Délmagyarország, 1977. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-02 / 27. szám

Szerda, 1977. február 2. 3 a belvizek ellen Új típusú áteresztisztító gépet próbálnak ki Rendezők a síneken Díszlet: vagonok, égbolt alatt Csapadékkal köszöntött be tegnap a február. Az egész megyében esett az eső, havaseső, vagy hullott a hó. A meteorológiai intézet előrejelzése szerint a mai napon is borús, szeles és csapadékos idő várható. Ha így lesz, akkor a „medveprognózis" már enyhe februárt sejtet. Az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Előrejelző Intézete szerint a február középhőmérséklete egy fokkal alacsonyabb és a csapadék kicsit kevesebb lesz a sok évi átlagnál. Ez azt jelentheti, hogy már kellemes és tavaszias meleg napok is várhatók ebben a hónapban, de lesznek hidegebb periódu«ok is. Az utóbbi időszak csapadékos időjárása miatt a talaj vízzel telítődött. A nyárt aszály után 14—20 százalékra csökkent a talaj felső, 50 centiméteres rétegének vízkészlete, de az októberi, novemberi és a decemberi csapadék miatt az egyensúly visszaállt A december 31-i adatok alapján országszerte 05 százalék fölé emelkedett • talaj vízháztartása. A szegedi meteorológiai állomás mérései alapján januárban Csongrád megyében átlagosan 33,5 milliméter csapadék hullott. Ez a tavaly (25 milliméter) és a tavalyelőtti (7,3 milliméter) Januárjához hasonlítva jobb érték, de a húsz év átlagában közepes. Mégis gondokat okozott a környék mezőgazdasági üzemeiben az utóbbi időben hullott csapadék. Csongrád megyében az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság felmérései alapján már 1359 hektár gabonavetés, 718 hektár - » 0jfK^P^fD^W-"^' Molnár József felvétele Balástya környékén tegnap havazott szántó, 573 hektár rét-legelő és 74 hektár egyéb földterület került víz alá. Az ATIVIZia arról is tájékoztatta lapunkat, hogy milyen a megye jelenlegi belvízhelyzete. A tegnapi naptól Algyő—Tápé, Baks— Sövényháza—Dóc, Csanytelek—Csongrád és Mártély— Szegvár—Mindszent—Szentes térségében első fokú, Deszk —Kübekháza térségében pedig másodfokú belvízvédelmi készültséget kellett elrendelni. Tizenhat szivattyútelep üzemel és közel 18 ezer liter vizet emelnek át másodpercenként a veszélyeztetett területekről a belvízlevezető csatornákba. A védekezésben 193 fő vesz részt. Az ATIVIZIG-hez a napokban új típusú, WOMA elnevezésű áteresztisztító gép érkezett kipróbálásra. A tápéi főcsatornán vizsgázik most az önjáró berendezés, amely 150 atmoszféra nyomással vízsugarakat lövell ki és megbontja az átereszek összetömődött iszapját, meggyorsítja a lefolyást a főcsatornán. Eddig kézi erővel szabadították meg a csatornák átereszeit az ilyen elzáródásoktól s ezt a nehéz fizikai munkát helyettesíti a maga nemében legkorszerűbb új gép. Kérjenek, követeljenek A munkások művelődéséért A közművelődési törvény egyik passzusa arra figyelmezteti a hivatásos népművelőket, a közművelődési Intézményeket és a tanácsok művelődésügyi osztályait, hogy különös gonddal tegyenek meg mindent a munkásság művelődéséért. Ez a különös gond kinekkinek belső indíttatása, ötletessége és lelkiismeretessége szerint nagyon sokféleképpen értelmezhető. De e különös gond még akkor is csak szűk, részleges eredményt produkálhat, ha a népművelő, vagy a népművelők csoportja kellő szakértelemmel, odaadással lát neki a munkának, ám megmarad a sokszor rosszul értelmezett „munkásművelődés" kifejezés bűvkörében. Miről van szó? Arról, hogy ez a nagyon összevont, tömör kifejezés — amely vitában, újságcikkben, előadói beszédben kitűnően használható — a gyakorlatban csakugyan „összevont" és „tömör", vagy inkább „szűkkeblű". E kifejezés ugyanis, helytelen értelmezés következtében takaróvá válik. Takaróvá, amely azt fedi, hogy az emberi kultúra egészéből csak a munkások Számára létező és közvetítendő részről van szó. Márpedig, ha így értelmezzük a „munkásmuvelődés"-t, akkor egyrészt tagadjuk a kultúra demokratizmusát, másrészt tagadjuk azt, hogy társadalmunkban a munkásosztálynak meghatározó szerepe van a múlt és a jelen teljes kultúrájának elsajátításában és közvetítésében, A munkásművelődés nem jelenget valamiféle rövidített tan olyamot, és semmiképpen sem jelenthet brosúrajellegű, nemegyszer teljesen vulgarizált tudásklvonatot (tehát olyasmit, amit Amerikában digest-nek neveznek, s ami nem egyéb, mint az irodalom nagy alkotásainak silány és gépies kivonata), Az Imént ezt írtuk: meghatározó szerepe van a múlt és a Jelen teljes kultúrájának elsajátításában és közvetítésében". Álljunk meg egy pillanatra a közvetítés kifejezésnél. Ezek szerint a közvetítés nem csupán a hivatásos népművelők dolga? Nem, egyáltalán nem. Kétségtelen, hogy nagyon fontos a népművelők szerepe, a hivatásos népművelők léte szükséges, de nem elegendő feltétel. Bőséges szerep jut ebben a szakszervezeteknek, a munkahelyeknek, az Ifjúsági szervezeteknek, a családnak — s magának a munkásosztály minden egyes tagjának. Maguk a munkások kísérjék figyelemmel, hogy üzemük vezetői nem formális szerződéseket kötnek-e valamely kulturális intézménnyel, hogy nem felszínes ígéretek hangzanak-e el, hogy nem hamar kihunyó-e a kezdeti lelkesedés, hogy nem pusztán „jelentésbe kerülő", „statisztikai adatot" jelentő szerződésekről, vállalásokról van-e szó. Maguk a munkások kérjenek, követeljenek lehetőséget a művelődéshez. S ahol 8 lehetőségek megvannak, ott éljenek is velük. Sajátítsák el a műveltséget, és közvetítsék a műveltséget ők maguk. Különös gonddal! K. D. A gőzbe burkolózó mozdonyok, a látszólag céltalanul guruló vagonok szép látványt nyújtanak a távolról szemlélődőnek. De menjünk közelebb! Talán még mindig nem kellemetlen, de a közvetlen közelség kifejezetten barátságtalan lehet. Mondjuk a vasutasoknak, hóban, fagyban, amikor néhány másodperc elegendő ahhoz, hogy a zord vashoz ragadjon a kéz. Vagy esőben, sárban, amikor utcán elcsúszni bosszantó, a vago. nok mellett életveszélyes. El kell hinnünk, így beszélik a kocsirendezők. Azok a kevesek, akik nem rettennek vissza a nehézségek láttán, hanem vállalják a férfias munkát. Még örömöt Is éreznek, amikor összeállítanak egy kocsisort. Magasra tolják fejükön a kobakot, s elégedetten nézik, amint nekilódul a szerelvény. * — Ügy van az, hogy amikor a mozdony elindul, a sor vége még áll — hangzik a szakszerű magyarázat Rácz Kálmán üzemmérnök szájéból, a szegedi rendezőpályaudvaron. — Tíz kocsinál egy méternyi a rugalmasság, így aztán az ütközés nem tesz nagy kárt a vagonokban, no meg a ren. dezők fülében. Persze még így sem kellemes hallgatni, különösen annak, aki a kocsik között serénykedik. Az összekapcsolás a rendezők munkájának legnehezebb, legveszélyesebb művelete. Túl korán fölösleges a vagonok közé állni, késlekedni viszont nem szabad, mert ott maradhat a munkás. Ember ég szerkezet összehangolt munkája szükséges: a leg. alkalmasabb pillanatban lép a rendező a vágányra, fölemeli a csavarkapcsot, majd az álló kocsi horgára dobja. Amikor éppen kell. Ha mégsem úgy sikerül, lehet újra kezdeni. Így lesz ez még legalább nyolc évig, amíg megoldódik a vasutasok egyik legnagyobb gondja, s fölszerelik minden vagonra az önműködően összekapcsoló készüléket. Nemcsak nálunk, egész Európában el kell vé. geznl e munkát. Magyarországon 20 milliárd forintba kerül mindez. Mándy István, a rendezőpályaudvar vezetője, vasutas beosztásban állomásfőnökhelyettes. Van éppen elég baja. — Hat csapatban négy. négy embernek kellene dolgozni a vagonok mellett, ehelyett azonban jelenleg 17 rendezőnk van. Ha még valaki megbetegszik, Jól né. zünk ki. Tavaly úgy, ahogy megoldottuk a nehézséget, mivel Mezőhegyesről két ©mbert kaptunk, további kettőt pedig az itteni fékezőktől vettünk át. Tíz új dolgozót vettünk föl, akik közül nyolcan a betanítási idő alatt, illetve után itt. hagytak bennünket. Kétség, telén, nem megfelelőek a körülményeink, emelgetni kell az olajos csavarkapesot, bujkálni a vagonok kö. zött télen-nyáron. Utóbbiban rejlik viszont a munka egyik szépsége: állandóan szabadban, változatos munkát végeznek a rendezők. Ügy próbáljuk díjazni a nehéz munkát, hogy jutalmakból és más Juttatásokból leginkább nekik adunk. Nyugodt lelkiismerettel tesszük, azért is, mert a kocsirendezők legtöbbje tisztességgel végzi munkáját Az igazgatóság által megjelölt feladatokat rendre megoldjuk, * Lássuk, ml a kocsirendezők dolga. Naponta átlago. san 13—14 nagyobb szerelvény érkezik a pályaudvarra. A vagonokat szét kell kapcsolni, s mindegyiket a rendeltetési helyére küldeni, rakodóhelyekre, iparvágányokra. A tolatásvezető a vagonok falán látja a krétával írt utasítást, ebből tudja, hol választandó szét a szerelvény. Elindul előre a vonat majd a tolatásvezető zászlajának jelére, hátra. Ujabb jelzés, a masiniszta fékez, a lekapcsolt kocsik tovább gurulnak. Csakhogy nem mindegy, milyen sebességgel. Babarczi Ferenc tou lgtásvezető mondja el, miért nem. — Nem éppen könnyű munka a guruló vagonok lefékezése. Doronggal, vagy a kocsin levő kézifékkel fogjuk le őket. Ugyanezt el lehetne végezni, vágányokra szerelt sarukkal is, amelybe belefut a kerék és a súrlódástól megáll. Csakhogy a ml vágányaink legtöbbje már nagyon rossz állapotban van, nem birja a sarut. Szóval, ha jól sikerül megtolni a mozdonynak a vagonokat keveset kell fékezni. A vezetők általában érzik ls, hogyan kell csinálni, de néha akkora a gőz, hogy attól nem láthatják az irányító zászlaját. így azt sem tudják pontosan, mekkorát lökjenek. A vasúthoz kerülése, 1943 óta sok emberrel dolgozott már Babarczi Ferenc. Beszélgetésünkkor hárommal is egyszerre, vagyis — ami Igen ritka — teljes volt a csapat létszáma. Szabó László fiatal ember, tavaly lett kocsirendező. Egyike a tíz új dolgozónak. —. Mit gondol, miért távozott el a nyolc új ember? — A fiatalok általában az olyan vállalatokat kedvelik; ahol kevés és nem nehéz a munka, jó a pénz, s hét végén sosem kell dolgozni. Igaz, hogy mindezt itt nem kapják meg, de az is igaz, hogy másutt sem. Én már több helyen dolgoztam, de sehol sem tudtam kis munkával sokat keresni. — Érez-e néha örömöt, elégedettséget munkája scn rán? — Igen, ha jelzik, hogy hamarosan befut egy vonat, aztán mégsem érkezik meg. De viccen kívül, nekem fontos, hogy sokat mozogjak. Erre Itt van lehetőség. Szegedi kocsirendezőt alig találni, majdnem mindenki a környező falvakban, vagy a tanyavilágban éL Sokuknak nem nagy baj, hogy a szabadnapot gyakran hét közepén kapják meg, a háztájiban akkor is el lehet végezni a munkát. Nehézséget inkább a közlekedés okoz számukra. Busszal Jámak, vagy személyvonattal, csak hát legtöbbjüknek túl korán kell elindulni, s haza is csak várakozás után mehetnek. Babarczi Ferenc másik két munkatársának, akik kistelekiek, még szerencséjük van, mert nem kívánják tőlük, hogy túl korán keljenek. Reggel hétre járnak de elnézik nekik, ha rendre tíz perces késéssel érkeznek. * Az utóbbi években nem küldött sok fagyot, havat a tél a kocsirendezőkre, akiknek Ilyenkor minden enyhe nap ajándék. Körülményeik gyors Javulását viszont nem várhatják, mert MAV-szerte hasonló a gond, kevés a pénz az ilyen fejlesztésre. Pedig sok kellene. Éjszaka például néha sötétben maradnak néhány percre, ha a kábel fölött áthalad a mozdony. Aztán magától meggyullad a villany. Kevés az égő is, de újabbakat nem szerelhetnek föl, mert elég a vezeték. Meg kell várni tehát, amíg mindent kicserélhetnek. Látják ezt a kocsirendezők is, így mindennek őrülnek, amit érdekükben tesznek. Például annak, hogy nemrég új síneket fektettek az egyik rendezővágányon. Szirák József Textíliák, szövés nélkül A „Temaforg" Textilhasznositó Vállalat kunszentmiklósi üzemében 30 millió forintos beruházással új üzemet létesítettek, ahol szövés nélküli technológiával különféle textíliákat készítenek. Az új üzemcsarnokban 10 kártoló és varrva-hurkoló gépet szereltek fel. A textilipari törlőkendőket, valamint szűrőanyagokat állítanak elő. Képünkön: munka az üzemben. Levegőtísztaság-véiíefini beruházások támogatása Pályázati feltételek Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium új intézkedésben szabályozta a levegőtisztaság-védelmi vállalati beruházásokhoz nyújtható központi támogatás elnyerésének pályázati feltételeit. A korábbi sikeres pályázatok alapján az előző négy évben 270 millió forint értékű támogatást kaptak a vállalatok a területi és központi levegőtisztaság-védelmi alapból, amit saját erőforrásaikkal és bankhitelekkel egészítettek ki, és így kereken egymilliárd forintot költöttek légtisztaság-védelmi beruházásokra. Az újabb pályázatokat június elsejéig kell benyújtaniuk a vállalatoknak a területileg illetékes megyei — fővárosi — tanács építésügyi szakigazgatási szervéhez, amelynek véleménye alapján az ÉVM bírálja el a javaslatokat, s az eredményről legkésőbb szeptember végéíi értesíti az érdekelteket, fúttal is több mint 200 millió forint támogatást nyújtanak a feltételeknek legjobban megfelelő légszennyezés-csökkentő vállalati beruházásokhoz, Elsősorban a főváros és a budapesti agglomeráció, továbbá Borsod, Komárom megye, Pécs, Veszprém és a Balatonfelvidék, valamint a villamosenergia-termelő, az építőanyag-ipari, az útépítési, a vegyipari, a vas- és fémkohászati üzemek légszennyeződés-csökkentő beruházásait támogatják. Előnyben részesítik azoknak a vállalatoknak a pályázatát, amelyeket hatósági határozat kötelez a légszennyezés megszüntetésére. Kedvezően ítélik meg azokat a javaslatokat, amelyek szerint egy-egy térségben közös beruházást irányoznak elő ipari hulladék megsemmisítésére, ártalmatlanítására. Előnyhöz Juthatnak a légszennyeződés csökkentésével egyidőben anyagés energiamegtakarítást eredményező beruházások, vagy azok a javaslatok, amelyeknek megvalósításában a vállalatok a kért támogatásnál jóval nagyobb arányban járulnak hozzá saját erőforrásaikkal. Nagyobb kedvezménnyel ösztönöznek olyan pályázati javaslatokra, amelyek hazai vagy KGST-országból beszerezhető tisztítóberendezések felhasználását Irányozzák elő. Ezzel összefüggésben támogathatják a központi alapból a levegőtisztaság-védelemhez szükséges berendezések, műszerek gyártásának fejlesztésére benyújtott javaslatokat is. -