Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-07 / 289. szám

Kedd, 1976. december 7'i ládár János Bécsben (Folytatás az 1. oldalról.) vendége volt az oeztrák gazdasági és kulturális élet ta, dr. Stephan Korén. a több vezető személyisége. Néppórt és Friedrich Peter, Az ebéden dr. Bruno a Szabadság Párt részéről. Kreisky és Kádár János po­Ezenklvül a kancellár ebéd- hárkö6zöntőt mondott Bruno Kreisky pohárköszöntője gyarország is, Ausztria is kis ország, lehetőségeink te­hát szerények. De tenni tu­dunk, s kötelességünk ls, hogy hozzájáruljunk az eu­rópai helyzet jobbátételéhez. örvendetes, hogy a nem­zetközi politika számos kér­désében együttesen vagy azonos irányban tudunk te­vékenykedni. Mi azon le­szünk, hogy e kérdések kö­rét tovább bővítsük. Végül Kádár János jókí­vánságait fejezte ki dr. Bru­no Kreiskynek és feleségé­nek, az ebéden részt vett osztrák vezető személyisé­geknek. „Minden jót kívá­nunk, jó szomszédunknak Ausztriának és népének!" — zárta pohárköszöntőjét. Dr. Bruno Kreisky pohár­köszöntője elején kiemelte: e mostani ausztriai látoga­tásban kifejeződik az, hogy az elmúlt évtizedekben min­den területen, így gazdasági, kulturális és politikai téren is különleges kapcsolatok fejlődtek ki közöttünk. Né­hány nappal ezelőtt, a mos­tani tárgyalásokra való fel­készülés során átnéztem néhány anyagot, s jómagam is elcsodálkoztam azon: im­már milliós nagyságrendben mozog azoknak a száma, akik a magyar határon át beutaztak Ausztriába. Ügy vélem, kapcsolataink fejlesz­tése során sokat elértünk abból, ami a helsinki doku­mentumok alapjául szolgált. A kancellár a továbbiak­ban emlékeztetett a két or­szág közötti kapcsolatok leg­fontosabb elemeire, Így az árucserére, a művészek köl­csönös látogatásaira, a tu­ristaforgalomra. Hozzáfűzte­„küzöttünk nincsenek problé­mák az emberi kapcsolatok terén. Ha pedig mégis adód­nának. akkor a látogatás Ide­jén érinteni fogjuk és — tapasztalatból tudjuk, hogy gyorsan, eredményesen — megoldjuk azokat". — Kezdetben kapcsolata­inkat illetően a körülmények kedvezőtlenek voltak, hatá­rainkon felmerültek problé­mák. Amióta azonban létre­hoztuk a közös bizottságokat, s mindkét oldalról kölcsönös a jó szándék, hogy jószom­szédi viszonyt tartsunk fenn, efféle konfliktusok csak vé­letlenül adódhatnak. Orszá­gaink — a nem túl nagy Ausztria és a szintén nem túl nagy Magyarország — bebizonyították, hogy két nép akkor is békében élhet egymás mellett, két állam akkor ls fejlesztheti kapcso­latait egymással, ha rendkí­vül eltérő, különböző társa­dalmi rendszerhez tartoznak. Ügy vélem, ilyenformán hoz­zájárultunk ahhoz, hogy Eu­rópában az enyhülés politi­kája érvényesüljön. Ismerjük azt a politikát, amely ellen­tétes az enyhüléssel. S ép­pen, mert saját tapasztala­tunkból Ismerjük, ki aka­runk tartani az enyhülés mellett Tulajdonképpen ez adja, első titkár úr, az ön ausztriai meghívásának mé­lyebb értelmét; ismerjük azt a nagy munkát, amelyet sze­mélyesen népéért végez, és tudjuk, hogy milyen nagy az ön tekintélye népe köré­ben, ez még értékesebbé te­szi számunkra az ön itteni látogatását. Dr. Bruno Kreisky a két ország népének jólétére és együttműködésére emelte po­harát Rudolf Kirchschlager fogadta Kádár Jánost A kancellári hivatal épü­letében rendezett ebédet kö­vetően Kádár János és kí­séretének tagjai átsétáltak a Hofburg épületébe, amely­ben a szövetségi elnöki hi­vatal van. A Központi Bi­zottság elsó titkára itt ke­reste fel dr. Rudolf Klrch­schlügert, az Osztrák Köz­társaság elnökét. A szívélyes légkörű esz­mecserén osztrák részről je­len volt dr. Friedrich Frö­llchsthal, budapesti osztrák nagykövet is. Kádár János — miután köszönetet mondott a szívé­lyes fogadtatásért — arról szólt, hogy az elmúlt idő­szakban a két ország kap­csolatai jól alakultak. Hang­súlyozta, hogy látogatásának fő célja: Magyarország és Ausztria jószomszédi kap­csolatainak továbbfejleszté­se. Sok a közös érdek a jó­szomszédi viszony erősítésé­ben — mutatott rá. A két­oldalú kapcsolatok terén ki­emelte, hogy már a helsinki záróokmány aláírását meg­előzően is Helsinki szellemé­ben formálódott hazánk és Ausztria viszonya. Az osztrák államfő meleg szavakkal köszönte meg a látogatást, és hangsúlyozta, hogy a jószomszédság ápolá­sa közös érdek, minden osztrák érdeke, pártállásra való tekintet nélkül • Dr. Rudolf Kirchschlüger szövetségi elnök és felesége hétfőn este a Hofburgban vacsorát adott Kádár János és felesébe tiszteletére. A szívélyes ' légkörű vacsorán dr. Rudolf Kirchschlüger és Kádár János pohárköszön­töt mondott Kádár János pohárköszöntője Kádár János bevezetőben köszönetet mondott a meg­hívásért, a fogadtatásért, és dr. Bruno Kreisky hozzá in­tézett szavaiért, majd eze­ket mondotta: — A magyar—osztrák kapcsolatok jelenlegi hely­zetét értékelve elmondha­tom, hogy értékelésünk azo­nos az önével: megítélé­sünk szerint állami politi­kai kapcsolataink rendezet­lek, gazdasági és kulturális kapcsolataink fejlödnek, ál­lampolgáraink tömegesen keresik fel egymás országát. — A régmúltban — jólle­het népeink között volt bi­zonyos sorsközösség — a magyar—osztrák kapcsolatok bonyolultak voltak. Ezt a múltat azonban már ma­gunk mögött hagytuk, s em­beri szokás szerint inkább a jóra emlékezünk. Hozzá­tartozik az igazsághoz, hogy különböző okok miatt a má­sodik világháború utáni újabb keletű kapcsolataink­ban is voltak problémák egy Időszakban. De ez az idő­szak is elmúlt, s csupán azért emlékeztetek rá, mert annál nagyobbra becsülöm azt a közös erőfeszítést, amellyel a viszonyunkat za­varó kérdéseket megoldot­tuk. — Meggyőződésem, hogy országaink és népeink valódi érdekeiből kiindulva kellett és kell rendeznünk közös dolgainkat Talán nem meg­alapozatlan dicsekvés, ha azt mondom, hogy mi már a helsinki értekezletet meg­előzően is Helsinki szellemé­ben kezdtünk hozzá kapcso­lataink rendezéséhez. Mert nzt teljes bizonyossággal ál­líthatjuk, hogy IWKaolg&nJl megfelelnek a helsinki záró­okmánynak. Nagyra érté­keljük, hogy kapcsolataink a jelenlegi szintre fejlődtek, már csak azért is, mert az eredményeket nem erőfeszí­tések nélkül értük el. S bár visszatekintve, a fejlődést örvendetesnek tartjuk, to­vábbi eredményeket szeret­nénk elérni — Felhatalmazva érzem magam arra. hogy ne csak saját nevemben beszéljek: magunkkal hoztuk vezető testületeink, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, továbbá a magyar nép üdvözletét Biz­tosítom önt, kancellár úr, s az Osztrák Köztársaság kor­mányát és népét hogy a Magyar Népköztársaság ré­széről teljes a készség kap­csolataink továbbfejlesztésé­re. Kívánjuk, azon munkál­kodjunk, hogy a magyar— osztrák kapcsolatok minden fontos területen úgy alakul­janak, hogy példaként szol­gálhassanak a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti jó viszonyra. Abban a meggyőződésben hangoztatjuk ezl hogy ez teljes mértékben megfelel a két ország, a két nép valódi érdekeinek, nagy várakozás­sal tekjntilnk megbeszélése­ink elé, amelyek minden bi­zonnyal újabb előrelépést hoznak majd ezen a téren. Kádár János a továbbiak­ban kifejezte reményét, hogy a mostani látogatás jó alkal­mat kinál a két ország ja­vát szolgáló munkára. — Amikor ezért dolgozunk — folytatta — meggyőződé­sem: nemcsak a magyar és az osztrák nép alapvető ér­dekeit, hanem — erőinkhez mérten — Európa egészének érdoM* fe szolgáljuk. M» Megkezdődtek a magyar-osztrák tárgyalások Délután Kádár János — lásairól az enyhülés mellett, dr. Rudolf Kirchschlágerrel s megállapította: érdekeink folytatott megbeszélése után egybeesése minden területen — látogatást tett dr. Bruno a kapcsolatok fejlesztését Kreisky kormányfőnél, a , ., kancellári hivatalban A két "Olgáig. Közéleti napló ACZÉL GYÖRGY MOSZKVÁBAN A magyar—szovjet kor­mányközi kulturális együtt­működési bizottság 13. ülé­sére hétfőn Moszkvába ér­kezett Aczél György, az MSZMP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Miniszter­tanács elnökhelyettese, a kormányközi bizottság ma­gyar elnöke. Fogadására a szovjet főváros Kijevi pá­lyaudvarán megjelent P. Ny! Gyemicsev, az S^CP KB Politikai Bizottságának pót­tagja, kulturális miniszter, a kormányközi bízottság szovjet elnöke, valamint több más szovjet hivataloá személyiség. Az érkezésnél jelen volt Marjai József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete is. öv ARI MIKLÓS DANIABA UTAZOTT A Dán Szociáldemokrata tagja, a tótújfalusi Rába­Párt meghívására Koppén- menti Egyetértés téesz gép­hágába utazott a Magyar szerelője, valamint Horn Szocialista Munkáspárt kül- Gyula, a KB külügyi osz­döttsége, amelyet Óvári tályának helyettes vezetője. Miklós, a Politikai Bizottság A delegációt a Ferihegyi tagja, a Központi Bizottság repülőtéren Gyenes András, titkára vezet. A delegáció a Központi Bizottság titkára tagja Tolnai József, a KB búcsúztatta. ÜDVÖZLÖ TÁVIRAT Losonczi Pál, az Elnöki Miniszterlanács elnöke Tanács elnöke táviratban Martti Miettunen miniszter­üdvözölte Urho Kekkonen elnökhöz. Apró Antal, az köztársasági elnököt, a Finn országgyűlés elnöke Veikko Köztársaság nemzeti ünnepe Helle parlamenti elnökhöz alkalmából. Lázár György, a Intézett üdvözlő táviratot FOGADAS A FINN NEMZETI ÜNNEP ALKALMÁBÓL Paul Jyrkünkállio, a Finn tanács elnökhelyettese, Ino­Köztársaság budapesti nagy- kai János, az országgyűlés követe, a finn nemzeti ün- alelnöke, Czinege Lajos ve­nep alkalmából hétfőn fo- zérezredes, honvédéimi mi­gadást adott rezidenciáján, niszter, dr. Korom Mihály A fogadáson részt vett Lázár igazságügy-miniszter, dr. György, a Minisztertanács Romány Pál mezőgazdasági Elnöke, Cseterki Lajos, az és élelmezésügyi miniszter. Elnöki Tanács titkára, dr. Rácz Pál külügyi államtit­Szekér Gyula, a Miniszter- kár. CSEHSZLOVÁK PARTMÜNKASKÜLDÖTTSÉG BUDAPESTEN A Magyar Szocialista Mun- roslav Bocteknek, a KB osz­Uáspárt Központi Bizottsá- tályvezető-helyettesének ve­gának meghívására hétfőn zetéséve, A kQldöttséget a Budapestre érkezett Cseh- „ .. ..,,., Szlovákia Kommunista Párt- Fe"hegyi repulőteren Pálos ja Központi Bizottságának Tamás, a KB osztályvezető­pártmunkásküldöttsége, Mi- helyettese fogadta. , tfíjs KÖRNYEZETVÉDELMI KÜLDÖTTSÉGÜNK HAZAÉRKEZETT PÁRIZSBÓL Dr. Arvai Józsefnek, az ahol részt vet;t, az ENSE országos környezetvédeltni európai gazdasági bizottsága tanács titkárának vezetésé- környezeti kormánytanács­vei hétfőn hazaérkezett a adók testületének nemzetkö­magyar küldöttség Párizsból, zl szemináriumán. BOLGÁR PARTMÜNKASKÜLDÖTTSÉG HAZÁNKBAN A Magyar Szocialista Mun- Szirakovnak, a KB osztály­káspárt Központi Bizottsá- vezető-helyettesének vezeté­ganak meghívasara hétfőn , , . . ........ , , _ . Budapestre érkezett a Bol- 6ével- A küldöttséget a Fen­gár Kommunista Párt Köz- repülőtéren Ballal ponti Bizottságának párt- László, a KB osztályvezető­munkásküldöttsége Todor helyettese fogadta. vezető államférfi négyszem­közt eszmecserét folytatott Hétfőn délután Bécsben a kancellári hivatalban meg­kezdődtek a magyar—oezt­rák hivatalos tárgyalások. A magyar tárgyalócsoportot Kádár János, az osztrákot dr. Bruno Kreisky vezeti. A megbeszélésen részt vesznek a két tárgyalócsoport tagjai és szakértői. Kádár János és Kreisky kancellár a négyszemközti megbeszélés után kíséretük tagjai és a szákértők jelen­létében folytatta jó légkörű, konstruktív tárgyalásait. Először a kétoldalú kap­csolatokat tekintették át, kü­lönös hangsúllyal a gazdasá­gi együttműködés kérdései­re. Egyetértettek abban, hogy az általános áruforga­lom fejlesztése mellett fo­kozott szükség van a gazda­sági együttműködés fejlet­tebb formáira is. Szóba ke­rültek a magyar árukat érintő vámrendelkezések. Mindkét részről készség nyilvánul meg a felvetődött konkrét tervek megvizsgálá­sára. Megállapították, hogy kulturális téren nincsenek problémák. Az együttműködés kérdé­seivel kapcsolatban a hel­sinki értekezlet utáni hely­zetről, az enyhülésről foly­tattak eszmecserét. Kádár János elismeréssel szólt az ossOrik kormány állásjogla­Marxisfa elméleti kisenciklopédia Ok és cél Okságinak tekintjük az összefüggést két jelenség — vagy jelenségcsoport — között, ha az egyik kiváltja, előidézi a másikat Ha az egyik olyan hatást fejt ki, amely a másik létrejöttéhez, fennmaradá­sához, vagy elmúlásához vezet. A kiváltó tényező az ok, a kiváltott jelenség az oko­zat. Ahhoz, hogy ez az összefüggés létrejöj­jön, szükség van még valamire: a feltétel­re. A feltételeket megkülönböztetjük az okoktól. Utóbbiak aktívak, előbbiek passzív tényezők. De az okokat nemcsak a feltételektől különböztetjük meg, hanem az alkalom­tól (más szóval: az indoktól) is. Az alka­lom látszólagos és nem valóságos ok. Nem kivált valamit, hanem lehetőséget ad egy már működő ok megnyilvánulásához. Az imperializmus természetrajzához tartozik az ok és az alkalom gyakori összekeveré­se: amikor például beavatkozni kíván egy idegen állam ügyeibe, összetűzést provokál annak határán, vagy másutt —, majd erre mint saját érdekeinek állítólagos sérelmére hivatkozva (alkalom!) megkezdi katonai intervencióját. Az okozat létrejöttében azonban nem egyszerűen a kiváltó ok játszik közre, ha­nem az a jelenség is, amelyre az ok hatást gyakorol. Hogy egy gyógyszer — mint ok — milyen hatást idéz elő a betegben, az közel sem csak a gyógyszertől függ. Szere­pet játszik ebben a beteg állapota, a be­tegség előrehaladottságának mértéke és így tovább. Hasonlóképpen izgalmas kérdés, hogv vajon egy ok ismétlődése minden esetben ugyanarra az okozatra vezet-e? Erre igennel válaszolhatunk, ha figyelem­be vesszük, hogy a feltételek és a jelen­ségek változásával egyazon ok gyakran ve­zet más és más eredményre. Jól Ismert, hogy egy intézkedés — vonatkozzon akár a gazdasági élet szabályozására, vagy a né­pességszaporulat alakítására — más ter­melési ágazatokban és más népességcso­portokban eltérő, gyakran ellentétes hatást vált ki. Az idealista filozófia egyes áramlataiban — de néha köznapi gondolkodásunkban is — felbukkan az okok és a célok összeke­verése. Míg a dialektikus materializmus a jelenségek oki meghatározottságát vallja — és ez a determinizmus —, addig az Idea­lizmus egyes rendszereiben a jelenségek célszerűségét, célszerű meghatározottságát állítják. Ezt nevezzük teleologiának (a gö­rög teleosz — cél alapján). Eszerint a vi­lágon minden jelenség megtestesít valami­lyen rendeltetést. Célja van, amerre tart. Hogy egy falevélnek mi lehet a célja? Az idealizmus erre azzal válaszol, hogy a célt külső körülményekben — például isten tö­kéletességének bemutatásában — kell ke­resni. Látható, hogy a teleologikus felfogás az emberi élet. közelebbről a munkatevé­kenység célkitűző jellegét vetftl ki a ter­mészetbe. A munkatevékenység elválaszt­hatatlan a célkitűzéstől: egy olyan képzet megjelölésétől. amelynek formájára kell hozni az adott munkatárgyat (hogy az majd emberi szükséglet kielégítését lehe­tővé tegye). A természetnek azonban nincs célja, benne kizárólag okozati összefüggé­sek hatnak. Egyes természeti jelenségek tökéletessége nem célszerűségük, hanem természetes — a fennmaradást biztosító — kiválasztódásuk következménye. A célok társadalmi jelenségek, s eképpen meghatá­rozottak az okok, feltételek, körülmények széles tömegétőL r.zs. i

Next

/
Thumbnails
Contents