Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-12 / 294. szám

Vasárnap, 1976. december 12. A napóra története A

HM z ember ősidők óta szükségét érezte, hogy olyan eszközöket készítsen, ameíyekkei megmérheti az ót körül vevő világ dimenzióit: a teret és az időt. Az előbbivel nagyon sok nehézsége támadt Az emberi testrészekről elnevezett mértékegységek tanúsítják, hogy kezdetben nem talált olyan dolgokat a környező világban. amelyekre nyugodt lélekkel rábízhatta volna magát Sokkal könnyebb voít egyetemes mértékegységet találni az idő számára. A Nap mozgása lehetővé tette, hogy a Föld legkülönbözőbb pontjain élő emeerA rendkívül dekoratív zsebnapóra 1625-ben készült Dleppe-ben; a készüléket mágnestű segítségével kell betájolni Észak—Dél Irányban Csoportok azonos mércével mérjék az időt. Ez az alapegység, természetszerűleg, a Nap lett Az egyiptomi csillagászok azt Is észrevették, hogy a napsütés időtartama ciklikusan változik: nő, majd csökken, s kezdődik újra elölről. Ennek alapján vezették be az idő másik mértékegységét, áz évet. amely náluk éppen 365 napból állt Mivel eZ nem (elélt még pontősap annak áS időnek, amely alatt a föld egyszer „körüljárta" a Napot, töA századok során mindenféle alakú (kocka, gömb, henger stb.) napórákat készítettek. Valószínűleg műszaki meggondolások késztették a nürnbergi mestert (1618), hogy a kissé szokatlan, háromszög alapú hasábot válassza il Ezt n napórát talán a sétapálcák divatjtnak hatása alatt alakították hengeresre. Ennek ellenére vulószinűleg sokkal kevésbé volt hordozható, mint a kor (1711, Ba*•> ország) hasonló rendeltetésű, <ic szerencsésebb alakú napórái kéletesfteni kellett a naptárt, számításba kellett venni a fennmaradó 5 órát, 48 percet és 45 másodpercet lá. Szükségük volt azonban a napnál rövidebb mértékegységre is, s e célból gondosan feljegyezték a Nap állását pirkadat és napszállta között. Egyetlen erre szolgáló módszerük az volt, hogy különböző időpontokban rögzítették egy bot árnyékának helyzetét. A napkelte és napnyugta Időpontjában vetett árnyék határozta meg a skála két szélső pontját. Ezt egy másik egyiptomi találmány, a vízóra (ugyanúgy működött. mint a homokóra) segítségével osztották be egyenlő részekre: egy-egy beosztás kőzött! időtartam éppen egy órának felelt meg. Az első napórákat az egyiptomlak készttették az Időszámítás előtti harmadik évezredben. Az ötlet azonban annyira természetes és magától értetődő volt, hogy nemcsak Egyiptomban, hanem más civilizációkban ls (amelyek nem voltak kapcsolatban egymással) nagyjából ugyanebben az időben megszülettek a napórák. Az egyiptomi csillagászok azonban azt ls észrevették, hogy az égbolton látható csillagképek nem minden éjjél ugyanazon a helyen láthatók, és körülbelül tiznaponként lényeges eltérés mutatkozik helyzetükben. A csillagmozgásnak ezt a periódusát „dekén"-nak nevezték el. Az év tartama alatt rendszeresen figyelték a csillagok helyzetét, és a 36 dekán alátt végzett vizsgálatok lehetővé tették, hogy pontoson megmérjék az év minden napjának Időtartamát Az évszázadok során a napóra egyre tökéletesebb lett. Sokáig a mechanikus szerkezetű órákat is napóra segítségével állították be, illetve ellenőrizték, hogy pontosan járnak-e. A középkórban kezdték szükségét érezni, hógy a hatalmas napóraépítményék helyett kis méretű, hordozható napórákat készítsenek. Ezek főleg Európában éa a Távol-Keleten | terledtek el. A XVI. század vége felé már nagyon díszes kivitelű napórákat készítettek elefántcsontból. ezüstből, sőt még aranyból ls. Ezekbe piciny iránytűt szereltek, hogy leolvasásakor az órát pontosan be lehessen tájolni. Napjainkban, amikor a^másodÍ

ierc milliomod részéig tartó je. enségeket is mérni tudjuk, a napóra műszaki szempontból semmit sem Jelent számunkra. Mivel azonban oly sokáig volt megbízható eszköze az idő múlása iránt érdeklődő embernek, megérdemli, hogy sikerültebb példányait a nemes gyűjtőszenvedély megmentse az enyészettől, vagy legalábbis a feledéstől. H.V. Időjelző műemlék: a karnak! obeliszk. A majdnem harminc méter magas kőoszlop 1. e. 1470 óta áll Amon Rá temploma előtt, és hatalmas napóra mutatójaként tudósít az idő múlásáról Középületeken, többnyire templomok, városházak falain, díszítő célzattal gyakran helyeztek el napórákat. Képűnk a krakkói Szent Mária-templom bejáratát díszítő napórát ábrázolja A kő megmondja, hány őra... Ezt a szokatlan alakú és kivitelezésű napórát 1924-ben Lengyelországban karcolta valaki egy kődarab legömbölyödött részére (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat— KS) Szemlér Ferenc: Füst A kerten át szatír szellő szaladgál s megáll a tág résü fonott falaknál. Ruhát, sarut megold és szemlesütve utána fut a nyárlkonyha füstje, s hol karmazsint utánzó puha por hull, reákacsint. A szellő visszafordul, karja ravasz forgással s férfi-forma fogással az aszat közé sodorja. Tasnádl Varga Éva: Egy szál lehullott Tegnap szobánkba lépett a hálál, nem volt kaszája, semmi fegyvere, anyám az ágyon, félre billent szájjal hang nélkül mondta: — Elmegyek veié! A gerendákon pókháló feszült, egy szál lehullott, némán ült a pók, a macska pedig szelíd fejével végig dörzsölte a kék takarót Szekrény tetején ötven piros alma hirtelen szénfeketére változott, megállt az óra, és én azt hallottam, valahol tompán ütnek most egy dobot Kintről a fék kérdezve lehajoltak, a kerítés gyerekdalt énekelt, léptem egyet, mint apró koromban, s kiáltásomra senki sem felelt Csorba Győző: Alkotók írjon verset a körtefa a szóidlevelek a pirosló csipkebogyó a ködös reggelek egyszóval a lángeszű ósz aztán a tél tavasz a nyár a szintén szintén lángeszű vagy az évszaktalan kövek a csillagok a háztetők a fodros-tündöklő vizek ezek a nagy-nagy alkotók és én is azzal hogy vagyok hogy élek s hogy mások között s hogy még hancúrozik szemem a lányok mellén és farán... Pontban négy órakor Lajos felállt az Íróasztaltól, hóna alá csapta az aktatáskát és elindult hazafelé. A folyosó végén kisebb csoportosulást látott: egy zöld elefánt próbált beszállni a hivatal páternoszterébe, azt bámulták. Nem állt meg nézelődni, sietett, mert otthon Gizella, a felesége, prézlis derelyével várta. A sarkon egy csokor hóvirágot vásárolt a feleségének. A virágárusnő arca nagyon ismerősnek tűnt, de csak száz méterrel arrébb jött rá, hogy Llz Taylor volt az. személyesen. Alig haladt néhány lépéJt\ a magasból lecsapott egy óriási madár, kondorkeselyü lehetett vagy tövisszúró gébics, nem látta pontosan, s kikapta a csokrot a kezéből. Hátraszegett nyakkal bámult a madár után, s nem vette észre, hogy csilingelve jön egy villamos vele szembe, a Berzeviczy utca bal oldali járdáján, csak a legutolsó pillanatban tudott elugrani előle. Meggyorsította lépteit, de az útkereszteződésnél meg kellett Mi újság5 szívem? állnia, mert akkor terelték át ott a csipkéskúti ménest. Ahogy ott várakozott, hozzálépett az éppen arra sétáló Jagelló Ulászló, udvariasan tüzet kért tőle, majd őt is megkínálta egy bakaszivarral. Mondott is valamit, de litvánul, így Lajos nem értette tisztán a szavait. Pillantása most a szemközti házra tévedt. Egy hatodik emeleti lakás balkonján terebélyes cseresznyefát fedezett fel, amely csak úgy roskadozott az érett, piros gyümölcstől. Február végén elég ritkán lehet Ilyesmit látni a Belső-Józsefvárosban. A lámpa zöldre váltott, ment tovább. A 4711-es italbolt előtt, nagy csődület közepén, egy görögkeleti diakónus késelt egy japán matrózlányt. Csak futó pillantást vetett rájuk, sietett tovább. Egyszerre tizenkét fruska fogta körül, gimnazista lányok, akik autogramért ostromolták, mert összetévesztették Victor Hugóval, akire pedig nem is hasonlított. Más érdemleges dolog aztán nem is történt vele hazáig. — Mi újság, szivem? — kérdezte nejétől, amint átlépte otthona küszöbét. — Nem is tudom, hol kezdjem — mondta Gizella, mély lélegzetet vett, és sorolni kezdte: — Az a nyüves macska leverte a polcról a műanyag fogmosópoharamat, letört a füle és becsorbult a széle ... Lajoska kilyukasztotta a vadonatúj lilamintás zokniját... Feketéné libát vett egy pomázi kofától, de csak akkora volt a mája, mint egy jércetojás ... Baloghéknak meghozták ,a tüzelőt, Kovdcséknak a nyugdíjat ... Kevermesinét kétszer is kereste egy férfi, nem tudom, mit akarhatott, esernyő volt nála meg aktatáska... Reggel egy kicsit összeszólalkoztunk Mikulánéval, mert megkértem, hogy hozzon nekem a közértből egy hatnyolcvanas csicsókalekvárt, de direkt a lelkére kötöttem, hogy hatnyölcvánas legyen, erre ő mégis héthúszast hozott, és amikor szóltam érte, még ö volt megsértődve... Henrikék ma új hokedlit vásároltak, Dobsáné körgalléros háziköntöst csináltatott magának... Ja és még nem is meséltem a Kelemen leu vőlegényét, ismered, az a csinos, magas eladó, innen a húsboltból. — Mi történt vele? — Képzeld: szakállt növesztett! De most már te mesél), mit láttál, mit hallottál? — Hol? — Hát a hivatalban. Az utcán. Mindenfelé. Te jársz kint a világban, én egész nap itthon vagyok, a négy fal között. Mi újság, szivem? — Semmi különös — monőr ta némi töprengés után Lajos, és villájára szúrt egy szép kövér prézlis dérelyét. RADVANYIBARNA 4 V