Délmagyarország, 1976. november (66. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-30 / 283. szám

6 4 Kedd, 1976. november 30. Az idén: Üzletek a külvárosban Ellenőrző körúton az ellátás nyomában A Magyar Vagon- és Gépgyár Vörös Csi llag Gépgyárában, Budapesten készülnek a Rába—Stelger-erőgépek. A 14 ezer négy zetméteres szerelőcsarnokban naponta három, 245 lóerős traktor készül. A modern nagyüzemi gazdálkodás minden igényét kielégítő, nagy teljesítményű erőgép sokf éle mezőgazdasági és munkagép vontatására, illetve működtetésére szolgál. Az idé n (SOO Rába—Steiger hagyja el a gyárat A SZOT elnökségének ülése A SZOT elnöksége hétfői ülésén megvitatta a szociáioolittka távlati fejlesztésének irányelveiről és a szociálpolitika állami irányításáról szóló előterjesztést. A javaslatokat a Munkaügyi Minisztériummal közösen a kormányzati szervek elé terjesztik. Az elnökség azzal a kérdéssel is foglalkozott, hogy a szakszervezetek milyen módon segíthetik még hatékonyabban az ifjúság testnevelését és tömegsportjának fejlesztését. Megállapította, hogy hazánkban a fiatalok testnevelése a fejlődés ellenére nem tart lépést a követelmenyekkel. A SZOT elnöksége felhívta a vállalti szakszervezeti szerveket, hogy az „Egy üzem — egy iskola"mozgalom keretében kezdeményezzék közös vállalati és iskolai sportlétesítmények építését, amelyek a munkahelyi dolgozók és az iskolai .tanulók tömegsportját egyaránt szolgálják. További napirendi pontként az elnökség intézkedési tervet fogadott el a televízió és a rádió „Mindenki iskolája" című adássorozata konzultációs hálózatának kiépítésére. s ehhez központi alap képzésére. A SZOT elnöksége felkérte a szakmai szakszervezeteket, hogy szorgalmazzák a szocialista brigádok széles kérű részvételét a program nyújtotta ismeretek elsajátításában, s dolgozzák ki annak tervét, hogy a „Mindenki iskolája" segítségével a VII. osztály anyagából vizsgát tett dolgozók folytassák tanulmányaikat a VIII. osztályban. Végül az elnökség elfogadta a SZOT és a saját 1977. első félévi munkatervét. (MTI) Az élelmiszerüzletek nyitvatartásának legutóbbi szabályozása óta Szeged lakosságának ellátásába — különösen a hétvégeken — üosszantó hibák csúsztak. Előfordult, hogy egyes üzle_ tekben a zárást megelőző órákban már nem volt tej vagy kenyér, nem volt megfelelő a zöldségfélék minősége, vagy a választék szűkült le. Egyes üzletekben az olcsóbb húst, hentesárut a boltvezetők a raktárban tárolták ahelyett, hogy kitették volna a vásárlók elé. Ezekre a jelenségekre figyelt fel az MSZMP Szeged városi bizottsága, amely a közelmúltban tanácskozásra hívta meg a város ellátásáért felelős vállalatok képviselőit. A megbeszélésnek az volt a célja, hogy tovább kell javítani az ellátás színvonalát, ki kell küszöbölni a boszszantó hibákat Ennek jegyében vizsgálódtunk a Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat néhány külvárosi üzletében: a legutóbbi tanácskozás óta mit tettek a jobb ellátás érdekében az üzletvezetők? Az ellenőrzésre elkísértük Csikós Jánost, a Szegedi ÉLIKER igazgatóhelyettesét és munkatársát, Szabó Sándort. Újszeged legszélén, a Radnóti utca sarki bolt délután 2-kor zár. Pár perccel zárás után nyitottunk be. A két héttel ezelőtti ellenőrzés itt azt állapította meg, hogy zárás előtt másfél órával nem volt már tej. Most zárás után is volt bőven, négyládányi, a jegesben pedig elégséges tejtermék. A polcokon és a pult alatt aznapi sütésű kenyerek sora_ koztak, és volt választék olcsóbb hentesárukból is. A havonta 370 ezer forint forgalmat lebonyolító kis üzletben keresve sem találtunk olyan hibát, amelyet a lakosság ellátásának rovására írhattunk volna. A város másik részén, Ságváritelepen azt tapasztaltuk az ÉLIKER üzletében első látásra, hogy más nyelven beszél vagy ért az üzlet vezetője, mint a vállalata központja. Egy legutóbb kibocsátott vállalati körlevelet, amely arról intézkedik, hogy a jegyes tejet zárásig, ez esetben este 7 óráig ki kell szolgálni, itt vagy nem olvasták el, vagy nem 6okat adtak rá. A falon ugyanis ott volt egy régi kiírás, hogy jegyes tejet csak 6 óráig lehet vásárolni. A vállalatnál hetek óta tart az almavásár, de ebben az üzletben se alma, se vásár. Kilogrammonként 3 forintért olyan hullott almát kínáltak, mertek kirakni, ami legfeljebb takarmányozásra való. Ennél valamivel jobb minőségű alma is volt egy ládában, talán 3—4 kilónyi. Húsz forintért árultak olyan paradicsomot, amelynek legalább a felét ki kellett volna önteni előtte való nap. Minőségileg erősen kifogásolható volt a zöldség és a sárgarépa is. Le kellett volna már árazni, illetve átválogatni. Ebben az üzletben jól felszerelt hentesrészleg van. Egy vásárló combot kért káposztába. Nem kapott, mert nem volt, helyette lapockát Feigyö határozott: Csongrádhoz közeledik Ütést tartott a községi tanács Ha pusztán a praktikum szempontjából vizsgáljuk, mint jelent, ha Felgyőről ezentúl (azaz: jövő április l-től) nem Szentesre, hanem Csongrádra kell bejárni bizonyos hivatalos ügyeket elintézni, már ez is lényeges. Viszont ennél is többről van szó. Dr. Bába Imre, a megyei tanács vb osztályvezetője mondotta ezt lapunk munkatársának tegnap, Feigyö község tanácsának rendkívüli ülése utan, a iol egyhangú határozatban értek a felsőbb illetékeseket: járuljanak hozzá, hogy ez a kisközség a város környéki község hivatalos státusába kerüljön. A város pedig, amelyhez az új helyzetben tartozik: Csongrád legyen. Ez az egyetlen téma szerepelt a községi tanács ülésén, amelyet a helyi pártnlapszervezetek összevont aggyűlése, majd annak javaslatára a Hazafias Népfront által egybehívott négy körzeti falugyűlés előzött meg. Minden demokratikus fórum egységesen úgy fog_ lalt állást, mint tegnap délelőtt a tanácsülés: nyilvánítsák Felgyőt Csongrád város környéki községévé. Gulyás Sándor felgyői tanácsellök — s a beszédét követő vitában felszólalók—, Nagyistók Sándor, Dénes János, Hlavács Pál olyan indokokkal erősítették meg a javaslatot, mint az, hogy a helység lakóinak kapcsolata a várossal hagyományos és sokrétű. A felgyői határ jelentős része 1948 előtt Csongrádhoz tartozott. Az elmúlt 16 évben mintegy hatszázzal csökkent a lélekszám főként azért, mert Csongrádra költöznek sokan. A város ezenkívül kulturális, kereskedelmi, közlekedési, egészségügyi központja a vidéknek. Sok családnak ad megélhetési lehetőséget. Jelentős a mezőgazdasági üzemek közötti együttműködés, még nagyobbak a lehetőségek. Olyan gondok is van. nak — bolti ellátásf kenyérellátás főleg —, amelyekben a várostól vár segítséget a ma 1817 lelkes, mezőgazdasági jellegű, de mindinkább városias igényű kisközség. A felgyői tanács rendkívüli ülésén jelen volt dr. Somogyi Ferenc, a csongrádi pártbizottság első titkára és dr. Varga József, Csongrád tanácselnöke is. Kifejezték támogatásukat a hozott határozat végrehajtása, a két helység hagyományosan jó kapcsolatainak erősítése ügyében. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat algyői üzemének abban a munkásőr századában, amelyhez Kiss Erzsébet is tartozik, nincs több nő, csak egyedül ő. Az egységen belül látszatra a legkönnyebb beosztás az övé: századírnok. Rá tartozik minden írásos munka, amely a század mozgását kíséri az elméleti és a gyakorlati kiképzésen, egységgyűlésen, lövészeten. Egy táskába szorított „irodája" mellett azonban, amelyet a kiképzéseken mindig magával visz, ott van a saját rendes felszerelése is, a hátizsák a szükséges kellékekkel, a fegyverzet — pisztoly vagy géppisztoly, mikor minek van az ideje. A harcászati gyakorlatokon éppúgy részt vesz és végrehajtja feladatát a rajon belül, mint a férfiak. A fegyverekkel pedig úgy bánik, hogy Iőeredménye eddig még mindig kiváló volt. Az természetes, hogy a munkásőr apát nyomon követi a gyerek és bátyját az öcskös az „Acélkék-ezredeknek harci védfalában". Hogy lányok is kövessék apjukat és testvérüket a munkásőrök sorába, az már szokatlanabb, de egyáltalán nem ritka. Kiss Erzsébet esetében is ez történt Apia, Kiss Kálmán 1957-ben. pár hónap híján éppen húsz esztendeje fogott fegyvert a néohatalom védelmében és azóta sem tette le: 73 évesen is csak tartalékállományba vonult Erzsi nagyobbik bátyja ugyancsak munkásőr volt közel másfél évtizedig, de egészségi okokból meg kellett válnia egységétől. A családi tradíció igazgatta tehát Erzsi útját, hogy eltaláljon azok sorába, „kiket a kormos-véres éjszakában a kínkohó acélba ötvözött". — Amikor először jelentkeztem munkásőrnek — emlékezett most vissza Erzsi —, akkor érettségi előtt álltam, utolsóéves középiskolás voltam. Eltanácsoltak és én sírtam, hogy miért nem születtem fiúnak, mert akkor biztosan fölvettek volna. Sehogy nem akartam megérteni, hogy én miért ne lehetnék munkásőr a tankönyvek, az iskola mellett. Szipogtam és megsértődtem. Apámmal azonban, aki régóta és szenvedélyesen vadászik is, azért elmentem vasárnaponként becserkészni a Tiszamenti erdőket. Apám és a vadászok sok vadat kaptak puskavégre. A párhuzam így már érthető, hogy Erzsi miért kezeli olyan magbiztosan a fegyvereket és honnét származtatja kiváló lőeredményeit. A vadászatokon szerzett élmény, a Tisza-menti erdők becserkészése jó ösztönzés volt arra, hogy a vadászfegyver forgatását felváltsa egyszer a géppisztoly. Mondta is nevetve: — Nem is kellett tőlem kétszer kérdezni az olajosoknál, hogy akarok-e munkásőr lenni. Szívdobogva feleltem az igent, mert régi vágyam végre teljesült. Számolgattuk Erzsivel, hogv tavasztól őszig hány óráját, hetét töltik ki a munkásőr foglalkozások, beleértve sokszor a szabad szombatokat és vasárnapokat is, amikor mások pihennek. szórakoznak. Az őrszolgálattól a harcászatig, a szolgálati beosztások elkészítésétől az egységgyűlésig, a lövészettől a tantenni foglalkozásokig évi 240 óra körül mozog a ráeső kötelesség. Ez — heti 48 órás munkaidővel számolva is — évente ötheti elfoglaltság. — Ez az én pártmunkám — tette hozzá Erzsi —, nem vettem még észre, hogy nehéz lenne. Lehet, hogy másoknak ennél több jut. Vállalatánál a századírnok adminisztratív munkakörben dolgozik. Pontosabban szólva kezeli az olajmezövei kapcsolatos irattárat. Az igazgatási és jogi csoporton bel il több mint tízen alkotnak egy brigádot. A neve Zrínyi Ilona. Nagy szó a pontos és bürokráciától mentes adminisztráció. Munkájuk alapján nemrégen kapta meg a brigád a szocialista címet, amely most már még többre kötelez. UF. ajánlottak neki. Délután 3 órakor jártunk itt, és tapasztalhattuk, hogy tökehúsból nem volt választék. A kiszolgáló a hentesrészlegben, aki a szakmáját tanulta, önállóan nem rendelhet. Ezt a jogot az üzlet vezetője tartja fenn magának. Sajnos, annyira óvatos a húsárurendelésben, hogy annak a vásárlók látják kárát. Marhahús például egyáltalán nem volt. * Petőfitelepen. a 104-es élelmiszerüzletben a vasárlót rögtön megfogja a száraz tészta választéka. Egy belvárosi üzletben sem lehet jobb az ellátás ebből az áruból. A hetekkel ezelőtt tartott legutóbbi ellenőrzés ebben az üzletben nem állapított meg semmi rendellenességet. Mélyhűtött áruvaL is jól el van látva. Az üzlet hentesrészlege 3 órakor ugyan már bezárt, a hentes elment haza, de akinek bármilyen hús kellett, kapott, választhatott a tőkehúsok közül. Erről meggyőződtünk, sorra nyitogattuk a jegest, tele volt áruval. Zöldságféléből kifejezetten szép áruval is el volt látva az üzlet. Sajnos, az almát az üzletben kicsit eldugták, pedig itt is lehetne almavásár. Amikor itt jártunk, sokan vásároltak hentesárut. Szalámi is volt bőven. * Egyetlen belvárosi üzletet ejtettünk útba, a Széchenyi tér sarkán a 8-ast. Alapvető élelmiszerből nem volt hiány. A most kapható zöldségfélékből és gyümölcsből is szinte teljes volt a skála. Ha akartunk volna vásárolni persze félédes vagy rózsa paprikát disznóvágáshoz, akkor azt nem kaptunk volna. Sem díszdobozos deszszertárut. Ügy látszik, az Erzsébetek és a Katalinok kimerítették az üzlet készletét. Az ellenőrzést azzal zártuk hogy a lakosság jobb ellátásában nagyon sok múlik az üzletek vezetőin. Ha igazán szeretik a szakmáju. kat, ha odafigyelnek üzletükre, ha törődnek vásárlóikkal, üzletpolitikájukban képviselik érdeküket, akkor maradéktalanul végrehajthatják vállalatuk akaratát, és munkájukkal tovább javíthatják a lakosság ellátását. Lődi Ferenc műszaki napok Svájci műszaki napok kezdődtek hétfőn délután Budapesten, a Technika Házában, a Magyar Kereskedelmi Kamara és az MTESZ szervezésében A műszaki napok alkalmával 11 építőipari cég számol be legújabb termékeiről, technológiájáról, közöttük az egyik legérdekesebb egy korszerű útburkolat-építő gép jellemzőit ismerteti. A berendezés a nehéz testi munka kiküszöbölésével az eddigieknél gyorsabb ütemű útépítést tesz lehetővé, s különösen előnyös az autópályák kialakításánál. Egy másik előadás a Bieri-cég szivattyúiról hangzik majd el, ezek a berendezések a magyar vállalatoknál már jól ismertek, különösen a könynyűipari építő-szerelő vállalat vásárolt már sok ilyen szivattyúk ,