Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-11 / 8. szám

Kedd, 1977. január 11. H megye legjobb egysége a Móra Ferenc munkásífr-zászléalj Ünnepséget tartottak Bordányban Vasárnap délelőtt Bordányban, a művelődési házban rendezte meg ünnepélyes évzáró egységgyűlését a Móra Ferenc nevét viselő szegedi járási munkásőrzászlóalj. Az évzárón, amely egyben megemlékezés is volt a munkásőrség két évtizedes fennállásáról, részt vett Tóth Szilveszterné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, dr. Németh Lajos, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, Jáhni László, az MSZMP szegedi járási bizottságának első titkára, Bibók Istvánné és Jwratovics Aladár országgyűlési képviselő, Csernokovszki Gyula, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának osztályvezetője. Mákos István, a Munkásőrség Csongrád megyei területi parancs noka, továbbá a társ fegyvc res testületek számos képviselője is. Az egységgyűlést és a vendégeket Szögi Béla, az MSZMP szegedi járási bizottságának titkára köszöntötte, majd Szabó János, a munkásőrség járási parancsnoka tartott beszámolót a zaszlóalj elmúlt évi munkájáról. Elöljáróban hangsúlyozta, az elmúlt húsz év alatt évről évre kemény és következetes munkával a munkásőrök és parancsnokaik azon fáradoztak, hogy a rájuk váró tennivalókat a megnövekedett követelményeknek megfelelően ellássak, és adott esetben képesek legyenek a legnehezebb leladaiok sikeres végrehajtására is. Ez a munka és helytállás a jellemző a járási munkásőr-zászlóaljra is; beosztottakra és parancsnokokra egyaránt. Az elméleti és a gyakorlati kiképzés mellett a járási munkásör-zászióaljnak • több mint 90 százaléka vett részt tavaly is politikai oktatásban. Ez nagyban hozzájárult az egységen belül a nevelőmunka további 'avulásához. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy erősödött az alegységek összekovácsoltsága, kommunista közössége. Javult a munkásőrök egymás iránti felelősségérzete is. A munkásőrök közül tavaly kiváló munkájukért negyvenkettőn Hők „az ideális embertípus" címért •auonogyi Karoly ni felvétele Az egységgyűlés résztvevőinek egy csoportja kaptak dicséretet, elismerést. Az állománynak itt 69 százaléka 5 évnél régebben munkásőr, 55 százaléka pedig kiváló munkásőr, illetve pai ancsnoki jelvénnyel rendelkezik. A területi parancsnokság értékelése szerint az egységek közötti munkaversenyben Csongrád megyében a legjobbnak a Móra Ferenc munkásör-zászlóalj bizonyult, és tavalyi eredményei alapján elnyerte a vándorserleget. A beszámolót követően Terhes János egységparancsnok-helyettes ismertette Papp Árpádnak, az Országos Munkásőrség parancsnokának ünnepi parancsát a 2o éves évforduló alkalmából. Dr. Németh Lajos, az MSZMP Csongrád megvei, Jáhni Lász'ó pedig a járási végrehajtó bizottság nevében köszöntötte és üdvözölte a vándorserleg győzteseit. Ezután kitüntetéseket adtak át. A Ha~a Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kanta Horváth Irén századtörzstag, az úiszentiváni általános iskola igazgatója. E kitüntetés bronz fokozatát kapta Pálinkás István századparancsnok-helyettes, tiszaszigeti dolgozó. Kiváló parancsnok jelvényt kapott Szabó János, Horváth Mihály, Kanalas Sándor, ifj. Niesner Ferenc, Magyar János, Kiss A. Ernő. Kiváló munkásőr jelvényt adományoztak Ádám Sándornak, Berta Józsefnek, . Palotás Sándorvak, Masa Istvánnak, Csehák Tamásnak, Tóth Károlynak, Papp Sándornak, Kovács Józsefnek, Tóth Jánosnak, Juhász Lajosnak. A „Húszéves Szolgálatért Érdemérmet" harminc veterán munkásőr kapta meg, és számosan kaptak emlékolakettet a tartalékállományban levők közül, ugyanígy elismerést 5—10—15 éves szolgálatért. Az ünnepség második részében a bordányi úttörők képviselői köszöntötték tavalyi eredménye alapján a Csongrád megyei területi parancsnokság legiobb egységét, majd ezután esküt tettek az előképzésben részt vett fiatal munkásőrök. A veteránok nevében Vetró István deszki munkásőr adta át fegyverét szimbol'kusan Kovács László mórahalmi előképzős munkásőrnek. Intézkedések a szakmunkásképzés feltételeinek javítására A közelmúltban látott napvilágot és az év elején hatályba lépett a munkaügyi miniszternek és a pénzügyminiszternek a szakmunkásképzési alapról szóló új együttes rendelete, amely módosítja és jelentős mértékben fokozza a vállalati szakmunkásképzés anyagi támogatását, elősegíti színvonalának emelését. Mint ismeretes, a szakmunkásképzés költségeit hazánkban részben az állami költségvetés, részben pedig a válla'atok hozzájárulása fedezi. Szocialista államunk oktatáspolitikája kiemelt feladatként kezeli a szakmunkásképzés fejlesztését. Ennek megfelelően a IV. ötéves terv időszakában állami költségvetésből éoült fel 46 szakmunkásképző iskola 472 tanteremmel, 34 tanulóotthon több mint 7000 hellyel és 33 tanműhely. Jelentós részt vállalnak a szakmunkásképzésből egyes vállalatok is. Annak érdekében, hogy a képzéshez táruljanak hozzá azok a vállalatok is, amelyek maguk nem foglalkoznak szakmunkásképzéssel, a Minisztertanács 1971. évi határozata, majd a munkaügyi és a pénzügyminiszter 1972. évi együttes rendelete létrehozta a szakmunkásképzési alapot. Ez az alap úgy képződött, hogy minden vállalat évente a bérköltség három ezrelékének megfelelő összeget fizetett be. Ebből az alapból azok a vállalatok, ahol szakmunkásokat képeztek, a tanulólétszám és más meghatározott normatívák szerint térítést kaptak. Ez a rendszer biztosította a vállalatok egyenlő teherviselését, de nem segítette eléggé az alap ésszerű felhasználását. Ezen a helyzeten kíván változta'ni az úi rendelet, az évi több mint 300 millió forintos szakmunkásképzési alap felosztásáról és felhasználásáról. A legfontosabb változást az jelenti, hogv a jövőben nem a tanulólétszám és a támogatási normatíva határozza meg automatikusan az alapból részesülő vállalatok körét és a térítés összegét. Az alap a jövőben azt a célt szolgálja, hogy segítségével a vállalati gyakorlati oktatás feltételei a tantervi követelményeknek megfelelően, tervszerűen javuljanak. Az alapból azok a vállalatok kapnak az eddiginél nagyobb támogatást, amelyeknél a leggazdaságosabban alakítható ki, illetve fejleszthető a szakmunkásképzés. E

gyetemet, főiskolát végzett asszonyok ültek le beszélgetni a városi népfrontnál. Saját hétköznapjaikról, családról, munkáról folyt a szó, kinek hogy sikerül beosztani a nap 24 óráját. Elhangzott az a kérdés is, ki, miért nem végez közéleti tevékenységet. Az egyik határozott fellépésű fiatalasszony a maga példáján korosztálya gondjait is feltárta. Eddigi élete tanulással, munkával telt el. Gyerekkorában szüleinek segített a paraszti munkában, melyet meg is szeretett. Kertészmérnöki diplomát szerzett. El helyezkedett abban a termelőszövetkezetben, amely társadalmi ösztöndíjjal segítette egyetemi évei alatt. Férjhez ment, gyereket szült. Kettőt. Egyszerre nehezedett rá az otthonteremtés és a munkahelyi beilleszkedés gondja, az életmódváltozásé: diákból feleséggé, anyává, munkájáért felelősséget vállaló, dolgozó emberré kellett hasonulnia. Nem mond igazat, aki állítja, buktatók nélkül megy mindez, egyik napról a másikra. S amikor megérkezik a gyerek, egy időre minden más háttérbe szorul. Megtorpan vagy lelassul a munkahelyi beilleszkedés folyamata, a szakmai előrehaladás. És mit válaszolt a fiatal anya, amikor közéleti tevékenységéről érdeklődtek? Tudja, mit várnak tőle, mégse mondhat mást: „csak arra futja időmbői, erőmből, hogy közvetlen környezetemen segítsek... Hát azzal, hogy én gyerekeket nevelek, nem végzek hasznos munkát a közösségnek?" A vita már-már mellékvágányra fut, ha az óráját oly sűrűn ellenőrző, háromgyermekes művésztanár nem teszi fel a kulcskérdést: mit is kell érteni közéleti tevékenységen? Mert a társadalom számára végzett mégoly hasznos munka, mint a gyermeknevelés, vagy akár az, hogy nem rongáljuk a közvagyont és megőrizzük a köztisztaságot, még nem közéleti tevékenység. Aki valamilyen politikai, kormányzati, igazgatási vagy egyéb szervnek, testületnek közérdekű munkájához adja saját energiáját, az a közéleti ember. Az, aki családi, munkahelyi kötelességein túl, képes nagyobb embercsoportok világnézeti fejlődéséért, szellemi, anyagi jólétéért munkálkodni. Mai társadalmunk olyan eszményképeket állít példaként, amelyik ennek a hármas követelménynek eleget tesz. És ezek a vágyak, képességek, nemre való tekintet nélkül, minden értékes emberben megvannak. De kihasználjuk-e maradék nélkül ezeket az energiákat? Való igaz. hogy még most, 1977-ben is nagyobb eséllyel indulnak „az ideális embertípus" címért a férfiak: könnyebb nekik egyszerre megülni azt a három lovat. Kettő közöttük egyformán levetheti hátáról utasát, akár férfi, akár nő. A harmadiknál igazságtalanabb az elosztás: az anyáknak jóval zabolátlanabb — idővel és energiával táplálkozó — paripa jutott. És az asszonyok mindig ezzel kezdik a szelídítést Ebben a nyeregben ugyanis nem helyettesíthetők... Helyénvaló az ellenvetés: egyre több babasétáltató édesapát látni, férfiak is megjelennek olykor a gyermekorvosi rendelőben, hallani a fürösztés-etetés-pelenkázás tudományát elsajátított papákról is. Az, hogy apaságból jobban vizsgáznának, mint a mai nagyapák, dicséretükre válik, és jele a családi munkamegosztásban bekövetkezett örvendetes változásnak is. Egy valamit azonban tudomásul kell vennünk: az anyaság ezután is többet igényel a nőktől fizikailag, lelkileg, mint a férfiaktól a szülővé válás. Ezt a pluszt vállalniuk és teljesíteniük kell. Az egyedülvaló anya-gyermek kapcsolat, s mindaz, ami vele jár. másra át nem ruházható. Azért írom ezt le, mert azon a beszél, getésen elhangzottak vélemények, amelyek mellékvágányra terelnék a társadalom tisztességes, emberformáló szándékát. „Nem ülök le vele vacsorázni. Nem idővel kell nevelni a gyereket. Arra öt oerc elég." Túlzás az is: „éppúgy felnevelődik a gyerek, ha teljesen önellátásra szoktatom". „Velem bizony gyakran előfordult, hogy nem adtam vacsorát a fiamnak," Persze, ha húsz- vagy 16 éves, biztos elkészíti magának, ha éhes. De ha fiatalabb? A gyereket — testben-lélekben egészségesen — fölnevelni kötelességünk. A szocializmus sem úgy akarja közösségi érzü. letűvé tenni az asszonyokat, hogy közben megfosztja anyjuktól a gyerekeket. Miért is nyújtaná akkor oda nekik a hároméves gyermekgondozási segély lehetőségét. A kérdés tehát nem az, hogy család vagy közélet: hivatás és család és közélet. Itt manapság ez a dolgunk a világban. Olykor azonban elkerülhetetlen, hogy nem együtt futnak a lovak. A kisgyermekes anyák néhány évig — később nem behozhatatlan — fáziskésésben vannak a munkahelyen, a közéletben. Nem kell félni kimondani: a társadalmi munkások fő bázisát nem ők alkotják. Ahogy cseperednek a gyerekek, önállósodnak, fokozatosan szabadul fel a mama, s válik ismét maga is függetlenebbé. Akkor már — ha akar — tud időt szakítani, energiát tartalékolni a nagyobb család számára is. S

zó esett már a sikerrel nevelt férjekről, az előnyére változott családi munkamegosztásról, arról, hogy az anyáknak mindig is több munka, de gazdagabb élet jut osztályrészül. Elébe kellene menni az asszonyok közélettől idegenkedő visszahúzódásának: ezt a több munkát lehetne még csökkenteni. De miként? Nem úgy, hogy leszokunk a vacsoráról, a tiszta ruháról, vagy elhanyagoljuk az otthonunkat, környezetünket. Ügy sem, és ez a másik véglet, hogy a háziasszony szerepét teljesen a férj vegye álKülönösen ott. ahol a férfi is hivatásának szenteli a nap 10—12 óráját, de szakít időt a közéletre is, aligha lenne értelme lemondania bármelyikről — akárcsak a nőknek — a. mosogatás, a takarítás kedvéért. A háztartások szolgájává az ipart, a kereskedelmet kellene tenni. Hogy amíg a napi munka után leül közügyekről tárgyalni a mérnök, a tanár, a könyvtáros, nyugodtan tehesse: félkész ételek közt válogathat az üzletekben, a Patyolat kimossa, kivasalja a ruhákat, netán egyszer még házhoz is szállítja, a gyors vacsora után — miért is nem gondol a magyar ipar vagy a kereskedelem erre is — mosogatógép szabadítja meg a reménytelenül újratermelődő mosatlantól. Így is marad elég tennivaló a ház körül, és igen is, idő kell a gyerekkel való játékhoz, az odafigyeléshez, na meg az önművelődésre is. Elhangzott azon a fórumon, hogy a közéleti tevékenység nem föltétlenül esti elfoglaltság. Ezt valahogy nem ártana komolyan venni. Időzavarban vannak ezek az asszonyok. A szándék, a rátermettség szinte valamennyiben megvan, hogy közös ügyeinkért tegyen is valamit a megfelelő helyen. Szíves-örömest vállalnák ezt, ha tudnák, nam megy hivatásuk, családjuk rovására. És így teljesednék ki egész asszonyi, emberi létük, így gazdagítanák valamennyiünk életét. Chikán Ágnes A műanyagok alkalmazása Kollokviumsorozat n Az MTESZ Csongrád megyei Szervezete tizenegy tagegyesületével karöltve tegnap, hétfőn országos jelDr. Schuitheisz Emii hazaérkezett Vasárnap hazaérkezett Tri- ügyi szolgálatai között: Joliból a dr. Schultheisz együttműködés fejlesztéséről Emil egészságügyi miniszter vezette küldöttség, amely dr. Mauftah al-Osuta Omarnak, a Líbiai Arab Köztársaság továbbá a magyar egészségügyi szakemberek, valamint a magyar gyógyszerkészítmények és orvostechnikai egészségügyi miniszterének eszközök fokozottabb bekapmeghívására több napot töltött Líbiában. Dr. Schultheisz Emil tárgyalásokat folytatott a két ország egészségcsolásáról a Líbiai Arab Köztársaság egészségügyi fejlesztési terveinek végrehaj tásálaa. legű kollokviumsorozatot indított útjára. A szegedi Technika Házában sorra kerülő és január 31-ig tartó rendezvények témája igen aktuális: a műanyagok alkalmazástechnikájáról lesz szó. Naojainkban a műanyag az élet minden terütotta meg a műanyagok és azok alkalmazástechnikáját bemutató kiállítást Az első, plenáris előadásra délután 3 órakor került sor. A műanyagok alkalmazása és gazdasági jelentősége kérdéseiről dr. Balajthv Zoltán tudományos főosztályvezető letére elkísér bennünket. Az tartott előadást. A következő utóbbi évtizedben a világter- nraokban a gazdasági élet ... „,„. , , , ,. sok területet erinto szakmai megháromszorozódott, előadúsokra kollokviumokra 3 a hazai műanyagtermelés 5s fölhasználás is dinamikusabban fejlődik. A rendezvénysorozat kezdetét egy kiállítás megnyitása jelezte tegnap délután. A Technika Házának előcsarnokában dr. Kovács Kálmán egyetemi tanár, az MTESZ megyei elnöke nyikerül sor. Elsőként ma. kedden a műanyagok hidrológiai alkalmazásának lehetőségeit tárgyalják. A további napokon az építőipar, az élelmiszeripar, a közlekedés, a mezőgazdaság, a faipar, a gépipar és a bőripar témái kerülnek sorra, t j