Délmagyarország, 1976. december (66. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

/ Szombat, 1976. december 25. 9 Weöres Sándor Monológ Zsebeimet meg kéne nézni egyszer, melyikben mi lakik, vagy mi hiányzik Zsebkendőm, ha náthás vagyok, nincs, de szárazságban négy vagy öt akad'; irattárcám megvan, vagy elvesztett, vagy tán sosem volt, benne mindazok arcképe, akiket nem ismerek, . mert nincsenek. Pedig de édesek! Ha Íeje6t ugranék zsebembe, ottan elindulhatnék, mint egy alagútban s kibukkannék valami fényes, ékes nem tudom hol — feltéve ha zsebem lyukas; meg kéne nézni egyszer. úgy gondoljuk. Neki a legjobb. O sose téved, legföljebb mi. Rosszul ítéltük meg a helyzetet, az akkori körülmények, az objektív adottságok, a társadalmi elvárások ezt a megoldást sugallták. Azért gyártottuk azt, ami senkinek sem kell, és azért nem gyártottuk azt, ami mindenkinek kéne. Jó suba néha a „kollektív lélek"! Mit is mond a juhász a subáról? Egyszer asztal, egyszer szék, jó heverő, ha akarom, betakar. Jó messziről Indultam a nekifutással, pedig igazából nem azokról akarok most írni, akiknek egyik lelkük cifrább, mint a másik. Azokról Inkább, akiknek ha tíz volna, az is egy rltnrvsra ketyegne. Akik véghez viszik, amit elvállaltak, ha törik, ha szakad. Nagy a társadalmi munkamegosztás, külön porciózza az élet mindenkinek, mi vár ri. Csöndes, szép időben nem i6 zsuppolja ránk. hagyja, válaszszuk ki, melyik ízlik jobban. De ha már odaálltunk az egyik mellé, kertbe néző szemekkel, ne a másikra pislogjunk. Hol vannak ilyen emberek? Zötyögnek a traktor nyergében éjjel és nappal, verik a vasat két kézzel, rázatják magukat átok verő légkalapáccsal, esztergálnak, házat építenek, várost terveznek, buszt vezetnek vagy mozdonyt, szövetkezetet vagy vállalatot, de mindig úgy. hogy a barázda egyenes legyen, a vas görbüljön, ne az, aki nasználja majd; a busz neki ne menjen másik busznak, mozdony a másik vonatba bele ne fusson; a szövetkezet a szövetkezettel, vállalat a vállalattal, dolgozó és vezető dolgozó a tisztességgel össze ne ütközzön. Ha kiugrik az eke a barázdából, nem azt mondja, hogy tízezer másik között meg sem látszik, és a nagy átlagon végeredményben nem ront semmit, nem is azt. hogy beütött az objektív nehézség, inkább azt, hogy elbambultam egy kicsit. Sok objektív nehézségünk rakódik össze szubjektív elbambulásokból. Vet a traktoros, egyenes a sora, mintha léniával húznák. Görbe sorban nem kel ki a búza? Visszamegy egy hónap múlva, csak áll. nézi, hol tévedett, ha tévedett Szántása, mint az asztal, vetése, mint a legtisztább rend. Mondata ls van rá: Ez a munka akkor jó, ha szép te. Számolgatok magamban, ha velük találkozom: sose Jutok egyről a .kettőre. Egy lalkük van csak, azt hiszem. HORVÁTH DEZSŐ Változó városkép A szegedi ember szinte minden nap tanúja a város színeváltozásainak. Somogyi Károlyné fotóriporter a városháza tornyából a sok arcból kettőt keresett ki fényképezőgépével. A régi házakra kicsit nehéz ráismerni, mert a Széchenyi téri épületek új ruhába öltözteK. A másik aro teljesen új, a Lenin körúti Irodaház és a postapalota nem torzítja a Belváros arcát, stílusával azt szebbé teszi. WC DM Egy embernek hány a lelke ? Jobbak is » lehetnénk! N

:m morális kérdésekben, hanem gazdaságiakban lehetnénk jobbak is, mint amilyenek jelenleg vagyunk. Úgy látszik sokkal nehezebben verekedjük át magunkat nehézségeinken, mint szerettük volna. A XI. pártkongresszus megállapításai közül a külpiaci hatásokról tett megjegyzés teljesen időszerű: „A számunkra kedvezőtlen változások nem átmenetiek, mértékük változhat, de hosszú távon számolni kell velük." Nem a peszszimizmus, hanem a realitás mondatja, hogy az ötödik ötéves tervidőszaknak nagy sikere lesz, ha a népgazdasági mérleg pozitiv előjelűvé válik. Ezen Jtell dolgozni mindazoknak, akik valamilyen meghatározó posztot töltenek be a termelésben, vagyis mindanynyiunknak. Üjat már nem Igen lehet mondani a cserearányromlásból keletkezett nehézségeinkről. Köztudott, hogy az olyan országok, amelyeknek nagyarányú a kötődése a külpiacokhoz, jobban megérzik a piacmozgást, erösebben sújtja őket az alapanyagok áremelkedése. Mi ilyen ország vagyunk. Csak a minket ért veszteségeket az államkasszából fedezték: a vállalatok és az állampolgárok is pontosan úgy viselkedtek, mintha mi sem törtónt volna a világgazdaságban és a hazaiban. Természetesen a piaci viszonyokhoz ki gyorsabban, ki lassabban igazodik, s rugalmassága vagy rugalmatlansága arányában érzi a hatásokat, illetve cipeli magával a púpot. Hogy meddig cipeljük terhünket, s érezzük annak minden kellemetlen következményét, az rajtunk is múlik. Hatékonyabb, okosabb gazdálkodással előbb kilábalhatunk a nehézségekből. A hatékonyságról is igen gyakran beszélünk, olykor az az érzése az embernek, hogy sztereotip módon hajtogatjuk, gyorsvonatra kérünk jegyet, de személyvonatra szállunk föl, s közben sóhajtozunk, milyen sokáig tart az utazás, meg kényelmetlen Is. Néha a hatékonyság fogalmát is félreértelmezik, s úgy vélik egyegy vállalatnál, hogy többet kell termelni, ennyi az egész. Bár ilyen egyszerű volna. A hatékonyság tulajdonképpen azt jelenti, hogy milyen ráfordítással milyen kibocsájtást érnek el. De ezt a tőkés világpiac árain kell számolni! Ha a tiszta haszon igy megfelelő, akkor a munka nyilvánvalóan hatékony volt. Ha ezt nem sikerűi elérni, akkor valami baj van. Az értékeléseknél is érdemes jobban odafigyelni, s nem elégedhetünk meg egy-egy rész hatékonyságának kiválóságéval, lényeges ugyan az is, de végeredményben a végterméknél kell számolni. A komplex hatékonysági mutató az érdekes: az összes ráfordítás és az összes nyereség mondja meg a valóságot, az Igazat. Az előbb emlegetett hatékonysági követelményeknek csak kitűnő és jó minőségű árukkal lehet eleget tenni. Észre kell vennünk, hogy a „minőség a divat" jelszó uralkodik a piacokon, s vége van már a hajdani* slongnak: „vedd meg és dobd el." A cserearány romlásából beköve kezett veszteségeinket most k 1 kifizetni, apánként természetes n. Ezért kell növelni az exportot i 3 ha nem is csökkentjük, de lt alább ne emeljük az importot. A költségvetés nem képes a jón dú nagybácsi szerepére huzan. >sabb időn át. csak a jobb g dálkodás segfthet megnyugtatóan. S bizony, a hatékonysághoz n m csupán a termelés növelé'e a legbiztosabb út, nagyon ráfé >e a mi gazdaságunkra egy kis struktúraátalakítás. Erről te sokat beszélünk, de csak lassan haladunk elő,e. Előnytelen az iparszerkezetül.k, nagyon anyagigényes termékekkel jelentkezünk a külpiacokon, a tőkés piacon és a szocialista piacon is. Ha az ember elkezdi böngészgetni cikklistáinkat, amelyek áruféleségeinket kínálják határainkon túl, akkor rádöbben, hogy azok egyáltalán nem tiikj • izik a mi hazánk már eddig is elért fejlettségét. A tőkés exportunkban például a többség nyersanyag és félkészáru. holott zömét idehaza kellene földolgozni és eredményeképpen drágábban eladni. A gépek és berendezések aránya igen alacsony, talán csak a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek részaránya mondható jónak, bár ezeknél is kevés a végtermék, a készáru. A kereskedelemmel foglalkozó szakemberek azt mondják, termékeink még nehezen állják a versenyt a tőkés piacon, ezért szükséges volna javítani a minőségen, s olyan dolgokban, mint a gyorsaság, a szállítási pontosság, a cikkek öltözete, újdonsága. Megfelelő hasznot húzni csak konvertibilis termékkel, azaz minden piacon eladható cikkekkel lehetséges. Ha nem ezen az úton járunk, a piacok „olcsó Jánosai" maradunk. Mivel a tőkés behozatalunkban ls a nagyobb rész anyag és félkesztermek, azzal úgy érdemes bánni, hogy ne csökkenjen az ázsiója, hanem a végtermékkel haszonnal térüljön meg. De kérdés: megtérül-e olyan esetben, amikor a vállalat, a gyár Importigényénél határozottan kiköti az első osztályú minősítést, de az általa gyártott cikk minősítése ennél alacsonyabb kategóriában szerepel? AUgha. Érdemes tehát jobban odafigyelni az iparvállalatoknál az ötödik ötéves tervben megfogalmazott célkitűzésekre, hogy ebben a tervciklusban rendbehozzuk a népgazdaság egyensúlyát. Ezért a jövő esztendőben valamivel gyorsabb ütemet kell diktálni, mint az idén: a termelés hatékonyságában, a műszaki színvonalban, a meglevő kapacitások jó kihasználásában. GAZDAOH ISTVÁN K

önnyű annak, aki a Teremlés könyvét olvassa. Azt mondja az írás, egy Annak is könnyű, aki ismeretelméleti alapon nem hiszi a bibliát. 0 meg kertelés nélkül rávágja, egy sincs. Filozófiai tételeket nem szeretnék billegtetni, hitbéli meggyőződését is tisztelem mindenkinek, mégis azt mondom, se ide nem, se oda nem, nem egy, hanem legalább két lelke van az embernek. Ne sütögessen parázson az se, aki oda húz, az se, aki ide. A biblia olyan szép, népies fordulattal adja elő a nagy mű születését, kedvem lenne képes beszéddel kiegészíteni. Azt piondja, friss fordításban: „Akkor az Üristen megalkotta az embert a föld porából, é6 orrába lehelte az élet leheletét." Jean Effel emberkéjét utánozva mondogathatnám, n teremtőben is dolgozhatott az alkotás lámpa, láza. Siettében vagy buzgalmában történt-e, nem tudom, ilyen munkát 6 ls akkor végzett először, beleadott minden apaitanyait, letérdelt, nagyot szippantott és nagyobbat lehelt Ádám orrocskájába. Egyszerre két lélek szaladt bele. Ha föladna valaki egy példát, és más oldaná meg helyetlem. megütne az Irigy guta. Föladja a lányom, ceruzát-körzőt összerágok, nem megy. Megszólal a másik gyerek, kivágja, hogy 6 tudja. Mintha hájjal kenegetnének. Egyik lelkem kezében tehát guta van, a hájat a másik lelkem kenegeti. Kezünk kettő, lábunk páros, szemünk-fülünk, tüdőnk-májunk szintén dupla. Az egy kevés, a három sok. Kettő kell a lélekből te. Valaki falba veregeti otthon a fejét, úgy eszi a méreg, aztán nyakkendőt köt, táska a kézben, mosoly röppen az arcra, megy a buszra. Jól te néznénk ki. ha a tele tizcsen égnek állna a haja. összeszidja a boltost, majdnem szája habzik bele. Bolt elótt a kedvese, puszi Ide, puszi oda. mérges lélek kikapcsolva, szen. de lélek fölgerjesztve — szép az élet, jaj de szép! Pénzt váltani áll töpörödött anyóka a csokoládés kislány elé Buszra szállna, de húszassal nem lehet. Fél zsák aprója vgo a lánykának, de elnéz fölötte: váltássá] nem foglalkozunk! Elébe tolnak egy mikrofont, balladát zeng, jó hosszút, az élet sűrűjéből, embertársaink megbecsüléséről. Ügy ömlik belőle az emberszeretet, homokzsákkal Kell körülrakni. Anyóka meg menjen gyalog Hallgatom a rádiót, nekem való, jó műsor van benne. Reklámok tudói híresztelik, milyen a jó reklám. Magyarul: mitől döglik a légy? Azt mondja a rádiós. némely hirdető szigorúan kiköti, hogy az övét hét előtt, a Szót Kei ek uián sugározzáa. Rímbe szedik a cég nevét, harsog tőle az ország. Pszichológia van benne, mondja lovább a rádiós, az egész hirdetés azért van, mert akkor borotválkozik a miniszterhelyettes. Elszégyellem magamat. Azt hittm, önzó fattyú, engem gyönyörködtetnek ilyen mennyei igézetekkel megáldott fejekben született nevekkel, mint FÖBUHA, TRIÁL meg a többi. Máig nem tudom, mi a különbság nz egyik játéka, meg a másik játéka között, de a miniszterhelyetles, ha meg nem vágja magát, biztosan tudja. Főbuhával eltelve menet be hivatalába korán reggel. Egyik lelkünk tehát fölfelé mosolyog. Jön a panaszos, önti a maga baját. Megkérdezem, otthon elmondta? Meg nem állnék a vállalatnál, dehogy mondtam. Lépek tovább, nyakamban a panasz: igen, igen, tudunk róla, de nem tehetünk semmit. Es önti a pótpanaszt, hogy őt nem hallgatják meg, pedig ő tudja a megoldást. Elmondta már? Meg nem állnék a főhatóság előtt, dehogy mondtam. Egyik lelkünk panaszra termett. Egyik lélek — másik lélek, de melyik az igazi? Van, aki kettővel föstl magát. Annyira hűséges nem te mutatja, hogy saját lelke van. Igy beszél: ml így látjuk, mi \