Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-07 / 5. szám

8 Péntek, 1977. január 7. illést tartón az OBT elnöksége Csütörtökön a Hazafias Népfront székházában dr. Réczei Laszjó elnökletével üicsl tar i ott az Országos Bé­kelanács ügyezető elnöksé­ge. Az üiesen Vlagyimir Ja­kovlevics Favlov, a Szovjet­unió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a békéért, a szovjet és a magyar békemozgalom, a két nép közötti kapcsolatok elmélyítése, a nemzetközi bé­kemozgalomban kifejtett eredményes munkája elisme­résekánt átadta Sebestyén Nándornénak, az Országos Béketanács főtitkárának a szovjet bákebizottság „Bé­kéért" kitüntető jelvényéi A tanácskozáson dr. Zse­bők Zoltánnak, a tudomá­nyos bizottság elnökhelyet­tesének előterjesztésében megvitatták a bizottság 1976. évi beszámolóját, es az 1977. évi tevékenység fő irányait. Az ügyvezető elnökség egyetértett a oékeszerető erők január 14—16. között Moszkvában tartandó világ­fórumára utato magyar de­legáció személyi összetételé­re tett javaslattal; a de'egá­ciót Kállai Gyla, a Haza­fias Néofront Ors'ágos Ta­nácsának e'nöke vezeti. Az elnökségtől kapott fel­hatalmazás alapján végül az ügyvezető elnökség január 28-ra összehívta az Országos Béketanácsol Mongol küldöttség hazánkban Az országgyűlés meghívá­sára csütörtökön hivatalos baráti látogatásra Budapest­re érkezett a Mongol Nép­köztársaság nagy népi hurál­jának küldöttsége. A dele­gációt C. Dügerszüren, a nagy népi hurál elnökségé­nek elnökhelyettese vezeti. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Péter János, az országgyűlés alelnöke, s az országgyűlés tisztikarának több tagja fogadta. Jelen volt a fogadtafásnál B. Dü­gerszüren, a Mongol Nép­köztársaság budapesti nagy­követe is. A küldöttség rövid buda­pesti tartózkodás után So­mogy megyébe utazotl ahol a megye életével, nevezetes­ségeivel ismerkedik. A vállalati szocialista brigádvezetői tanácskozások tapasztalatai A vállalatoknál — néhány kivételtől eltekintve — be­fejeződtek a szocialista bri­gádvezetői tanácskozások, ahol a tavasszal sorra ke­rülő iparági, illetve orszá­gos tanácskozást készítették elő. Több mint másfél mil­lió szocialista brigádtag képviseletében 136 ezer bri­gádvezető mérte fel a bri­gádmozgalom helyzetét, be­hatóan vizsgálva, hogy mit kell tenniök a tervek sike­res teljesítéséért, ehhez mi­lyen feltételek megteremté­sét várják a vezetőktől, ho­gyan szervezhetik meg job­ban a brigádok továbbkép­zését, művelődését. A tanácskozások legfőbb tapasztalatait a következők­ben összegezték öt ágazati szakszervezet illetékesei. A vasipari tanácskozásokon az egyik központi kérdés az, volt, hogy milyen módsze­rekkel használhatják ki még jobban a korszerű gépeket, hogyan hasznosíthatják a különféle okok miatt eddig kárbaveszett munkaidőnek legalábbis jelentós részét. Szinte mindenütt említettek egy-egy olyan munkafolya­matot, amely jobb szerve­zéssel lényegesen gyorsítha­tó, s erre a vállalatvezetés figyelmét is felhívták. Ugyanakkor számot vetet­tek a munkások számára teremtett új lehetőségekkel, például azzal, hogy az utób­bi időben korszerű új gépe­ket kaptak. modernebbé vált a technológia, s bővül­tek a szakmai továbbképzés lehetőségei. Az építő- és építőanyagipar több mint 13 ezer szocialis­ta brigádvezetője is első­sorban a munka minőségé­nek helyzetét vizsgálta. Az építkezéseken a dolgozók­nak immár 60—65 százalé­ka szocialista brigádtag, aki sokat ad munkájának be­csületére. Együttműködnek a minőség javításában, vi­gyáznak arra, hogy ne te­gyenek kárt abban a mun­kában, amit az előző bri­gádtól vesznek át. A bányász szocialista brigádvezetők be­hatóan vizsgálták a szocia­lista emberformálás hármas követelményének teljesítésé­ben elért eredményeket és a gondokat. Különösen sok szó esett a társadalmi mun­káról, például az új gyer­mekintézményekről és szoci­ális létesítményekről, ame­lyek építésében részt vet­tek, a sikeres „egy üzem — egy iskola" az „egy osztály — egy brigád" akciókról, a lakóterületek szépítésében elért eredményekről. A szénbányászok a múlt év­ben mintegy 590 ezer óra társadalmi munkát végeztek, s ebien a szocialista brigá­dok jártak az élen, több ta­nácskozáson arra is figyel­meztettek, hogy a társadal­mi munka egyik-másik szo­cialista brigádnak már szin­te az egész szabad idejét kitölti, s előfordul, hogy ezért nem jut ideje műve­lődésre, tanulásra. A közlekedési vállalatok brigádvezetőinek értekezlete­in különösen azt hangsúlyoz­ták, hogy a szocialista élet­mód éppen olyan foltos, mint a jó termelési ered­mény. Megnövekedett ter­melési feladataikat csakis nagyobb tudással, jobb fel­készültséggel tudják megol­dani. Sok helyütt ezért ör­vendetes eredményként ér­tékelték. hogy bővültek a művelődési és tanulási le­hetőségek. A nyomdaipari szocialista brigádvezetők is a tanulás, a magasabb szak­képzettség jelentőségét hang­súlyozták. Mint mondották, csak magasabb szakképzett­séggel lehet valóban jól ki­használni a rekonstrukció során munkába állított új gépeket, s helyesen alkal­mazni a korszerű ofszet­technológiát. A papíripari brigádok ugyancsak a megnövekedett feladatokról tárgyaltak. A többi között arról, hogy az idén a tavalyinál 44,4 száza­lékkal több, csaknem 135 ezer tonna félterméket, pél­dául cellulózt, s a tavalyi­nál 16 százalékkal több, ösz­szesen 433 ezer tonna pa­pírt kell előállítaniuk. A fűzfői, a csepeli, a lábatla­ni és a szentendrei gyárak brigádjai egyaránt elhatá­rozták, hogy a termelékeny­ség növelésével segítik a megnövekedett feladatok el­látását­Tavaszra készül a mezegazüasági légiííeüa Közvélemény és szocializmus A közvélemény fogalma mintha alig szorulna magyarázatra: egyszerűen a „köz" véleménye, és kész. Am még. sem ilyen egyszerű a dolog. Felbukkaná­saiban ellentétes természetet és jelentése­ket mutathat. A közvélemény lehet „úr": szűkebb közösségekből kiüldözhet egyéne­ket (mert azok nem azonosultak szokásaival és erkölcsével), ítélethozatalánál megke­ményítheti az elfogulatlan bírák szívét, megbuktathat közéleti személyiségeket, le­mondathat politikusokat, intézkedések gya­korlati hatékonyságát fúrhatja meg. Pasz­szív is maradhat: közömbösséget tettethet fontosabb vagy kevésbé fontos társadalmi ügyekben. De válhat visszaélés tárgyává is eközben: éppen a modern tömegkommu­nikáció korában a szándékolt véleményfor. málás ügynökei nagy mértékben hozzájá­rulhatnak ahhoz, hogy a dolog igazi lé­nyegéig jutás helyett a köz véleménye megragadjon a felszínen, a hamis, „felsőbb érdek" sugallta ideológiáknál. Mi több: ez éppen úgy is történhet, hogy rá hivatkoz­nak, a „csendes többségre", az „izgágák", a , zsörtölődök" és a „nem-tudni-mi-bajuk"­félék. a „szélsőségesek", a „huligánok", vagy éppen a „kommunisták" ellenében. A polgári társadalmak antagonisztikus érdekstruktúrája teszi, hogy a közvéle­mény a fenti szélsőségeivel és említett jellegzetességeivel együtt van jelen, mint­egy állandó felbomlási folyamatban: hiszen az egymással versengő különös érdekek a „köz" véleményét is ellentétes módon for­málják. s az egészből a rendszert megkér­dőjelező éllel nő ki a szocialista mozga­lom. Mi a helyzet azonban a szocializmusban? Könnyű lenne azt mondani: mivel az álta. lános társadalmi érdek szabályozza a szo. cialista fejlődést, a közvélemény lényegé­ben egységes, az általános érdeket kifejező (hiszen a tömegkommunikációs eszközök által is ebben az irányban formált) ténye­ző a szocializmusban. S „elvileg" valóban annak kell lennie. Ez a minősége azonban mégsem adódik máról holnapra, s különö­sen nem önmagától. Az elmúlt évek társa­dalmi tapasztalata ezen a téren is gazda­gabbá tett bennünket, s differenciáltabb megközelítést tesz lehetővé számunkra. Mert először is: a „társadalmi érdek" maga sem olyan absztrakció, amely a kü­lönböző társadalmi osztályok és rétegek ér. dekei felett állna, mindenféle kapcsolódás nélkül. Nyilvánvalóan nem lehet úgy fel­tenni a kérdést: vagy "gyarapodsz, vagy a társadalmi érdeknek szolgálsz! A társadal­mi tevékenység bonyolult szervezete csak akkor működhet hatékonyan, ha a két ol­dal — az egyéni érdek kielégítése és a társadalmi érdeknek megfelelés — szer­ves kapcsolatba lép egymással. Ott, ahol nem teremthető meg ez az összefüggés, két dologról lehet szó: vagy olyan egyéni érdekről, amely tartalmában és szándékai, ban nem egyeztethető össze a szocializ­mussal. vagv úgy fogalmazható meg a „tár. sadalmi érdek", hogy nem találja meg kapcsolódását valóságos éltetőjével, a kü­lönös érdekkel. Az első eset a társadalmi tűrés határát súrolja, a második viszont arra vall. hogy a „hivatal" adminisztratív módon kíván megoldani olyasmit, amely­hez pedig az érintettek beleegyezése sem lenne mellékes. Mindkét esetre érvényes viszont: a fel­adat hatékony, politikailag is termékeny megoldása feltételezi a közvélemény akti­vizálódását, „politizálódását" is. Közvetle­nül azoknak a rétegeknek az aktivizálódá­sát, akiket az adott intézkedés érint. Közvet­ve azonban— s tulajdonképpen ez jelenti az igazi politizálódást, a közösségi érdek for­málódását — az intézkedést be kell kap­csolni az egymással bonyolult kapcsolat­rendszert alkotó társadalmi csoportok álta­lánosabb tudatába és vélekedésébe is, kü­lönösen, ha egyes fontos társadalmi cso­portokra vonatkozó intézkedések csak át­tételesen kapcsolhatók össze mások érde­keivel. S itt példák sorával szolgálhatnánk. Egy városi munkás lehetőségei lényegében a nyolc órai üzemi munkához kötődnek, egy ingázó vagy egy termelőszövetkezeti dolgozó számára viszont adott a lehetőség, hogy munkaidejét akár megkétszerezze, s ezzel a végzett munka szerinti elosztás szo­cialista elve alapján — jogosan — maga­sabb jövedelemhez jusson. Az így adódó egyenlőtlenséget lehet ugyan az érdekelt társadalmi csoportok érdekellentéteként értelmezni (igaz, hogy minden valószínűség szerint csak egy hamis egyenlősdi szelle­mében). De lehet úgy is felfogni, hogy rá­döbbenünk: különböző társadalmi csopor­tok életproblémáinak a megoldása más­más utakat és módokat feltételez, más-más lehetőségekhez és társadalmi feladatokhoz kötődik, s ezért megoldásukat sem egymás ellenében kell elképzelnünk. De említhe­tünk egészen eltérő jellegű problémát is: a cigányság kérdésének társadalmi kezelése ugyancsak keresztezheti egyéb néprétegek közvetlenebb, előítéletektől sem mindig mentes elképzeléseit, és ehhez kapcsolódó érdekmegfogalmazásait. Az érdekegyeztetés itt is csak közvetettebb szemlélettel, az összfolyamat teljességének szem előtt tar­tásával érhető el, látható be. Anélkül, hogy folytatnánk a példákat; az egyenlőt, lenségeket termelő közvetlen összeegyeztet­hetetlenség megszüntethető, ha a tiszta gazdasági síkról az érdekek egyeztetésé­nek politikai síkjára emelkedünk fel. Az érdekek sokféleségének látszólagos „rende­zetlensége" ezen a síkon olyan elrendezett­séggé áll össze, amely a közvetlen érde. kéltség ellentétes motívumain túllépve a szemlélet és magatartás tudatosságát is növelheti. T ársadalmi mibenlétünk, érdekössze­függéseinek a legkülönbözőbb szin­teken való kidolgozása messze túl­nyúlik hát a közvetlen irányító tudat prob­lémáján. s alapjában érinti a különböző társadalmi rétegek gondolkodásmódját, s ennek politikussá formálását. A közvéle. mény maga — s a mögötte meghúzódó alap: a közgondolkodás — kettős megha­tározottságában funkcionál ebben a folya­matban. Részben olyan alap, amire támasz­kodni kell, amelyet valamilyen módon min­dig számításba kell venni, mégpedig úgy, ahogy éppen van, adott fejlettségi szintjén. Részben pedig olyan jelenség, amelynek a formálása, továbbfejlesztése is társadalmi­politikai feladatként merül fel. Egységes­sége és szocialista jellege a társadalmi fo­lyamatok politikai és közéleti közvetítő­csatornáin keresztül formálódhat csak ki, miközben felbontásra és megvilágításra kerülnek a társadalmi érdekösszefúggések valóságos alapjai, s ezzel az egyeztetések módjai is. Nem vonható hát ki abból a ta­nulási folyamatból, amelynek eredménye­képpen egy társadalom elsajátítja saját mozgástörvényeit, s ezzel megvalósítja ön­magát •.. H.I. u A MÉM Repülőgépes Szolgálat helikopterei és repülőgépei 1976-ban kétmillió-nyolcszázezer hektár szántóföld és gyü­mölcsös műtrágyázását, gyomirtását és egyéb növényvédel­mét végczt.'k cl. A téli hónapokban Budaörsön készítik fel a légiflottát a jövő évi feladatokra. Képünkön: Helikopter a javítóműhelyben Papp Józsel születésének 60. évfordulója alkalmából csütörtökön koszorúzási ün­nepsége; tartottak az Újpes­ti temc iőben levő sírjánál. A kommunista és munkásmoz­galom mártírjának sírjánál Jégzajlás a folyókon Az utóbbi napokban az ország északkeleti része volt hazánk leghidegebb vidéke. Szabolcs-Szatmár megyében mínusz 15—16 fokig süllyedt az éjszakai hőmérséklet. Az erős fagyok hatására kevés kivétellel befagytak a me­gye folyói. A Tiszát Tokaj és Tiszabercel között össze­függő jégtakaró borítja, Gu­lacsig megszakításokkal áll a jég, innen az országhatá­rig közepes jégzajlás alakult ki. A jég vastagsága 8—27 centiméter között váltakozik. A Szamoson az országha­tártól 4—5 kilométeres sza­kaszon szintén áll a jég, lejjebb még nincs összefüg­gő jégtakaró. A Túron és a Krasznán megszakításokkal áll a jég, a lónyai csatorna vize végig befagyott A jege­sedés miatt a dombrádi és tiszadobi pontonhidakon megszüntették a forgalmat, ideiglenesen komppal bonyo­lítják le. A pontonhidak pe­dig védett helyen, téli kikö­tőben pihennek. A jégzajlás miatt a Tisza és a Szamos egyes részein — átmenetileg — még a kompforgalmat is megszüntették: a budapesti pártbizottság nevében Gérr.yi Kálmán tit­kár és Somogyi Imi e, a u„­dapesti pártbizottság tagja, az MSZMP IV. kerületi bi­zottságának első titkára he­lyezett el kjszorút. A Honvédelmi Minisztéri­um képviseletében Dózsa Ferenc 6. Horvát István ve­zérőrnagyok koszorúztak. A KISZ Kozpcnti Bizottsága részéről Deák Gábor, a KISZ KB titkára és Le­hoczky István osztályvezető neiyezelt el koszorút. Kegyeiclte.' adóztak Papp Jó-sfct emlckenek a nevét viselő ÍV. kerületi munkás­5r-zaszlóalj Kepviselői, illet­ve a róla elnevezett úttörő­sapat. Megsoszorűzták Papp lózsef sírját* családtagjai barátai. tisztelői, egykori harcostársai. Az ünnepség az Interna­cionálé hangjaival ért véget. Gázhálózat­bővítés A három megye — So­mogy, Veszprém és Zala — területén működő Középdu­nántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat 1977-ben tovább bővíti lakossági, kommunális és ipari szol­gáltatásait. A vezetékes gáz­hálózat bővítéséért összesen 60 kilométer gázvezetéket fektetnek le, ami további 2200 fogyasztó, illetve lakás bekapcsolását teszi lehetővé a gázfogyasztói hálózatba. A vezetékes gázellátásban részesülő városok sorába lép Pápa is. Az ellátást biz­tosító nagynyomású vezeték már elkészült, s a terv sze­rint az 1977—1978-as fűtési idényre megérkezik a föld­gáz is a városba. J i

Next

/
Thumbnails
Contents