Délmagyarország, 1977. március (67. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-24 / 70. szám

Csütörtök, 1977. március 24. 3 Korszerűsítik a házgyárat Új gépek a DÉLÉP-nél 850 millió forint értékű állóeszköz Somogyi Karoly né felvétele Munkában a Stetter autós betonszivattyú Rövid idő alatt sok lakást fölépíteni csakis házgyári elemekből tudunk. Ezen egy­előre nem is változtathatunk, mert sokan várnak még csa­ládi otthonra. Könnyen ér­zékelhető tehát, milyen fon­tos feladatokat kell megolda­niuk a panelokból építkező vallalatok műszaki fejlesztői­nek. Üjabb és újabb gyárt­mányok, gyártási eljárások bevezetése helyett általában meg kell elégedniük a meg­levők „csiszolgatásával", tö­kéletesítésével. Nagyjából ilyesmit tervez­nek idén a Dél-magyarorszá­gi Magas- és Mélyépítő Vál­lalat szakemberéi is. Folya­matosan korszerűsítik a ház­gyárat, előkészítik a tervidő­szak második felére várható rekonstrukciót. Akkor az ÉPGÉP-pel együttműködve kicserélik a teljes sablon­parkot. Így válik valósággá, amire már régen készülnek a DÉLÉP-nél: akadály nélkül epíthetnek panelból iskolát, kollégiumot, óvodát és böl­csődét. E munka persze már­is elkezdődött, mivel sikerült házilag átalakítani a sablo­nok egy részét. Alapvetően a méreteket kell módosítani, gyermekintézményekben tá­gasabb! levegősebb szobák, termek építendők. Az ilyen tervek elkészítését az SZTV vállalta. Természetes dolog, hogy a panelszerelők akkor tudnak gyorsan dolgozni, ha minél több r ÖtffttÖfkKál Jíítfják meg az elemeket a házgyár­ból. Talán a fürdőszoba pa­neljainál kínálkozik lehető­ség újabb alkatrészek föl­szerelésére, csak hát vigyáz­Vetik a fűszerpaprikát Molnár József relvétele IfJ. Szász András traktoros és Papp István munkagép­kezelő zabot vet A szegedi Üj Élet Terme­lőszövetkezetben — kihasz­nálva a kedvező tavaszi idő­járást — hozzákezdtek a fű­szerpaprika vetéséhez. A szakemberek szerint a talaj már kellőképpen felemelege­dett, hogy a paprikamag csí­rázása megindulhasson. Évek­kel ezelőtt hét mezőgazdasági üzem, valamint a paprikafel­dolgozó vállalat társulást ho­zott létre a fűszerpaprika termesztésére. A társulásnak már tizenkilenc gazdaság a tagja, és az idén a tervek szerint több mint 3000 hektá­ron termelik a táj jellegzetes növényét. Ebből közösben és háztájiban együttesen 1500 hektáron már az új vetéses technológiát alkalmazzák. Év­ről évre növekszik e mód­szer alkalmazásával termesz­tett fűszerpaprika-terület. Különösen a múlt év tapasz­talata bizonyította, hogy így jövedelmezőbb és gazdaságo­sabb a termelés. A társulás vezető gazda­sága, az Űj Élet Tsz látott először munkához. Négy ve­tőgéppel naponta 40 hektáron tudják elvetni a paprikama­got. A társulás többi gazda­ságaiban is előkészítették már a vetőgépeket, s mindenütt elegendő és jó minőségű ve­tőmag áll rendelkezésre. Ha az idő továbbra is kedvezően alakul, e héten minden pap­rikatermelő szövetkezetben hozzákezdhetnek a vetéshez. A szegedi járás egyes ter­melőszövetkezeteiben még termelnek zabot. Az ópuszta­szerl Árpád Tsz terveiben például 60 hektár zabvetés szerepel. E munkához már hozzákezdtek, s naponként 12 hektáron juttatják földbe a vetőmagot. ni kell, nehogy megsérüljön, vagy elkallódjon vaiami szál­lítás közben. Tovább javítha­tó az elemek belső felülete is, miáltal könnyebbé válik a tapétázás. A házfalakon belüli munkákat jórészt kis­gépek vásárlásával és alkal­mazásával teszik hatéko­nyabbá. A panelházak építésének egyik lassan végezhető mun­kafolyamata a fogadószint építése, ezért érthető, hogy idén is sokat költ a DÉLÉP a betonozási technológia kor­szerűsítésére. Hamarosan új betonkeverőt hoznak létre a vállalat központi telepén. Mixerkocsik Vásárlásával, valamint betonszivattyúk be­állításával már alaposan meggyorsították a beton építkezési helyre való hordá­sát, s idén ezen tovább fára­doznak. Februárban érkezett meg Szegedre egy Tátra-al­vázra szerelt nyugatnémet betonszivattyú, amely jókora fölépítményével, tömlőjével közvetlenül a zsaluzatba nyomja a betont. Hasznos gép a Stetter, de drága is: négymillió 200 ezer forin­tént vásárolták. Elismerést váltott ki az elmúlt években a DÉLÉP a gabonaiparnak végzett mun­káival, a silók építésével is. Nemcsak az emberek dol­goztak sokat, az eszközök is használódnak, így napirend­re került a csúszózsaluzó be­rendezés fölújítása. A köz­mű- és mélyépítéshez is újabb eszközöket vásárolnak. Jelenleg kísérletképpen dol­goznak egy darab MGF csa­tornaépítő géppel, s a ta­pasztalatok igen kedvezőek. Az erőteljes gépesítés hatá­sára a tavalyihoz képest öt százalékkal gyarapodik a DÉLÉP állóeszközeinek érté­ke, év végéig eléri a 850 millió forintot. ajándékba ^létünk bővelkedik olyan emberi F" gesztusokban, amelyeket csak meg­köszönni lehet, méltóképpen megfi­zetni aligha. Mindannyiszor meghatnak és tiszteletet ébresztenek a véradás, az önfel­áldozásra is képes életmentés, a semmit nem latolgató segíteni akarás példái. A „lenni, vagy nem lenni?" alternatívá­ja között azonban akad még jócskán ten­nivalónk a világban. Az alkotás, a rend­szeres munka létünk minőségét formálja. Az ellenértékért, a pénzért, legtöbbször még tartjuk a markunkat, s ez természe­tes, hisz árutermelésből — így pénzből — élünk. Ám az emberi energia önzetlen el­ajándékozására ls van példa, méghozzá egyre több. Divattá, sőt egyes közösségek emberségének, közéletiségének mércéjévé lett néhány esztendő alatt az önként fel­ajánlott — és elvégzett — társadalmi mun­ka. A köz javát szolgáló szándékot, a kö­zért feláldozott maradék erőt és időt is csak megköszönni lehet, tisztelet és meg­becsülés Illet érte minden, közös ügyein­kért buzgólkodó honfitársunkat. Ezt előrebocsátva hozakodom elő egy olyan példával, amely okulásul szolgálhat a jövőben az — egyébként örvendetes len­dületet vett — társadalmi munkaakciók­ban. A béketelepi pártszervezet és a népfront körzeti bizottságának titkára hívta fel fi­gyelmünket a Béketelepen társadalmi munkában épülő óvoda sorsára. Az épület eddigi életútja röviden: a gyermekintéz­mény egyik szellemi szülője a szükség. Először a tanácstagjelölő gyűlésen vetődött föl, 1973-ban, az ott élő munkásszülők gyermekeinek óvoda kell. Hamarosan arról értesítette a művelődésügyi osztály a nép­frontbizottságot, hogy ötven személyes óvodát terveznek ide, a kezdés várható időpontja 1974. második féléve. Vártak ed­dig a béketelepiek, s vártak még ezután is. Igaz, pénz nélkül aligha lehetne felépíteni egy három és fél milliós óvodát. „Lesz ho­vá tenni napközben a gyerekeket, ha társa­dalmi munkában vállalják a kivitelezést." A béketelepiek toboroztak: üzemek, válla­latok szocialista brigádjai jelentkeztek. Az egyik tervező vállalat, önzetlen felajánlás­ként, igazán szép, kacsalábon forgó, 50 sze­mélyes óvodát tervezett. Az „önkéntesek" 1975. nyarán hozzáláttak az alapok ásásá­hoz. 1500 órát dolgoztak ott ásóval, lapát­tal a kezükben. A szakipari munkákhoz érve azonban leállt a kezdeti lendület: az elvi kivitelező, a Magas- és Mélyépítő Vál­lalat, valamint a 60Ö-as szakmunkásképző intézet tanulói — akik társadalmi munká­ban, a szakmai gyakorlat részeként aján­lották föl a kivitelezést —, egyéb dolguk is lévén, nem tudtak folyamatosan dolgoz­ni. A határidő csúszott. Az első dátum, 1975. december 31. óta megünnepeltünk még egy szilvesztert, s azóta javában ben­ne vagyunk az új év első negyedében. A helyi pártszervezet és a népfront — a szü­lőkkel együtt — aggódik, a legutóbbi, áp­rilis 4-i határidő sem végleges. „Szívesen kapcsolódnánk be a munka meggyorsítása érdekében, de a szakmunkákhoz nem fo­gadnak el társadalmi munkát." Csak a szakma lépéseit most tanuló, 14—15 éves gyerekektől. Márpedig — tisztelet a szán­dékért és az erőfeszítésért — több mint három és fél milliós beruházást, különösen ilyen speciális épület kivitelezését, nem szabad rájuk blznl. Megkockáztatnám azt is, hogy a felelősségteljes tervezés sem tar­tozik a szívességmunkák közé, még akkor sem, ha jó szándékú, gyakorlott, lelkiisme­retes felnőttek vállalják. A papírra vetett elképzelésekbe éppúgy belecsúszhat akár végzetes hiba is, mint a kőműves vagy az ács munkájába. Csakhogy felelősségre is vonhatók, ha kötelességüket nem teljesí­tik tökéletesen. Ajándék lónak azonban — bárkivel beszéltem, mindenki így érzi — méltánytalanság lenne vizsgálgatni a fo­gát... Már pedig itt 50 kényes igényű gye­reket kell kiszolgálni, több millió forint árán. És mindkét „értékünk"-ért felelős embereknek felelősséget kell vállalniuk. Akár az anyag felhasználásáért, a vagyon védelméért, a balesetelháritásért, a határ­idő betartásáért. Papíron hiába a Magas­és Mélyépítő Vállalat a kivitelező, hiszen szerződést a diákok nem írhatnak alá, va­lójában azonban anyagbeszerző és alkalmi besegítő, s rájuk a tetőépítés, a szigetelés, a lakatosszerkezetek elkészítése és a mély­építés tartozik. A többit a diákok vállal­ták. A felemás helyzet miatt azonban egyi­kőjüket sem érheti vád a határidő csúszá­sáért. A gyerekek iskolai elfoglaltságuk miatt határidőt nem is adhattak meg. A nehezen összehangolható munkát gyakran a rosszul időzített anyagszállítás is kés­leltette. Mindennek ellenére — csodával határos módon — áll az épület, most a fűtés- és vízszerelő munkák vannak soron. Félő azonban, hogy ha az épület kész is lesz áprilisban, májusban, a gyerekek nem tudják birtokba venni. Kiderült ugyanis, hogy túl alacsony helyet jelöltek ki az óvoda számára, megáll az udvaron a víz. A szennyvíz és csapadék elvezetésére, a tüzelőolaj tárolására még nincs elfogad­ható terv sem. S ha ezek az adottságok valami kényszermegoldáshoz vezetnek is, az óvodaügyben szigorú KÖJÁL vajon mit szól majd mindehhez? Sok-sok ember áldozatvállalása, jószún­déka így fordulhat a visszájára. S így tör­ténhet meg, hogy senki sem hibás, sőt egyenként minden részt vevő, a tervezők, a diákok, az üzemek szocialista brigádjai, mind dicséretet érdemelnek. Mégis: a bé­ketelepiek. türelmetlenek és elégedetlenek. Mégis kérdés: nem veszett-e al valami a vámon abból, amit a réven nyertek. És erre figyelmeztet a tarjáni záportá­roló esete ls. A társadalmi munkára szükségünk van. De célja — akár a kötelességből végzett tevékenységnek — a gyara­podás. Most készült el a tavalyi társadal­mi munkák felmérése, értékelése. Az össz­képre Igazán büszke lehet Szeged: a me­gyei városok között első helyen áll 46 mil­lió forint értékű, közvagyont növelő mun­kájával. Tavaly 20 százalékkal nagyobb értéket hozott létre a lakosság, mint 1975­ben. A különböző akciókban 50 ezren vet­tek részt, 2 millió 346 ezer órában. Meg­épült tavaly 23 kilométer járda, elültettek 9 ezer fát, 29 ezer négyzetméterrel gyara­podott a virágágyak területe a városban. 79 ezer négyzetméter parkot gondoztak rendszeresen. Épült társadalmi segítséggel sportpálya és tanterem, falakat burkoltak és fűtést korszerűsítettek a fiatalok szabad idejükben. A szocialista brigádok játéko­kat, könyveket, rádiókat, tévéket ajándé­koztak a gyermekintézményeknek. Mind­megannyi dicséretes, sikeres vállalkozás. Béketelepen lesz óvoda. Létének tanul­ságait azonban nem árt elraktározni. Rög­tön az elsőt: Itt lehet „nem"-et mondani. Pusztán a szándékból nem lehet várat épí­teni. Ha kevés az erő, kevés az idő, kevés a szaktudás, túl nagy a felelősség. Jobb, ha kisebb fába vágja az ember a fejszé­jét. Van éppen elég tennivaló körülöttünk, amit jószerével mindenki el tud végezni, s az esetleges tévedést, mondjuk, csak egyetlen fa bánja. A társadalmi munka vállalása nem lét­kérdés. Boldogulásunk az okos, előrelátó, szervezett munkától függ, végezzük azt kö­telességből. pénzért vagy önként, csupán Jó szó fejében. Igy ls, úgy is az eredmény dönti el, gazdagodtunk-e általa. CHIKAN ÁGNES Több kukoricára van szükség Tálértekezlet Mezőtúron Hat nagy kukoricatermelő megye — Szolnok, Békés, Bács-Kiskun. Hajdú-Bihar, Csongrád és Fejér — tanácsi szakigazgatási Vezetői, álla­mi gazdasági főosztályai és téesz szövetségi vezetői szer­dán dr. Romány Pál me­zőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter elnökletével az időszerű tavaszi mun­kák helyzetéről szervezésé­ről tanácskoztak a debrece­ni agrártudományi agye­tem mezőtúri mezőgazda­ság-gépészeti főiskolai ka­rán. A megbeszélésen elmon­dották, hogy a tavaszi me­zőgazdasági munkák terv­szerűen, jó ütemben halad­nak, biztató képet mutat a határ. Gondot okoz viszont, hogy a mezőgazdasági üze­mek a tervezettnél keve­sebb kukoricát szándékoznak Vetni, jóllehet az értékes ta­karmányra a fejlődő nagy­üzemi és háztáji jószágál­lománynak egyaránt nagy szüksége van. A kukorica a világpiacon nehezen besze­rezhető termék, ezért a szük­ségletet hazai termésből kell biztosítani. A kukorica ter­mőterületének növelésére még vannak tartalékok. Fel­hívták a résztvevpk figyel­mét arra, hogy az egynyá­ri szálastakarmány rovásá­ra — amely tervezett ter­mőterülete meghaladja a tényleges szükségletet — vessenek kukoricát. Jó le­hetőséget kínálnak a rövid­tenyészidejű szemes kukori­ca termelésére, a jelenleg még víz alatt levő árterü­letek, továbbá a belvízzel borított földek is. A silókukorica vetésterü­lete is mérsékelhető a sze­mes takarmány javára, kü­lönösképpen, ha a gazdasá­gok szakszerű és szerve­zett munkával növelik az egységnyi területre jutó sl­lótömeget. A tanácskozáson ráirányították a figyelmet* a legelőgazdálkodás fejleszté­sének a szükségességére, ál­talában a takarmánytermelés magasabb fokú szervezésé­nek, a termésátlagok növe­lésének a fontosságára. (MTI), Szovjet vendégek Szegeden A Műszaki és Természet­tudományi Egyesületek Csongrád megyei szervezele elnökségéhez szovjet delegá­ció érkezett tapasztalatcseré­re tegnap, szerdán délután. A vendégeket, J. A. Flkszont, a kisinyovl Technika Háza igazgatóját és J. P. Karcé_ vát, a VSZNTO Műszaki Tu­dományos Propagandaosztá­lyának munkatársát az MTESZ Csongrád megyei szervezetének munkatársai fogadták, és tanácskozáson tájékoztatták az itteni mun­káról. j

Next

/
Thumbnails
Contents