Délmagyarország, 1977. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-05 / 30. szám

Szombat, 1977. február 5. 3 A Fűzfői Nitrokémia 1977-bcn 250 ezer köbméter nikeccllt gyárt. Az építőiparban egyre nagyobb körben hasznosítják a kiváló hang. és hőszigetelő anyagot. A habosított polisztirol hab iránti megnövekedett kereslettel kíván lépést tartani agyár, amikor a tavalyinál csaknem 50 ezer tonnával többet hoz piacra az idén. Képünkön: a habosító gépsor n családok szolgálatában Etedmények, célok a Patyolatnál Volt idő, amikor kabaré pem hangzott el Patyolattal élcelődő viccek nélküL Lapunk Postaládájában sem főszereplő többé a lassan, esetleg hibásan dolgozó vállalat. A Szegeden működő megyei iizem jó hírnevet szerzett magának. Vajon mi áll a megnyert bizalom mögött, kérdeztük meg Nyári Mihály igazgatót. A szolgáltatás országosan is tapasztalható javulásában termesze tesen részük van a Csongrád megyeieknek is. Milyen tervekkel kezdte az elmúlt évet a vállalat? Elsődleges céljuk volt a lakossági szolgáltatás fejlesztése. Különösen a háztartási mosás mennyiségét akarták növelni, különös gondot fordítva a vállalási idő csökkentésére és pontos . betartására. Mindennek feltétele volt az üzemi technológia fejlesztése. és a felvevőhálózat bővítése, korszerűsítése. Célul tűzték ki azt is, hogy újabb szolgáltatást, az ágyneműkölcsönzést kínálják a lakosságnak, és egész munkájuk színvonalán javítanak. S mi lett az eredmény? Tavaly 9,5 százalékkal tudta emelni árbevételét a Patyolat — természetesen változatlan díjak mellett —, 1975-höz viszonyítva. Csak a lakossági szolgáltatásból eredő bevétel 8 9 százalékkal nőtt. S több okkal magyarázható — a kiérdemelt bizalommal. a háztartási munka ésszerűbb szervezésével is —, hogy 15,2 százalékkal, 800 mázsával több ruhát mosott a Patyolat az előző évben, mint 1975-ben. S hogy ez milyen ugrásszerű változást jelez — talán tudatit is —, bizonyítja egy másik szám: 1974-től 1975-ig csupán 6,6 százalék volt ez a fejlődés. Mindebben természetesen része volt annak is, hogy új gépek dolgoznak az üzemben, a fárasztó és lassú hajtogatást az asszonyok helyett a masinák végzik. Így sikerülhetett elérniük, hogy a lakosságtól érkezett mosnivaló — 150 ezer megrendelés — 70 százalékát három napra vállalták — és szinte reklamáció nélkül teljesítették is. Áprilisban mutatkozott be SzegeJen a Patyolat új szolgáltatása: az ágy neműkölcsönzés. Azó'a bebizonyosodott, sikerrel. Havonta kétezer garnitúra lel ideiglenes gazdára. Az egvelőre tízezres készletből a 12 szegedi üzlet közül hét kínálja a divatos, legkényesebb igényeket is kielégítő ágyhuzatokat, 19 forintért három hétre. Az utóbbi években nem sikerült fejlődést elerni a vegytisztításban: az újfajta ruhaanyagok nem kedveztek ennek a szolgáltatásnak. Tavaly mégis többen vették igénybe. háromszázalékos növekedést tudtak kimutatni ebben is az év végén. A Patyolathoz összesen 320 ezer megrendelés ' érkezett tavaly a lakosságtól, s ez összes tevékenységének több mint a fele, ezenkívül a szállodák, kollégiumok, munkásszállók, óvodák, naoközi otthonok igényeit is kielégítik. A nagy számokat tekintve pedig elenyészőnek tűnik a minden ezer szolgáltatásra jutó egy reklamáció. Hogy milyen kifogások merülnek fel a Patyolat munkája ellen? Legtöbbször a tisztítás minőségével elégedetlenek a ruhák tulajdonosai. Indokolt esetben kártérítést fizet a vállalat, előfordul azonban, hogy a külföldi, ismeretlen összetételű anyagok tisztításáért nem vállalják a felelősséget. Mit várhatunk az idén a Patyolattól? Idei tervük további 14 százalékos növekedést irányoz elő az összlakossági szolgáltatásban. A mosás és a vegytisztítás mellett az ágyneműkölcsönzés további népszerűsödésére számítanak, ezért újabb garnitúrákat vásárolnak, s a második negyedévben törülközővel, konyharuhával1 bővítik a választékot. Szeged és Szentes után Makón, Hódmezővásárhelyen és Csongrádon is bevezetik az új szalonokban az idén ezt a szolgáltatást. A gördülékenyebb, jó minőségű munkát szavatolják a központi üzemben esedékes további rekonstrukciók: új megmunkáló és mosógépeket, tisztítóipari berendezéseket működtetnek majd. Tovább bővül a felvevőhálózat: Dorozsmán és Algyőn kívül Petőfi telep és Béketelep lakossága is új üzletet kap. Foglalkozik a vállalat a kölcsönzött ágynemű házhoz szállításának gondolatával is, egyelőre a szükséges anyagi eszközök, gépkocsik megszerzésén fáradoznak. Húsz éve még idegenkedtek attól a háziasszonyok, hogy „a közösben" mosassák a család ágyneműjét, törülközőit; naponta alig gyűlt össze 100—110 kilónyi ruha a Patyolatnál. Ma 15 mázsa a napi átlag, i A jég megtört, s a dolgozó asszonyok a még kezesebb segítőt szeretnék látni ebben a vállalatban, melynek úgy tűnik, sikerül is lépést tartania a növekvő igényekkel. Ch. A. Kilátó J

ó néha megállni, körülnézni. Ha körbe szeretnénk nézni — magunk mögé és előre is —, keressünk valami magaslati pontot. Kilátót. Pár lépcső felfelé, s elvesznek tán az apró részletek, de többet látni a nagy egészből. Érdekes, néha mondani kell: fel azokra a lépcsőkre! S amikor ott vagyunk, a csodálkozás: nocsak, tényleg jobban látni innét! Jó néhány lépcsőt tett felfelé a múlt évben a párttagság. Egyenként, mindenki, hiszen elmondtuk véleményünket, javaslatainkat, szándékainkat; bogoztuk a csomókat. ha voltak és kötöttük a szálakat erősebbre, ha az évek alatt vékonyodtak volna. Tudatta velünk a párt, hogy szüksége van ránk, s elmondtuk újult tenniakarásunkat. Ez most a kilátó, amelyről sok mindent másként lát a párttagság, így nézzük a beszámoló taggyűléseken a tavalyi évet. Azt mondja egy idős kommunista: hoszszú volt a beszámoló taggyűlésük az idén. Kérdő tekintetemre hozzáteszi: jó, jó, volt az már húsz éve is, hogy összeültek délelőtt. gyűléseztek hajnali négyig és folytatták másnap tízkor — na, de ne arra gondoljunk. Nem mindegy, mihez hasonlítunk, ő például a tavalyi, meg az azelőtti két-három hozzászólóra, langyos-rövid válaszokra emlékszik keserűen. Most viszont megszólaltak a „némák". Mihály Lajos, az Öntödei Vállalat párttitkára azt. kérdezi; eljövök-e az idei beszámolójukra. Most készülnek még rá. Mi változott? — érdeklődöm, mert kesernyés volt a tavalyi tudósításom, kevés volt tavaly a hozzászóló — csakúgy, mint az Emergé szegedi gyárában, meg másutt is, elég sok alapszervezetnél: Mihály Lajos határozott párttitkár, egyenesen fogalmaz; jobb most titkárnak lenni. Igaz, egyrészt nehezebb is, mert nagyobbak a követelménvek. többet vár az alapszervezet vezetőségétől, titkárától a tagság — viszont most tudiák, mit igényelnek. Észrevehető volt tavaly, kívülálló is látta, hogy nem ismerik egvmást jól az alapszervezet tatiai. nem volt oivan a közös, ség, hogv bárki elmondta volna gondolatait. Rendben van ez így — kérdeztük egymástól, mert bár nem az értekezlet a munka, de a taggyűlés mégis csak arra való, hogy ott és ne a műhelyfolvosón vitassák meg a nanirendi témákat. Hát ez az! — csap le a lényegre a titkár elvtárs. — Ügy érzem, az elbeszélgetések után éppen az összetartozás érzése erősödött. Jobban megismertük egymást. Most, hogy a részbeszámolók elkészültek, nemcsak érzéseinkre hagyatkozva mondhatom: megnőtt a pártcsoportok jelentősége, önállóan, tartalmasan dolgoznak, vitatkoznak. Az az igény, hogy szervezzük át a pártcsoporto. kat, mert most nem egy műszakban dolgoznak, nehéz időpontot találni az üléshez. Márpedig a vállalat előtt álló termelési feladatok teljesítéséért sokat kell tenni elsősorban a kommunistáknak, s igénylik ehhez az információt, s az összefogottabb irányítást. Kifejezték — lényegre törően, nagy szavak nélkül —, hogy nem lesz a kommunisták között, akire gyenge teljesítményt, hibás áru termelését, fegyelmezetlen munkát lehet „rávarrni", de ehhez tudni kell, mi a feladatuk, mit tegyenek. Senki nem beszélt „példamutatásról", meg „helytállásról" — tenni akarják, amit tenniük kell. Nem célozgattunk tavaly se, szólt az öntödei tudósítás arról is, gondot okoz — s főleg nagyobb létszámú alapszervezetek, ben másutt is —, hogy az emberek nem ismerik egymást, hogy a munkás előtt talán nagyon is megvan az alkalmazottakműszakiak kissé mondva csinált, rosszízű tekintélye. Hogy a még oly egyenes, de pallérozottabb mondatok után nehezebben buggyan a szóláshoz nem szokottak szava. Megmosolyogni való talán — vagy szomorú? —, ha leírom, elhatározták az öntödében: egymást a munkahelyen is meg kell ismerni. Hosszú az a pár lépés út az irodától a műhelyig és vissza? Olyan nagy ötlet ez, hogy beszélni kell róla? Sírjunk vagy nevessünk, keressünk kifogást, de ne beszéljünk mellé: sok üzemben kellene kialakítani ezeket a kapcsolatokat. Tessék csak terjeszteni az öntödeiek nagy ötletét mert nemcsak a kommunistáknak kell egymást megértve, egymás munkáját megbecsülve dolgozni, hanem a . gyárak kapuin belül mindenkinek, s ez itt és most sokhelyütt még mindig téma. Mintha összebeszéltek volna, hasonlóan fogalmazott Méhes József is, az ecset-, seprűgyár párttitkára. Azt mondta, össze* foglalásul: jó úton vagyunk. Jól hangzó kijelentés, de körüljártuk a témát. Tanulságos lehet másutt is, amit kifejtett: csakis az aktivitástól erősödik a pártmunka mozgalmi jellege. Az, hogy az eszmecsere alkalmával felvetett kérdésekre, javaslatokra választ kapott a tagság, megmozgatta az embereket. Azt mondta valaki — akinek hangját se igen hallották régen —: jóv hogy a termeléssel kapcsolatos javaslatokat megvalósította a gazdasági vezetés. Mert sok van még, s ilyen légkörben, ami kialakult a gyárban, lesz is mindig az emberek tarsolyában, de csak ha tettekre váltjuk, akkor érdemes szólni. A kilátóról máskor is láttuk a feladatot: érződjék a pártmunka hatása a műhelyekben, irodákban, a tömegszervezetekben, mert az eredmények munkától születtek; de a jó. a még jobb eredmények? Honnét merítsük a pluszt? Ne feleljünk rá valami hangzatos megfogaimazással. Azzal se, hogy tudja azt mindenki. Azt mondja dr. Vígh László, a DÉLÉP egvik alapszervezetének titkára, hogy beszámolójuk annak rendje-módja szerint sorra veszi a termelőmunka, az alapszervezet belső életének állomásait, elemzik, milyen határozatok születtek, elvégezték-e, ellenőrizfék-e a munkát. Erre az évek óta gyakorlattá vált beszámoltatás is kötelezi a vezetőséget, de csak akkor nem válik gépiessé az összegzés, ha nem „festjük magunkat". Van, amikor mérlegelni is kell: mi hát a fontosabb? ..Szemünkre vethetik — mondja —, hogy a termelésben néha lopunk tíz-tizenöt percet a pártoktatás számára. Most mit mondjunk? Hogv .pszt!, erről szót se senkinek?' Megbeszéltük: .ráverünk' egy kicsit — és soha rosszabbra ne áldozzunk néhány percet, mint arra, hogy párttagjaink képezzék magokat, megszerezzék a korszerű politikai műveltséget. Persze, nem tudom, megírja-e..." N

^m recept, nem is abszolutizálható példa, legfeljebb C6ak az őszinteségre és arra is: milyen nehéz időt találni a sok elfoglaltság mellett a nártmunkára. a művelődésre. Okosan, önállóan kell rangsorolni, s akkor maradhat a jelszó: „soha rosszabbra..." A tervek feszítettek, a feladatok újakat fialnak, építsünk hát a kommunisták megújhodott tenniakarására. munkakedvére. Megtalálják ők a legjobb megoldásokat. Az ellenőrzés — s az éves beszámoló is az, a vezetőség és a párttagság számára egyaránt — mindig arra késztet, hogy ne csak összeadjuk a végzett munkát, hanem gondolkodjunk is a végeredményen, s a tanulságból újabb tervek szülessenek. Talán nem is jó így, hogy „tervek". Mert cselekvési programjaink szépen szaporodnak, de ne merüljön ki minden energiánk mielőtt a tettekre kerülne sor. Nem túlzás állítani, megtalálták helyüket, ismerik feladataikat a pártszervezetek — de a mozgalom lelke a cselekvés, a tett. A kilátóról messzebbre látni, előre ls. Ne feledjük a panorámát, amikor lejövünk, de nézzük kicsit közelebbről az apróbb részleteket is. Az összefoglaló és távolabbra célt adó beszámoló taggyűlések után a napi aprómunkát. Szőke Mária Kiváló katonák A kiképzési időszak befejeztével ezekben a napokban adományozzák a Magyar Néphadsereg legjobb katonáinak és alegységeinek a harckészültségi, kiképzési, elkölcsi és politikai követelmények teljesítésében elért eredményeikért a kiváló, illetve az élenjáró címeket. Az idén öt alegység ötödször, illetve hetedszer, 29 alegység pedig másodszor, illetve negyedszer kapia meg a nagy erkölcsi értékű kitüntető címet, katonai ünnepség keretében. Növekszik a tejtermelés Összesítés tavalyról Fellendülőben yan a hazai ej termel és. A MÉM előzetes adatai szerint az egy tehénre jutó 1975. évi 2530 kilogrammos tejtermelés tavaly 2768 kilogrammra nőtt, egy év alatt tehát 238 kilogrammal fokozódott. Az egy tehénre eső tejtermelésben a legelőbbre járnak az állami gazdaságok, ahol a teljesítmény tavaly átlagosan 3674 kilogramm volt, míg a téeszekben 2538 kilogrammos eredményt értek el. A kistermelők gazdaságai 2758 kilogramm tejet adtak átlagosan egy-egy tehéntől. A megyék között a legjobb eredményt a Fejér megyei tehenészetek érték el. 3365 kilogrammos teljesítménnyel, sorrendben a második Pest megye 3133 kilogrammal, a harmadik pedig Komárom megye 3034 kilogrammos termeléssel. Egy év alatt a legnagyobb — 515 kilogrammos — növekedést a Hajdú-Bihar megyei tehenészetekben érték el, 435, a harmadik pedig Veszprém megye 393 kilogrammal. Az ál'ami gazdaságok mellett egyre több termelőszövetkezet tehenészetei produkálnak kiemelkedő termelés: eredményeket. Számos téesz 5000 kilogramm fölé fokozta az egy tehénre jutó hozamot. A veszprémi Dózsa Tszben például 6z39 kilogramm volt az elmúlt évi teljesítmény, a kátolyi Űj Élet Tszben pedig 1976-ban átlagosan 5705 kilogramm tejet adtok a tehenek. (MTI) Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Bognár József Állami-díjas akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutató Intézete igazgatójának kiemelkedő tudományos és tu. dománypolitikai munkássága elismeréseként 60. születésnapja alkalmából a Magyar Néoköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP Közpon. li Bizottságának osztályvezetője és Márta Ferenc, aZ Akadémia főtitkára.