Délmagyarország, 1977. március (67. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-08 / 56. szám

8 Kedd, 1977. március 15. Harmincéves a Tiszatáj A három évtized kisebbfajta történelem. Ezt érte meg a Szegeden megjelenő folyóirat, a Tiszatáj, melynek jubileumi rendezvényeit tegnap tartották. Délelőtt a Sajtóház harmadik emeleti szerkesztőségében bensőséges összejövetelt tartottak, ahol ott voltak dr. Rátkai Ferenc, az MSZMP KB tudományosközoktatási és kulturális osztályvezető-helyettese, Funk Mihály, a Kulturális Minisztérium irodalmi, sajtó- és tájékoztatási főosztályának helyettes vezetője. Fábián Zoltán, a Magyar Írók Országos Szövetségének titkára, Földeák János, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja irodalmi szakosztályának ve-' zetője, valamint dr. Tamasi Mihály, a megyei- pártbizottság osztályvezetője, Deák Béla, a városi pártbizottság titkára, Szabó G. László, a megyei tanács, Bányainé dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese és a szerkesztőség tagjai. Dr. Vörös László, a Tiszatáj főszerkesztője a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat jutalmát adta át Annus József főszerkesztő-helyettesnek és Goda Judit adminisztrátornak. Délben a megyei és a városi tanács adott fogadást a Sajtóház klubjában, ahova eljött dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Perjési László, a megyei tanács elnöke. Török József, a városi pártbizottság első titkára és Papp Gyula, a városi tanács elnöke is. Szabc G. László méltatta a folyóirat három évtizedét, dr Koncz János, a megyei pártbizottság titkára fölolvasta és átadta dr. Vörös Lászlónak a megyei és a városi pártbizottság, a megyei és a városi tanács üdvözlő levelét. Funk Miklós a Szocialista Kultúráért kitüntetést nyújtotta át dr. Madácsy László tanszékvezető egyetemi tanárnak, a Tiszatáj első főszerkesztőjének, aki az írócsoport elnökeként jelentős szervező munkát fejtett ki a folyóirat 1957-es újraindításában; Dér Endre írónak, aki az újraindításkor az írócsoport titkára volt, valamint dr. Vörös Lászlónak, a folyóirat főszerkesztőjének. Dr. Csatári Dániel tanszékvezető egyetemi tanár, Olasz Sándor, a Tiszatáj munkatársa és Priskin A Tisza táj köszöntése Tiszatáj Szerkesztősége, SZEGED. Tisztelt Szerkesztőségi Kedves Elvtársak! Köszöntjük a 30 éves Tiszatájat, amely kevés híján egyidős felszabadult hazánk történelmével. A lap szocialista társadalmunk építésének legmozgalmasabb időszakaiban, a történelmi sorsfordulóknál is betöltötte hivatását. 1947 márciusában indult, mint a felszabadulás után újjászülető magyar irodalmi élet egyik fontos, elsők között megjelenő folyóirata, és. jelentős szerepet játszott egy évtizeddel később is, az ötvenhatos ellenforradalom leverését követő politikai konszolidációban. Az indulás 30. évfordulója fontos eseménye mind a helyi, mind az országos irodalmi életnek. A lap mindenkori törekvése volt, hogy bölcsője legyen a tehetségeknek; olyan írókat, kritikusokat nevelt, bocsátott szárnyra, akik azóta irodalmi életünk első vonalában dolgoznak. A mai Tiszatáj dicséretes jellemzője, hogy nagykorúságához, 30 éves múltjához híven, már abból az élvonalból meríthet, amelynek megteremtéséhez a maga publikációs lehetőségeivel is hozzájárult. íróinknak, költőinknek, kritikusainknak, eszszéistáinknak elismerés megjelenni a Tiszatájban. Az utóbbi évek szerkesztési munkája is bizonyítja, hogy a Tiszatájnak változatlanul megbecsült rangja van az irodalmi közéletben, és kimutathatóan növekedett iránta az olvasói érdeklődés. A folyóirat az elmúlt 30 év során szervesen kapcsolódott a tájegység és Szened kulturális, irodalmi hagyományaihoz, tükrözte megyénk művelődéspolitikai életének fejlődési tendenciáit. Sajátos földrajzi helyzetéből eredően következetesen vállalta és vállalja az összekötő híd szerepét is, teljesíti a szomszédos népek testvéri egymásra találásának misszióját, azok irodalmi és művészeti életének megismertetésével. A 30. évfordulón is azt várjuk és kérjük, hogy a folyóirat továbbra is a magyar kultúra egészéből válogasson, teljesítse művészeti feladatát a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus eszméjének erősítésében, legyen továbbra is orgánuma Szeged és a táj társadalmi, kulturális fejlődésének. Amikor a 30 éves folyóiratot üdvözöljük, vele köszöntjük egykori és mai szerkesztőit, munkatársait, olvasóit. A Tiszatájnak további sikeres munkálkodást és újabb alkotó évtizedeket kívánunk. MSZMP Csongrád megyei Bizottsága, Csongrád megyei Tanács, MSZMP Szeged városi Bizottsága, Szeged megyei városi Tanács Nőnapi ünnepség Csongrádon Jakab Sándor mondott ünnepi beszédet Sándor, a Szegedi Nyomda részlegvezetője miniszteri dicséretet kapott. Földeák János a Művészeti Alap nívójutalmát adta át Bakos Istvánnak, dr. Csetri Lajosnak, dr. Grezsa Ferencnek, dr. llia Mihálynak, Kiss Gy. Csabának, Mocsár Gábornak, Simái Mihálynak, Tóth Bélának és dr. Vekerdi Lászlónak. Szabó G. László bejelentette, hogy a megyei tanács alkotói díjának II. fokozatát Andrássy Lajosnak ítélték oda. Szederkényi Ervin, a Pécsett megjelenő Jelenkor főszerkesztője, az irodall óiMii.. ... .. •..,,. ; . ' ._«_• .. >*&' Aes S. Sándor felvétele « Dr. Koncz János az üdvözlő levelet olvassa föl. Mellette jobbról Szabó G. László, balról Szederkényi Ervin és dr. Vörös László mi-kulturális folyóiratok nevében üdvözölte a jubileumi Tiszatájat, majd dr. Vörös László mondott köszönetet a Tiszatáj szerzői kollektívája nevében az elismerő szavakért, jutalmakért. A Magyar Rádió nyilvános fölvételt készített a Tiszaszálló hangversenytermében a fönnállásának 30. évfordulóját ünneplő Tiszatáj irodalmi estjén. Bevezetőjében dr. Vörös László többek között hangoztatta: a táj és a város gazdag irodalmi és kulturális hagyománya már 1947-ben is egyik tápláló forrása volt a Tiszatájnak, s ennek az örökségnek ébrentartásáról ezután sem mondhat le a folyóirat. Az ünnepi műsorban — melyet Dorogi Zsigmond szerkesztett és rendezett — Illés Gyula, Szepesi Attila, Petri Csathó Ferenc, Sütő András, Zalán Tibor, Utassy József, Zelk Zoltán, Nagy László, E. Niit, Záharia Stancu, Mocsár Gábor, Fodor András, Baka István, Simái Mihály, Tóth Béla és Veress Miklós műveit Keres Emil, Ronyecz Mária, öze Lajos, Lukács Margit, Kohut Magda és Kovács János tolmácsolták. Gregor József Kodály-dalokat énekelt, zongorán Pál Tamás működött közre. Az 1910-ben Koppenhágában tartott nemzetközi szocialista nőkongresszus határozata szerint március 8-a a dolgozó nők szolidaritásának napja, a nemzetközi nőnap. Ebből az alkalomból Budapesten, a Parlamentben hétfőn az Elnöki Tanács a nők gazdasági és szociális helyzetének megjavításáról szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásában kifejtett tevékenységük elismeréséül kitüntetéseket adományozott A kitüntetéseket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Beszédében méltatta asszonyaink és leányaink eredményes munkáját szocialista társadalmunk építésében. Az ünnepség után az Elnöki Tanács fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. Megyénkben tegnap délután Csongrádon került sor a nemzetközi nőnap ünnepségére a Szabadság filmszínházban, A szavalat — amelyet Somodi Eva, a Batsányi gimnázium tanulója adott elő — elhangzása után az úttörők és kisdobosok virágot nyújtottak át az ünnepségen részt vevő asszonyoknak, leányoknak. Ezt követően Varga Zsuzsa, a Hazafias Népfront Csongrád városi bizottságának titkára köszöntötte a meghívott vendégeket, az üzemek, vállalatok, tsz-ek nődolgozóit, továbbá az elnökségben helyet foglaló Jakab Sándort, az MSZMP KB tagját, dr. Németh Lajost, a megyei pártbizottság titkárát, dr. Somogyi Ferencet, a Csongrád városi pártbizottság első titkárát, Molnár Sándort, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságinak titkárát, dr. Varga Józsefet, Csong'ád város tanácsának elnökét, valamint a szentesi városi és járási pártbizottságok vezetőit. Jakab Sándor ünnepi beszédének első részében történelmi visszapillantást vetett azokra az időkre, amikor a nők a világ nagy részén megaláztatásban, jogok nélkül éltek. Emlékezett a II. Internacionálé időszakára, arra, hogy amikor Klara Zetkin lépett a szónoki emelvényre, még halk mo-ajlás, csodálkozó tekintetek fogadták. Most, amikor az része megértette a szocializmus Igazságát, és a munkásmozgalom, a munkásosztály kiemelkedő személyiségei között a nők hosszú sorát találjuk. Clara Zetkin — a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége — sokirányú tevékenysége szerves részeként éppen hét évtizede, 1907ben Stuttgartban, az első ízben összeülő nemzetközi szocialista nőkonferencián felvetette a nemzetközi nőnap gondolatát. 1910-ben Koppenhágában, a II. nemzetközi szocialista nőkonferencián Clara Zetkin javaslatára határozták el, hogy megtartják a nemzetközi nőnapot, a munkás-, értelmiségi és parasztnők követeléseiért való harc napját. Rosa Luxemburg mártíromságában is bátran vállalta kommunista meggyőződését. N. K. Krupszkaia a szocialista kultúra kiemelkedő teoretikusa és szervezője volt a szovjethatalom első évtizedeiben. A. M. Kollontáj az első szocialista női diplomataként írta be nevét a szocializmus nemzetközi tevékenységének történetébe. Néhányat említettünk csupán a szocializmus eszméi kiemelkedő női személyiségeinek százai és ezrei közül, akik a munkában és harcban élen tartok. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának esztendejében külön is megemlékezünk ama, világot megrengető változásról, amelynek hatása történelmi jelentőségű a nők helyzetéten is. Az emberiség történetében először a szovjethatalom teremtette meg a nők gazdasági és társadalmi, alkotmányos és ezzel művelődési egyenjogúságát. A nőknek a közéletbe való bekapcsolása, felszabadulásuk a „házi rabszolgaságból", a szocialista társadalmi háztartás kiszélesítése révén, a nők műveltségének emelése mind olyan elemek, amelyek a szovjethatalom évtizedei alatt példamutatóak a világ számára. A Szovjetunióban a munka, az egyenlőség alapján a család politikai, szociális, egzisztenciális létbiztonságának erősítésével hatalmas lépéseket tettek. Különös tisztelettel emlékezünk azokra az anyákra, akik a második világháborúban győztes, és a bennünket is felszabadító szovjet katonákat szülték és nevelték, az életüket áldozókra, a Zója Kozmogyenszkájákra és másokra. Érthető hát, hogy a szovjet nőmozgalom ma is kiemelkedő feladatokat vállal a békéért folyó küzdelemből, a családok, az emberek boldogságának szavatolása érdekében. A MAGYAR munkásmozgalom, az antifasiszta mozgalom harcosai között szintén ott találjuk a nőket: Kelen Jolán, akinek „Eliramlik az élet" című visszaemlékezését nemrégen vehettük kézbe; Braun Éva, a nyilas rémuralom áldozata. Martos Flóra, a magyarországi Vörös Segély egyik szervezője, majd vezetője, a Horthy-fasizmus áldozata, nevük fogalom a munkásmozgalom történetében. Az 1956-os ellenforradalom áldozatai között is voltak nők, köztük Kállai Éva, aki — ha élne — éppen most lenne 60 éves. A felszabadulás óta eltelt több mint 30 esztendő hatalmas fejlődést hozott hazánkban is a nők helyzetében. A nők alkotmányos egyenjogúságának megteremtése a felszabadulást követő első intézkedések között voltak. A nők helyzetének változása gazdasági és társadalmi fejlődésünk része, következménye és mércéje is egyben. Ennek következtében a szocialista nőpolitika megvalósulásának alapvető feltétele volt a munkáshatalom kivívása, megvédése és megszilárdítása. Az iparosítás — és ezen belül is a párt vidéki ipartelepítési politikája —, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és megerősítése, a szolgáltatások tömeges kiszélesítése a nőkkel együtt és a nőkért egyszerre történik. A lakásprogram megvalósítása, a népesedéspolitikai intézkedések, a módosftott családjogi törvény, a káderpolitikai határozat, az állami oktatás és a közművelődés továbbfejlesztése mind része és egyben feltétele nőpolitikánk megvalósításának, amelynek napjainkra érvényes legfőbb elveit a Központi Bizottság 1970-ben határozta meg. Eme elveket azóta pártunk két knogresszusa megerősítette és továbbfejlesztette. Ennek eredményeként a párt nőpolitikája a napi politikai munka mind szervesebb részévé lett. A napi munka természetesen prózai, sokszor nehéz és érdes is, de a nők valós társadalmi egyenlősége csak ezen az úton biztosítható. A Nö AZONBAN a munkában és közéletben való helytállással egyidőben feleség és édesanya, társunk az élet örömeiben és gondjaiban. A költök gyönyörű szavakkal köszöntötték a nőt, s mi is legméltóbban őket idézhetjük. Köszöntjük tehát a nőben az örök szépet, Salamon: Énekek énekének szép szavaival: „Szép vagy ó, szerelmesem, szép. Lábadat saru díszíti, ritka drága gyönyörű". Köszöntjük a nőben az örök anyát Weöres Sándor soraival: „Termő ékes ág, te jó anya. Életemnek első asszonya. Nagy meleg virág ágy párnahely. Hajnal harmatával telt kehely; Benned kaptam első fészkemet, Szívem a szíveddel lüktetett". Tiszteljük benne az örök szövetségest Fodor Józseffel: „Ka^akszkodjunk egymásba nagy szelek közt. Együtt élvén lágy napok fényeit". Köszöntjük a feleséget, akitől talán joggal kérdezzük egy-egy nagy feladat gondjai közben Vörösmarty Mihállyal: „Nem fáradsz-e rám mosolyogni, ha csüggedek. És ha megszédít a gond, tűrni szeszélyeimet?" Köszöntjük a nőnapon a munkában és a harcban szövetségest, a szép, szerelmes nőt, a termő ékes ágat, a csüggedésünkben ránVmosolvgót. KONCZ JÁNOS ünnepi ülés résztvevőit először egy nő köszöntötte, ez természetesnek hatott mindenki számára. A két példa között — mondotta a szónok — közel 70 év telt el, és a változás valóban ilyen óriási. Akkor Klara Zetkin és társai már felismerték, hogy a nők is csak közös erővel, összefogással tudnak eredményesen harcolni jogaikért Amikor 60 évvel ezelőtt győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, ez a felismerés valósággá vált Az új, szovjet állam első intézkedései a nők érdekében születtek, értük szóltak. A politikai jogok megadása bizonyította, hogy az új társadalom rögtön bizalmat szavazott az asszonyoknak, lányoknak, Lenin szellemében. ö azt mondta: „A nők milliói nélkül nem lehetséges a proletárdiktatúra, nem lehetséges a kommunista építés." Jakab Sándor beszédének további részében foglalkozott a hazánkban kialakult helyzettel, a felszabadulást követő időszak fontceabb eseményeihez kapcsolva azokat. Méltatta a szocialista építés egy-egy szakaszát, a nők elévülhetetlen nagy jelentőségű szerepét A magyar nők életében három évtizeddel ezelőtt lényeges változások következtek be. Egyre inkább részt vettek a politikai munkában, ahol a felszabadulást követő években a demokratikus erőket támogatták. Nagy jelentőségű volt a nők tömeges munkába állása: új világ, új lehetőségek tárultak fel előttük, adottságaikat, képessegeiket kibontakoztathatták. Ma már nincs olyan munkaterület, ahol a nők ne bizonyították volna helytállásukat. A társadalmi életünkben mind nagyobb szerepet játszó pedagógusok, orvosok kétharmada is nő. Napjainkban a fejlett szocialista társadalmat kell felépítenünk — mondotta ünnepi beszédének befejező részében Jakab Sándor, majd hozzátette; ehhez a nők aktivitására. jó munkájára, segítőkészségére is nagy szükség van. Az ünnepség második részében a Szegedi Nemzeti Színház művészei adtak irodalmi műsort Elhangzott két kórusmű is, amelyet a csongrádi ének-zene általános iskola tanulói tolmácsoltak. Hétfőn délután Szegeden, a szalámigyár kultúrtermében bensőséges ünnepség keretében köszöntötték a munkásőrség Csongrád megyei, városi és járási parancsnoksága állományában szolgálatot teljesítő munkásőrnőket, asszonyokat. Fükő József, városi egységőrparancsnok üdvözlő szavai után Mákos István, a munkásőrség megyei parancsnoka méltatta a nemzetközi nőnap jelentőségét, és elismeréssel szólt a munkásőrségben szolgálatot teljesítő munkásőrnők áldozatos, példamutató, önfeláldozó tevékenységéről. Külön kiemelte és méltatta a munkásőrfeleségek és édesanyak áldozatos munkáját. Ezzel lehetővé teszik férjük, illetve gyermekük részére a vállalt pártmegbízatás elvégzését. Részt vett az ünnepségen Rigó Szilveszter, a szegedi váró i pártbizottság osztályvezetője is.