Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-27 / 97. szám

2 Szerda, 1977. április 27. Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely hat évtizede új korszakot nyitott az emberiség történetében! (Az MSZMP Központi Bizottságának május 1-i jelszavaiból) Május 11-én Genfben Folytatódnak a SALT-tárgyalások 0 Moszkva, Washington (MTI) Mint Moszkvában hivatalosan bejelentették, megállapodás született arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttségei május 11-én Genfben folytatják a hadászati fegyverrendszerek korlátozásával foglalkozó tárgyalásokat. A felek folytatják a SALTmegállapodás szövegének kidolgozásával kapcsolatos, a korábbi tárgyalásokon a küldöttségek szintjén már megvizsgált, de meg nem oldott kérdések megvitatását. A felek arról is megállapodtak, hogy a küldöttségek genfi munkájának felújításával egyidejűleg folytatják a véleménycserét a megállapodás megkötését érintő és más szintű vizsgálat tárgyát képező kérdésekről is. Kedden Washingtonban is bejelentették' a SALT-tárgyalások május 11-i folytatását. Ebben az összefüggésben az amerikai külügyminisztérium szóvivője kedden közölte, hogy a hadászati fegyverek korlátozásáról több szinten tartandó eszmecseréken „nemcsak" a legutóbb Moszkvában előterjesztett amerikai javaslatokról lesz szó. A szóvivő nem volt hajlandó elárulni vajon módosult-e a washingtoni álláspont. A szóvivő bejelentette, hogy Anatolij Dobrinyin, washingtoni szovjet nagykövet hétfőn délután ismét tárgyalt Cyrus Vance, amerikai külügyminiszterrel és általában folytatódik az érintkezés a két kormány között a SALT és a kétoldali kapcsolatok kérdéseiben. Hamarosan bejelentik Vance amerikai és Gromiko szovjet külügyminiszter május második felében, Genfben tervezett találkozójának pontos időpontját — közölte a szóvivő. Gyenes András Prágába ulazott 0 Budapest (MTI) Gyenes Andrásnak, az MSZMP KB titkárának vezetésével küldöttség utazott kedden Prágába, hogy részt vegyen a kommunista és munkáspártoknak a Béke és Szocializmus című folyóirat tevékenységével foglalkozó tanácskozásán. Gromihőt fogadta az indiai kormányfő 0 Üj-Delhi (MTI) Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, aki hivatalos látogatáson Indiában tartózkodik, kedden találkozott Morardzsi Deszai indiai miniszterelnökkel. Gromiko átadta a kormányfőnek Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának üdvözletét. Katonai enyhülést Közép-Eurfipában! Napjainkban, több mint 30 évvel a második világháború után, szembeszökő ellentmondás alakult ki KözépEurópaban: egyfelől a politikai enyhülés sikerei, másfelől a két fél óriási fegyverzetű hadseregeinek szembenállása a kontinens közepén. Az európai közvélemény főleg a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokhoz kapcsolja jónéhány ellentmondás feloldásához fűződő reményeit. Az elfogadott alapelvek közé tartozik, hogy egyetlen állam biztonsága %e szenvedjen kárt. a csökkentések kölcsönösek legyenek, az államok által vállalt kötelezettségek egyenlőek, s hogy egyik fél se jusson egyoldalú katonai előnyökhöz. Csaknem négy esztendővel ezelőtt kezdődtek meg a tárgyalások, de lényeges eredmények Bécsben egyelőre nem születtek. A Szovjetunió és a többi szocialista ország még 1973. őszén fontos megállapodástervezetet terjesztett elő, amely mindkét fél részéről a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet egyenlő, csaknem 17 százalékos csökkentését irányozta elő három esztendő leforgása alatt. Ezt u javaslatot nem fogadták el, noha a szocialista országok hajlandók voltak lehetséges ésszerű kompromisszumokra a nyugati résztvevőkkel. A múlt év februárjában a szocialista országok, figyelembe véve a nyugati félnek a szakaszonkénti csökkentésre vonatkozó kívánságait, azt javasolták, hogy a csökkentést egyenlő alapon az első szakaszban a Szovjetunió és az Egyesült Államok kezdje meg. a többi résztvevő pedig „fagyassza be" fegyveres erőinek szintjét és vállaljon kötelezettséget a fegyveres erők második szakaszban való csökkentésének határidejére és mértékére vonatkozóan. Ezek a javaslatok sem találtak megértésre. Ezzel szemben a nyugati résztvevők gyakorlatilag csupán egyetlen témáról beszéltek: a nem egyenlő mértékű, a Szovjetuniót illetően nem egyenlő mértékű csökkentésről. A Szovjetuniónak azt javasolják, hogy vonjon ki egy páncélos hadsereget teljes fegyverzetével együtt, amire az Egyesült Államok válaszként harmadakkora mértékben csökkentené katonáinak számát, ráadásul az egyes alakulatokból kiemelve, a fegyverzet korábbi szintjének megtartásával. Ami pedig a nyugat-európai tárgyalófelek és Kanada fegyveres erői és fegyverzete második szakaszban való csökkentésével kapcsolatos kötelezettségeket illeti, erről a nyugati javaslatban még csak említés sem történik. A nyugati séma a NATO és a Varsói Szerződés szárazföldi csapatai számára azonos kollektív „plafont" irányoz elő — valamikor a meghatározatlan jövőben. Am teljesen világos, hogy az ilyen „plafon" keretei lehetővé teszik egyes NATOországok számára, hogy növeljék fegyverzetüket más szövetségeseik rovására. Ilyen lehetőséghez juthatna például a nyugat-német Bundeswehr — a NATO egyik ütőereje. A nyugati tárgyalófelek éppen ilyen lehetőség megszervezésére pályáznak, amit meggyőzően bizonyít, hogy nem hajlandók garanciákat adni arra, hogy részt vesznek a csökkentésben legalább a második szakaszban. A szocialista országok a maguk részéről kifejezték azt a készségüket, hogy fegyveres erőik létszómát és fegyverzetüket méreteiknek megfelelően csökkentsék. A csökkentés konkrét időpontjaira is javaslatot tettek. Ugyanezt várják a nyugateurópai országoktól és Kanadától is. Egyelőre a nyugati fél egyhetedével hajlandó csökkenteni az Egyesült Államok nukleáris robbanófejkészleteit és némileg az elavult célbajuttatási eszközök számát. Ez a javaslat elfogadhatatlan, mivel egyszeri jellegű, nem terjed ki más NATO-tagállamok nukleáris arzenáljára. Közép-Európában évek óta a két tömb fegyveres erőinek megközelítő egyensúlya áll fenn. A Nyugat a Szovjetunió fegyveres erőinek struktúrájában a Nyugatéhoz képest meglevő és teljes mértékben megmagyarázható különbségekre rámutatva igyekszik azokat a Szovjetunió számbeli fölényének „bizonyítékaként' felhasználni. Ez év január végén Londonban Schmidt nyugatnémet kancellár és Callaghan brit miniszterelnök például arról beszélt, hogy a Szovjetunió és a Nyugat között, a korábbihoz hasonlóan, katonai egyensúly áll fenn, és semmi alapja sincs a félelemnek vagy a pesszimizmusnak. Ezt Georg Leber nyugatnémet hadügyminiszter is megerősítette tavaly december végén. kijelentve. hogy: „A NATO fegyveres erőinek közös potenciálja egyenlő a Varsói Szerződés tagállamai megfelelő potenciáljával." A szocialista országok már eddig is sok erőfeszítést tettek a tárgyalások sikere érdekében. Energiájukat és ez irányú fáradozásaikat a jövőben sem csökkentik. Ezt bizonyította az az új felhívás, amelylyel Leonyid Brezsnyev fordult a szovjet szakszervezetek XVI. kongressszusónak emelvényéről a nyugati hatalmakhoz. "Ma még egyszer kijelentjük — mondotta —; készek vagyunk arra. hogy egészen a középeurópai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről szóló megállapodás létrejöttéig nem növeljük a térségben állomásozó csapataink létszámát. Természetesen azzal a feltétellel. hogy a NATO erői az említett térségben szintén nem növekszenek. Fogadják el ezt a javaslatot tisztelt tárgyaló partnereink első reális lépésként a fegyveres erők csökkentése felé vezető úton, hisz ezzel senki sem Veszít, a béke ügye, a népek biztonságának ügye viszont csak nyerhet." L. Tolkunov, az APN Sajtóügynökség elnöke A szálé ves gyár Hullámsír és újjászületés 2

A Tisza, mely már he• tek óta fenyegette végpusztulással Szegedet, 1879. március 12-én hajnali fél kettő órakor a várostól északra, Petresnél törte át a 97—98. számú őrházak között a jobb oldali nyúlgátat, és a 25 méter széles szakadáson átzúdulva akadálytalanul rohant a város felé. A fékevesztett víztömeg rohamosan pusztított: a virradat a 6800 épületből mindössze 330-at talált lábon, de ebből is csak 260 volt lakható. Az ár betörése után szinte azonnal megkezdődött a károk felbecsülése. Ez az első felmérés látszólag épen találta Bakay gyárát, az épületek még álltak, de már hullámsírba temetkeztek a nehéz, elmozdfthatatlan gépek, víz borította a készáruként tárolt köteleket, zsákokat, hálókat, a felhalmozott kender-, len- és jutabálákat. Az árvíz előtti egy-két nap kétségbeesett zűrzavarában mindössze egy kisebb tilológépet, valamint néhány pótolhatatlan eszközt sikerült kiszállítani a telepről. A hetek múlásával azonban már komoly épületkárok is bekövetkeztek. A gyárte'ep még július 24-én is részben víz alatt állt, ilyen hoszszú ideig sem a gépekkel felszerelt nyerstégla-épületek, sem a fából készült kéziműhelyek nem tudtak ellenállni — legalábbis maradéktalanul — a víz pusztító erejének, egyre-másra történtek a bedőlések, leomlások. 1883 januárjában — tehát közel 4 évvel azután, hogy a kóiélgyár leállt — Bakay ismét megkísérelte, hogy az ügyet kimozdítsa a holtpontról, és kötélgyárát életre keltse. E lépés megtételére az „Adria" magyar tengeri hajózási társulattól beérkezett, a leghosszabb méretű hajókötelekre vonatkozó nagy volumenű megrendelés késztette. Hogy e nagy rendelést ne legyen kénytelen visszautasítani, Tisza Lajos királyi biztoshoz írt levelében egy olcsó, megfelelő hosszúságú, a gyárához közel fekvő Kálvárián levő telket kért, ahol kötélgyárát berendezheti. És jól számított, javaslata kedvező fogadtatásra talált. 1883. február 22-én kelt, Szeged város Tanácsához írt levelében már arra hivatkozhatott, r.ogy az alig egy hónapja még csak kötélgyári telep céljára kért telkén helyezkedne el az állami támogatással létesítendő és működő kenderbeváltó és kikészítő intézet is. 1883. december 22-én Bakay Nándor és a vállalatába bevonuló 7—8 főnyi tőkéscsoport vezetői aláírták azt az alapító szerződést, mely kimondta az 1884. január 1-én Bakay-féle fonó-, szövő-, kötélgyár és kenderbeváltó Rt. cégnév alatt meginduló új társas vállalat létrejötté*. A 180 ezer forintos alaptőkét képviselő 900 darab, egyenkén* 200 forint névértékű részvény zömmel a néhány főnyi, Kohner Ágostonnak, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatójának vezetése alatt álló bankár és terménykereskedő tőkéscsoport tagjainak kezébe került. Rajtuk kívül még Bakay Nándor és az állam — az utóbbi 2o ezer forint erejéig — bírt részvényérdekeltséggeL Baíay részvényesi mivolta és műszaki igazgatói rangja nem volt véletlen. A szakmához nem értő. csak jövedelmező tőkeelhelyezést kereső pénzembereknek feltétlenül szükségük volt a korábbi tulajdonos nagy szaktudására, elismert tekintélyére, nem utolsósorban pedig márkát jelentő nevére. Ez természetesen nem akadályozta meg őket abban, hogy szorult anyagi helyzetét kihasználva, lényegében aprópénzért vásárolják meg tőle a kitűnően felszerelt, új beruházásokat szinte nem is igénylő, jó hírű termékei révén ismert és munkával bőven ellátott, mindezek alapján pedig komoly haszonnal, biztos jövedelemmel kecsegtető vállalatot. A volt tulajdonosnak 1886. április 5-én végleges búcsút kellett vennie vállalatától. Egyik újságcikkében keserű hangon emlékezik meg erről, a számára fájdalmas lépésről, az okokat azonban nem részletezi. Mielőtt végleges elköszönünk tőle, vessünk egy rövid pillantást 1884— 1886. évi, még a vállalat keretében, majd utóbbi, már magánemberként játszott, egészen haláláig tartó közéleti szereplésére. Tevékenységének súlypontja ezúttal is a gazdasági élet területére esett. A tényleges működését 1885. május 7-én megkezdő Szegedi Ipartestület tisztikarában az elöljáróság tagjaként foglalt helyet, ugyanilyen minőségben vett részt a város törvényhatósága mellé rendelt ipartanács munkájában. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szintén tagjai sorába számíthatta. Korábbi nagy célkitűzése, az önálló Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara létrehozása csak az 1890. év végén vált valóra, itt kezdettől fogva egészen haláláig a másodtitkári posztot töltötte be. Szülővárosának nemcsak gazdasági, hanem kulturális életében ls közreműködött: az 1892-ben megalakult Dugonics Társaság tudományművelési osztályénak rendes tagja volt. Az ország közgazdasági életében jelentős szerepe volt a kendertermelés miniszteri szakbiztosaként végzett munkája. E megbízatásának lejártára mar csak a vállalatától történt végleges megválása után, 1887. december 31-4 hatállyal került sor. A kossuthi platformon Induló, a Habsburg uralkodó kitüntetéseit visszautasító, országgyűlési képviselőként azonban már a kormányzat kegyeit is kereső kiváló iparos, iparpolitikus és közéleti ember 1902. január 23-én hunyt el, hosszú betegséj után. Csak halála után J évvel gondoltak arra Szeged közhatósági, gazdasági, politikai és társadalmi életének vezetői, hogy a Belvárosi temetőben levő jeltelen sírj* fölé síremléket emeljenek. Az e célból megindított, közadakozásra épülő adománygyűjtési akció egy éven keresztül húzódott, de nerg tudta előteremteni a szükséges összeget: a még hiányzd 520 koronát végül Szegei városa, a Szegedi Kenderfonógyár Rt, valamint a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara (ez utóbbi adta a legnagyobb összeget, 220 koronát) adta össze., Nem válik a Szegedi Kenderfonógyát Rt akkori vezetőinele dicsőségére, hogy vállalatuk alapítójának és felvirágoztató] ának emlékét csak 200 koronával voltak hajlandók megtisztelni — és erre is csak akkor szánták rá magukat, amikor az ügy már kezdett kínossá válni. Az 1886. április 5-én megszűnt Bakay-féle fonó-, szövő-, kötél gyár és kenderbeváltó Rt-nak még ugyanazon a napon örökébe lépő Első Magyar Kenderfonógyár Rt valójában nem új vállalat volt, hanem a jogelőd cégnek módosított alapszabályok szerint működő közvetlen folytatója. A Szovjetunióban Sikeres első negyedév 0 Moszkva (MTI) A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának jelentése az ipar negyedévi teljesítésében elért eredményekről bizonyítéka annak, hogy a szovjet ipap az 1976 —1980-as ötéves terv második esztendejét jó ütemben kezdte el — írja a Pravda hétfői vezércikkében. Az ipari termelés mennyisége az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva 5,6 százalékkal növekedett. A munka termelékenysége 4 százalékkal emelkedett, a terrrjelési tervet valamennyi szövetségi köztársaságban teljesítették. A jelenlegi ötéves terv egy éve és három hónapja alatt az ipari termelés értéke 670 milliárd rubel volt — tehát jelentősen több, mint a háború utáni első tíz évben együttvéve. Pozitívan értékeli a Pravda a szovjet mezőgazdaság fejlődését is. Termelőszövetkezetünk bejelenti, hogy az alábbi feliratú bélyegző elveszeit, használata érvénytelen'. Hctvezcr Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Pusztaszer 35 és Hétvezér Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Pusztaszer 46