Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-28 / 98. szám

2 Csütörtök, 1977. április 28: m Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, testvéri barátsága! (Az MSZMP Központi Bizottságának május l-l Jelszavaiból) Befejeződött Gromiko indiai látogatása S > Üj-Dclhi (MTI) j-Delhi ben befejeződtek Gromiko szovjet és Vadzs­paji indiai külügyminiszter tárgyalásai. A két miniszter szerdai találkozóján folytatta a nem­zetközi helyzet kulcskérdé­seinek megvitatását Többek között áttekintette a leszere­léssel összefüggő problémá­kat, a közel-keleti, valamint a dél-afrikai helyzetet és véleményt cserélt az Indiai­óceán békeövezetté változ­tatásának kérdéséről. Gromiko és Vadzspaji két új szovjet—indiai megálla­podást írt alá: egyet a gaz­dasági és műszaki együtt­működésről, egyet pedig a troposzferikus hírközlésben való együttműködésről. Ez­zel egyidejűleg Ivan Grisin szovjet külkereskedelmi mi­niszterhelyettes és P. Ale­xander indiai kereskedelmi minisztériumi főosztályve­zető szovjet—indiai szerző­dést írt alá egyes áruk 1977. évi kölcsönös szállításáról. A most aláírt megállapo­dások újabb jelentős hozzá­járulást jelentenek a Szov­jetunió és India közötti ba­ráti kapcsolatok és sokoldalú együttműködés továbbfej­lesztéséhez. Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, szovjet külügyminisz­ter befejezte Indiában tett hivatalos látogatását és szer­dán elutazott Űj-Delhiből. Willi Stoph Prágába érkezett # Prága (MTI) Lubomir Strougal cseh­szlovák kormányfő meghí­vására szerdán baráti mun­kalátogatásra Prágába érke­zett Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke. Kíséretében van Gerhard Weiss, az NDK Miniszter­tanácsának elnökhelyettese és Herbert Krolikowski külügyi államtitkár is. A kormányfői szintű tár­gyalásokon áttekintik a két ország együttműködésének eredményeit és kidolgozzák a kapcsolatok további bőví­tésével kapcsolatos felada­tokat. Tények és találgatások Nemrég volt fél esztendeje, hogy Kínában a jelenlegi vezetés kiszorította a hatalomból az úgynevezett „négyek bandáját", amelynek leglátványosabb személyisége kétség­kívül Mao özvegye, Csiang-csing volt. Azóta a világ legna­gyobb lélekszámú országának belpolitikai fejleményei csak többszörös szűrőn keresztül jutnak a nyilvánosság elé. Miután a rendelkezésre álló kínai információk igen nagy része ellenőrizhetetlen, a különböző kombinációkra tág tér nyílik. Ebből követ­kezik. hogy a kínai belpoli­tika fejleményeiről napvilág­ra kerülő híreket kellő óva­tossággal kell fogadni. Némileg más a helvzeí a küloolitika bizonyos fő vo­násaival kapcsolatban. A Mao Ce-tung halála óta el­telt Időszak, majd a ..négvek bandájának" kiszorítása óta lepergett fél esztendő meg­mutatta, hogy a kinal veze­tés mindeddig nem módosí­totta az immár több mint másfél évtizede kibontako­zott és megmerevedett szov­jetellenes politikai vonalat. Sxovfeteiienas hisztéria A szovjet sajtó ezt számos cikkben bizonyította. Leg­utóbb az Izvesztyija március végén „Szovjetellenes hisz­téria Pekingben" című elem­zésben foglalkozott a kínai külpolitikával, s a cím ön­magában jellemzi azt a kur­zust, amelv továbbra is ural­kodónak tűnik Pekingben. Természetesen kínai rész­ről nemcsak nyilatkozatok, ról van szó. A felszín alatt folytatódik az amerikai kap­csolatok kiépítése és szim­bolikusnak is tekinthető, hogy Carter elnök fia is tag­ja volt a legutóbb Pekingbe látogatott „jószolgálati kül­döttségnek", jelezvén, hogy Carter személyesen ls érde­keltségét nyilvánította a kí­nai—amerikai kapcsolatok továbbépítése iránt. Szerves része ennek a képnek az a rendkívüli és voltaképpen a protokollsza­hályoknak meg sem felelő fogadtatás, amelyben That­cher asszony, az ellenzék­ben levő angol konzervatí­vok vezetője részesült Pe­kingben. A fogadtatás olyan jelleget öltött, mintha a konzervatívok lennének kor­mányon és aktív angol mi­niszterelnök látogatott volna Pekingbe. A látogatás alkal­mat adott a pekingi vezetés­nek arra, hogy ismételten szolidaritását nyilvánítsa Nyugat-Európa legreakcló­sabb és legélesebben szov­jetellenes köreivel és támo. gassa a szovjetellenesen ér­telmezett „nyugat-európai egység" gondolatát. Végül: a hajdani Belga. Kongó, a mai Zaire terüle­tén kirobbant fegyveres konfliktussal kapcsolatban Peking egyértelműen az in­tervenciójukat kiszélesítő tő­kés hatalmak oldalán áll, Beésö bizonytalanság De: nem változtat azon, hogy e kínai magatartás „bambuszfüggönyé" mögött továbbra is megfigyelhetők a belső bizonytalanság jelei. Általánosan elfogadott volt fél esztendővel ezelőtt az a vélemény, hogy Csiang-csing es a „négyek" politikai ve­resége az úgynevezett „mér­sékeltek" győzelmét jelenti a „radikálisok" felett. Belpo­litikai vonatkozásban való­ban előtérbe került a belső konszolidációnak, a gazda­sági helyzet megszilárdításá­nak, az államapparátus sta­bilizálásának az a vonala, amelyet annak idején Csou En-laj miniszterelnök képvi­selt. Ezzel párhuzamosan természetszerűen háttérbe kellett szorulnia a kifejezet­ten anarchista vonásokat mutató, a gazdaságot szét­ziláló, az államapparátus, a párt- és a hadsereg viszo­nyát megbontó szélsőséges vonalat érvényesítő kurzus­nak, amelynek a „négyek" voltak a hordozói. Ezen a rendkívül általános és ma is elfogadott érték­ítéleten belül már csak kombinációk állnak rendel­kezésre, hogy a győzelem mennyire szilárd, hogy az egyes tartományokban pon­tosan milyenek az erőviszo­nyok, s hogy melyek a hatá­rai a Mao Ce-tungot a kínai politikai piramis csúcsán kö­vető Hua Kuofeng hatalmá­nak. Teng — leng A legutóbbi hetekben azon­ban a figyelem középpont­jába került egy olyan sze­mélyi-hatalmi probléma, amelynek végső megoldása közvetve választ adhat az említett kérdésekre. Ez pe­dig a volt első miniszterel­nök-helyettes, Teng Hsziao­ping rehabilitálása. Emlékeze­tes. hogy Teng az ún. „kul­turális forradalom" idején tűnt el a politikai porond­ról. Ezt követően Csou En­laj a belső harc következő fordulójában visszahozta a hatalomba és helyettesévé tette. Csou En-laj halála után, 1976 elején Teng Hsziao-ping ismét kiszorult minden hatalmi pozícióból és heves politikai kampány indult ellene. Miután a „né­gyek bandájának" « bukását általában úgy értékelik ma is, mint a Csou En-lajtól örökölt „mérsékelt pragma­tikus" vonal győzelmét — logikus volt, hogy napirend­re kerül Csou En-laj bizal masainak és kiszemelt utód jának, Tengnek a rehabili­tása is. Pekingből már március kő zepén olyan jelentések ér­keztek, hogy a politikai bi­zottság döntést hozott, amely szerint Teng Hsziao-pinget vi6sza kell helyezni minisz­terelnök-helyettesi tisztségé­be, valamint azokba a ma­gas párt- és katonai funk­ciókba (a központi bizottság alelnöke, a vezérkar főnöke), amelyeket elmozdítása előtt betöltött. Azóta több mint egy hónap telt el és burkolt utalásokon kívül kínai rész­ről nem hangzott el semmi­lyen, hivatalosnak tekinthe­tő nyilatkozat Teng Hsziao­ping sorsáról. Mindenesetre Teng esetle­ges megjelenése módot nyújt­hat olyan nyilatkozatokra és politikai lépésekre, amelyek alapján a jelenleginél meg­bízhatóbban lehet majd meg­ítélni Kína politikai erővi­szonyait. R. E. A százéves gyár A századforduló idején 3 Az 1890. december • 29-én létrejött Szegedi Kenderfonógyár Rt. alapítá­sában való közreműködésre a korábbi tőkés tulajdono­sok — kikhez most Back Bernát, a nagy szegedi ma­lomtulajdonos dinasztia tag­ja is csatlakozott — a Ma­gyar Ipar- és Kereskedelmi Bankot kérték fel. melynek üzleti profilját kifejezetten vállalatalapítások finanszí­rozása képezte. Az 1891-1 első üzletév le­zárása után a Szegedi Ke­reskedelmi és Iparkamara az alábbi képet festette a vál­lalatról : „A kerületünkben levő fonó- és szövőgyárak között az első helyen a Sze­gedi Kenderfonógyár Rt. áll... E gyárban több, mint 180 ezer forint értékű, ösz­szesen 74 angol szakgép van mozgásban és egy 300 ló­erejű fő hajtógép, 2 kisebb mellékgőzgép 4 kazánból táplálva végzi az erőmunkát. A gyárban 2 igazgató és 1 műszaki vezető alatt 100 fér­fi- és 150 női munkás, to­vábbá 31 fiú. összesen tehát 284 munkás van alkalma­zásban. A gyár évi terme­lése 700 tonna varrócérna és kötözőzsineg. szövőfonál, vargafonál, kötél, kötéláru, könnyebb és nehéz nyüstös­heveder-szövetek, összesen több mint fél millió forint értékben. A gyártmányok a belföldön kívül Szerbiába és Romániába vitetnek, sőt Angliában is forgalomba ke­rültek. Rendkívül nagy gondot fordít a gyár a korszerű ha­ladás követelményeire. Leg­utóbb ismét több szövőfonál fonógépet állít fel és ké­szítményei folyamatosan tö­kéletesedve mindinkább ke­resettekké válnak. A Sze­gedi Kenderfonógyár ez év­ben teljesen megújította nagy kötéleresztő berende­zését, és a legkorszerűbb ké­zi munkákhoz kitűnően nyújtott, gépileg előmun­kált kenderszalagokat hasz­nál. Általában a gyár tel­jesen modern berendezése által a gyártási körébe tar­tozó külföldi áruk behoza­talát rövid idő alatt telje­sen kiszoríthatná, ha fe­lette úgy, mint minden ma­gyarországi gyár felett azon előnyben nem volnának a külföldi gyárak, hogy be­fektetési tőkéiket már régen leírták...". Ez a valóban Imponáló helyzetkép, illetve a mögöt­te meghúzódó nagyon ked­vező üzletmenet az 1892. év elején arra bírta a veze­tőséget, hogy a munkáslét­számot —, főleg nők alkal­mazása révén — kb. 400 főre emelje. És ekkor, 1892. közepén bekövetkezett a tragédia, amely az addigi eredményeket szinte telje­sen megsemmisítette, sőt úgy tűnt, hogy a Szegedi Ken­derfonógyárat véglegesen ki­iktatja a magyar vállalatok sorából. » A tűzvész —, melynek részletes leírása meghaladja ennek az írásnak kereteit — 1892. június 5-én délután tört ki, teljes lokalizálására csak másnap kerülhetett sor. Pusztításának irtózatos ará­nyai a szegedi gyártelepek­re mondhatni 100 százalékig jellemző, így a gyárban is uralkodó botrányosan gyen­ge tűzbiztonsági állapotokra, a gyári tűzoltóság teljes hiá­nyára, a legprimitívebb tűz­oltószereknek és eszközök­nek ls elégtelen voltára, a gyártelep rendjének és tisz­taságának kritikán aluli ál­lapotára vezethetők vissza. Pusztításának nyomán csak a kormos falak maradtak meg a gyárból, egyedül afc iroda úszta meg sértetlenül. A kár meghaladta a félmillió fo­rintot, és bár ennek jó ré­sze megtérült a biztosítási összegből, a tulajdonosok nem mutattak nagy hajlan­dóságot a gyár újjáépítésére. Ezt az álláspontjukat csak akkor adták fel. amikor a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara küldöttsége a vállalat nagy közgazdasági fontosságára való hivatko­zással jelentős állami pénz­segélyt szerzett Lukács Lász­ló kereskedelemügyi minisz­tertől, közvetett államsegély­ként pedig ígéretet kaptak arra, hogy a hasonló szak­mabeli vállalatok hosszabb időn át nem részesülnek iparfejlesztési támogatásban. Az elpusztult fonógyár új­jáépítése és felszerelése a katasztrófa után azonnal megkezdődött, és oly ütem­ben haladt, hogy a részleges üzemet 8 hónap után. 1893. március elején már be le­hetett indítani. Mégis a Szegedi Kender­fonógyár első 10 üzletéve igen eredményes volt. Ki­tűnő foglalkoztatottsága ré­vén olyan üzleti forgalmat bonyolíthatott le,- melynek jövedelméből bőven tellett az állandó és következetes üzembővítésekre és moder­nizálásokra, sőt megkezd­hette a részvényesek által régen óhajtott osztalékok fi­zetését is. Vásárlói, a fona­lakat feldolgozó különböző nagyságrendű szövőgyárak és kisiparosok mellett zöm­mel az egyes minisztériu­mok felügyelete alatt mű­ködő hivatalok, intézmé­nyek és intézetek (a ko­rábban felsoroltak mel­lett e korszakban például a Bosznia-Hercegovinai Do­hányjövedék. a máramaros­szígeti erdőigazgatóság, a bustyaházi erdőhivatal) vol­tak, melyek szívesen bízták meg közszállításokkal a jó termékeiről híres, többek között az 1896. évi Orszá­gos Millenniumi Kiállításon díszoklevelet, az 1900. évi párizsi világkiállításon ezüst­érmet nyert vállalatot A gyártmányok minőségi ja­vulása a külföldi piacok ka­puit is egyre szélesebbre tár­ta a Szegedi Kenderfonó kö­telekből, fonalakból, zsine­gekből, valamint kikészített kenderből álló exportszál­lítmányai előtt, melyek aa 1891—1900. közötti évtized­ben Amerikába. Angliába, Ausztriába, Belgiumba. Bosz­niába, Bulgáriába, Német­országba, Romániába, Svájc­ba és Szerbiába jutottak el. A Szegedi Kenderfonógyár ezek szerint a további fej­lődés biztató ígéretével kezdhette meg az új év­századot. Tovább folytatta a termelőképesség növelését célzó beruházásokat. Ez a szüntelen üzembő­vítés és modernizálás a ter­melés mennyiségi emelke­désében is tükröződött, az 1900. évben még 1600 ton­nát kitevő összproduktum 1912-ben 3794. 1913-ban pe­dig 4016 tonnára v emelke­dett. Az önmagában fekint­ve igen gyors felfutás azon­ban a számok tanúsága sze­rint jelentősen elmaradt a beruházások ütemétől: aa 1912. évi termelés össz­mennyisége közel két és fél­szeresét, az 1913. évi pedig pontosan két és félszeresét tette az 1900. évi összter­melésnek. E tizenhárom esztendő alatt természetesen a mun­káslétszám se stagnált, aa évi 630 főről 1913-ig 900 főre gyarapodott. Ez a 43 százalékos növekedés azon­ban messze alatta maiadt a termelés, főleg pedig a be­ruházások emelkedésénél tapasztalható tempónak. Két­séget kizáróan megállapít­ható tehát, hogy az 1900— 1913. évi termelés emelke­désében az egyre terjedő, a munkaintenzitás fokozá­sát jelentő akkordbérezés mellett a technikai színvo­nal fejlesztésének jutott a fő szerep. Dinamikusan fejlődik a szovjet külkereskedelem Értesítjük t. Ügyfeleinket, hogy 1977. május 1-én a szeged: 141. és 145. számú íoié-Lotló kirendeltségek zárva lesznek Kérjük, hogy totószelvényeik továbbításáról, illetve kollektív szelvényeik befizetéséről Időben gondoskodni szíveskedjenek. Nyitvatartási idők: 1977. április 30-án a 141. sz. kirendeltségen, 8—1900 őrátg, a 145. sz. kirendeltségen 7.30—18.00 óráig. ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTAR CSONGRÁD MEGYEI IGAZGATÓSÁGA # Moszkva (MTI) A szovjet külkereskedelem dinamikus fejlődését mutat­ják azok az adatok, melye­ket az Ekonomicseszkaja Gazeta című moszkvai heti­lap közölt e heti számában. A külkereskedelmi forgalom egy év alatt, 50,7 milliárd rubelről 56,8 milliárd rubel­re bővült, s ezen belül az export fejlődése lényegesen gyorsabb volt a behozatal fejlődésénél, ami a szovjet külkereskedelmi mérleg je­lentős javulását idézte elő: a behozatal 1976-ban csupán 800 millióval volt több a kivitel értékénél. A szocialista országok ta­valy 52,6 százalékkal része­sedtek a szovjet behozatal­ból, az import 9,8 százaléka a fejlődő országokból, 37,7 százaléka a fejlett tőkés or­szágokból származott. A Szovjetunió legfontosabb külkereskedelmi partnere az NDK volt 5 milliárd 997 millió rubeles forgalommal. A második helyen Lengyel­ország állt, 5,2 milliárddal. Magyarország az ötödik leg­nagyobb külkereskedelmi partnere volt a Szovjetunió­nak 3 milliárd 492 millió rubeles forgalommal. Az Ekonomicseszk'aja Gazeta statisztikájából kitűnik, hogy a magyar—szovjet árucsere­forgalom értéke 1971 óta több mint kétszeresére nőtt. A fejlődő országok közül Irán, India, Egyiptom és Brazília voltak a legfonto­sabb partnerek, a fejlett tő­késo6zágok' vonatkozásában a szovjet—nyugatnémet ke­reskedelem értéke elérte a 3 milliárd rubelt. Japán 2,1 milliárd rube'es forgalom­mal a harmadik helyre szo­rult vissza. Másotok helyen tavaly az Egyesült Államok volt 2,2 milliárd rubellel. 4

Next

/
Thumbnails
Contents