Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-08 / 290. szám

2 Szerda, 1976. december 13. Illést tartott a KISZ Központi Bizottsága Kedden ülést tartott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. Részt vett a tanácskozáson Jakab Sándor, az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője. Dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára tájékoztatta a megjelenteket az MSZMP KB december 1-i üléséről. Elmondta: a dolgozó nép — soraiban az ifjúság ts — eredményesen tevékenykedik az 1976-os népgazdasági terv feladatainak megvalósításán, követve a párt XL kongreszszusának útmutatását. - Népgazdasági feladataink teljesítése megköveteli, hogy 1977-ben a gazdasági fejlődés üteme az előző esztendeinél gyorsabb legyen, ez pedik mindannyiunktól fokozott erőfeszítéseket kíván. A párt Központi Bizottsága felhívta a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget, hogy mozgósítsa tagjait és az egész ifjúságot a gazdasági feladatok eredményes megoldására, országos és helyi akciókkal segítse elő a terv sikeres teljesítéséti A KISZ KB egyetért az 1976-os év gazdasági munkájának értékelésével, az 1977-re meghatározott feladatokkal. A tervet magáénak érzi, és aktív részt vállal annak végrehajtásából. A fiatalok feladata, hogy megismerjék és megismertessék a párt Központi Bizottságának irányelveit, megismerjék a helyi terveket, hogy munkájukkal, termelési mozgalmaikkal elősegítsék e tervek teljesítését. A KISZ tagjainak kötelessége, hogy tovább javítsák munkájuk minőségéti termelékenységét, szervezettségét, fegyelmét, hogy nagyobb szerepet vállaljanak a nagy értékű gépek, berendezések fokozottabb kihasználásából. A KISZ országszerte a tervek teljesítésének szolgálatába állítja akcióit és mozgalmait: a fiatalok aktív tagjai a szocialista brigádoknak, új alkotások, újítások, javaslatok sora született az Alkotó Ifjúság pályázat és kiállítás kereteiben. A továbbiakban Barabás Jánosnak, a KISZ KB titkárának előterjesztésében megvitatták és elfogadták a KISZ IX. kongresszusa határozatainak végrehajtását szolgáló feladattervet. Végül Borbély Gábor, a KISZ KB titkára adott tájékoztatót a nemzetközi ifjúsági mozgalom időszerű kérdéseiről. Országgyűlési bizottság megbeszélése Jobbára jogászok és állam igazgatási szakemberek azok a képviselők, akik kedden— az Országházban — a parlament jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának ülésén részletesen elemezték az Igazságügyi Minisztérium, az ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság 1977-re tervezett költségvetését, a tanácsi gazdálkodás formálódó előirányzatait, illetve e területek jövő évi feladatait. Napirendre került két további téma is: a bizottság — dr. Korom Mihály előterjesztése nyomán — véleményezte a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosítására vonatkozó törvényerejű rendelet tervezetét és annak a készülő tvr-nek a tervezetét, amellyel majd a tartós földhasználatot szabályozzák. A Legfelsőbb Bíróság büntetőkollégiuma — elvi irányító tevékenysége keretében — 1977-ben több nagy jelentőségű iránymutatás és elvi döntés kiadására készül. Egyebek között várható az az irányelv, amely a büntetéskiszabási gyakorlatnak az eddiginél egységesebbé tételét szolgálja. Üj büntető elvi döntés kialakítása van folyamatban a négazdaság elleni bűncselekmények, különösen az üzérkedés egységesebb elbírálása érdekében. Éjszaka - a gyárban Tíz óra elmúlt Ez az az Idő, amikor városszerte csitul a zaj, egyre ritkábban suhan .itt-ott egy autó, a villamosok, autóbuszok utolsó előtti útvonalaikat róják, a nap végére gondolva fáradtan, zörögve-nyikorogva, öregesen. A tévé esti főműsora véget ért, sorra sötétülnek el aá ablakok. A legtöbb szórakozóhely is bezárt, a bárok már kinyitottak. Az éjszaka mindent beborító köpönyege burkolja be a várost: megkezdődik a pihenés. A KSZV kenderfonógyárának kártolójába lépve monoton gépzúgás, s a lámpafényben finoman szitáló por fogad. Itt dolgozik a kártoló gépsoron, ezúttal éjszakai műszakban a nyolctagú Asztalos János brigád. Hogy a találkozást miért éppen velük kerestem? Rövid krónikájuk a következő: 1063. április 5-én alakultak. Tizennégyszer érdemelték ki a szocialista brigád címet, tehát fennállásuk óta minden évben. Jó néhány bronz és ezüst brigádérem tulajdonosai, két alkalommal az aranyérmet is megkapták. 1975ben a kongresszusi munkaversenyben végzett eredményes munkájukat az MSZMP Csongrád megyei bizottságának elismerő oklevele nyugtázza. Elnyerték a Vállalat Kiváló Brigádja cimet, idén pedig a Szakma Kiváló Szocialista Brigádja kitüntetésben részesültek. 1974-ben átlagteljesítményük 106,2 százalék volt, 1975-ben ezt 2,7 százalékkal növelték, ami 89,7 tonna többlettermelés. Az anyagköltségek csökkentéséhez a hulladék gazdaságos „visszadolgozásával" 1 millió 750 ezer forinttal járultak hozzá. Tavaly a vállalt 255 társadalmi munkaóra helyett 445 órát teljesítettek. — A nyolc emberből hat hő -a mondja Nagy Lajos brigádvezető. — Nagyobb részük vidékről, 40—50 kilométerről jár be, Földeáktól Ásotthalomig. Reggel fél 9 tájban érnek haza, mind családosak, két-három gyerekkel, sőt ketten már nagymamák is. A házi munkák, az otthoni dolgok nappal végzendők, s este fél 8 körül már indul be Szegedre a busz. A pihenés tehát nem túl sok. Mégsem panaszkodnak különösebben. — Vajon miért? A brigádvezető ránméz, vonásai ellágyulnak. — Nézze, ezeknek az embereknek a munka szeretete a vérükben van. Többnyíre a mezőgazdaságból kerültek ide, gyerekkoruk óta megszokták a nehéz fizikai munkát. Asszony létükre férfihoz méltó erejük, kitartásuk van, ügyesebbek is sok férfinál. Érzik, hogy munkájukra szükség van, látják, hogy — szerénytelenség nélkül állíthatom — igazán jó kollektívába kerültek, szeretnek együtt dolgozni. — Mennyi ideje vannak együtt? — Sokan nyugdíjba mentek, sokat változott az öszszetéteL A jelenlegi gárda öt éve van együtt Nekik köszönhető, hogy pontosan ezekben az években „értünk a célegyenesbe". nem rikényeztetettségükből is fakad. Tavaly az egyéni átlagtermelés 110 százalék volt, a normában nem lehet lazaság. Minden gépen idöés teljesítménymérő van, hét órát kell járnia a gépnek, „kiengedésre" nincs mód, de hangsúlyozom, ezeknél az embereknél nem is kell ilyesmitől tartani. Átlagkeresetük 3 ezer forint, nem beszélve a jutalmakról: azt hiszem, ők maguk is érzik: megbecsülik őket teljesítményükért, s állítom, sok embernél jobban tudják, micsoda felelősséggel tartoznak mindezekért. — Mennyit pihen egy-egy brigádtag így éjszakás héten? — Nemcsak a legnagyobb eredmények, a legnagyobb probléma is az összetételből ered. A brigád átlagéletkora 42 év, az elöregedés réme állandóan fenyeget. Az utánpótlás megoldása nagyon nehéz. A fiatalok zömében szakmunkások lesznek, a fohószakmában helyezkednek el. Itt mi betanított munkásokkal dolgozunk, természetes, hogy negyven év fölött az igény már nem valami nagy a szakmunkás-képesítés megszerzésére. Mindezek ellenére az idősebbek aktivitása nagyobb, mint a fiataloké, « már előéletükből. A brigádvezető ezután beszél a brigád részvételéről a szakmai-politikai továbbképzésben, a munkésművelődésben, a társadalmi munkában, az újítómozgalomban. Szavai már csak aláfestik, kiegészítik a látogatás után kialakult összképet: milyen is valójában az Asztalos János brigád? Csodák nincsenek, a leglátványosabb eredményekben is csak akkor van igazi érték, akkor kap súlyt a legnagyobb elismerés is, ha tisztességes, pró2aian egyszerű és szürke, „csak mtnka" van mögötte. ...Éjszaka van, éjfél is elmúlt. Alszik a város, zúgnak a gépek. Reggel, mikor a város ébred, Nagy Lajos, Czífra Antalné, Dohány Jánosné, Fatkas Károlyné, Lőcsei Sándor né, Ördög József, Túri Jánosné és Zádori Józsefné indul pihenni. Aztán jön a következő éj5eL Domonkos László Hidászok a folyó fölött Somogyi Kírolyné Itívébete A hidat ma avatják, a vonatok már közlekednek Derekukra csatolt mentőkötéllel, védősisakkal a fejükön, légtornászok ők a Tisza fölötti Alattuk tízméteres mélység és a jéghideg víz. Szikra pattan és röpül a vasszilánk. Tenyérnyi szilárd hely a talpuk támasztéka, súlyos szerszámtáska húzza a vállukat A fagy ellenség, tapasztja kezüket a fémhez. A szél ellenség, bebújik a bekecs alá. Ki győzné percenként törölni homlokáról az esőcseppeket? Csurog a víz a gallérjuk mögé. Hídépítők. Két év alatt fogalom lett az életükben Algyő, Algyő két év az életükből. Már kész a híd, ma avatják. Az ünnepségen többen lesznek, mint ahányan két évre Algyőre költöztek. Alig hihető a formás-kerek szám: százan, nem tévedés, százan dolgoztak az algyői vasúti híd építkezésén. Ci Akár személyes ismerőseink is lehetnének. De hát a városba nemigen volt idejük besétálni, ha volt 48 órájuk szabad, vonatra ültek. Várták őket húslevessel, a gyerekek ezer kérdéssel. Éá mesélték Kiskörén, Soroksáron, meg Tiszacsegén, hogy is halad a dolog ott Algyőn. Most éppen kijött a víz az ártérre; a múlt héten kitaláltunk egy guruló állványt, tudjátok, azzal sokkal könynyebb... Legfeljebb otthon dicsekedett Galyó Imréné megbízatásával, a furcsán hangzó fővállalkozói kirendeltségvezetői címmel. Minek mondta volna másutt, hogy ez jópár gyár és hatóság Jubileum A Magyar Építőművészek Szövetségének vezetősége kedden a társadalmi szervezet alapításának 25. évfordulója alkalmából jubileumi ülést tartott a magyar Neoueti Múzeum dísztermében, amely az egykori alakuló gyűlésnek is helyet adott. Dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke az Elnöki Tanács nevében köszöntötte a szövetközti állandó telefonálgatást, levelezést, szervezést takar? Büszkeségre miért lenne ok, hogy kilábalt sok nehéz helyzetből? Nem ez a nagy szó, hanem, hogy a hidászbrigád tiszteletbeli taggá fogadta. Az ám a tisztesség, Kun Árpád előtt tekintélyt szerezni. A szigorú, sokat követelő brigádvezető előtt, aki már sorolni is alig győzi, hány híd nőtt ki a keze alól. Még a Nílusban is látta arca tükörképét, fél szemmel ugyan akkor is az embereit figyelte, nehogy bajuk essen. Nem is volt balesetük, a tiszai hidászbrigádban ilyesmi nem fordulhat elő. Hogy adhatna akkor ötöst brigádja munkájára? (Mesélik róluk, a Ganz-MÁVAG hídgyárában, de még a Hídépítő Vállalatnál is, hogy a „vesztett labdáról" sem mondtak le, ők behozták még a víz miatti csúszást is.) Nagy Lajosról, a szerelőlakatosok csoportvezetőjéről meg az a hír járja, hogy nyáron rabol. No, félreérteni nem kell, a vasas-szakma zsargonjában ez nagy elismerés. Azt illeti meg, aki egy órában 120 percet dolgozik, aki nem veszi ki a szabadságát, amíg a híd kész nincs. így volt ezzel az Erzsébet-hídnál is, mondják. Kiskörén csak azért látta gyakrabban a feleségét, mert odavalósiak. Ha kerítést lát, meg fedett szerelőcsarnokot, a háta is borsózik. A levegő, a feje feletti, szabadságnak mondott tágas tér — ez az ő rendes évi szabadsága. * Mi köti őket a hidász\ mesterséghez? Gáli Endre például, a bárhol használható építőmérnöki diplomával miért vállalja az utazgatást? Hogy három kisgyermekének megmutathassa: apukát ennek a szürke hídnak a kedvéért láthatják ritkábban? Furcsa egy igazság: „ha hidat akarok építeni, nekem kell a hídhoz mennem", ö jött hát Szenég az algyői közúti híd építéséhez, s marad ls egy darabig. Ha már úgyis megszerette ezt a várost, beköltözik a Római körúti barakktáborba és vezeti a következő hídépítést. Marad Erdélyi László is, legfeljebb négyéves kislánya öregszik majd iskolássá, mire a hegeszlő-papa az algyői után befejezi a szegedit is. Tériszonytól már nem tart, az első hónapok félelme elmúlt, 14 méterrel a víz fölött úgy tornászik az állványon, mintha odaszületett volna. Otthon van a hídon, persze hogy. otthon: a Hídépitő Vállalatnál dolgozik két bátyja is. Űszni azért tudni kell, meséli somolyogva Kiss József, aki meg tiszacsegei osztálytársai hívtak, ha már lakatos, legyen hidas-lakatos. Betegség ellen ez a legjobb orvosság és használ a karizmoknak is. Az meg mégjobban a büszkeségnek, hogy meghívót kapott az avatóünnepségre. „Beleköltözött a hídépítőbacilus" — mondja rá nem a hídépítők üzemorvosa, hanem helyettes építésvezetője, Körtvélyessy Péter. Ö egyenesen Moszkvából jött haza, friss diplomával, amikor hajráztak a 47-es úton a hidászok még 1974 nyarán. Aztán következett a szomszédban a vasúti híd, és szerencsére nem lesz messze otthonától következő munkahelye sem. „Nem lettem volna hídépítő, ha nem szeretném a változatosságot, de azért nem bánom, hogy itthon maradunk, összeszoktunk, nagyjából egykorúak, 20—30 évesek vagyunk — az idősebbek hozzánk fiatalodnak —, sok hidat verünk ml még együtt. Fertőzzük egymást a hídépítő-bacilussal". Akár személyes ismerőseink is lehettek volna ők százan, akik mától kezdve múlt időben beszélnek maid az algyői vasúti híd építéséről. Remélhetőleg még az unokáiknak is.