Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-26 / 96. szám

» Kedd, 1977. áprffls 2«. A közös vagyon A népgazdaság etapját ké­pMÓ társadalmi tutajdon büntetőjogi védelme, az azt károsító magatartások, mu­lasztások megelőzése olyan társadalmi ügy, amely nem­csak a bünüldözO, igazság­ügyi, állami és gazdasági szervek, hanem az egész tár­sadalom szoros együttműkö­dését követelő feladat. A tár­sadalmi tulajdon és a nép­gazdaság ellent bűncselek­mények előfordulást szám­arányában 1976-ban az eló­eö évhez viszonyítottan szá­mottevő változás nem tör­tént. A társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncse­lekmények túlnyomó több­ségben kisebb károkozással járlak. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy növekedett a jelentós kárt okozó cselekmények száma, és így a kár összege is. A károkozás összegszerű emelkedését részben az okoz­ta, hogy az általános meg­előzési munka nem volt megfelelő, a bűncselekmé­nyeket hosszabb időn ke­resztül követték elt Korábban főképpen a me­rőgazdasági ágazatra "olt jellemző, míg l»76-ban már más területen is jelentke­zett. (Pl. ipari vállalatok, intézmények stb.) A több éven keresztül fo­lyó bűncselekmények felde­rítése Igen nehéz, részben azért, mert széles a cselek­ménybe bevont személyek köre, esetenként bonyolult összefonódások nehezítik a nyomozást, részben pedig mert egyre gyakrabban ta­lálkozunk olyan vagyon el­leni cselekményekkel, ame­lyek teljesen megbízhatat­lanná teszik a bizonylati rendszert és így a cselek­ményeket utólag nem lehet bizonyítani. Sajnos éppen ez az egyik oka annak —, amit hozzá nem értők fél­remagyaráznak —. hogy az ún. „nagy ügyek" még ak­kor is szerény méretűvé „zsugorodnak", amikor min­denki meg van győződve ar­ról, hogy sokkal súlyosabb felelősség terheli az elkö­vetőt, csak éppen a fentiek­ben említett okok miatt azt nem lehet bizonyítani. A büntetőeljárási törvény kötelezően előírja a nyomo­zó- és igazságügyi szervek nek, hogy az eljárás folya­mán: „fel kell deríteni azo­kat az okokat és körülmé­nyeket ls, amelyek a bűn­cselekmény elkövetését köz­vetlenül lehetővé tették." Hlyen esetekben a hatóságok­nak ún. szlgnalizáclós fel­Jegyzésben közölni kell nz érintett szervekkel a megál­lapított hiányosságokat, me­lyeket azoknak soronkívül meg icell szüntetniük. Az elmúlt évben 120 esetben éltek a bűnüldöző szervek ilyen fi­gyelemfelhívással. Ezek tar­talmát vizsRulvu több hiá­nyosságot lehetett megál la­pítani, amelyek közül most 'sak néhányat szeretnék Dél­laként kiemelni. Alapel­vünk: a társadalmi tulaj­Ion sérelmére elkövetett va­©ron elleni cselekmények Nyomozásánál külön vizs­tiitat tárgyává tesszük azt la. ho"v a felügyelett. el­lenőrző szervek ebből faka­dó feladatukat hogyan vé­gezték. Továbbra is vissza? térő hiba az ellenőrzések el­mulasztása, azok lazasága, részleges, vagy teljes hiá­nya. Minden esetben ez volt megállupílható azokban az ügyekben, amikor hosszú Időn keresztül követtek el bűncselekményt. Ez tette pl. lehetővé Deák Mihálynak, aki a VEGYÉPSZER Vál­lalat szegedi Kirendeltségén dolgozott, hogy több hóna­pon keresztül zavartalanul eltulajdoníthatott különbö­ző anyagokat, s cselekmé­nyével a társadalmi tulaj­donban 37 ezer Ft kárt oko­notb Sajnos, sok esetben még alapvető problémák is nehezítik a társadalmi tu­lajdon védelmét, amit mu­ltat a megyei városi tanács pénzügyi osztályának jelen­tése is, amelyet a költség­vetési revízióval kapcsolato­san a közelmúltban terjesz­tettek a Végrehajtó Bizott­ság elé. Ebben többek között meg­állapították: „A belső el­lenőrzés az elvárt színvonal alatt maradt, még az olyan intézményeknél is, ahol van függetlenített belső ellenőr. A vezetői belső ellenőrzés gyenge színvonala is meg­mutatkozott egyes intézmé­nyeknél." Hogy várható el a társadalmi tulajdon vé­delme, ha még Ilyen alap­vető ellenőrzési problémák ls előfordulnak? Nemegyszer késedelmes Intézkedést ta­pasztaltunk még olyan ese­tekben ls, amikor már egy­értelmű volt, hogy bűncse­lekmény történt. Így tör­ténhetett meg, hogy Kocsis Béla. mint a DELTA Kis­kereskedelmi Vállalat rádió­villamossági boltjának elő­adója az üzletből két éven keresztül rádiókat, magne­tofonokat, televízlót tulaj­donított el úgy, hogy „sen­ki" nem vette észre (?!), pe­dig 90 ezer Ft volt az oko­zott kár. Igen figyelemre méltó a Jelentés azon meg­állapítása, mely a vezetői ellenőrzés gyengeségéről szól. Egyes esetekben a büntető­eljárás folyamán a vezetők részéről e kérdésben érthe­tetlen magatartással és ál­lásponttal találkoztunk. So­kan úgy érzik, hogy a leg­egyszerűbb bizonylati ellen­őrzéshez ls felsőfokú szám­viteli képzettség kell, hol­ott « rendszeres ellenőrzés­sel meg lehet előzni — még számviteli téren is — a tár­sadalmi tulajdon károsítását, Az ellenőrzési munka meg­javítása ezért egyre sür­getőbb feladat. Ezt kíván­ja meg az a helyzet, hogy az utóbbi Időszákban vala­mennyi termelési, gazdálko­dási területen a gazdasági fo­lyamatok bonyolultabbá, a törvénysértések burkoltab­bá, a bűncselekmények sok­kal leplezettebbé váltak, s ennél fogva nehezebb fel­Ismerésük és feltárásuk. To­vábbi fogyatékosság e téren az is. hogy az ellenőrzés nem mindig követi megfe­lelően a gazdasági tevé­kenységet. Ennek részben az az oka. hogy igen bo­nyolultak a gazdasági folya­matok, pl. igen sok válla­latnál a bizonylati fegye­lem nem megfelelő, nem tudja megbízhatóan követ­ni az anyagfelhasználást. így egyesek háboríthatatlanul tudnak lopni, sikkasztani, mert az anyagklvételezés után az anyagfelhasználásról megbízható nyilvántartás nem áll rendelkezésre, sót esetenként meg sem követe­lik az elszámolást. Pl. ko­rábban már büntetett Kar­dos Jenőt a DÉLEP Vállalat karbantartó csoportvezető­ként alkalmazta. A munka­körben a felhasznált anya­gokról nem volt köteles (?) elszámolási bizonylato­kat kiállítani. így nem volt csoda, hogy több ezer fo­rint értékű elsikkasztott anyagot használt fel ma­gánmunkák elvégzésénél. Sok esetben hiba az ls, hogy felszínesek, rutinszerűek az ellenőrzések, vizsgálatok. Olyan eseteket sem követ tételes ellenőrzés, amikor a szúrópróbaszerű vizsgálat­nál komoly hiányosságok mutatkoznak. Esetenként több száz ezer forintos leltárhiányok meg­állapítása mellett semmine­mű szabálytalanságot, hibát nem tudnak róegúllapítani. Ma már eljutottunk oda, hogy ilyen cselekményekért nem is tgen tesznek felje­lentést, mert nincsen bizo­nyíték. Ez esetben nyílna csak lehetőség arra, hogy a felelősökkel szemben hanyag kezelés bűncselekménye mi­att el lehessen járni. Igen jelentós volt az olyan szig­naiizációk száma, amelyek a nyilvántartási. bizonylati, ügyviteli, pénzügyi fegye­lem hiánya miatt történtek. Még mindig előfordult, hogy egyes vállalatoknál és in­tézményeknél ilyen hibák miatt lehetetlen volt a tény­leges helyzetet megállapíta­ni. A bűncselekményt el­követő személyek a bizony­lati fegyelem hiányát, a meg nem felelő szervezés voltát könnyen felismerik, és ezt kihasználják. Ezt használta ki Huszár Gergely, aki — a Volán 10. sz. Váltatatnál dolgozott, mint fuvarválta­ló. Egyszerű módon több hó­napon keresztül 75 ezer Ft­ot sikkasztott el. Nem sokat Javult a hely­zet az ún. portai ellenőr­zésben sem. Az már rend­szeressé vált, hogy felírják a nevét a belépőknek, de arra még mindig van „el­fogadható masvarázat", hogy miért nem ellenőrzik a kl­és belépő gépkocsikat. Az elmúlt évben is drága gépe­ket, munkaeszközöket tu­lajdonítottak el. Pl. az egyik üzem területéről eltulajdo­nítottak egy kis kertltrak­tort anélkül, hogy azt bárki észrevette volna. A társadalmi tulajdon sé­relmére elkövetett cselek­ményeknél olyan megálla­pításaink is voltak, hogy a bűncselekmény elkövetését az tette lehetővé: a környe­zet nagyfokú közönbösséggel „szemlélte" a bűnelkövetők mesterkedését. Sok helyen még ma sem alakult ki olyan légkör, amely elítéli, meg­akadályozza a közös vagyon fosztogatását, sőt, eseten­ként Jól leplezett és szerve­zett intrika indul a beje­lentő, vagy az ellen, aki a szabálytalanságokat szóvá­teszi. A kiragadott példák és problémák is mutatják, hogy társadalmi összefogásra van szükség. Fontosnak tart­juk, hogy az ellenőrző szer­vek és a belső ellenőrzé­sek szervezettebbek és mély­rehatóbbak legyenek, mert csak így lehet meggátolni a hosszabb időn út folytatott bűncselekmények nagymér­vű károkozását. Dr. Jármai Tibor Orvos fényképezőgéppel A Lechner tér 4. számú házban még falépcső van. Nem rossz az, csak öreg már, azért nyög, amikor valaki jár rajta. No meg azzal jelzi, hogy valaki Jött a házba. Ebben a házban lakik a kel­lemesen berendezett lakásuk­ban dr. Benedek László orvos és felesége is. Laci bácsinak fiatal korától kezdve hobbi­ja — magyarabban szenve­délye — a fényképezés, aki­nek már a 30-as években magára hívta figyelmét a Szeged melletti kis agrárfalu, Tápé. Akkor kezdett fotóz­ni, de kapcsolatuk régebbi keletű, öregebb. — Mióta jár Tápéra? — Pontos Időt nem is pró­bálok mondani, nagyon rég. tói fogva. Valóban, a 30-as években már kijártam Tápé­ra, ahol az ősiségében meg­rekedt, sárbaragadt falut, a benne lakó embereket — fiatalokat, öregeket — fo­tograíáltam. Rajtam kívül már akkoriban sűrűn kilá­togatott Lajos Sándor orvos barátom ls, aki szintén nagy csodálója volt a tápai nép­nek, Szegedtől sokban kü­lönböző kultúrájának. Az én taktikám az volt, hogy va­sárnap délután megjelen­tem a HANGYA-féle korcs­mában, odaültem az öreg parasztemberek közé és be­szélgettem velük. Lassacs­kán megismertük egymást, közben én a számomra fon­tosabb fizlmiskájúakat figyel­tem fotós szemmel. Már azt is tudták, hogy aki mellé le­ülök, azt le fogom fény­képezni. Ügy is volt. Meg­kértem, legyen a fotómo­dellem. Miután beleegye­zett, azt ls elmondtam ne­ki. vagy nekik —, mert nem egy esetben egy egész asz­taltársaságot fotóztam —, hogy nem elég a masinám­nak az Ivóban levő fény, gyerünk kl az udvarra. Ott hozattam nekik egy liter bort. ök úgy iszogattak, be­szélgettek, pipáigattak mint odabent, én meg kattogtat­tam a gépemet. Szívesek voltak, soha sem ellenkez­tek. Talán érezték, hogy én ott, akkor dolgoztam. A harmincas években a fényképezőgép még luxus­nak számított. Ügy annyira, hogy a faluban még a leg­módosabb családoknál se nagyon volt. Akkoriban in­kább a „föstögetó embö­rök" jártak kl ide, aki kö­zül Heller Ödön és Nyilnsy Sándor házat is vásárolt Tá­pén, hogy a népéletet bent­ről nézve lássák, és miután némi ismeretséget szereztek eme nagy hagyományú nép­ről. Igyekeztek minden jel­lemzőt fölfedezni és vászon­ra vinni. Ugyanilyen gon­dolattal járt ki Szegedről La­ci bácsi is. Falusi életképek, munkás hétköznapok, meg­hitt hangulatú ünnepnapok ihlették, amelyekből kiemel­kedik a gyékénymunkát, a gazdálkodást, a halászatot bemutató fényképek sora. Nézem az asztalra Kiterí­tett fényképhalmazt, néme­lyiken ismerősöket fedezek föl, a másikon meg a Tisza vizét merítő lány látható, de kedves a gyerekkocsis fel­vétel is, ahol egy barká­csolt, fakerekű gyerökkoest­ban ülő kislányt a testvére húz, amolyan Igazi tápai gyerökviseletben. A legtöbb kép az öregeket mutatja, közöttük számtalan pipázó embert más és más pózban, beszélgető asszonyokat, va­sárnap délután a Főutcán sé­táló lányokat, vagy éppen a töltésoldalban virágokat sze­dő, csodálatos viseletben tün­döklő nagylányokat. A regi tápai viseletet — gyermok-. nagylány-, asszony- és az asszonynép viseleténél egy­szerűbb férfiruhákat, azok­nak hiteles képét — szam­talan fotó őrzi, amit a nép­rajzosok mai munkájukban már nem nélkülözhetnek. Laci bá.-si fotói nélkül sokkal szegényebb lett vol­na az 1971-ben megjelent falumonográfia ls. Ha mér nem is olyan nagy energiá­val, de még ma ls dolgo­zik. Tápéra már ritkán Jár ki. Ott kellő Időben és szor­galommal elvégezte önként váltalt munkáját. Hatalmas anyagának egy kis részéből nemrég láthattunk kiállí­tást a Bartók Művelődési Központban. IfJ. Lele József Kiállás Szeged hatalmas pusztáit hosszú időn keresztül jószág­tartással hasznosították. A szilajtartás során, amelyik a XIX. sz. végéig tartott, a Jó­szág egész évben kint volt a pusztán. A város gazdasági életében jelentős szerepe volt az állattartásnak. A göbölyö­ket Pesten keresztül hatal­mas falkákban hajtották a bécsi vásárokra. Szegeden át­utazó francia lovag olyan sok lovat látott, hogy akár három-négyezret is, olcsón, darabját tíz magyar forintért megvásárolhatta volna. A századforduló táján kezdetét vette a félszilajtar­tás, amikor a jószág télen is­tállóba került és takarmá­nyozták. A tél elmúltával, Szeged környékén, Szent­györgy napkor (ápr. 24.) az állatokat kiállították, kiver­ték a pusztára. A város la­kossága királyi adomány­ként együtt birtokolta a le­gelőket, ezért szájbért, fű­bért nem fizetett. A pásztor bérét azonban nekik is ren­dezni kellett. A pusztára kihajtott Jószá­got a számadó vette át és egy pálcára, rovással nyil­vántartásba vette. A dögro­váson van — egészségi álla­potra utaló szólás-mondás innen ered. Ha egy jószág elhullott, rovással följegyez­ték. Az együtt kihajtott Jó­szág a csordában is együtt tartott, megkönnyítette a számadó helyzetét. Amelyik jószágot a számadó átvette, HAZASSAG I. kerület Szeged: Baráut látván Ferenc és Sándor Borbála Mária, Mészá­ros István és Veres Katalin, Mol­nár Lajos ée Cserpnyék Ilona, Fürtön János és Ooskó Gizella, Boszák István és Pernek! Ágnes, Papp József és Makhult Judit, Er­dei Barnabás és Mózes Etika tva, Kruták András ós Bakacsl Márta, dr. Nagynunai.v Gdbcr István és dr. ZOLtan Teodóra, Hajdú Sán­dor és Kónya Ida Terézia, dr. Jo­vlty MllivoJ ós dr. Bodonl Ildikó Edit, Hagt István és Gáspár Maria házassArot kötöttek. HL kerület Szeged: Horváth Sándor István és Burján Mária, Bogos Sándor és Borbély Kornélia, Borcsök Mi­hály és Bőrösük Erzsébet, Nagy Csaba Károly és Tóth Margit, lílss István, és Egri Gizella Mária, Vecsernyés István, és Szabó Jolán, Filó János és Gere Márta, Komló­si János és J ultasz Mária házassá­got kötöttek. SZÜLETÉS ' yA I. kerület Szeged: Farkas Zsolt György­nek és Mlu Ilona Márlónak Csa­ba A kos. Békési Tibornak és Fo­dor Gabidella Arankának Orsolya, Csányi Istvánnak és Katái Máriá­nak Mária, László János Ferenc­nek és Vlncze Ibolya Katalinnak Ágnes. Sándor Tibor Ferencnek és Eádori Ilonának Mónika, Ba­log Péter Pálnak es Forral Máriá­nak Péter, Velda Ferenc Oyulá­nak és Hajas Gyöngyinek Anikó, Ferencz Ferenc Attilának és Csej­téi Mária Klárának Dávid Máté, Krisztin Bélának és Merész Évá­nak Zsolt, Faragó Istvánnak ée Varga Eváhak Edit, Dobó Mihály Andrásnak és Benkő Sárinak Zsuzsanna Dominika. Hollós Im­rének és Molnár Editnek Gábor Imre, Lánárt Mihálynak és Tóth Rozáliának Csaba Mlhóly. Kocika Gyulának es Farkas Máriának Andrea, Radó Istvánnak és Pető Zsuesaima Teréziának Attila Ist­ván, Natsa Józsefnek é.s Tóth Má­ria Zsófiának Erika, Batkl László Istvánnak ós Kádár Erzsébetnek Családi események Anikó, Tóth József Ferencnek és Oldal Gabriellának Andrea Gab­riella, Tóth Mihálynak és Vadász Klára Juditnak Klára, Várvölgyi Pálnak es Tárukó Ildikónak Ká­roly, Székely Lajosnak és Kaucz­kl Margitnak Róbert, Bakos De­zsőnek és Varga Margitnak Dezsú, Szabó Gellért Kornélnak és dr. Karsay Eleonórának Zénó Tamás, Caala Károly Jánosnak és Bodor Margitnak Zsolt Károly, Far.kas­Csamangó Lászlónak és Nagy Irén Katalinnak László, dr. Dará­nyi Istvánnak és Varró Olgának Péter. Csótl István Lajosnak és Hadas Katalinnak András leven­te, Falucskai Ferencnek és Né­meth Erika Ildikónak Henriett, Zsótér Józsefnek és Palatínus Má­riának Róbert, dr. Krisztin And­rásnak és Tóth Klárának András, Báló László Lajosnak és Serfőző Erikának Erika Edina, Demus Endrének és Samu Mártának Ró­bert, Gera Antalnak es Gombos Annának Attila, Borbély István­nak és Lakatos Erzsébetnek Er­zsébet Tünde, Danyl Ferencnek és Szekeres Katalinnak Róbert Fe­renc. Nagy Józsefnek és Dobák Margitnak Gábor, Pál Sándornak és Fekete Margitnak Szilvia, Tóth Lászlónak és Farkas Ilonának Csilla, Fábián Józsefnek és Kiss Ilonának Márta. dr. Péter Antal­nak és Szóketálvi-Nágy Eva Má­rtának zsoria Anikó. Horváth Sándor Andrásnak és KLs Erzsé­betnek Csaba, Hegyközi József Sándornak és Kindleln Erzsébet­nek Attila, Szatmári imre Mihály­nak és Horváth Máriának Móni­ka, Bencsik Jánosnak és Tóth Irénnek Attila János. Dávid Jó­zsef Sándornak és Fejes Erzsébet­nek József, Dinnyés Sándornak és Cslpel Gizella Borbálának Ber­nadett nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: Galambos Tamásnak és Gede Erika Irénnek Henriett Eri­ka, Csonka Ferenc Sándornak és Molnár Máriának Zoltán Péter, Dóda Lászlónak és Madarász Gi­zellának Viktória Szilvia, Korom Mihálynak és Szabó Etelka An­nának Ibolya, Kónya Imrének és Tapodl Elza Rozáliának Imre Ist­ván, Papp Jánosnak és Bbdó Etel­kának Norbert János, Szöllösl Sándornak és Póczos Horninak Emese, Bácskai Józsefnek és Sel­mcczl Eszter Emmának Szabolcs, Kiss Sándornak és Széli Rozáliá­nak Andrea, Csala Istvánnak és Szekeres Irénnek Judit, Mthalecz Béla Jánosnak és Bodrogi Edit Veronikának Béla, Szalal József­nek és Balog Erzsébetnek Krisz­tina. Lázár Istvánnak és Kiss Ilo­na Évának Levente István nevú gyermekük született, HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Bulla Ferenc, Zsótér István, Bartol Brúnó, dr. Kasza Ferenc, Sds György Ferenc, Sln­ger Gyuláné ltozner Mária, Bor­bély Ferencivé Belovai Mária An­no, Fogas Ferenc, Deme Mihály­né Szabó Veronika, Vörös Janos­né Varga-Dudás Lucz,a, Tari Ist­vánná Mészáros Anna, Rózsa Jó­ssefné Stelnor Márta, Wenner István, Virág József, Tóth István­ná Szömarédl Terézia, Fritsch Sa­rolta Ernesztina, Igrl Andrásné Puskás Erzsébet, Rostás Antal, Ábrahám Mihály meghalt. III. Kerület Szeged: Papdl Andrásné Do­monkos Julianna, dr. Csaplár Sándórné Csuha Ilona Allcé. StlU Jánosné Stükl Anna. Zöldi József, Takács Ferenc, dr. Kocsis Gábor­né Kis Gabriella, Szontpáll Pálná Jeszenszky Ilona, Varga Sándór­né I-enhardt Borbála. Kovács Já­noané Hajnal Ilona, ViJimeg Pál­né Vinezé Franciska, Szabó Já­nosné Hegyi Ágnes, Szalma Já­nosné Vér Mária, szécsi András­né Tanács Julianna meghalt. több száz közül is ki tudta választani. Külön legelője volt a mé­nösnek (Ménösjárás), a te­héncsordának, a szűzbarom­nak, a heverőmarhának és a juhnyájnak is. A birkákkal járatott pusztán a lovak nem legeltek, de külön legelőt je­löltek ki a marhafélék szá­mára ls. A számadó élelmezte a bojtárokat. A cserény mellett a lakos főzött. A bográcsot szolgafára akasztották, és tüzet raktak alá. Amikor az étel megfőtt, kutyagerinc — más néven bográcskoszorú — alkalmatosságra tették, hogy a bogrács ne billenjen föl. Táplálkozásuk egyhangú volt. Krumplistarhonya, leb­bencsleves és a kása válto­gatta egymást. Ameddig tar­,tott a szárított hús, a főtt ételt azzal erősítették, ízesí­tették. A juhászok és a te­héncsorda őrzőinek tej, tar­hó került az étrendjébe. A következő évre való szá­rított húst még a nyár vé­gén elkészítették. A legelőn feljavított, öregebb, kimust­rált ökröt levágták. Húsát saját levében megfőzték, majd a szőrével lefelé for­dított subára kiöntötték. Amikor megszikkadt párszá­rító kasban vékonyan elterí­tették, ahol véglegesen klszá. radt. Azután sűrű szövésű kenderből készített acskók­ba rakták. Hetenként szombaton hoz­ták a heti elemózsiát és a tiszta ruhát. Ezért a pászto­rok a mórahalmi templom környékére, a klnyérváró domb közelébe terelték jó­szágaikat. Ettől délre (a ko­rabeli térképek szerint is) volt a kurvadomb. Sajátos pásztorerkölcsölt alakultak ki. Ha friss húsra éheztek, lerántottak egy fia­tal jószágot a lábárú és meg­főzték. Jött a gazda fölnézni a jószágot. Hát mögdöglöttl Ehun a böre el A betyárok­kal is összecimboráskodtak. Egymás jószágait clbitangol­tik, sőt még gyilkosságról ia tudunk. Börcsük Vince Áramszünet Értesítjük fogyasztóin­kat, hogy Újszegeden 1977. április 29-á.n 7-től 15.30 óráig a Felső Kikö­tő sor, Marostól u.. Fürj u., Szőrt u„ Bérkert u.. Töltés u.. Bal fasor, Ró­zsa F. sgt.. Odesszai krt. Altat határolt területen karbantartás miatt áramszünet lesz Fogyastlól szíves elnézéséi kéri a DÉMARZ Szeged Bel­vároai-Tlszántúll Kirendelt­ség.

Next

/
Thumbnails
Contents