Délmagyarország, 1976. november (66. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-13 / 269. szám

2 « Szombat, 1976. november 13. Folytatja munkáját a Portugál KP kongresszusa • Lisszabon (MTI) Lisszabonban tegnap délelőtt a Központi Bizottság beszámolója és a tézistervezet feletti vitával folytatódott a PKP VIII. kongresszusa. A tanácskozáson 59 kommunista és munkáspárt képviselteti magát. Elküldte képviselőit a portugál fegyveres erők legfelsőbb forradalmi tanácsa és Eanes elnök is. A küldöttek melegen ünnepelték a fegyveres erők képviselőit, éltették a fegyveres erők mozgalmát. A szocialista pártot háromtagú delegáció képviseli. (A PKP szintén képviseltette magát a PSZP közelmúltban megtartott tanácskozásán.) A PKP kongresszusának küldöttei „Egységet!. Egységet!" felkiáltással üdvözölték a PSZP küldötteit. A kongresszus határozatban üdvözölte Neto angolai államfőt, az Angolai Népi Felszabadító Mozgalmát és az angolai népet a volt portugál gyarmat függetlensége kikiáltásának évfordulóján. Nemes Dezső beszéde A Portugál KP VIII. kongresszusán Nemes Dezső, az MSZMP KB PB tagja, a magyar pártküldöttség vezetője pénteken üdvözölte a tanácskozást. Hangoztatta: — Küldöttségünk nagy örömmel tesz eleget megbízatásának, hogy átadja a Magyar Szocialista Munkáspárt forró testvéri üdvözletét és kifejezze a magyar kommunisták teljes szolidaritását azzal a rendíthetetlen küzdelemmel, amelyet az önök pártja folytat népük vívmányainak megvédéséért, országuk boldogabb jövőjéért! — Jól tudjuk, hogy a Portugál Kommunista Párt négy és fél évtizeden át a fasiszta diktatúra kegyetlen terrorjával dacolva szervezte az elnyomottak harcát a kizsákmányolók ellen, a felszabadulásért. A mi pártunk az ország felszabadulása előtt negyed századon át küzdött a fasiszta uralom teremtette súlyos körülmények között, és saját tapasztalatainkból tudjuk, milyen nehéz küzdelmet kellett portygál testvéreinknek is folytatniuk. A kommunisták élenjáró, hősies szerepe — amelyet a népi erők antifasiszta ellenállásának fejlesztésében betöltöttek —, örök dicsősége Portugália forradalmi erőinek. Az antifasiszta népi ellenállásra támaszkodva bontakozott ki hadseregük, forradalmi útra tért erőinek küzdelme. A tetté vált fellépése, melynek során szétverte a fasiszta uralom fegyveres hatalmát, és oly nagv szerepet játszott a politikai fordulatban. — Pártunk és népünk mélységes rokonszenvvel kisérte pártjuknak a fasizmus bukását követő lendületes küzdelmét, azt a szerepét, amelyet betöltött a demokratikus és szocialista népi erők és a fegyveres erők új országot teremtő mozgalmának együttes fellépéséért, a nagytőkések és nagybirtokosok hatalmának visszaszorításáért, a munkásellenőrzésért, a földreformért, az államosítások megszilárdításáért, az ország szabad és független fejlődésének biztosításáért vívott harcban. — A világ népei jól tudják, hogy a portugál fasizmus bukása egyben a portugál gyarmati uralom bukását is jelentette, s a portugál demokratikus és szocialista erők mostani küzdelme a tőkés monopóliumok hatalmának felszámolásáért tagy hozzájárulás ahhoz a hŐ6i küzdelemhez is, amelyet más tökésorszógok nénel folytatnak azért, hogy a monopóliumok diktatúráját valóban a népi erők demokratikus hatalma váltsa fel. és amelyet a spanyol nép vív a demokratikus fejlődés lehetőségelért. Az önök harca nagy hozzájárulás ahhoz n küzdelemhez is, amelyet az. enyhülésért síkraszálló erők folytatnak a béke. intézményes biztosításáért, a háborús veszély elhárításáért itt Európában és világszerte. — A ml pártunk és dolgozó népünk hnren nem volt, könnyű, de a bankárok, grófok és Iparbárók országa helyett felépült a pép országa, uneiy a gaocializmus útjára térve halad előre, s történelmi győzelmeket aratott Hazánk, a Szovjetunióval és a többi baráti országgal összefogva, együttműködésünket sokoldalúan fejlesztve érte el nagy sikereit a gazdasági építésben, a kulturális felemelkedésben, az életszínvonal lényeges növekedésében, a nemzet szocialista felvirágzásában. — Tudjuk, hogy az Önök küzdelme jelenleg különösen bonyolult és döntő mértékben függ a kommunisták, a szocialisták és más demokratikus erők összefogásától, amelynek szükségességét kongresszusuk oly nagy nyomatékkal hangsúlyozta. és amelyért az Önök pártja oly szívósan küzd. — Egész pártunk és egész népünk nevében szívből kívánjuk, hogy a demokratikus néphatalom híveinek széles táborával együtt érjenek el új győzelmeket, s e lelkes kongresszus által kitűzött célok mielőbb valóra váljanak — mondotta befejezésül Nemes Dezső. Gierek—ICunaJevmegbeszélés Alma-Atában • Alma-Ata (TASZSZ) A Lengyel Népköztársaság párt- és állami küldöttsége, amely Edtvard Gicreknek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével jelenleg Szovjet-Kazahsztán fővárosában, Alma-Atában tartózkodik, pénteken a Kazahsztáni Kommunista Párt Központi Bizottságában baráti beszélgetést folytatott Gyinmuhamed Kunajevval, a Kazahsztáni Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával. A beszélgetést, amelyen részt vett Vlagyimir Dolgih, az SZKP KB"'titkárit' éf Mihail LesZecsko, a Szovjetunió Minisz'tertánácsáfták elnökhelyettese is, szívélyes, baráti hangulat jellemezte. A Kazah KP Központi Bizottsága, a Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és kormánya ebédet adott a lengyel párt- és állami delegáció tiszteletére, melyen Edward Gierek és Gyinmuhamed Kunajev mondott pohárköszöntőt. RÁDIÚTELEX MAGYAR FELSZÓLALÁS AZ ENSZ-BEN A Földközi-tenger keleti térsége évek óta sajnálatos módon feszültséggel telített, a ciprusi helyzetet különösen aggasztónak tartjuk — jelentette . ki Hollai Imre nagykövet, állandó magyar ENSZ-képviselö a ciprusi vitában elhangzott felszólalásában. Hangsúlyozta, hogy Magyarország támogatja a Ciprusi Köztársaságot, az el nem kötelezett mozgalom egyik alapítóját és úgy véli, hogy a colombói tanácskozás Ciprussal kapcsolatos határozata figyelemre és megvalósításra méltó. ÁLTALÁNOS SZTRÁJK SPANYOLORSZÁGBAN Péntek délelőtt az ország történetében 40 éve először országos általános sztrájk kezdődött Spanyolországban. A spanyol dolgozók a kormány gazdaságpolitikája ellen tiltakoznak. A törvényen kívül helyezett baloldali munkásszervezetek felhívására felemelik szavukat a bérek befagyasztása ellen és azért, mert a kormány ki akarja terjeszteni a munkáltatók jogait. D*ESTAING— CALLAGHANMEGBESZÉLÉS Pénteken a reggeli órákban megkezdődtek a magas szintű francia—angol megbeszélések a Párizstól 50 kilométerre levő Rambouilletben. James Callaghan csütörtökön este érkezett Párizsba, hogy tárgyalásokat folytasson Valéry Giscard D'Estaing francia köztársasági elnökkel. VSZK—USAMEGBESZÉLÉS 7-'tv, :- ,:,..-• tar.Az Egyesült Államok és a Vietnami szocialista Köztársaság képviselői pénteken 1973 óta első ízben kezdtek közvetlen tárgyalásokat az országaikat kölcsönösen érintő kérdésekről. A tanácskozáson két téma szerepelt: a vietnami háborúban eltűnt közel 800 amerikai katona felkutatása, illetve a háborús pusztításokért Hanoi által követelt 3,25 milliárd dollárnyi amerikai jóvátétel kérdése. Közéleti napló NAGYKÖVET FOGADÁSA Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke bemutatkozó látogatáson fogadta Victor Bolojant, a Román Szoc alista Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban köszöntötte dr. Lubomír Strougalt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnökévé történt újbóli kinevezését; Apró Antal, az országgyűlés elnöke Alois Indrát. a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Szövetségi Gyűlésének elnökévé történt újra választása alkalmából. MAGYAR—LAOSZI TÁRGYALÁSOK Pénteken a Hazafias Népfront Belgrád rakparti szókházában megkezdődtek a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottsága küldöttségeinek tárgyalásai. A magyar küldöttséget Sar ós István, az MSZMP PB tagja, a HNF OT főtitkára, a lao-zi delegációt Phuomi Vongvichit, a Laoszi Forradalmi Né>párt PB tagja, a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottságának főtitkára vezeti. A BISSAU-GUINEAI KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSÁNAK ELNÖKE HAZANKBAN Luiz Cabral Bissau-Guinea és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjának (PAIGC) főtitkárhelyettese, a Bissau-guineai Köztársaság Államtanácsának elnöke pénteken útban a Német Demokratikus Köztársaság felé átutazott Magyarországon. Kíséretében volt dr. Fidelis Cabtal de Almada, a Központi Bizottság tagja, igazságügy-mini: zter, Samba Lamine Mane mezőgazdasági miniszter és más vezető kormánytisztviselők. A rövid budapesti tartózkodás során a küldöttséggel találkozott Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Cseterki Laj >s, az Elnöki Tanács titkára. HAZAÉRKEZETT RÓMÁBÓL A MAGYAR PARTMUNKASKÜLDÖTTSÉG Pénteken hazaérkezett Rómából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának pártmunkásküldöttsége, amely az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Káplár Józsefnek, a KB osztályvezei 5helyettesének vezetésével látogatott Olaszországba. A küldöttséget római tartózkodása során fogadta Giorgio Napolitano, a KB titkára. A képviselőházban Bizalmat szavaztak Andreotti • Róma (MTI) Az olasz képviselőház miután befejezte a vitát Andreotti miniszterelnök gazdasági programjáról és meghallgatta a kormányfő válaszát — elfogadta az előterjesztést és bizalmat szavazott (helyesebben, nem szavazott bizalmatlanságot) a kormánynak. A kormány meghirdetett gazdaságpolitikáját támogatta a kereszténydemokrata képviselőcsoport, ellene szavaztak az újfasiszták és a szélsőbaloldali parlamenti képviselők* míg a kommunista, szoc alista, szociáldemokrata, republikánus és liberális csoport tartózkodott. A szavazás bizalmi jellegű volt, tehát a kormány hivatalban maradásáról is döntött. 3

1975. április 13-át írták. Bejrút Ajn al • Rumane negyedébe amerikai gyártmányú „utcai cirkálókból" álló, hosszú gépkocsioszlop tartott. A Pierre Gemayelnek, a falangista vezérnek nevét viselő utcában maronita templomot avattak — a jobboldal összes jól ismert vezetőinek jelenlétében. Egyszer csak rendszámtábla nélküli autó tört ki az egyik mellékutcából, utasai géppisztolysorozattal állították meg a karavánt, ahol csodák-csodájára egyetlen politikus, nak sem lett bántódása, de négy kisebb beosztású őr és milicista holtan zuhant ki a kísérő kocsikból. A feltüzelt tömeg nem várta meg az ájtatoskodás kezdetét, hanem leállította a közeli főúton haladó ütött-kopott bérelt autóbuszt, amely családi ünnepségre szállította a Tal Zaatar-i palesztin menekülttábor lakóit. (A tábor a főként keresztények lakta Kelet-Bejrútban terült el, ezért tudták a későbbi harcok során körülzárni és ötvennyolc napos ostrom után a földdel egyenlővé tenni.) A buszon kevés volt a férfi, asszonyok, gyermekek és az idősebb korosztályhoz tartozók foglaltak helyet. A falangista milícia tagjai nem kérdeztek és nem magyaráztak — az összes utast meggyilkolták. Tegyük hozza, hogy annak a bizonyos rendszámtábla nélküli kocisnak géppisztolyos utasait azóta sem találták meg. Sokan élnek a gyanúperrel, hogy szándékos provokáció történt. Erre vall az a körülmény, hogy kizárólag jelentéktelen tisztségeket viselő falangisták vesztették életüket, s a későbbi nyomozás — egy darabig még lehetett rendőri tevékenységről beszélni, azután már nem — feltűnően eredménytelen maradt. A bosszúsorozat folytatódott, a vita és az ellenségeskedés egyre szenvedélyesebbé vált, az államvezetés csúcsain is. A „megoldhatatlan" nézeteltérésekre hivatkozva. Frangié maronita elnök menesztette a mohamedán miniszterelnököt. s a kormányfői posztra — első ízben Liba-, non történetében — nem szunnita polgári személyt. hanem a 76 esztendős Nureddin Rifai jobboldali keresztény tábornokot nevezték ki. Ezt a lépést joggal jellemezték puccsként, s a jobboldal — ahhoz az emberhez hasonlóan, aki egy üvegházban kővel dobálózik — maga rúgta fel a Nemzeti Charta, egyébként igen vitatható előírásait. A tiltakozás óriási erővel felszínre tört és a tábornok kormánya csupán órákig lehetett, hivatalban. Az élnök — immár nyolcadik alkalommal — ismét Rasid Karamit bízta meg a kabinet vezetésével, s a vetérán, középutasnak mondható politikus négypontos reformprogramot terjesztett elő a belső béke helyreállításának feltételeként. Ez a négy pont a következő volt: 1. Üj védelmi törvény, a hadsereg összetételének ésszerű megváltoztatása; 2. Uj állampolgársági törvény, amely átmeneti; honosságot biztosít a palesztineknek, amíg vissza nem térnek saját nemzeti otthonukba; 3. A Nemzeti Charta helyébe új alkotmány helyezése, de az átmeneti időszakban is olyan, 120 tagú képviselőház életre hívása, amelyben egyenlő arányban, 60—60 keresztény és mohamedán képviselő kap mandátumot; 4. A legsürgősebb szociális követelések teljesítése. Egyáltalán nem Libanon sarkaiból történő kifordításáról volt szó, nem valamiféle maximális, teljesíthetetlen programról, de a jobboldal ezt is elfogadhatatlannak tartotta. Visszautasított minden megegyezési kísérletet, s 1975 májusában gyakorlatilag kezdetét vette a polgárháború. •Az első napokat talán azért sem árt immár több mint másfél esztendő távlatából feleleveníteni, mert az októberi rijadl megállapodás ismét arra hivatkozott, hogy a különböző szembenálló feleknek a tavaly április 13-1 „vonalaikra" kell visszavonulnia. (Ha egyáltalán pontosan és kölcsönösen elfogadhatóan meg lehet állapítani ezeket az állásokat.) Ám időszerű a viss-átekintés azért is, mert az egyezményekből kitűnik; változatlanul nem jutottak előbbre a libanoni belső gondok orvoslásában. A cédrusok országának további sorsa jobbára a napi jelentések témája lett. s még ma is azok közé sorolható. A hátteret teljessé téve: a képet még inkább bonyolítja, hogy a két nagy táboron beiül is számos árnyalat létezik. A keresztény csoporton belül vannak mérsékeltebb irányzatok: a realistának mondható Rajmond Edde, a polgárháború drámájának határára elnöki bátyjával szembeforduló fiatalabb Frangié, s a mauniták centrumában elhelyezkedő Eliasz Szárki.z, az új elnök, akinek olyan nehezen sikerült a bársonyszékbe jutnia. A hangadók azonban a „Cédrus őrei',' s a többi ultra szervezet fegyveresei, főként Gemajel és Chamoun párthívei. A „muzulmán" oldal a kommunistákon, a druzokon keresztül a siita imám szabadcsapatáig terjed. Nem szólva a palesztin mozgalomról, amely a derékhadat jelenti El Fatah-on. s az Arafat-vezette Palesztinai Felszabadítási Szervezeten kívül még legalább huszonkét kisebb-nagyobb a'akulatot ölel fel, sajnos nem egy szélsőséges irányzatút. Az alaovetö harci szövetség ellenire lehetnek érdekkülönbségek a palesztinek és a libanoni baloldal között is. Mindeddig csupán libanoni kereteket feszegettünk, de ennél a pontnál vissza kell kanyarodnunk a kiinduláshoz: a válságnak érthetőm megvannak a maga nemzetközi és arabközi v etületei is. A különböző arab államok és politikái erők gyakran befolyásolták és saját céljaik éroékében próbálták felhasználni az egyes libanoni osztagokat, s voltak arab országok, amelyek közvetlenül is beavatkoztak, elsősorban Szíria. (Tilajdonképpen a szíriai közbelépés, Libanon stratégiailag fontos pontjainak megszállása ho: ta magával a fordulatot: a baloldalt megfosztották utánpótlási lehetőségeitől, a jobboldal fennhal Jsága alatt álló Dzsunie kikötőbe viszont áramlott a gyakran amerikai, egyéb NATO-országbeli, sőt izraeli eredetű hadianyag, ami végül is egyértelmű fölényt biztosított számukra. így azután a libanoni helyzet, amely az idei februári tűzszünet idején még alapvetően a baloldal számára volt kedvező, s májusig kielégítőnek lehet* tt mondani, az elmúlt négy-öt hónapban kedvezőtlenre fordult, a baloldalt és a palesztineket a ;izikai megsemmisülés veszélye fenyegette ...) Mikor és hogyan nyugodhat meg Libancn, mennyiben kapnak igazi megoldást problémái — ez már nem a múlt és a jelen, hanem a jövő kérdése. A bejrúti Hamrán vizet és kenyeret kutatnak, nem a délelőtti párizsi modelleket... Réti Ervin (VégeJ