Délmagyarország, 1977. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-20 / 43. szám

Vasárnap, 1977. február 20. . 3 Hentesek bárcí né kül Sajnálja-e vagy sem, Juhász István a bárdot, mestersége címerét, nem tudni, de hegy örömmel nekiereszti a se,lesen forgó tárcsát a csigá.a akasztott fél tehénnek, az biztos. Mozdulatairól ls látszik. Üj masinája van. Ha sajnálja, ha nem, a technika kivette kezéből a súlyos csontvágó szerszámot. Amióta korszerűsítették a Szegedi Konzervgyárban a húscsoníozó üze íriszt, csak feláll a magaslatra, leakasztja a helyéről az elektromos Dick-Rotor bontófűrészt, és add neki fakereszt, pillanatok alatt szétszedi a lakásajtónyi, félbe vágott jószágot Nem is tud majd mit kezdeni az erejével, hiszen ez a masina rövid idő alatt elszoktatja kezétől a bárdot. Most már csak ügyesen kell irányítani a fűrészt, s máris lefordul a kívánt csontdarab a csigolyáról. — Azelőtt aki bróderolt, bizony elfáradt estére — mondja Juhász István. — Most, hogy felkerültem ide a magaslatra, egymagam elvégzem, amit régebben nyol- mozgatás, hanem nyáron is már majdnem 40 éve a húscan csináltunk. egyenletes hőmérsékleten tu- sal bánik: — "Könnyebb a így terelődött a beszélge- dunk bánni a hússal. S ez munka az biztos, de egész tés a tegnapra: higiéniai szempontból elő- nap jön a hideg a lábunkra, - Mindenki csinált min- * ^fJTT^fokon T8 1 de[ekunkra- Könnye? rfent Ahoúv a munka kíván- állandoan Plusz 10 fokon előcsalogatja a reumát. A u B^áfc^nteCk hiSt a levegőt Most nem gumitalpú cipő is hideg, ta. tíoraat csontoztunk, nust „^^„„t hi«7Pn ... , . Válaszként az üzemvezető: — Időnként tartunk szünetet, hogy egy kicsit mozogjanak, » Somogyi Károlyné felvétele hogy gépesített az anyag- Makra Péter mondja, aki szeleteltünk, négyen álltuk körül az asztalt, odacibáltuk a békára az anyagot. működnek, érthető, hiszen tél van. A falat mennyezetig mossuk, így az egészségügyi a oenara az a.iyagou előírásoknak is megfelel az Ör7mCrek — Ügymond, kézi hidrau- üzemcsarnok felmelegedjenek az emberek, likus emelőre — veti közbe N „zjjpi.Za Ungai Mihály, a húscsonto- ap^Lprő fennt^ló, zó uzemresz vezetője. utólagos munka akad bő- hus" — Arra hurcoltuk a húst, Ven, de a folyamatos ters onnan ki, hogy tudta, vit- melést ez már nem zavarja, te az asztalához. Csigolya, \ plafonba szereltek nemrég comb, lapocka, kinek, mi ju- három futópályát, amire tott Kinek mi kellett. felaggatják majd a húsokat, Ez már mind a múlté, a hogy legyen mindig tartalék, fényes acélszalag az ember- nehogy üresen járjon a szahez v:szi a nagy combot, ftfiü "a vagy a disznófejet. Munka nék a dolgozók, hiszen az azért most i6 akad, csak ke- egész rekonstrukció összesen vesebbet „derekainak", haj- 8 millió forintba került. Kár longanak az emberek. Ahogy lenne kihasználatlanul hagy- eshet a baj, hamar lenne itt mondják egy a lényeg; ni. A Mező Imre kétszeres baleset. Az pedig senkinek fehérre kell csontozni az ál- aranykoszorús szocialista bri- se -10' latot. Az pedig abból áll, gád tagjai, kik majdnem Tud-iük ezt a ,zalasnál hogy addig nyesegetik, fa- mindnyájan itt dolgoznak, dolgozó hentesek, betanított rágják éles késsel a néha ezt nem is engednék, faágnyi csontokat, míg arról Azt, hogy megérte-e vagy mind elfogy a hús. Kéz- Bem a beruházásba beleölni ügyességet, szakértelmet és a sok pénzt, már korábban jó csuklót kíván ez a mun- latolgatták, eldöntötték. HiKoszorúzősl ünnepség Szombaton a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi sírkertjében koszorúzási ünnepséget tartottak dr. Weil Emilnek, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége születésének 80. évfordulója alkalmából. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Orbán László, az MSZMP KB tagja, az Országos Közművelődési Tanács elnöke és Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője koszorúzta meg a forradalmár orvos sírját. Hazaérkezett az Akadémia küldöttsége Szombaton hazaérkezett Moszkvából Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia megbízott elnöke, A

lig akartam hinni a szememnek. Lengyel barátunk gépkocsiba ültetett, kivitt Krakkó külvárosába, megmutatta az „őrült maharadzsa" giccspalotáját A látvány minden képzeletet fölülmúlt. Csak álltunk földbe gyökerezetten ennek az ezeregy-dzsungelszcrű mennyországnak földi kapujánál, az emberi együgyűség paradicsomi állapotának egzotikus tornácán, bámulva a szí'es szobrokat, halakat, őshüllőket, medvéket, sörényes vadakat, a buja indákat, pálmákat, trópusi növényeket, bennük a kastélyt, ami oly félénken húzódott meg a műtermészet eme riasztó szimbiózisában, mintha tébolyodott lélek menekült volna ide, ősvigasztalást keresve a bolondok házában. Állítólag maszek kisiparos magánszenvedélyének szörmedvénye, vagyont örökölt valahonnan Amerikából, erre költötte. Az emlékét évek óta hordozom. Mi más mozdíthatta emberünket a való világból az álvilágba, ha nem az, hogy igazolatlan fantáziája a szebblét örömét kialakulatlan nosztalgiákban keresi. Ennyi pénzből esztendőről esztendőre hozzájuthat az igazi dzsungelhez is, ha odautazik, de neki elég a másolat, a pótdzsungel, amit naponta elérhet, karnyújtásnyira van tőle, az övé egészen. Tűnődésre mindöszsze annyi késztet felőle ma is, hogy az eredendő szükséglete természetes, hiszen valamennyiünkben él parányi lélekmorzsája az „őrült maharadzsának". Amikor könyvet keresünk a polcon, színházba vagy képtárba lépünk, hangversenyt hallgatunk, bekapcsoljuk a rádiót, a tévét, mindmind azért, hogy engedjük magunkat elvarázsolni. Ilyenkor persze mások a szükségleteink, mint a példázat emberének, nagyjából a művészet és a giccs varázshatalma közötti távolságról elkülönbözőek. Mégis gyanakszom, köztes varázslatok is vannak, s valahonnan a félútról, középről Márta Ferenc, az MTA fő- „ .... . ... , . - , . , titkára és Láng István főtit- (tehat már tul a giccsen és innen a művészettől) vonzova kárhelyettes, akik a szociaMindez kötelező! A hidegben valóban nem romlik a a vasrácspadozaton nem csúszik a cipő, de a dolgozók testi épségének megóvása kötelesség. Még a furfang sem könnyíthetne rajtuk, esetleg ha deszkát tennének a lábuk alá, mert az előírás ezt tiltja. A húscsontozóüzem nem tűri a fát. van a szigornak. Ne kerüljön szálka az ennivaló közé, és vigyáznak az emberre is. Ugyanis a zsírok, csúszós padlón könnyen megmunkások is, s Molnár Imre, a szocialista brigád vezetője mintegy összegezésül jegyezte meg: — Ügy dolgozunk, ahogy ka. Varga Sándor a harma- szen ha nem lett volna ér- kell! dik asztalnál birkózik, ép- telme, hozzá se kezdenek, pen egy nagy adag hússal. Az embereknek adott könyMajdnemhogy pillanatok nyebb, kényelmesebb munalatt kidobja belőle a cson- kattot, pedig bográcsnyi volt a sonka. Ilyet csak az csinál, aki szereti. Jó tíz éve együtt vannak majdnem mind a húszan. Késsel bánni nem könnyű, és elég veszélyes is. — Főleg akkor, ha a flaxni erős — mondja Makra Péter a szalag végén, a viaszos vászonhoz hasonló anyaggal borított asztalnál. Apró szeletekre csíkozza a csontról lekanyarított pecsenyedarabot: — Ezt álom csinálni, olyan, mint egy szép harcsa — igazítja víziállat formájúra az előtte levő karnyi húscsíkot. — De amelyik vénebb, ott megszalad a kés, az erős índarabon, és könynyen lecsap egy darabot az ember újjából is. Ha nem védené rostélykesztyű a kezüket, bizony már „jattoláskor" kiderülne, ki a hentes. Lassan az erős testalkat sem ismertetőjele ennek a szakmának, mert az erőt legyőzi az ügyesség. Az üzemcsarnokban is csak egy mozdulat és a fél dohányzóasztalnyi munkapadra átkerül a húsdarab a szállítószalagról. Ebben nem vastagszik el az emberek karja. — Nemcsak az a jó ebben az új üzemrészben — informál Darázs Sándor, a termelési osztály vezetője —, S ebben benne van minden. a csont hús nélkül, s a hentes bárd nélkül. Maj'oros Tibor lista országok tudományos akadémiái vezetőinek értekezletén vettek részt. úi hűtőalagút A tatai hűtőtechnika ipari szövetkezet műszaki kollektívája új típusú gyorsfagyasztó alagutakat fejlesztett ki. Húsok, gyümölcsök, mirelitáruk, készételek gazdaságos gyorsfagyasztására alkalmasak az új berendezések. Az alagutak hűtőgépházához kapcsolódva önállóan, vagy nagyobb hűtőház részeként is üzemeltethetőek. Az automatikusan működő, nagy teljesítményű elpárologtatókkal, ventillátorokkal, légcsatornákkal és légterelő elemekkel mínusz 35 fokos hőmérsékletet biztosítanak az alagútban. A gyorsfagyasztó olyan részeit, amelyek az élelmiszerekkel, húsokkal érintkeznek, rozsdamentes acéllemez-burkolattal látják el. Az első két gyorsfagyasztó alagutat a nagyrédei termelőszövetkezetben és a környei mezőgazdasági kombinátban helyezték üzembe. Bundák hörcsögés nutriaprémböi Növeli tőkés exportját a ruházati szövetkezet Tavaly exportált első al- ezer darab prémet szállíta- nyok, amelyen a hörcsögbunkalommal a Szegedi Ruhá- nak kikészítésre; e mennyi- dák készülnek. Jobb lenne zati Szövetkezet. A TANIM- ségből végül is négyszáz persze, ha speciális gépekPEX-szel öt évre kötött szer- bundát varrhatnak az asz- kel végeznék e munkát, és ződés értelmében év végéig szonyok. A kikészítési mun- erre van is esély, minthogy ötezer darab hörcsögbélés- ka a mórahalmi üzem dolgo- Ígéretet kapott a szövetkezet tábla jutott az Egyesült Ál- zóira jut, akiknek körűimé- arra, hogy érkeznek ilyen lamokba, 580 ezer dollárért, nyeit jelenleg javítják. Épül berendezések. Egyelőre azt Ugyanabból a termékből idén a 128 négyzetméter alapte- sem tudják egészen pontosan 8—9 ezer darabot szállítanak rületű szociális létesítmény, a szövetkezet vezetői: menytőkés piacra — mintegy 800 a valamivel nagyobb bőrszá- nyit értékesítenek bundaezer dollárért —, juh suba- rító és az 550 négyzetméte- ként, vagy kikészített bőrtáblából ugyanannyit, negy- res raktár. Át kellett dolgozni ként a nutria prémjéből, mivenezer dollárért. Tavaly si- a kikészítési technológiát, vei ezt mindenkor a piaci kerrel zárult a kísérleti hogy megfelelő finomságú igények határozzák meg. gyártás, így adott a lehető- bőrhöz jussanak. Ahhoz, Nyilvánvaló, hogy konfekcióség a juh-, illetve a bárány- hogy immár jó minőségű, ként eladni jobb üzlet, bőrök folyamatos feldolgozá- puha bőrt adhatnak tovább A.Z ötödik ötéves tervidősára. A hörcsög tarka prém- a kikészítők, hozzájárult a szak végéig átlagosan jó 1 jéből bundát is gyártanak; Fővárosi Mértékutáni Szabó- millió 100 "ezer dolláros tőmost készültek el a minta- ság szakembereinek segítsé- k£S exportot valósítanak mes darabok, bemutatásukra né- ge is. A szabósággal egyéb- évente a ruházati szövetke hány nap múlva Budapesten ként 1982-ig érvényes koope- zetnél Ehhez az eszközök kerül sor. Évente ötszáz rációs szerződést kötöttek a nagyjából adottak, vagy a ilyen bunda elkészítésére van szegediek, amelynek értei- közeljövőben mégszerezhe lehetőség a szövetkezet üze- mében hatszáz darab kiké- tgk. Embert kapni már nemeiben. szített hörcsögbőrt küldenek hezebb. Elvileg van dolgozóidén tovább bővíti tőkés partnerüknek. A fővárosiak ja a szövetkezetnek elegenexportját a ruházati szövet- kész bundákat szállítanak dö csak hát az összlétszám kezet, mégpedig a nutria viszonzásul. 98 százaléka nő, akik közű' bundájának kikészítésével. A nutria gesztenyebarna, sokan otthon gondozzák gyerInatokáaVtal'a mtódstentt £ szürkésbarna prémjéből je- meküket. Részben megoldó nin Termelőszövetkezet te- lenleg azokon a gépeken dik e gond, ha elkészül a nyészti. Ebben az évben 7—8 varrnak bundát az asszo- szövetkezet saját óvodája. tehető az igazinak helyébe törleszkedő pótlék. Ami gyorsabban, szegényebb gondolati és érzelmi folyamatok révén, simulékonyabb, tetszetősebb formában tárulkozik föl. Vagyis a giccsről jut eszembe a művészetpótlék, ami bizonyos helyzetekben hasznos szolgálatokat tehet, ha gyorssegélyre használják, átmenő forgalomnak a valódi, eredendő értékekhez, mert máskülönben veszélyes, midőn a hozzá közeledőnek a kívánatos és elért cél képzetét kelti, s jelenléte eltakarja azt, aminek pótlására hivatott. Miről beszelek? Irodalmi és zenei művek felületes kivonatairól, akisáruforgalomba duzzasztott reprodukciókról, a képregényről, a zseniális alkotások értékfényében mártózó értéktelen adaptációkról, az epigonok selejtterméseiről, egyáltalán a megbillenő esztétikum egyensúlytalanságáról, a tartalomnak öncélú formaruhába bújtatott leértékeléséről. Ezek a műalkotások árnyékjelenségei, tenyésznek, szaporák. A félműveltség kiapadhatatlan forrásvizein megélő indák, folyondárok, melyek azért éppúgy az élő természet részei, mint a törzsüket növesztő fák vagy a szirmaikat bontó virágok. Jelenségkörük nehezen rajzolható ki, hiszen a hozzájuk tapadó érdeklődés kizárólagossága, a népszerűségük, keresettségük miatt okoznak zavart. Azoknál persze — s most róluk van szó —, akik megnéznek a tévében vagy a moziban valamely regényadaptációt (szándékosán nem sorolnék példákat, mert nem az a baj, hogy a regényeket „földolgozzák"), s aztán nem nyúlnak többé a könyvhöz. (A tévé Nyitott könyv rovatának ugyanakkor éppen az legfőbb haszna, hogy beéri a részletek dramatizált, képi átültetésével, s nyitva hagyja — mi több, fölkelti — az érdeklődést az eredeti mű iránt) Hány lakás falait díszítik a cinquecento, a spanyol barokk vagy Németalföld mestereinek gyengécske reprói, merthogy azok a szépek, és hát a mai festőket ki érti. Magánügy? Az. Ámbátor előfordulhat, hogy több annál. Az elmúlt években társadalmi programmá érett a közművelődés. Párthatározat, törvény, Olvasó népért mozgalom, népművelők, könyvbarát akcióbizottságok, munkásművelődés, üzemi kultúrfelelősök, szakszervezeti kezdeményezések, felnőttoktatás, életre nevelés az iskolában, a permanens képzés és önképzés — messze lehetne sorolni. A közművelődés hosszú távú menetrendjén közbülső ellenőrző állomások a különböző vetélkedők és az oktatásban résztvevők eredményeinek regisztrálása. Itt kisért a pótművelődés veszélye. Arról már írtak eleget, hogy a szocialista brigádok kulturális vállalásaiban mennyi a formaság, valaki beíratja az „ellenőrzőkönyvbe", ekkor és ekkor megnézték a tárlatot, a színházat, a filmet, találkoztak az íróval stb. Ennél sokkal értékesebb, ha beneveznek egy vetélkedőre. Adott a téma, kiosztják a részfeladatokat, s ki-ki fölüti a lexikonoidalakat, elolvassa a Száz híres regényből ami éppen ide vág, átnyálazza a tankönyvet vagy bemagolja Newton és Kepler törvényeit. Történt valami? Persze, történt Esetleg vetélkedőt nyerhet a brigád, kiosztják a díjakat, továbbjutnak, kezdődik elölről a fölkészülés. Mindez nagyon jó, mert aki evett a tudás fájából, megjöhet az étvágya. De ha nem jön — amihez elég lehet a sikertelenség vagy a belefáradás —, akkor voltaképpen nem történt semmi, hiszen a futólépésben beszerzett anyag elvész, az csupán pótművelődés. Márpedig a halmozott vetélkedőkkel — miként az oktatásban is annyit emlegetett maximalizmussal — óhatatlanul ilyen pótművelődésre fogjuk az érdekelteket. Ami pedig az általános műveltség alapjainak megszerzését illeti (Csongrád megyei adat): miközben a tankötelesek 8—10 százaléka ma sem végzi el az általános iskolát, a dolgozók esti tagozataira kevesebben járnak (1274-en), mint 1974-ben. (1953-an.) Vagyis a közművelődés fő forrásvidékén — ahol az oktatásfolyamat ténye minimálisra szoríthatja a pótművelődés esélyét, miután a műveltségnek mégiscsak valamely komp'ex rendszerét kínálja —, mitsem javult a helyzet. V

isszatérve a vetélkedőkre (félreértés kizárandó): érdekes, izgalmas, kollektív formák ahhoz, hogy szellemi pezsgés induljon valahol. Csak a hasznát kell ózanul értékelni, kamatoztatni, építkezni belőle, mert önmagában az még nem közművelődés. Legfeljebb annak, aki díjkiosztás után hazamegy, s nyugodt körülmények között megint föllapozza a bemagolt könyvet. Elolvassa, mert kezdi érdekelni... Nikolényi István