Délmagyarország, 1977. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-22 / 44. szám

38 Kedd, 1077. február 22. Tudásunk stációi Hívtam, Jött megcsinálja. Már napok óta nem ég rendesen a konvektorban a tűz. — Ahá — mondta, és nekifogott —. már látom is, hol van a hiba. Negyedóra az egész. Én írok, a szerelő szerel. A munkamegosztás tökéletesnek látszik. Másféle a tudásunk, és ebben a percben mindkét ismerethalmaz funkcionál, rendeltetésének megfelelően. A konvektor meggyógyul, mire betelik a lap —, ám valóságukban mégsem Ilyen egyszerűek a dolgok. Ez a ezeveló vagy tizenhét évig tanult, és nemcsak szakismereteket; tanultam én is pár évet, és szereztem bizonyos szakismereteket is. Mit csinál ebben a percben az a másik tudás? Szükség van rá egyáltalán? Meg tudjuk mondani, hogy mi a hasznos ismeret, és mi nem? Az ember teletöltl a fejét tudni nem érdemes dolgokkal. Az előbb — nem tudom miért. nem akartam — eszembe jutott és méghozzá törökül Törökország hivatalos neve. Kezembe jutott — és mo6t bosszankodom. Az adatok raktározására a könyvtárak valók. Társaságban könyvekről illik beszélgetni, vagy színházi bemutatókról. Mérnök barátom ősidők óta bosszankodik ezen és tüntetően a szakmájáról kezd beszélni mindig, sohasem mulasztva el egy-két mások számára megfejthetetlen szakkifejezést szőni a szövegbe. — Pukkasztom őket — mondja —, ezek még mindig azt hiszik, hogy a hét szabad művészet jelenti a korszerű tudást... — Miért ml Jelenti? — Azt nem tudom pontosan, de hogy valami egészen más, az biztos! — Például? — Nézd meg a mai srácokat, a technika érdekli őket, az autó, a villamosság, a holdrakéta. — És József Attila? — Talán az Is, nem vagyok benne biztos. Iskolának, az életnek tanultok. Van egyfelől tehát egyfajta buzdító, de nagyjában-egészében motiválatlan inger; másfelől pedig ott a társadalom reálisan felmért, a történelmi szükségszerűség szabta igénye. Nemrégiben hallottam egy szakkifejezést: túlképzés. Elkezdtem gondolkodni rajta. Vajon ml is lehet ez? Nos, körülbelül arról van szó, hogy aki továbbra is korszerűtlen gépen, elavult technológiával dolgozik, annak nincs szüksége korszerű tudásra. Minek Is volna, ha nincs perspektíva előtte? Pontosabban szólva, ha nem tudja, hogy ekkor meg ekkor át kell állnia valami másra, amihez a mai tudós már nem elég. — Meg lehetne csinálni — mondta egy barátom azt —, hogy nem tanltunk meg pontosan semmit, csak a képességeket fejlesztjük ki minden megtanulására. Nem lehetne megcsinálni. 1974-ben Csongrád megyében 580(1 ezer ember járt felnőttkorában szaktanfolyamra. Tavaly mar 8500 voit ezeknek a szama. íkez a fontos, mert Jó tendenciát arui el. Szerencsere múlóban-letunóben az a szemlélet, hogy művelt munkaanak CSUK az tekinthető, aki kapásból felsorol harminc ma elő külhoni iról, vagy véleményt mond az urbanuasagnépieseég vitában. Világos, hogy értelmiségi értéknorma ez, ameiy figyelmen kivül hagyja a munkások objektív lehetőségeit, képzettségüket, egyszerűen azt, hogy a munkás dolgozik, fizikai munkát végez addig, amíg az ilyen normákat kitaláló ember olvas. Szinte valamennyi e témáról szóló Írás, jelentés megállapítja, hogy a szocialista brigádok — ilyen közösségben él a munkások, több mint fele? — kulturális vállalásaiban még mai napig js igen sok a formális elem. Vajon ömiattuk van-e Így? Alig hiszem. nak két könyvet. Mi meg azt, hogy mindenki szakmunkás lesz. Jövőre majd mi is vállaljuk, hogy olvasunk. De persze nem két könyvet, mert eddig se annyit olvastunk. Evekkel ezelőtt Dudapest egyik kerületében felmérték, hogy hány felnőtt nem rendelkezik általános iskola) végzettséggel. Nyomban ezután indítottak egy széles körű akciót, és kíváncsian várták az eredményt. Nos, csoda, nem csoda, rosszabbnak mutatkozott, és rögvest fény derült az okra is. A két felmérés közti időben betelepült a kerületbe egy sor ember, ök rontották el a statisztikát. Az iskolavégzetlenek tehát úgymond elsősorban nem a városokban termelődnek, de végiil a törvényszerű demográfiai mozgások miatt mégiscsak a városoknak kell kiképezni őket. Ez növeli a gondokat. Szegedét is. És ugyanakkor felvet egy másik, nagyon fontos gondolatot is. Differenciálni kell a képzési formákat, a kultúrforrások választékát — és az igényeket ts. A munkásosztály műveltsége ugyanis a 1 el énből nézve obfektív; pontosan olyan, amilyen lehet, ám az is igaz, hogy pontosan olyan lesz. amilyenre a történelem formálja. amilyenre most formáljuk. PetrI Ferenc Aggodalomra semmi ok, nem özönlötték el a várost kísértetek. Szellemek, árnyak, lidércek, természetesen nincsenek. Vagy talán mégis? Szellemek — előnyben Nagyszerű szerkentyű a kaputelefon. Az embert megkíméli a felesleges liftezéstől, lépcsőmászástól. Dicsérem az eszét, akt kitalálta, hogy egyetlen gombnyomásra akár tlz emelet magasból is leér a hang, a látogatóba érkező, az üzenethozó meggyőződhet, otthon van, akit keres. Szóval okos dolog a kaputelefon, biztosan nem is olcsó mulatság a beszerelése. Érthető hát, hogy mostanában már nem a ház utca felőli homlokzatába építik be. hanem a lépcsőházba, a bejárati ajtón belülre. Megérdemli, hogy esőtől, rongálóktól óvják. Csak talán nem oly módon. hogv elzárják a telefonálók elől. Mert tessék elképzelni, van Tarjánban — talán nem is csak egy — olyan lépcsőház. ®hol este 8—9 óra tájban a házfelügyelő bezárja a kaput. Es ezzel elzárja a kaputelefont. Adott hát egy okos szerkezet, amelyet az esti látogatótól üvegajtó zár cl. Az illedelmes vendég persze nem kezdi rúgdosni a -zárt ajtót, hanem jól nevelten megnyomja a külső csengőt. Am az nem működik. — Kikapcsolta a házfelügyelő — mentegetőzik másnap a vendégfői távoltartott házigazda, már nem is először. — Kínos, de hát mit tegyünk, ha a két ajtó közül csak az utca felőlln van zár. A lakóknak ugyan van kapukulcsuk, de ha a vendig nem jelezheti jöttét, akár fordulhat is vissza. Van megoldás. Változzék át a vendég kísértetté. Talán úgy könnyebben bejut a házba. A kulcslyukon át. Szóval: szellemek előnyben. Arnyak a háttérben Gyakran foglalkoztatja mostanában az embereket a tévéadás. Nem a műsor szerkezete, nem a sorozatok sikere, vagy egy-egy tévéjáték — alig merem leírni, hátha ilyen nincs is — kudarca, hanem az adás minősége. Pontosabban a vétel romlása. Hiába forgattuk, vagy állíttattuk át az antennákat függőlegesre, a kép csíkos, mákos, gyakori az erős zúgás, s a képernyőn olykor Idegen kep jelenik meg — panaszkodnak a szegedi nézők, s már nem is csak baráti társaságban. Az illetékesek, a szakemberek bizonyára meg tudnák magyarazni. mi lehetett például annak oka, hogy a pécsi körzeti stúdió legutóbbi adása közben — emlékeznek rá. a közművelődésről volt szó — az érzékenyebb Az lakolarendszer funkcióját a különféle tudományágak képviselői másképp ítélik meg. Egyesek szerint a munkaerő kiképzésére való, és alig másra. Mások úgy vélik, hogy a társadalmi nivellálódás eszköze. Van olyan nézet, hogy az Iskolarendszer a kultúra eddig felhátmozotf értékelnek átadására való, s az a dolga, hogy az egyedfejlődés során a törzsfejlődést igyekezzék megismételni. A lényeg: a ma iskolája már az ezredfordulónak neveli az embereket. Am hogyan? Ez persze az alapkérdés, mert a tankötelesek majdnem tíz százaléka ma sem végzi el időben az általános Iskola nyolc osztályát, és egy nem túl régi adat szerint az iskolavégzetlcnek aránya negyven százalék körül van. Ezt enyhíti persze az a tény, hogy a felnőtt lakosság egy nagy hányada még hat osztályt végzett csak. mert annyi volt a kötelező. Mitől függ tehát a közeli jövő? „Az emberiség jövője teljességgel a felnövekvő munkásnomzedék képzettségétől függ" — frja Marx. A tervezésihez tisztánlátás szükségeltetik. Meg kell határozni az utat, és cl kell fogadtatni az emberekkel is. Minden ésszerű tevékenység célképzetből és motívumból ail ugyanis. A mama darálja a szöveget: nem nekem tanulsz, fiam, hanem magadnak. A tanár azt mondja: nem az A lakás valaha tanya volt. Ehhez ragasztotta hozzá az Állami Gazdaság a javítóműhelyt. Ma már gépeket gyártanak itt. Főként saját tervezésűeket; — szivattyúkat, rendfelszedőket. A javítóműhely vezetője S4 éves. Szakmunkás. — Ne nézzen körül — mondja az asszonya —, rendellenség van. — Én a képeket nézem — mondom. — A férjemnek ez a szenvedélye, legalábbis az egyik. Ha van nagyon ráérő ideje, fogja az ecsetet és fest. Munkácsy képeket másol le, aztán bekeretezi. Így aztán szép képeink vannak. Megjön a férj ls. Pálinka kerül az aszalra. Beszélgetünk. — Igaz, hogy magát rettentően szigorúnak tartják? — Igaz, hát. Én a munkában nem ismerek tréfát, annak Jól kell menni, de a legfontosabb az, hogy szépen. A munkásembernek örülni kell annak, amit csinál. — A másik szobában egész komoly műszaki könyvtár van. Maga gyűjtötte. Miért? — Ne kérdezzen már bolondot — förmed rám. Nem kérdezek. Az 6 brigádjának a tagjai közül mindenki szakmunkás lett az elmúlt öt év alatt. Kulturális vállalás? Nevet. — Tudja, ismerek én egy mondást, azt. hogy mindenki ..lépik" egyet. A másik brigád tagjai azt vállalták,* hogy évente elölvasHÁZASSAG I. kerület. Szeged: Goda József ég 9elmeezi Julianna, Halászevlcs Péter János ég Litavszky Éva, Mezei József és Polgár Klára Erzsébet. Madsrásl l.ajos és Aradi Mária. Kucsma József' Károly és Laki Eva Judit, Görög László és Dudás Ida, Nagy András és Ördög Ágnes Éva. Farkas Károly és Nagyiván Ágnes házasságot kötöttek. II. kerület Szegedi Fenesi Sándor és Babidortes Erika. Fehértói István rerene és Harmath Györgyi Terézia. Nagy-Dani Tibor islván és Péter Erzsébet Rózsa. Durbék József és Setényi Julianna. Putoczkl László Béla és Herezeg Anna házasaágot kötöttek. Algyó: szabó László és Oáll Mária házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged; Somogyi Lászlónak és Bödő Margitnak Rozália, Cslrik András Istvánnak és Huszta Juliannának Attila. Cslrik András Isvtánnak éa Huszta Juliannának Zsolt. Fekete Istvánnak és Tar Anikónak Réka Anikó. Lengyet Józsefnek és Kucsai Anikónak Anita, Török József Mátyásnak és Bella Gizellának József, Bóta Emil Istvánnak és Fekete Máriának Boglárka. Kósa Jánosnak és Palatínus Teréziának Szilvia, Plavetz Jenőnek és Nagy Máriának Péter Jenő, Vass Andrásnak és Boz.só Juliannának Ildikó. Vlgh Lajosnak é» Gulyás Ida Máriának Eva Ida. Racsa Gézának és Stílt Erzsébetnek Marietta Erzsébet. Tlricz Ferencnek és Farkas Máriának Ferenc. Molnár Zoltánnak és Gál Editnek Melinda, Keserű Imre Lászlónak és Hadrtcn Ildikónak László Károly. Halász. Imre Oyulának és Csamangó Juliannának Tamás. Bencz Boldizsárnak és Metanka Erzsébetnek A kos. Kovács Albertnek és Kovács Katalinnak Helga. Lass Zolián Róbertnek és LecsapiVarga Anna Máriának Gábor, Nagy Imrének és Gál Hona Mártának Imre. Vas Józgefnek és Medgyesi Piroskának Igor. Magony Györgynek és Lajos Rónának Ibolya, Tóth Jánosnak és Tóth Sarolta Mártának Csaba Zsolt, Üjvárj Lászlónak és Horváth Jolánnak László, Kovács Tibornak és Amóth Mária Valériának Diána. QócH Sándornak és Kocsts Erzsébetnek Piroska. Tanács Lászlónak és Nagygvörgy Ilonának Andrea. liebók Szilveszternek és Auer Margitnak Zoltán. Csapó Mihálynak és Karácsonyi ibolyának Mihály Zoltán. Csiszár Oyulának és Csizik Gizellának Gyula Krisztián, Bertényi Sándor Lászlónak és Barna Katalin Margitnak András Dávid, Vödrédi Jánosnak éa Papp Eszternek Beáta. Boda Lászlónak és Mezei Etelkának László. Kapás Mihálynak és Zádorl Rozáliának Szabolcs, varga Jánosnak és Szabó Juditnak Krisztina. Kürti János Istvánnak és Török Máriának László János. Dudás Józsefnek és Pállnkó Máriának Csaba. Szabó Iliéinek és Kürti Erzsébetnek Attila Tamás, Ráez Ferencnek és Szabó Családi események Erzsébetnek Anikó, Szász Istvánnak és Dóczl Ágnesnek Ágnes. Horváth Ferencnek éa Nagy Zsuzsannának Ferenc, Vass Sándornak és Fodor Emmának Diána, Keresztszeghy Istvánnak és Kapocs Eva Katalinnak István Róbert. Gajdacsl Józsefnek és Makra Anna Máriának József Attila, Négyökrü Istvánnak és Kolontcs Ilonának István, Marton János Pálnak és Ábrahám Éva Máriának Éva Zsófia. Márki Imrének és Berta Piroskának Tibor. Adanlcs Józsefnek és Mecsek Mária Juditnak Adrienn. Tandarl Rudolfnak és Csillag Rózsának Rózsa, Lakatos Árpádnak és Egyed Erzsébet Zsuzsannának Tímea, Kecskeméti I-ászló Jánosnak és Berta Mártának Zoltán, Tóth István Antalnak és Kádár Mária Katalinnak Gabriella, Borbás István Imrének és Nagy Editnek Attila, Szakáll Sándor Gyulának és Pejkó Jolánnak Katalin, HclI Péternek és Harmath Erzsébetnek Ildikó, Pignlezkl Fererto Antalnak és Bacsa Ágota Ágnesnek Ferenc, Gera Ferencnek és Tóth Rozáliának Janka Rozália. Tóth Jánosnak és Klementisz Márta Magdolnának Tamás, Juhász Mihálynak és Nagy Máriának Mihály Imre, Kálomista Zsigmondnak és szokodt Ildikónak Attila Zsigmond. Hajdú Péternek és Lovász Editnek Viktória, dr. Wittmann Tibor Györgynek és Hanusz Llvla Eszternek Tibor Erik. Tart Albert Lászlónak és Agócs Ilonának Róbert. Schemmei Andráanak és Tar Máriának Mária Brigitta, Szemes Józsefnek és Pállnkó Ilona Margitnak Gábor. Mari Györgynek és Bárány Erzsébetnek Szilvia Ilona, Biri Istvánnak és Kovács Valériának Zoltán. Kerekes Jánosnak és Ambrus Margitnak Tamás. Pernek) Istvánnak és Éberhardt Rónának Erika. Schmidt Ferencnek és Molnár Annának Ferenc. Papdi Ferencnek és Árokszállási Annának László. Paragl Pálnak és Nagy Ilonának Zsuzsanna, dr. Turai Kálmánnak és Fenyves veronikának Patrícia Barbara, Márton Istvánnak és Tórök Erzsébet Ilonának Oergö, Bakó Mihálynak és Ábrahám Etelka Máriának Attila. Bognár Gyulának és ülés Erzsébetnek Edit. Makra Józsefnek és Nagy Erzsébetnek Eva, Koncz János Pálnak és Szües Erzsébetnek János László, Nagy Józsefnek és Papp Juliannának Tamás, Kotrcbal Sándornak és Rzentgyörgvi Zsuzsannának Sándor. Besenyői Lajos Andrásnak és Móró Emma Ilonának Róbert László. Bárkányi Gézának és Kardos Máriának Ildikó, Retkes László Antalnak és Pataki Ágnes Rozáliának Beáta Amarilta. Rácz Jánosnak és Csala Eszternek Károly, Sz.écsi Istvánnak és Gyulai Máriának Sándor, Simon Mihály Antalnak és Rácz Katalin Máriának Zoltán Mihály nevű gyermekük szuietétt. III. KERÜLET Szeged: Tokai Lászlónak és Kovács Ilonának László, Kozák Istvánnak és Kasza Annának Anikó, Rózsavölgyi Attilának és Borka Máriának Attila Csaba, Szakay Árpád Istvánnak és Tóth Teréziának Attila Árpád, Bálint Szilveszter Imrének és Lázár Ilonának Róbert, Daka Istvánnak és Fodor Sarolta Annáink István. Dunai László Péternek és Márkus Erzsébetnek Tímea, Koncz Dezsőnek és Pajzdi Piroskának Andrea. Kupesz Tibornak és Széli Ibolyának Zsolt, Nagyi Laj ónnak es Róhsa Ilonának Eva, Kardos Andrásnak és Molnár Mártának Krisztina Hajnalka, Knetp Ede Artúrnak éa Gera Máriának Alexandra. Bálint Józsefnek és Bihart Magdolnának László, J6zsa Gusztáv Istvánnak es Mo«al Andrea Anasztáziának VIIlő. Molnár Ferencnek és Sós Magdolna Ilonának Ferenc. Sárkány Lászlónak és Tóth Máriának László, Borbély István Györgynek és Horváth Annának István Attila. Makra Imrének és Sári Anna Zsuzsannának Zsuzsanna. Csontos Józsefnek és Hegedűs Margitnak Brigitta. Lengyel Tibor Pálnak és dr. Stein Magdolnának Tibor, Sebők Józsefnek és Oalka Judit Ágnesnek Sára, Hódi Sándor Józsefnek és Szüca Erzsébetnek Tünde, Klement Dezsőnek és Burza Mária Erzsébetnek László Szilveszter. Simon Ignácnak és Gábor Mária Magdolnának János, Simon Ignácnak és Gábor Márta Magdolnának Péter. Szeder Béla Istvánnak és Balásházl Évának Gvörgy, Szelerés Józsefnek és Kalló Juliannának Tünde. Tóth Jánosnak és Pá! Terézia Máriának Erika Terézia, LebóczkJ Józsefnek és Kerekes Irénnek József IjiJos. Mészáros Jánosnak és Maver Mária Katalinnak János. Sfsúk •Nétán Sándornak és Kiss Terézia Veronikának Zsolt Attila nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Panp Ferenc, Apró István, Kocsis Antal. Skabla Ernő János. Egeres! Imréné Veres Eszter. Dániel Mihály. Császár Ferertené Szűcs Márta. SZÖ11ÖSI Istvánná Oedó Viktória, fiihal Árpád István. Balogh .16zsefne Koszó Matild. Varga István Mihály. Polyák László. Balogh Ferenc. Gulvás Ernöné Tóth Ágnes meghalt. II. kerület Szeged: Bürgés József. Németh Viola, Vass Sándor, Kp rály Istvánná Csonka Terézia, Klas Istvánná Móra Hona. Kálmán Lajos Mihálv. Horváth A maimé Waxmafin Borbála meghalt. Algyó I Kucsai Mfhályné Horn váth-Varga Julianna. Kecskeméti Imre me»ha". HL kerület Szeged: Nyári Margit, Kárpáti Istvánná Kószó Ilona, Magony Ferenc, Gedó Károly. Schvarz Sándor, Lehotál István, Kormány Tmrené Csukonyl Ilona. Duda lAjosné Tímár Mária meghall. készülékek emvőw:n két k«o jelent meg. AZ előtérben a beszélgetők Pécsett, a háttérben, árnyként egy jugoszláv néplánccsoport ropta. Szóval biztosan adható erre technikailag pontos magyarázat. de ezúttal hagyjuk et ezt. Inkább használjuk k) a kitűnő műszaki lehetőséget. Hangoljuk össze a két adást, az előtér magyar nyelvűjét, * a háttér árnyképét. Gondolják csak el, micsoda csodákra lesz képes így a mi televíziónk. 11a például deli szomszédunk idegenforgalmi szakembereinek sajtótájékoztatójáról szól a hír, Dalmácia szép tájaira kalauzolhatna el a határon túl sugárzott film. Vagy a meteorológiai intézet előrejelzésének hallatán — napos, tavaszias Idő várható — láthatnánk a szlovén hegyek síelőit. Nem kellene forgatócsoportokat utaztatni, eldönthetnék az lntervfzíó tárgyalásain, mit lássanak a háttérben a Dél-Alföld tévénézői . Csak egy a bökkenő; nem lesznek-e Irigyek, akiknek ebből az- Ingyen árnyjátékból semmi nem jut. Lidércnyomás Rossz álma volt az éjjel. Mintha megtörtént volna, úgy látta maga előtt, hogy lent, a báz előtti parkolóból éppen kífeíá indul egy Zsiguli. Valahogy szűk lehetett a hely a kanyarodáshoz, mert végigkarcolta a mellette álló autó oldalát. Jesszusom, hisz ez az enyém! — kiáltott fel álmában, s persze fel is riadt. Kinézett az ablakon, megnyugodott, semmi baj. Odalent szépen sorjáztak a kék, fehér, piros fémdobozok. Széltében-hosszában mesélte másnap az álmát. Az semmi, tromfolt rá egy munkatársa. Én láttam az ablakomból, hogy egy pasas lecsavarozza a visszapillantó tükröt. De mire leértem a nyolcadikról, dolgavégezetten távozott a jóember. Hát akkor én mit szóljak? — fűzte fel a történet fonalára az újabb gyöngyszemet az autószerviz lakatosa. Megálltam egy fél órára valahol, s délután már a saját kocsimat kalapálhattam. Hát nem elég nekem hallgatni az ügyfelek panaszkodását, hogy a karcoló, a festékpattintó, a karosszériát behorpssztó autós általában eltűnik, mint aki ott se járt? Nem hagyja ott a betétlapját, pedig tudhatná. hogy így a biztosító nem fizeti ki a kárt. Olyan ez, mint a lidércnyomás. S lidércet, kísértetet, szellemet nem lehet rendőrségre, bíróságra, biztosítóhoz beidézni. Legfeljebb felidézni. Hátha magára ismer. Pálfy Katalin Örményország ősi fővárosa A régészek űjabb és újabb adatokat gyűjtenek Artasatról. Örményország ősi fővárosáról. Bebizonyosodott, hogy a város 400—500 hektáros területet foglalt el, tehát jóval nagyobb volt, mint korábban gondolták. Fallal körülvett központi része kilenc dombon helyezkedett el. A szakemberek feltételezése szerint Artasatot egységes terv alapján építették fel annak Idején. A város romjai alatt sokféle fegyvert, köztük kőhajító katapultberendezéseket, valamint különféle kerámiatárgyakat és örmény pénzérméket találtak. A leletek közül kiemelkedik az „Artasati Afrodité" szobra, amelyet az i. e. II. század végén — !. század elején készíthettek. és amely a késői hellén-művészet egyik legszebb példája. A világon eddig összesen négy hasonló szoborról tudtak. Ezek a British Mttseum-ban. illetve Athénban láthatók.