Délmagyarország, 1977. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-17 / 40. szám
Csütörtök, 1977. február 17. 3 Tisza — Maros-szög Tsz Állták az idő próbáját A Tisza-Maros-szög Ter- san adagolt műtrágyának és összege, de összességében a meludzövetkezet néoy falu a traktorosok, kombájnosok termelt termények mennyigafdasdgat fogja össze, 7 ezer lelkiismeretes munkájának ségének megfelelően nem 721 nektáron. A majdnem tulajdonítják, hogy hektáron- emelkedett a tiszta Jövedeezer tagot számon tartó kő- ként 41,5 mázsa bűzét és 54,5 lem zosségben négy részközgyű- mázsa kukoricát adott ótla- Az állattenuésztés nem lést tartottak a héten. Ked- gosan a gazdaság földje, 13 h0£tt látván^ írrtméSS den Szöregen és Kübekhá- mázsával többet, mint 1975zán. tegnap. azerdán pedig ben. Fűszerpaprikából 58, f|ó fortntos érWtelt ?erUjszenlivánon és Tittaszige- silókukoricából 181, lucerna: "ét 8 .^lékíSTtSluS ten adlak számot a közös- szénából 41 mázsa a hektá- a Annik ség múlt évi eredményeiről, ronkénti termés, amit a múlt etjére hot^ még nem éri nehézségeiről. Amint azt évben betakarítottak a föl- e a wVám mWvSt az nTe^rkt^;!- dékről. annak ellenére, hogv ^Ekéntt UXSffl ^i^i^íí SJ?!,1^* ^JSLS^ r6™ Jelentős fejlődést ért művelődési házban tartott kímélte a közösséget. Arra ei a zárszámadó és tervtárgyaló számítottak, hogy a növény- 61 A, J.Hzot részközgyűlésen, a gazdaság termesztésből 31 millió fo- „ ^ eredményes esztendőt ha- rint jön a közös kasszába. L^.'y.I'V,,,:..^, gyott maga mögött. A* ár- Sikerült túlteljesíteniük a szerepük volt a sroetabevételt tervüket összesen a tervet, « zárszámadás mérle- L ,!H°£dta 157 millió 245 ezer forint ge 37 millió 862 ezer forint az előirányzattal szemben 192 Árbevételről tanúskodik. ~ A szövetkezet különböző millió 939 ezer forintra tel- Emelkedtek a költségek is. fag0azat8ib®n 25 brigól 383 i.^ífettá-v Mnidn»m « n.d^i, tafLia vett reszt a munkajesítették. Majdnem 23 szá- méghozzá nagyobb mérték- „„-„„ ,K„„ . salékos a növekedés. ben, mint gondolták. Erre a " A mostoha időjárás ellené- célra 38 millió 261 ezer fo- > ^""^Ikodtak a re a szövetkezet minden fő rtntot terveztek, a valóiá- £ versenyágazata túlteljesítette a ta- ban 44 millió forintot költőt- £azda~ valyra vállaltakat. A megfe- tek el. Az árbevétel lobban l ha1T lelő talajmunkának, arányo- nőtt, mint a ráfordítások J^^^gg* Mutetf mt^mmimimmm^^mmm—mmmmmmmmmmmmmmi^mKm^ en, hogy a Tisza-Marosszög Termelőszövetkezet dolgozói a nagy, közös elfoglaltságuk ellenére közel 8500 óra társadalmi munkát végeztek, Csinosították köwégeik parkjait, segítették az óvodák, bölcsődék, családi házak építését. Az összehangolt, tervszerű, de nem zökkenőmentes munka meghozta a várt eredményt. A termelőszövetkezet 12 millió 306 ezer forint nyereséggel zárta nz elmúlt esztendőt. Nem jártak rosszul a tagok sem, hiszen átlagos jövedelmük több volt, mint tavaly. A tiszaszigeti zárszámadó részközgyűlésen tegnap részt vett és felszólalt Bányainé dr. Birkás Mária, a szegedi váoosi tanács elnökhelyettese is. Idegen ismeretek hasznosítása Konferencia Szegeden Minden iparágban számos, az információcsere fontos&átermelőmunkát segítő ötlet, gáról szólt. Sokoldalúnak, újítás születik naponta. Ezek tájékozottnak kell lennie a gyors hasznosítása elenged- szellemi termékek forgalmahetetlenek a népgaadaság dl- zását végző szakembereknek, namikus fejlődéséhez. A Ma- még ha kis országban dolgozgyarországon született mű- nak is. Megoldott a nemzetszaki szellemi termékek kö- közi információcsere is; a zül külföldre is futtatunk, KGST-tagországok között az ugyanakkor szükséges az állandó bizottságok gondosilyenfajta vásárlás, a' licen- kodnak a* ismeretek cseréjészek, know-how-k behozata- rőt. la is. Ezekről a kérdésekről szóltak az előadók tegnap, Víz — tiszta víz A városiasodás jelenségeivel és veszélyeinek vizsgálatával rendszeresen foglalkozik a SZAB urbanisztikai munkabizottsága. Legutóbbi ülésén többek kőzött a vízellátás szerepéről, jelenlegi fejlettségéről és Jövőjéről is szó esett, s Sziliért László főmérnök különösen a szegedieket érintő kérdésekre tert ki. Az érdekes témáról egyébként vfzügyl szakemberek előtt ls beszélt nemrégiben az előadó. • Magyarország 83 városában van vízmű, a több mint ezer falu lakosait ls közművek látják el ivóvízzel. Sikerült tehát az európai vízellátási rangsor csaknem utolsó helyéről felzárkóznunk a középmezőnybe. Elbizakodottságra azonban nincs okunk: hazánk lakói közül csak 6,5 millió Jut úgy vízhez, hogy odahaza megnyitja a vezeték Csapját. Pedig a többi 4 millió is vágyik fürdőszobára, mosógépre. S ha más mód nem kínálkozik száméra, érthető, hogy igyekszik városba költözni. A másik lehetőség a társadalom számára adott: a város és a falu közötti kommunális ellátásbeli különbségek mielőbbi felszámolása. Ki a Tisza rizét issza... Maradjunk azonban itthon, Szegeden, s tekintsünk vissza a jó néhány évvel ezelőtti időkre, milyen vizet ittak akkor a város lakói? szerdán Szegeden, a Techní ka Házában tartott konferencián. Részt vett a rendezvényen Papdi József, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának osztályvezetője, dr. Varga Dezső, a városi pártbizottság titkára és Harmatos József, az SZMT közgazdasági osztályának vezetője is. A szellemi termékek exportjáról és behozataláról dr. Bdnrévy Gábor, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője szólt előadásában: három kategória létezik, a találmányok, a tervek és a komplex rendszerek kivitele. A szellemi termékek importja jelentős volt a negyedik ötéves terv időszakában, öt év alatt kétszer annyit költöttünk vásárlásra, mint a megelőző tervidőszakban. Ennek ellenére még nem lehetünk elégedették. Jók az eredmények a gépiparban, ahol a külföldi licencek alapján gyártják a termékek tíz százalékát (például a háromezer lóerős villanymozdonyt, az R 10-es kisszámítógépet, az izzólámpaballont és a hűtőszekrényeket). A behozatal kedvezően hatott a termelési struktúrára, s a termékek minőségére is. Különösen hatékonyak voltak azok a megállapodások, amelyek a széles körű kooperációt alapozták meg, s amelyekkel lehetővé vált a tőkésexport növelése. Fontos hangoztatni, hogy az idegen ismeretek megszerzése és a hazai kutatások egymást kiegészítő lehetőségek. Hátráltatta a sikeres munkát, hogy gyakran késve vezették be az új gyártási eljárást (így csökkentek az értékesítés lehetőségei), vagy éppen nem tisztázták kellőképpen a hazai alkalmazás föltételeit. Ritkán vásároltunk gyártásszervezési ismereteket, s olykor ésszerűtlenül takarékoskodtunk, például a betanulási idővel. Kacsmány Árpád, a KGM Tudományos Műszaki Tájékoztató intézet főmérnöke, Felavatták az új Kossuth adót Egyhónapi kísérleti üzemelés után szardán ..hivatalom san" is megszólalt az új Solti Kossuth adó. Az avatást megelőzően sajtótájékoztatón mutatták be az újságíróknak az ország földrajzi középpontjában felépített rádióállomást. Az új. 2000 kilowattom középhullámú rádióállomás vételkörzete lényegesen nagyobb mint az elődjéé, az eddigi mérések szerint 100 kilométeres európai körzetben is hallgatható a Kossuth rádió hangja. Elmondták, hogy az adóállomás területén többszörös biztonságú életvédelmi berendezéseket szereltek fel. A telephelyen kívül pedig 1,8 kilométeres körzetben alakítottak ki védelmi zónát. A sajtótájékoztató után került sor az ünnepélyes avatásra. Horn Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes köszöntötte a fél évszázados magyar rádiózás jelentős eseményének résztvevőit. Az ünnepségen jelen volt Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese, Pullai Árpad közlekedés- és postaügyi. miniszter, Tömpe István, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke, részt vettek az avatáson a hazai és a külföldi tervező és kivitelező vállalatok képviselői, Bács-Kiskun megye pártés tanácsvezetői. Ott volt V. A. Samsin, a Szovjetunió postaügyi miniszterének első helyettese. /. I. Kobin, a Szovjetunió híradástechnikai miniszterhelyettese. valamint a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének képviselője, A* ünnepeégen Havasi Ferenc miniszterelnök-helyettes mondott beszédet. Méltatta azt, a példás nenweUsöai hü . -IMII V mmmmmmmwto §> -4' mmmm * Hf miT nni'iini.a Képünkön; a 2000 kilowatlos középhullámú nagyadó főépületé (MTI-fotó; Bajkor József felvétele — Telefotó—KS) együttműködést, amelynek eredményeként 2,5 év alatt megvalósult európai mércével is jelentős és korszerű létesítmény: az új Kossuth adó. A 750 millió forintos beruházás, amely határidőre elkészült, létrehozásában jelentős részt vállaltak a szovjet tervezők és kivitelezők. Több mint húsz hazai vállalattal együttműködve, KISiZ-védnökeéggel, kllenevenmillió forintos megtakarítással épült fel az adóállomás. Így például a szovjet partner szállított® a technikai berendezéseken kívül a toronyelemeket, amit öt hónap alatt emeltek magasba a baráti országok szakemberei. A vállalkozásban a lengyelek ts részt vettek. Ezután V. A. Samsin szovjet miniszterhelyettes ázólalt fel. Elmondta. hogy a nagy teljesítményű adóállomás tervezése és kivitelezése, amelyhét hasonló kevés van még a világon, a szovjet szakembereknek Ls komoly erőpróbát jelentett, amit nemzetközi összefogással sikerült megoldani, A* ünnepségen kitüntetéseket adtak át az adóállomás tervezésében és kivitelezésében legjobb munkát végző hazai éa külföldi szakembereknek. Aztán időzzünk napjainknál, és ismerjük meg a szakemberek jövővel kapcsolatos gondjait is. Régebben a szegedi ember a Tis2a vizét itta: kezdetleges módon „termelték ki", tisztították, s szállították házról házra. A folyótól távol élőknek a magas talajvíz kínálta a vizet: az ásott kutak bőségesen, és igén jó minőségűt tároltak. A múlt század második felében, a kútfúrás tökéletesedésével, kiderült, hogy Szeged alatt nagynyomású vízadó rétegek vannak. Elég tíz, esetleg síáz méterre lefúrni a talajba, s megjelenik a ragyogó, tiszta, egészséges víz. Hamarosan kutak ezrei keletkeztek a városban, útmeg átfonták egymást a kurácsony íaszerúen elágazó vezetékek. Ez a kusza összevisszaság a századfordulón tarthatatlanná vált, hiszen az igényeket ezzel a módszerrel tovább már nem lehetett kielégíteni. Az elsődleges cél a Belváros vízellátása volt 1902-ben üzembe helyezték Szeged központi vízművét, néhány fúrt kúttal, szivattyúházzal, víztoronnyal és csőrendszerrel. Az ezer köbméteres Szent István téri víztorony egyébként az ország első vasbeton építménye, amely ezt a célt szolgálja. A Zielinszki Szilárd tervezte alkotás már csaknem 80 éves, de feladatát ma is tökéletesen teljesíti. Az iparosodással a közművek és a fúrt kutak már kevésbé állták a versenyt: a rétegnyomás és a víz menynylsége ls csökkent, s ezt különösen a külső területek lakói érezték meg. Űj, mélyebben fekvő vízadó rétegek feltárása vált szükségessé. Ma mér 500 méterről feltörő vizet ls kapunk, ennek hőmérséklete bizony elég magas: 34 fok. A különböző rétegekből Jöbvö víz keveredés után általában 28 fokos hőmérsékletű, amikor a vízművek gépházénak csapjain kifolyik. A 15 fokos normának ez egyáltalán nem felel meg, úgy tűnik azonban, megszoktuk ezt a hőmérsékletei. Vagy az ésszerűség „szoktatta" meg velünk. Napi fejadagunk 200 liter, de ebből esetleg csak felet iszunk meg. A többit főzésre, mosásra, fürdésre használjuk, tehát melegíteni kell. Lám, így is lehet az energiával takarékoskodni 1 Bizonyára olcsóbb fél liter vizet lehűteni, mint 199,5 litert felmelegíteni. Gondjaink az utóbbi 20 évben azonban nagyon megszaporodtak: ma a lakosság és a közművekbe bekapcsolt iparvállalatok csúcsidőben napi 70 ezer köbméter vizet igényelnek, és ehhez az ipartelepek mintegy 3C ezer köbmétert termelnek. A Vízmüvek már nem segíthet a régi módon: a legközelebbi réteg 800 méter mélyen van, s onnan csak 44 fokos „Anna-vizet" lehetne felhozni, azt se korlátlanul. Dehát egyszerű vízellátásra ez pazarlás ts lenne! A vállalat széltében kezdett új víztermelő egységeket telepíteni: Tápétól Hattyastelepig és Újszegedtől a Belvárosi temetőig, hat víztermelő telep látja el a várost és a csatlakozott községeket. Sajnos ez a „recept" is csak átmenetileg vált be. A régi kutak hozama egyre csökkent, sut az újebbaké is kezd alábbhagyni. Az Újabb kutak, víztornyok, vasbetontárolók csak ideig-óráig enyhítik a gondokat. Húsz év múlva 130 ezer köbméter vizet kell szolgáltatnia a Vízműnek naponta. A kérdés: honnan? Duna-víz Szegeden? A Vízügyi Tervező Vállalat hidrogeológusai keresik a választ: hány köbméter víz nyerhető még tartósan a város alól naponta, jelentős nyomasCsökkentés nélkül, s a hiányzó menynyiségre honnan lehetne szert tenni? Az eddigi megfigyelések, kutatások szerint felszín alatti vízszükségletünk egyre szegényebb. Sőt: a szegedi kitermelés 100 km sugarú tölcsért hoz létre, így a vízszerzés korlátai Baját és Szolnokot ls érintik. Idő kérdése, meddig gazdálkodhatunk a véges mennyiségű vízzel. Anynyl bizonyos, hogy napi 25— 30 ezer köbmétert még 20— 30 évig sikerül kitermelni a régi módon. De 100 ezer köbméter még hiányzik. Ennek a megszerzésére három lehetőséget jelöl meg a VtZITERV. Az egyik: Szegedtől 15, 20, 30 kilométer távolságra 3—4 víztermelő telepet kell létrehozni, enynyi mélyfúrású kút további 25—30 évre ellátja a várost. E megoldás mellett szól, hogy a már Ismert gyakorlatot folytatnánk tovább, az így kapott víz minőségét ismerjük, s az építési költség nem túl riasztó. Időleges megoldás ez is. és kérdéses, hogy a közeli települések mit szólnak vízkincsük „megdézsmélásához"? A vízszerzés másik eszköze lehet az úgynevezett parti szűrésű kutak rendszere. Ezek a kutak a folyókat kísérő homokos, kavicsos rétegbe települnének, s vizüket az élő vízfolyás táplálná. természetes talajszűréssel. A vizsgálatok szerint a Tiszából és a Marosból egyaránt nyerhető így ivóvíz. A Maros adottságai jobbak, ám Szeged területét a Tisza jóval hosszabb szakasza érinti. A „szomszédok"-tól itt is tartanunk kellene, a hullámtérben építendő kutak pedig a kirándulóktői és az esetleges árvíztől sem lennének biztonságban. A költségek elviselhetők, s óriási előny a folyók állandó gondoskodássá vízutánpótlásról. Van azonban a Dunával kapcsolatbar is ilyen elképzelés. Bajától északra van egy néhány kilométeres partszakasz, ahonnan a Szegednek szükséges vízmenynylséget kevesebb kút is kitermelhetné: hiszen a Duna vízhozama, kavicsos homokja kedvezőbb, mint a Tiszáé. A kutak fenntartása, költsége is kevesebb lenne. Csakhogy, az egész kivitelezése sokkalta drágább. Végül: jó. olcsó megoldásnak tűnik, hogy a Tiszából egy Algyő fölé telepített vízmű, és víztisztító telep juttassa Ivóvízhez Szegedet. A víznyerés önköltsége lenne azonban drágább, és a víz minőségének romlásával is számolnunk kellene. Addig is: újabb kutak Hogy milyen vizet Iszunk húsz év múlva, hamarost?'"1 eldöntik a szakemberek. Mérlegelve mindent: talán a parti szűrésű Duna-vísre, Vagy sok-sok év után ismét a Tisza-vízre esik a választás. A megvalósuláshoz azonban Idő es pénz kell. Vizünk pedig fogytán. Szeged vízellátásának forradalmasításáig azonban nem állhat meg az élet. Addig is újabb és újabb kutakat kell fúrni a hagyományos módon. mégha tudjuk is: idővel kiapadnak. Cilikén Ágnes