Délmagyarország, 1977. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-16 / 39. szám

Szerda, 1977. február 16. 3 Tanácstagokat jelöltek Egy kazán ürügyén a munkaerőhiányról Csongrád megyében közel száz tanácstagi hely ürese­dett meg, elköltözés, halálozás vagy lemondás miatt. Ezért a megyei tanács úgy döntött, hogy március 6-án időközi tanócstagválasztóst tartanak. Ekkor szavaz majd a lakos­ság. ekkor dönt arról, hogy a fontos közéleti tisztséggel kit bízzanak meg. A választás előtt megyeszerte jelölő gyűlé­seket tartanak, amelyeken a népfront, a különböző intéz­mények, munkahelyek, a lakosság tehet javaslatot, hogy kit indítsanak a választáson. Szegeden 14 választókerületnek nincs tanácstagja, az említett okok miatt. A jelölő gyűléseket hétfőn és kedden tartották meg a városban. Munkatársaink két körzetben vettek részt e fontos közéleti eseményen. Bizalom és megbecsülés Nem kellett korteskedni tartottak, egyöntetűen Si­Sirián Gábor mellett. Min- rián Gábort jelölték a hely­denki jól ismeri a 61 éves béliek. Többen elmondták, nyugdíjast, a 38-as körzet­ben. Akkor is hozzá mentek kéréseikkel, kérdéseikkel, amikor nem 6 volt a tanács­tag. ö gyűjtötte össze az mennyit dolgozott, mennyit tett a körzet fejlődéséért az idős ember. Sirién Gábor egyszerű szavakkal köszönte az előlegezett bizalmat: „Ha észrevételeket, panaszokat, március 6-án a nagy többség javaslatokat, ha kellett, sok­szor tolmácsolta azokat a ta­nácstagjuknak vagy a kerü­leti hivatalnak. Mivel a ta­nácstag elköltözött a város­ból, most Sirián Gábort ke­resték meg, s kérték, vállal­ja el a közéleti tisztséget. Ö lett a népfront hivatalos jelöltje is. Igaz, nem először kérik, vállalja el ezt a meg­bízatást: tizenkét évig meg­szakítás nélkül, majd az­után egy cikluson keresztül volt tanácstag — ez össze­sen tizenhat év. A hétfői je­lölő gyűlésen, amelyet Új­szegeden, a Rózsa Ferenc su­gárúti általános iskolában a rókusiakat: a nemrégiben elkészült új pártházban a gyűlés résztvevői közül so­kan most jártak először. S akik az eső ellenére megáll­tak egy percre a bejárati ajtóban, pillantásukkal fel­mérhették azoknak a válto­zásoknak egy részét is, ame­lyek egy-két év alatt átfor­málták Rókus megszokott képét A városrész lakóinak azonban sokféle gondja vár még megoldásra. Az ala­csonyan fekvő területeken a csapadékvíz elvezetése, a tengernyi sártól járhatatlan utak rendbehozása, a játszó­terek állandó karbantartása — íme néhány rókusl teen­dő. A CSOMIÉP csoportvezető szakmunkásának, az egyik víz-, gáz- és fűtésszerelő szocialista brigád vezetőjé­nek, Lőrincz Jánosnak ezért is rám szavaz, akkor szíve- adták előlegezett bizalmukat sen vállalom a feladatot és igyekszem majd legjobb tu­dásommal és szorgalommal elvégezni a munkát." A jelölő gyűlés arra is jó alkalom volt, hogy a közös erőfeszítésekről szó essen. Mennyit költenek és mit épí­tenek majd. Tevékenyen és fiatalosan Az 59-es választókörzet hétfő esti jelölő gyűlésének a rókusiak az 59-es körzet­ben. Szabad idejéből eddig is telt a városrész lakóinak ezerféle Intéznivalójára, a körzeti népfront aktivistája­ként. S ahogy munkahelyén megállja a helyét — mond­ták el brigádtársai, s a vál­lalati pártszervezet képvise­lője —, ugyanúgy alkalmas a közéleti tisztség betöltésé­re is. Ha a március 6-f vá­lasztás ls megerősíti a jelölő gyűlés résztvevőinek egysé­ges támogatását, a kétgyer­mekes családapa a rókusiak egyik szószólója lesz majd. mór a helyszíne ls vonzotta Lesz még mit mondania. Egyesült az Űj Elet és a Komszomol Termelőszövetkezet Zárszámadás Mihályteleken Eddigi működésének leg. eredményesebb esztendejéről adott számot tegnap dél­előtti közgyűlésén a szegedi Üj Élet Termelőszövetkezet. Részt vett a közgyűlésen dr. Varga Dezső, a váccsi pártbizottság titkára és Bá­nyainé dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyette­se is. Nagy István szövetkezeti elnök beszámolójában utalt ugyan a kedvezőtlen idő­járásra, de azonnal hozzá­tette, hogy a tagok szorgal­mas, fegyelmezett munkájá­nak köszönhető, hogy mosl nincs ok panaszra. A közös gazdaság 202 milliós árbevé­tele 27 millióval haladta meg az előző év eredmé­nyeit. Az összes bevétel 29 százaléka származik az alap­tevékenységből — szántó­földi növénytermesztés. a kertészet és az állattenyész­tés tartozik ide —, 45 száza­lékát a feldolgozó üzemek adták, 26 százalékát pedig a kereskedelmi forgalom hozta. A kertészet jelentősen túlteljesítette tervét, az ál­lattenyésztés, sajnos, még mindig gondokkal küzd. A háztáji termelésből eredő áruforgalom meghaladja a 28 millió forintot. A halmo­zatlan termelési érték 24 százalékkal növekedett, a szövetkezet tiszta vagyona 115 millióról 132 millió fo­rintra emelkedett. Egy dol­gozó évi átlagbére 32 ezer 429 forint; ez havi 2700 fo­rint fizetésnek felel meg. Dinamikus fejlődést jelez­nek a számok, elismerést ér­deméi a jó munka, de mind­ez kiegészíthető rögtön egy lényeges mondattal: vala­mennyi ágazatban fönnáll a továbbfejlesztés lehetősége, és az eddigi gazdasági ala­pok biztosítékot is jelente­nek e lehetőségek teljes ki­használására. Jelentős lépése a szövetkezetnek, hogy a fűszerpaprika termelési rendszervnek irányítását és az agrokémiai központ szer- Szerepel a tervekben a ser­vezését is magára vállalta. tésvágóhíd bővítése, és az ls, A gazdálkodás szép ered- hogy Szeged ellátásából az menyeit tükröző beszámoló egyesüléssel megerősödő szö­után megható pillanatok kö- vetkezet az eddigieknél is vetkeztek. Nagy István, aki 14 évig volt irányítója és te­vékeny részese Szeged egvik legerőteljesebben fejlődő szövetkezetének, nyugdíjba vonulása alkalmával elbú­csúzott a szövetkezet tagjai­tól. Köszönetet mondott azért a segítségért, amit cél­jainak megvalósításához ka­pott. s annak a meggyőző­désének adott kifejezést, hogy az eddigi szép eredmé­nyek egy soron következő még dinamikusabb fejlődés alapjait jelentik. „Számomra mindig az ember volt a cél — mondotta búcsúzó szavai­ban —, a gazdálkodás mind­össze csak eszköz a cél szol­gálatára." A szövetkezeti ta­gok köszönetét Árendás Jó­zsef tolmácsolta, a várost pártbizottság és a városi ta­nács nevében pedig Bányainé dr. Birkás Mária fejezte ki elismerését a szövetkezet irányításában kifejtett kö­vetkezetes munkájáért, és a vezetéssel elért igen szép eredményekért. A szövetkezet tagsága tit­kos szavazással csatlakozott a szomszédos Komszomol Termelőszövetkezet közgyű­lésén kinyilvánított közös el­határozásához, és 929 egyet­értő szavazattal az egyesülés mellett döntött. Az 1325 ta­got számláló, Üj Élet Ter­melőszövetkezet nevet viselő egyesült szövetkezet 3919 hektáron gazdálkodik, és al­kalmazni kívánja mindazo­kat a jó termelési tapasz­talatokat, amelyekre a két szövetkezet eddigi tevékeny­ségét alapozta. Már ebben az évben fejleszteni tudják a kertészetet, a baromfi­tenyésztést és bővítik a fű­szerpaprikát termelő társu­lás tagjainak is előnyt je­lentő szárító berendezést. nagyobb részt vállalhat A tegnapi közgyűlés a gyálarétiek részvételével és egyetértésével fogalmazta meg az idei gazdálkodás kö­rültekintő terveit módosítot­ta az eddigi alapszabályt és új vezetőséget választott. A közös gazdaság elnökévé Kaczor Balázst, eddigi el­nökhelyettest választották titkos szavazással, az elnök­helyettesi feladatok ellátásá­val Csendes Mihályt és Ádám Sándort bízták meg. Az ellenőrző bizottság elnö­keként Vass Vilmosra esett a tagok szavazata, a döntő­bizottság elnökévé Farkas Jánost, a nőbizottság elnö­kévé Kónya Imrénét válasz­tották. A termelőszövetkeze­tek területi szövetségében Kaczor Balázs és Mihály Béliné képviseli az Üj Élet Tsz-t. * Ugyancsak tegnap tartotta közgyűlését a szegedi Móra Ferenc és a Tiszatáj Terme­lőszövetkezet, a rúzsai Nép­szabadság Tsz, az ásotthalmi Felszabadulás, a balástyai Rákóczi, a csengelei Arany­homok, a mórahalmi Vörös Október, az ópusztaszeri Ár­pád-vezér, a pusztaszeri Hét­vezér Termelőszövetkezet, és a domaszéki Szőlőfürt Szak­szövetkezet ís. A z elmúlt időszakban több cikk je­lent meg lapunkban is a munkaerő­helyzet aktuális kérdéseiről. Honnan vegyünk, ami nincs? — a tervek teljesíté­séhez szükséges számú és képzettségű munkaerőt —, boncolgatták a témát olva­sóink is hozzászólásaikban. Visszatérő megjegyzés volt, szabad munkaerőhöz ne­héz hozzájutni, ma már a falu, a mezőgaz­daság sem rendelkezik tartalékokkal. Jog­gal állapították meg a vita eddigi részt­vevői, hogy a legtöbb keresnivaló a gyár­kapukon belül van. Leggyorsabban a gyá­ri korszerűsítésekkel, hatékonyabb üzem­és munkaszervezéssel találhatunk újabb munkáskezeket, utánpótlást. Aligha vitat­ható: a korszerűtlenség és a munkaerő­gond ikertestvérek, mivel az elavult tech­nika — amellett, hogy alacsony termelé­kenységet nyújt — sok munkást igényel. A gyengén szervezett munka, termelőtevé­kenység is „eszi a létszámot". Egyik leve­lezőnk kifogásolta az általánosításokat, joggal. Nevezzék nevén a gyereket, kérte, s ehhez önmaga is adott javaslatokat, pél­dákat. Az egyik: a téglahordás. Bebizonyította, hogy jelenleg négyszer annyi gépkocsi' és nyolcszor annyi munkás foglalkozik a kis­méretű téglák Makóról Szegedre szállítá­sával, mint amennyire normális szervezés mellett szükség volna. Ez első hallásra va­lóban meglepő. Miért van ez így? Két alapvető ok miatt: rosszul szervezték meg a kiadást a téglagyárban, s korszerűtlen a szállítás technikája. Lássuk, hogyan zajlik le a kisméretű téglák elszállítása a makói gyárból. A téglagyárban reggel hattól fél kettőig lehet átvenni az árut. Ez már ön­magában is hátrányos, hiszen az építőipari vállalatoknál, különösen nyáron, estig dol­goznak. Hasonló a helyzet a magánépítke­zéseknél is. Egy napon négy gépkocsi 6 ezer darab téglát hoz el, minden kocsinál két ember végzi el a rakodást. Csakhogy a gyakorlatban úgy áll a helyzet, hogy 4—5 magánépítkező kocsija is megjelenik a gyárban, de ők már korábban odaállnak a kapu elé, mint a szegedi vállalatok gépko­csijai. Így aztán nem ritka, hogy a válla­lati kocsik csak tíz óra után kezdhetik meg a rakodást. Könnyű kiszámítani, hogy az a cég, amely hetenként 24 ezer darab kisméretű téglát szállít, az valóban 16 teherautót és 32 rakodómunkást foglalkoztat. Lehetne egyszerűbben ls? Lehetne. Ha például na­ponta kétszer fordulnának, már felére csökkenthetnék a kocsi- és létszámigényü­ket. De még ennél is jobban járnának, ha rakodólapokat használnának a szállításnál. A hét egyik napján négy munkás nyolc­órás műszakban rakodólapokra készíthet 24 ezer darab téglát, s a következő napon önrakodós gépkocsikkal, négy kocsi, egy­egy munkással elszállíthatná Szegedre az egészet. Levélírónk szerint egycsapásra 20 százalékkal mérsékelhetnék kiadásaikat az építkezők, vagyis ezer darab téglánál 100 —110 forintot takaríthatnának meg. A tég­laszállításnál fölöslegessé vált munkaerőt minden bizonnyal hasznosabb helyen tud­nák foglalkoztatni. A címben is említett kazán a szegedi textilművekben van. A^kérdés: mivel füt­senek a kazánban: szénnel vagy földgáz­zal? Gondolkodás nélkül rá lehet vágni, hogy földgázzal, szénnel semmi esetre sem, pláne Szegeden, amikor itt van a gázlelő­hely. Ez igaz, de nyakló nélkül nem lehet gazdálkodni még a helyben előforduló ter­mészeti kincsünkkel sem. Közismert, hogy mily nagy zavart okozott az olajárak föl­emelése az egész világon. A számunkra is kedvezőtlen változások arra ösztökéltek bennünket, hogy kétszer is jól gondoljuk meg, hogyan alakítjuk energiamérlegünket. A földgázprogram végrehajtását folytatjuk, de növelni szeretnénk a hazai szén föltá­rását is, elsősorban villamos energia előál­lításában. Ezért vette kézbe ezt az ügyet egy központi szervezet, s határozta meg a fejlesztés lehetőségeit. A szegedi textilmű­vek kazánjaiban szénnel tüzelnek, s a ko­rábbi tervek szerint csak a nyolcvanas években térhetnének át gáztüzelésre. De mint minden dolognak, ennek is sok az összetevője. A helyben föllelhető föld­gázt valóban helyben a leggazdaságosabb fölhasználni. Aki ismeri a földgáztermelés technológiáját, tudja, hogy van olajjal fel­szálló kísérőgáz is, amelynek alacsony a nyomása, és csak speciális berendezésekkel lehet alkalmassá tenni, komprimálni, hogy eljusson a távvezetékeken az ország bár­mely tájára. Szegeden elegendő az a nyo­más is, amelyet a természet ad a felszálló kísérőgáznak. Így már érthető a törekvés is, hogy a szegedi textilművekben szeret­nének mielőbb áttérni a földgáztüzelésre, hogy ezzel korszerűbbé tegyék energiaellá­tásuk egyrészét, munkaerőt takarítsanak meg. s sorolhatnánk tovább az előnyöket. J elenleg a szegedi gyárban évente 5200 tonna szenet tüzelnek el. A szenet a tatabányai medencéből vá­sárolják és szállítják a helyszínre. Kísér­jük figyelemmel a szén útját a textilmű­vekben. Attól most tekintsünk el, hogy hány darab vasúti kocsit kell a bányavi­déken megrakni, s hány vasutas foglalko­zik vele, míg Szegedre érkezik a szállít­mány. De Itt már a textilműveknek kell kirakodni a vagonokból, gépkocsikat és ra­kodómunkásokat foglalkoztatni. A kazánok mellett dolgozik 6 fűtő, 9 segédfűtő, 3 köz­pontkezelő, 3 gépkezelő és 8 segédmunkás. Eddig csak a kazánoknál serénykedő lét­számot említettük. Hozzávehetjük a gépko­csivezetőket, a salakszállítókat, és a leg­szerényebb számítások szerint is közel negyven-ötven embert kell alkalmazni azért, mert a szegedi textilművekben szén­nel tüzelnek. A gázművek szakemberei szerint, ha át­térnének földgáztüzelésre a textilművek­ben, akkor tiszta körülmények között, 4—5 szakmunkás elegendő, a jelenlegi negyven helyett. Meglepő számadat olyan szituáció­ban, amikor legnagyobb gondjaink között a munkaerőhiány szerepel. A gyárban re­ménykednek, hogy nem sokáig lesz ez így. A megyei és a városi pártbizottságok és tanácsok tisztségviselői támogaják kéré­süket, hogy a minisztérium adjon enge­délyt számukra még ebben az ötéves terv­időszakban, és térjenek át a földgáztüze­lésre. A vállalatnak van pénze a kazánok átépítésére. A két példa azt is igen jól bizonyítja, hogy sok még a tartalék vállalatainknál. Nem véletlenül hangsúlyozza a párt XI. kongresszusának határozata is, hogy gyor­sabb haladást kell elérni az üzem- és munkaszervezésben, s átfogó takarékosság­ra van szükség a népgazdaság minden te­rületén. „Az ésszerű takarékosság váljék közüggyé társadalmunkban" — hívja föl figyelmünket a kongresszusi határozat. Ptóbáljuk meg végrehajtani és megvalósí­tani ahol csak lehet ezt a mindannyiunk érdekében fölvázolt tennivalót. A téglahor­dásnál is, meg a kazánfűtésnél is, s akkor talán arra is rádöbbenünk, hogy nem a munkáskéz kevés nálunk, hanem sok a munkahely, a fölösleges elfoglaltság. Gazdagh István Értekezlet a TOT-ban Kedden a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsá­nak elnöksége a megyei te­rületi szövetségek elnökei és titkárai részére Szabó István vezetésével munka­értekezletet rendezett idő­szerű szövetkezetpolitikai kérdésekről és érdekkép­viseleti feladatokról. Losonczi Pál látogatása a Mezőgazdasági Múzeumban Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az Elnöki Tanács elnöke dr. Romány Pál mezőgazda­sági és élelmezésügyi mi­niszter társaságában meg­tekintette a Mezőgazdasági termelőszövetkezetek Ma­gyarországon címmel a Me­zőgazdasági Múzeumban rendezett kiállítást. Az Elnö­ki Tanács elnöke elismerés­sel szólt a kiállításról. A Habselyem Kiitöttárugyár 4-os gyárában, Kazincbarci­kán, korszerű fehérneműk gyártását kezdték meg új anya. gok felhasználásával. Az egyik anyag, fantázianevén „Ara­rát", pamut és műszál keveréke. Képünkön: Fehérnemű készül ál „Axarat"-s)ol

Next

/
Thumbnails
Contents