Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-04 / 287. szám
5 Szombat, 1976. december 4. Elaludt egy klub A klubélet magában hordja az örök változást, azt is, hogy egyszer jól megy, aztán egy darabig csak él. Ahhoz is hozzá kellett 6zoknia a közművelődésnek, hogy egyegy klub megszűnik, de a tapasztalatokat akkor is öszsze kell gyűjtenünk, ha ezt is a változás törvényszerű velejárójának tekintjük. Hátha kiderül, milyen hibát kell elkerülnünk a következő próbálkozásnál. Balástya ifjúsági klubja a híresek közül való. Tudtak róla szinte az egész országban, és messziről jött vendégeik is igazolták, hogy figyelnek is rá. Négyszer nyerte el a kiváló klub címet, nemrég ünnepelte fönnállásának 10. évfordulóját, szeptemberben pedig bejelentették hivatalosan is egyik KISZ-gyülésen — hogy meg. szűnik. Élt tehát tíz évet. Arra számítottak, zajos ellenzés követi majd a bejelentést, titokban azt remélték, sikerül majd annyira fölborzolniok a kedélyeket, hogy erős kontraként lesz klub megint. Nem sikerült. Kiss István, a művelődési ház igazgatója, Nagy Erzsébet, a klubban, a klubbal együtt működő KlSZ-alapszervezet titkára és Bitó Zoltán, a községi KISZ-bizottság titkára teljes egyetértésben mondja, nagy kár érte. Nehéz lenne elősorolni, mit jelentett tíz éven keresztül összesen 132 balástyai fiatalnak, hogy hajdanában szívós társadalmi munkával klubot építettek. Olyan alkotó közösséget, amelyik sokféle alkalmat kínált az egyéniség teljes kibontakoztatásához. Olyan művelődési lehetősé,get amelyinnel igen ritkán találkozhatnak a fiatalok. Kinek az érdeme a tíz év? A klubvezetőket név szerint is érdemes említeni, de hozzá kell tennünk, a legnagyobb jó szándékkal sem mentek volna semmire, ha az egész klub teljes akarással nem állt volna mellettük. Rácz Ferenc, Horváth András, Vetró István és Kiss László neve után rögtön mondanunk kell: amíg fiatalok voltak. Rácz Ferenc azóta tanácselnök — és tagadni sem lehet, hogy közéleti szerepére a klubban készült föl —, Vetró István Az embertelenség áldozatainak : Jama Az újvidéki szerb színház vendégjátéka A tömegsír képi látványa „A sötét árnyak közül, melyek az ember nevét elhomályosítják, a legsötétebb az embertelenség. A legijesz• több embertelenség pedig az erőszak, melyet azokon követnek el, akiket az emberek között mesterségesen és erőszakkal teremtett különbségek ártatlanul megfosztottak emberi jogaiktól. Gorán ezek ellen emelt szót. És azok ölték meg, akik ennek az embertelenségnek a nyomán haladtak." így nyilatkozott a komponista, Nikola Hercigonja a mártírhalált halt kortársáról: Ivan Gorán Kovacsicsról. Aki a népfelszabadító harcokban maga is részt vett, partizánok között írta meg az embertelenség áldozatainak himnuszát, a Jamát, s aki tragikus módon maga is osztozott hőseinek sorsában: a jugoszláviai harcok során 1943-ban meggyilkolták a csetnikek. Három évtizeddel később, 1973 nyarán, a belgrádi rádióban hangzott föl először az oratórium, melyet Hercigonja Kovacsics költeményére komponált, tavaly májusban pedig az Újvidéki Szerb Nemzeti Színház alkotói kollektívája (Dejan Miladinovics rendező. Miieta Leskovac díszlettervező, Jasna Petrovics jelmeztervező és Zsarko Milenkovics koreográfus) szcenikai játékkal fölerősítve színpadi oratórium formájában mutatta be a Jamát Újvidéken. Ezzel a változattal vendégszerepelt a 1 szerb színház balett-, énekes zenekara két este Szegeden, a színházban. A Jama — magyar fordításban A tömegsír — szenvedélyesen igényli ezt a képi többletet. A tömeghalál döbbenetes vízióját fölfestő zenéje a szürke leplekbe bújtatott, maszkot viselő, szaggatott koreográfiai mozgásokat végző színpadszereplőivel az emberiség szörnyű kataklizmájának látomását nyújtják. Méltó emlékműve ez a fasizmus áldozatainak, Jugoszlávia felszabadulásának nemzeti ünnepén. A sziklasír boltozatos jelzésfalai között — aktív fényjátékkal — árnyszerű alakok népesítik be a színpadot, melynek platóján fölfújhatóleengedhető, félkörívben kiképzett gumimatrac enged lélegző hullámzást az eruptív látványnak. A karmester Miodrag janoski vezetésével megrázó erejű előadásban volt része a közönségnek, s a szólisták között ismét találkozhattunk régi ismerőseinkkel, Németh Rudolffal, Vladan Cvejiccsel. A további énekes és prózai szólisták Irena Davosir-Matanovics, Jelena Jecsmenica, Dusán Baltics, illetve Zlata Djurisics, Mirko Petkovics és Torna Jovanovics voltak. Az eligazító műsorfüzetből — aho] egyebek között Vjekoslav Africs írja le Kovacsics életútját és költeményének, a Jamának utóéletét — azért hiányoltuk magát a szövegat, vagy legalábbis egy részletét, hiszen a nyelvi nehézség miatt a publikum csak a látványra és a zenére hagyatkozhatott. N.L gépszerelő volt akkor, művezető most és a községi pártvezetőség tagja. Mind a négy klubvezető dicsekedhet azzal, hogy az ő működése alatt is kiváló lett vagy maradt a balástyai klub. Említenünk kellene — sőt, sokat beszélni róla — a klub tervezőjét, CSányi Imrét és a hozzá hasonló, valami jót, az addiginál mindig jobbat akaró társát, de szeretnénk, ha mégsem a történetét kellene megírnunk ennek a klubnak. Ha folytatni tudnák ott, ahol abbahagyták. Az a legnagyobb gond, hogy ott folytatni egyelőre nem lehet. Nincs érdeklődő fiatal? Fiatal van, mondják a régiek, de ők már nem olyanok. Autóval járnak, egyik bálból a másikba, bandaznak, tíz ujjuk közt elperegnek fiatalságuk legszebb évei anélkül, hogy szellemi gyarapodásukra gondot fordítanának. Szigorú az ítélet. Idejét múlta fogalom lenne Balástyán az enymáshoz kötődés, az együtt dolgozás és az együtt boldogulás? Elhinni is nehéz. Más a mai fiatal, mint a tíz évvel előbbi, hiszen mások a körülményeik. A jobb mód józan számítással azonban csak azt jelentheti, hogy legyünk különbek is, éljühk minden olyan lehetőséggel, amivel a régebbiek nem élhettek. De javunkra, gyarapodásunkra, ne pedig üres időtöltésre, vagy egyenesen kárunkra. Mert a kocsmázás is szóba kerül azoknál a fiataloknál, akiknek mi inkább a szellemi fölemelkedést, emberségük kiteljesedését szeretjük emlegetni. Hol kellene az elsőt lépni az újrakezdés érdekében? Nyilván a mai fiatalok között. Bizonyára hiú álom azt remélni, hogy összeáll megint egy csapat, és rögtön kiváló klubot teremt újra. Talán említenünk sem kell követendő példaként a régit, hiszen a mai fiataloknak nem tízéves álmaik vannak, és az sem biztos, hogy egyetlen ifjúsági klub minden fiatal kedve szerint való lehet. Olyan elfoglaltságot keresnek a mai fiatalok — hallom beszélgetés közben —, amely nem föltételezi a társaságot, inkább kizárja. Hetekig, hónapokig szervezték annak idején, hogy Veres Péter, vagy más neves ember megforduljon a klubban, érte mentek, hazavitték, és ami közte történt, holtig tartó élmény — a mostaniaknak, úgy tűnik, elég, ha hatalmas kutyáikkal végigsétálnak a falun. Most jutott volna a kutyadivat Balástyára? Ezt a ruhát máshol már levetették, fáziskésésben vannak, akik így akarnak fene-modernek lenni. Közelről ismertem a régi klubot, nagyszerűsége éppen abban volt, hogy nem rendkívüli dolgokat akart, tehát nem pózból működött Soha ném tett úgy, mintha jól dolgozna, csak egyszerűen dolgozott. A benne levők kedvére és hasznára. Ez az, amit követni lehet. Újra másolni azt, amit az előzők csináltak, ' már póz lenne. A mai fiatal mai igényét kellene jól ismernie valakinek, aki vállalni merné, hogy néhány társával olyat is csinálnak szabad idejükben, amivel nemcsak az idő telik. Mozdulni kellene! Horváth Dezső Bírság a levegő szennyezéséért A vállalatok, ipartelepek az idén fizetnek először bírságot a levegő szennyezéséért, ha a szennyező forrásnál vett minták szerint túllépték a megengedett szintet, az úgynevezett emissziós normát. A fővárosi és a megyei tanácsok összesen 11 000 légszennyező forrás normáját határozták meg. Az Országos Levegőtisztaságvédelmi Bizottság titkárságának számításai szerint az első évi bírság értéke várhatóan mintegy 150 millió forint, amit jövő év márciusáig kell befizetniük a légszennyezőknek. (MTI) Automatikus vízügyi adatgyűjtő A Csepel-sziget északi csúcsánál, a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság telepén pénteken adta át Vincze jlózsef, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese a Zagyva és a Tarna vízgyűjtőjében kiépített automatikus vízügyi adatgyűjtő állomásainak hálózatát és távvezérlő központját. A csaknem 5700 négyzetkilométer vízgyűjtőterületre telepített 18 automatikus állomásnak mintegy 100 mérőműszere naponta 6000 —8000 adatot gyűjt össze és továbbít a központba a csapadékról, a talaj nedvességéről, a hőmérsékletről, a folyók vízállásáról és a hóréteg víztartalmáról. Emlékezés Rózsa Ferencre Hetven évvel ezelőtt, 1906. december 4-én született és 36 éves korában, 1942 júniusában halt mártírhalált Rózsa Ferenc, a Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságának titkára, az illegális Szabad Nép első szerkesztője. A kiváló kommunista, a művelt, széles látókörű építészmérnök, aki már a szűkebb családi körben is haladó szellemben nevelkedett, fiatalon ismerkedett meg a weimari Németországban a kommunista mozgalommal, s kötelezte el magát vele egy életre. Hazatérése után a legváltozatosabb munkaterületeken dolgozott: volt építészmérnök, kocsikísérő és gyakran alkalmi munkás Mindez nagy iskola volt számára, hiszen közvetlen közelről ismerhette meg a munkások gondolkodását, gondjait, bajait. Már gyergyekkorában nagy hatással volt rá bátyja, Richárd; ő kapcsolta be később itthon a KMP munkájába is. Nagy ambícióval vett részt a pártépítésben, s 1938-ban több társával együtt őt bízták meg a KMP újjászervezésével. A második világháború kitörése utáni súlyos helyzetben Rózsa Ferenc elvi tisztánlátása, szilárd meggyőződése a népfront és a munkásegység politikájának helyességében és sikerében nagy szerepet játszott abban, hogy a KMP „az árral szemben úszva" és képes volt politikai befolyását nemcsak megtartani, hanem növelni is. A pártvezetés feladatai mellé 1942-ben vállalta az illegális központi pártlap, a Szabad Nép szerkesztését; a lap nagy szerepet töltött be az 1942. március 15-i antifasiszta tüntetés előkészítésében, szervezésében is. Amikor 1942. június 1-én — tíz évi illegális munka után — elfogták, hű maradt a párthoz, elveihez és önmagához. Kommunistaként élt és úgy is halt meg. * / Tegnap délelőtt a megyében dolgozó újságírók küldöttsége koszorút helyezett el Újszegeden, a Rózsa Ferenc sugárút első háza falán levő emléktáblán. Közigazgatási területrendezések Tanácsülés Vásárhelyen Szentesen és Bokroson — Atkasziget Szegedhez kerül Rendkívüli tanácsülést tartottak tegnap Vásárhelyen, dr. Csatordai Antal tanácselnök elnökletével. Az ülésen részt vett Kovács Imre, a Csongrád megyei tanács elnökének általános helyettese, Dobai József, a városi pártbizottság titkára, és Csontos Mihály, Mártély községi tanácselnöke. A testület napirendi témája a tanácshálózat korszerűsítése, és közigazgatási területrendezés volt. Elsőként Atkasziget területének Szeged megyei városhoz történő csatolásáról döntött a tanács. A terület átcsatolását többek között indokolttá tette, hogy Szeged jelentős városfejlesztési feladatainak nagy részét a meglevő területen már nem képes végrehajtani. Megnövekedett lakosságának főként a pihenéshez, a szabad Idő hasznos eltöltéséhez szükséges körülményeket Szeged határain belül nem sikerült teljes mértékben biztosítani. Ezt a gondot oldja meg az 575 hektárnyi területű Atkasziget átcsatolása. Az elgondolás összhangban áll az idegenforgalmi, természetés tájvédelmi törekvések megvalósításával is. Város környéki községgé nyilvánítását kérte Mártély. A következőkben arról döntött a testület. Tekintve, hogy Mártély Vásárhely külterületéből képződött községgé, és a várcstól mindössze 10 kilométerre fekszik, szoros társadalmi és gazdasági kötődése van Vásárhelyhez. Jelentős a községből a városba dolgozni járó lakosok száma. Az ottani üdülőterületet fejlesztési meggondolásból már korábban Vásárhelyhez csatolták. Maga a község azonban a szentesi járáshoz tartozott. Ezt az ellentmondást feloldandóan vetődött fel, hogy Mártélyt — önállóságának fenntartásával Jubileum Inotán Huszonöt évvel ezelőtt avatták fel hazánk szocialista iparának egyik kiemelkedő létesítményét, az inotai November 7. Erőművet. A várpalotai medence lignitkészletének hasznosítására és az inotai alumíniumkohó közvetlen ellátására létesült 120 megawattos hőerőmű — ha az időközben bekövetkezett fejlődés miatt jelenleg már nem is tartozik a legkorszerűbb erőművek közé — ma is eredeti feladatkörét látja el. Az erőmű ezenkívül részt vesz az országos ellátásban is. A régi hőerőmű mellett a közelmúltben ÚJ áramtermelő egységet: nagy teljesítményű gázturbinás csúcserőmúvet építettek. A rendkívül hamar elkészült, s csúcsfogyasztás idején gyorsan energiát szolgáltató gázturbinás erőmű magas műszaki rangra emelte Inotát. Az erőműben pénteken megtartott jubileumi ünnepségen Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes mondott beszédet és köszöntötte az üzem dolgozóit. A miniszteri kitüntetéseken és a jutalmakon kívül átadták az aranygy''r annak a húsz dolgozónak, akik 25 .evékenykednek az erőműben. — város környéki községgé nyilvánítják a jövő év áprilisától. Ezt a döntést a már felsorolt indokok mellett földrajzi és közlekedési szempontok is diktálják: a lakosság ezentúl államigazgatási ügyeinek egy részét a közelebbi Vásárhelyen intézheti. A tanács mindkét előterjesztést egyhangúlag elfogadta. * Tegnap ülést tartott a szentesi városi tanács, Csorba György tanácselnök elnökletével. Az ülésen többek között részt vettek Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese és Czifra Pál, a megyei pártbizottság -munkatársa. A napirendek között szerepelt két község Szenteshez csatlakozásának témája. A tanács határozattá emelte és a felső fórumok jóváhagyását kérte Magyartés község egyesülési szándékát Szentessel, valamint azt, | hogy Nagytőke Szentes város környéki községe legyen. * Tegnap Bokroson tanácsülést tartottak. Bejelentették a község lakóinak egyöntetű szándékát, hogy csatlakoznak Csongrádhoz, a közeli város külterületeként. A község 1954-ig Csongrád része volt, a város vonzása ma sem szűnt meg. Döntésüket indokolja, hogy a közeli években napirendre kerül a csongrádi tiszai vízlépcső építése,