Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-21 / 17. szám

Péntek, 1977. január 21. 3 Korszerű járművek a közlekedés feltételeinek javítására A KPM Idei terveiből A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium idei tervei szerint a közlekedési munkamegosztás aránya lényegesen nem változik, néhány agazattól azonban a korábbinál többet várnak. A közlekedési ágazat — a taxikat, a közületi autóbuszokat, a személygépkocsikat és a motorkerékpárokat nem számítva — mintegy 3,6 millió utas elszállítására készült fél. A személyszállításban a vasúti forgalom eddigi csökkenő irányának mérséklődésével, 341 millió utassal számolnak. Tovább nő 1,3 milliárdra az utasszám a Volánnál, s a hajózásban is mintegy 5 százalékos forgalomemelkedést terveztek. A légi közlekedés, a biztonsági követelményeket messzemenően szem előtt tartja, jóval az átlagon felül, legalább 15 —20 százalékkal növeli teljesítményét A tanácsi közlekedés személyforgalmában csak minimális növekedést várnak, Budapesten összesen 1,6 milliárd, vidéken 290 millió utasra számítanak. A népgazdaság 727 millió tonnás áruszállítási igényének több mint a felét a minisztériumhoz tartozó vállalatoknak kell kielégíteniük. A tervek szerint a vasúti közlekedés a tavalyinál több, 133—134 millió tonna, a Volán 213,2 millió tonna árut szállít A hajózásban elsősorban a tengerhajózás árufuvarozási teljesítménye csaknem 20 százalékkal növekszik, a leggyorsabban a csővezetékes szállítás fejlődik. Az ágazatnak a nagyobb feladatok megalapozásához, a közlekedés feltételeinek javításához több mint 19 milliárd forint beruházás, ezenkívül az úthálózat fenntartására és korszerűsítésére mintegy 6 milliárd forint áll rendelkezésre. Az összegből 2 milliárd forintot költenek a nagyberuházásokra. Kiemelten foglalkoznak például a légi közlekedés fejlesztésével, a Ferihegyen megkezdődik a második leszállópálya építésének. előkészítése, s újabb radarállomás telepítésével megoldják az ország teljes légterének ellenőrzését. Másfél milliárd forintot „építenek be" az észak—déli metróvonalba. A közlekedési ágak közül a vasút fejlesztésére jut a legnagyobb összeg, több mint 7,1 milliárd forint Ebből egyebek között 325 kilométer vasútvonalat korszerűsítenek a megnövekedett hazai és nemzetközi követelményeknek megfelelően. A közútfejlesztésben új út, autópálya építésével szerény mértékben, mintegy 16 kilométerrel haladnak előre, viszont egész sor városi átkelésszakaszt építenek, korszerűsítenek. Jóllehet a bekötőút-programot már teljesítették, az újabb igények kielégítésére a helyi szervekkel együttműködve 18 kilométer bekötő és összekötő utat építenek. Több mint 200 kilométer hosszú, zömmel tanácsi utat korszerűsítenek, és az országos hálózatban mintegy 1200 kilométer út burkolatát erősítik meg a nagyobb, „súlyosabb" forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében. A közlekedés biztonságára valamennyi területen nagy gondot fordítanak. A Ferihegyi repülőtéren korszerű irányítástechnikai és biztonsági berendezéseket helyeznek üzembe, 154 kilométer vasútvonalon szerelnek fel automatikus ellenőrző-, irányító- és biztosítóberendezést, a vasút és a közutak találkozásánál pedig 78 helyen állítanak fel önműködő sorompót. A másik fontos feladatcsoport az eszközállomány fejlesztése, részben a járműpark gyarapítása, részben a rendeletben előírt rekonstrukciókkal az üzemképesség fokozása. A vasút 10 villamos- és 35 Diesel-mozdonyt állít munkába, 90 személykocsit vásárol és csaknem 1800 tehervagont szerez be. A közúti közlekedésben legjobban a személygépkocsi-állomány bővül. A tervek szerint 81 ezer személyautó kerül forgalomba, ezzel számuk az év végére meghaladja a 721 ezret. Az ágazat 1800 autóbuszt kap, a Volán és a közületek egyaránt 800—800-at, a tanácsi közlekedés 200-at, az autóbusz-rekonstrukció végrehajtása során azonban 1500 kocsit kiselejteznek. A beszerzésre kerülő 18 608 tehergépkocsiból 13 ezer ugyancsak a régi járművek cseréjét szolgálja. A városi közlekedés 17 villamost kap, 50 kocsival bővül a metró járműállománya. A vízi közlekedés hosszú Idő óta először gyarapodik új, 250 személyes folyami hajóval. A tengerhajózás átlagosnál nagyobb feladatait négy új hajó — két 3700 tonnás tengeri és két 11 700 tonnás mélytengeri — segíti. (MTI) Tájékoztató az IBA 1977-ről „Mindent, ami jó bennem, a könyveknek köszönhetek". Makszim Gorkij szép gondolata lesz az idei lipcsei Nemzetközi Könyvművészeti Kiállítás (IBA) mottója, amelynek előkészületeiről csütörtökön tartottak sajtótájékoztatót a könyvklubban. A világ humanista könyvművészeti alkotásainak élvonalában 250 magyar mű szerepel. Azokat a könyveket mutatjuk be Lipcsében — a május 5-én megnyíló kiállításon —, amelyek a szép magyar könyv versenyben díjat vagy oklevelet nyertek, illetve a kiadók által javasolt művekből választott ki az IBA magyar nemzeti bizottsága. A tudományos műveket és szakkönyveket 40, az ismeretterjesztő könyveket ugyancsak negyven, a szépirodalmat 60, a gyermekkönyveket és tankönyveket 40, művészeti kiadványainkat, fotóalbumokat és zeneműveket pedig 70 mű képviseli. Hozzászólás Bundák belföldre és külföldre Valutát hoz a hörcsög Azt vallják a Szegedi Szűcslpari Szövetkezet exportrészlegében dolgozó aszszonyok, ha minden rendben halad, naponta 16—17 irhabundát tudnak elkészíteni. Nem mond sokat ez a szám így magában, de ha azt nézzük, hogy ez csak egy 16 fős kollektíva — a Tyereskova szocialista brigád — munkája, mindjárt szebben hangzik. Egy aszszonyra egy bunda, így is lehetne rakosgatni a szókockákat. Persze, ez nemcsak a bundavarró asszonyok, lányok kézügyességét dicséri, hanem az előkészítőkét is. A Szent Miklós utcai műhelyben, ahol a Tyereskova brigád dolgozik, mindennap szortírozzák, szabják, varrják, ragasztják a kikészített birkabőröket, melyekből tetszetős, divatos télikabátot formálnak nőtársaik örömére. Talán még a férfiak sem Somogyi Károlyné felvétele Szftbé B. J&nosné ellen őrzi az irhakabátot fordulnak el a kirakattól, ha meglátják a szép bundát, ugyanis, mint Szabó B. Jánosné részlegvezető elmondta, kapósak az itt. varrt, úgynevezett „szűcsgépes" bundák, nemcsak a hazai, hanem a külföldi piacokon is. Az üzleti érdek azt kívánja, hogy a szegedi asszonyok keze munkája javarészt Hollandiába és a Német Szövetségi Köztársaságba kerüljön. Mindez persze jó is, mert valutát hoz a közösségnek. Azért jut a hazai piacokra is. Szegedről nagyobb tételeket Székesfehérvárra és Budapestre küldenek. Tavaly kétezernél több irhabundát indítottak útnak. Külön büszkék a Tyereskova brigád tagjai a „krómozott" fehérszínű kabátra, ipiert a krómozást, más szóval az irhafehérítést a szövetkezetben alkalmazták először. Nemcsak irhabundát varrnak az üzemrészlegben, hanem a szakszóval mondott hörcsögbodikat is, amiből kabátbélést, prémet, sapkát formálhatnak. Ezt a terméket, amelyet félpokrócnyi táblákba, a hörcsög kikészített irhájából varrják össze, szívesen vásárolják külföldön Három ilyen bodiból kijön egy bundakabát Az idén 2850 tábla hörcsögbodi összeállítását vállalták, ezt több mint 400 ezer apró da rabból kell összedolgozni. Hol van a szabad munkaerőt A Délmagyarországban 1976. december 24-én megjelent vitaindító cikk, majd az ezt követő hozzászólások arra inspiráltak, hogy kifejtsem véleményemet a fellelhető szabad munkaerővel kapcsolatban. A témát indító cikkben olvasható, hogy egyes nagyvállalatok fő feladatuknak tekintik a meglevő munkaerővel való racionális gazdálkodást, de még mindig olyan törekvéssel, hogy bizonyos munkafázisokat úgynevezett „vidékre" telepítve a fejlődésük extenzív szakaszát keressék, tehát újabb munkaerőt vonjanak be a termelés bővítésébe. Az egyik cikk utal arra, hogy a mezőgazdaságból még mindig- lehet felszívni munkaerőt az iparba. Tehát ebből a következtetésből is arra figyel fel az olvasó, hogy a munkaerét nemcsak a kapun belül keresik, hanem azon kívül is. m Véleményem szerint kritikusan a vállalaton belüli „munkanélküliséget" kell feltárni és ezt a munkaerőt hasznos munkával foglalkoztatni. Számtalanszor tapaszfalhatunk olyan jelenséget, hogy egy munkafolyamai vizsgálatánál kiderül: rendelkezésre áll a jól bevált technológia, az anyag, megfelelően üzemképesek a berendezések és mégsem kellően termelékeny a tevékenység. Rengeteget beszélünk az utóbbi időben az üzem- ér munkaszervezésről, de én úgy hiszem, hogy jelen fejlődési szakaszunkban többet foglalkozunk a szervezetek szervezésével, mint a munkának a megszervezésével. Nem fordítunk elég figyelmet a tört kapacitások feltárására. Nem merünk hozzányúlni „jól bevált" módszerekhez, holott tudjuk, hogy az elavult, korszerűtlen, de a vezetés nem vállalja a változtatással járó népszerűtlen feladatot Ismerek munkás kollektívákat, jól összeforrt szocialista brigádokat, akiket meg lehet mozdítani a hatékony munkavégzés érdekében, de alapvető, hogy a munkájukban az előfeltétel biztosítva legyen. A vezető a munkahelyen számonkéri, ha a dolgozó több időt fordít a reggelizésre, mint az szerinte indo''olt, de azt termé szetesnek veszi, hogy anyagra várakozás ürügyén magasan kvalifikált szakmunkások a raktár előtt ácsorognak órákig. Olvashattuk a cikksorozatban egy munkás csoportvezető véleményét, aki felfelé mutogat és az előfeltételek megteremtését várja. Messzemenően egyetértek vele, mert „lent" csak úgy lehet megkövetelni az intenzív és folyamatos munkavégzést, ha „fent" megteremtik az ehhez szükseges feltételeket. Véleményem szerint a szabad munkaerő a kapun belül van, mert ha a munkaszervezéssel olyan színvona'on állnánk, mint azt az MSZMP XI. kongresszusa meghatározta, állítom, hogy öt évig nem lenne gondunk a munkaerőre. Ha megvizsgáljuk egy kicsit, hogy „ki van fent", tehát kik azok, akiknek a munkát meg kell szervezni és ezért a tevékenységükért hogyan vannak anyagilag és erkölcsileg megbecsülve, nem mindig kapunk megnyugtató képet. A műszaki vezetéstől elvárjuk, hogy precízen elemezve készítse elő a munkát, teremtse meg az előfeltételeket, legyen úrrá a krónikus anyaghiányon, a szállítóeszközök proolémáján, a szakemberek képzetlenségén. Ismerjük a nehézségeinket, tudjuk, hogy a műszaki vezetés nincs könynyű helyzetben és mindezt tetézi, hogy — véleményem szerint — anyagilag sincs kellően differenciálva. Egy konkrét példa: helyesnek tartjuk, ha például egy művezető vagy egy előkészítő a legjobb dolgozók közül kerül ki, figyeljük munkáját, továbbképezzük mind szakmai, mind politikai téren és amikor eljön a nagy pillanat, hogy ki szeretnénk emelni, az egyébként öntudatos és minden téren kiváló dolgozó felteszi a kérdési, hogy ezeket az elvárásokat, melyeket felém támasztanak mennyiért kell csinálnom. És ekkor a vezetőnek fő a feje, amikor kiszámolja a dolgozó átlagkeresetét és olyan összeget kap, melyet sem üzemvezető, vagy még annál feljebb levő irányító sem tudhat magáénak. Ha a dolgozót „meggyőzéssel" mégis sikerül kinevezni ve. zetőnek, nem érzi új beosztásának a fontosságát, így munkáját sem kérhetjük számon tőle olyan színvonalon, amely ma már elvárható volna. ellenőrzésre nem áflft be munkaerőt, mert akkor szembekerül a törvénnyel, melyet a hatóságok eller*őriznek. Ha valaki szóvá teszi, hogy ezek az ellenőrzések formálisak, indokolatlanok, mert közben „az üzemeltető nagykorú lett", akkor furcsán néznek rá, hogy mit képzel, talán csak nem akar egy „törvényt megváltoztatni?" Ha mégis elfogadják, hogy tényleg van abban valami, hogy nem minden munkafázis indokolt — hát akkor is nehéz kivárni még a rendeletet módosítják, hogy a feleslegesen lekötött munkaerőt felszabadíthassák. Az egyik hozzászóló « munkaerőhiányt abban látja például, hogy bizonyos szol-> gáltató vállalatok növekedésével elszívják más vállalatoktól a munkaerőt. Nem egészen értek egyet a hozzászólóval, mivel ismerek olyan szolgáltató vállalatot, ahol az ötödik ötéves tervben nemhogy növelnék a létszámot, hanem néhány százalékkal csökkentik és a szolgáltatói feladatokat lényegesen magasabb színvonalon oldják meg, mint az előző időszakban. Ezt úgy lehet elérni, hogy kell egy kiváló, jó technológia, amely ténylegesen szabadít fel munkaerőt; kell egy kiváló, jó szakmunkásképzési terv, ahol ténylegesen megnövekszik a szakmunkások szakképzettsége és így bizonyos munkafolyamatokat rövidebb idő alatt tudnak elvégezni és főleg hibamentesen, és kell egy következetes vezetés, mely eleve abból az alapállásból indul ki, hogy a belső növekvő problémákat a belső meglevő létszámmal oldja meg. 3. Aki figyelemmel kíséri a megjelenő rendeletek halmazát, elgondolkodhat azon, hogy mily mérhetetlen munkaerőt kötnek le egyes nem kellően átgondolt utasítások. Ennek egyik oka az, hogy bizonyos ágazatokban nem tekintjük nagykorúnak az üzemeltetőt, ezért fenntartunk arra egy csomó munkaerőt, hogy ellenőrizzék le azokat, hogy hogyan üzemeltetnek. E rendeletek betartását hatóságok szigorúan megkövetelik azoktól, akiknek ellenőrizni kell. Az ellenőrzést végző vállalat vezetője nem vállalhatja annak a felelősségét, hogy az Azt hiszem — és ezzel a véleményemmel biztos nem vagyok egyedül —, hogy a létszámot csalogató vállalatoknak nincs jövőjük és nincs életterük jelenlegi elképzeléseinkben, gazdasági irányításunkban. Azok a vállalatok haladnak jó úton, akik a növekvő feladatokat a meglevő dolgozóikkal oldják meg, a többletfeladat elvégzéséhez hozzá is tudják tenni azt a többletjövedelmet, s igy kizárják azt, hogy a dolgozó néhány forintért munkahelyet változtasson. összefoglalva, az a véleményem, hogy a szabad munkaerő a vállalaton belül van, csak merni kell megváltoztatni a technológiát, merni kell hozzányúlni a merev, elavult rendeletekhez, bürokratikus eljárásokhoz. S ha ez sikerül, akkor a munka termelékenysége úgy fog növekedni, ahogyan azt a párt irányelvei is elvárják. Farkas Zoltán Szeged, Kockaház u. 2. A csúcsüzem - csúcsteljesítménye A szegedi „szabadtéri" földgázüzemekben ezekben a napokban mínusz 10 fok körüli kemény hidegben látják el feladatukat a berendezések körül dolgozó munkások, technikusok. Jó helytállásuk is elősegíti, hogy ezek az üzemek most minden korábbinál több gázt bocsátanak a távvezeték-hálózatba, az ország üzemeinek, háztartásainak ellátására. Az elmúlt napokban, szerdán és csütörtökön átlagosan 14 millió köbméter körüli gázmennyiséget adtak a fogyasztóknak, a múlt év hasonló időszakának napi teljesítménye pedig alig haladta meg a 10 millió köbmétert. Hozzájárul ehhez, hogy csúcsteljesítményt nyújt az úgynevezett csúcsüzem is, beváltva a hozzá fűzött reményeket. Tavaly még csak részlegesen dolgozott, most pedig mintegy 4,5 millió köbméterrel járul a napi termeléshez. Ezt az üzemet azért építették meg mintegy 300 milliós költséggel, hogy a legnagyobb téli fogyasztási időszakokban se legyen fennakadás az ország ellátásában. Az üzemet a tervek szerint a téli fogyasztási csúcs után sem állítják le: csapjait átváltják, s a megtisztított, felhasználásra előkészített gázokat nem az országos vezetékrendszerbe, hanem a Kardoskútig megépített távvezetékbe bocsátják. Ott ugyanis kimerült gáztároló rétegekbe, vagyis természetes föld alatti tartályokba nyomatják le a Szegeden kitermelt gázlkat, s ezzel a nyári hónapokban jelentős tartalékokat képeznek az ország energiahordozókkal történő folyamatos ellátásához. D. a 1