Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-13 / 10. szám

Csütörtök, 1977. január 13: L. Brezsnyev fogadta az olasz külügyminisztert • Moszkva (TASZSZ, MTI) ság további fellendítéséért, Leonyid Brezsnyev, aa a lakosság jólétének emelé­SZKP Központi Bizottságé- séért folyó munkáról. nak főtitkára szerdán dél­után fogadta a hivatalos lá­togatáson a Szovjetunióban tartózkodó Arnaldo Forlani olasz külügyminisztert. és mintegy egyórás megbeszé­lést folytatott vele. Leonyid Brezsnyev és Ar­naldo Forlani között tárgy­szerű és baráti légkörű vé­leménycsere zajlott le. A megbeszélésen részt vett Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere is. Leonyid Brezsnyev hang­súlyozta a nukleáris háború elhárítására, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a konkrét leszerelési lntézke­dések megtételére és a nem. zotközi enyhülés elmélyíté­sére szolgáló legutóbbi szov­jet kezdeményezések konst­ruktív jelentőségét. Az SZKP KB főtitkára tájékoz, tatét adott a Szovjetunió­ban az SZKP és a szovjet allam vezetésével a gazda­A két ország kapcsolatai­nak helyzetéről és távlatai­ról szólva megelégedéssel nyugtázták azt a közös tö­rekvést, hogy kiszélesítik a kölcsönösen előnyös együtt­működést, megszilárdítják a szovjet és az olasz nép ba­rátságát A találkozón a fe­lek kicserélték véleményüket a kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó Jelentős nemzet­közi kérdésekről. Jugoszláviába érkezett az NDK párt- és állami küldöttsége • Belgrád (MTI) Erich Honeckemek, az NSZEP KB főtitkárának, aa NDK Államtanácsa elnöké­nek vezetésével szerdán ja­nuár 15-ig tartó hivatalos és baráti látogatásra Jugo­szláviába érkezett a Német Demokratikus Köztársaság párt- és állami küldöttsége. A delegációt Belgrádban, a köztársasági elnök reziden­ciája előtt Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke, Jugoszlávia államelnökségének: elnöke köszöntötte. Délután megkezdődtek a jugoszláv—NDK hivatalos tárgyalások, amelyeken — a hivatalos közlés szerint — „közös érdekű kérdéseket" vitattak meg. A Tito—Ho­necker csúcstalálkozóval egy Időben került sor a két or­szág kormányfőjének, vala­mint bel- és külügyminisz­terének külön-külön folyta­tott eszmecseréjére. A washingtoni őrségváltás Carter és csapata hangsúlyait, gyakran irányát is. A szélesebben értelmezett külpolitikai irányításba egy­aránt beleszól Vance kül­ügy- és Brówn hadügymi­niszter, Brzezineki nemzet­biztonsági tanácsadó, Soreru sen CIA-főnök és (a világ­gazdaság fokozódó szerepe folytán) Blnmenthal pénz­ügyminiszter is, a miniszté­riumok egyéb vezető tisztvi­selői és a Pentagon táborno­Emlékeztetvén az utolsó nek, Mitcheünek). Dehát pillanatig rohangáló kará- Kennedynek ipegvolt az Jr t sonyi vásárlóra, Jimmy Car- maffiája", Johnsonnak a temek sikerült teljesíteni texasi csapata, Nixon kör­ígéretét: az ünnepekre be- nyezetében a dél-kaliforniai ­fejezte kormánya összeállí- ak, Ford körül a michigani fását Az utolsó kinevezések barátok nyüzsögtek — ez el­mér valóban lóhalálában, kerülhetetlen, hiszen az új mondhatni a gyertyagyújtást elnöknek az egyéb feladatai rsak alig megelőzően tör- mellett biztosítani kell magát téntek meg a georgiai Plains- a többi politikai csoport vár­ben, a megválasztott elnök ható támadásaival, akna­falujában. De majd minden- munkájával szemben, és a ki, mármint kormányposztért legjobban a vele jött „ott- ki karáról nem is szólva. Az tülekedő amerikai érdekeso- honi fickókban" bizhat Car- egyetlen eddig ismert közös port megkapta a maga ka- ter egyébként igyekezett a vonás az említettek, vaia­rácsonyi ajándékát Szokás befolyások és tájegységek mint maga az elnök és alel­szerint a nagy trösztök jár- egyensúlyát is elérni ldneve- nöke, Mondáié esetéiben: tak a legjobban, és a Carter zéseivel. mind tagja voit a RockefeL megválasztásához sokban Nehéz előre megffcélmi a ler család alapította „Trilate­hozzájárult nők, színesek, majd csak január 20-án a rális bizottságnak", amely a kisebbségi csoportok kapták hatalom pályjára lépő csapat tőkés világ három központ­az „olcsó" és kissé kényszer- valóságos belső egyensúlyait: járnak (USA, Japán, Nyugat­njándékokat A Carter-kabi- kik nőnek a többi fölé, vagy Európa) együttműködését net fele közvetlenül az tizle- éppenséggel a fejére. Első- szorgalmazza. Leegyszerűsí­ti világ felső rétegéből lépett sorbon a gazdasági és a kül- teni persze nem szabad a — elő. avagy le? Hiszen pél- politikai kulcsálláaok betol- monopóliumok befolyását: a dául Blumenthal pénzügy- tőinek egymáshoz mért ha- mai kapitalizmus és vezető miniszter alig egytizedét M viszonya érdekes, hi- csoportjának személyi <te­kapja majd a bársonyszék- , ' szefonodasa legalabb annyira ben, mint a Bendix-korpo- «® hatarozza meg a kor- bonyolult, mint e csoportok ráció igazgatói foteljében. A plainsi politikai kará­csonyfa alatt elmaradt vi­szont a meglepetés, ami fel­tétlenül meglepő volt azok számára, akik „izgalmas" kinevezésekre számítottak a a nagypolitikába „kívülről jött" Cartertől. A tizenkét miniszteri szék és a hat kor­mányszintű állás összesen tizennyolc birtokosából hét már ült hasonló, vagy — helyettesként — majdnem azonos szintű kabinetpozició­ban. S a többi ls csupán a tájékozatlan szemlélő előtt számít „új arcnak": Carter miniszterei befolyásos ténye­zők voltak a maguk szűkebb pátriájában. Elsősorban persze Georgia államban, ahonnan nemcsak a Fehér Ház kulcsemberei származnak, hanem fontos miniszterek is: az igazság­ügyminiszter Bell, a költség­vetési igazgató Lance szoros kapcsolatban volt Carter kormányzóval és Carter gaz­dag farmtulajdonossal egy­aránt. Hogy mennyire, azt Bell kinevezése bizonyítja: a fekete vezetők és liberáli­sok tiltakozásával nem tö­rődve nevezte ki az új elnök a faji kérdésekben nem ép­pen „tiszta múltú" georgiai bírót arra a posztra, amelyet az amerikai elnökök hagyo­r tnyosan legközelebbi em­l n mek juttatnak' (Kennedy i öccsének, Nixon ügyvéd­L.rsonak e* kampányfőnöké­mán yzat programjainak érdekküzdelme. ELUTAZOTT MAGYARORSZÁGRÓL A MONGOL KÜLDÖTTSÉG Szerdán elutazott a Mon­gol Népköztársaság Nagy Né­pi Huráljának küldötteége, amely az országgyűlés meg­hívására hivatalos, baráti lá­togatást tett hazánkban. A küldöttséget C. Dügerszüren, a Nagy Népi Hurál elnöksé­gének elnökhelyettese ve­zette. ATOMSOROMPÓ­SZERZÖDÉS Svájc szerdán 101. állaim­ként ratifikálta az Í968-ban megkötött atom sorompó-szer­ződést. A ratifikációs okmá­nyokat Londonban, Moszk­vában és Washingtonban he­lyezik letétbe. A NEMZETKÖZI VALUTA ALAP KÖLCSÖNE VIETNAMNAK A Nemzetközi Valuta Alap kedden úgy döntött, hogy 36 millió dollár összegű köl­csönt ad a Vietnami Szocia­lista Köztársaságnak. A 129 tagállamból álló nemzetközi szervezet tulajdonképpen a háborús károk okozta ter­melés- és terméskiesések kompenzálására adja ezt a kölcsönt. A Nemzetközi Va­luta Alap hivatalosan nem a háborús károk okozta vesz­teségek pótlására, hanem a tavalyi exportbevételek 10 százalékos ellensúlyozására adja a kölcsönt Vietnamnak. Nyíltan, mint háborús kár­térítést nem adhatja ezt a kölcsönt, mert az Egyesült Államok, amelynek döntő szerepet biztosító tőkerésze­sedése van az alapban, ezt egyértelműen elutasítja. SZOVJET DELEGÁCIÓ FRANCIAORSZÁGBAN Szerdán Vlagyimir Kirillin, a Szovjetunió Minisztertaná­csa elnökhelyettesének veze­tésével delegáció utazott Franciaországba. A küldött­ség annak a hidraulikus prés­nek az ünnepélyes átadásán vesz részt, amelyet a Szov­jetunió exportált Franciaor­szágba, és a szovjet szakem­berek szerelték fel Issoire városában. FEGYVEREK BESZOLGÁLTATÁSA Libanonban szerdán rend­ben zajlott a különböző erők tulajdonában levő nehézfegy­verek beszolgáltatása. Eli asz Szárkisz köztársasági elnök, aki személyesen ellenőrizte az akciót, közölte, hogy a ko­rábban rögzített időpontban, helyi idő szerint szerda éj­félkor véget kell érnie a fegy­verek beszolgáltatásának. Bpró Antal és Győri Imre fogadta Georgiosz Mavroszt • Budapest (MTI) Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az országgyűlés elnöke szerdán hivatalában fogadta a Görög Demokratikus Cent­rum Unió Georgiosz Mavrosz elnök vezette küldöttségét A szívélyes légkörű találka, zón a vendégek tájékoztatást kaptak a magyar országgyű­lés tevékenységéről. Georgiosz Mavrosz szer­dán délben az MSZMP KII székházában látogatást telt Győri Imrénél, a KB titká­ránál és eszmecserét foly­tattak a nemzetközi élet időszerű kérdéséről. A meg­beszélésen részt vett Honi Gyula, a KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője. Január 14 A békeszerető erők világfóruma Moszkvában A békeszerető erők január 14-én Moszkvában megnyíló világfóruma lehetővé teszi a különböző politikai és eszmei, orientációjú társadalmi mozgalmak képviselőinek, hogy megvonják széles, demokratikus és antiimperialista platfor­mon végzett közös akcióiknak mérlegét, kicseréljék sokol­dalú tevékenységük tapasztalatait, kijelöljék a nemzetközi feszültség csökkentésének elmélyítéséért és a társadalmi haladásért vívott harcuk új feladatait — írja Vltalij Sa­posnyikov, a Pravda szerdai számában. A moszkvai világ­fórum a békeszerető erők 1975. évi világkongresszusának logikus folytatása. A mostani világfórumon az enyhülés különböző aspektusaival és a nemzetközi kapcsolatok to­vábbi pozitív átalakításának előmozdításával kapcsolatos kérdések egész sorát vitatják meg. A szovjet közvélemény biztos abban, hogy a pénteken megnyíló világfórum elősegíti a különböző szervezetek és mozgalmak együttműködésének elmélyítését — írja a Pravda. Púja Frigyes vidéki körúton # Ankara (MTI) Ankarában kedden este véget értek Púja Frigyes külügyminiszter és Ihsan Sabri Caglayangil török külügyminiszter hivatalos tárgyalásai. Mint jelentettük, Púja Frigyes szerdán dél­előtt Ankarából vidéki kör­útra indult. Púja Frigyest Istanbul re­pülőterén Nakim Kemal Sentürk istanbuli kormányzó, Ahmed Isvan polgármester és dr. Jelenik Gyula, a Magyar Népköztársaság is­tanbuli főkonzulja köszön­tötte. A külügyminiszter és kí­sérete a repülőtérről gép­kocsival egyenesen az Istan< búitól 140 kilométerre fekvő Rodostóba, a ma Tekirdag-i ként ismert tartományi szék­helyre utazott. Púja Frigyes itt meglátogatta a Rákóczi­múzeumot. Az épület annak idején ebédlőháza volt II. Rákóczi Ferencnek, aki rodostói emigrációban élte le életének utolsó 15 évéi. A ház ma emlékmúzeum. Púja Frigyes az emlék­múzeumban koszorút helye­zett el Kisfal udi Stróbl Zsigmond Rákóczit ábrázoló szobrának talapzatánál, és beírta nevét a múzeum em­lékkönyvébe. Púja Frigyes az esti órák­ban tért vissza Istanbulba. Dér Endre: T rr r r Tuz es YIZ Pötyl most úgy érezte, számító, hideg színek. kel festené meg ezt az arcot, aztán mégis me­leg színekre gondolt, úgy érezte, ez a jelenlegi kihűlt, érzések nélküli világ — mesterséges. A döntő dolog rejtve van előtte. Az érzések vég­leteit, egy kihűlt lélek mélységeit kellene érzé­keltetnie ezen a portrén, amelyen mégis a hu­mánum lenne a domináns. Figyelmen ldvül kel­lene hagynia a múltat és a jövőt. Rögtön színekben próbálta elképzelni Fötyi ezt az embert, úgy érezte, ha színeiben meg­találná az alaphangot, meg tudná fejteni a fi­gura problémáját, és Gábor, meg az ő problé­máját is... Alig figyelt a férfi szavaira, csak a színekben érzékelhető világot kereste, amelyben a rejtély titkára bukkanhatna. Gondolatban gyorsan meg­rajzolta a fontosnak tartott arcvonásokat, kife­jezettebben, szerkezetesebben, mint máskor szokta. A koponyája hátrahajlását, amely a haj­jal szinte egyetlen hullámot alkotott, az áll be­felé esését, s ezáltal a toka merész gömbölyű­ségét, a sok elhízott fekete szemölccsel a táskás szemhéj alatt... Ügy tűnt Pötyinek, szándéka ellenére — ellen­szenves karaktert rajzolt meg. A modell ezalatt beszélt magáról, Gáborról, a családjukról... Ám Pötylt ez a figura e pilla­natban csak mint modell érdekelte. Ügy gon­dolta. ez az ember egy sajátos színfoltja a mai valóságnak, egy rezignált, mindig visszatérő fő­szólam mostani helyzetébea is. Lehetséges, hogy a hangfoszlányok, a modell szinte gyónásszerű, tagolatlan beszéde hatására, s Gábor nevének sűrű emlegetése miatt a figura mellé képzelte Gábort is. Erősnek, fiatalnak, önfeláldozónak... A modell ráriasztott: — Hall engem? — Igen, Igen ... — Hát akkor üljön le bátran. A fotelba, fgy. „Ennek az embernek sok minden van a lel­kében. Van tartása." Megint hideg színekkel próbálkozott, valahogy nem tudta eldönteni, higgyen-e neki, vagy to­vábbra se hallgassa konkrét fejtegetését. De a gyónásszerű hang egyre mondta a magáét, s Pötyi már nem bújhatott többé a színek vilá­gába, meg kellett hallania a szavakat is, s azt is, ami a szavak mögött van, a tartalmat: Még ak­kor is, ha pillanatnyilag úgy érezte, a benne megépült, szilárd világ omolhat össze darabok­ra... Frontélmények következtek. Olyan szituációk, amikor egyedül kellett döntenie az öregnek a helyes vagy helytelen eszközök, s módok felől, kockáztatva, hogy az utókor ítélete emberséges­nek vagy embertelennek tünteti fel majd azo­kat ... Akkor, persze, nem gondolkodott ő elmé­leteken; katona volt, bezárt és elkülönült világ — fejetegette. Pötyi az öregemberadta modellt mintázta to­vább gondolatban. A háteret kékre festette, ta­lán kicsit sötétebb kékre, mint eleinte szerette volna, ám ez mélységet adott a figurának: ki­emelte az arcot. Elhatározta, később, újra kom­ponálja a „képet". Nagyobbra veszi a testet, a fej aránylag kisebb legyen. S ha a kép mérete is nagyobb, arányai is mások lennének. Így ta­lán a magányosságát is ki tudná fejezni. — Soha nem érezte magát magányosnak? — Akkor nem. — Mikori — Amikor a fiam bejárt a gyárba. — Gábor? ' — Végig róla beszéltem, ö festette helyettem a dekorábiót. Tudja, akkoriban sokat adtak a dekorációra. — Egy gyerek? — Ez az. egy kisgyerek. Es értem tette, értem, senki másért. — Soha nem mondta. — Éjfélkor kelt hajnalig dolgozott helyettem a gyárban. Csodálatos dolgokat tudott alkotni. Hatalmas méretekben. Amit délelőtt elmagya­ráztak nekem az Irodán, azt 6 éjjel megfestette. Nappal pedig, mint a többi gyerek, iskolába ment. Jól tanult. Elég jól. ötvenhat után aztán állandó munkát kaptam, képességeimnek meg-; felelőt, kineveztek revizornak. — Maga mondta, hogy Gábor gyenge, és még. sem taníttatta?! — Csak testben gyenge. Időnként. Művész­idegrendszere van. Ügy gondoltam, ő ennek a kornak a szülötte, ha van benne valami, majd fölkarolják. Pötyi vérbeli festő volt. Számára a legnagyobb izgalom az volt, amikor munka közben próbálta megérteni a modell lelkét A Yá legjellemzőbb lelki vonásokat. — És — hálát soha nem érzett a fia iránt? A modell a lányra csodálkozott. — Fölneveltem. A feleségemnek megengedtem, hogy a húga zabigyerekét — már megbocsásson — a saját gyerekeinkkel együtt neveljük. — És kicsoda Gábor anyja? — Egy utcalány. Pötyi arcán könnyek gördültek végig. — Lám, kegyed is olyan gyenge idegzetű, mint Gábor... — Gábor éjszaka dolgozott maga helyett és nappal Iskolába járt. Ha gyenge az idegrendsze­re, hát attól gyenge! U'ölyíaüedij 4 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents