Délmagyarország, 1976. november (66. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-09 / 265. szám

8 Kedd, 1976. november 67. Már teljesítették idei tervüket A Bajkál—Amur vasút építőinek küldöttsége megyénkben Bn.ucúl Zoltán felvétele A szovjet delegáció vezetőinek látogatása a megyei pártbizottságon. Képünkön: balról jobbra: dr. Németh Lajos, Bódi György, Vitalij Boriszovics Arszentjev és Valerij Andrcjevi cs Tyumenyev A Lenini Komszomol történetének kiemelkedő építkezése. a Bajkál—Amur vasútvonal átszeli majd az egész Kelet-Szibériát és a Távol-Keletet. A vasútvonal megépítése lehetővé teszi egy új, hatalmas ipari körzet megteremtését, hiszen a területéhez tartozó 1 millió négyzetkilométer ásványi kincsekben — kőolajban, kőszénben, rézben, nemes fémekben igen gazdag. Elkészülte után a teherforgalom útja a Csendes-óceán kikötőihez jelentősen megrövidül, új városok, falvak épülhetnek, új mezőgazdasági körzeteket és mezőgazdasági komplexumokat hozhatnak létre. A tervek szerint 2 ezer 994 mesterséges építmény, 142 hid, 200 vasúti állomás és kitérő, valamint 3 ezer 200 kilométer út készül majd el az össz-szövetségi Komszomol kiemelt építkezése évei alatt. A legmodernebb gépek könnyítik meg az építkezésben részt vevő közel 40 ezer komszomolista munkáját, hiszen az évek során mintegy 220 millió köbméter földet kell megmozgatniuk. Október 28-án érkezeit hazánkba a BAM 300 kiváló fiatal építőjének barátságvonata, s mint ahogy arról már beszámoltunk, egy 30 fős csoportjuk Szegedre is ellátogatott. Tegnap, a délelőtti órákban Szegedre érkezett a barátságvonat politikai vezetősége is; Vitalij Biroszovics Arszentjev, a Komszomol Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának elnöke, a KB titkárságának tagja. valamint Valerij Andrejevics Tyumenyev, az Amür megyei Komszomol titkára, a BAM Komszomol építkezés operatív bizottságának titkára. Elkísérte őket Cséffai János, a KISZ KB munkatársa. A kedves vendégeket a délelőtti órákban fogadta Bódi György, a KISZ Csongrád megyei bizottsága első titkára. Röviden tájékoztatta a delegáció tagjait gazdasági építőmunkánk 3 évtized alatt elért eredményeiről, megyénk jellemző sajátosságairól, termékeiről, az itt folyó tudományos és művészeti tevékenységről. Szólt azokról a védnökségekről, amelyek során az itt élő 35 ezer ifjúkommunista bebizonyította: alkalmas apáink örökségének átvételére, a megkezdett szocialista építőmunka folytatására. A szívélyes, baráti beszélgetésen részt vettek még: Horváth Lajos és Tóth Zsuzsanna megyei KlSZ-titkárok, Pádár Lászióné, a megyei úttörőelnökség elnöke, valamint Lénárt Béla, az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda kirendeltségének vezetője is. Délután dr. Németh Lajos, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte a BAM épitőineK küldötteit, akik részletes tájékoztatást adtak az évszázad építkezésének eddigi eredményeiről. Elmondták, hogy megfeszített, kemény munkával október l-re teljesítették már az idei évre kitűzött feladatokat. Kitűnő kollektív munkájuk eredményeként 2000 kilométer hoszszúságban sikerült kiirtani az erdőt; elkészült 1500 kilométer országút, 450 kilométer ideiglenes vasút. AzOn a napon, amikor barátságvonatuk Magyarországra érkezett, táviratot kaptak az ot.thom maradott komszomo. listáktól, amelyben azok közölték, hogy elérték a Jakut Autonóm Köztársaság határát. Az emlékezetes napon megörökítették: a vasúti sínrészt arany szögekkel rögzítették. A szovjet fiatalok helytállását bizonyítja, hogy —45, —50 C-fokos hidegben még dolgoznak. Ezt követően a küldöttség tagjai Makóra utaztak, ahol fogadta őket dr. Vezér Károly, a városi pártbizottság első titkára, majd ellátogattak a Lenin Termelőszövetkezetbe. Itt a tsz ifjúkommunistáival baráti találkokozón vettek részt. * A BAM építőinek 30 fős csoportja tegnap kirándulást tett megyénkben. Ellátogattak Hódmezővásárhelyre, Mártélyra, Szentesre, a délutáni órákban pedig Makóra. Itt ők is részt vettek a baráti találkozón, ahol megismertették a fiatalokkal a több mint két év alatt elért eredményeiket. Újítómozgalom a vasútnál Idén is eredményesen dol- lik a szegedi vasútigazgatóságoznak a MÁV Szegedi Igaz- g0n azokat a javaslatokat, gatóságának újítói. Széptan- amel eket az újítók a no_ ber vegeig egy híján hatszaz ' javaslatot nyújtottak be a vemben 7"e tiszteletere renvasutasok, többet, mint a dezett versenyre küldtek be. tavalyi év hasonló időszakaban. A bírálók 302-őt elfőn tbc ellen A napokban ünnepli megalakításának 75. évfordulóját az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet. Ebből az alkalomból tegnap a Magyar Sajtó Házában az intézet vezetői beszámoltak a 75 esztendő történetéről, a fejlődésről. gadtak. 288-at. bevezettek, további hetvenet pedig kísérletre javasoltak. Az újítások gazdasági haszna 3 millió 100 ezer forint A kezdeményező vasutasoknak újítási díj gyanánt több mint 150 ezer forintot fizettek ki. Nem csupán a javaslatok számának növekedése kedvező jelenség, hanem az újítások átfutási idejének csökkenése is. Ez az ügyintézők gyorsaságát dicséri elsősorban. A munka- ég az egészségvédelmi hiányosságok megszüntetését 63 javaslat segítette. Ezekben a napokban értékeKecskemét kapta a Hild-em lékérmet A Magyar Urbanisztikai Társaság a dinamikusan épülő, megújhodó alföldi megyeközpontnak, Kecskemétnek ítélte oda az idei Hild Jánosemlékérmet. Ez alkalomból hétfőn ünnepi tanácsülést tartott Kecskemét város tanácsa. Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke átnyújtotta a Hild-emlékérmet Gádor Józsefnek., Kecskemét város tanácselnökének. Ezután a városi tanács által alapított kitüntetések átadására került sor. A városi tanács elnöke a „Kecskemét városfejlesztéséért" érmet az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat igazgatójának, Benkő Zoltánnak adta át. A Kodály Zoltán szülővárosának tanácsa által adományozott Kodály-emlékérmet Vásárhelyi Zoltán Kossuth-díjas, kiváló művész, a kecskeméti városi dalárda egykori híres karnagyának nyújtotta át Gódor József tanácselnök. Ke csak műszakilag A

termékszerkezet-váltás nem kampány, nem is lehet az. Ha a korábbi években, vagy eddig bármikor is nem folyt volna gyártmányfejlesztés, nem lett volna folyamatos a termékek korszerűsítése (ami elvileg is abszurdum), akkor hazánk nem állhatna azon a szinten, ahová eljutott: az iparilag fejletlen országok csoportjából a közepes fejlettségűek felső szintjéig. A hazai iparban folyt gyártmányfejlesztés és ennek következtében a termékválaszték cserélődése, még azokban a gyárakban is, amelyek különben, a mai mérce szerint is, hagyományos termékcsoporttal rendelkeznek. Végtére is tehát az előállított termékek, alighanem szinte kivétel nélkül, műszakilag elfogadhatók, kielégítők valamennyi ágazatban és vállalatnál. Legyen szó akár gépekről, járművekről, tartályokról, kazánokról, műszerekről, vegyi vagy fogyasztási cikkekről. Vagyis, bizonyos használati értékkel bírnak, szükséges funkciókat és igényeket elégítenek ki, nagyjából tisztességes minőségben. A hazai ipar által előállított termékek túlnyomó részét csak ezen az alapon, tehát a műszaki jellemzőikért, tulajdonképp nehéz is lenne kritizálni. Még ha — egy-két kivételtől eltekintve — általában nem is az élenjáró nemzetközi műszaki színvonalat testesítik meg. Hiszen erre már eleve mentség, reális és objektív indok éppen az, hogy a hazai ipar nagyobb része, adottságainál fogva, úgynevezett „követő" ipar, tehát csak egy-két ágazatban, termékcsoportban tűzheti ki azt a célt reálisan, hogy a nemzetközi élvonalhoz tartozzon. (A vegyiparban, a műszeripar egy részében, a híradástechnikában, az élelmiszeriparban, az autóbuszgyártásban. A szelektív iparfejlesztésnek éppen ez a meggondolás az alapja: oda összpontosítani az erőket, ahol az élenjáró nemzetközi műszaki színvonallal képesek állni a versenyt.) Mindezek után akkor mi az, amiben a vállalati termékszerkezet-váltás programja új feladatot fogalmazott? Ha ugyanis korszerűsítés eddig is folyt, illetve a gyártmány- és műszaki fejlesztés ezek után sem torpant volna meg. Nos, alighanem a termékszerkezet-váltás feladatában az az új vonás — mintegy szigorított norma a vállalatok számára —, hogy ebben, végsősorban, nem a műszaki követelmények a hangsúlyosak: nem pusztán műszaki szempontok szerint megtervezett és kivitelezett fejlesztés a fontos, hanem hogy az eddiginél jelentősen nagyobb gazdasági eredmény szülessen. Tehát a gyártmányfejlesztés ebben a programban nem cél, hanem eszköz. Ezért a termékösszetétel változtatása csak részben, és nem fő részt a konstruktőrök, technológusok dolga, ha- | nem a közgazdászoké. Még mindig elég gyakran és elég sok vállalatnál hangoztatják, hogy termékeik műszakilag kielégitőek. Csakhogy napjainkban, s a következő években, évtizedekben most már mindvégig — a gyártmányoknak gazdaságilag szükséges kielégítőnek lenniök. Műszakilag kiváló lehet egy termék, gyártói mégis könnyen tönkremehetnek. Hiszen a gyártmány például anynyira kiváló is lehet, hogy széles körű felhasználásához még nem álltak elő a feltételek, s ezért nem akad vevője, nem lesz rá igény. Vagy annyira drága az előállítása, hogy a túl magas ár riasztja el a fogyasztókat, és így tovább. Vagyis, nem feltétlenül a műszakilag legkiválóbbat kell gyártani, hanem azt. ami a legnagyobb eredményt hozza. Ez persze általában korszerű termék, de korántsem okvetlenül a legkorszerűbb. Az a termék hozhatja a legtöbbet vállalatnak, népgazdaságnak egyaránt, amelynek gyártása maradéktalanul összhangban áll a vállalat számára rendelkezésre álló anyagi-műszaki bázissal, a gyártók hozzáértésével, s jelentős iránta a kereslet itthon és külföldön is. T

ehát a termékszerkezet-váltással az a cél, hogy ne általában és műszakilag korszerű, hanem gazdaságosan gyártható, értékesíthető termékek szerepeljenek minden vállalat termelési programjában. Hogy ehhez egy-egy gyártmány esetében a szükséges feltételek összhangja létezik-e, megteremthető-e. és hogyan; azt a gazdasági szakembereknek kell vizsgálniok, megállapítaniok — sok komponensből álló információk alapján, amelyek között csupán egy a technikai információk | köre. A gazdasági és műszaki szempontok együttes érvényesítése hozhatja csak meg a szükséges hatásfokjavulást a vállalati gazdálkodásban, és ennek általánossá válásával a népgazdaságban. Gerencsér Ferenc Egy üzem — egy iskola Például a gázszerelök Jóval korábban kezdődött gyakorlatot „szorított" szervezett keretek közé az „Egy üzem — egy iskola" elnevezésű mozgalom. Nem annyira magának a mozgalomnak, mint inkább a keretek szervezésének zajlott a közelmúltban a hajrája, a folyamatnak volt egy jól kivehető tetőpontja. Mára nemcsak az iskolák és üzemek közötti szerződésrendszer adott. Bár jóval kevesebbet beszélünk a témáról, nincs annyira középpontban, mint korábban, a kölcsönösen előnyös kapcsolatok szinte naponta nyilvánulnak konkrét tettekben. Különösebb hírverés nélkül folyik a hétköznapokban természetessé vált társadalmi munka az iskolákban, óvodákban, bölcsődékben — általában a napi munka utáni órákban. A szocialista brigádok tagjai vállalásaik összeállításakor természetes módon veszik számba az „iskolánkban" éppen időszerű tennivalókat, s ezek közül kevés marad elvégezetle.lül az év végére. * Azon lehet elmélkedni: értelmes-e „egyik zsebből a másikba rakni a pénzt", azaz például: munkaidő alatt a gyárból vitt anyagokból építeni, szerkeszteni, szerelni ezt-azt, amit — éppen az iskolában kell. Még azon is, hogy kinek van joga — ha nem is kényszeríteni, de késztetni bármelyik üzem szakmunkását: szabad idejében gázkonvektort szereljen egy iskolában. De a belátáson és segítő szándékon alapuló, szigorúan önkéntes munkavállalásért és teljesítésért köszönet és morális elismerés jár, mert az eredmény közhasznú, * A Rókusi Altalános Iskolában az idei októberig minden évben ismétlődött, már az iskolakezdésre „árnyékot vetett" a gond: jön a fűtési szezon, ég vele a kellemetlenségek sorozata. Hol a hidegtől, hol a „szagos melegtől" féltek jobban, a takarítók előre fáztak a salakkal piszkított tantermek és folyosók látványától, a fűtők az 150o mázsa szén lépcsőzéssel tetézett súlyától. Ennyit nyelt el a 40 cserépkályha, cserébe fellangyította a levegőt, mellesleg ellátta szaggal, szénporral és korommal is. Az iskola 800 tanulója és a pedagógusok az idén már a gázfűtés előnyeit élvezhetik. Az 514 ezer forintot érő munkát a DEGAZ három szocialista brigádja vegezte el, összesen 1587 órát dolgoztak az iskolában. Ez a pontos kimutatás a társadalmi munka nagyságrendjének érzékeltetésén túl is jelez valamit. Az intézményben nem azért tartották számon, ki mennyit dolgozott, hogy még többre buzdítsanak, hanem hogy jobban tudatosíthassák: mit jelent ennyi „saját időt", szakértelmet, energiát ajándékba adni a köznek. Hogy az iskola közössége miként értékeli a brigádok munkáját, nyilvánvaló volt a minapi ünnepségükön. Vendégül látták az iskolában az átalakítás megtervezőit; a DÉGÁZ Pollack Mihály ezüstkoszorús brigádjának képviselőit; a bontásban élen járó l-es számú KISZ-alapszervezet fiataljait; a szállítókat, a Tranzit nevű zöldkoszorús szocialista brigádot; és a „kulcsembereket", a szerelést elvégző Kilián György kétszeres aranykoszorús brigád tagjait. Nem feledkeztek meg a DEMASZ brigádjáról sem. ők a gázszereléssel egyidőben az elektromos hálózatot tették biztonságossá az iskolában. A gyerekek virágot, az igazgató, Toldi Ferenc köszönőszavakat adhatott cserébe az önzetlen munkáért. A brigádtagok arcán látszott: az elismerés jeleként értékelik, hogy a kis ünnepségen ott volt a város párt- és állami szervezeteinek több képviselője. * A kérdésre, hogy miért csinálták, senki sem tagadta: „benne van a vállalásban", a szocialista brigádtagság feltétele a társadalmimunka-végzés is. De két ünnepelt érdekesen összecsengő szavaiból az is kiderült, mennyi már a felelős gondolkodásból 6zármazo belső motívuma az effajta munkavállalásnak. Csendes Ferenc, a szerelőbrigád hegesztője és Gazdagh János, a DÉMÁSZ mérnöke másmás mondatokkal, de egyértelműen fejezte ki: vállalták, mert kézzel fogható eredményét lájták a társadalmi munkának, és főként mert tudják: egyelőre feltétlen 6zükség van rá. Sulyok Erzsébet