Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-12 / 9. szám

Szerda, 1977. január 12. 3 Felavatták a rókusi nártházat Jövők és menők Bensőséges ünnepség szín­helye volt tegnap, kedden délután a most felépült ró­kusi pártház. Avatási ün­nepséget tartottak a rókusi és móravárosi kommunisták, melyen részt vettek a patro­náló üzemek képviselői és a terület tömegszervezeteinek küldöttei. Az ünnepségen ott volt Szabó Sándor, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára is. Bálán Miklós, II. kerületi titkár megnyitó szavai után Török József, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára mondott avató beszédet. Bevezetőjében a megyei és a városi pártbizottság nevé­ben köszöntötte a pártszer­vezetekhez tartozó kommu­nistákat. Megállapította, hogy a város egyik legszebb, legkorszerűbb pártháza épült föl Rókus városrészben. Ez a létesítmény jobb körülmé­nyeket biztosít a területi munkához, általa javulnak a pártmunka feltételei, igazi műhelymunka lehetősége te­remtődött meg. Egyre na­gyobb jelentőséget tulajdonít és fokozottabb figyelmet fordít a pártvezetés a körze­ti pártszervezetekben folyó mozgalmi munkára. Tapasz­talt politikai munkások mű­helyei ezek a körzeti párt­szervezetek, olyan kommu­nisták dolgoznak itt, akik­nek élettapasztalatára, mun. kásmozgalmi tevékenységé­re, munkájára nagy szüksé­ge van társadalmunknak. Török József szólt a körzeti pártmunka konkrét felada­tairól is, majd ünnepi be­széde befejező részében a megyei és városi pártbizott­ságok nevében sok sikert kívánt a rókusi és móra­városi kommunistáknak. Szólt az avatási ünnepség résztvevőihez Hegyesi Péter, a rókusi pártalapszervezet titkára is. Az ünnepi mű­sorban felléptek a rókusi ál­talános iskola tanulói és A rókusi párt ház homlokzata Somogyi Károlyné felvételei Pillanatkép az avatási ünnepségről énekkara. Köszöntötték a kerület kommunistáit a ru­hagyár KISZ-fiataljai. A környezetbe harmoniku­san illeszkedő új pártlétesít­mény a városi tanáccsal kö­zös beruházással épült. A pártház 16 lakásos tömbhöz kapcsolódik. Rókus város­rész fejlődésének ez az újabb, szép bizonyítéka kö­zel 380 négyzetméteres alap­területű, 180 négyzetméteres nagyterem mellett 69 négy­zetméteres előcsarnokot, klubszobát. Irodákat és ki­szolgáló létesítményeket fog­lal magába. Az épületben kapott helyet a II. kerületi pártvezetőség, a rókusi és a móravárosi körzeti pártalap­szervezet, valamint a Haza­fias Népfront rókus—móra­városi körzeti bizottsága. Faluvégi Lajos római tárgyalásai Dr. Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszter, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Ró. mában, kedden megbeszélést folytatott Gaetano Stamma­ti olasz kincstárügyi minisz­terrel, ezt megelőzően pedig Guido Carlival, a Confin. dustria (ipari vállalkozók szövetsége) elnökével tár­gyalt. Mindkét eszmecserén a magyar—olasz gazdasági és pénzügyi kapcsolatok kérdé­seiről volt szó: kölcsönös el­képzelésekről és lehetőségek­ről e kapcsolatok bővítésére, közös vállalkozásokról és a vállalatok közötti ipari együttműködés fokozásáról, többek között együttműkö­dési lehetőségeiről a har­madik országok piacán. Ja­vaslatok hangzottak el a szé­lesebb körű gazdasági együttműködéshez szükséges pénzügyi eszközök megte­remtésére. A felek véle­ményt cseréltek a nemzetkö­zi pénzügyi rendszer idősze­rű kérdéseiről is. A nyílt légkörbea folyt és kölcsönösen hasznosnak ítélt megbeszéléseken részt vett Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyet­tese és Palotás Rezső római magyar nagykövet is. Magyar—vietnami árucsere Kedden elutazott hazánk­ból Nguyen Van Dao, a ma­gyar—vietnami gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság vietna­mi tagozatának elnökhelyet, tese, külkereskedelmi minisz­terhelyettes, aki a kormány­közi bizottság hatodik ülés­szakának előkészítéséről tárgyalt, és aláírta a magyar —vietnami 1977. évi árucse­re-forgalmi és fizetési jegy­zőkönyvet. A vietnami vendéget fo­gadta Borbándi János, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se. E vekkel ezelőtt történt, egyik köz­ségünk művelődési házának új igazgatója azt kérte, lovat ad­janak alá. Lóháton jobban tudná járni a környéket, lóhátról nézve job­ban tud kapcsolatot tartani az emberekkel. Balga hit volt, a ló elmaradt, az igazgató elköltözött a faluból, közel másfél éves tengődés után. Máig rágom magamban az ötletet. A falu túlsó végén csak kinéztek volna az emberek az utcára, és ha ott látják Szür­két, zabostarisznyával, a művelődési ház kilincséhez kötve, örömmel vitték volna a hírt utcahosszat: mehetünk immár műve­lődni, fergeteggel versenyt vágtató igaz­gatónk megtért már. Hosszú gyökeret eresztett szegényben a romantika, mun­kálkodásáról egyéb lényegeset nem őriz a krónika. Neki kétszer örült a falu: amikor jött és amikor elment. Egyik, igen szépen gyarapodó falunk fő állású népművelője hónapokkal ezelőtt fölmondott Sok évig kormányozta a mű­velődés házát, nála különb embert ezen a poszton a mi környékünkön keveset ta­lálunk. Ügy tudom, megsértődött'. Hosszú­hosszú évek után összesen 6záz forinttal akarták fölemelni a fizetését. Ha csak ennyit érdemlek, ez sem kell, mondta, és visszament tanítani. Ott is szükség van rá, emitt sem tudták még pótolni, némi tisz­teletdíjas kiegészítésért két teljes ember­nek való munkát végez. Ámbár, nem lát­szik. hogy másként zajlana az élet a mű­velődési házban, előre tudni lehet, ezt a feszített munkát Bokáig nem bírja. Harmadik embert Is mondhatnék, ne­gyediket Í6, sokadikat is. Nagy pénzen épí. tett, bővített és fönntartott művelődési házaink igen 6okszor üresen állnak. Az egyik álláspont szerint azért, mert nincs elegendő pénz az egészséges működésre. Nem kimondottan népművelői munkával kell megkeresniük a pénzt fűtésre, világí­tásra, klubvezető tiszteletdíjára, igazgató fizetésére, de egyre nehezebb ez is. Aki ezt tartja az okok között az elsőnek, a maga szempontjából igaza van. Hiszen a példaként említett második ember is a pénz miatt sértődött meg. Mondhatnánk az anyagiak elméletét ke­resztező más példákat is. Olyan megszál­lottról is tudunk, aki a föld alól is teremt pénzt, ha nélküle nem boldogulhat, de erős hitét, hogy neki az emberek szellemi gya­rapodását segítenie kell, föl nem adja. És olyanról is, akinek zsákszámra adhatná a pénzt az állam, csak hiábavalóságra köl­tené, hiszen amit terjeszteni akar, az neki 6incs. Nemrég hallottam, megyénkben sok művelődési ház igazgatója adta be föl­mondását, vagy kérte áthelyezését, önma­gában ez a hír se nem rossz, se nem jó. Egyszemélyes ítélettel mondom, akikről szó van, mindenkiért nem kár. Volt köz­tük olyan, aki lovat ugyan nem kért, de ezt is így kellene inkább mondanunk; még lovat se kért. Olyan, aki viszonylag hosszú pályafutásával csak azt erősítette, nem lett volna szabad erre a pályára lépnie. Végül meggyőzte magát, és elment. Szóljon az ének azonban azokért, akik hittel dolgoztak és eredménnyel. Van, aki azt mondja, könnyebb volt régen katonát fogni, kötéllel, mint most becsalni valakit a művelődési házba. Változnak szokásaink, otthonülők lettünk, ha van egyáltalán időnk otthon ülni. Változnak az igények is. Ami tegnap újdonság volt és a világ végére is elmentünk volna érte, ma csak legyintünk rá egyet. Ide kell az igazi nép­művelő, aki kitalálja, mire van még szük­ségünk, és a csalogatót is talál hozzá. Bárki mondhatná, fölösleges ez a beszéd, hiszen jó szék betöltetlenül úgyse marad. Elment a népművelő, jön a népművelő. Vegyük azt az esetet, amikor valóban jó jön helyette. Két gondolat ugrik elő azonnal. Legalább három év kell, amíg mindenfelől tájékozódni tud. Ha valóban szereti a szakmáját, igen nehéz ez a há­rom év. A másik gondolat: arra a megbe­csülésre neki is szüksége van, amit elődja nem kapott meg. Jó ismerős népművelő hajtogatja évek óta a maga igazát. Gépkocsi kormányá­hoz csak az ülhet, aki ért hozzá, amikor igazgatót fogadunk á művelődési házba, ritkán gondolunk ilyenre. Majd belejön, majd megtanulja... Nincs kritérium, van helyette vélemény: úgy gondolom, ez ta­lán megfelel. Előbb-utóbb kiderül. Jön az igazgató, beiskolázzák, levelezőként képesítést kell szereznie. Itt is többféle az eshetőség. Az egyik időközben rájön, nem erre a pályára termett, a másik elvégzi és marad, a har­madik elvégzi és elmegy, mert úgy érzi, ő már többre is képes. Az „előbb-utóbb" szem­lélet azt jelenti, hogy egy darabig megint nincs jó klub, nincs jó szakkör, egy kor­osztály megint kiesik abból áldásból, aminek az osztására nagy pénzekért in­tézményt szerveztünk. Intézmény van, ál­dás nincs. Ha jön végre egy valódi buzga­lommal megáldott jó ember erre a pályá­ra, az is elkeseredik. Akármit próbál, le­gyintenek rá. Az előző is akart ilyesmit csinálni, abból se lett semmi. Kezdő ember­nek közönyből indulni — lecke egy életre. M it tehetünk tehát? Ismerjük meg nép­művelőink valódi munkáját. Ne azt nézzük végre, fölveszi-e a telefont, ha én csöngetem reggel 8-kor, azt inkább, hogy előző este éjfélig dolgozott. Ne azt szá­moljuk, hogy ő csak tíz jelentést készí­tett, én meg húszat, ne is azt, hogy százan jöttek az előadásra vagy kétszázan, azt inkább, aki ott volt, különb lett-e általa. Ne a művelődési háztól várjuk, hogy több krumplink teremjen — bár szakmai tan­folyamok sokat tehetnek napi gondjaink megoldásáért is —, azt se, hogy a faluban mindenki el tudja járni az üveges táncot. Tekintsük a művelődési házat szellemi frissítőnek. Olyan intézménynek, amelyik a befelé csukódó kapukat újra meg újra nyitni tudja a fejekben, önemésztő tűz­zel is megáldott-megvert népművelő kell erre a munkára. Annyi megbecsüléssel, amennyit munkája után mindenki meg­érdemel. Horváth Dezső Előkészületek a zárszámadásra Számviteli dolgozók értekezlete Szegeden Tegnap, január 11-én, ked­den egész napos értekezletet tartottak a megye közös gaz­daságainak, szakszövetkeze­teinek főkönyvelői, üzemgaz­dászai és a számvitelben dol­gozók Szegeden, a Tisza szálló koncerttermében. A ta­nácskozást és a konzultációt Kálmán János, a TESZÖV titkárhelyettese vezette. Dr. Kakuszi László, a Csongrád megyei pártbizott­ság osztályvezető-helyettese kiemelte a megyei pártbi­zottság határozatából a leg­fontosabb összefüggéseket, is­mertette az 1977. évi felada­tokat és a zárszámadásokra való felkészülést, továbbá az idei termelési, pénzügyi ter­vek készítésének fontosságát. Faragó János, a PM Bevételi Főigazgatóság Csongrád me­gyei hivatalának osztályve­zetője az 1975. évi mérleg­beszámolók készítésénél ta­pasztalt hibákról tartott vi­jtaindítót, elemezve az elke­rülendő fogyatékosságokat, majd az 1976. évi pénzügyi vizsgálatok tapasztalatairól szólt. Czeiter András, a PM számviteli szervezési főosztá­lyának főelőadója az 1976. évi zárszámadás módosításá­val szükségessé vált gyakor­lati tennivalókat ismertette, hogy Csongrád megye mező­gazdasági szövetkezeteiben, szakszövetkezeteiben időben és a rendeleteknek megfele­lően készüljenek el a gazdál­kodási mérlegek. A nagy érdeklődéssel várt előadásokat (170-en jelentek meg) igen élénk konzultáció követte. A tavaly végzett munka értékelését a megyei pártbizottság gazdaságpoliti­kai állásfoglalása már körvo­nalazta. A fejlődés különbö­ző tendenciáit pontosan meg­ítélte és kijelölte az idei fel­adatokat. Kétségtelen, próbá­ra tevő esztendő áll a me­gye mezőgazdasága előtt, de a célok reálisak és elérhe­tők. Köztudott, hogy tavaly súlyos károkat okozott az aszály, a tavaszi fagy, de még így is sikerült rekord­termést elérni búzából. Sőt, a búza termésátlaga megha­ladta az országos átlagot. Kukoricából viszont keve­sebb termett a vártnál. Nőtt a szarvasmarha-állomány és a sertéslétszám, összességé­ben tehát az idei feladatok teljesíthetők, de már most, a zárszámadások idején, s egy­ben a tervkészítés időszaká­ban fel kell tárni a belső tartalékokat, törekedni kell a takarókos, ésszerű és jöve­delmező gazdálkodásra, A tegnapi tanácskozás is ezt szolgálta, annál inkább, mert az érdekelt tanácsi, pénzügyi szervek, a TESZÖV képvi­selői is jelen voltak, többek között Tóth Imre, a megyei tanács osztályvezető-helyet­tesei Ülésezik a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének vezetősége Vállalati, üzemi, szakszer­vezeti titkárok, a központi vezetőség politikai munka­társainak részvételével ked­den délelőtt a SZOT székhá­zában megkezdődött a Tex­tilipari Dolgozók Szakszer, vezetének kétnapos kibőví­tett központi vezetőségi ülése. A gazdag napirendet dr. Bakos Zsigmond köny­nyűipari miniszterhelyettes­nek az 1976. évi munkáról és az idei tervfeladatokról szóló tájékoztatója vezette be. Eb­ben többek között megálla­pította. hogy a textilipar a múlt évben a népgazdasági tervvel összhangban, re­konstrukciós programjának célkitűzéseivel lépést tartva fejlődött. Termelési értéke eléri a 40 milliárd forintot, ami növekedést jelent az előző évihez képest Dolgozói igényesebb, vá­lasztékosabb, korszerűbb ter­mékeket állítottak elő, mi­közben erőteljesen növelték az exportot, ezen belül is különösen a tőkés kiszállítá­sokat A vállalatok többségé­nél a nyereség a vártnál kedvezőbben alakult.. Mind­ennek ellenére azonban a fejlődés üteme elmaradt a népgazdasági tervben elő­irányzottól. Ebből következ­nek az idei esztendő főbb célkitűzései is. 1977-ben to­vább nőnek a textilipar fel­adatai, különösen a haté­konyság, a minőségjavítás és a cserearány kedvezőbbé té­telében. A rekonstrukció to­vábbvitelével, az új, korsze­rű gépek és berendezések gazdaságos üzemeltetésével kell biztosítani az idei évre előírt termelésnövekedés műszaki alapjait, erősíteni kell továbbá a technológiai fegyelmet, javítani az anyag- és készletgazdálko­dást és új bérezési rendsze­rek alkalmazásával ösztö­nözni a takarékossági intéz­kedések megvalósítás ara.

Next

/
Thumbnails
Contents