Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-09 / 239. szám

2 Szombat, 1976. október 9Aláírták a szovjet—angolai barátsági és együttműködési 0 Moszkva (MTI) A Kremlben pénteken aláírták a Szovjetunió és az Angolai Népi Köztársaság barátsági és együttműködési szerződését. A szerződés kimondja: a két országot és népeit megbonthatalan barátság köti össze. Fejleszteni fogják a minden irányú együttműködést politikai, gazdasági, kereskedelmi, tudományos-műszaki, kulturális és egyéb területeken a szuverenitás, a területi sérthetetlenség, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és az egyenjogúság elvei alapján. A két fél a jövőben is síkraszáll majd világszerte a békéért, a nemzetközi fe. szültség enyhítésének elmélyítéséért, azért, hogy az enyhülés az államok közötti kölcsönösen előnyös együttműködés konkrét formáiban testesüljön meg. Állást foglalnak a nemzetközi problémák békés eszközökkel való rendezéséért, egy olyan vllágszerződés megkötéséért, amely kiiktatja az erőszak alkalmazását a nemzetközi kapcsolatokból. Küzdenek a hatékony nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelésért, beleértve a nukleáris leszerelést. A szerződés előirányozza a gazdasági, műszaki és tudományos együttműködés, valamint a kereskedelem elmélyítését; a művészet, az irodalom, a népművelés, az egészségvédelem, a sajtó, a rádió, a film, a televízió, a turisztika és a sport területén a kapcsolatok további fejlesztését. A két ország védelmi képességének fokozása érdekében folytatják katonai téren az együttműködés fejlesztését. A Szovjetunió és Angola a jövőben is harcolni fog az imperializmus erői ellen, a gyarmati rendszer és a neokolonializmus, a fajgyűlölet, és az apartheid végleges felszámolásáért, síkraszállnak a gyarmati országok és népek függetlenségének megadásáról szóló ENSZ-deklaráció teljes megvalósításáért. A két ország együttműködik egymással és más békeszerető államokkal annak az igazságos harcnak a támogatásában, amelyet a népek vívnak szuverenitásukért, szabadságukért, függetlenségükért és társadalmi haladásukért. A szerződést — amelyet Leonyld Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Agostinho Neto, az Angolai Népi Felszabadítás! Mozgalom elnöke, az Angolai Népi Köztársaság elnöke írt alá — húsz évre kötötték meg. RÁDIÓTELEX PÚJA FRIGYES MEGBESZÉLÉSEI Púja Frigyes külügyminiszter csütörtökön New Yorkban találkozott Willibald Pahr osztrák külügyminiszterrel és Muhammed Szaleh Mutijával, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterével. A megbeszéléseken a közgyűlés napirendjén szereplő, valamint a magyar—osztrák és a magyar—jemeni kapcsolatokat érintő kérdésekről volt szó. Az ENSZ-közgyűlés jogi bizottságában az „Emberi jogok tiszteletbentartása fegyveres konfliktusok esetén" című napirendi pont vitájában felszólalt Szelei Gyula, a magyar küldöttség tagja, ROMÁN—LENGYEL TÁRGYALÁSOK Pénteken Sinaiaban megkezdődtek a tárgyalások Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára és Edward Gierek, a LEMP KB első titkára között. Délben N. Ceausescu ebédet adott vendége tiszteletére. Az ebéden részt vett Manea Manescu miniszterelnök is. A hivatalos közlemény szerint a román— lengyel megbeszélések a barátság, az őszinteség és a kölcsönös tisztelet légkörében zajlottak le. GANDHI PORT LUISBA ÉRKEZETT Indira Gandhi, indiai miniszterelnök-asszony pénteken afrikai körútjának első állomására, Port Louisba, Mauritius fővárosába érkezett. Megkezdedött a fejlődési béke-világkonferencia (Folytatás az 1. oldalról.) nökségben foglalt helyet Romes Csandra, a Béke-világtanács főtitkára, valamint a nemzeti békemozgalmak, és a nemzetközi demokratikus szervezetek számos ismert vezető személyisége. A béke-világkonferenciát Bognár József nyitotta meg, meleg szavakkal köszöntötte a résztvevőket. Méltatta a tanácskozás jelentőségét, azoknak a témáknak fontosságát, amelyeknek megvitatása, a reális akcióprogramok kidolgozása minden bizonnyal hatékonyan támogatja majd az elmaradottság elléni harcot. Hangsúlyozta, hogy a tanácskozás feladata a fejlődő országok belső társadalmi átalakulásával összefüggő kérdések elemzése, annak megvilágítása, hogy politikai, gazdasági függetlenségükért és társadalmi fejlődésükért folyó harcuk milyen módon lugg össze a békéért, az envhülésért, és a leszerelésért folytatott küzdelemmel. A béke-világkonferencia — hangsúlyozta Bognár József — az antiimperialista erők közös cselekvésben megnyilvánuló szövetségének egyik legfontosabb fóruma, amely biztosíték a közös célok megvalósításának. Ezután Sarlós István emelkedett szólásra. Sarlós István beszéde rt A napfényes Kirgízia Egymáshoz közel 5

Honnan Ismerheti meg • akár nagyjából is pár hét alatt a magyarországi ember Kirgíziát, az. ott élő embereket, szokásokat és viszonyokat a nagyon is érzékelhető végleteikkel együtt? Leginkább beszélgetésekből, szemlélődésből, s a múzeumokban fellelhető történelmi dokumentumokból. Nos, az ismeretek felszedéséhez, a tárgyilagos vizsgálódáshoz hozzásegített a magánemberként való ottani tartózkodás adta lehetőség, még inkább Dzsamila Abdrahmanovával, vendéglátónkkal és Poljakov Dimitrlj Jakovleviccsel, az újságíróval folytatott sok, hosszú beszélgetés. Dzsamiláról — ald „fiatal nyugdíjas" — már az első nap meg lehetett állapítani, hogy nemcsak a bérházban vele együtt lakók előtt áll nagy tiszteletben, hanem még a kerület határain túl is, szinte az egész fővárosban ismerik és becsülik. Ennek a tapasztalatnak számtalan apróbb-nagyobb bizonyíték a forrása. Olyan, hogy a közeli élelmiszerüzletben valaki este nyockor — a zárás előtt egy órával — nem kapott félliteres tejet, csak litereset; olyan, hogy az egyik szomszéd Lakásában a házkezelőség három nap óta nem üvegéztette be a kitört ablakot; olyan, hogy a körzeti orvos a minden hatodik napra egyik betegéhez beütemezett látogatását egy nappal későbbre tette; olyan, hogy a szomszédos tízosztályos iskola udvarán az Iskolai év megkezdése napján még nem szerelték fel a kézilabdapálya kapujára a hálót — a lakására jött panaszos füle hallatára hívta föl telefonon azt, aldt kellett, és Intézkedett < • Valóban addig nem hagyta abba érveit, kifogásait — s ha mérgesebb volt, oroszról átváltott a pattogó kirgiz nyelvre —, amíg igazát a drót túlsó végén el nem fogadták. Igazán jellemző volt Dzsamila tótumfaktumságára, de az ottani általános kapcsolatokra is a következő eset. A helyi lapokban, rádióban, tévében közölte a fővárosi vízművek igazgatósága, hogy bizonyos szerelési munkák miatt a következő két napon délután 2—3 óra között nem lesz hidegvíz-szolgáltatás a kerületben. Ezt mindenki tudomásul vette. Igen ám, de a második napon délután 2—3 óra között volt hideg víz, s mindenki dicsérte a vállalatot, azonban fél* tízkor elfogyott a csapokból a hideg víz. S ott általában 9—10 óra tájban jönnek fe] az utcái-ól az emberek. A délutáni dicséret helyett szitkok, kifogások hangzottak el, mire Dzsamila magához ragadta a telefont. Este 10 óra után felhívta lakásán a fővárosi vízművek igazgatóját, s olyan beszélgetést folytatott le vele, amiben még az is benne volt, hogy a legközelebbi tanácsi választásoknál a kerület nem fogja képviselőnek választani — s ekkor már kirgiz.ül beszélt. — S bocsánatkérés után hamarosan folyni kezdett a hideg víz. Dzsamila — ismerve szándékomat — mindenáron össze akart; hozni Csingiz Ajtmatowai, az íróval, akinek jó barátja, s aki együtt kezdte az újságiróskodást az ő már elhunyt férjével. Ajtmatov — beszélte el róla — nagyon közvetlen ember, bárki bármikor felkeresheti a lakásán, vagy a szerkesztőségben. Már odaérkezésünk előtt egy hónappal szólt neki rólam, s az író örömmel ígérte meg, hogy időt fog a magyarocszag-' vendégnek. Sajno6, mégsem sikerült találkoznunk, rr^ert éppen frunzei tartózkodásom idején zajlott a moszkvai írókongresszus. Dzsamila naponta érdeklődött telefonon Ajtmatov feleségétől, elutazásunk előtti napon pedig — bizonyítandó vétlenségét az ügyben — a kirgiz írószövetségbe is elvitt, hogy saját fülemmel halljam kifakadása! t. Dmitrijjel, a kazahsztáni születésű újságíróval onnan kezdtük, hogy kazárok, tatárok, kirgizek, magyarok valamikor azonos nagy ázsiai medencében éltek, rokönok voltak, ma pedig — távolszakadva — testvérek a szocializmusban. S erőltettük az ezredévnyi közös származást hasonló nyelvi kifejezések felkutatásával is bizonyítani, így találtunk rá egyforma hangzású tőszavakra, mint: alma, balta, bátor, kicsi, kutya, has, fül (fűlik), padlizsán (paklazsán), koboz (kuboz), és még egy igére is: söpröget. E dilettáns módon kísérletező közelítésnél azonban sokkal többet ért az a nyílt, őszinte véleménycsere, amely nppelnk, országaink mai haladó törekvéseinek azonosságát, még az eredmények közt elkövetett hibáinkat is feltárta. Dmitrij a lakásán sóval és kenyérrel kínált először, s art mondotta, válasszak emléket magamnak, mert az igaz barát — szokásaik szerint — azt. viheti el, ami leginkább tetszik neki. Egy, az Altáj hegység sötétszürke márványából készült, kirgiz anyát ábrázoló, tenyérnyi szobrot vettem ki könyvszekrényéből, « azóta szobám legkedvesebb tárgya, egy távoli nép bőszivűségének figyelmeztető jelképe számomra. Kondoros! János A nemzetközi tanácskozás l jelentőségéről szólva Sarlós István kiemelte: — A világkonferencia résztvevői a világ jövője szempontjából döntő fontosságú kérdéssel, a gazdaságilag jelenleg még elmaradott, vagy kevéssé fejlett országok előrehaladásának kérdéseivel foglalkoznak. A világ jövőjének alakulásáról van szó, mert korunkban az egyes népek sorsa összefügg a többiével, mert minden nép boldogulása csak akkor válhat teljessé, ha a szabad fejlődés lehetőségei mindenki számára biztosítottak. Az öt világrészben élő népek lehetőségei — a klíma, a nyersanyagkészletek, a föld termőképessége és a társadalmi berendezkedés szempontjából — eltérnek egymástól, ilyen szempontból vannak és mindig is lesznek különbségek az egyes országok között. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy valami örökké érvényes rangsor alakul ki, amelyben alá- és fölérendeltségi viszony van az egyes népek és az őket vezető kormány között. — Magyarországi tapasztalataink, amelyeket a szocialista építés évtizedeiben szereztünk, azt bizonyítják, hogy nyersanyagban szegény, kis területű és kis népességű ország is képes a felemelkedésre, ha szabad és független, s ha határain kívül társakat talál más, a kölcsönös segítség elvét valló és gyakorló népekben. A mostani konferencián olyan országok jelenéről és jövőjéről szólunk, amelyeknek népei nem felelősek elmaradottságukért; azok felelősek érte, akik gyakran virágzó kultúrájú országokat taszítottak gyarmati sorba. Arról kell szólnunk, hogy az erőszakkal létrehozott nehézségeket hogyan, milyen módon lehet leküzdeni. Sarlós István ezután hangsúlyozta: mindehhez nélkülözhetetlen feltétel, hogy béke legyen az egész földkerekségen; hogy a népek szabadok és függetlenek legyenek, önállóan válasszák meg ' azt a társadalmi formát, amelyben élni és alkotni akarnak. A fejlődésnek azonban nem kevés6é fontos külső feltétele a segítség, amelyet a haladó gondolkodású emberek, pártok, mozgalmak és kormányok — kétoldalú, vagy sokoldalú megállapodások révén — • anyagi eszközökben, szakértelemben, vezetési tapasztalatok átadásával nyújtanak az érdekelteknek. Ugyanezek a haladó erők — többek között a Béke-világtanács kezdeményezésére — bármikor készek arra, hogy az újonnan keletkező nehézségek és az imperializmus által előidézett veszélyek elhárításában gyorsan és hatékonyan az adott országok segítségére legyenek. Ramélem, hogy a fővárosunkban összeült tanácskozáson sor kerül arra, hogy az előrehaladáshoz szükséges intézkedések sorrendjét il1 letően, politikai és gazdasági tekintetben egyaránt Jó javaslatokat dolgozzanak ki. Ezután Sarlós István vázolta azokat a politikai, gazdasági és kulturális eredményeket, amelyet népünk a felszabadulás óta eltelt több mint három évtized alatt elért. Jó munkát, sikeres tanácskozást! — fejezte be a résztvevők nagy tapsa közben beszédét Sarlós István. Romes Csandra referátuma — Az emberiség történetének új periódusában élünk, a békéért és a nemzeti függetlenségért kiharcolt győzelmek, a feszültségek nemzetközi enyhülésének szakaszában. A vietnami, a laoszi és a kambodzsai győzelmek korszakában, Angola, Mozambik és Guinea-Bissau felszabadulásának, a portugáliai és a görögországi fasizmus legyőzésének korszakában. E győzelmek bizonyítják azt az alapvető realitást, hogyha a népek együtt, bátran és elszántan harcolnak, akkor az imperializmus — alkalmazzon bármilyen barbár és kegyetlen agressziót — nem képes megölni a szabadságvágyat. — Milliók éhsége fenyegeti a békét és az enyhülés egész folyamatát — mondóte ta a továbbiakban Romes Csandra. — Béke és éhség nem létezhet együtt, „ kéz a kézben" a szegénység és az enyhülés nem növekedhet egymás oldalán. A szegénység fenyegeti aZ enyhülést, ám a másik oldalon az enyhülés új, kedvező feltételeket teremt a szegénység likvidálására. A fejlődés és a leszerelés összefüggéseiről a többi között elmondotta: — Évente százmilliókat fecsérelnek el az új tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos kutatásokra. Ha ennek a hatalmas összegnek csak kis százalékát az új világ építésére lehetne fordítani, kevesebb gyermek halna éhen, pusztulna el. A fegyverkezési hajsza napjainkban súlyos veszélyt jelent már csak azért is, mert a legmodernebb és a legbonyolultabb fegyvereket hatalmas tételekben eladják, az egész világra kiterjedően exportálják és elterjesztik. Szinte naponta hatlan: új egyezményekről, amelyeket a főbb imperialista hatalmak kötnek a harmadik világ bizonyos imperialistabarát kormányaival; nagy fegyverszállításokról. A továbbiakban a népek, a közvélemény erejpről és szerepéről beszélt. — Sem az ENSZ, sem az egyéb kormányközi szervezetek sürgős nemzetközi problémákról hozott határozatai nem hajthatók végre eredményesen a világ országai, nagy tömegeinek teljes támogatása és részvétele nélkül — mondotta. A fejlődő országok gazdaságpolitikájának szocialista orientációja életfontosságú a gazdasági függetlenség irányába való haladásukhoz. Amikor kijelentjük, hogy minden országnak magának kell kézbevennie vagyonát, meg kell értetnünk azt is, hogy ez alatt tömegeiket értjük, nem pedig a feudális kizsákmányolók kis csoportját, a helyi monopoltőkéseket, a profithaj hászókat. Majd a továbbiakban megállapította: — A fejlődő országok közötti egység, valamint ezeknek az országoknak az egysége a szocialista országokkal és a fejlett kapitalista országok demokratikus erőivel, biztosíthatja győzelmünket. Győzhetünk, mert tudjuk, hogy kik okozzák az éhséget és a szegénységet. Az éhség és a szegénység elleni harc egyben küzdelem azon erők ellen, amelyek felelősek az éhségért és a szegénységért. A fejlődési világkonferencia az egység konferenciája, az optimizmus és a bizakodás konferenciája — mondta nagy tapssal fogadott referátuma végén Romes Csandra. További felszólalások Ezt követően a nemzetközi szervezetek képviselői üdvözölték a világkonferneiát. Janez Sztanovnik, az Európai Gazdasági Bizottság főtitkára dr. Kurl Waldheim személyes képviseletében tolmácsolta az ENSZ főtitkárának üdvözletét. Abdul Rahman Khane, az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetének (UNIDO) képviselője hozzászólásában kiemelte: az egész világon meg kell védeni a békét, hogy a jövő nemzedéke nyugodtan, békében élhessen. Szalal Sándor akadémikus, az ENSZ Oktatási és Kutatási Intézetének (UNITÁR) képviselője elmondotta: Jelenleg a világ nyersanyagforrásainak igazságos elosztását célzó terven dolgoznak. A szervezet fontos feladatának tekinti az oktatás széles körű szervezését, az analfabétizmus felszámolását. Appiah Patemarajas, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) képviseletében mutatott rá: napjainkban több mint hétszázmillió ember él szegénységben és nyomorúságban, A konferencia ma folytatja munkáját.