Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-29 / 99. szám

fentek, 1977. április 29. 3 Szeged és testvérvárosai Interjú Papp Gyulával, a szegedi megyei városi tanács elnökével Két évtizede, 1957. április 28-án alakult meg a Test­vérvárosok Világszövetsége a franciaországi Aixles-Bains­ban, s azt tűzte céljául, hogy ápolja és erősíti a népek kö­zötti megértést és barátsá­got. E világszövetségnek mintegy 1400 város a tagja A hatvanas évek elején csatlakoztak a szövetséghez a magyar városok, köztük Szeged is. A jubileum alkal­mából megkértük Papp Gyu, lát. Szeged megyei város ta­nácsának elnökét, hogy be széljen a megyeszékhely test­vérvárosairól, illetve a kap­csolatokról, azok jelentőségé ról és hasznáról. — Hadd kezdjem azzal: Szeged történetéhez tartozik az is, hogy a múlt század végi árvízi pusztítás után a világ különböző városainak adományával épült újjá rom. jaiból. A Nagykörút egy-egy szakaszának elnevezése őrzi ma is ezt. Az itt élő emberek tudatában is benne van ez a segítségadás, épp ezért ná­lunk jó talajra talált a test­vérvárosi gondolat, mely ma már igen gyümölcsöző kap­csolatrendszerré vált. Sze­gednek a Szovjetunióban Odesszával, a finnországi Turkuval. a jugoszláviai Sza­badkával alakult ki testvéri kapcsolata, ugyanakkor ezek beágyazódnak Csongrád me­gye hasonló kapcsolataiba, s ennek keietéöcr, erősítjük az összekötő szálakat a romá­niai Temesvárral és a len­gyelországi Lódz-zsal. A városok közötti együtt­működés alapja politikai jel­legű, s fő feladata az, hogy éltesse a barátságot, erősítse az összetartozás gondolatát. A háborúkban a városok, a városlakók szenvednek a legtöbbet, ezért bennük a béke gondolata és szeretete mély gyökerű. Könnyen be­látható, hogy haszon szár­mazik abból, ha egymástól különböző körülmények kö­zött létező városok hasonló — építési, szervezési, kom­munális — problémáit egy­bevetik, tanulmányozzák. Tudjuk azt is, hogy az em­berek többségében él az a vágy, hogy a világ más tá­jain élőket megismerje, lét­körülme.iyeiket és kultúrá­jukat fölfedezze a maga számára. Az ismeretszerzés­nek — ez köztudott — in­tézményesített formái van­A Testvérvárosok Világszö­vetségének emblémája: a kék alapú két félteke met­széspontjában egy nagy kulcs található nak, ezt együttmunkálkodási megállapodásokban rögzítik a delegációk, rendszeres a filmek, a kiállítások, a kiad­ványok cseréje, híranyagok kölcsönös publikációja, hi­szen a szegedi napilapok pél­dául Odesszáról időnként ol­dal-összeállításokat közölnek, Odesszában pedig a mi vá­rosunkról, megyénkről. Bizo­nyos szakmai feladatok is az összekötő kapocs szerepét töltik be. Nemcsak érdekes, hanem célszerű is tanulmá­nyozni azt például, hogy a testvérvárosban miként tör­ténik a városrekonstrukció, az iparszerúen, házgyári pa­nelekből tömegesen épülő la­kóházak veszélyeztetik-e vagy sem a sajátosan kiala­kult városi jelleget Azok a kapcsolatok, ame­lyek a szocialista országok városaival alakultak ki, ab­ból a szempontból is gyü­mölcsözőek, hogy terveket és tapasztalatokat cserélünk ve­lük. Fontos szerepük van­nak az utazásoknak — a po­litikai, a szakmai és turisz­tikai jeliegűeknek egyaránt — abban, hogy mind több ember találkozik és szót ért egymással. A személyes él­mény varázsa soha el nem múló emlékeket teremt, és tulajdonképpen ezek a kap­csolatépítés legmaradandóbb, legértékesebb elemei. Minden kapcsolatnak van bizonyos sajátossága. Turku esetében például népeink rokonsága. Örömmel tapasztaljuk, hogy testvérvárosi kapcsolataink az utóbbi 10 évben nagyot fejlődtek, kiszélesedtek, tar­talmukban gazdagodtak. Hogy miért? Az emberekben mélyen benne él a világ megismerésének igénye, ezt minden városvezetőnek ész­re ketl venni, és kellően pártfogolni — mondotta be­fejezésül Papp Gyula tanács­elnök. Á TOT üfése A mezőgazdasági szövet­kezetek III. kongresszusán újjáválasztott országos ér­dekképviseleti szerv, a 125 tagú Országos Tanács Szabó István elnök vezetésével csü­törtökön tartotta első mun­kaülését. Az értekezleten a TOT tagjain, a megyei téesz­szövetségek elnökein és tit­kárain kívül részt vett Ko­vács Antal, az MSZMP KB osztályvezetője, dr. Kovács Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes és Villányi Miklós pénzügy­miniszter-helyettes. A tanács dr. Czimbalmos Béla főtitkár előterjesztése alapján munkaprogramot fo­gadott el a III. kongresszus határozatainak végrehajtásá­ra. A több évre szóló prog­ram átfogja a szövetkezetek gazdálkodásához és belső éle­tének fejlesztéséhez kapcso­lódó érdekképviseleti munka adapvető területeit. Lehoczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese a szövet­kezetek múlt évi tevékeny­ségéről, az 1977. évi terv­készítés tapasztalatairól és a végrehajtás feladatairól szá­molt be. A vita alapján- a TOT ál­lásfoglalásban határozta meg a mezőgazdasági szövetkeze­tek és érdekképviseleti szer­veik időszerű teendőit. (MTI) átadás, Határidő előtt Acs S. Sándor felvétele Egy hónappal az ígért határidő előtt, május 1-én már birtokba vehetik a járművek a Lenin körútnak az Anna-kút és az Arany János utca közti szakaszát. A DÉI.ÉP dolgozói a műszaki átadás előtt a befejező mun­kákat végzik. Hatékonyabb gazdaság­politikai tevékenységet a népfrontmunkában is Ülést tartott a HNF megyei bizottsága Tegnap Szegeden ülést tartott a Haza­fias Népfront Csongrád megyei Bizottsága. Az eseményen jelen volt Antalfia Jenő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa gaz­daság- és településpolitikai osztályának vezetője is. Nagy István elnöki megnyitója után Szabó Sándor, a megyei pártbizottság tit­kára adott tájékoztatót az MSZMP Csong­rád megyei bizottsága 1977. évi gazdaság­politikai állásfoglalásában foglalt célkitű­zések végrehajtásának első negyedévi ta-' pasztalatairól. Előadását vita követte. Aiánlás a helyi bizottságoknak A megyei népfrontbizottság ezen az ülé­sén fogadta el azokat az ajánlásokat, amelyek az idei gazdaság- és településpo­litikai munka feladataival foglalkoznak és amelyeket ezt követően eljuttatnak majd a tömegpolitikai mozgalom minden helyi szervezetéhez. Megyénk népfrontmozgalmában a gaz­daságpolitikai munka alapvető helyet fog­lal el. Legfontosabb feladatuknak tekintik az V. ötéves terv célkitűzéseinek megva­lósítására irányuló mozgósítást, mely össz­társadalmi méreteket ölt Csongrád megyé­ben is. Ebben a munkában messzemenően figyelembe veszik a megyei pártbizottság 1977. évi gazdaságpolitikai állásfoglalásá­nak megállapításait. Sokat tehetnek a helyi népfrontbizott­ságok a szemléletformálásért, a szocialis­ta munkaverseny kiszélesítéséért, még ál­talánosabbá tételéért. Az eredmenyes te­vékenység előfeltétele, hogy „emberközel­ben" dolgozzanak és olyan kapcsolatokat alakítsanak ki környezetükben, amelyek lehetővé teszik mind a nyílt, őszinte véle­ményalkotást, mind pedig a célokkal va­ló teljes azonosulást. A gazdaságrei i'.ikai fórumokat, aktíva­üléseket, kerekasztal-beszélgetéseket az eddiginél szélesebb körben kell megszer­vezni, hiszen azok az informálódásnak éppúgy kitűnő eszközei, mint a szemlélet­formálásnak. Olyan fő kérdéseket tűzze­nek napirendre, amelyek társadalmi tá­mogatást igényelnek, és amelyek kapcsán döntően fontos szerepe van az egységes közgazdasági szemlélet kialakításának. Csak néhányat ezek közül: ár- és bérpoli­tika, munka- és üzemszervezés, munkafe­gyelem és -erkölcs, kereskedelem és szol­gáltatás, településfejlesztés, lakáspolitika, szociális ellátás, ellátottság. Adottak a népfront feladatai a termelési agitáció továbbfejlesztésében is. Segítse elő, hogy a lakóterület és a helyi üzemek közötti kapcsolat erősödjék, érdemibbé váljék. Ezért sokat tehetnek a népfrontbi­zottságok üzemekben dolgozó tagjai. A népfrontbizottságoknak e munkájuk során az eddiginél jobban figyelembe kell venni a különböző társadalmi rétegek, foglalkozási csoportok érdeklődési körét, és annak megfelelően kialakítani az előadá­sok, fórumok .témakörét. Növelni, bővíteni kell a munkásfórumok számát, emelni a tapasztalatcserével összekapcsolt munkás­paraszt találkozók tartalmi színvonalát — ez is fontos feladat. Azzal együtt, hogy keresni kell annak módozatait, hogyan le­hetne még jobban aktivizálni a műszaki és agrárértelmiséget, és miként lehetne ér­demibben bevonni a közéleti tevékenység­be a kisiparosokat és kiskereskedőket. Van feladatuk a népfrontbizottságoknak a szocialista munkaverseny szervezésében is. Sokat tehetnek annak érdekében, hogy további, legfontosabb céljainkat valóban hatékonyan segítő versenyfelajánlások szü­lessenek — és hozzájárulhatnak, hogy a vállaltakat sikerrel teljesítő dolgozók és kollektívák a közvélemény előtt megkap­ják azt a rangot, elismerést, amire telje­sítményükkel rászolgáltak. A mezőgazdaságban fontosságuknak megfelelően kell foglalkozni a nagyüzemi gazdálkodás kérdéseivel — ugyanakkor az­zal összhangban támogatni a háztáji és kisegítő gazdaságok árutermelését. Java­solják a megyei népfrontelnökség mellett működő Kertbarát Társadalmi Szövetség­nek, hogy az érintett szervekkel együtt­működve, alakítson ki szaktanácsadó há­lózatot a lakóterületeken, ahol erre igény van, ahol kertbarátkörök, valamint szak­csoportok működnek. Konkrét akcióprogramba kell foglalnia valamennyi helyi népfrontbizottságnak a településfejlesztési verseny adott felada­tait, amelyeket az önkéntes társadalmi munkavállalással kívánnak gyorsabban megvalósítani — figyelembe véve ennek során a településfejlesztési versenyt meg­hirdető szervek öt évre szóló ajánlásait, valamint a helyi településpolitikai elkép­zeléseket. A megyei népfrontbizottság javasolja helyi szervezeteinek és az azok keretei­ben tevékenykedő aktivistáknak, hogy te­kintsék kiemelt feladatnak a bölcsődei, óvodai, iskolai férőhelyek bővítését, a szo­ciális otthonok korszerűsítését, öregek napközi otthonainak létesítését. Működje­nek közre iskolai tornatermek építésében, a sportpályák kialakításában. Vegyenek részt a belterületi nyílt belvízlevezető csa­tornák felújításában, az utak és járdák korszerűsítésében, a fásításban, valamint játszóterek, közlekedési és pihenőparkok, zöldterületek létesítésében, és a már meg­lévők megóvásában, gondozásában. E feladatok megvalósításához a maguk területén szervezzenek társadalmi munka­akciókat — arra természetesen gondosan ügyelve, hogy eközben a kívánatos szemé­lyi, anyagi, tárgyi előfeltételeket minden­kor megteremtsék. Vonják be az eddigi­nél nagyobb számban e tevékenységbe a lakóterületeken élő fiatalokat. S hogy ezt megtehessék, folyamatosabb és tartalma­sabb kapcsolatra van szükség a KlSZ-szer­vezetekkel. Felhívja a megyei népírontbizottság a figyelmet arra is; mindenütt törekedni kell arra, hogy a kiemelkedő társadalmi munkát végző aktivisták megfelelő erköl­csi elismerést kapjanak. Fontos az is, hogy elemezzék az időközi eredményeket, tár­ják fel menetközben a hiányosságokat, és tegyenek meg mindent megszüntetésük ér­dekében. Tartalmas vita Az előadást követő vitában elsőként Szabó Gáborné (a megyei pártbizottság ok-" tatási igazgatóságának vezetőhelyettese, Szeged) szólalt fel. Arra utalt, hogy sok a boltokban a hiánycikk, ám hogy miért hiányzik, erre sok helyen nem tudnak ki­elégítő magyarázatot adni. Mindez köz­hangulati ontó elem. Bordás Ferenc (nyugdíjas, Szeged), azt tette szóvá, hogy az utcai járókelő is sok­szor találkozik nem kívánatos jelenségek­kel. Szemtanúja a munkafegyelem laza­ságainak, a szervezés és az anyagellátás hiányosságainak. Bizony, sokat kell fára­doznunk még azért, hogy általánossá vál­jék a szocialista embertípus, hogy dontxl többségbe kerüljenek azok, akiket tényleg szocialista viszony fűz az alkotó munká­hoz. De ezért mindannyiónknak tenni kell valamit a maga működési területén! Dr. Marton Sándor, (az Árpád Tsz fő­könyvelője, Szentes): jó dolog az, hogy az élet területén mindenütt, így a népfront­ban is ilyen sok szó esik a termelés kér­déseiről, hiszen ezzel olyan dolgot tartunk állandóan napirenden, ami a jobb élethez, a boldoguláshoz vezet el bennünket, ez felemelkedésünk legfőbb alapja. Tény, hogy a mezőgazdaságban már nem lehet a korábbi eredményekkel m,a a kiváló szintet elérni. Ehhez több kell, állandó, fo­lyamatos erőfeszítés, nálunk is és más gazdaságokban is. • Katona Sándor (nyugdíjas, Makó): a közszükségleti cikkek formatervezői olykor nem számolnak a vásárlók igényeivel, és így egyes áruféleségeket csak aránytalanul nagy árleszállítással lehet értékesíteni — és ez hiba. Szólt a zöldségtermeléshez kapcsolódó kérdésekről is, hangsúlyozva: hogy a legfőbb gondokat megoldhassuk, ahhoz az érintetteknél bizonyos szemlélet­változásra is szükség van. Ebben sokat se­gíthet a népfront. Kopasz Szilveszter (szakszövetkezeti tag. Mórahalom): hiba lenne, ha az átvevők indokolatlan „kukacoskodása" fékezné a háztáji és kisegítő gazdaságok zöldségter­melését. Akadozik a kisgép-, a vetőmag­és a gyomirtószer-ellátás is. A témához kapcsolódott hozzászólásával Szabó Ernő­né (gyógypedagógiai iskolai tanárnő, Vá­sárhely): sokszor napokig „vándorolnak" a kistermelők, mire át tudták adni — köz­ben megfonnyadt, alacsonyabb osztályú­vá vált — termeivényeiket a felvásárló­nak. Antalfia Jenő: az itt kapott információ­kat nagyon jól lehet hasznosítani a gya­korlati népfrontmunkában. Küzdeni kell az ellen, hogy az emberek egy-egy elszi­getelt részjelenségből általánosítsanak. Fontos az is, hogy megfelelő kontaktust ta­láljunk a lakossággal, és mindig vegyük figyelembe felkészültségük. műveltségük fokát, ehhez igazítva a meggyőzés mód­szereit. Közéleti felelősséggel A vitában felvetődött kérdésekre Szabó Sándor válaszolt, többek között hangsú­lyozva: erősíteni kell minden területen a pozitív jelenségeket, arra törekedve, hogy idei célkitűzéseinket maradéktalanul tel­jesítsük. Es ebben a népfrontnak is meg­van a maga sajátos, jól körülhatárolható feladata. Nagy István elnöki zárszavában arra utalt, hogy közéleti felelősséggel tevé­kenykedjék minden népfront-tisztségvise­lő és -aktíva. Jussunk el felvilágosító sza­vunkkal, információinkkal a perifériára is. Törekedjünk arra, hogy olyan lakossági közhangulatot teremtsünk, amely kedvez az alkotó munkának egész Csongrád me­gyében1

Next

/
Thumbnails
Contents