Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-23 / 19. szám

3 Vasárnap, 1977. január 23: „Nincs, lehetetlenség, csak tehetetlenség" Előbb a hivatalos adatok: Pipicz mhályné 1966-tól a KSZV szegedi kenderfonóG'ára kártoló üzemrészének dolgozója, jelenleg a tizenegi, tagú, aranykoszorús Ady Endre szocialista brigád vezetője. 1973-ban a Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. 1975-ben végezte el a felnőtt szakmunkásképzőt, esti tagozaton a textilipari szakközépiskola elsőéves tanulója. A kenderfonógyár centenáriumi versenyének 1976-os szakaszában 106 százalékot teljesített. Átlagkeresete 3 ezer forint, egy tízéves és egy 21 hónapos gyermek anyja. A kártoíóüzem talán a legjobban szenved a KSZV szegedi srvárát gyötrő létszám, gondoktól. A gépek is lassan centenáriumukat ünnepelhetik. nagy a zaj, a porban olykor húszméternyire sem látni. Ilyen helyen dolgozni bizony nem leányálom. S a létszámhiány miatt ráadásul be kellett vezetni az úgynevezett „háromgépes rendszert", azaz egy munkásnő három kártolószalaggépet kezel egyszerre. Ez a megterhelés némely férfinak is becsületére válthatna, ahogy az ember egy-egy munkásnő teljesítményét elnézi. Védőháló N em ismertük egymást Az élet tele van a bizalom őszintén szólva: beszélgetőpartnereim- erővonalaival, végül is nem buktatóktól féltem. ni. mel, amikor leteleped- vagyunk légtornászok, de tünk. Túl sok volt találkozá- még ők se mindig maradsunkban a véletlenszerűség, nak védőháló nélkül. Mingondoltam, úgy korrekt, ha den embernek szüksége van megmondom: a párttitkárral a baráti kör, a munkatársi és a KISZ egyik vezetőségi kör, kisebb-nagyobb emberi tagjával együtt választottunk közösség védelmező figyelki néhány fiatalt, hadd fag- mére ahhoz, hogy kiteljesedgassam őket, hogyan dolgoz- jék. munkájának, esetleg nak, miként vélekednek n nagyon is egyhangú munkáfiatalok munkaszeretetéről, jának mércét tudjon állítaNcm tudom azt se — tet' tem hozzá — ők-e a műhelyben, vagy a brigádban a mércét adók szorgalomból, kérem hát, \ önmaguk ítéljék meg ezt is. Ok nem ismertek engem, én nem ismertem őket — s csak azon kapjuk egymást, hogy itt csaknem mindenkinek be kell mutatkozni. Más műhelyben, más alapszervezetben dolgozunk — szabadkoznak; a mentegetőzéső szakmai S hovatovább meg kell tanuljam a szabadkozás sokféle variációját? Már félek, ha megkeres egy barátom ... Avagy éppen azt tudom meg. ki az igazi közülük? Csak marad az is?" V

alóban, ki lesz az, akinek ezt elmondhatja, s aki bíztatja: csak így állsz meg a közvélemény előtt! „Téged csak a munka érdekel? A másik ember, amikor és éppen rtem normát rem választ el egymástól, teljesít, mit csinál, hogyan s azon a közös gyárkapun él?" — kérdezi az egyik beis több százan szaladnak ki- szélgetőpartnerünk, újdonbe naponta, de valahogy sült ismerős, régi munkatármégsem értem, hogy miért sától. Az meg szemesarkánem találkoztak eddig. Mert ból nézve, félig tréfásan lám, nem zavarja már őket mondja: „Régen versenyea jegyzetfüzetem, dehogyis zünk veletek. Ha most nem kell már a beszélgetést te- derült volna ki, hogy van Ülök hat fiatallal, egymásnak idegenekkel, akiket persze nem egy csapóajtó, de jó néhány zajos-forró gépteSomogyi Károlyné felvétele . Ne csak forogjon az a gép; az sem mindegy, hogyan forog" — Sokan azt mondják rá, csak forogjon az a gép; az nagy szája van — folytatja 'sem mindegy, hogyan forog. Eleit József. — Ez igaz is, Egy kis „önmsózás" kell — jó értelemben: nem föltétlenül a pénzért, az cozva is a legjobbak között talpraesett- karakán- tempe- is akkor „esik a legjobban", f™, „iLramentumos asszony. ha együtt jár a munkaszere— Még ma is hallani azt a tettel. Ha azt mondja nekem fenyegetést: „ha nem jól dol. valaki, amikor idekerültem, Pipicz Mihálynéról azt mondja Elek József főműve- £££ épDen zető, hogy három gépen dolgozva is a legjobbak között van, s figyelembe véve a gépeken levő időmérő szerkeel' B0Z01' elkÜld'elek három hó: ennyi ideig a kártoló-' szí peiaaui 1-y szazaiéit el- napra a kárto!óba„ _ kezdi ban leszekj azt mondom az érését, hiszen a gépnek 7 órát Pipiczné. — Nézze, én tu- illetőre: nem normális. Előkeli forognia, ezt az időt kell dom, hogy aki ide bejön, ak- szőr nagyon nem tetszett. De maximálisan kihasználni), kor örül> ha kimehet. Csak — csak az első öt év a nenemcsak teli«;ítménve de dppen' szerintem, nincs lehe- héz. Viszont, komolyra fornemcsax teljesítménye, de tetlenségj csak tehetetlenség, dítva a szót, meg kellett tamunkájának minősege is el- Ha már itt dolgozunk, úgy nulni gyorsan és jól dolgozni, ső osztályú. vegyék hasznunkat, hogy ne s ebben nekem sokan segítettek. Ügy a jó, ha ki tudják egymást egészíteni a brigádtagok, velem talán ezért sikerült ennyire megszerettetni még ezt a kártolóüze "net is. Pipicz Mihályné kis mono lógja itt véget ér. S ahogy elköszön és eltűnik a fojtó erős szagok porfüggönyébefelsejlő régi gépek irányában, utána mormolom a mondatot xincs lehetetlenség, csak tehetetlenség. Domonkos László Elfogy a parlag A mezőgazdasági nagyüze- A termelőszövetkezeteknek mek által művelt táblák az állami gazdaságoknak meg esetek többségében látvány- kell találniuk a módját, hogy nak is szép, akkor is, ha valóban hasznosítsanak minmég csupán sima szántás, és den talpalatnyi földet. Az űj akkor is, ha már terem. An- rendelkezések útmutatást is nál föltűnóbb, ha egy-egy tartalmaznak a hasznosításszepen megmunkált, jól ter- ra. mő hatalmas tábla közepén vagy szélén egy-két holdas darabokon tengernyi a gaz. Magyarázatot talál rá legtöbbször a szövetkezet, és a magyarázatot sokáig el is fogadták a mezőgazdaság irányítói: Olyan területek ezek, amelyek nagy gépekkel nem művelhetők, azt pedig ne várja senki, hogy ásóvalkapával visszatérnek oda. ahol a gép nem boldogul. A tanyák közé beszorult kis területek is arra a sorsra jutottak sokszor, hogy aki ránézett, legszívesebben elfordította a fejét. Sokáig azt hitték a szakemberek, ez a magyarázat mentség is lehet, mígnem újra meg újra ki nem mondták, hogy a termőföld kincs, vigyázni kell rá, pazarlasa, meg nem művelése súlyos vétek. A napokban hallottuk egy hivatalos tájékoztatóban, hogy megyénkben tavaly május végén még 13 ezer hektárt tett ki a be nem vetett szántók területe, és 3 ezer 320 hektárra rúgtak a parlagföldek kisebb-nagyobb darabjai. Aki mindezt Ö6Zszeszámolta. természetesen intézkedett is. Őszig 2 ezer 900 hektárra csökkent a vetetlen szántóföldek és 857 hektárra a parlagföldek területe. Közben 29 termelőszövetkezetet köteleztek a parlagföldek hasznosítására. Idén — ezt is a tájékoztatón hallottuk — még szigorúbb intézkedések várhatók: sem magyarázatot, sem mentséget nem fogadnak eL H. D. mieuk^fcsodálkoznTk'hoov ^lgetni, úgy belefeledkeztek rrüttanulnunk "ekyinfctóÜ^ mfálkoztak esetleg má'r^ de fri ^ondokfól "Vtf éf T* eg>" firivözlésia sem iutottak. gondokból csak ér- egy „szia" jutna el egyveiket csiszolgatják, s egy- máshoz — majd komolyabmásra csodálkoznak: hát te ban: — Nincs időm. A briI üdvözlésig sem jutottak Ha egy óra múlva felálltunk volna az asztaltól, úgy járunk, mint a gyerekek a homokozóban: ennyi „arany' is ezt gondolod? S én megint arra jutok: a volt a kezemben, ennyit közösségek születése, ha anyám kiszedett, ennyi ma- mégoly bonyolult is, csak az radt benne... — s ami ki- embereken múlik, az őszinpergett, valami protokollszöveg, ami kevéske benne maradt, nos, az megmaradt volna titoknak. De mert hiszek benne, hogy a szavak is láttatnak, még a gyakorte érdeklődésükön, a megértés kívánásán. gá'dbeliek közül se ismerhetem mindenki családját, életét, legfeljebb benti munkáját ..., pedig tudom, nem a gépek állapota fontos a versenyben, legalábbis nem „csak"... Nincs időm húsz emberrel barátkozni, és ... nem is mindegyik érdekel, hát akkor meg!" „A munkahelyen nem azért vagyunk együtt, hogy barátF

únőtteket tanító pedagógusismerősóm meséli, hogy az első féllatlan beszélgető-vitatkozó is évben azon igyekezett, csak __ __ belemelegedve eljut gondo- szóhoz ne jussanak az órá- kőzzünk!" — hallani nemlatainak csiszoltabb s egyé- kon a diákjai. Hamar kide- egyszer —, „nálunk nem lenibb kifejezéséig — kivár- rült, néhány könnyedén het kártyaklubot alakítani, tam, míg megismerkednek megnyilatkozó ember szavai vagy óraszám újságot olvasegymással ők is. után sokan zavartan nézik ni, az életről filozofálni!" Nézzék el, hogy közben a padot, csekélyke ismere- Nem erről van szó! Az emgondolataim más irányba is teiken töprengve, s végül is berek fél mondatból is értekanyarogtak s egyre inkább ez az elsó lépcső ahhoz, nek — rokonszenvet is, seaz foglalkoztatott, mit je- hogy kedveszegetté válóem- gitést és mást is! — és gonlent áz embereknek, mun- berek kudarcbatyuval ma- doljuk csak meg: hányan katársaknak a személyes is- radnak ki az iskolából. Ehe- hagytak ott jó fizetést is, meretség? Mit jelent éle- lyett minduntalan biztosítot- mert nem érezték jól matünkben, hogy közvetlen ta tanítványait, hogy ezt meg gukat munkahelyükön. Egyémunkatársainkat — erőfeszí- ezt ők a gyakorlati életből bi- ni gondok, kisebb jelentőtéseiket, eredményeiket, zonyára nála százszor jobban ségű hajótörések? Igen, azok adottságaikat és emberi mi- tudják, de hadd mondja el, mi js. Nem tud beleilleszkedni voltukat — megismerjük, s az elméleti alapja annak, a munkahelyi légkörbe vamegitélésük által magunnat hogy... Talán nem érzi ma iakj azért se, ha bizalmatis mérlegre tesszük? már senki „nehézfejűnek", lanok, ha nem fogadják be Életünk emberi vlszonyla- tudatlannak magát az osz- az újat, azért se, ha emberi tok szövevénye. Vannak, tályban, s aki szerényen tulajdonságai miatt nem {e_ akiket jol ismerünk, tudjuk, hallgat ma is meg, a tanú- * mit várhatunk tőlük, van- lás nélkül elszaladt éveket, leI meS az előzetes bizanak, akiket nem ismerünk, sajnálja az elfecsérelt időt, de eleve csak bizalommal s holnap 6 is megnyilatkolehetünk irántuk: hogy a zik friss tudással a sokszor buszvezető például nem visz vitaklubbá alakult tanóráegy tömeget a házfalnak, az kon. Hiszen itt mindenkinek orvos megfelelő gyógyszer- iehet véleménye senkit nem vosban, a tanárban, a pénzrel kezel a bérelszámoló ér- mosolyognak me, Mert csak tárosban, valójában elvártan^rf°akfnekSvan türSme a egyetlen tilalomfát állított a termé—, tartjuk kajla kamaszt megérteni a tanár: kinevetni egymást h°ey JÓ1 végzik munkájusat. feledékeny gyerek tetteiben. nem jehet. Egymás tanulási 0k szintén elvárják, hogy lomnak. ízetes bizalom ..., milyen egyszerű bízni a buszvezetőben, az orgondjait értő emberek gyümásokra számíthassanak — Társadalmi munkában vállalták Tavaly a szegedi gumigyár válláról is. A gumigyárban Régóta várja már a gu.ollektívája kivette a részét 45 szocialista brigád mind- migyár bejáratánál a sport a társadalmi munkából, egyike vállalt valamilyen pálya is a társadalmi összeEgész évben „kétkarikára társadalmi munkát. Nemcsak fogást. A fiatalok tavaly 1200 ment a dolog." A saját por- Dorozsmán, hanem Hattyas- orát dolgoztak, hogy minél tájukon is rendet tartottak, telepen, a Szél utcában, előbb alkalmas legyen a tes nem feledkeztek meg az Béketelepen, és még máshol rület a versenyszerű játékra, iskoláknak, óvodáknak tett is örülnek az óvodások, is- Ha kész lesz, megoldódnak ígéretükről sem. Ügy kalku- kolások a gumigyáriak mun- az üzemen belüli sportolás láltak a múlt év elején, hogy kajának. Az így „összejött", gondjai is. A rendszeres tízezer órára becsülhető az papíron kimutatható 3320 testmozgás mellett fontos a a segítség, amelyet a közös órán kívül a kollektíva se- jó környezet az ember kiérdekéért áldozni tudnak, gítőkészsé'gét dicséri még az egyensúlyozott életéhez. TudMindnyájunk, de legfőképp is, hogy 335 ezer forint éraz érdekeltek örömére — jól tékű gyári terméket adtak ják ezt a gumigyáriak is, hiszen ennek érdekében fákelszámították magukat, hi- ingyen a különböző intéz- kai ültették be az üzem körszen jóval túlteljesítették a ményeknek. Ha csak a 364 nyékét. Az egyre sokasodó tervet. Majdnem ötezer órá- négyzetméternyi gumipadlót füst. ami a növekvő termeval. Amellett, hogy ez elis- vesszük alapul — amit az lés nélkülözhetetlen velejárómerésre méltó, nem a szám alsóvárosi szociális otthonba ja, ezt szükségessé is teszi, szerinti összeg a dicséretes, küldtek, az csak egy tekercs A fásítással már a jövőbe hanem ami mögötte van. gumi. Részben semmiség a látnak, hiszen a törvény előA József Attila szocialista gyárnak, hiszen sokezersze- írása szerint a környezetet brigád tagjai nem „vállvo- vesét gyártja. Ha úgy néz- — beleértve a levegőt is —, nógatva" festették a dorozs- zük, hogy ezt a Puskás Ti- szennyező, károsító gyárakat mai óvodásoknak a játéko- vadar szocialista brigád ad- megbüntetik. S ennek áltakat, kerítést. Akkor sem so- ta, így mindjárt másképp áll Iában a kollektívák látják a kat töprengtek, amikor neki- a dolog. Többről van szó, kárát. Ezért is jelentős a láttak az udvar feltöltésé- mint anyagi támogatásról. A gumigyáriak cselekedete, hez, a villanyszereléshez, ök tarsadalom elismeri és ösz- mellyel igyekeznek elkerülbizonyára tudták, érezték, tönzi is az ilyen tetteket, ni a fölösleges pénzbírságot, hogy cselekedeteikkel örömet Nem véletlenül és nemcsak közel ezer facsemetét ültetszereznek a kis emberkék- ezért lett kétszer is a Szak- tek, tavaly ezt is társadalnek, s amellett levesznek egy ma Kiváló jókora súlyt a társadalom kollektíva. Brigádja ez a mi munkában. M.T. lekezete lett az osztályból, ez a kölcsönös bizalom a ahol maga a tanár mondja: kölcsönös felelősségérzés szöa jegyek nem számítanak. vetévé erősödhetik. De miMinden osztályzat csak egy ért nincs ez meS a munkapillanatnyi állapotot tükröz, helyeken is? gyerünk hát tovább, előre. Nem érünk rá megismerni Szükségünk van a baráti egymást, nincs időnk húszharminc munkatársunkkal barátkozni és különben sem figyelemre, környezetünk rokonszenvére. Panaszkodik egy „kiemelt ember", hogy megritkult a levegő körülötte mostanában, míg beosztott volt, baráti köre, ismeretsége, ahogy mondani szokták: társasági élete volt Igaz, most megtalálják rég látott osztálytársai, évfolyamtársai, de hamarosan ott végződik a beszélgetés: „Nézd, öregem, neked csak egy telefonodba kerül... én kilincselhetek, neked meg csak át kell szólni..." Sokan rácsapjak gyunk az ajtót, vagy legalábbis fagyos mosollyal távoznak, ki se várják a magyarázatot a miniszteri rendeletről, vagy szabályos utakról, vagy armindegyikkel érdemes? Pedig életünk felét velük töltjük, eredményeink, sikereink vagy balsikereink összefüggnek, előttük bukunk vagy bizonyítunk... S akit nem becsülünk eléggé, talán nem is jól ismerjük. Nem biztos, hogy csak az időn múlik, akkor talán átrendeztük volna már időbeosztásunkat. Szándékainkat kellene talán meggereblyézni. Ha nem is azért vaegy munkahelyen, hogy barátkozzunk — dolgozni csakis jó, egymást megbecsülő emberek közösségében szeretünk. Az összetalálkozott beszélról, hogy elődje tisztességes getőpartnerek valóban vélethosszú évek után ment lenül beszélgettek-füstölögnyugdíjba, s a vállalat tisz- tek át pár órát. De nem veta légköre is megkövetelné, letlenül remelem: kedvük amit ő emberi tartással is Iesz hozzá máskor is, más vállal Hát rendben van. munkatársaikkal is barátnem gondoltam, milyen ne- kőzni, véleményt cserélni, héz ostromok várnak rám, Szőke Mária