Délmagyarország, 1976. november (66. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-13 / 269. szám

2 « Szombat, 1976. november 13. Folytatja munkáját a Portugál KP kongresszusa • Lisszabon (MTI) Lisszabonban tegnap délelőtt a Központi Bizottság beszámolója és a tézistervezet feletti vitával folytatódott a PKP VIII. kongresszusa. A tanácskozáson 59 kommunista és munkáspárt képviselteti magát. Elküldte képviselőit a portugál fegyveres erők leg­felsőbb forradalmi tanácsa és Eanes el­nök is. A küldöttek melegen ünnepelték a fegyveres erők képviselőit, éltették a fegy­veres erők mozgalmát. A szocialista pártot háromtagú delegáció képviseli. (A PKP szintén képviseltette magát a PSZP közel­múltban megtartott tanácskozásán.) A PKP kongresszusának küldöttei „Egysé­get!. Egységet!" felkiáltással üdvözölték a PSZP küldötteit. A kongresszus határozatban üdvözölte Neto angolai államfőt, az Angolai Népi Felszabadító Mozgalmát és az angolai né­pet a volt portugál gyarmat függetlensége kikiáltásának évfordulóján. Nemes Dezső beszéde A Portugál KP VIII. kong­resszusán Nemes Dezső, az MSZMP KB PB tagja, a ma­gyar pártküldöttség vezetője pénteken üdvözölte a tanács­kozást. Hangoztatta: — Küldöttségünk nagy örömmel tesz eleget megbí­zatásának, hogy átadja a Magyar Szocialista Munkás­párt forró testvéri üdvözle­tét és kifejezze a magyar kommunisták teljes szolida­ritását azzal a rendíthetetlen küzdelemmel, amelyet az önök pártja folytat népük vívmányainak megvédéséért, országuk boldogabb jövőjé­ért! — Jól tudjuk, hogy a Por­tugál Kommunista Párt négy és fél évtizeden át a fasisz­ta diktatúra kegyetlen ter­rorjával dacolva szervezte az elnyomottak harcát a ki­zsákmányolók ellen, a fel­szabadulásért. A mi pártunk az ország felszabadulása előtt negyed századon át küzdött a fasiszta uralom teremtette súlyos körülmények között, és saját tapasztalatainkból tudjuk, milyen nehéz küz­delmet kellett portygál test­véreinknek is folytatniuk. A kommunisták élenjáró, hő­sies szerepe — amelyet a népi erők antifasiszta ellen­állásának fejlesztésében be­töltöttek —, örök dicsősége Portugália forradalmi erői­nek. Az antifasiszta népi el­lenállásra támaszkodva bon­takozott ki hadseregük, for­radalmi útra tért erőinek küz­delme. A tetté vált fellépése, melynek során szétverte a fasiszta uralom fegyveres hatalmát, és oly nagv szere­pet játszott a politikai for­dulatban. — Pártunk és népünk mélységes rokonszenvvel ki­sérte pártjuknak a fasizmus bukását követő lendületes küzdelmét, azt a szerepét, amelyet betöltött a demok­ratikus és szocialista népi erők és a fegyveres erők új országot teremtő mozgalmá­nak együttes fellépéséért, a nagytőkések és nagybirtoko­sok hatalmának visszaszorí­tásáért, a munkásellenőrzé­sért, a földreformért, az ál­lamosítások megszilárdítá­sáért, az ország szabad és független fejlődésének biz­tosításáért vívott harcban. — A világ népei jól tud­ják, hogy a portugál fasiz­mus bukása egyben a por­tugál gyarmati uralom bu­kását is jelentette, s a por­tugál demokratikus és szo­cialista erők mostani küzdel­me a tőkés monopóliumok hatalmának felszámolásáért tagy hozzájárulás ahhoz a hŐ6i küzdelemhez is, ame­lyet más tökésorszógok né­nel folytatnak azért, hogy a monopóliumok diktatúráját valóban a népi erők demok­ratikus hatalma váltsa fel. és amelyet a spanyol nép vív a demokratikus fejlődés lehetőségelért. Az önök har­ca nagy hozzájárulás ahhoz n küzdelemhez is, amelyet az. enyhülésért síkraszálló erők folytatnak a béke. intézmé­nyes biztosításáért, a hábo­rús veszély elhárításáért itt Európában és világszerte. — A ml pártunk és dol­gozó népünk hnren nem volt, könnyű, de a bankárok, gró­fok és Iparbárók országa he­lyett felépült a pép országa, uneiy a gaocializmus útjára térve halad előre, s történel­mi győzelmeket aratott Ha­zánk, a Szovjetunióval és a többi baráti országgal össze­fogva, együttműködésünket sokoldalúan fejlesztve érte el nagy sikereit a gazdasági építésben, a kulturális fel­emelkedésben, az életszínvo­nal lényeges növekedésében, a nemzet szocialista felvirág­zásában. — Tudjuk, hogy az Önök küzdelme jelenleg különö­sen bonyolult és döntő mér­tékben függ a kommunisták, a szocialisták és más demok­ratikus erők összefogásától, amelynek szükségességét kongresszusuk oly nagy nyo­matékkal hangsúlyozta. és amelyért az Önök pártja oly szívósan küzd. — Egész pártunk és egész népünk nevében szívből kí­vánjuk, hogy a demokra­tikus néphatalom híveinek széles táborával együtt érje­nek el új győzelmeket, s e lelkes kongresszus által kitűzött célok mielőbb való­ra váljanak — mondotta be­fejezésül Nemes Dezső. Gierek—ICunaJev­megbeszélés Alma-Atában • Alma-Ata (TASZSZ) A Lengyel Népköztársaság párt- és állami küldöttsége, amely Edtvard Gicreknek, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével jelenleg Szovjet-Kazahsztán fővárosában, Alma-Atában tartózkodik, pénteken a Ka­zahsztáni Kommunista Párt Központi Bizottságában ba­ráti beszélgetést folytatott Gyinmuhamed Kunajevval, a Kazahsztáni Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárával. A beszélgetést, amelyen részt vett Vlagyimir Dolgih, az SZKP KB"'titkárit' éf Mi­hail LesZecsko, a Szovjet­unió Minisz'tertánácsáfták el­nökhelyettese is, szívélyes, baráti hangulat jellemezte. A Kazah KP Központi Bizottsága, a Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége és kormánya ebédet adott a lengyel párt- és ál­lami delegáció tiszteletére, melyen Edward Gierek és Gyinmuhamed Kunajev mondott pohárköszöntőt. RÁDIÚTELEX MAGYAR FELSZÓLALÁS AZ ENSZ-BEN A Földközi-tenger keleti térsége évek óta sajnálatos módon feszültséggel telített, a ciprusi helyzetet különö­sen aggasztónak tartjuk — jelentette . ki Hollai Imre nagykövet, állandó magyar ENSZ-képviselö a ciprusi vitában elhangzott felszóla­lásában. Hangsúlyozta, hogy Magyarország támogatja a Ciprusi Köztársaságot, az el nem kötelezett mozgalom egyik alapítóját és úgy véli, hogy a colombói tanácskozás Ciprussal kapcsolatos hatá­rozata figyelemre és meg­valósításra méltó. ÁLTALÁNOS SZTRÁJK SPANYOLORSZÁGBAN Péntek délelőtt az ország tör­ténetében 40 éve először or­szágos általános sztrájk kez­dődött Spanyolországban. A spanyol dolgozók a kormány gazdaságpolitikája ellen tiltakoznak. A törvényen kí­vül helyezett baloldali mun­kásszervezetek felhívására felemelik szavukat a bérek befagyasztása ellen és azért, mert a kormány ki akarja terjeszteni a munkáltatók jogait. D*ESTAING— CALLAGHAN­MEGBESZÉLÉS Pénteken a reggeli órák­ban megkezdődtek a magas szintű francia—angol meg­beszélések a Párizstól 50 kilométerre levő Rambouil­letben. James Callaghan csütörtökön este érkezett Párizsba, hogy tárgyaláso­kat folytasson Valéry Giscard D'Estaing francia köztársa­sági elnökkel. VSZK—USA­MEGBESZÉLÉS 7-'tv, :- ,:,..-• tar.­Az Egyesült Államok és a Vietnami szocialista Köztár­saság képviselői pénteken 1973 óta első ízben kezdtek közvetlen tárgyalásokat az országaikat kölcsönösen érin­tő kérdésekről. A tanácsko­záson két téma szerepelt: a vietnami háborúban eltűnt közel 800 amerikai katona felkutatása, illetve a hábo­rús pusztításokért Hanoi ál­tal követelt 3,25 milliárd dol­lárnyi amerikai jóvátétel kérdése. Közéleti napló NAGYKÖVET FOGADÁSA Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke bemutat­kozó látogatáson fogadta Victor Bolojant, a Román Szoc a­lista Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vetét. ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban kö­szöntötte dr. Lubomír Strougalt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnökévé történt újbóli kine­vezését; Apró Antal, az országgyűlés elnöke Alois Indrát. a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Szövetségi Gyűlésének elnökévé történt újra választása alkalmából. MAGYAR—LAOSZI TÁRGYALÁSOK Pénteken a Hazafias Népfront Belgrád rakparti szók­házában megkezdődtek a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa és a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottsága kül­döttségeinek tárgyalásai. A magyar küldöttséget Sar ós István, az MSZMP PB tagja, a HNF OT főtitkára, a lao-zi delegációt Phuomi Vongvichit, a Laoszi Forradalmi Né>­párt PB tagja, a Laoszi Hazafias Front Központi Bizott­ságának főtitkára vezeti. A BISSAU-GUINEAI KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSÁNAK ELNÖKE HAZANKBAN Luiz Cabral Bissau-Guinea és a Zöldfoki-szigetek Af­rikai Függetlenségi Pártjának (PAIGC) főtitkárhelyettese, a Bissau-guineai Köztársaság Államtanácsának elnöke pénte­ken útban a Német Demokratikus Köztársaság felé átuta­zott Magyarországon. Kíséretében volt dr. Fidelis Cabtal de Almada, a Központi Bizottság tagja, igazságügy-mini: z­ter, Samba Lamine Mane mezőgazdasági miniszter és más vezető kormánytisztviselők. A rövid budapesti tartózkodás során a küldöttséggel találkozott Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Cseterki Laj >s, az Elnöki Tanács titkára. HAZAÉRKEZETT RÓMÁBÓL A MAGYAR PARTMUNKASKÜLDÖTTSÉG Pénteken hazaérkezett Rómából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának pártmunkásküldöttsé­ge, amely az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsá­gának meghívására Káplár Józsefnek, a KB osztályvezei 5­helyettesének vezetésével látogatott Olaszországba. A kül­döttséget római tartózkodása során fogadta Giorgio Napo­litano, a KB titkára. A képviselőházban Bizalmat szavaztak Andreotti • Róma (MTI) Az olasz képviselőház mi­után befejezte a vitát And­reotti miniszterelnök gazda­sági programjáról és meg­hallgatta a kormányfő vála­szát — elfogadta az előter­jesztést és bizalmat szava­zott (helyesebben, nem sza­vazott bizalmatlanságot) a kormánynak. A kormány meghirdetett gazdaságpoliti­káját támogatta a keresz­ténydemokrata képviselőcso­port, ellene szavaztak az új­fasiszták és a szélsőbalolda­li parlamenti képviselők* míg a kommunista, szoc a­lista, szociáldemokrata, re­publikánus és liberális cso­port tartózkodott. A szava­zás bizalmi jellegű volt, te­hát a kormány hivatalban maradásáról is döntött. 3 1975. április 13-át írták. Bejrút Ajn al • Rumane negyedébe amerikai gyártmányú „utcai cirkálókból" álló, hosszú gépkocsioszlop tartott. A Pierre Gemayelnek, a falangista ve­zérnek nevét viselő utcában maronita templo­mot avattak — a jobboldal összes jól ismert ve­zetőinek jelenlétében. Egyszer csak rendszámtáb­la nélküli autó tört ki az egyik mellékutcából, utasai géppisztolysorozattal állították meg a ka­ravánt, ahol csodák-csodájára egyetlen politikus, nak sem lett bántódása, de négy kisebb beosztá­sú őr és milicista holtan zuhant ki a kísérő ko­csikból. A feltüzelt tömeg nem várta meg az ájtatos­kodás kezdetét, hanem leállította a közeli fő­úton haladó ütött-kopott bérelt autóbuszt, amely családi ünnepségre szállította a Tal Zaatar-i palesztin menekülttábor lakóit. (A tábor a fő­ként keresztények lakta Kelet-Bejrútban terült el, ezért tudták a későbbi harcok során körül­zárni és ötvennyolc napos ostrom után a földdel egyenlővé tenni.) A buszon kevés volt a férfi, asszonyok, gyermekek és az idősebb korosztály­hoz tartozók foglaltak helyet. A falangista milí­cia tagjai nem kérdeztek és nem magyaráztak — az összes utast meggyilkolták. Tegyük hozza, hogy annak a bizonyos rend­számtábla nélküli kocisnak géppisztolyos utasait azóta sem találták meg. Sokan élnek a gyanú­perrel, hogy szándékos provokáció történt. Erre vall az a körülmény, hogy kizárólag jelenték­telen tisztségeket viselő falangisták vesztették életüket, s a későbbi nyomozás — egy darabig még lehetett rendőri tevékenységről beszélni, azután már nem — feltűnően eredménytelen maradt. A bosszúsorozat folytatódott, a vita és az ellenségeskedés egyre szenvedélyesebbé vált, ­az államvezetés csúcsain is. A „megoldhatatlan" nézeteltérésekre hivatkozva. Frangié maronita elnök menesztette a mohamedán miniszterelnö­köt. s a kormányfői posztra — első ízben Liba-, non történetében — nem szunnita polgári sze­mélyt. hanem a 76 esztendős Nureddin Rifai jobboldali keresztény tábornokot nevezték ki. Ezt a lépést joggal jellemezték puccsként, s a jobboldal — ahhoz az emberhez hasonlóan, aki egy üvegházban kővel dobálózik — maga rúgta fel a Nemzeti Charta, egyébként igen vitatható előírásait. A tiltakozás óriási erővel felszínre tört és a tábornok kormánya csupán órákig lehetett, hi­vatalban. Az élnök — immár nyolcadik alka­lommal — ismét Rasid Karamit bízta meg a ka­binet vezetésével, s a vetérán, középutasnak mondható politikus négypontos reformprogramot terjesztett elő a belső béke helyreállításának fel­tételeként. Ez a négy pont a következő volt: 1. Üj védelmi törvény, a hadsereg összetételének ésszerű megváltoztatása; 2. Uj állampolgársági törvény, amely átmeneti; honosságot biztosít a palesztineknek, amíg vissza nem térnek saját nemzeti otthonukba; 3. A Nemzeti Charta he­lyébe új alkotmány helyezése, de az átmeneti időszakban is olyan, 120 tagú képviselőház élet­re hívása, amelyben egyenlő arányban, 60—60 keresztény és mohamedán képviselő kap mandá­tumot; 4. A legsürgősebb szociális követelések teljesítése. Egyáltalán nem Libanon sarkaiból történő ki­fordításáról volt szó, nem valamiféle maximális, teljesíthetetlen programról, de a jobboldal ezt is elfogadhatatlannak tartotta. Visszautasított min­den megegyezési kísérletet, s 1975 májusában gyakorlatilag kezdetét vette a polgárháború. •Az első napokat talán azért sem árt immár több mint másfél esztendő távlatából felelevení­teni, mert az októberi rijadl megállapodás ismét arra hivatkozott, hogy a különböző szembenálló feleknek a tavaly április 13-1 „vonalaikra" kell visszavonulnia. (Ha egyáltalán pontosan és köl­csönösen elfogadhatóan meg lehet állapítani eze­ket az állásokat.) Ám időszerű a viss-átekintés azért is, mert az egyezményekből kitűnik; vál­tozatlanul nem jutottak előbbre a libanoni belső gondok orvoslásában. A cédrusok országának további sorsa jobbára a napi jelentések témája lett. s még ma is azok közé sorolható. A hátteret teljessé téve: a képet még inkább bonyolítja, hogy a két nagy táboron beiül is számos árnyalat létezik. A keresztény csoporton belül vannak mérsékeltebb irányzatok: a realistának mondható Rajmond Edde, a pol­gárháború drámájának határára elnöki bátyjá­val szembeforduló fiatalabb Frangié, s a mau­niták centrumában elhelyezkedő Eliasz Szárki.z, az új elnök, akinek olyan nehezen sikerült a bársonyszékbe jutnia. A hangadók azonban a „Cédrus őrei',' s a többi ultra szervezet fegyve­resei, főként Gemajel és Chamoun párthívei. A „muzulmán" oldal a kommunistákon, a druzokon keresztül a siita imám szabadcsapatáig terjed. Nem szólva a palesztin mozgalomról, amely a derékhadat jelenti El Fatah-on. s az Arafat-ve­zette Palesztinai Felszabadítási Szervezeten kí­vül még legalább huszonkét kisebb-nagyobb a'a­kulatot ölel fel, sajnos nem egy szélsőséges irányzatút. Az alaovetö harci szövetség ellenire lehetnek érdekkülönbségek a palesztinek és a li­banoni baloldal között is. Mindeddig csupán libanoni kereteket feszeget­tünk, de ennél a pontnál vissza kell kanyarod­nunk a kiinduláshoz: a válságnak érthetőm megvannak a maga nemzetközi és arabközi v e­tületei is. A különböző arab államok és politikái erők gyakran befolyásolták és saját céljaik éroé­kében próbálták felhasználni az egyes libanoni osztagokat, s voltak arab országok, amelyek köz­vetlenül is beavatkoztak, elsősorban Szíria. (Ti­lajdonképpen a szíriai közbelépés, Libanon stra­tégiailag fontos pontjainak megszállása ho: ta magával a fordulatot: a baloldalt megfosztották utánpótlási lehetőségeitől, a jobboldal fennhal J­sága alatt álló Dzsunie kikötőbe viszont áramlott a gyakran amerikai, egyéb NATO-országbeli, sőt izraeli eredetű hadianyag, ami végül is egyér­telmű fölényt biztosított számukra. így azután a libanoni helyzet, amely az idei februári tűzszü­net idején még alapvetően a baloldal számára volt kedvező, s májusig kielégítőnek lehet* tt mondani, az elmúlt négy-öt hónapban kedvezőt­lenre fordult, a baloldalt és a palesztineket a ;i­zikai megsemmisülés veszélye fenyegette ...) Mikor és hogyan nyugodhat meg Libancn, mennyiben kapnak igazi megoldást problémái — ez már nem a múlt és a jelen, hanem a jövő kér­dése. A bejrúti Hamrán vizet és kenyeret kutat­nak, nem a délelőtti párizsi modelleket... Réti Ervin (VégeJ

Next

/
Thumbnails
Contents