Délmagyarország, 1977. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-11 / 35. szám

Péntek, 1977. február 11. 5 Kitüntették a munkásőrség központi íérfikarát Csütörtökön a munkásőr­ség parancsnokképző Iskolá­jában rendezett ünnepi egy­séggyűlésen adták át a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott Vörös Csillag érdemrendet a mun­kásőrség központi férfikará­nak. Az ünnepségen — amelyen részt vettek a kórus alapító tagjai és azok a zeneszer­zők, költők ls, akik a két évtized alatt gazdagították a kórus repertoárját, Révész László Liszt-díjas művészeti vezető emlékezett meg a több mint 900 hazai és kül­földi koncertet maga mö­gött tudó, 1957-ben alakult férfikar sikerekben gazdag múltjáról. Ezt követően Gáti József, a munkásőrség or­szágos parancsnokának he­lyettese ismertette a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak kitüntető határozatát, majd Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára nyújtotta át a magas kitüntetést Révész László művészeti vezetőnek. Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka a kó­rus 30 alapító tagjának adta át a Húszéves Szolgálati Érdemérmet, s három kó­rustagnak a Haza Szolgála­táért Érdemérem arany, il­letve ezüst fokozatát. A ki­tüntetések átadása után Óvá­ri Miklós méltatta az ének­karnak a kórusművészetben végzett kimagasló politikai és művészeti teljesítményét. Az ünnepség végén a mun­kásőrség kitür letett központi férfikara nagysikerű műsort adott a meghívottak tiszte­letére. (MTI) Emléktábla, képző­művészeknek A magyar képzőművészet öt kiváló művésze; Iványi Grünwald Béla, Ferenczy Noémi, Medveczky Jenő, Szentiványi Lajos és Kfnetty János emlékére csütörtökön márványtáblát lepleztek le az V. kerület Deák tér 3. számú ház falán, ahol félév­századon át éltek, alkottak. Az avatáson dr. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója és Pethő Tibor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak alelnöke méltatta az öt kiváló képzőművész műve­lődéstörténetünkben betöl­tött szerepét, munkásságát. A magyar népi díszítőmű­vészet hagyományainak ápo­lása. a népművészeti alkotó tevékenység és széles körű népszerűsítése céljából Nyír­egyházán közzétették a III. Országos Népművészeti pá­• • Ülésezett a megyei NEB , A Csongrád megyei és a járási, városi bizottságok ta­valyi munkáját összegző-ér­tékelő beszámolót, valamint az 1976-os év vizsgálati ta­pasztalatairól szóló jelentést tárgyalta meg tegnapi, csü­törtök délutáni ülésén a Csongrád megyei Népi El­lenőrzési Bizottság, Balázs Lajos elnökletével. A bizott­ságok szervezeti munkáját, a társadalmi szervekkel való kapcsolatait, a központi, a megyei téma- és célvizsgála­tok, valamint az utóvizsgá­latok hatásosságát is elem­ző összesítés többek között megállapítja: a vizsgálatok színvonalának emelkedését Igazolja, hogy a bizottságok megállapításaikat, s javasla­taikat az érdekeltekkel meg­beszélték, s így a NEB ülé­sen már a szükséges aján­lásokat fogalmazhatta meg a testület. A megyei NEB tavalyi vizsgálatai tapasztalatait négy téma — a gazdálkodás hatékonysága, a beruházá­sok helyzete, a gazdálkodási fegyelem és a lakosság élet­körülményeinek alakulása — köré csoportosította. A Köz­gazdasági Társasággal és az MTESZ-szel közösen ren­dezett előadásain pedig nemcsak a vizsgálatokban érdekeltek, hanem a többi gazdálkodó szerv vezetői is megismerhették a NEB ja­vaslatait. A megyei Népi El­lenőrzési Bizottság tegnapi ülésén megtárgyalta a köz­érdekű bejelentések és pa­naszok intézéséről készült beszámolót is. Enyhe január Az elmúlt január változé­kony és országszerte enyhe időjárást hozott. A decem­ber végi kemény hideg után már másodikára megenyhült az idő — és eltekintve az 5—10-e és 19—21-e közötti rövidebb hideg szakaszok­tól. tartósan enyhe, jobbára csapadékos és az óceáni lég­tömegek folyamatos beáram­lása miatt változékony jelle­gű időjárás uralkodott. Kü­lönösen enyhe volt a 12— 15-e és a 23—30-a közötti időszak, amikor a hőmérsék­let napi középértékét 3—7 C­i'okkal voltak az évszaknak megfelelő szint fölött. A hó­nap utolsó hetének szokatlan enyheségére jellemző, hogy a hőmérséklet csúcsértékei az ország túlnyomó részén 10—14 C-fokig emelkedtek, ami megfelel a március kö­zepén szokásos napoali fel­melegedésnek. A tavaszias enyheséget 30-án az ország déii-délftyugati területein, Somogyszob, Pécs, Siklós és Mohács térségében zivatarok és jégesők is kísérték. A hőmérséklet havi középérté­kei a tartós enyhe időjárás miatt országszerte jelentős ÍR rlékt-TI, 1.5—2,5 C-fokkal voltai- magasabbak a sok é- átlagnál. Az envheséget hazánk túl­nyomó részén gyakori és bő­séges csapadék kísérte. Kü­lönösen sok csapadék hul­lott — jórészt esők formá­jáoan — a 12—15-e közötti enyhe időszakban, s 20— 21-én, amikor viszont kiadós havazások léptek fel. A le­hullott havi csapadékmeny­nviség a Duna—Tisza közé­pek középső és déli terüle­teit kivéve országszerte fe­lülmúlta a sok évi átlagot, a Tiszántúl keleti részén, az Északi-Középhegység térsé­gében és a Dunántúl nyuga­ti peremén a szokásos meny­nyiség kétszeresét ls megha­ladó havi összegeket re­gisztráltak. A Dél-Alföld csapadék­viszonyairól a következő adatok tájékoztatnak: Bács­almás 29 mm (79%), Kis­kunhalas 33 mm (91%), Kis­kunfélegyháza 29 mm (87%), Kistelek 30 mm (81%), Szen­tes 33 mm (95%), Szeged 34 mm (100%), Makó 38 mm (105%), Mezőhegyes 50 mm (136%), Orosháza 50 mm (152%). Mint látható, a te­rület nagy részén mérsékelt csapadékmennyiség mutat­kozott, csak a tiszántúli rész kapott bővebb csapadékot. Szegeden a havi közéo­hőmérséklet 1.2 C-fok volt, a sok évi átlagnál 2.4 C-fok­kal magasabb. A hőmérsék­let maximuma 13 C-fok volt, ezt 30-án jegyezték fel, a minimum hőmérsékletet —16 C-fokot, 1-én regisztrálták. A napsütéses órák havi ösz­szege városunkban 55 volt. ami a sok évi átlaghoz Í64 óra) viszonyítva 14 százalé­kos hiányt jelent. Dr. Pcczely György egyetemi tanár lyázat kiírását. A nyíregy­házi városi tanács, a Nép­művelési Intézet, a Hazafias Népfront honismereti bizott­sága és a Magyar Üttörők Szövetségének budapesti és nyíregyházi elnöksége rende­zésében az országos pályá­zatra és kiállításra gyermek­játék, hímzett és szőtt textí­liák, faragások, kerámiák és egyéb — bőrművesség, kék­festő — kategóriákban lehet nevezni. Az alkotásokat pos­tán vagy személyesen 1977. május 30-ig kell eljuttatni a nyíregyházi városi művelő­dési központ címére: 4401 Nyíregyháza, Szabadság tér 9. pf.: 53. Ifjú tanítómesterek Általában 30—35 éves ko­ráig neveznek fiatalnak va­lakit. Erre a korosztályra jellemző, hogy tanul — vagyis tanítják. A nagyobb tapasztalatot adó évtizedek híján azonban igazi mester­nek, tanítónak a legritkább esetben minősíthetjük őket. De kivétel talán itt is akad­hat. A Minőségi Cipőgyár sze­gedi gyáregységében „alja­zónak" nevezik a tulajdon­képpeni összeszerelő üzem­részt: itt nyer végleges for­mát a cipő. Strasinszki Sán­dorné szakszervezeti titkár szerint ebben a műhelyben jó néhány éven át szinte le­hetetlennek tűnt szocialista vagy annak ígérkező brigád létrehozása, az „aljazónak" följebbre kellett volna tehát kerülnie a brigádmozgalom­ban. Aztán 1974-ben meg­alakult itt egy brigád. Tag­jai nemcsak fiatalok, de szinte a legfiatalabbak: az átlagéletkor 22 év, maga a brigádvezető is csak 27 éves. A Ságvári Endre ifjúsági brigád leginkább arról neve­zetes, hogy voltaképpen meg­előzték a csepelieket: január 15-én, "termelési tanácskozá­son tett javaslatot vezetőjük, Holb István, Szentesi János­né szocialista brigádvezető­vel együtt munkaverseny indítására, amelyet nemcsak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő, 60. év­fordulójával, hanem a KISZ 20. születésnapjával is indo­koltak. Amikor aztán a cse­peliek országos felhívása napvilágot látott, szinte is­merősként csatlakoztak hoz­Némi kiegészítő az ismer­kedéshez: a brigád kilenc tagú, két férfi és hét nő. Tavaly 102 százalékos telje­sítményt mondhattak magu­kénak, 2670 pár cipő több­lettermelését — és mintegy 300 társadalmimunka-órát. Két év alatt végzett munká­jukkal, társadalmi aktivitá­sukkal bebizonyították: az „aljazó" sem lehet annyira alul. hogy ne lehetne itt is elérni valamit. '..A Ságvári Endre ifjúsági brigád felhívja a szocialista Opera koncert Zenei naptár A MÁSIK BÁJITAL. Ami­kor a színház operatársulata (régi és hasznos tradícióihoz híven) Donizetti vígoperájá­nak, a Szerelmi bájitalnak idei bemutató értékű fölújí­tásához két teljes szereposz­tásthirdetett, ki gondolhatta, hogy az influenzavírusok „átírják" a műsornaptárt, tgy a Bájitalnak több előadása elmaradt, s még a közelmúlt­ban is, mikor a másik gar­nitúra végre fölállhatott, sem múltak el Izgalommentesen az előadás előtti pillanatok: az ifjú tenoristareménvség, Fekete Imre, nem vállalhat­ta, Réti Csaba énekelte Ne­morinót. Betegségéből alig korábban fölépülve, mond­hatni szenzációsan, valószí­nűleg legjobb szerepe ez. Slnkó Györgynek sem ke­vésbé testhezálló buffó­figura Dulcamara, s hogy basszusának fazonja más, mint az ugyancsak kitűnő Gregor Józsefé, élvezetes le­hetőség nyílt ugyanannak a szerepnek kétféle megközelí­tésében gyönyörködni. Fekete Mária (Adina) otthonos, föl­szabadult és nagyon érzé­keny színpadi játéka csak részben tudta feledtetni, hogy szopránja az utóbbi évek so­rán bizony megkopott, el­használódott. Remekül indít, később is nagyszerű pillana­tokat hagy a hallgatóban Börcsök István Belcoréja, el­sősorban az átlagon felülien tartalmas baritonjának szí­neivel, s bár szerepe nem igazán nagy, időnként el-el­tünedezik. Régóta kétely, va­jon miért, hiszen láthatóan sokkal több van benne, mint amit hosszú ideje szegedi operaszínpadon nyújt, azo­kon a deszkákon, ahol las­san fél évtizede látványosan fölfedeztetett, s amelynek azóta is egyik legjelesebb ígérete. A vártnál némileg halványabbnak tűnt Bálint Ilona Gianettája is. Az előadás űj karmestere, Dékány Endre most mutat­kozott be operában. Vitatha­tó, vajon a Szerelmi bájital-e az a bizonyos mély víz, ahol úszni kell tanulni a dirigens­nek, mindenesetre a karigaz­gatói tisztéből előlépett Dé­kány Endre „nem fulladt be­le", jóllehet, éppen a kóru­sok egyikében-másikában „úszott el" majdhogynem az egész együttes. Bemutatkozá­sa azért reményt keltő, jó ke­ze és eléggé megbízhatónak tetsző stílusérzéke van, me­lyekhez mindenekelőtt operai rutint kell szereznie. SZEGEDI MŰVÉSZEK köz­reműködésével zajlott le a filharmónia kamarabérleti estje szerdán, a Tisza-szálló­ban (megelőzően ugyanez a műsor ment Makón). Nem­csak a program — Vivaldi, Britten, Kadosa, Sosztakovics művei —, de az általa fölkí­nált lehetőségek változatos­sága, érdekessége, nem min­dennapi feladatokat hordozó igénye is üdítően hatott a Szalatsy István dirigálta kon­certen, ahol a Szegedi Ka­marazenekar és Fúvósötös tagjai külön-külön is szóhoz jutottak. Vivaldi h-moll con­certo grossójában ugyan egyenetlenül hatottak az egyéni kvalitásokra építő szó­lók, Kadosa Pál parányi té­telekből fűzölt hangulatos Szerenádjának tolmácsolása viszont a szegedi kamara­együtteseknek feltétlenül di­cséretére válik. A különle­gesség Britten tenor hangra, kürtre és vonóskarra kompo­nált Szerenád ja volt meg Sosztakovics Versenymüve zongorára, trombitára, zene­karra. Mindkét műben két­két vezető szólam, melyek önállóan is hegemón termé­szetűek, nem lebecsülendő stiláris feladatot rónak az előadókra, szólistákra, együt­tesre, kiváltképp pedig a kar­mesterre. Azon túlmenően persze, hogy a Britten-kom­pozíció elsősorban intonációs nehézségeivel. Soszt akovicsé pedig ritmikai fegyelmével támaszt rendkívüli próbaté­telt a szólistáknak. Szalatsy István fölkészül­ten, precízen, érzékenyen di­rigált, s a Britten-szerenád tenoristéjára, Réti Csabára, kürtszólistájára, Király Ist­vánra sem lehet panasz, összhatásában mégis a Sosz­takovics versenymű előadása tűnt meggyőzőbbnek, a trom­bitán játszó Frontó Pál, ki­váltképpen pedig Bódás Péter jóvoltából. Bódás az évek so­rán szemünk láttára érett be a jó zongoristából kitűnő mű­vésszé, s ma már tulajdon­képpen mindent tud, amit az első vonalbelieknek tudnia kell: szuverén gondolata van a művekről, és azt szuggesz­tíven képes tolmácsolni. N. L brigádokat, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója .tisz­teletére, a feladatok végre­hajtása érdekében vállaljuk egy kommunista műszak ledolgozását. Fő feladataink között kell, hogy szerepel­jen a minőség javítása, az exportkötelezettség határ­időre történő kiszállítása, az exportbiztonsági tartalék csökkentése." — A K ISZ-évford ulóru társadalmimunka-akciót vál­laltunk, a kommunista mű­szak munkabérét pedig a gyáregységünk által patro­nált gyermekintézmények támogatására ajánlottuk fel — egészíti ki a felhívást Holb István. — Részt ve­szünk a „Kiváló Ifjúmun­kás". és az újítómozgalom­ban, indulunk a „Munka és műveltség" vetélkedőn ls. ötletekkel szeretnénk segí­teni a jobb munkaszervezés­ben. Ezzel a felhívással lé­nyegében garanciát vállal­tunk munkánk minőségére, tehát igencsak oda kell fi­gyelnünk egvmds munkájá­ra is, sőt segítenünk is kell a másikat. Sánta Erzsébet még nincs 18 éves, segédmunkásként egy éve tagja a brigádnak. — Tanulni akartam, ere­detileg a szűcsiparban sze­rettem volna elhelyezkedni. Mielőtt ebbe az üzemrészbe kerültem, a tűzőműhelyben voltam. Itt csupa fiatal van. jó velük együtt dolgozni, de azért ha újra kezdhetném, inkább tanulnék. Holb István előzőleg el­mondta, hogy a brigádból jelenleg ketten tanulnak a szakmunkás-továbbképző is­kolában. Erzsébet előtt is nyitva tehát az út — de ta­nulni legszűkebb munkahe­lyi kollektívájától is tud —. és nemcsak ő. A Ságvári brigád a hármas jelszót — szocialista módon tanulni, dolgozni és élni — egy ne­gyedikkel egészítette ki. amint erről a brigádnapló tanúskodik. Ez: tanítani. S ilven fiatalon is. így — már nemcsak egymást taníthat­ják. ü. L. Napközik és gondok Az utóbbi két évtized számszerű adatai a napközi otthoni hálózat ugrásszerű fejlődéséről tanúskodnak. Húsz esztendővel ezelőtt az általános iskolai tanulóknak 3, tíz esztendeje 12,7, a je­len tanévben pedig mar 32,3 százalékuk napközis. Számottevő volt a fejlődés az utóbbi egy évben is. Az előző tanév több mint 9,5 ezer napközis csoportjával szemben ma több mint 10 360 csoport működik, és 25 ezer­rel több. összesen 347 ezer tanuló jár napközble. Több­ségük, 254 ezer alsó tagoza­tos. Az egész napos nevelés különböző formáiban része­sülőknek mintegy 70 száza­léka fizikai dolgozók gyer­meke. Felgyorsult az utóbbi években a napközi otthonok fejlesztése Csongrád megyé­ben is. Az általános iskolá­sok 38,3 százalékát tudták felvenni, igaz, nem ritkák a magas létszámmal működő csoportok. És vannak olyan községek is — Forráskút, Bokros. Felgyő például —, ahol még nem működik nap­közi. Helyhiány miatt a na­gyobb városokban több száz gyereket, Szegeden több mint 600-at kellett elutasíta­ni. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents