Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-05 / 288. szám

31 Vasárnap, 197C. december 5. Véleményem lett... Megkezdődtek a próbaadások az új, solti 2000 kilowattos Kossuth adón. üzembe helyezésével az ország egész területén jelentősen javulnak majd a vételi viszonyok i rá n y vo n a to k Zavartalan a cukorrépa szállítása — A Volán es a MÁV feladatai Szeptember közepétől számottevő zavar nélkül dolgoznak azok a cukorgyárak, amelyekbe Csongrád megyéből és környékéről fuvarozzák a nyersanyagot. Vasúton a MÁV Szegedi Igazgatósága, közúton pedig a Volán 10. sz. Vállalat a termelőkkel közösen végzi e munkát Méghozzá jól, amint ezt a gyárak folyamatos termelése is bizonyítja. Szerepet játszott a nagyjából kedvező ;dójárás is: mód nyílt arra, hogy a Volán beváltsa ígéretét, járművei általában bemerészkedhettek a földekre, s átrakodás nélkül szállíthatták a gyárakba, vagy a vasúti gyűjtőhelyekre a kombájnok által fölszedett cukorrépát. Előzetesen azt is megígérték a Volán szakemberei, hogy ha szükséges, éjszakai és hétvégi műszakokat tartanak, ám erre végül nem került sor, ; mivel a hét többi napjain jelentős akadályok nélkül dolgozhattak a betakarítok. Kaptak tehát elég répát a / gyárak, így még arra is • mód nyílt, hogy válogassai nak a közúti szállító vállalatok között. A Volán például megállapodott a szolnoki üzemmel, hogy az idény során kilenc ezer tonna répát fuvaroz, ezt a tételt azonban lemondták a szolnokiak, a szegedi cég bánatára. Kedvezőbbnek találták, és be kell látni, így is van, ha a téeszek és az állami gazdaságok saját járműveiken hordják a répát. Csakhát a Volánnak érzékeny veszteség ez, minthogy éppen ebben az időszakban bízzák meg legkevesebb munkával. összességében jóval kevesebb répát fuvarozott a Volán a vártnál, hiszen szeptember derekától január közepéig 70 ezer tonnányit kívántak szállítani, s e tervet legfeljebb félig sikerül teljesíteni: november utolsó napjáig 25 ezer 676 tonnányi répát szállítottak. A teljes mennyiségnek csaknem felét' közvetlenül a földekről fuvarozták a gyárakba a Volán autói, a többit pedig a táblák melletti rakásokból hordták a vasúti feladóhelyekre. Utóbbiaknál érdemes kicsit időzni. A tavalyi répaszezonban még csaknem valamennyi vasútállomásról indítottak cukorrépát, idén viszont alaposan megcsappant a feladóhelyek száma. A központi rakodóhelyeken nagy teljesítményű, önműködő gépek dolgoznak. akár éjjel is, mivel legtöbb ilyen helyen megfelelő világítást is megvalósítottak. Kétségtelen, a feladóhelyek csökkenésével jó néhány tábla mellől meszszebbre kell hordani a répát, mint korábban, de a szakemberek kiszámították, hogy e hátrányt többszörösen behozza a rakodás hatékonyságának fokozása. Ha Koszorúzást ünnepség Rózsa Ferencnek, a Szabad Nép első szerkesztőjének születése 70. évfordulója alkalmából szombaton, a Kerepesi úti temető munkásmozgalmi panteonjában koszorúzási ünnepséget tartottak. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében dr. Orbán László és dr. Várkonyi Péter, a KB tagjai; a Népszabadság szerkesztő bizottsága nevében Katona István főszerkesztő és Rényi Péter főszerkesztő-helyettes; a Magyar Újságírók Országos Szövetsége képviseletében dr. Pálfy József elnök és Király András főtitkár koszorúzott A mártír urnájánál koszorút helyezett el testvére, Rózsa Irén, valamint a Rózsa Ferenc nevét viselő szocialista brigád és úttörőcsapat képviselője. Megkoszorúzták Rózsa Ferenc emléktábláját, a Mártírok útja 26. szám alatti épületen is. Magyar—ecuadori árucsere-forgalom A Külkereskedelmi Minisztériumban szombaton befejeződtek a magyar—ecuadori vegyes bizottsági tárgyalások. Dr. Bíró József külkereskedelmi és Galo Montano Pérez ecuadori ipar-, kereskedelem- es integrációesügyi miniszter aláírták a tárgyalások záró jegyzőkönyvét. Ez előirányozza a két ország árucsere-forgalmának eddiginél gyorsabb ütemű és sokrétűbb fejlesztését, meghatározza az együttműködés fő területeit. már a rakodásnál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a gyárakban ez kevés időt vesz igénybe. A billenőplatós autók könnyen megszabadulnak terhüktől, a fixplatósokat viszont vagy fölemelik, illetve megbillentik, vagy nagynyomású vízsugárral űritik. Előre, pontosan meghatározott program szerint csak rövid időszakokban dolgozhatnak a szállítók. Mivel elsődleges szempont a gyárak folyamatos termelése, mindig a fuvarozóknak kell alkalmazkodniuk, módosítaniuk a programot Annyi bizonyos, hogy mindinkább áttekinthetőbbé válnak a hátralevő feladatok, minthogy a répa fölszedése novemberben befejeződött, s a tervek szerint a szállítással is végeznek január elején, közepén. A vasutasoknak — érthetően — lényegesen nagyobb szerep jut a szállításban, hiszen sokkal nagyobb területről kell gyárakba küldeniük a répát, mint például a Volánnak. Csupán Csongrád megyéből mintegy 200 ezer tonnányit továbbítanak a gyárakba, az idény végéig. (Az igazgatóság teljes feladata: e mennyiség több mint három és félszeresének elszállítása.) November utolsó napjáig megközelítően félmillió tonnát fuvaroztak. Legjelentősebb feladóhelyek a megyében: a székkutasi, a földeáki, a vásárhelyi, a makói és a fábiánsebestyéni állomás. Székkutason például húsz-harminc, Földeákon 15—20 vagont töltenek még naponta, s küldenek a mezőhegyesi gyárba. Indokolt e mennyiség, hiszen a cukorgyár „éhsége" jókora: naponta hatezer tonnányi, vagyis háromszáz vagonnyi répát dolgoz föl. Szerencsére iden lényegesen kevesebb a küldeményekben a föld, mint a korábbi években, s a termény minősége' is jobb, ' mint tavaly. Érdekesség, hogy Kistelek a közeli napokban kapcsolódik be a répaszállításba: kétezer tonnányit küldenek onnan a szolnoki gyárba. A ritkán előforduló vagonhiánytól eltekintve gyors, határozott a répa fuvarozása. Ebben szerepet játszik az a körülmény is, hogy a mostani szezonban a küldemenyeknek megközelítően fele „édes" irányvonatokon érkezik a gyájalcba, míg tavaly 27 százalékot tett ki az ilyen szállítási mód. Most csupán irányvonatokat járatnak Székkutasról és Földeákról a mezőhegyesi, illetve a sarkadi gyárba. A

dolog úgy kezdődött, hogy váratlanul véleményem lett. Igen, teljesen váratlanul. Nem figyeltem a beszámoló alatt (mások se nagyon), s a szórakozott lrkafirkálás után szórakozottan feltettem a kezem. Ugyanis v.szketett a fülem — és míg diszkréten meg szerettem volna vakarintani, az elnök rámszólt: tessék csak, elvtársnő... (a nevem persze tíz év alatt se tudta megjegyezni). Körülnéztem, s mindenki rám mered: hát tz nekem szólt. — Én nem... én csak annyit... — na, most mit makogjak? Mi közük hozzá, hogy viszketett a fülem? És csak nem teszem magam nevetségessé, hogy szabadkozzam: csak ez történt. Egyszóval felkeltem, s bevezető tétovaságom mindenki szerénységnek is hihette. De ha már várják, mondanom kell valamit. Mondtam én, de aligha illett a beszámolóhoz, mert izgatott suttogás kezdődött. Az elnök felé hajolt a kiküldött elvtárs, az elnök valakitől a nevem tudakolta, így a műhelyfőnök is megnézte a papírról, s ezalatt én kisié visszahőköltem: hát ennyire új ez az egész, hogy nem tudták, ilyen is van, auiil mondok, vagy éppen jobbnak vélték hallgatni róla ? — Igen ... Ilyen is van ... — vágott bele az elnök, zavartan pislogva a kiküldött elvtárs felé, aki buzgón jegyzetelt — Igen..hogyne! — Erősítem én tovább, látom, belém akarják fojtani a szuszt. Hoppá! Ha elkezdtem, nem állok meg... A főmérnök helyeslően bólogat, alighanem ő is elmondhatta volna mindezeket, csak hát, ő nem...' talán nem akart kellemetlenkedni. Rámréz biztatóan: jobb, ha egy egyszerű dolgozó beszél... Na, ha én vagyok az egyszerű dolgozó, akkor pedig hallgassák végig, é6 én lekaszálom a beszámolójuk szóvirágait. Érdekes pillanatok. A hangom, mintha kívülről hallanám. Ügy hallgatom, mintha nem is én beszélnék. Mintha a szembenülők fejével-fülével hallanám, s azonnal kontráznának is. Ismerem az ellenvetések fordulatait: „azért nem ennyire...", „na, nálunk azért nem ilyen súlyos a helyzet...", meg: „a mi dolgozóink mindent megtesznek, hogy..." Mondanék én ii>ent? De az áldóját: hiszen magam se tudtam, hogy van véleményem. Talán nincs is addig, míg az ember nem kezdi megfogalmazni. Az elnökség tartózkodó figyelme, a nép helyeslést zenélő apró morgása — jól van, leülhetek. Nem, nem csatlakoznak, de „figyelemre méltónak tartja" szavaimat az elnöki összefoglaló. M

ásnap. Hívat a műhelyfőnök, hogy hívat az üzemvezető. Hívasson, ezt a munkadarabot be kell fejeznem, az legalább fél óra. Az irodában hárman vannak. Már ujjaikkal dobolnak az asztalon — soká jöttem hát? Máskor talán motyogtam volna valamit a gépállásrói, most nem szólok semmit. Hiszen elmondtam a véleményem én tegnap. Tudhatják. — Azért zavarjuk az elvtársnőt ... (na, azért ez túlzás, hogy zavarnak!) — kezdte a főmérnök. — Azt akarjuk mondani, hogy amíg a brigádvezetőnő gyes-en van, elvállalná-e a brigádot? (Ez meg mi? — kérdezem én magamban.) — A brigádot én nem vállalhatom el — így hangosan —, a brigádnak kell engem elvállalni, ha akar. De az ne-m nézne ki valami jól, ha a távollevő helyett, meg pláne a jelenlevő helyettes helyett... Mert a brigád nagy on együtt van, közakarat ellen én semmit sem... — Legyen gyűlés? — Majd lesz az, hónap utolsó péntekjén, előbb meg nem érünk rá, mert szorít a vállalás... — Igazán nagy kár, hogy nem ismertük a véleményét a beszámoló készítése előtt... Nagyon érdekes volt, amit a brigád hangulatáról mondott ... Hogy a százegy, meg a 6zázkét százalék nem olyan komoly eredmény, az csak úgy kiszaladhat, mert ntm lehet centizni a munkát, és hogy a szazszázalék az merő kötelesség, azért jár a fizetés, s nem a dicséret. Ugy, hogy a legtöbb brigád ne nencegjen, meg nem sokai tett az asztalra ... Megint viszket a fülem, sehogy se állom meg, hogy od& ne kapjak. — Tessék csak... — szól rám. — Nem, dehogy... hallgatom .., — Na, igen. Mindez nagyon érdekes, csak ne éppen a vendégek előtt... teregessük ki. Még ha ez a maga véleménye is ... — Nemcsak az enyém! — s most már vakarhatom a fülein. — Meg a vendégek minek jöttek, ha nem azt hallgatni, ami van...? És ha most kérdeznek, akkor mit mondjak mást, mint a véleményemet? Meg lehet hallgatni a brigádot Is! Még azt is elmondják a többiek, akiknek képviseletében ott ültem, hogy tudnánk mi többel teljesíteni, de ahhoz másoknak is többet kellena dolgozni, rendesen anyagot biztosítani, a csévét felhordani. meg elhordani, hogy ne kelljen megállni, várni. S tál, megérné, hogy egy csévehorciéval több legyen, ha mi sokkal többet termelhetünk így... Ezt nem én találtam ki, kérdezzék a többieket... — Igen, kérdezni őket is..., de maga se mondta edoig. Hány értekezleten ott volt, és mondott valamit? Volt véleménye? S

már megint ez a kellemetlen helyzet: most mit makogjak? Hogy csak a fülem viszketett, és ahogy mozdult a kezem, rámczóltak? Csak nem teszem magam nevetségesse ? Most, amikor mégiscsak — ha váratlanul is — véleményem lett? Volt is eszemba felszólalni. Ilyen nekem még sose jutott eszembe. Nem ia tudom, hogy miért? De azért az mégis jó érzés, hogy van véleményem. így azért egészen más, hogy figyelnek aa err.beire... És önkéntelenül újból megvakartam a fülem. Feljegyezte: Szőke Mária Tervszerűbben, termelékenyebben Tanácskoztak a megyei hűsipari vállalat szocialista brigádvezetői Szombaton délelőtt rendezte meg a Csongrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat szocialista brigádvezetőinek tanácskozását. Ott volt Veres Ferenc, a városi pártbizottság munkatársa, dr. Ábrahám Antalné, az ÉDOSZ megyei bizottságának osztályvezetője, Harmatos József, az SZMT osztályvezetője, valamint a vállalat párt-, gazdasági, KISZ- és szakszervezeti vezetői. A vállalat igazgatója, dr. Piros László számolt be az évi munkáról és az 1977-es év feladatairól — <t szocialista munkaverseny-mozgalom tükrében. Az igazgató az idei év legfontosabb feladataiból indult ki: ezek az alapanyaghelyzet javításának, a sertéshús-termelésnek és a kistermelők sertéstenyésztési fejlesztésének követelményei voltak. A sertésfelvásárlási rendszer 1976-ban történt átszervezése jelentős sikereket hozott, például a teljes sertésállomány 97 ezer darabbal szaporodott. Dr. Piros László elmondotta, hogy a vállalat felvásárlási munkájában a szocialista brigádoknak mindenekelőtt azt kell szem előtt tartaniuk, hogy a közporti tenyésztéspolitikai célokban való közreműködéssel kezdődik a munka, s nem magának a felvásárlásnak a lebonyolításával. A folyamatos anyagellátás fontossága annál inkább szükséges, mivel jövőre újra lehetővé válik a marhahús exportja a tőkés országokba. Az idei tervek teljesítéséről szólva az igazgató megállapította, hogy a vállalat helyzete a vártnál jobban alakult: a húskészítményekből folyamatosan ki tudták elégíteni a lakossági igényeket. A tervek realitását pedig az a tény jelzi, hogy a vállalat idei eddigi árubevétele 2 milliárd 620 millió forint volt, ami 8,3 százalékos tervtúlteljesítéssel egyenlő. A munka termelékenysége azonban nem megfelelő. Ezt a helyzetet csak átmenetinek lehet felfogni, hiszen a nagv arányú fejlesztések miatt idén sok új munkást vettek fel és tanítottak be. Az 1976-os év egy fejlődést időszak végét jelzi: az új szalámigyár nagy beruházásának legnagypbb eredménye, hogy termelését máris 40 vagonnal teljesítette túl, ami egyben exporttúlteljesítés is. „A nagy vizsga éve azonban az 1977-es lesz, ez lesz a szegedi szalámigyártás történetének legnevezetesebb esztendeje" — mondta dr. Piros László. A jövőre tervezett szalámitermelés 1050 vagont tesz ki. A szocialista brigádmozga. lom fejlődését elemezve aa igazgató elmondotta azt is, . hogy a legláthatóbb eredj mény a sablonok, formalitások eltűnése, a brigádok konkrét, célszerű feladatok teljesítését tűzték ki maguk elé, ami bizonyítja, hogy csak az a versenymozgalom hozhat igazi eredményeket, amely alkalmazkodik a realitáshoz. Az elkövetkezendő év legnagyobb „leckéjének" a több mint 1 milliárd forint értékű nagyberuházás, a szalámigyár termelőeszközeinek kihasználása minősül. A gépesítés, az új technológiák nagyobb tervszerűséget, szervezettséget, jobb összhangot igényelnek, ebben az új helyzetben a szakmai továbbképzés követelményei is nagyobb erővel jelentkeznek. A cél: többlettermelés — létszámnövelés nélküli A termelési célkitűzések két sarkalatos pontja lesz a szalámiexport növelése (750 vagont terveznek) és a marhahúsvágás és -értékesítés fokozása. Dr. Piros László beszámolójában a vállalat 106 szocialista brigádjától további öntudatos, jó munkát kért. Ezután a brigádvezetők szóltak hozzá a beszámolóhoz, mondtak véleményt és tettek javaslatokat,