Délmagyarország, 1977. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-09 / 33. szám

Szerda, 1977. február 9. 3 Aca S. Sándor felvétele Á laboratóriumban Forgó Kovács Hedvig a felszínről vett vízminta szervesanyag-tartalmát vizsgálja tárig nem keveredik el teljesen. Mintegy tíz kilométeres szakaszon jól megkülönböztető vízfesték formájában telki holt Tisza-ágon; a szikes kutatóprogram érdekében pedig együtt tevékenykedtek a Magyar Tudomá. különül el egymástól a két nyos Akadémia szegedi blfolyó. Beszélgetésünk Szépfalusi Józseffel ráterelódött a duzzasztóművek szerepére, hatásukra, amelyet a folyók életére gyakorolnak. E témával tanulmányok foglalkoznak már. A kiskörei vízlépcsőnek a duzzasztott víz minőségére gyakorolt hatása is vitatott még. Az észlelt változások az oxigénháztartásra például kedvező és kedvezőtlen irányú hatást fejthetnek ki. A vízminőség szempontjából káros a víz sebességének lelassulásával együtt járó csökkenő oxigénzottságával. Öntözővizek, szennyvizbefogadók és kutak vizsgálata is fontos feladata az osztálynak. Tavaly összesen 957 vízmintát elemeztek, amelynek alapján kérdőre vonták azokat az üzemeket, gazdaságokat, amelyek — még híjával a szükséges berendezéseknek — szennyezőanyagokat bocsátanak a folyókba futó csatornákba. Tavaly a tanácsok által kirótt szennyvízbírság összege meghaladta a 15 millió forintot. Évekkel ezelőtt ilyen esetekről szólva csak felvevőképesség, ugyanakkor néhány millióról ejtettünk a vízfelület kiterjedése ennek a képességnek a növekedését eredményezheti. Milliók bírságra Tavaly megkezdte munkáját Jugoszláviában a becsei duzzasztómű, amelynek hatása a Tiszán Csongrádig figyelhető meg és a Maros vízszintjét is „megemeli". A 158—244 folyamkilométer közötti vizsgálatok szerint a duzzasztásnak a víz minőségére gyakorolt hatását nemhogy előre megjósolni nem lehet, de hasonlóan több vegetációs periódust felölelő vizsgálatsorozattal is csak többé-kevésbé lehet jól megközelíteni. A Tiszának e vizsgált szakaszán tömegesen elszaporodtak az állóvizekre jellemző mikroszervezetek. Ezek — feltehetően — a tiszalöki, a kiskörei vízlépcsőben, esetleg a Körösben optimális környezeti feltételek folytán szaporodtak el tömegesen. E feltételeknek csakneiti megfelelő viszonyokat teremtő becsei duzzasztómű konzerválja vagy fokozza az így kialakult biológiai viszonyokat. A víz sebességének lelassulása, a lecsökkent lebegőanyag-tartalom e szervezeteket legalábbis nem teszi tönkre. Ezt bizonyítja az oldott oxigén koncentráció, az oldott oxigén telítettség emelkedő tendenciája. A méréseket Tiszaszigettől Mindszentig végezték. A folyók vizsgálata persze csak egy részét képezi az ATIVIZIG környezet- és vízminőség-védelmi osztálya munkájának. Vizsgálatukkal tavaly részt vettek a Kurcát rendező programban; a mártélyi, az atkai holt Tiszaágak vizének vizsgálatában; a Kiskunsági Nemzeti Park felkérésére dolgoztak a lakiszót. Valahol meg kellene állni, pontosan ott, hogy érdemesebb megépíteni a szükséges berendezéseket, semmint nehéz pénzeket fizetni olyasmiért, amivel önmagunknak is ártunk a vizek, a környezet szennyezésével. i Lődl Ferenc Mezőgazdasági szakmérnökképzés A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudományi karán ebben az évben bevezetik a mezőgazdasági vállalatgazdasági szakmérnökképzést A mezőgazdasági termelés sajátosságaiból adódóan a termelési folyamat a gazdasági, közgazdasági feladatokat ellátóktól is több mezőgazdasági szakismeretet igényel. Ezért az új szakmérnökképzési program a mezőgazdasági nagyüzemek jelenlegi és várható igényeinek megfelelően kíván a vállalatok gazdasági feladatait irányító „gazdasági helyetteseket" képezni. A szeptemberben Induló levelező tagozatos szakmérnökképzésben elsősorban azok az okleveles agrármérnökök vesznek részt, akik jelenleg is a termelőszövetkezetekben közgazdasági elnökhelyettesi, az állami gazdaságokban pedig közgazdasági igazgatóhelyettesi feladatokat látnak el. A kétéves képzésben résztvevők 256 órában ismerkednek meg az új szaktantárgyakkal. A hallgatók államvizsgaszakdolgozataikban fontos agrárgazdasági kérdéseket dolgoznak fel. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem új szakmérnök szakára 1977. május 31-ig lehet jelentkezni. Városklímakonferencia Hazánkban a városklíma- most február 10-én ismét kutatás tulajdonképpen újke- megrendezzék a szakemberek letű tudományág. Amikor találkozóját, s megvitassák e századunk első évtizedeiben, két éynek az eredményeit. s meg inkább a két vilagha- ' ború között gyorsuló ütem- w^^mmm^mmmmmmmmmm ben fejlődött, növekedett fővárosunk, az ezzel járó változások elsősorban a közegészségügyi, városfejlesztési szakemberek figyelmét keltették fel, de a város sajátos — fejlődése, növekedése következtében megváltozott — éghajlata megfigyelésére, az adatok rendszerezésére ösztökélte a meteorológusokat is. Igazi lendületet a felszabadulás után kapott ez a kutatási tevékenység, amely most már megszabadult a „fővároscentrikus" szemlélettől. Ugyanis nemcsak Budapest, de a többi város is rohamos növekedésnek indult, és azokban is mutatkoztak a sajátos városklima jelei (Miskolc, Szeged, Pécs, Tatabánya stb.). A városklíma adatainak rögzítése, elemzése, az ismeretek általánosítása, alkalmazása és így tovább — komoly tudományos gyakorlattá vált a meteorológusok körében. A tények és az igények indították a kezdeményező Magyar Meteorológiai Társaságot arra, hogy az első (1975) városklíma-konferencia után Küzdelem a belvizek ellen A környezet, amelyben élünk Korunk, napjaink emberisége megütközött már és szívós küzdelmet folytat azokkal a mesterséges jelen, ségekkel, amelyek tönkretennék az életet adó vizeket, a levegőt, a környezetet, amely bölcsője volt a múltnak, az a jelennek és az lesz a jövőnek is. A technika, a kemizáció fejlődése szükségszerűen oda vezetett, hogy szennyező hatásuk ellen egységesen kell cselekedni a kontinenseken, máskülönben az erőfeszítések és a nagy anyagi ráfordítások szétforgácsolódnának. Hazánkban húsz esztendővel ezelőtt jöttek létre — 12 vízügyi igazgatóság kebelén belül — a vízminőségi felügyeletek, amelyeknek karatéi mára kibővültek. A torvény erejével is Oj elnevezésük — környezet- és vízminőség-védelmi osztályok — is kifejezi, hogy sokkal többről van már szó és cselekedet, mint a kezdet kezdetén, amikor Szegeden is létrejött Csongrád, BácsKiskun és Szolnok megye egy részére kiterjedő hatáskörrel ez a szolgálat. Akkor összesen egyetlen, de rátermett emberrel, akinek megvolt a lehetősége tervezni, álmodozni, felszereltsége azonban alig. Ez a tervező és álmodozó Szépfalusi József, aki ma már huszadmagával, zömmel szakmérnökökkel, technikusokkal, laboránsokkal és korszerű felszereltségű laboratóriummal dolgozik. A rájuk bizott területeken ők a felelősek a környezetünket veszélyeztető jelenségek felismerésére és elhárításukra intézkedéseket tenni, éppen a kezükbe adott környezetvédelmi törvény erejével is. Szépfalusi József szerint Közép-Európában nemhogy lekéstünk volna tennivalóinkkal ezen a téren, éppenséggel a legjobbak közé tartósunk. Hazánk szomszédai úgyszintén tevőlegesen munkálkodnak, ha más-más szervezetségi felépítésben, mint nálunk. Az tény. hogy folyóink nem tőlünk indulnak útjukra, hanem úgy érkéz, nek hozzánk, hogy szennyezőanyagok kerülnek beléjük. Következésképpen ezek kivédésére nagy anyagi ráfordításokat kell áldozni. Más országokban a már tönkre tett, növény- és állatfaunákat nélkülöző beteg folyókat is, amilyen az Elba és a Rajna, meg lehet gyógyítani. A Tisza még tiszta Esztendők óta érvényes az a megállapítás és reméljük, hogy időtálló is lesz, hogy a Tisza ma még legtisztább nagy vízfolyásunk, helyenként azonban a vízminőség romló tendenciája már-már érezhető. A romlás okát eleinte a növekvő szennyvízterhelésben keresték. Ma egyértelműen a mezőgazdaság kemizalására, a műtrágya növekvő használatára vezetik vissza. Sajnos, voltak már a Tiszán nagy szennyvízhullámok, az első tíz évvel, ezelőtt. Szerencsére a szennyezések nem tettek nagy kárt a folyóban, de az ismétlődések, különösen alacsony vízállásnál, katasztrófát idézhetnek elő a folyó élővilágában. Tartós megfigyelés és vízminták elemzése alapján bizonyos, hogy a T zában a Maros vize a ir.igyar—jugoszláv ullamhaSzeged vízellátása ma és holnap Előadóülést rendezett tegnap, kedden.a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi területi szervezete a Technika Házában. Sziliért László, a Szegedi Vízművek és Fürdók főmérnöke Üjabb szempontok Szeged távlati vízellátásában címmel tartott előadást. Ismertette a város jelenlegi vízszolgáltatásának rendszerét, és beszélt — a szakemberek által még vizsgált — fejlesztés lehetőségeiről is. Molnár József felvétele A rendkívül sok csapadékot már nem tudja elnyelni a föld, s ezért nagy területeken összefüggő belvíz keletkezett, például Kübekházan is, a Tisza-Maros-szög Tsz földjein. Mintegy 140—150 hektárt borít belvíz, amelyet a téesztagok vezetnek cl a lefolyócsatornába, ahonnét aztán tovább szivattyúzzák. Képünkön: Németh József és brigádja dolgozik a vízzel borított területen Problémáit— prolongálva N

agy sikerű filmeknél természetes — no de nehéz tennivalóknál a műsoron tartás idejének meghoszszabbítása korántsem az elismerés jele, hanem gyakran a sikertelenségé. A kudarcot belátni nehéz, könnyebb becsomagolva rejtegetni, valahogy úgy, hogy „ez még megoldásra vár", vagy „továbbra is teendőink között szerepel". Mint napjainkban hallhatjuk, amikor a termelői közösségek év eleji különböző tanácskozásain a részt vevők régi ismerősként fogadják a legyűrendő akadályok bizonyos csoportját, azokat, amiket két vagy éppen négy esztendeje jelöltek meg először, s dűlőre nem jutván — ismétlik évről évre. Hibás irányba terelné figyelmünket, ha mindent egy kalap alá vennénk. Valóban vannak olyan, hosszú távú, időszerűségüket el nem vesztő feladatok, mint a termeié-, kenység Javítása, a technikai eszközök korszerűsítése, az értékesebb termékek előállítása, s így tovább. Ezek ismétlődnek ugyan minden esztendő cselekvési programjában, de súlyuk, minőségük változik, a teendők egyre magasabb fokát jelölik. Prolongálásuk tehát csak formailag, s nem tartalmilag azonosítható az egy vagy két esztendővel korábbiaknál. Töprengésünk témája a problémáknak az a csoportja, ahol semmi sem mozdul, alig jut előbbre valami. Példával élve: szinte mindenütt visszhangozzák hosszú ideje a bér és a teljesítmény szorosabb kapcsolatának szükségességét. A tények ugyanakkor azt mutatják, hogy a teljesítménybérben dolgozók aránya az ipari foglalkoztatottakon belül évre évre csökken, s ma 2,7 százalékkal kisebb, mint volt 1965-ben! Az állóeszközök jobb kihasználása sem hiányzik a vállalati terveket összegező vaskos iratcsomókból, de míg néhány helyen történik is ennek érdekében sok minden, a többség prolongál; a termelő állóeszközök egységnyi bruttó értékére jutó termelés folyamatosan mérséklődik. Aminek vannak objektív okai — a termelés eszközigényessége a feladatok bonyolultabbá válásával együtt nő —, de oka az ls, hogy a vállalat, a gyár, a szövetkezet, bár tervez, ténylegesen nem vizsgálja a kölcsönhatások szövevényét. Ha megtenné, könnyen kiderülhetne, fölösleges az új gépek vásárlása, hiszen a tavaly üzembe állítottak sem dolgoznak folyamatosan, olykor az egyetlen műszakra elegendő ember, anyag is hiányzik, kl, mi kerül akkor az új berendezésekhez?! öt esztendő alatt a termelő állóeszközök állománya — nettó érték alapján számítva — 106 milliárd forint értékben gyarapodott a szocialista iparban. E hatalmas summa kamatait azonban nagyon is eltérően fizetik az egyes iparcsoportok; a gépek és gépi berendezések, a közlekedési eszközök gyártása például becsülettel — folyamatosan növelve az össztársadalmi hasznot —, másutt azonban, így az építőanyag-iparban, ennek az ellenkezőjét láthatjuk. Fölösleges szónoki kérdés, vajon csakis objektív tényezők okozzák ezt? Az esztendőkön át vonszolt, patinát kapott, a családtagnak kijáró közvetlenséggel kezelt gondok nem egy-egy közösség teherbírását, hanem cselekvőképtelenségét bizonyítják. S a közösségen belül elsősorban a vezetésről, az irányításról állít ki sokat mondó bizonyítványt a prolongálás, beismeréseként annak, hogy nem teszik meg azt, amit megtehetnének. Persze, mindenütt kimutatható valamilyen eredmény, haladás, de ezt hiba sikerként értékelni akkor, ha mögötte veszni hagyott lehetőségek magas halma áll. Márpedig ma még nem szabályt erősítő kivételként láthatjuk ezt, hanem sűrűn, sok mindenben. Aligha hihető, hogy az ipar mai technikai szintje, termelőképessége mellett valóban annyiféle hiánycikk okozta bosszúsággal kellene szembenéznünk, mint amennyire rákényszerülünk. Abba sem törődhetünk bele, hogy újra meg újra, mind a termelői, mind a lakossági felhasználásban goúdokat okoz az áruk minősége, mert az okok többsége itt sem ot>jektív eredetű. J

obb kétszer kérdezni, mint egyszer hibázni, ám e köznapi igazság némely közösség, s vezetői számára idegenül cseng, s nem kérdeznek egyszer sem, ám hibáznak kétezer, meg kétezer kétezer. Szavakkal legyűrik a mindenséget, tettekkel a hüvelyknyi akadályon is orrabuknak. Azért érdemes a megkülönböztetett figyelemre, mi kerül prolongálásra, évről évre adósságként a teendők sorába, mert a termelők egy csoportjáról ez a hiteles bizonyítvány. Veress Tamás