mestere. Járt Lengyelországban, Jugoszlá­viában és az NDK-ban, se­gédasszisztensként Bulgáriá­ban magyar táncokat taní­tott. Huszadikán két hétre az ÉDOSZ együttessel Algé­riába utazik. Szereti a ko­moly zenét, de éppúgy, mint korosztálybeli társai, táncol­ni is szeret, és discókra is eljár. Kedvencei az erdélyi dialektus táncai, talán azért, mert édesanyja oda valósi, Székelyudvarhelyen szüle­tett. S hogy melyik volt leg­nagyobb élménye? Hogy a 40—50 foko6 melegben tán­colni kellett, még csak hagy­ján, de alig fejezte be a tán­cot, jött a műsorvezető, és kérdéseket tett fel... Major Tamás, a zsűri el­nöke több millió néző előtt jelentette ki, hogy bár Kato­na Ágnes nem került a vers­mondás döntőjébe, megvall­ja, soha nem tudná úgy el­mondani azt a csángó nép­balladát, ahogyan ez a ne­gyedikes, egészségügyi szak­középiskolás lány elmondta. Azt hiszem, ez olyan elis­merés, amelyet bármely győztes örömmel tett volna zsebre. Ötödikes volt. amikor először indult szavalóverse­nyen. Az iskola híres-neves irodalmi színpadának tagja, ott javasolta egyik társa, próbálják meg a Ki mit tud?-ot. Azt már milliók lát­ták, hogy megérte. Különö­sen vonzódik a népballadák­hoz, most népmeséket próbál mondani, örömmel mondta, hogy az egész iskolaközösség segítette szereplését, izgult érte, örült sikereinek. Túl van a Színművészeti Főisko­la első rostavizsgáján. Né­hány év múlva talán ... Szabó László egyszál furu­lyával állt szemközt a ka­merával. Dunapatajról jött, szülei parasztemberek. Ott­hon mindig énekelt valaki. Onnan hozta a népdal, a muzsika szeretetét. Második osztályos volt, amikor elő­ször szerepelt a tévében a dunapataji művelődési ház avatásán, amikor Kodály Zoltán emlékezetes, utolsó beszédét mondta. Harminc­nyolc forintos fémfurulyán játszott népdalokat, azt bizo­nyítandó, hogy a muzsika öröméhez és ez öröm meg­osztásához nem föltétlenül kellenek horribilis összegek­be kerülő hangszerek. A ze­neművészeti tagozaton fuvo­laszakos, érettségire készül, s felvételire a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola ének— magyar szakára. Nyáron pe­dig — épp a sikeres' tévé­szereplés kapcsán — ott lesz Szentendrén, a Magyar Rá­dió népzenei fesztiválján. „Zenekarként indultak, s karmesterként fejezték be." Ez a karmester Széplaki Ágnes harmadéves fuvola­szakos hallgató volt, aki a „tömörkényes" zenekar élén megnyitotta a tévé 77-es Ki mit tud? műsorát. „Nagyon sok lemezt hallgattam, s egy­szercsak megmozdult a ke­zem..." — hát így kezdő­dött. Azóta sorra vásárolja a lemezeket, partitúrákat, nem hiányzik egyetlen hangver­senyről sem. Karmester sze­retne lenni, tisztában van vele, ehhez még mennyit kell tanulnia. Gyálaréten a szomszédok, ismerősok, bár nem értették a muzsikát, de szurkoltak érte, nagyon saj­nálták, amikor kiesett „Ho­gyan lehet összehasonlítani egy karmestert egy együttes­sel?!" Sokat jelentett szá­mára ez a verseny, túl az élményen, hogy először sze­repelhetett milliós közönség előtt, nagy elhatározását ls megszilárdította: karmester lesz! Dr. Diós József, az intézet igazgatója nem kis büszke­séggel mutatta az 50 ezer fo­rintról szóló levelet. Az is­kolában mindig széles körű, gazdag művészeti, közműve­lődési tevékenység folyt. En­nek eredménye a mostani, szép sikersorozat is. Afelől is megbizonyosodhattam, ezek a gyerekek nem lettek sztá­rok, kivételezettek, A gyulai Erkel Diákünnepeken példá­ul egyikük 6em lesz ott. Nem jutottak az ottani legjobbak közé. Majd a társaik ... T.L. Zöldségről, gyümölcsről A tanulóév után 3 Mentségért nem kelle­• ne a szomszédba men­nie az ásotthalmi szövetke­zetnek, ha magyarázni akar­ná, zöldséget miért nem ter­mel. Amióta világ a világ piacra itt sohase termeltek. Olyan sovány a homok, a határ egyik fele örökségkép­pen az Atokháza nevet kap­ta. Aki csak ránézett erre a homokra, és belegondolta a kényes zöldséget, legyintett. Tavaly 200 hektáron próbál­koztak elöször, a tagok azt mondták, kár a munkáért. Idén megduplázták a zöld­ségnek szánt területet, erre viszont azt mondták, jói van. Bátorság kell hozzá, idén már bátrabbak. Szakértelem, amely nemcsak a zöldséghez ért, hanem a homokhoz is. Idén már nagyobb a tapasz­talat Szerszám is kell hoz­zá: gépek, fólia, öntöző­berendezés. Tavaly még köl­csön kértek mindent, idén már nekik is van. Ragaszko. dás is kell hozzá, ebben az évben már akarnak kertész­kedni az emberek. Háromféle paprikát ter­melnek: 130 hektáron fűszer, paprikát, 100 hektáron para­dicsompaprikát, 50 hektáron soroksárit. Mindhármat ke­resi az ipar és a kereskede­lem. A fűszerpaprikát vetni akarták, ne volt hozzávaló gépük. Szerkesztettek egyet, és minden mag a földbe ke­rült. Bátran kísérleteznek a magról vetett paprikával, mert hihetetlenül sok mun­kát lehet megtakarítani ve­le, de nagy a kockázat is, ha közbeszól a májusi fagy. Nevelnek tehát 16 ezer négy­zetméteren palántát is, tar­taléknak. Azelőtt legföljebb vették a palántát, onnan hozták, ahol jobban értenek hozzá. Koloncként hordta évről évre ráfizetéses örökségét ez a szövetkezet. Szakembert kerestek? Elment inkább oda, ahol biztos a pénz. Most első feltételként azt mondja Orosz Kornél főagronómus — ő is üj ember itt —, hogy sikerült olyan fiatal szak­embereket kapnia a téesz­nek, akikre építeni lehet. A lehetőség hozta ide őket. Aki itt megállja a helyét, meg­érdemli. hogy szakembernek nevezzék. Egy év alatt 57 százalékkal nőtt a termelési érték, elkerülték a mérleg­hiányt. Pedig az az év aszá. lyos volt. — Kj kell ugratni a téeszt a kátyúbői — mondja a fő. agronómus. -- Éppen a zöldséggel? — Azzal ls, gyümölccsel ls, búzával ls. Már nem lehetne nem kertészkedni. Százan dolgoznak a kerté­szetben, munkaerőgondok itt még nincsenek. De a száz embernek meg kellett tanul­nia minden mozdulatot a palántázó gépen, vagy az ön­tözésnél. mert ilyet sose csi­nált Vállalja a tanulás-gya­korlás nehéz munkáját is, ha jól fizet a kertészet Műszaki föltételei is van­nak a biztonságos termelés­nek. Szegény szövetkezetnek szűkösek a lehetőségei, ta­valy még a fóliát tartó bor­dákat is kölcsönkérték. Ami nélkülözhetetlen az indulás­hoz, az már megvan. Igaz, hogy nem kaptak az öntö­zéshez motort szerkesztettek Merni pasa fürdője Pécs régészeti szenzációja: megtalálták a Merni pasa fürdőjének maradványait. A Sailai utcában csapadékelve­zető csatornát építő munká­sok a minap rendkívül masszív kőfalakra bukkan­tak a föld alatt. A Janus Pannonius Múzeum régészei megállapították: középkori építményekről van szó, ame­lyek részben az ősi ferences templomhoz, részben egy tö­rök fürdőhöz tartoztak. Az egykorú leírások és tér­képek több közfürdőt emlí­tenek a török kori Pécsett. Közülük az egyik legismer­tebb a most megtalált Merni pasa fürdője volt. A hódolt­ság idején Merni pasa nevét viselte a mai Sallai utca kör­nyékén levő városrész, az itt álló dzsámi (mecset), fürdő, medresze (iskola) és kút is. Pécsett most először kezdő­dött — egyelőre leletmentő jelleggel —• ásatás török kori fürdőnél. Az áprilisi Kincskereső A második, egész estét be­töltő magyar animációs film, a Lúdas Matyi suhancalakja látható a Kincskereső ápri­lisi számának hátsó borító­ján. A fiataloknak • havonta érkező irodalmi és kulturá­lis folyóirat éppen a Lúdas Matyi filmbemutatójához kapcsolódó írásával — a Testvérmúzsák rovatban je­lent meg Ablonczy László tollából — bizonyította, hogy rugalmasan tud kötődni más művészeti ágak produktumai­hoz. , A költészet napját részben József Attila versével, a hoz­zá kapcsolódó elemzéssel, s egy költeményhez készült kottával, valamint a költé­szet ünnepével rokon Ady­centenárium kapcsán közölt prózával és költőutódok ver­seivel köszönti a lap. A versek költői között ott találjuk Heltai Jenőt, Benjá­min Lászlói, Tamkó Sirató Károlyt, valamint Louis Ara­gont és Nicolás Guillén köl­teményeit. Május elsejét Kassák Lajos Munkásportré című versével köszöntik. Igen gazdag a prózaanyag, négy, más-más témájú, megoldású novella elégíti ki a gyerekek különféle igényeit. Dmitrij Bilenkin tudományos-fan­tasztikus elbeszélést irt, Enyedi György humoros írást tesz közzé, Lázár Ervin is ehhez a vonalhoz kapcsoló­dik, míg Köves József a foci világába kalauzolja az olva­sókat. Ismét megjelent egy epizód Nagy Lajos Képtelen természetrajz című gyűjte­ményéből. Megint olvashat­ják a gyerekek Janikovszky Éva és Réber László gro­teszk-rajzos sorozatát. Az Irodalmi séták rovat a Balaton gazdag irodalmi em­lékeit villantja fel. A Kincs­kereső áprilisi számát Tuli­pán László rajzai díszítik. Egy láda csokoládé Ház, kert, fák, virágok. Két felnőtt tollaslabdázik a hát­térben. A gyermeklélektan avatott ismerője blzonyárr azt is meg tudná mondani, hogy egy állami gondozott kisfiú miért ilyen témát vá­laszt a rajzához; én csak fi­gyelem a fiút, ahogyan gond­dal színezi az idillikus áb­rát. Egy másik srác pálma­fát rajzol, egy harmadik a pécsi tévétornyot — emléke­zetből. „Ott voltunk tavaly kirándulni" — magyarázza, — „Szép, ugye?" Folyik a rajzverseny a Ju-» hász Gyula művelődési köz­pontban, A Londoni körúti alsó tagozatos fiúnevelő ott­hon diákjai birkóznak a tol­lal és — versenyről lévén szó! — az idővel is. Leg­többjük persze már a rajz­versenyt követő játékra gon­dol, mert — játszani jó. A művelődési központ munkatársainak, Becsei Pé­ternének és Illés Tóth Ist­vánnénak jutott eszébe, hogy rendszeresen játékdélelőttö­kön lássák vendégül ezeket a gyerekeket, akiket egyéb­ként is szeretet övez város­szerte. Hátrányos helyzetben vannak, és nem önhibájuk­ból, a családot ugyanis töké­letesen sem a nevelőik, sem az őket patronáló szocialista brigádok tagjai és főiskolá­sok nem pótolhatják. Tét nélkül nincs igazi já­ték. A kisdiákok egy láda csokoládéért versengenek az olimpia programjába egyelő­re még be nem iktatott ver­senyszámokban; van-Itt min­* I Acs S. Sándor felvétele den: léggömbfúvás, kólaivás nem a győzelem a fontos, cumisüvegből (képünkön), ci- hanem a részvétel, az öröm pőfúzőverseny és csokifalás a közös játékban, a mara­bekötött szemmel. dandó élmény, s a felnőttek És a verseny vége is olyan, szeretetének emléke, mint az igazi olimpiáké; P. F. Tápai Antal köszöntése Tápai Antal neves szegedi szobrászművész néhány nap­ja töltötte be életének 75. évét. Változatos, élmények­ben gazdag életúttal és élet­művel a háta mögött ma is fiatalos lendülettel dolgozik, alkot. Az idős mesterrel teg­nap, pénteken délután talál­kozott dr. Perjési László, a megyei tanács elnöke, a me­gyei tanács vb nevében kö­szöntötte, munkálkodásához további jó egészséget és ered­ményes alkotótevékenységet kívánva átadta neki a me­gyei tanács ajándékát. Az eseményen részt vett Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese ls. ők. Vettek egy kombájn, motort, összeszerelték a szi­vattyúval, úgy öntöznek. A vetőgépet már említettük. Maguk szerkesztettek sorköz­művelő rotátort is. Vegysze­rező szórófejet illesztenek elé, hogy egy munkamenet­tel földbe ls dolgozhassák a vegyszert. Bármennyire ro­konszenves ez az igyekezet, hozzá kell ismét tennünk, hogy a másik oldala egyál­talán nem rokonszenves. Nem a termelők, hanem a gyártó cégek föladata lenne mindez, és a közvetítő ke­reskedelemé. Régi panasz az is, hogy a homok adott­ságaira ritkán gondolnak a gyárak. Ha minden tényezőt sor­be veszünk és megoldunk, ősi ellenségnek még akkor is itt a száraz homok. Öntözni kell, de mivel öntözzenek? Folyóvíz erre nincsen. Jó lenne kutakat fúrni, de ah­hoz is sok pénz kellene. Ha­talmas víztároló ls jó lenne, de pénz nélkül azt se épít­hetnek. Velejárója viszont az alföldi homoknak a sem. lyék, szinte minden táblában van belőle. Ezeket mélyí­tették ki, összegyűjtik a téli­tavaszi csapadékot, és azzal öntöznek. Amit eddig elsoroltunk, mind nélkülözhetetlen, da mind kevés. A sovány ho­mok üldözi a zöldséget, ők pedig mindenképpen meg akarják kedveltetni vele. A talajjavítás ismerős fogalom ebben a gazdaságban is, de zöldség alá most használják elöször, 95 hektáron. Állami támogatás jár ezért, igénybe is vették. Van tőzegbányája a szövetkezetnek, eddig min­dig eladta a tőzeget, hogy pénzhez jusson. Most meg­tartja, a fölbe dolgozza, és a termésből akar pénzt sze­rezni. Több mint 100 ezer mázsa istállótrágyát szállítot­tak ide a téli hónapok alatt, 500 mázsát szórtak ki egy hektárra. Ennyi trágyát ea a homok még nem látott. Sok paprikát termelnek, de a paprikának igen erős el­lenségei vannak. Az összes szükséges vegyszerük már raktáron van, végre szak. embert ls kaptak hozzá, de számítanak arra, hogy az a terület, amelyiken azelőtt sose termelték ezt a növényt, még nem fertőződött víru­sokkal. Fontos elhatározás volt az is, hogy nvnden ve­tőmagból a legjobbat igye. keztek beszerezni. Negyvenegy hektáron al­mát. kilenc hektáron őszi­barackot is termei a szövet­kezet, de eddig nem sokra ment vele. Nyomelemeket is tartalmazó vegyszerekkel ke­zelik most a fákat, és a leg­egyszerűbb megoldást is igénybe vették: virágzáskor 60 család méhet telepitettele ide. Egyezséget kötöttek a méhészekkel, ingyen szállít­ják őket, és ingyen viszik tovább, ahová akarják, csak „legeltessék" méheiket. Ha van zöldség és gyü. mölcs, akkor kezd igazi kér. dés lenni a piac. A. konzerv­gyárral és a ZÖLDÉRT-tel szerződtek, értékesítési gond­juk talán nem lesz. Az al­mát hűtőházba viszik, ha jól terem. Rövid számadás: 42 mil­liós termelési értékből 13 milliót a zöldség tesz ki a tervekben, és 1 millió 543 ezer forintot a gyümölcs. Terveiket a tavalyi nehéz esztendőhöz szabták, vég­eredményben lehet ennél több is. Ebben az évben 17 ezer mázsa zöldségre számí­tanak. Az igyekezet, az erős akarat mindenesetre nem hiányzik. A szegény téesz fölemelkedése egyik lépcső­jének a zöldség- és a gyü. möicstermesztést tekinti. Szőlőt 120 hektáron telepíte­nek. Horváth Dezső % I

Next

/
Thumbnails
Contents