Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-24 / 95. szám

3 Vasárnap, 1977. április 24. Több Visontán, a Thorez Külfejtései Bányaüzemben — a tavalyinál 300 ezer tonnával többet — összesen 6,5 millió tonna szenet termelnek, melyet a Gagarin Hőerőműbe szállítanak. Jelentősen fokozzák a meddőréteg eltakarítását is. Képünkön: fejtik a szenet. Alkotó szellemi munka Az MTESZ küldöttközgyűlése Szombaton tartotta 12. küldöttközgyűlését a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Budapesten, a Kertészeti Egyetem dísztermében. Az MTESZ-hez tartozó 29 egyesületbe tömörült 140 ezres tagság képviselői áttekintették az elmúlt négy év közös munkájának eredményeit. A közgyűlés elnökségében helyet foglalt Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Polinszky Károly oktatási miniszter és dr. Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke. Dr. Ajtai Miklósnak, az MTESZ elnökének megnyitója után dr. Kovács Sándor, a szövetség főtitkára tartott beszámolót. A főtitkár beszéde után a küldöttközgyűlés hozzászólásokkal folytatta munkáját. A felszólalók közül többen beszámoltak a vidéki egyesülelek munkájáról. Ezek aktívan részt vesznek a város vagy a megye fejlesztési terveinek kidolgozásában. Többek között Szegeden az egyesületi szakemberek közreműködésével több új létesítmény, városfejlesztési fconccpció valósult meg. Számottevő segítséget nyújtanak az egyesületekben működő szakemberek, a mezőgazdasági, a Kohó- és Gépipari és a Nehézipari Minisztérium átfogó koncepcionális vagy egyes részfeladatainak megoldásához. A vállalatoknál működő üzemi csoportok munkájának kiszélesítésében azonban még jelentős tartalékok rejlenek. Huszár István, a párt Központi Bizottsága és a kormány nevében köszöntötte a küldöttközgyűlés résztvevőit. Megállapította: az MTESZ tagsága az elmúlt években ériékes munkát végzett hazánk gazdasági, szellemi életének fejlesztésében. Az újabb feladatok megoldásához a műszaki, gazdasági, kutató, szervező és irányító munka mércéjét meg kell emelni, s ennek eredményességében a szövetség szervezett alkotó szellemi munkájának is jelentős a szerepe — hangsúlyozta. A felszólalások és a vita után dr. Kovács Sándor foglalta össze a közgyűlés tapasztalatait, majd a küldöttek megválasztották az új országos elnökséget. A közgyűlés alkalmával sor került a társadalmi szervezetben kiemelkedő munkát végzett tagok jutalmazására: összesen 34-en vehették át az MTESZdíjakat. Végül az új elnökség megtartott első ülését, ahol megválasztották a szövetség legfőbb tisztségviselőit. Eszerint az MTESZ elnöke dr. Ajtai Miklós, az OMFB elnöke, ügyvezető elnök dr. Horgos Gyula, társelnök dr. Gergely István államtitkár, az OVH elnöke és. Kónya Albert akadémikus. Az MTESZ alelnökévé választották Dobrotka László könnyűipari miniszterhelyettest. Drecin József országos tervhivatali elnökhelyettest, Rödönyi Károly nyugalmazott minisztert, valamint dr. Varga József egyetemi tanárt. Az MTESZ főtitkára dr. Kovács Sándor. Első és Hivekvfi tejtermelés Tejgyűjtő nyílt Tápén Mind többen és többen ismerik fél a tsz-tagok, valamint az egyéni kistermelők Körében, hogy a tehéntartás, a tejtermelés hasznos foglalatosság. Jól választott és megfelelően gondozott tehén a mai felvásárlási viszonyok között meghálálja a munkát. Jól példázza ezt a szegedtápéi határ, ahol a háztáji és az egyéni gazdaságokban az utóbbi időben megnőtt a tejtermelési kedv. Közvetlenül a Tisza közej lében levő határrészen, a | község szomszédságában taff Aratnak" a juhászok Megkezdődött a birkanyírás Az utóbbi években a juhtenyésztő gazdaságok előbbre hozták a nyírás idejét, hogy jobb minőségű gyapjút értékesíthessenek. A Gyapjúes Textilnyersanyag Forgalmi Vállalat szegedi kirendeltségétől kapott tájékoztatás szerint javában tart a szezon. Június végéig mintegy százezer anyajuhot, törzskost és növendék állatot szabadítanak meg vastag bundájától. Tucatnyi gazdaságban, mint például a szegedi Üj Élet, a Tisza— Maros-szögi, az eperjesi Ifjú Gárda és a maroslelei Rákóczi téeszek — már végeztek a munkával. Az utóbbi két szövetkezet át is adta az árut a felvásárló vállalatnak. Ilyenkor — úgy mondják — „aratnak" a juhászok, felmérik munkájuk eredményét. Az előzetes felmérések szerint az anyajuhokról átlagosan ötkilós bundák kerülnek le. A termelési kilátások kedvezőek, a tavalyinál több, összességében 51— 52 vagon gyapjú átvételére számítanak a felvásárló vállalat szakemberei. lálható nyolc-tíz tanyában megszaporodott a tehenek száma. Jelenleg tizenegy tehenet fejnek a gazdák, de többen bejelentették, mint Gera István gátőr is, akinek jelenteti két tehene van, hogy tovább növeli az állományt. Egy korábbi megbeszélésen a termelők azt kérték, hogy a közelben létesítsenek az illetékesek tejátvevő helyet. A Csongrád megyei Tejipari Vállalat ennek alapján módot talált a termelői kérés teljesítésére. Üj átvevőhelyet létesített a Tápé-réti gátőrháznál. A megfelelően berendezett és felszerelt begyűjtőt a közegészségügyi ellenőrzés után április elején adták át rendeltetésének. A tejipar számításai szerint naponta 300—400 liter tejet szállítanak erre a helyre a környékbeli háztáji és kisgazdaságokból. E jó tapasztalatok mellett arról is tájékoztatta szerkesztőségünket a megyei Tejipari Vállalat, hogy a háztáji gazdaságokban más helyeken is örvendetesen nő a tejtermelési kedv. A vállalat a közelmúltban létesített új tejbegyűjtőt Újszegeden, Szeged-Algyőn, valamint Hódmezővásárhelyen a Marx utcában is. Az átvevőheiytől való távolság csökkentése ugyanis elősegíti a tejtermelők munkáját. N

agy a népszerűsége, százezreket mozgat meg és eredményeit minden Csongrád megyei lakos érezheti. Amikor néhány évvel ezelőtt a településfejlesztési verseny elkezdődött, kevesen gondoltak arra, hogy a mozgalom a városés községfejlesztés kiegészítő forrásává is válik. A múlt évi teljesítés alapján is elmondható, hogy — a versenyt ugyanis minden évben értékelik és a helyezzeteket jutalmazzák — mindenütt javult az alapellátás. A vetélkedés segítette a tanácsokat abban, hogy a városok és a községek szerepkörüknek megfelelő életkörülményeket teremtsenek. Hosszú lenne felsorolni a számszerű eredményeket, de a legfontosabb adatok is tanúsítják; a verseny jól betöltötte hivatását. Tavaly például Csongrád megye lakosai 32 kilométer űj járdát építettek, 44 kilométert pedig felújítottak, karbantartottak. Elültettek 71 ezer fát és csemetét. 391 ezer négyzetméter virágágyat gondoztak. 100 ezer négyzetméternyi parkot építettek, kitisztítottak 676 kilométer csapadékvíz-csatornát, közreműködtek 50 óvodai férőhely létesítésénél, öt sportpálya és 11 játszótér építésénél. Az eredmények versenyben születtek, de arra is kell gondolni, hogy a vetélkedésnek általában győztesei és vesztesei is vannak. Igaz, ez esetben senki sem veszthet, a közös munka eredményeit mindenki érezheti. De mint minden versenynél, itt is a helyezések lelkesítenek, jó érzést adnak, további munkára serkenthetnek, de aki nem került a dobogóra, az száyivetésre kényszerül. Szeged évek óta a városok közötti versenyben utolsó. Egyébként a tavalyi teljesítés alapján a végső sorrend így alakult: Ézentes. Makó, Csongrád, Hódmezővásárhely, Szeged. Makón az egy lakosra jutó társadalmi munka 775 forint, Szegeden 269 forint. Sok ez, vagy kevés, meg lehet-e elégedni ezzel az eredménnyel, vagy sem? A kérdések minden évben újra megfogalmazódnak. Azonban, érdekes módon, a felelet nem egyszerű, nem egyértelmű. Biztos vagyok abban, hogy nem lelkesíti az utolsó hely azokat a kerületeket, lokálpatriótákat, intézményi kollektívákat, szocialista brigádokat, KISZ-szervezeteket stb., akik mindent megtettek városukért. Az ő érdemük, hogy 1976-ban a közös munka 7,8 millió forinttal meghaladta az előző évit, és így értéke elérte a 46 millió forintot. Számos akció, kezdeményezés indult a városban, s a társadalmi segítség újabb formái is kialakultak. Ugyanez az összefogás eredményezte azt is, hogy Szeged a megyei városok sorrendjében évek óta az első. Az egy lakosra jutó társadalmi munka Szegeden 1974-ben 201, 1975-ben 229 forint volt. A második helyezett Pécs. Itt az utóbbi három évben az egy emberre jutó társadalmi munka értéke 170—174—207 forint. Pécset Miskolc, Debrecen és Győr követi. Szeged tehát a megyei városok között a legjobb teljesítményt érte el tavaly is. Egyszer első, egyszer pedig utolsó Szeged. Ez azt az ötletet is adná, hogy a megyei városoknak külön kategóriában kellene a településfejlesztési versenyt megrendezniük, mert így lennének egy súlycsoportban. Mindjárt válaszolni is lehet erre a felvetésre, ami azért nem áldásos, mert a fejlesztési elképzelések területenként különböznek, és a verseny a megyei tervhez kapcsolódik. A vetélkedés elősegíti a területi célok megvalósítását, s ezért sem lenne érdemes a nagyvárosokat kiemelni. Azonban nem egyformák az adottságok a megyei városoknál és a kisvárosoknál a településfejlesztési versenyben. Például Szeged és Szentes között nemcsak az a különbség, hogy az egyikben több lakos él, mint a másikban. Az urbanizáltság foka között is óriási az eltérés, ami a történelmi fejlődésből következik. Egy kisvárosban sokkal több lehetőség van az összefogásra — még a belvárosban is —, és könnyebb az embereket mozgósítani, mint a nagyobb településeken. Nagyon sok utcában lehet árkot ásni, gázt bevezetni, belvízelvezető csatornát építeni, és minden olyan alapvető, az urbanizációt segítő munkát elvégezni, amelyre az emberek szinte az első hívó szóra vállalkoznak. A városiasodás alacsony színvonala lelkesítőén has a közös feladatok elvégzésére. Szegeden is a peremkerületek lakói felülmúlják társadalmi munkában a Belvárosban, Tarjánban és Odesszában élők vállalkozókedvét, hiszen alapvető városépítési feladathoz adiák kezük munkáját. De különbség van az értékelés feltételeiben is. Legutóbb a szakszervezet hívta fel a figyelmet a verseny mutatóinak módosítására. A településfejlesztési versenyben a sorrendet úgy döntik el, hogy kiszámítják az egy lakosra jutó társadalmi munka értékét, és azt, hogy a lakosság, az intézmények közös befizetéssel milyen támogatást nyújtottak. Makón például 4 millió forintos óvoda sokkal több pontszámot jelent, mint Szegeden, mivel kevesebb lakosra jut ez az érték. A

z eszmefuttatásból persze nem következik az, hogy Szegeden nem lehet jobban, eredményesebben társadalmi munkát vegezni. A város szépítéséhez, a környezetvédelmi, tisztasági akciókhoz több ember, kerület nyerhető meg, mint eddig. Fel kellene oldani egyes körzetek, városrészek közönyét — például Odesszában és Tarjánban — úgy, hogy a népfront és a tanács a városrészek között településfejlesztési versenyt indítana. Ily módon talán kevesebb lenne a kihasználatlan lehetőség és fokozódna a társadalmi összefogás. Halász Miklós A MEDOSZ jubileuma A Mezőgazdasági Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének Csongrád megyei Bizottsága szombaton jubileumi találkozót rendezett Derekegyházán a művelődési házban a MEDOSZ megalakulásának 25 éves évfordulója tiszteletére. Erre a találkozóra meghívták az agrármozgalomban részt vevő öregeket és azokat a fiatalokat, akik ma kiemelkedő mozgalmi tevékenységet folytatnak a mezőgazdasági üzemekben és intézményekben. A borongós, tavaszias meleg időben sokan várták Hunya Istvánt, a MEDOSZ elnökét, aki kiemelkedő személyisége a szakszervezeti mozgalomnak. A szokástól eltérően nem volt külön elnökségi asztal, mivel kötetlen eszmecserét, baráti beszélgetést folytattak a mozgalom veteránjai és a jelenlevő fiatalok. Sulyok József, a MEDOSZ Csongrád megyei bizottságának titkára nyitotta meg a találkozót, köszöntötte a megjelenteket, köztük a megyei pártbizottságot képviselő Oláh Mihályt, a pártbizottság munkatársát, Tóth Zsuzsannát, a KISZ megyei bizottságának titkárát, valamint Kooócs Lajost, aki az SZMT-t képviselte. A vitaindítót Hunya István tartotta. Elmondta, hogy az agrármozgalomnak folytatója a MEDOSZ, egyik „névadója" volt csak 25 évvel ezelőtt. Visszaemlékezett a századforduló eseményeire, a hódmezővásárhelyi, az. orosházi, a békéscsabai, a Förgeteg Szilveszter felvétele Képünkön: Hunya István hajdani mozgalmi tevékenységéről beszélget a fiatalokkal szentesi megmozdulásokra. Felelevenítette a két világháború közötti időket, rámutatva arra, hogy Békés és Csongrád megye summásai, napszámósai, kubikosai milyen körülmények között folytatták harcaikat a betévő falatért, a mindennapi kenyérért. Szólt a fiatalokhoz is. „Örülök nagyon annak — mondotta —, hogy ti csak hírből ismeritek mi történt valamikor. Büszke vagyok arra, hogy jól dolgoztok, s ma nincs kenyérgond az országban. Kérlek azonban benneteket, hogy néha szakítsatok időt és kérdezzétek meg nagyapáitokat, apáitokat, hogyan éllek ők. Úgy gondolom, ez nem lesz hiábavaló eszmecsere és szorgalmatokat megerősíti majd a levont tanulság." A jubileumi találkozó k®, retében ünnepi műsort adtak a MEDOSZ kulturális nap legeredményesebb résztvevői : az Élelmiszeripari Főiskola Állattenyésztési Kar Hódmezővásárhely irodalmi színpadának táncegyüttese, citerazenekara, a Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Főiskola Tangazdaság irodalmi színpada, a derekegyházi MEDOSZ Művelődési Ház gyermek citerazenekara, to. vábbá Raffai Ilona, Szécsi Ilona és Koltai Zoltán versmondók. A nemzedékek találkozója a késő délutáni órákban ért véget.